580/B/1997. AB határozat
a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése, valamint a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 65/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 1. §-a, illetve 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése, valamint a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 65/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 1. §-a, illetve 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett el ő, melyben a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 65/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R) 1. §-a, illetve 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a formailag alkotmányjogi panaszként benyújtott indítvány tartalmilag az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja szerinti utólagos normakontrollra irányul, és ezért az indítványt tartalma szerint bírálta el. Az Országos Ügyvédi Kamara (1998. óta Magyar Ügyvédi Kamara), megismerve és egyetértve az indítvánnyal, újabb indítványt nyújtott be, melyben az R. hivatkozott részei, valamint a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) 2. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók álláspontja szerint az R., illetve az R1. kifogásolt rendelkezései több szempontból is ellentétesek az Alkotmánnyal. A rendeletek alapján ugyanis a felszámolók névjegyzékébe az R1. hatályba lépése után csak gazdasági társaság, az R. hatályba lépése után pedig csak korlátolt felelősségű társaság, illetve - kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező - részvénytársaság vehető fel, 1997. december 31-e után pedig a felszámolók csak e két gazdasági társasági formában működhetnek. Az e feltételnek meg nem felelő felszámolókat törölni kell a névjegyzékből. Az ügyvédségről szóló (akkor hatályos) 1983. évi 4. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ütvr.) azonban nem ad lehetőséget az ügyvédi irodáknak arra, hogy gazdasági társasággá alakuljanak át. Ezzel szemben a többi, szintén felszámolással foglalkozó szervezetnek, illetve magánszemélynek erre - a gazdasági társaságokról szóló (akkor hatályos) 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: rGt.) 331-350. §-ai és az egyéni vállalkozókról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) 15/A. §-a értelmében - módja van. Ez a jogi szabályozás egyrészt sérti - az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében megfogalmazott - a gazdasági verseny szabadságának elvét, másrészt hátrányos megkülönböztetést tartalmaz az ügyvédi irodákkal szemben, így ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésével, vagyis a hátrányos megkülönböztetést tiltó és a jogegyenlőséget biztosító rendelkezésekkel.
Az egyik indítványozó álláspontja szerint az R. 1. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a felszámolóként nyilvántartásba vett gazdasági társaságnak "legalább kettőkettő büntetlen előéletű közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, valamint könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálót" kell foglalkoztatnia, akik közül legalább egy-egy főnek a társasággal munkaviszonyban kell állnia, szintén alkotmányellenes. "Az ilyen jellegű korlátozás az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközik, hiszen a gazdasági verseny jogszabály alkotással történő korlátozását jelenti anélkül, hogy ennek kellő alkotmányos indoka lenne. Nyilvánvaló, hogy a tevékenységet végző szervezetek az elvégzendő munkatevékenység mértékéhez igazodva növelik a közreműködő személyek számát, de olyan helyzetben, amikor a szakmai követelményeket a jogszabály pontosan meghatározza, továbbá a jogszabály szabályozza az e tevékenységet végzők felelősségét, nincs helye ilyen jellegű szabályozásnak." Az indítványozó véleménye alapján "semmiféle szakmai követelmény nem indokolja azt, hogy csupán munkaviszonyban álló jogász folytasson a felszámolást végző szervezetnél tevékenységet. A fenti szabályozás az ügyvédséget hátrányosan különbözteti meg anélkül, hogy e szabályozásnak kellő súlyú alkotmányos indoka lenne."
II.
Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:
"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. [...] (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
Az R. vizsgált rendelkezései:
"1. § A felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"2. § (1) A felszámolók névjegyzékébe - nyilvános pályázat alapján - felvehető az a korlátolt felelősségű társaság, illetve az a kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaság (a továbbiakban együtt: gazdasági társaság), amely
a) legalább 50 millió forint jegyzett tőkével rendelkezik, vagy
b) a felszámolói tevékenységéből eredő esetleges kártérítési kötelezettségek fedezetére legalább 50 millió forint értékben biztosítási vagy bankgarancia szerződést köt.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek úgy is eleget lehet tenni, hogy a pályázó gazdasági társaság jegyzett tőkéjének és az (1) bekezdés b) pontja szerinti szerződés értékének együttes összege legalább 50 millió forint, oly módon, hogy a jegyzett tőke ebben az esetben nem lehet kevesebb 10 millió forintnál.
(3) A névjegyzékbe való felvételnek - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - az is feltétele, hogy
a) a gazdasági társaságnak ne legyen lejárt köztartozása, vagy köztartozását folyamatosan az előre meghatározott törlesztő részlettel teljesítse, és
b) a gazdasági társaság legalább kettő-kettő büntetlen előéletű közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, valamint könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálót foglalkoztasson, akik közül legalább egy-egy főnek a társasággal munkaviszonyban kell állnia.'"
"6. § (2) Az e rendelet hatálybalépésekor a felszámolók névjegyzékében szereplő felszámolónak 1997. december 31-ig az R. mellékletében szereplő módon igazolnia kell, hogy megfelel az e rendeletben szereplő feltételeknek. Az e rendeletnek való megfelelést tanúsító cégkivonat hiányában, a cégbírósághoz benyújtott változás bejegyzési kérelem csatolásával is eleget lehet tenni az igazolásnak azzal, hogy a bejegyzést utólag - a cégkivonat megküldésével -, annak kézhezvételét követő három napon belül igazolni kell a Pénzügyminisztériumnál."
Az R1. vizsgált rendelkezései:
"2. § (1) A felszámolók névjegyzékébe - nyilvános pályázat alapján - felvehető az a korlátolt felelősségű társaság, illetve az a kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaság (a továbbiakban együtt: gazdasági társaság), amely
a) legalább 50 millió forint jegyzett tőkével rendelkezik, vagy
b) a felszámolói tevékenységéből eredő esetleges kártérítési kötelezettségek fedezetére legalább 50 millió forint értékben biztosítási vagy bankgarancia szerződést köt.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek úgy is eleget lehet tenni, hogy a pályázó gazdasági társaság jegyzett tőkéjének és az (1) bekezdés b) pontja szerinti szerződés értékének együttes összege legalább 50 millió forint, oly módon, hogy a jegyzett tőke ebben az esetben nem lehet kevesebb 10 millió forintnál."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Országgyűlés 1991. szeptemberében fogadta el a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvényt (a továbbiakban: Cstv.). A törvény a felszámolóknak csak a felszámolási eljárás során juttatott szerepet, a csődeljárásban, illetve a végelszámolásban nem. A Cstv. 30. § (2) bekezdése felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy rendeletben állapítsa meg a felszámolóként kijelölhetők körét, melynek alapján elfogadásra került a felszámolók névjegyzékébe történő felvételről szóló 165/1991. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.). Az R2. 2. § (1) és (2) bekezdése szerint a névjegyzékbe - pályázat alapján -mind magánszemélyek, mind gazdálkodó szervezetek (külön nevesítetten az ügyvédi irodák is) felvehetőek voltak, ha az egyéb feltételeknek megfeleltek.
A gyakorlati alkalmazás során felmerült tapasztalatok alapján az Országgyűlés 1993-ban átfogóan módosította a Cstv.-t. E módosítások között szerepelt, hogy a felszámolók szerepet kaptak a csődeljárás során is; az új 14. § (1) bekezdés alapján ugyanis a bíróság a felszámolók névjegyzékéből rendeli ki a vagyonfelügyelőt. A Cstv. módosítását követte a felszámolókról szóló kormányrendelet változása is: az R2.-tőt 1993. november 30-ától az R1. váltotta fel. Az R1. 2. § (1) bekezdése alapján a felszámolók névjegyzékébe csak gazdasági társaság vehető fel. A 7. § rendelkezett arról, hogy bár az R2. hatályát veszti, az R2. alapján a névjegyzékbe felvett felszámolókra - meghatározott kivételekkel - továbbra is az R2. rendelkezései az irányadóak. A 7. § (2) bekezdése lehetőséget adott arra is, hogy a névjegyzékbe az R2. alapján felvett felszámoló az 5 éves határidő elteltét követően pályázat nélkül is a névjegyzékben maradhasson, ha megfelel az R1.-ben foglalt feltételeknek.
1997-ben ismét sor került a Cstv. átfogóbb módosítására, és ezzel párhuzamosan a felszámolókra vonatkozó szabályok szigorítására. Az R. alapján a felszámolók 1998. január 1-jétől csak korlátolt felelősségű társaság vagy speciális részvénytársaság formájában működhettek tovább, és jelentős mértékben emelkedett a társaság jegyzett tőkéjének, illetve a társaság által kötött biztosítási vagy bankgarancia szerződés értékének megkövetelt nagysága (15 millió forintról 50 millió forintra) is. Szigorodtak a felszámolókra vonatkozó szabályok a tekintetben is, hogy a társaságnak ez időt követően két-két megfelelő képzettségű szakembert kell foglalkoztatnia, akik közül egy-egy főnek a társasággal munkaviszonyban kell állnia. Intézményesítetté vált a gyakorlatban már addig is létező felszámoló biztos személye, s külön meghatározásra került, hogy a biztos (a felszámolást ténylegesen végző természetes személy) a felszámolóval (felszámolásra kijelölt gazdasági társaság) létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy megbízási jogviszonya alapján, a felszámoló nevében jár el.
Az ügyvédi irodákat az R1. hatályba lépése után (1993. november 30.) nem lehetett felvenni a felszámolók névjegyzékébe, a korábban felvett ügyvédi irodák azonban felszámolói tevékenységüket az R2. 4. § (1) bekezdésében szereplő 5 éves határidő még hátralevő részében szabadon folytathatták. Az R. módosítása következtében az ügyvédi irodák 1998. január 1-jétől már nem szerepelhettek a felszámolók névjegyzékében, függetlenül attól, hogy az 5 éves határidőből mennyi idő volt még hátra.
2. Az indítványozók az Alkotmány 9. § (2) bekezdésére hivatkozva támadták az R. 1. §-át és 6. § (2) bekezdését. Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában értelmezte mind a vállalkozás, mind a gazdasági verseny szabadságához való jog tartalmát. Kialakított, és következetesen folytatott gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem "a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami "elismerése és támogatása' megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás "fogalmilag és nyilvánvalóan' ellentétes az államcéllal." (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761.) [Lásd még: 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120., 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]
A szabad vállalkozás jogát értelmezve az Alkotmánybíróság megállapította: "A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. [...] A vállalkozás joga [...] egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342 . ]
3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg: nem sérti-e a szabad versenyhez, illetve vállalkozáshoz való jogot az, hogy a jogalkotó meghatározott gazdasági társasági formához, illetve egyéb feltételekhez köti a felszámolóként való működést. A felszámolók feladata a Cstv. és az R2. hatályba lépése óta nagy mértékben növekedett, tevékenységük egyre összetettebbé, bonyolultabbá, felelősségteljesebbé vált. Ezzel párhuzamosan megnövekedett annak a vagyonnak az értéke is, amelynek sorsát a felszámolónak rendeznie kellett. Mindez megköveteli, hogy a felszámoló megfelelő szakértői háttérbázissal, illetve olyan megfelelő saját vagyonnal, biztosítással rendelkezzék, amelyből - polgári jogi felel ősségének megállapítása esetén - kártérítési kötelezettségének helyt tud állni. E követelménynek leginkább a tőkeerős, nagyobb vagyonnal (törzs-, illetve alaptőkével) rendelkező gazdasági társaságok felelnek meg.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem alkotmányellenes az, hogy a felszámolók csak meghatározott gazdasági társasági formában működhetnek, mivel ésszerű, a gazdaság zavartalan működésének biztosítását szolgáló indokok teszik szükségessé azt.
4. Az Alkotmánybíróság a következő lépésként annak alkotmányosságát vizsgálta, hogy - a korábban a felszámolók névjegyzékébe felvehetők közül - az ügyvédi irodák 1998. január 1-jétől nem végezhetnek felszámolói tevékenységet, míg más szervezetek, illetve magánszemélyek - korlátolt felelősségű társasággá, illetve részvénytársasággá átalakulva - igen. A meghatározott gazdasági társasági formában történő működés mindenkire nézve kötelező, az átalakulást minden felszámolóként működő gazdálkodó szervezetnek, illetve magánszemélynek el kellett végeznie, így eredeti jogi identitásukat sem a gazdálkodó szervezetek, sem az egyéni vállalkozók nem tarthatták meg. (Kivéve természetesen, ha a felszámoló már eleve korlátolt felelősségű társaságként vagy kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaságként működött.) Az ügyvédi irodák (illetve az azokat létrehozó ügyvédek) annyiban kerültek hátrányosabb helyzetbe, hogy - mivel gazdasági társasággá nem alakulhattak át - a tagok által esetlegesen létrehozott gazdasági társaságnak pályázatot kellett benyújtani a felszámolói névjegyzékbe való felvételhez, míg az átalakult egyéb gazdálkodó szervezeteknek, magánszemélyeknek nem.
