BH 2022.3.78 I. Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per soha nem eredményezheti a felszámolás alatt álló adós vagyonának növekedését. A megállapítási perben meghatározott összeg erejéig a felszámolási eljárás befejezése utáni marasztalási perben léphetnek fel a hitelezők ki nem egyenlített követelésük erejéig a vezető tisztségviselővel szemben. A 2006. évi V. törvény (Ctv.) 99. § (5) bekezdése szerinti per a felszámolási vagyon növekedését eredményezheti, és az így befolyt összeget a Cstv. kielégítési sorrendje szerint kell a hitelezők között szétosztani.

II. A végelszámolóval szemben a Ctv. 99. § (5) bekezdése szerinti igény a végelszámolást követő felszámolás kezdő időpontjától számított ötéves elévülési időben érvényesíthető [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek., 2006. évi V. tv. (Ctv.) 99. § (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes a Kft. (a továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője, majd 2007. február 20-tól a végelszámolója volt a felszámolás 2009. február 27-én történt megindulásáig.

[2] Az adóst 66,66%-ban, a felperest 33,33%-ban illette meg az Országos Gyógyszerészeti Intézet (a továbbiakban: OGYI) nyilvántartásában 359/1992. szám alatt bejegyzett, S. gyógyhatású készítmény (a továbbiakban: gyógyhatású termék) hasznosításának joga. A gyógyhatású termékhez védjegyoltalom is kapcsolódott, a védjegylajstromban 137814 lajstromszám alatt szereplő S. védjegy jogosultja az adós volt.

Az adós és a felperes 1993. március 10-én megállapodtak abban, hogy az adós hasznosítási díjat fizet a felperes részére a gyógyhatású termékkel kapcsolatban.

[3] A felperesnek 2001. december 31-ig járó hasznosítási díj összegét a Pest Megyei Bíróság jogerős 6.P.20.642/1999/89. számú részítélete állapította meg.

Az adóst a felperes 2005. december 31-ig keletkezett hasznosítási díj követelése tekintetében a Fővárosi Bíróság 2006. november 29-én meghozott 8.P.29.751/2004/60. számú részítéletével 25 562 057 Ft megfizetésére kötelezte, egyben kimondta az adós által elismert 5 979 735 Ft előzetes végrehajthatóságát. Az adós fellebbezése folytán hozott 8.Pf.20.176/2007/41 számú, 2008. február 19-én kelt részítéletével a Fővárosi Ítélőtábla a marasztalás összegét 15 503 543 Ft-ra leszállította.

[4] A felperes a 2006. november 29-én kelt elsőfokú részítéletben előzetesen végrehajthatóvá minősített 5 979 735 Ft összegű követelésének behajtása érdekében eredménytelenül járt el. A 2007. február 8-án nyilvántartásba vett azonnali beszedési megbízásokat fedezethiány miatt nem tudták az adós bankszámlájáról teljesíteni. A felperes által kezdeményezett bírósági végrehajtási eljárásban 2007. szeptember 3-án lefoglalták a gyógyhatású termék hasznosításából származó eredménnyel kapcsolatos adóst megillető (66,6%) vagyoni értékű jogot 1 000 000 Ft becsértéken. A 2008. január 25-én kelt foglalási jegyzőkönyv szerint a szóvédjegyeket egyenként 100 000 Ft becsértéken foglalták le.

[5] 2007. február 19-én az alperes által összehívott taggyűlésen az adós tulajdonosai a végelszámolásról határoztak, végelszámolóként az alperest jelölték ki. Az alperes végelszámolóként nem hívott össze taggyűlést pótbefizetés, illetve a tőke egyéb úton való pótlása érdekében. A taggyűlés 2008. február 28-án döntött a felszámolási eljárás kezdeményezéséről.

[6] A végelszámolás alatt levő adós 2007. április 18-i szerződéssel megbízást adott a P. Kft. részére a gyógyhatású termék Magyarországon való értékesítésére. A P. Kft.-t az általa közvetített szerződésekben foglalt érték 75%-ának megfelelő jutalék illette meg.

[7] A gyógyhatású termék nyilvántartásba vételi ideje 2007. augusztus 15-ig szólt az OGYI által vezetett nyilvántartásban. Az adós 2007. augusztus 13-án terjesztette elő a meghosszabbítás iránti kérelmét 2007. december 31-ig.

Az OGYI a 2008. május 5-én kelt levelében arról tájékoztatta az adóst, hogy az eljárást nem folytatta le, mivel tudomására jutott, hogy 2007. szeptember 4-én az adós gyógyhatású készítményre vonatkozó vagyoni értékű joga lefoglalásra került.

[8] A felperes a Fővárosi Bíróság 8.P.29.751/2004/87. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.797/2009/6. számú, 2009. november 5-én meghozott részítélete alapján jogerőre emelkedett részítéletével megszerezte az S. kizárólagos hasznosítását, gyártását és forgalmazását.

[9] Az alperes az adós mérlegeit letétbe helyezte, a felszámolás 2009. február 27-én történt megindulásakor eleget tett iratátadási kötelezettségének.

[10] Az adós felszámolójának 2016. február 10-i nyilvántartása szerint a bejelentett hitelezői igény 58 458 125 Ft, melyből a felperes hitelezői igényét a felszámoló 53 759 760 Ft összegben vette nyilvántartásba.

[11] A 2011. április 15-én indult perben a felperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el vezetői tisztségét és ezáltal az adós vagyona csökkent. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság 14.Gf.40.046/2013/6. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[12] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ismét elutasította a keresetet, a másodfokú bíróság 15.Gf.40.210/2016/10/II. számú részítéletével megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait (2006. évi osztalék, 2007. február 14-én és 2007. december 31-én tagi kölcsön kifizetése) nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a társaság vagyona 5 232 000 Ft-tal csökkent. Az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolatlan, szükségtelen költségek, az elmaradt árbevétellel kapcsolatos felelősség körében helybenhagyta. A keresetet ezt meghaladóan elutasító (az S. gyógyhatású készítmény hasznosítási joga, az S. szóvédjegy miatti vagyoncsökkenés, magáncélú kiadások elszámolása, alacsony értéken történő eszköz eladás) részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.

[13] A Kúria Gfv.VII.30.458/2017/5. számú, 2018. április 24-én kelt részítéletével a jogerős részítéletnek a 2007. december 31-én tagi kölcsön címén történt kifizetéssel kapcsolatban az alperes felelősségét megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését e körben is helybenhagyta, a vagyoncsökkenés mértékét 5 182 000 Ft-ban állapítva meg. A Kúria kifejtette, hogy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 99. § (4)-(5) bekezdései alapján lehet fellépni a végelszámoló ellen, erre a Cstv. 33/A. §-a nem alkalmazható.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[14] A felperes a megismételt eljárásban módosított keresetében annak megállapítását kérte a Cstv. 33/A. §-a szerint, hogy az alperes 2006. július 1-jétől nem a hitelezői érdekek elsődlegessége szerint látta el az adós ügyvezetési feladatait, és az S. gyógyhatású készítmény forgalomba hozatali engedélyének határidőben és megfelelő időtartamra történő meghosszabbításának elmulasztásával a társaság vagyona 79 900 000 Ft-tal, a magáncélú elszámolások következtében 1 351 810 Ft-tal, egyéb vagyontárgyak esetén 4 457 655 Ft-tal csökkent, ezáltal a felszámoló által nyilvántartásba vett felperesi hitelezői igény (56 137 504 Ft) kielégítését meghiúsította. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes 2006-2007-re nem tett eleget letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, ezáltal a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.