497/D/2003. AB határozat

alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 5. § e) pontjára és 73. § (2) bekezdésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a Fővárosi Bíróság 8. K. 33.326/2002/4. számú jogerős ítéletéhez kapcsolódó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 73. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben való alkalmazásának kizárását kezdeményezte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés - a Kktv. 5. § e) pontjára való utalás miatt - sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonságot, továbbá az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát. A Kktv. 73. § (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a jelöltnek a Kktv. 5. § a)-c) és e)-h) pontjában előírt feltételeknek a kamarai tagfelvételkor kell meg felelnie. Az 5. § e) pontját azonban a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 135. §-a módosította. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy 2002. január 1-jétől szakmai gyakorlatnak elismerni a könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően eltöltött gyakorlatot lehet, holott a korábbi szabályozás szerint a szakmai gyakorlat megkezdésének és folytatásának nem volt feltétele a könyvvizsgálói képesítés. A jelen ügy panaszosának kamarai tagfelvételi kérelmét azért utasították el, mert hároméves szakmai gyakorlatának jelentős részét a korábbi szabályozás szerint a könyvviteli képesítés megszerzése előtt töltötte le, így a jogszerző gyakorlati idő jelentős részét elvesztette. Az indítványozó szerint a Kktv. 5. § e) pontjának módosítása a jogbiztonságból fakadó - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésében kifejezetten megfogalmazott - visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, valamint szerzett jogokat sért. Az indítványozó szerint "az új rendelkezés nem állapít meg kifejezetten a múltra vonatkozó kötelezettséget, valójában mégis erről van szó, hiszen a könyvvizsgálói képesítésnek a gyakorlat előtt történő megszerzése elmulasztásához a legsúlyosabb következményeket (a kamarai felvétel elutasítását, ezáltal a foglalkozás gyakorlásának megtiltását) fűzi".

Az indítványozó kérte a Kktv. 6. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdései alapján történő megsemmisítését is. Állítása szerint e szabály alapján lehetőség van arra, hogy a közszférában - a magánszférával ellentétben - nem elégséges felkészültséggel rendelkezők tevékenykedjenek, és ez a diszkrimináció tilalmába ütközik.

Az Alkotmánybíróság az indítványt véleményezésre megküldte a pénzügyminiszternek.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához."

2. A Kktv.-nek az indítványozó által támadott rendelkezései:

"5. § A kamara tagja lehet az a természetes személy, aki

(...)

e) kamarai taggal, a törvény hatálybalépése előtt hatályban volt rendelkezések szerint bejegyzett könyvvizsgálóval kötött munkaszerződés alapján, illetőleg a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál könyvvizsgáló mellett munkaviszonyban, a 30. § (1) bekezdés szerinti tagsági viszonyban végzett, az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően megkezdett és a tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belül teljesített, a kamara által ellenőrzött hároméves szakmai gyakorlatot [a 26. § (2) bekezdésében meghatározott könyvvizsgálói tevékenységben való közreműködést] igazolt,

(...)."

"6. § (2) Az 5. § e) pontjában előírt követelménytől el lehet tekinteni a közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban álló kérelmezőnél, ha a munkaadó a munkakör betöltéséhez követelményként írta elő a könyvvizsgálói képesítést, és a munkaadó írásbeli nyilatkozatával igazolja, hogy legalább hároméves - könyvvizsgálói képesítést igénylő - szakmai gyakorlattal rendelkezik, amelyet a felvételi bizottság elfogad."

"73. § (2) Az 5. § a)-c) és e)-h) pontjában előírt feltételeknek a felvételkor, a d) pontban előírt feltételeknek legkésőbb 2001. december 31-ig meg kell felelni."

III.

Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglaltaknak. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani.

Az Alkotmánybíróság az iratok alapján megállapította, hogy az indítványozó a jogerős ítéletet 2003. április 25-én vette kézhez. Az alkotmányjogi panaszt a benyújtására nyitva álló határidő utolsó előtti napján ajánlottan postára adta, így az Alkotmánybíróságnak a határidők számításával kapcsolatos gyakorlata szerint az indítvány határidőben benyújtottnak tekintendő [64/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 348, 351.; 255/D/2003. AB határozat, ABH 2004, 1959, 1961.; 540/D/2002. AB határozat, ABH 2004, 1614, 1615.].

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kktv. 6. § (2) bekezdése az indítványban hivatkozott jogerős bírósági ítéletben nem került alkalmazásra, így az indítvány nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányjogi panaszként el nem bírálható indítványt utólagos normakontrollra irányuló indítványnak tekinti és - ha annak feltételei fennállnak - akként bírálja el [2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH 1998, 41, 43.; 789/D/2001. AB határozat, ABH 2005, 1399, 1401.]. Jelen esetben az alkotmányjogi panasz előterjesztője kifejezetten kezdeményezte a jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálatát is. Ezért az Alkotmánybíróság a Kktv. 6. § (2) bekezdésének alkotmányosságát utólagos norma-kontrollra irányuló indítványnak tekintette.