Az ügyvédi iroda - mivel az ügyvédi tevékenység végzésére alapított jogi személy - nem választható el az azt alkotó ügyvédektől. Az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok - az akkor hatályos Ütvr. 1. § (1) és (2) bekezdése, illetve az indítvány elbírálásakor hatályos, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 5. §-a - konkrétan meghatározzák azt, hogy mely feladatok tartoznak az ügyvédek tevékenységi körébe. Mindkét jogszabály felhatalmazást ad arra, hogy az ügyvéd ezeken kívül egyéb, külön jogszabályban meghatározott feladatot is elláthasson. A felszámolói tevékenységet sem az Ütvr., sem az Ütv. nem jelöli meg konkrétan, így annak végzésére csak külön jogszabály felhatalmazása alapján lenne jogosult az ügyvéd. Az R2. hatályon kívül helyezésével azonban ez a felhatalmazás megszűnt. Az ügyvédeknek több éves határidő állt rendelkezésre annak eldöntésére, hogy továbbra is ügyvédek kívánnak-e maradni vagy a felszámolói tevékenységet kívánják folytatni. Ez utóbbi esetben meg kellett tenniük az ehhez szükséges lépéseket (gazdasági társaság alapítása, pályázat benyújtása, stb.).
Az, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek, illetve az egyéni vállalkozók gazdasági társasággá alakulhattak át (és így folytathatták a felszámolói tevékenységet), ezzel szemben az ügyvédi irodáknak erre nem volt lehetőségük, nem az R. vagy az R1. hatályba lépésének, szabályozási módjának következménye, hanem az egyéb, az adott vállalkozási formára vonatkozó jogszabály (rGt., Etv., Ütvr.) következménye volt.
A felszámolók esetében a gazdasági verseny másként alakul, mint a gazdaság működésének más területein, a "piac" más, kevésbé specifikált szereplőinél. A felszámolók zártabb, kötött szabályok alapján működő piacon folytatják tevékenységüket, nem üzleti partnereik választják őket, nincs kialakult partnerkörük, stb. A felszámolót a bíróság jelöli ki, ennek rendjét a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 145. § (4) bekezdése az alábbiak szerint részletesen rendezi: "Felszámolás (csődeljárás) megindításának elrendelése esetén a felszámoló (vagyonfelügyelő) kijelölése a számítógépes program felhasználásával történik. A számítógépes program - a felszámolói névjegyzékben meghatározott sorrend, valamint a felszámoló leterheltségének figyelembevételével - a bíróság illetékességi területén bejegyzett, illetve működő felszámolókat ajánlja fel kijelölésre. A bíró a számítógép által ajánlott kijelöléstől - szükséges esetben - eltérhet, az iraton az eltérés indokait fel kell tüntetni." A felszámolók díjazására vonatkozó szabályokat - ide értve annak nagyságát is - a Cstv. 59. §-a részletesen szabályozza. Ezek következtében a felszámolók esetében nem alakulhat ki olyan jellegű gazdasági verseny sem, mint az egyéb tevékenységet végző gazdasági társaságok között.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem jelenti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt, a gazdasági verseny és a vállalkozás szabadságának sérelmét az, hogy az ügyvédi irodák - mivel nem alakulhatnak át gazdasági társasággá - nem vehetők fel a felszámolók névjegyzékébe.
5. Az indítványozók álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, vagyis a hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezésével is ellentétes az, hogy az ügyvédi irodák nem folytathatnak felszámolói tevékenységet. Az Alkotmánybíróságnak már a működése kezdeti szakaszában kialakított, s azóta töretlenül folytatott gyakorlata alapján ha a jogalkotó "nem eleve jogosultakat különböztet meg, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [...] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek." [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.] Senkinek, így az ügyvédi irodáknak sincs Alkotmányból fakadó joguk arra, hogy felszámolóként működhessenek. Az R. és az R1. szabályozása ráadásul nem is tesz különbséget, hiszen minden személyre (akár természetes, akár jogi személy) nézve előírja a megfelelő gazdasági társasággá való átalakulás kötelezettségét. Az, hogy erre egyes felszámolóként működő személyeknek, gazdasági szervezeteknek lehetőségük van, míg az ügyvédi irodáknak nincs, nem az R. illetve az R1., hanem más jogszabályok szabályozásának következménye.
Az Alkotmánybíróság megállapította: nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével az, hogy az R. illetve az R1. kötelezően előírja a felszámolók megfelelő gazdasági társasági formában történő működését, ám ennek a kötelezettségnek az ügyvédi irodák nem tudnak eleget tenni.
6. Az egyik indítványozó az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével ellentétesnek tartja azt, hogy az R. "2-2 főben határozza meg a tevékenység végzésében közreműködő szakemberek számát", mivel az a gazdasági verseny "jogszabályalkotással történő korlátozását jelenti anélkül, hogy ennek kellő alkotmányos indoka lenne". Az R.-ben meghatározott két-két fő közgazdász, jogász, könyvvizsgáló csak azt a minimálszámot határozza meg, amennyit a társaságnak foglalkoztatnia kell; ha szükségesnek látja, a társaság ennél több szakembert is foglalkoztathat. A felszámolókra vonatkozó szabályok az R2. hatályba lépését követően folyamatosan szigorodtak, mivel növekedett mind a felszámolókra háruló feladat, mind az általuk kezelt vagyon nagysága. Elvált egymástól a felszámolásra kijelölt gazdasági társaság (a felszámoló), és a felszámolást ténylegesen végző természetes személy, a felszámoló biztos. Maga a felszámolási tevékenység is sokrétű - közgazdasági, pénzügyi, jogi -ismereteket követel meg. A felszámolókat a bíróság jelöli ki, a kijelölést a felszámoló csak kivételes esetben, összeférhetetlenség esetén utasíthatja vissza, nem "válogathat" a kijelölések között. A felszámoló megfelelő szintű szakmai működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a felszámolási tevékenység során legalább két-két, azonos végzettségű szakember rendelkezésre álljon, hiszen az ügyek folyamatos vitele megköveteli azt, hogy valamely szakember munkáját (annak betegsége, stb. esetén) haladéktalanul átvehesse egy másik szakember. A két-két fő (összességében hat szakember) foglalkoztatásának kötelezettsége - az adott gazdasági társaságokra vonatkozó jellemzőket figyelembe véve - nem jelent olyan mértékű terhet, amely önmagában a vállalkozóvá válás elé nehezen teljesíthető feltételeket állítana vagy azt ellehetetlenítené.
Bár a felszámolóvá válás feltételei szigorúak, ennek ésszerű okai vannak, a feltételek meghatározása nem önkényesen történt, a korlátozások szükségesek és arányban állnak az elérni kívánt céllal, így az Alkotmánybíróság nem állapította meg az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadságának alkotmányellenes korlátozását.
7. Az egyik indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésével ellentétesnek tartja, hogy "csupán munkaviszonyban álló jogász" folytathat a felszámolást végző szervezetnél tevékenységet, mivel így az ügyvédek, akik ügyvédi tevékenységükön kívül más kereső foglalkozást nem folytathatnak, elesnek ettől a lehetőségtől. Álláspontja szerint a kötelez ő munkaviszony előírása szélesebb körben is diszkriminatív megkülönböztetést jelent. Az indítványozó tévesen értelmezte a kifogásolt szabályt, mivel az nem írja elő kötelezően azt, hogy a felszámoló jogászt csak munkaviszony keretében foglalkoztathat. Ebből következik, hogy az egy fő munkaviszonyban foglalkoztatott jogász mellett, a felszámolást végző gazdasági társaság tetszése szerinti számú jogásznak adhat megbízást, így megbízás alapján az ügyvéd is részt vehet a felszámolási eljárásban (jogi tanácsot adhat, szerződést készíthet, stb.).
Mivel az R. mindegyik felszámolást végző gazdasági társaságra kötelezően előírja az 1-1 fő szakember munkaviszony keretében történő foglalkoztatását, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése és a kifogásolt jogszabályi rendelkezés között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn. Ugyanígy nincs alkotmányjogi összefüggés az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése és az R. érintett rendelkezése között.
8. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R1. 2. § (1) és (2) bekezdése szó szerint megegyezik az R. 1. §-ának vonatkozó részével.
Mindezek (az Indokolás III. részének 1-8. pontja) alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 1. §-a, illetve az R1. 2. § (1) és (2) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseivel [9. § (2) bekezdés és 70/A. § (1) és (3) bekezdés], így az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasította.
9. Az indítványozók az R. 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását is kérték az Alkotmánybíróságtól. Alkotmányjogi érvekkel azonban nem támasztották alá e jogszabályhely "önálló" alkotmányellenességét, azt csak az R. 1. §-ának szabályozását figyelembe véve, azzal összefüggésben tartották alkotmányellenesnek.
Mivel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 1 §-a nem alkotmányellenes, ezért az ennek pusztán technikai részletszabályát tartalmazó, - önmagában az indítványozók álláspontja szerint sem alkotmányellenes - R. 6. § (2) bekezdése sem alkotmányellenes, így az ennek megállapítására irányuló indítványt is elutasította.
Budapest, 2002. március 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró