BH 2008.4.109 A részletes környezeti hatástanulmány vizsgálatának és értékelésének elmulasztása kiemelt jelentőségű közösségi élőhely-típus vonatkozásában [148/1999. (XI. 13.) Korm. r., 193/2001. (X. 19.) Korm. r., 20/2001. (II. 14.) Korm. r., 275/2004. (X. 8.) Korm. r. 10/A. §, 314/2000. (XII. 25.) Korm. r.].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék K.30607/2006/24., Kúria Kfv.37240/2007/11. (*BH 2008.4.109*, EH 2007.1752)

***********

A II. rendű alperesi beavatkozó akkumulátor-feldolgozó üzemet kíván létesíteni a v.-i 041/3 hrsz.-ú ingatlanon.

A kérdéses ingatlan része a N. 2000-es területeknek [az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 1. számú mellékletében szereplő túzok, illetve 4/B. számú mellékletében feltüntetett pannon szikes sztyeppék és mocsarak, illetve 5. és 7. számú melléklete szerint] mint különleges madárvédelmi terület (a bihari HUHN10003-as területkód a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának területén), illetve kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területként (a közép-bihari HUHN20013-as területkód).

Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 45/2006. (XII. 8.) KVVM rendelet (a továbbiakban: KVVM r.) 1. számú mellékletében a perbeni ingatlant felsorolja a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található különleges madárvédelmi területek között, illetve 3. számú mellékletében a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található jelölt, kiemelt jelentőségű különleges természet-megőrzési területként.

A kérdéses ingatlan tehát egyrészt a védett túzok (otis tarda) - mint nagy területigényű sztyeppi élőhelyeken előforduló, Magyarországon telelő vándormadár - védelmét szolgáló, másrészt, mint kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület - pannon szikes sztyeppe - részesül védelemben.

A II. rendű alperesi beavatkozó a hulladékakkumulátor-feldolgozó üzem létesítéséhez kért környezetvédelmi engedélyhez előzetes környezeti hatástanulmányt is csatolt.

Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság - eljárása során - részletes környezetvédelmi hatástanulmány készítését írta elő, amelynek benyújtására 2005. május 30-án került sor.

Az illetékes szakhatóságok megkeresését és közmeghallgatás megtartását, illetve a szakhatóságoknak a beérkezett észrevételekre adott nyilatkozatának beszerzését követően az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a hulladékakkumulátor-feldolgozó üzem létesítésére egységes környezethasználati engedélyt adott.

A II. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú környezetvédelmi hatóság az elsőfokú határozatot 2006. március 13-án megsemmisítette, és az elsőfokú környezetvédelmi hatóságot új eljárásra utasította, annak vizsgálata érdekében, hogy a tervezett beruházás természetvédelmi szempontból milyen hatást gyakorol a különleges madárvédelmi területen élő túzokállományra, és élőhelyére.

A megismételt eljárásban szakértőként kirendelésre került Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága 2006. május 11-ei szakértői véleményében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kb. 500 hektár nagyságú területből a tervezett létesítmény viszonylag kis kiterjedésű, más célú hasznosítással igénybe vett, 4 hektáros területet érint. Védett madarakat a beruházás konkrét helyszínétől 5-600 m-re figyeltek meg, fokozott emberi jelenléti és gépjárműmozgás elsősorban az építkezés időszakában lesz jelentős. Miután azonban a túzok előfordulása a téli periódusra esik, ezek a zavaró hatások vélhetően kisebbek lesznek; a közlekedésen kívül más jelentős zavarás az üzemelés zárt technológiai rendjére figyelemmel nem valószínűsíthető.

A beruházással közvetlenül érintett 11 hektáros területrészt a túzokok már nem fogják tudni használni, ennek a viszonylag kis kiterjedésű területnek a kiesése azonban érdemben nem befolyásolja a térségben telelő túzokcsapatok áttelelését.

Dr. Cs. L. igazságügyi környezetvédelmi szakértő az elsőfokú természetvédelmi hatóságnál előterjesztett szakvéleményében azt állapította meg, hogy a beruházás közelében túzok-dürgőhely nem található, a legközelebbi dürgőhely kb. 3,5 km-re lehet.

Az akkumulátor-feldolgozó üzemelése során napi 8-10 szállító teherautó a túzokpopuláció szempontjából zavart nem okoz.

A szakértői vélemények alapján az elsőfokú környezetvédelmi hatóság az egységes környezethasználati engedélyt ismételten megadta. Határozatának 3/5. pontjában előírta, hogy felvonulásra, deponálásra csak szántóterület vehető igénybe, a gyepterületen semmilyen munkálat nem végezhető.

A túzok-élőhely fenntartása és az élőhely-foglalás állományszinten való kompenzálása céljából az engedélyesnek szerződést kell kötnie a Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséggel, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a másodfokú szakhatósági állásfoglalások beszerzését követően az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú határozat rendelkező részének 3/5., természetvédelmi fejezetében foglaltakat kiegészítette.

Eszerint: "A tervezett beruházás megvalósításához a 92/43. EGK Irányelvben előírt követelményeknek megfelelő felmérést kell végezni a beruházással érintett N. 2000 területre vonatkozóan. A felmérés eredményét az építési engedélyezési dokumentációnak tartalmaznia kell."

Az alperes az elsőfokú határozatot egyebekben helybenhagyta.

A felperesek keresetükben az alperesi határozat - elsőfokú határozatra kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérték.

Az I. rendű felperes keresetlevelében idézte a Korm. r. 4. § (3) bekezdésének a kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területekre vonatkozó szabályát.

A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felpereseknek a Korm. r. tekintetében a túzok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása körében nincs kereshetőségi joguk.

Az a körülmény, hogy az I. rendű felperes a tervezett beruházás helyszínével szomszédos ingatlan tulajdonosa, kereshetőségi jogát nem alapozza meg; míg a II. rendű felperes esetében sem a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladatairól és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény, sem a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 65. §-a olyan feladatkört nem állapít meg, amelynek alapján kereshetőségi joga fennállna.

A megyei bíróság utalt arra, hogy a helyi önkormányza­tokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése is csak a helyi közszolgáltatások körében említi a települési önkormányzat feladataként a természeti környezet védelmét.

A kereshetőségi jog hiányának megállapítása ellenére a megyei bíróság kifejtette, hogy a Korm. r. 10/A. § (1) bekezdése csak a kiemelt jelentőségű közösségi faj és kiemelt jelentőségű élőhely-típus esetében kívánja meg kiemelt fontosságú közérdek fennálltát [Korm. r. 2/B., 3/B. és 4/B. melléklete]; miután azonban a túzok a Korm. r. 1/A. mellékletében szerepel, a tervezett beruházás célját tekintve megvalósítható, és a hatóságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy a tervezett beruházás milyen hatással lehet a túzokra, illetve az élőhely-típusra.