2. Mivel az Alkotmánybíróság a Kktv. 5. § e) pontját a 864/B/1998. AB határozatában (ABK 2006. április, 294.) már vizsgálta, előkérdésként tisztáznia kellett, hogy jelen ügy nem minősül-e ítélt dolognak. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha "az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésére hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (»ítélt dologi). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben nincs szó ítélt dologról." Idézett határozatában az Alkotmánybíróság a Kktv. 5. § e) pontjában található két feltétel (a hároméves időtartam, valamint annak bejegyzett könyvvizsgálónál történő letöltése) tekintetében azt vizsgálta, hogy a Kktv. hatálybalépésével - a korábbi szabályokkal összevetve - sérült-e az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése, illetőleg biztosított volt-e a kellő felkészülési idő, és visszaható hatályú volt-e a szabályozás. Ezt az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. A most vizsgált esetben az indítványozó a Kktv. 5. § e) pontja módosított, 2002. január 1-jétől hatályos szabályának alkotmányellenességét állítja, amely szerint a könyvvizsgálói képesítés megszerzése után letöltött hároméves szakmai gyakorlatot kell tagfelvételkor igazolni. Az indítvány tehát a Kktv. 5. § e) pontjának olyan előírására vonatkozik, amelyről a korábbi alkotmánybírósági döntés nem szól.

3. Az indítványozó a Kktv. 73. § (2) bekezdését, a benne foglalt - a Módtv. 135. §-ával megállapított, 2002. január 1 -jétől hatályos - a Kktv. 5. § e) pontjának módosítása miatt támadja. A Kktv. 5 § e) pontja - egyebek mellett - úgy módosult, hogy csak a könyvvizsgálói képesítést követően végzett, teljesített gyakorlatot ismeri el a kamarai tagfelvételhez megkívánt szakmai gyakorlatnak. A Kktv. 73. § (2) bekezdése szerint az 5. § e) pontjában foglaltaknak is a tagfelvételkor kell megfelelni. Az indítványozó a vitatott szabályt a jogbiztonság sérelme [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] - kö zelebbről a visszaható hatály tilalma és a szerzett jogok megsértése - miatt, valamint a foglalkozáshoz való jog alkotmányellenes korlátozására hivatkozva kéri megsemmisíteni.

3.1. Az Országgyűlés 1997-ben fogadta el a Kktv.-t. A törvény 1997. július 25-én lépett hatályba, és rendelkezései alapján 1997. december 25-én megalakult a Magyar Könyvvizsgálói Kamara. A köztestületként működő szakmai kamara a könyvvizsgálók önkormányzati szerveként közfeladatot és érdekvédelmi tevékenységet lát el. A Kktv. 26. § (1) bekezdése értelmében könyvvizsgálati tevékenységet csak a kamara tagja folytathat. A Kktv. 4. §-a- a törvény hatálybalépése óta változatlan tartalommal - arról rendelkezik, hogy az 5. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő személyt kérelmére fel kell venni a kamara tagjai közé. A Kktv. 5. § a)-h) pontjaiban részletezi e feltételeket; a szakmai gyakorlatra vonatkozó követelményeket az e) pont tartalmazza. A Kktv. 4. és 5. §-ának egybevetéséből egyértelműen megállapítható: az 5. §-ban meghatározott feltételeknek a kamarába való felvételkor kell fennállniuk, amikor is a kérelmező könyvvizsgáló a Kktv. 5. §-ában előírtak teljesítésével alanyi jogot szerez a felvételre, azaz a kamarai tagságra.

A Kktv. 73. § (2) bekezdése a törvény átmeneti rendelkezései közé tartozik. A Kktv. 69-74. §-aiból álló fejezet egyfelől a létrehozandó kamara megalakulásához szükséges szervezeti, szervezési kérdésekről szól, másfelől a könyvvizsgálat új, kötelező kamarai tagságra épülő rendszerét létrehozó, a törvény hatálybalépésekor érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező okleveles könyvvizsgálók helyzetét rendező, a zavartalan átmenetet biztosító rendelkezéseket tartalmaz. Ilyen szabály a Kktv. 73. § (2) bekezdése is, amely a Kktv. 5. §-ában foglalt tagsági feltételek fennállását - az 5. § d) pontja kivételével - a felvételkor követelte meg, míg a d) pont esetében lehetőséget adott arra, hogy a felveendő kamarai tag az ott megkívánt feltételeket legkésőbb 2001. december 31-ig teljesítse. Ez a rendelkezés a törvény hatálybalépése előtt könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálók tekintetében volt releváns a Kktv. hatálybalépését követő átmeneti időszakban. Ezért az előzőekben kifejtettek alapján a támadott szabály alkotmányellenessége sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, sem a 70/B. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg.

3.2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a Kktv. 5. § e) pontjának az indítvánnyal érintett módosítása sérti-e az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó visszaható hatály tilalmát és a szerzett jogok védelmét.

A Kktv. 5. § e) pontja 2001. december 31-ig a következőket tartalmazta: A kamara tagja az a természetes személy lehet, aki "kamarai taggal, a törvény hatályba-lépése előtt hatályban volt rendelkezések szerint bejegyzett könyvvizsgálóval kötött szerződés alapján, illetőleg a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál könyvvizsgáló mellett munkaviszonyban, a 30. § (1) bekezdés szerinti tagsági viszonyban végzett hároméves szakmai gyakorlatot [a 26. § (2) bekezdésében meghatározott könyvvizsgálói tevékenységben való közreműködést] igazolt". E rendelkezést a Módtv. 135. §-a többszörösen módosította: egyértelművé tette, hogy csak munkaszerződés alapján végzett gyakorlat ismerhető el, a gyakorlatot a könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően kell megkezdeni, és a tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belül teljesíteni. A jelen ügyben kifogásolt változás - az, hogy csak a könyvvizsgálói képesítés megszerzése után elvégzett szakmai gyakorlat ismerhető el - valóban a korábbi feltételek szigorítását eredményezte. A vizsgálandó alkotmányossági kérdés az, hogy az 5. § e) pontjának ez a módosított szabálya sérti-e az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését.

Az Alkotmánybíróság szerint a vitatott szabály nem korlátozza alkotmányellenesen a munka és a foglalkozás megválasztásának szabadságát.

Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában a következőket állapította meg: "A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. (...) A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja" (ABH 1994, 117, 121.). Az indítványozó hivatkozik az Alkotmánybíróság 40/1997. (VII. 1.) AB határozatára (ABH 1997, 282.), amely a jövőre nézve megszüntette azt a kivételes lehetőséget, hogy középfokú szakképesítéssel rendelkező személyek - az egyébként mindig is felsőfokú szakképzettséghez kötött - építéstervezési tevékenységet erősen korlátozott körben, külön engedély alapján gyakorolhassák. Az indítványozó elismeri, hogy esetében nem erről van szó. E határozatában azonban az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy "[b]izonyos, az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódó szintű végzettség, vizsgák, szakmai gyakorlat megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, illetve valamely szakma gyakorlásának. E szubjektív feltételek teljesítése elvileg mindenki számára nyitva áll. Indokolt esetben az állam szigoríthatja, akár többször is, valamely foglalkozásba kerülés feltételeit. E szigorítások azonban szintén nem állíthatnak objektív korlátot, a szigorított feltételek teljesítése elvileg továbbra is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt" (ABH 1997, 282, 285.).

A Kktv. 5. § e) pontjában foglalt követelmény, mely szerint a szakmai gyakorlatot a könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően kell megkezdeni, a korábbi szabályozás alkotmányosan nem kifogásolható helyesbítése. A változás a foglalkozásba kerülés egyik szubjektív feltételét érintette, amelynek teljesítése továbbra is mindenki számára nyitva áll. A jogalkotó a változtatással jogharmonizációs kötelezettségének tett eleget: a Kktv. 5. § e) pontját hozta összhangba az Európai Közösségek Tanácsa 1984. április 10-i, 84/253/EGK számú irányelvének 8. cikkében foglaltakkal. Az irányelv a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatáért felelős személyek működésének ellenőrzéséről szól. A 8. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a hároméves szakmai gyakorlatnak az a rendeltetése, hogy az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának képességét biztosítsa. Alkotmányjogi szempontból nem kifogásolható, hogy a törvényhozó csak az elméleti képesítés megszerzése utáni gyakorlatot tekinti szakmai gyakorlatnak, mivel az elméleti képesítés megszerzése előtt kizárt, hogy a jelölt könyvvizsgálóként szakmai gyakorlatra tehetett volna szert - addig ugyanis még nem volt képesített könyvvizsgáló. A könyvvizsgálói foglalkozás gyakorlásának a képesítés megszerzését követő szakmai gyakorlat elengedhetetlenül szükséges feltétele. Elfogadható törvényhozói felfogás, hogy csak az elméleti ismereteket igazoló vizsga után teljesített gyakorlatot tekinti "könyvvizsgálói" szakmai gyakorlatnak.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a Kktv. 5. § e) pontjának vizsgált részét nem találta az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésébe ütközőnek.

3.3. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványban felvetett alkotmányossági kérdés valójában a Módtv. 154. §-ában foglalt hatálybaléptető rendelkezésre vezethető vissza; eszerint a Kktv. 5. § e) pontja 2002. január 1-jétől hatályos, így a benne foglalt rendelkezések a kihirdetéstől (2001. november 16.) számított másfél hónap elteltével léptek hatályba. Bár az indítványozó e rendelkezést kifejezetten nem támadta, az indítvány tartalmára tekintettel - a szoros összefüggés miatt - az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a Kktv. 5. § e) pontjának a Módtv. 154. §-a szerinti hatálybalépése sérti-e a jogbiztonságból levezetett, a Jat. 12. § (2) bekezdésében kifejezetten megfogalmazott visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében elismert jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét jelenti a Jat. 12. § (2) bekezdésében megfogalmazott szabály megsértése, amely szerint "jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé" [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 171.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában visszaható hatálynak minősül, ha a jogszabály hatálybaléptetése "nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell" [57/1994. (XI. 17. ) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.].

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kktv. 5. § e) pontjának 2002. január 1-jével történő hatálybaléptetése nem ütközik a visszamenőleges jogalkotás tilalmába, mert a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilvánít valamely magatartást jogellenessé, valamint nem tartalmaz a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra alkalmazandó rendelkezéseket.

3.4. Az Alkotmánybíróság nem tartotta megalapozottnak az indítványozónak a szerzett jogok sérelmére alapított érvelését sem.

Az Alkotmánybíróság már egyik korai határozatában kifejtette, és ezt azóta is követi, hogy "[a] jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását" [11/1992. (III. 5.) AB határozat, 1992, 77, 81.]. Később azt is megállapította, hogy "[az] alkotmányos védelmet élvező »szerzett jogok« a már konkrét jogviszonyokban alanyi jogként megjelenő jogosultságok, illetőleg azok a jogszabályi »ígérvények« és várományok, amelyeket a jogalkotó a konkrét jogviszonyok keletkezésének lehetőségével kapcsol össze. A jogszabályok hátrányos megváltoztatása így csak akkor ellentétes a »szerzett jogok« alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változtatást" (731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801, 805.).

Az Alkotmánybíróság a határozat III/3.1. pontjában részletesen elemezte a Kktv. 4-5. §-ának a tartalmát. A két rendelkezés egybevetéséből megállapítható, hogy annak a tagjelöltnek keletkezett alanyi joga a kamarai tagságra, aki a módosítás hatálybalépését megelőzően a korábbi törvényben foglalt feltételeket teljesítette. A Módtv.-t a Magyar Közlöny 2001. évi 128. számában, 2001. november 16-án hirdették ki, és 2002. január 1-jével lépett hatályba. Akik az akkor szükséges, a Kktv. akkor még hatályos 5. §-ában előírt feltételeknek megfeleltek, másfél hónap állt rendelkezésre, hogy a kamara tagjává váljanak. Akik a módosítás hatálybalépésének időpontjáig az addig érvényben lévő feltételeket nem teljesítették, még nem szereztek jogot a tagságra; ezért szerzett joguk nem lévén, annak sérelme sem állapítható meg.

4. Az Alkotmánybíróság szerint a Kktv. 6. § (2) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdését. Az indítványozó állítása szerint e rendelkezés a diszkrimináció tilalmába ütközik, mert "a tevékenység lényege, szakmai megalapozottsága szempontjából nyilvánvalóan elfogadhatatlan, ha éppen a közszférában engedjük meg, hogy a törvény logikájából következően nem elégséges felkészültséggel rendelkező könyvvizsgálók ott tevékenykedjenek, a magánszférában pedig nem".

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó által állított megkülönböztetés nem következik a Kktv. 6. § (2) bekezdéséből. A szabály a közszféra alkalmazottjai esetében határozza meg a kamarába történő felvételéhez szükséges szakmai gyakorlat feltételeit. Eszerint köztisztviselő és közalkalmazott akkor lehet a kamara tagja, ha könyvvizsgálói képesítéssel, valamint a munkaadó által igazolt és a kamara felvételi bizottságának döntése szerint elfogadott, legalább hároméves könyvvizsgálói képesítést igénylő szakmai gyakorlattal rendelkezik. A Kktv. 6. § (2) bekezdése a közszférában dolgozók esetében is a képesítés megszerzését követően teljesített szakmai gyakorlatot ír elő a kamarai tagfelvételhez. A vitatott rendelkezés tehát nem a könyvvizsgálói tevékenység közszférában való gyakorlásának szakmai követelményeiről, nem is az itt alkalmazott könyvvizsgálók tevékenységéről szól, hanem a kamarába történő felvétel egyik feltételét rendezi. Az Alkotmánybíróság ezért nem állapította meg az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdésének sérelmét, és az indítványt e részében is elutasította.

Budapest, 2006. július 11.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró