BH 2017.2.46 A nem jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama alapot adhat az előzetes letartóztatás elrendeléséhez vagy fenntartásához, ha súlyosságánál fogva a szökés, elrejtőzés veszélye fennáll.

A büntetőeljárásnak ebben - az ügydöntő határozat meghozatalát követő - szakaszában az előzetes letartóztatásnak a szabadságvesztés végrehajthatóságát biztosító rendeltetése is van. A szökés, elrejtőzés megakadályozása olyan közérdek, amely megelőzi a nem jogerősen hosszabb tartamú szabadságvesztésre elítélt személyi szabadságának tiszteletben tartását. Ez, valamint a szabadságvesztés végrehajtását biztosító célszerűség olyan súllyal figyelembe veendő szempontok, hogy azokra tekintettel - az enyhébb kényszerintézkedésekkel szemben - az előzetes letartóztatás tekinthető szükségszerű és arányos kényszerintézkedésnek [Be. 327. § (2) bek; 2013. évi CCXL. tv. 37. § (1) bek.].

[1] Az ítélőtábla a 2016. szeptember 6. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével elutasította az egyaránt 2016. április 4. napjától előzetes letartóztatásban lévő I. r. és II. r. vádlott védői által az előzetes letartóztatás megszüntetése, és nyomkövető technikai eszközzel ellenőrzött házi őrizet elrendelése érdekében előterjesztett indítványokat.

[2] A vádlottak ellen jelenleg másodfokú eljárás van folyamatban az ítélőtáblán.

[3] Az ítélőtábla végzésének indokai szerint a vádlottakkal szemben 2016. április 4-én nem jogerősen kiszabott 6 év 6 hónap és 5 év 6 hónap egyaránt börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, illetőleg az előzetes letartóztatás jogerős ítélet meghozatala utáni elrendelése óta a helyzet változatlan: a szabadságvesztések tartama a szökés, elrejtőzés veszélyére [Be. 327. § (2) bek.] vont következtetést megalapozza.

[4] A végzés ellen a vádlottak és védőik fellebbeztek.

[5] Az I. r. vádlott alapvetően arra hivatkozott, hogy a fogvatartással nehezült a védekezésre felkészülése: a büntetés-végrehajtási intézetben üvegfalon keresztül kiabálva érintkezhet a védőjével, és az üvegfal résein körülményes az iratok egymáshoz juttatása. A fogvatartottkénti magatartása kifogástalan. A nyomkövető technikai eszközzel ellenőrzött házi őrizetből nem is tudna megszökni.

[6] Az I. r. vádlott védője állította, hogy - a védence által hivatkozottakkal egyezően jelölt okokból, valamint a büntetés-végrehajtási intézetbe beléptetés félórányi időigénye miatt is - nemcsak védencének a védekezésre felkészülése nehezedett meg. Az ő védelemre felkészülését gátolja még, hogy az ügy iratait az ítélőtábla székhelyén kell tanulmányoznia, miután elutasították a nyomozati iratok papíralapú másolatának kiadása iránti védelmi indítványt. Ilyen körülmények között nincs lehetőség "valódi védelemre". Ezt meghaladóan azzal érvelt, hogy védence a közel négy éve tartó eljárás során eddig is az eljárást folytató nyomozó hatóság és törvényszék rendelkezésére állt, közreműködő magatartást tanúsított, személyi körülményei rendezettek, s ezen körülmények ellentmondanak a szökés, elrejtőzés veszélyének. Állította továbbá, hogy védencének családtagjai lelki támogatásra szorulnak, vállalkozásának irányításától elesett. Egyebekben az előzetes letartóztatást elrendelő törvényszéki és az azt helybenhagyó ítélőtáblai végzések indokolását kifogásolta. Az I. r. vádlott védője több hazai bírósági döntést és az Emberi Jogok Európai Bíróságának egy döntését ismertetve úgy látta, hogy a támadott végzés nem alapul konkrét, egyedi okon. Az pedig, hogy az ítélőtábla az előzetes letartóztatást nem váltotta fel az enyhébb házi őrizettel, sérti a szükségesség-arányosság elvét.

[7] A II. r. vádlott a fellebbezését külön nem indokolta.

[8] A II. r. vádlott védője az I. r. vádlott védőjével egyező körben és azonos indokokkal érvelt.

[9] A Legfőbb Ügyészség a fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Egyetértett a támadott végzés indokaival, és helybenhagyását indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség álláspontjának lényege szerint a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés új helyzetet teremtett, így nem hagyható figyelmen kívül annak tartama (BH 2006.144.). A nem jogerősen kiszabott, legalább ötévi szabadságvesztés esetében az előzetes letartóztatásnak van végrehajt­hatóságot biztosító rendeltetése is (BH+ 2015.287., BH+ 2014.472.). A nyomkövető eszköz alkalmazása pedig nem küszöböli ki a szökés, elrejtőzés veszélyét, az csupán a házi őrizet és a lakhelyelhagyási tilalom hatékony ellenőrzését, a szabályok megszegése esetében a gyors rendőri intézkedést biztosítja (BH 2014.268.).

[11] A Legfőbb Ügyészség úgy látta, hogy a büntetés-végrehajtási rend kifogásolása egyrészt nem jelenti a védelemhez való jog korlátozását, másrészt nem alkalmas az előzetes letartóztatás indokoltságának megkérdőjelezésére. E tekintetben nem vehető figyelembe az sem, hogy az előzetes letartóztatás miként hat ki a vádlottak családtagjaira. A védői fellebbezésekben utalt döntések közül a BH 2009.7., EJEB 2003.521/99., BH 2007.403. számon közzétettek a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjára vonatkoznak. A BH 1987.306. számú döntés az 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt született, amikor még nem volt nevesített önálló előzetes letartóztatási ok a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamára alapozható szökés, elrejtőzés veszélye. Az EBH 2013.03.B6. döntés az eljárás meghiúsításának veszélyére alapozott előzetes letartóztatásra vonatkozott.

[12] A fellebbezések nem alaposak.

[13] Az ítélőtábla megalapozottan, helyes okból és indokkal utasította el az előzetes letartóztatás megszüntetésére, és a nyomkövető technikai eszközzel ellenőrzött házi őrizet elrendelésére irányuló védői indítványokat. A Legfőbb Ügyészség indítványa mindenben helytálló.

[14] A vádlottak esetében az vizsgálandó, hogy az előzetes letartóztatás további fenntartása tényszerű alapon áll-e, észszerűen alátámasztott-e, az abból levont következtetés okszerű-e, s ekként a kényszerintézkedés alkalmazása célszerű-e (EBH 2009.2025.).

[15] A Kúria szem előtt tartotta, hogy a közérdek előtérbe léphet a személyi szabadság tiszteletben tartásának követelményével szemben (BH 2009.7.II.). A Kúria a közérdek körébe sorolja azt is, amikor a felrótt bűncselekmény miatt nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartama miatt a szökés, elrejtőzés veszélyére vonható megalapozott következtetés [Be. 327. § (2) bek.]. E következtetés alapja tény, éspedig a kiszabott büntetés ténye.

[16] A Kúria hangsúlyozza, hogy az eljárás jelenlegi szakaszában az előzetes letartóztatásnak van a nem jogerősen kiszabott büntetés végrehajtását biztosító szerepe is. A bíróság a szabadlábon lévő elítélttel szemben a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatbavételét rendelheti el, ha annak tartama öt év, vagy ennél súlyosabb, és a bűncselekmény jellegére, az elítélt személyi és családi körülményeire tekintettel alaposan feltehető, hogy a szökésével vagy az elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát [Bv.tv. 37. § (1) bek. a) pont]. Ez az ok a Be. 327. § (2) bekezdésével való összevetésből következően fennáll.