272/B/1998. AB határozat

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/C. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/C. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó utólagos normakontrollra irányuló indítványában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 73/C. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Nézete szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. törvénnyel beiktatott Pp. 73/C. § (1) bekezdése folytán sérül az Alkotmány 70/A. §-a. Az indítványozó indokolása szerint a támadott rendelkezés "diszkriminációt (...) alkalmaz ugyanolyan képzettséggel - bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi szakvizsgával - rendelkező szakszervezeti jogi képviselővel szemben, mivel a kötelező jogi képviselők köréből "kimaradt a szakszervezet által megbízott jogi képviselő, holott ez alacsonyabb bírói fórumokon biztosított".

Az Alkotmánybíróság megkereste az igazságügy-minisztert az indítvánnyal kapcsolatos álláspontjának kifejtése végett.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése szerint:

"70. /A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

2. A Pp. indítványhoz kapcsolódó szakaszai:

"Meghatalmazottak

66. § (1) Amennyiben a törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat.

(2) Több személy részére adott meghatalmazás esetében a felet a meghatalmazottak bármelyike képviselheti, egy-egy perbeli cselekménynél azonban csak egyikük járhat el; az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyilatkozatai vagy cselekményei egymástól eltérnek, ezt a bíróság akként bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek.

67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat:

a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója;

b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja;

c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda;

d) állami szerv (közigazgatási szerv, intézet, intézmény, hivatal stb.) ügyintézője az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben;

e) a helyi önkormányzat képviselő-testületének, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatnak a tagja, a jegyző, a főjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a kerületi hivatal elöljárója, ügyintézője a helyi önkormányzatot, kisebbségi önkormányzatot, továbbá azok szerveit érintő perekben; a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal ügyintézője a hivatalt érintő perekben;

f) a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben;

g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható;

h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben;

i) a gazdálkodó szervezet, valamint az egyéni vállalkozó alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben, a gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja;

j) akit erre külön jogszabály feljogosít.

(2) A perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg.

(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvényben szabályozott eljárásokban a jogi képviselet nem kötelező."

3. A Pp. kötelező jogi képviseletre vonatkozó rendelkezései:

Kötelező jogi képviselet

"73/A. § A jogi képviselet kötelező:

a) az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a Pp. 235. §-ban meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,

b) törvényben meghatározott egyéb esetben.

(...)

73/C. § (1) A 73/A. § alkalmazásában jogi képviselőnek kell tekinteni

a) az ügyvédet (ügyvédi irodát),

b) a 67. § (1) bekezdése d) pontjában meghatározottak szerint az ügyintézőt,

c) a 67. § (1) bekezdése e) pontjában meghatározottak szerint az ott megjelölt személyeket, a képviselő-testület (önkormányzat) tagja kivételével,

d) a 67. § (1) bekezdése i) pontjában meghatározottak szerint a jogtanácsost,

e) a külön törvényben meghatározott személyeket (pl. szabadalmi ügyvivő).

(2) Az (I) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározottak csak akkor tekinthetők jogi képviselőnek, ha jogi szakvizsgával rendelkeznek.

(3) Kötelező jogi képviselet esetében - amennyiben törvény kivételt nem tesz - a jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében jogi képviselő nélkül is eljárhat."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó nézete szerint a Pp. támadott rendelkezése hátrányos különbségtételt alkalmaz az "ugyanolyan képzettséggel - bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi szakvizsgával - rendelkező szakszervezeti jogi képviselővel szemben, mivel a kötelező jogi képviselőként eljáró személyek taxatív felsorolásából kimaradt a szakszervezet által megbízott jogi képviselő, holott ez alacsonyabb bírói fórumokon biztosított."

Az Alkotmánybíróság - az indítványi kérelem tükrében - vizsgálata során a kötelező jogi képviselet intézményével kapcsolatban mindenek előtt az alábbiakat állapította meg:

A perbeli képviselet intézményét a Pp. V. fejezete szabályozza. A Pp. 66. §-a - azon rendelkezésével, miszerint (amennyiben a törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik) a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat - főszabályként teszi lehetővé, hogy a perben (annak egész tartamára, vagy egyes perbeli cselekményekre) a peres fél helyett meghatalmazott járjon el.

A Pp. 67. §-a a perbeli meghatalmazásra jogosultak köréről rendelkezik, kifejezetten nevesítve azokat a csoportokat (pl. a félnek Pp. 13. § (2) bekezdése szerinti hozzátartozója [Pp. 67. § (1) bekezdés a) pontja], az ügyvéd, ügyvédi iroda [Pp. 67. § (1) bekezdés c) pontja], vagy a szakszervezet a saját tagjának a perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben [Pp. 67. § (1) bekezdés f) pontja]), akik a perben a fél helyett meghatalmazottként járhatnak el. Míg a Pp. 68. §-a a meghatalmazottak köréből kizárt személyek körét nevesíti.

A Pp. szabályai közé a felülvizsgálati eljárás intézményét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: T. 1.) vezette be, amely a bírósági fórumnak ezen a szintjén már nem tartotta elegendőnek a meghatalmazotti képviseletet, ezért az eljárást kezdeményező fél részére kötelezővé tette a jogi képviseletet [Pp. 272. § (3) bekezdés]. A Pp. módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény a fentieket tovább bővítette, amikor a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozó valamennyi, az eljárást kezdeményező fél részére kötelezően előírta a jogi képviseletet. Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény -2003. január 1. napjától kezdődően - módosította a Pp. 73/A. § a) pontjának rendelkezését. Eszerint az ítélőtábla előtti eljárásban kötelezővé vált a jogi képviselet az ítélet ellen fellebbezéssel, valamint csatlakozó fellebbezéssel élő fél számára, továbbá az ügy érdemében hozott végzés elleni fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél esetében. Szintén kötelező továbbá a jogi képviselet a Legfelsőbb Bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban - mind az ítélet, mind a végzés tekintetében - a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félre is kiterjedő hatállyal.

A Pp. 73/A. § b) pontja néhány más törvényben meghatározott esetben is kötelezővé teszi a jogi képviseletet [Pl.: a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 21. § (2) bekezdése, melynek alapján a cég bejegyzésére irányuló eljárásban kötelező a jogi képviselet].

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: T. 2.) 12. §-ával beiktatott, 1998. január 1-jétől hatályos Pp. 73/C. § (1) bekezdése pontosan részletezi a kötelező jogi képviselet esetében az eljárásra jogosult személyek körét, eszerint: ügyvédet (ügyvédi irodát); a Pp. 67. § (1) bekezdése d) pontjában meghatározottak szerint az ügyintézőt; a Pp. 67. § (1) bekezdése e) pontjában meghatározottak szerint az ott megjelölt személyeket, a képviselő-testület (önkormányzat) tagja kivételével; a Pp. 67. § (1) bekezdése i) pontjában meghatározottak szerint (nevezetesen: gazdálkodó szervezet jogtanácsosát azokban a perekben, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja) a jogtanácsost; továbbá a külön törvényben meghatározott személyeket (pl. szabadalmi ügyvivőt) a Pp. 73/A. § alkalmazásában jogi képviselőnek kell tekinteni. A Pp. 73/C. § (2) bekezdése a Pp. 73/C. § b)-c) pontjai tekintetében további megszorítást tartalmaz, miszerint ezen személyek csak akkor tekinthetők jogi képviselőnek, ha jogi szakvizsgával rendelkeznek.

A Pp. 73/C. § (3) bekezdése az előbbiekben ismertetett főszabály alóli kivételként állapítja meg, hogy a kötelező jogi képviselet esetében (amennyiben törvény kivételt nem tesz) a jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében jogi képviselet nélkül is eljárhat.

Jogi képviseletet ügyvéd (az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 22. §-a alapján), vagy jogtanácsos [a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 2. § (1) bekezdése alapján (pl.: szakszervezet esetében), továbbá a 7. § (2) bekezdése alapján] láthat el.

Az ügyvéd vagy ügyvédi iroda kötelező jogi képviseletét a Pp. 73/C. § (1) bekezdésének a) pontja teszi lehetővé, amely alpont a szakszervezet számára lehetőséget nyújt arra, hogy tagja ügyében - ügyvéd vagy ügyvédi iroda útján - a kötelező jogi képviseletet ellássa.

2. Az indítványozó arra vonatkozóan kérte az Alkotmánybíróság vizsgálatát, hogy a Pp. 73/C. § (1) bekezdésének szabályozása a szakszervezet által megbízott jogtanácsos tekintetében az ugyanilyen képzettséggel rendelkező szakszervezeti jogi képviselők csoportjában hátrányos megkülönböztetést eredményez-e, tekintettel arra, hogy a szakszervezet által megbízott jogtanácsos a szakszervezet saját tagjának a perében kötelező jogi képviselőként nem járhat el, mivel őt a támadott rendelkezés taxatív felsorolása kötelező jogi képviselőként nem nevesíti.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, azonban a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH1992, 280, 281.]. "Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]. "Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket" [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.].

Az Alkotmánybíróság már a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában rögzítette: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73, 78.) az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a megkülönböztetés tilalmába ütközik az, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van. A diszkrimináció vizsgálatánál tehát központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.].

3. Alkotmánybíróság az indítványban felvetett kérdéskör kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozói kérelemben megjelölt problematika valójában az abban megjelölt két csoport - a szakszervezet által megbízott ügyvéd és a szakszervezeti jogtanácsos - mellett még egy csoportot: nevezetesen a szakszervezeteket mint csoportot is érinti.

Azzal ugyanis, hogy a Pp. 67. § (1) bekezdésének f) pontja a szakszervezetek számára a saját tagja képviseleti jogának ellátását megteremti, a szakszervezetek válnak képviselővé, mégpedig saját tagjuknak a jogi képviselőjévé.

Az indítványozó által megjelölt, vélt alkotmányossági probléma megítéléséhez elengedhetetlen a szakszervezet, mint csoport figyelembevétele. Ezért az Alkotmánybíróság jelen eljárása során szükségesnek tartotta, hogy a diszkriminációra vonatkozó alkotmányossági vizsgálatába a szakszervezeteket mint csoportot is bevonja, s arra kereste a választ, hogy a vizsgált csoportok a szakszervezeti tag kötelező jogi képviselete szempontjából összehasonlíthatóak-e.

A szakszervezet saját tagjának a képviseletét a Pp. 67. § (1) bekezdésének f) pontja alapján látja el. Mivel azonban a szakszervezet nem magánszemély, hanem szervezet (társadalmi szervezet), saját tagjának a képviseletét maga is csak képviselő útján tudja ellátni, attól függően, hogy a bírósági fórumrendszer mely szintjén kell képviseletet ellátnia, illetőleg, hogy azon a szinten a törvény előírásai a képviselet ellátására milyen feltételeket írnak elő, a szakszervezetet akár a szakszervezet választott képviselője, akár annak jogtanácsosa, vagy a szakszervezet által megbízott ügyvéd is képviselheti.

Mivel a Pp. 67. § (1) bekezdése f) pontja (amely a meghatalmazotti képviseletet rögzíti) nem ír elő kötelező jogi képviseletet, ezért a képviselők köre tágabb, akár a szakszervezet megbízott tagja, választott tisztségviselője is eljárhat, szemben a Pp. 73/A. §-ával, amely az ott rögzített fórumokon az ott eljárni kívánók számára a jogi képviseletet kötelezővé teszi.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában - ugyan más szempontok alapján - foglalkozott a kötelező jogi képviselet kérdéskörével.

Az Alkotmánybíróság a 141/B/1993. AB határozatában [a Pp. 73/A. § a) pontjának a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára kötelező jogi képviseletet előíró rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló vizsgálata során] az alábbiakat hangsúlyozta: "A kötelező jogi képviseletet a felülvizsgálati eljárásban írja elő a törvény. A törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint a kötelező jogi képviselet biztosítja a felülvizsgálati kérelmek szakszerűségét és azt, hogy csak valóban indokolt esetben kerüljön sor a Legfelsőbb Bíróság előtti rendkívüli perorvoslat igénybevételére. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően részt vevő jogi képviselőtől elvárható, hogy csak törvényadta esetekben és csak az arra jogosultak képviseletében kezdeményezze a felülvizsgálati eljárást." (ABH 1994, 584, 585.)

Fenti határozatában az Alkotmánybíróság kiemelte továbbá: "A kötelező jogi képviselet intézménye a perbeli képviseletnek azt a lényegi vonását erősíti, hogy a képviselőnek - különösen pedig a jogi képviselőnek - a szerepe nem csupán a képviselt személy helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek védelme, jogai érvényre juttatásának elősegítése. Az eljárásban ezért önálló perbeli jogai és kötelezettségei vannak. Ezzel függnek össze a jogi képviselők, illetőleg a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok." (ABH 1994, 584, 585-586.)

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az ügyvéd és a jogtanácsos jogintézményének alkotmányossági vizsgálatával is.

Az Alkotmánybíróság a 13/1991. (IV. 13.) AB határozatában kiemelte, hogy "[a]z összevetett kétféle (ügyvédi és jogtanácsosi) intézményre vonatkozó, a perbeli képviseleti jogban mutatkozó szabályozásbeli eltérés nem az emberi, illetőleg állampolgári jogok biztosításánál jelent megkülönböztetést. A különbségtétel a kétféle intézménnyel járó jogosultságok tekintetében merült fel, bizonyos - az alkotmányosság szempontjából közömbös szakmai megfontolásból." (ABH 1991, 37, 39.)

Az Alkotmánybíróság jelen vizsgálata során a csoportképzés meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy a Pp. 67. § (1) bekezdésének f) pontja alapján a szakszervezeti tagnak a törvényes képviselője a szakszervezet, nem pedig a szakszervezeti jogtanácsos, ill. a szakszervezet által megbízott ügyvéd. Ezen személyek csupán a szakszervezetnek mint jogi személynek a képviselői, amely jogi személy lévén önmaga nem képes eljárni, s ezért saját maga képviseletének ellátására ügyvédet vagy jogtanácsost kell igénybe vennie. A saját tag képviseleti joga azonban nem azonos a szakszervezet mint jogi személy képviseletével, noha a gyakorlatban egy személy látja el mindkét képviseletet.

Ezért az Alkotmánybíróság jelen vizsgálata során megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt, a szakszervezeti tag kötelező jogi képviseletét ellátó ügyvéd, továbbá a szakszervezeti jogtanácsos, valamint a tagjának képviseletét ellátó szakszervezet alkotmányossági szempontból nem alkotnak összehasonlítható, homogén csoportot, ezért az indítványi kérelem szempontjából a Pp. 73/C. § (1) bekezdésének szabályozása nem eredményezte az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy - bár kifejezett nevesítést nem tartalmaz - sem a Pp. 73/A. §-a, sem a 73/C. § (1) bekezdése nem zárja ki, hogy a szakszervezet a saját tagjának a kötelező jogi képviseletét ellássa, s ez akár a szakszervezet által megbízott jogtanácsos, akár a szakszervezet által megbízott ügyvéd útján is megvalósulhat.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2004. április 27.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró