309/E/2004. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel összefüggésben
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint a jogalkotó nem szabályozta megfelelően a bírósági végrehajtási eljárásra irányadó határidőket, elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a alapján a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel (a továbbiakban: Vht.) összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Álláspontja szerint az Országgyűlés jogalkotói feladatát elmulasztotta és alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy a Vht.-ben nem szabályozta a bírósági végrehajtó eljárására irányadó határidőket, kivéve az 58. §-ban szabályozott letiltás esetét.
Az indítványozó utalt arra, hogy a Vht. 217. §-a alapján a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása ellen ugyan végrehajtási kifogás terjeszthető elő, mivel azonban a Vht. nem állapít meg eljárási határidőt, ezért kétséges, hogy a végrehajtó késedelme önmagában megvalósítja-e e jogorvoslat igénybevételének lehetőségét. Álláspontja szerint "a végrehajtónak a Vht.-ben is lefektetett eljárási kötelezettsége önmagában - konkrét eljárási határidők hiányában - a törvénysértő mulasztás megállapíthatóságát, illetve ehhez társulva a jogorvoslati eszköz igénybevételének lehetőségét bizonytalanná teszi, illetve azt teljes mértékben a bírói mérlegelés körébe utalja a törvény".
Az indítványozó a jogalkotói mulasztással összefüggő alkotmányellenesség tekintetében az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 8. §-a, 50. § (1) bekezdése és az 57. § (5) bekezdése sérelmét jelölte meg.
Az indítványozó hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) az Országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvénnyel történt átfogó módosítására, amely a Pp. szabályozását az Egyezménnyel összhangban korszerűsítette. Ezzel összefüggésben utalt a Pp.-nek az eljárási határidőket megállapító korszerűsített rendelkezéseire, e szabályok köréből is kiemelten az ésszerű időn belüli eljárás alapelvét megfogalmazó 2. § (1) bekezdésére, továbbá a 95. §-ára és a 125. §-ára hivatkozott. Megállapítása szerint a Pp.-ben rögzített eljárási határidők a Vht.-ből teljes egészében hiányoznak, ezért nem biztosított az indítványban megjelölt "irányadó alkotmányos alapelvek" érvényesülése a végrehajtási eljárás során.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. Pp.:
"2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.
(2) A per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.
(4) A bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit, csak az ebben a fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti."
3. Vht.:
"9. § Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a végrehajtásáról szóló jogszabályok - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók."
"28. § (2) A bíróság a tartásdíj fizetésére kötelező határozat rendelkező részét a határozat meghozatalától számított 3 napon belül megküldi a munkáltatónak."
"41. § (1) Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a 34. § (5) bekezdésében említett összegeket fizesse be a megfelelő számlára, illetve fizesse meg a végrehajtónak. A végrehajtást kérőt figyelmeztetni kell a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezményekre."
"50. § (2) A bíróság a végrehajtás felfüggesztése tárgyában 15 napon belül dönt és a felfüggesztést azonnal közli a végrehajtóval."
"58. § (1) Ha az adós a végrehajtó helyszíni eljárása alkalmával, illetőleg a végrehajtható okirat postai kézbesítésétől számított 15 napon belül nem fizette meg a tartozását, a végrehajtó az adós munkabérét [7. § (1) bek.] letiltja, és ilyen módon lefoglalja.
(2) A letiltásban a végrehajtó felhívja az adós munkáltatóját [24. § (2) bek.], hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és - a felhívásnak megfelelően - fizesse ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára."
"84. § (2) Az ingófoglalásra a végrehajtási költség megelőlegezésének időpontjától számított 30 napon belül kerül sor. Ha a végrehajtó az adósnak a végrehajtható okiratot személyesen adta át, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén köteles az ingófoglalást haladéktalanul elvégezni.
(3) Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítették, a kézbesítéstől számított 45 napon belül kell az ingófoglalást elvégezni.
(...)
(5) A végrehajtó a foglaláskor felhívja az adóst, hogy a helyszínen nyilatkozzon arról: mely vagyontárgyait terheli zálogjog. Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítik, a végrehajtó ezzel egyidejűleg felhívja az adóst, hogy a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül nyilatkozzék a vagyontárgyait terhelő zálogjogról."
"217. § (1) A végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
(2) A végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell előterjeszteni. Ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, vagy ez a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani.
(3) A végrehajtó intézkedésétől számított 6 hónap eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(4) A végrehajtási kifogásról a bíróság - szükség esetén a felek meghallgatása után - végzéssel határoz."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. "A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.]
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az alkotmánysértő mulasztás akkor is megállapítható, ha az alkotmánysértő helyzetet közvetlenül az Alkotmányból levezethető jogalkotói mulasztás, az Alkotmány végrehajtásának elmaradása eredményezi. [35/1999. (XI. 26.) AB határozat, ABH 1999, 310, 318.]
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a Vht.-val összefüggésben vélelmezett jogalkotói mulasztás fennáll-e, és az Alkotmánynak az indítványban megjelölt rendelkezéseiből levezethető-e olyan jogalkotási kötelezettség, amelynek elmulasztása alkotmányellenességet eredményezett.
2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban a végrehajtási eljárás egyes rendelkezéseinek vizsgálata során az eljárásra irányadó alkotmányossági elvárásokat fogalmazott meg.
Az Alkotmánybíróság a 46/1991. (IX. 10.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése - akár jogszerű kényszerítés árán is - a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek. (ABH 1991, 211, 212-213.) A 16/1992. (III. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a jogállamiság megköveteli azt is, hogy az állampolgárnak a törvényekben és a bíróságok által meghozott ítéletek végrehajthatóságában a bizalma megszilárduljon, a végrehajthatatlan ítéletek felhalmozódása pedig ezzel ellentétesen hat. (ABH 1992, 101, 102.)
Az Alkotmánybíróság az indítványban is hivatkozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította, hogy a "jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előre láthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák." (ABH 1992, 59, 65.)
A Vht. által szabályozott végrehajtási eljárásban tehát a jogbiztonság elvéből fakadó követelmény a hatékony, eredményes, a megfelelő ésszerű időn belüli végrehajtás.
3.1. A Vht. 9. §-a az alapvető rendelkezések között előírja: azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Vht. külön nem szabályoz, a Pp. és a végrehajtásáról szóló jogszabályok rendelkezései az irányadóak. A Vht. e rendelkezése alapján tehát a Pp. és a végrehajtásáról szóló jogszabályok a Vht. háttérjogszabályai. A Vht. ezen alapvető utaló rendelkezését kell alapul venni a végrehajtási eljárás teljesítési határidői tekintetében is, egybevetve a Pp. 2. § (1) bekezdésével, mint szubszidiárius szabállyal.
3.2. A Vht. 10. §-a alapján a bírósági végrehajtást végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. A Vht. 11-12/A. §-ai rendelkeznek a végrehajtási kérelemről, amelyet a bíróságnál, kivételesen az önálló bírósági végrehajtónál lehet előterjeszteni. A Vht. 13. §-a pedig a végrehajtás általános feltételeit rögzíti A 13 § (1) bekezdés alapján - kérelemre - végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani ha a végrehajtandó határozat kötelezést tartalmaz, jogerős vagy előzetesen végrehajtható, és egyúttal a bíróság által előírt teljesítési határidő letelt.
A Vht. a végrehajtási eljárás egészére nézve végső határidőt nem állapít meg Az egyes végrehajtási cselekmények tekintetében azonban számos esetben rögzít határidőket. Nem megalapozott tehát az indítványozónak az a megállapítása miszerint a Vht. csak egyetlen esetben - az 58. §-ában - állapít meg határidőt A Vht a fentiekben már idézett 25. § (2) bekezdésében, 28. § (2) bekezdésében, 41. § (1) bekezdésében, 50. § (2) bekezdésében, 58. § (1)-(2) bekezdésében és a 84. § (2)-(3) és (5) bekezdésében határoz meg teljesítési határidőket. Az egyes végrehajtási cselekményekre irányadó határidőket állapít meg többek között a Vht 107. §-a, 111. §-a, 112. §-a, 114. § (1) bekezdés, 114/A. § (1) és (4) bekezdései, 115. §-a, 127/A. § (3) bekezdése, 135. § (1)-(3) bekezdései, 139. §-a 140 § (3) és (5) bekezdései, 145. § (2)-(3) bekezdései, 149. § (1) és (2) bekezdései, 150 § (2) bekezdése, 154. § (1) bekezdése, 154/A. §-a, 190. § (1) bekezdése, 191 § (3) bekezdése, 201/A. § (1)-(3) bekezdései és a 201/B. §-a stb.
A Vht. tehát az egyes eljárási cselekmények tekintetében az indokolt és egzakt módon meghatározható esetekben az eljárási határidőket meghatározza. Az eljárási határidőt nem tartalmazó eljárási cselekmények vonatkozásában pedig a Vht 9. §-ának utaló szabálya alapján a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt, az eljárás ésszerű határidőben történő befejezésének elvét kell irányadónak venni és alkalmazni.
A fentiek szerint tehát az egyes végrehajtási cselekmények vonatkozásában sem áll fenn az indítványozó által vélelmezett szabályozási hiányosság.
3.3. A Vht. negyedik részében részletesen szabályozza a jogorvoslati lehetőségeket.
A Vht. XII. fejezetében rendelkezik a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatokról. A XIII. fejezetében pedig a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatokat határozza meg. A Vht. e fejezete körében a 217. § szabályozza a végrehajtási kifogás intézményét. A végrehajtási kifogás előterjesztésének a végrehajtó törvénysértő intézkedésén kívül a végrehajtó intézkedésének elmulasztása esetén is helye van. A Vht. a fentiekben már kifejtettek szerint számos eljárási cselekmény esetén állapít meg eljárási határidőt. Abban az esetben pedig, ha a Vht. az egyes eljárási cselekmény tekintetében nem állapít meg teljesítési határidőt, a Vht. utaló szabálya szerint a Pp. szabályait kell alkalmazni. Ezért a végrehajtási kifogással összefüggésben sem áll fenn az indítványban vélelmezett jogbizonytalanságot eredményező szabályozási hiányosság.
A Vht. XIV. fejezete állapítja meg a jogorvoslatok egyéb szabályait, azok halasztó hatályát, az ügyészi, valamint a polgári perrendtartás szerinti jogorvoslatokat. A 224. § (1) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtható okiratok és a végrehajtás során hozott bírósági határozatok kijavítására és kiegészítésére, a fellebbezés és más jogorvoslatok előterjesztésének határidejére, a határidők elmulasztása miatt benyújtható igazolásra, valamint általában a jogorvoslatokkal összefüggő egyéb eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A Pp. pedig a jogorvoslatok teljes körét tartalmazza.
Mindezekre tekintettel a Vht.-nak a jogorvoslatokkal kapcsolatos szabályozásával összefüggésben sem állapítható meg jogalkotói feladat elmulasztása.
3.4. A Vht. a végrehajtási eljárás egészének időtartamára nem állapít meg követelményt, ezért a Vht. 9. §-a alapján ebben a tekintetben is irányadónak kell venni és alkalmazni kell a Pp. 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott ésszerű időn belül való eljárás alapelvét.
A Pp. 2. § idézett (3) bekezdése lehetőséget biztosít az eljárás elhúzódása esetén méltányos elégtételt biztosító kártérítési igény előterjesztésére. A Pp. e rendelkezése a 2. § (1) bekezdésében meghatározott ésszerű határidő követelményének megsértését szankcionálja, amelyet a végrehajtási eljárás során is irányadónak kell venni. Mivel a Vht. ebben a tekintetben nem tartalmaz eltérő szabályozást, ezért a végrehajtási eljárás során a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt követelmény megsértésére előírt jogkövetkezményt is irányadónak kell tekinteni.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vht.-val összefüggésben az indítványozó által vélelmezett szabályozási hiányosság nem áll fenn, és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott, a jogállamisághoz szorosan kapcsolódó jogbiztonság elvének sérelme, valamint az 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog alkotmányellenes korlátozását eredményező jogalkotási kötelezettség elmulasztása sem állapítható meg.
A Vht.-nak a végrehajtási eljárás határidejére vonatkozó szabályozása pedig nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott 50. § (1) bekezdésével.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Vht.-vel összefüggésben kezdeményezett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2004. november 29.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró