EH 2007.1752 Kiemelt jelentőségű közösségi élőhely-típus vonatkozásában a részletes környezeti hatástanulmány vizsgálata és értékelése nem mellőzhető [148/1999. (XI. 13.) Korm. r., 193/2001. (X. 19.) Korm. r., 20/2001. (II. 14.) Korm. r., 275/2004. (X. 8.) Korm. r. 10/A. §, 314/2005. (XII. 25.) Korm. r.].

A II. rendű alperesi beavatkozó akkumulátor-feldolgozó üzemet kíván létesíteni a v.-i 041/3 hrsz.-ú ingatlanon.

A kérdéses ingatlan része a Natura 2000-es területeknek (az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 1. számú mellékletében szereplő túzok, illetve 4/B. számú mellékletében feltüntetett Pannon szikes sztyeppék és mocsarak, illetve 5. és 7. számú melléklete szerint) mint különleges madárvédelmi terület (a bihari HUHN10003-as területkód a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának területén), illetve kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területként (a közép-bihari HUHN20013-as területkód).

Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 45/2006. (XII. 8.) KVVM rendelet (a továbbiakban: KVVM r.) 1. számú mellékletében a perbeni ingatlant felsorolja a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található különleges madárvédelmi területek között, illetve 3. számú mellékletében a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található jelölt, kiemelt jelentőségű különleges természet-megőrzési területként.

A kérdéses ingatlan tehát egyrészt a védett túzok (otis tarda) - mint nagy területigényű sztyeppi élőhelyeken előforduló, Magyarországon telelő vándormadár - védelmét szolgáló, másrészt, mint kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület - pannon szikes sztyeppe - részesül védelemben.

A II. rendű alperesi beavatkozó a hulladékakkumulátor-feldolgozó üzem létesítéséhez kért környezetvédelmi engedélyhez előzetes környezeti hatástanulmányt is csatolt.

Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság - eljárása során - részletes környezetvédelmi hatástanulmány készítését írta elő, amelynek benyújtására 2005. május 30-án került sor.

Az illetékes szakhatóságok megkeresését és közmeghallgatás megtartását, illetve a szakhatóságoknak a beérkezett észrevételekre adott nyilatkozatának beszerzését követően az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a hulladékakkumulátor-feldolgozó üzem létesítésére egységes környezethasználati engedélyt adott.

A II. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú környezetvédelmi hatóság az elsőfokú határozatot 2006. március 13-án megsemmisítette, és az elsőfokú környezetvédelmi hatóságot új eljárásra utasította, annak vizsgálata érdekében, hogy a tervezett beruházás természetvédelmi szempontból milyen hatást gyakorol a különleges madárvédelmi területen élő túzokállományra, és élőhelyére.

A megismételt eljárásban szakértőként kirendelésre került Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága 2006. május 11-ei szakértői véleményében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kb. 500 hektár nagyságú területből a tervezett létesítmény viszonylag kis kiterjedésű, más célú hasznosítással igénybe vett, 4 hektáros területet érint. Védett madarakat a beruházás konkrét helyszínétől 5-600 m-re figyeltek meg, fokozott emberi jelenléti és gépjárműmozgás elsősorban az építkezés időszakában lesz jelentős. Miután azonban a túzok előfordulása a téli periódusra esik, ezek a zavaró hatások vélhetően kisebbek lesznek; a közlekedésen kívül más jelentős zavarás az üzemelés zárt technológiai rendjére figyelemmel nem valószínűsíthető.

A beruházással közvetlenül érintett 11 hektáros területrészt a túzokok már nem fogják tudni használni, ennek a viszonylag kis kiterjedésű területnek a kiesése azonban érdemben nem befolyásolja a térségben telelő túzokcsapatok áttelelését.

Dr. Cs. L. igazságügyi környezetvédelmi szakértő az elsőfokú természetvédelmi hatóságnál előterjesztett szakvéleményében azt állapította meg, hogy a beruházás közelében túzok-dürgőhely nem található, a legközelebbi dürgőhely kb. 3,5 km-re lehet.

Az akkumulátor-feldolgozó üzemelése során napi 8-10 szállító teherautó a túzokpopuláció szempontjából zavart nem okoz.

A szakértői vélemények alapján az elsőfokú környezetvédelmi hatóság az egységes környezethasználati engedélyt ismételten megadta. Határozatának 3/5. pontjában előírta, hogy felvonulásra, deponálásra csak szántóterület vehető igénybe, a gyepterületen semmilyen munkálat nem végezhető.

A túzok-élőhely fenntartása és az élőhely-foglalás állományszinten való kompenzálása céljából az engedélyesnek szerződést kell kötnie a Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséggel, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a másodfokú szakhatósági állásfoglalások beszerzését követően az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú határozat rendelkező részének 3/5. természetvédelmi fejezetében foglaltakat kiegészítette.

Eszerint: "A tervezett beruházás megvalósításához a 92/43. EGK Irányelvben előírt követelményeknek megfelelő felmérést kell végezni a beruházással érintett NATURA 2000 területre vonatkozóan. A felmérés eredményét az építési engedélyezési dokumentációnak tartalmaznia kell."

Az alperes az elsőfokú határozatot egyebekben helybenhagyta.

A felperesek keresetükben az alperesi határozat - elsőfokú határozatra kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérték.

Az I. rendű felperes keresetlevelében idézte a Korm. r. 4. § (3) bekezdésének a kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területekre vonatkozó szabályát.

A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felpereseknek a Korm. r. tekintetében a túzok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása körében nincs kereshetőségi joguk.

Az a körülmény, hogy az I. rendű felperes a tervezett beruházás helyszínével szomszédos ingatlan tulajdonosa, kereshetőségi jogát nem alapozza meg; míg a II. rendű felperes esetében sem a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladatairól és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény, sem a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 65. §-a olyan feladatkört nem állapít meg, amelynek alapján kereshetőségi joga fennállna.

A megyei bíróság utalt arra, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése is csak a helyi közszolgáltatások körében említi a települési önkormányzat feladataként a természeti környezet védelmét.

A kereshetőségi jog hiányának megállapítása ellenére a megyei bíróság kifejtette, hogy a Korm. r. 10/A. § (1) bekezdése csak a kiemelt jelentőségű közösségi faj és kiemelt jelentőségű élőhely-típus esetében kívánja meg kiemelt fontosságú közérdek fennálltát (Korm. r. 2/B., 3/B., és 4/B. melléklete); miután azonban a túzok a Korm. r. 1./A. mellékletében szerepel, a tervezett beruházás célját tekintve megvalósítható, és a hatóságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy a tervezett beruházás milyen hatással lehet a túzokra, illetve az élőhely-típusra.

A megyei bíróság álláspontja szerint a szakértői vizsgálatok megalapozottan jutottak arra a következtetésre, hogy a tervezett beruházás a Natura 2000 területen élő túzokállományt sem nem veszélyezteti, sem nem károsítja. Utalt arra, hogy e körben a II. rendű felperes bírói felhívás ellenére sem terjesztett elő bizonyítási indítványt, illetve a Korm. r. 4. § (2) bekezdésére, amely lehetővé teszi más - különösen az ország társadalmi, gazdasági fejlődése, illetve a honvédelmi érdek szempontjából lényeges, törvényben, vagy a kormányrendeletben meghatározott, fontos közérdeket szolgáló fejlesztési célokkal összehangolt - célú beruházás megvalósítását.

Álláspontja szerint az akkumulátor-feldolgozás, illetve a hulladék-feldolgozás olyan fontos társadalmi feladat, amelynek megvalósítása a Natura 2000 területe céljaival összehangoltan lehetséges.

Hangsúlyozta, hogy a Korm. r. 4. § (2) bekezdésében említett fontos közérdek nem azonos a Korm. r. 10/A. §-ában foglalt kiemelt fontosságú közérdek fogalmával. Figyelembe vette, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. § (1) és (2) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 4. § z) pontja, valamint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgv.) 1. §-a, 3. § k) pontja a hulladékfeldolgozást törvényben megfogalmazott közérdekű célként jeleníti meg.

A megyei bíróság kifejtette továbbá, hogy a Korm. r. helyesen ültette át a magyar jogba a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43. EGK Irányelvet (a továbbiakban: Irányelv).

Miután a szakértői vélemények és az akkori állásfoglalá­sok szerint a tervezett beruházás a Natura 2000 területet nem veszélyezteti és nem károsítja, a környezethasználati engedély-kérelem nem utasítható el pusztán azon okból, hogy a beruházás Natura 2000-es területen fog megvalósulni.

A megyei bíróság meg nem engedett keresetmódosításként értelmezte, hogy a II. rendű felperes az utolsó tárgyaláson hivatkozott a pannon szikes gyepek károsodására és veszélyeztetettségére, ezért a keresetet e körben érdemben nem bírálta el.

Kifejtette viszont, hogy a II. rendű felperes által előadottakkal szemben a környezetvédelmi hatóság helyesen alkalmazta a megismételt eljárásban is az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól szóló 193/2001. (X. 19.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Egy. korm. r.), valamint a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hat. korm. r.) szabályait, figyelemmel arra, hogy a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Új korm. r.) 28. § (3) bekezdésének átmeneti szabálya e korábbi kormányrendeletek alkalmazását írta elő.

Nem találta jogszabálysértőnek a megyei bíróság a megismételt hatósági eljárást abból az okból sem, hogy újabb közmeghallgatás tartására nem került sor: nem tartottak; figyelemmel arra, hogy a felügyelőség a megismételt eljárásban nem végzett olyan újabb bizonyítási cselekményt, amelyről a feleket külön kellett volna értesíteni.

A bíróság rámutatott arra is, hogy a részletes környezeti hatástanulmány a Hat. korm. r. 14. § (2) és (3) bekezdésének megfelelően foglalta össze, illetve értékelte a vizsgált körülményeket. Ugyanakkor úgy találta, hogy az I. rendű felperes tulajdonában álló ingatlanon tervezett ipari létesítményt kumulatív hatásvizsgálatban figyelembe venni nem kellett, hiszen az ipari tevékenység megkezdésére nem került sor.

A megyei bíróság megítélése szerint a szükséges részletességgel vizsgálta a részletes környezeti hatástanulmány a lehetséges társadalmi és gazdasági hatásokat, a valószínűsíthető anyagkibocsátást, és helytállóan tekintett el az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooban (Finnország) 1991. február 26. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 148/1999. (XI. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: ESPOO-i Egyezmény) alkalmazásától, miután országhatáron átterjedő hatás lehetősége nem merült fel.

Végül nem találta jogszabálysértőnek azt az alperesi előírást sem, amely az Irányelvben előírt követelményeknek megfelelő felmérést oly módon írta elő, hogy annak eredményét az építési engedélyezési dokumentációnak kell tartalmaznia; figyelemmel arra, hogy az alperesi hatóság az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban is szakhatóságként jár el.

A jogerős ítélet ellen a II. rendű felperes adott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az alperes határozatának - az elsőfokú hatósági határozatra kiterjedő - hatályon kívül helyezését elrendelő ítélet meghozatalát kérte.

Előadta, hogy a védelem alatt álló terület kis mértékben sem csökkenhet, és sérelmezte az önkormányzat kereshetőségi jogának hiányát megállapító bírósági álláspontot.

E körben hivatkozott a Ttv. 3. § (2) bekezdésére, amely a természet és a környezet védelmét összekapcsolja; ez utóbbival összefüggésben pedig a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. számú közigazgatási jogegységi döntésére, amely az önkormányzat kereshetőségi jogát környezetvédelmi ügyekben megállapította.

Kifogásolta továbbá, hogy a megyei bíróság nem értékelte megfelelően a hatósági eljárásban elkövetett szabálysértéseket, megsértve a Pp. 221. § (1) bekezdésének szabályát.

Vitatta a megyei bíróság által megállapított tényállást, a tervezett beruházás zavaró hatását illetően és állította, hogy a megismételt eljárásban az Új korm. r.-t kellett volna alkalmazni.

Kifogásolta azt is, hogy a pannon szikes sztyeppeként kiemelten védett perbeli terület vonatkozásában nem alkalmazták a Korm. r. 10/A. §-ának rendelkezéseit, és sem az alperes, sem a bíróság nem vizsgálta kiemelt fontosságú közérdek fennállását.

A II. rendű felperes álláspontja szerint a tervezett beruházás céljára - miután az nem az adott környezet védelmét szolgálja - engedély nem adható.

Hangsúlyozta, hogy a perbeni esetben szükséges lett volna alternatív megoldás lehetőségének vizsgálata is, amely elmaradt.

Rámutatott arra is, hogy a beruházás az R. 10. §-a alapján sem engedélyezhető, mert a tervezett beruházás az érintett ingatlant mindenképp károsítja.

Kiemelte, hogy a Natura 2000-es területek európai szabályozásának éppen az a célja, hogy a védett területek csökkenését megállítsa.

Álláspontja szerint a hulladékgazdálkodás nem a tervezett beruházással összefüggésben megállapított fontos közérdeket szolgáló fejlesztési cél, ezért akkumulátor-feldolgozó a perbeni területen nem létesíthető.

Vitatta azt az ítéleti álláspontot, hogy keresetét meg nem engedett módon terjesztette volna ki a pannon szikes sztyeppe károsodására, veszélyeztetettségére vonatkozó hivatkozással. Rámutatott arra, hogy keresetlevelének II/1. pontjában hivatkozott a perbeli terület kiemelt védettségére.

A II. rendű felperes sérelmezte, hogy az alperes másodfokú határozata egyes, a felperesi fellebbezésben előadottak vonatkozásában semmilyen megállapítást nem tartalmaz.

Hangsúlyozta, hogy a megismételt hatósági eljárásban az Új korm. r. rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, annak 28. § (3) bekezdése értelmében.

Hivatkozott arra is, hogy a megismételt eljárásban újabb észrevételek megtételére kellett volna lehetőséget adni és közmeghallgatást kellett volna tartani, majd ezt követően az ottani felvetésekre érdemben kellett volna reagálni.

A II. rendű felperes kifogásolta továbbá az alternatívák, a kumulatív hatások vizsgálatának elmulasztását, a lakossági vélemények figyelmen kívül hagyását, a társadalmi, gazdasági hatások helytelen értelmezését és az ESPOO-i Egyezmény alkalmazásának elmulasztását.

Végül vitatta azt az alperesi határozati rendelkezést, hogy egyes környezetvédelmi kérdéseket az építési engedélyezési eljárásban kell vizsgálni.

Álláspontja szerint a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta az európai bíróság joggyakorlatát is.

Az alperes az I., II. és III. rendű alperesi beavatkozó ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

Az I. rendű alperesi beavatkozó ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy a tervezett beruházás nem gyakorol káros ökológiai hatást sem a Korm. r. Bihar elnevezésű (HUHN100003 kódszámmal) kijelölt különleges madárvédelmi területén élő túzokpopuláció-élőhelyekre, sem pedig a Közép-Bihar elnevezéssel (HUHN200013 kódszámmal) kijelölt Natura 2000 hálózatba tartozó, kiemelt jelentőségű pannon szikes sztyeppék és mocsarak (1530) megóvása érdekében kijelölt területre.

Idézve a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága, illetve M. B. szakértői véleményéből, továbbá a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület állásfoglalásából megállapította, hogy a kiválasztott telephely gyakorolja a legkisebb negatív hatást, ugyanakkor a II. rendű alperesi beavatkozó által nyújtott támogatás a túzokvédelem szempontjából egyértelműen pozitív hatású.

Az I. rendű alperesi beavatkozó hangsúlyozta, hogy a telephelyen és környékén védendő természeti értékek nincsenek, jelentősek a gyommal borított részek (dr. Aradi Csaba: Az ipartelepítés hatásai a bihari sík túzok-állományára című szakértői tanulmánya).

Rámutatott arra, hogy az építendő üzem közvetlen hatásterületén fellelhető növénytársulások nem tekinthetők a pannon sztyeppék és mocsarak védett növénytársulásainak, az eredeti sziki növénytársulások maradványfajait elszigetelt csekély területű szórványfoltokban lehet fellelni, amelynek regenerálódási lehetősége nem valószínűsíthető.

A III. rendű alperesi beavatkozó ellenkérelmében előadta, hogy a tervezett beruházás környezetre történő hatását, annak következményeit a szakhatóságok megfelelően vizsgálták, hozzájárulásukat megadták; ugyanakkor V. település lakossága számára a beruházás munkahelyet teremt, a község életét pozitív irányban befolyásolhatja.

Az alperes ellenkérelmében kiemelte, hogy a környezeti hatástanulmány minden olyan kérdésre választ ad, amelyet a II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében felvet.

E megállapítások megdöntésére alkalmas bizonyítékokat a II. rendű felperes az eljárásban nem jelölt meg.

Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.

Kifejtette, hogy a II. rendű felperes a Pp. 335/A. § (1) bekezdésére figyelemmel az első tárgyalást követően már nem hivatkozhatott a pannon szikes sztyeppe károsodására és veszélyeztetettségére, mert az a meg nem engedett keresetváltoztatás tilalmába ütközne.

Az alperes hivatkozott arra, hogy a Korm. r. 10. § (1) bekezdése szerinti kiemelt fontosságú közérdek fennáll, a tervezett beruházás nem veszélyezteti és nem károsítja az érintett Natura 2000-es területet.

Az alperes utalt arra, hogy az Új korm. r. hatálybalépésekor a környezeti hatásvizsgálat részletes szakasza már folyamatban volt, ezért a megismételt eljárásban jogszerűen alkalmazta a Hat. korm. r. szabályait.

A megismételt eljárásban a teljes engedélyezési eljárást nem kellett újra lefolytatni, a szükséges eljárási cselekményeket elvégezték, a lakossági véleményeket megfelelően figyelembe vették, másik hasonló tervezett - még nem létező - létesítménnyel esetlegesen beálló kumulatív hatásokat vizsgálni azonban nem kellett.

Végül rámutatott arra, hogy az ESPOO-i Egyezmény 2. cikk 4. pontjában foglaltakra figyelemmel - miután a tervezett tevékenység hatásai az országhatáron túlra nem terjednek - az Egyezmény rendelkezéseit az engedélyezéskor nem kellett alkalmazni.

A II. rendű alperesi beavatkozó vitatta, hogy az alperesi hatóság, illetve a megyei bíróság a természetvédelem hosszabbtávú fenntarthatóságát veszélyeztető joggyakorlatot alakítana ki és előadta, hogy a II. rendű felperest a túzokok élőhelye biztosítása tekintetében kereshetőségi jog nem illeti meg.

Hangsúlyozta, hogy a II. rendű felperes álláspontjával ellentétben olyan eljárási jogszabály esetleges megsértése miatt, amely az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének nincs helye.

Azt az álláspontját fejtette ki, hogy a megyei bíróság nem vétett hibát a tényállás megállapítása körében, ítélete nem ellentétes a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

Hangsúlyozta, hogy a II. rendű felperes nem jelölt meg jogszabálysértést a pannon sziki gyep problémakörével összefüggésben; erre a Pp. 335/A. § (1) bekezdése folytán a per utolsó tárgyalásán már nem volt lehetősége.

Kiemelte, hogy a helyszínen lefolytatott hatásvizsgálatok és szakértői vélemények egyértelműen azt állapították meg, hogy a tervezett beruházás a Natura 2000 területet nem veszélyezteti, és nem károsítja.

Rámutatott arra, hogy az alperes a Korm. r. 10. § (2) bekezdése alapján jogszerűen adta ki az egységes környezethasználati engedélyt.

A II. rendű alperesi beavatkozó álláspontja szerint a Korm. r. a közösségi jogot megfelelően ültette át a magyar jogba.

Rámutatott arra, hogy az eljárást figyelemmel kísérő természetvédelmi szervezetek a beruházást nem elemezték. Kiemelte, hogy az Új korm. r. átmeneti rendelkezései körében rögzített 28. § (3) bekezdés b/b) pontja, illetve 28. § (4) bekezdése értelmében az alperes helyesen alkalmazta a 20/2001. (II. 14.) Kormányrendelet előírásait.

Hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi hatóság a megismételt eljárásban a szükséges eljárási cselekményeket elvégezte, eljárási hibát sem az alternatívák vizsgálata [Hat. korm. r. 14. § (3) bekezdése], sem a kumulatív hatások vonatkozásában [Hat. korm. r. 6. § (2) bekezdés c) pontja] nem vétett.

A felmerülő lakossági észrevételeket megfelelően figyelembe vette, és a várható társadalmi, gazdasági hatásokat helyesen értelmezte.

A II. rendű alperesi beavatkozó kifejtette, hogy az eljárásban az ESPOO-i Egyezményt nem kellett alkalmazni és nem jogszabálysértő az építési engedélyezési eljárásban további felmérés előírása.

A II. rendű felperes előkészítő iratában a felülvizsgálati kérelemben kifejtetteket fenntartotta, és az ellenkérelmekben előadottakat vitatta.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 42. §-a szerint a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga.

A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme …

Amint a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. számú közigazgatási jogegységi határozatának III. pontjában kifejtette, a települési önkormányzat feladataival összefüggő hatósági ügyben ügyfélképességét el kell ismerni, ha a közigazgatási ügy az önkormányzat feladatkörét, annak jogszerű gyakorlását közvetlenül érinti.

A perbeni esetben a II. rendű felperesi települési önkormányzat külterületi határához közel eső tervezett beruházás környezetvédelmi engedélyezési ügye olyan ügy, amely közvetlenül érinti a II. rendű felperes lakosságát és annak környezetét; figyelemmel arra is, hogy a perben érintett Natura 2000 terület célja - a túzok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása és helyreállítása mellett - a pannon szikes sztyeppék és mocsarak élőhely kiemelt védettsége is.

A perbeni esetben a II. rendű felperesi település mezőgazdaságilag hasznosított külterületének - mint a település lakossága közvetlen természeti környezetének állapotához fűződő érdek - a II. rendű felperes kereshetőségi jogát megalapozza.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a II. rendű felperes kereshetőségi jogára vonatkozó indokolását (jogerős ítélet 16. és 17. oldala) jogszabálysértőnek találta.

A Legfelsőbb Bíróság egyúttal észlelte, hogy a kereshetőségi jog hiányára vonatkozó ítéleti megállapítás mellett a megyei bíróság a felperesek keresetét érdemben vizsgálta, illetve a pannon szikes sztyeppe károsodására és veszélyeztetettségére vonatkozó II. rendű felperesi keresetet - a Pp. 335/A. §-ának rendelkezései alapján meg nem engedett kereset-kiterjesztésnek tekintve - eljárási okból nem vizsgálta.

A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében azt adta elő, hogy keresetlevele e vonatkozásban is tartalmazott jogszabálysértésre való hivatkozást.

A II. rendű felperes keresetleveléből megállapítható, hogy az a Korm. r. 2006. október 16-áig hatályos 4. § (3) és (4) bekezdését is idézi, majd ehhez kapcsolódóan hivatkozik arra, hogy a tervezett beruházás az emberi egészség, az élet, vagy a közbiztonság, illetve a környezet védelmét - mint kiemelt fontosságú közérdeket - nem szolgálja. A hivatkozott rendelkezések a 2006. október 17. után hatályos Korm. r. 10/A. §-a kiemelt jelentőségű közösségi élőhely-típusra vonatkozó szabályainak felelnek meg.

A fentiekből megállapítható, hogy a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal szemben a II. rendű felperes keresetlevelében sérelmezte, hogy az alperesi határozat megsértette a kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területekre vonatkozó szabályok megsértését, amikor kifogásolta, hogy az engedélyezés feltétele olyan - csak kiemelt fontosságú - közérdek lehet, amely a perbeni esetben nem állapítható meg.

A jogerős ítélet tehát jogszabálysértően mellőzte a Pp. 335/A. §-ára hivatkozással a II. rendű felperes keresetének érdemi elbírálását a tekintetben, hogy fennállnak-e az engedélyezés feltételei a perbeni Natura 2000 terület - mint kiemelt jelentőségű közösségi élőhely - vonatkozásában is.

Az alperes másodfokú határozatának indokolásában a beszerzett másodfokú szakhatósági állásfoglalások főbb adatainak ismertetését követően vizsgálta a tervezett beruházás esetleges hatásait (felszín alatti víz, vízellátás, szennyezett csapadékvíz összegyűjtése, szennyvíz-elvezetés, levegőtisztaság-védelmi előírások betartása, zajszint - 14., 15. és 16. oldal).

Ugyanakkor ezt követően a terület védettségét illetően az alperesi határozat kizárólag madárvédelmi területként tesz említést a telephelyről; a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának szakértői véleményét, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület állásfoglalását és M. B. szakvéleményét elemezve kizárólag a tervezett beruházásnak a túzokállományra gyakorolt hatását illetően tett megállapításokat.

Az alperesi határozat indokolásának összegző megállapítása is azt tartalmazza, hogy a tervezett beruházás megvalósításának a fokozottan védett túzok védelme szempontjából nincsen akadálya.

Az alperesi határozat 2006. október 24-én történő meghozatalakor hatályos Korm. r. 2. § d) pontja kiemelt jelentőségű közösségi élőhely-típusként jelölte meg a 4/B. számú mellékletben meghatározott közösségi élőhely-típusokat, köztük a pannon szikes sztyeppéket és mocsarakat (1530).

A Korm. r. 10/A. § (1) bekezdése szerint az a terv vagy beruházás, amely az ott megtalálható élővilágra vonatkozó adatok alapján jelentős hatással lehet valamely Natura 2000 területen előforduló - annak kijelölése alapjául szolgáló - a 2/B. vagy 3/B. mellékletben felsorolt kiemelt jelentőségű közösségi fajra, vagy a 4/B. mellékletben felsorolt kiemelt jelentőségű közösségi élőhely-típusra - a (3) bekezdés kivételével -, kizárólag kiemelt fontosságú közérdekből fogadható el, illetőleg engedélyezhető.

A Korm. r. 10/A. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából kiemelt fontosságú közérdeknek minősül az emberi egészség és élet védelme, a köz biztonságának fenntartása, valamint a környezet szempontjából kiemelt jelentőségű kedvező hatás elérése.

A Korm. 10/A. § (1) és (2) bekezdése alapján tehát az alperesnek vizsgálnia kellett volna, hogy megállapítható-e olyan kiemelt fontosságú közérdek, amelynek alapján a tervezett beruházás Natura 2000 területen engedélyezhető.

Miután a Korm. r. 10/A. § - mint speciális rendelkezés - kizárólag a kiemelt jelentőségű közösségi fajra, illetve élőhely-típusra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza, e vonatkozásban is alkalmazni kell a Korm. r. 10. §-ának előírásait; nevezetesen vizsgálni kell, hogy a tervezett beruházás a védett területen található élővilágra vonatkozó adatok alapján jelentős hatással lehet-e a Natura 2000-es területre.

Az engedélyezés során nem lehet figyelmen kívül hagyni a Korm. r. 10. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy kiemelt fontosságú közérdek esetén - amennyiben káros hatás állapítható meg - vizsgálni kell egyéb ésszerű megoldás lehetőségét is.

Az Irányelv 6. cikk 4. bekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy a Korm. r. 10. § (3) bekezdése szerinti "egyéb ésszerű megoldás" megfogalmazás alatt alternatív megoldást kell érteni, amelybe beletartozik a tervezett beruházás más helyszínen történő megvalósítása is.

A Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja, hogy felhívja a figyelmet az Irányelv 6. § (4) bekezdésének azon rendelkezésére, amelynek értelmében, ha alternatív megoldás hiányában a beruházás engedélyezésére kerül sor, szükség esetén kiegyenlítő intézkedéseket kell tenni.

A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát is jogszabálysértőnek találta a kiemelt jelentőségű közösségi élőhely-típus vonatkozásában a hatásvizsgálati tanulmány vizsgálatának és értékelésének elmulasztása miatt.

A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy ugyan a KVVM rendelet 2006. december 16-án - tehát az alperesi határozat meghozatalát követően - lépett hatályba, a területek jelölésére azonban már a korábbiakban sor került, amint azt a Korm. r. mellékletei is tanúsítják.

Az Irányelv értelmében a közösségi jelentőségű, a bizottság számára megküldött javasolt nemzeti jegyzékben szereplő területek vonatkozásában - és különösen az elsődleges fontosságú élőhelyeket magukban foglaló, vagy elsődleges fontosságú fajok élőhelyéül szolgáló területek vonatkozásában - a tagállamoknak az Irányelvben meghatározott védelem céljának megfelelő, az e területek nemzeti szintű ökológiai érdekének védelmére alkalmas intézkedéseket kell hozniuk (Európai Bíróság C-117/03. Dragaggi ügy).

Az Európai Bíróság fenti ítéletében a még az Európai Bizottság jóváhagyott jegyzékében nem szereplő, csak a Nemzeti Jegyzékben feltüntetett területek vonatkozásában is megfogalmazta a védelmi kötelezettség elvét.

A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmének, illetve keresetének egyéb pontjai tekintetében a jogerős ítélet, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezése folytán a Legfelsőbb Bíróság a megismételt eljárásra adandó iránymutatás érdekében az alábbiakat kívánja kifejteni:

A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet abból az okból, hogy a keresetet a rendelkezésre álló adatok alapján elutasította, a túzokállományra vonatkozó várható káros hatás hiányára alapozottan.

E körben a II. rendű felperes sem a részletes környezeti hatástanulmány, sem a közreműködő szakhatóságok, illetve a beszerzett szakértői vélemények megalapozatlanságát bizonyítani nem tudta.

A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az akkumulátor-feldolgozó üzem - mint a hulladék-gazdálkodási célkitűzéseket megvalósító létesítmény - a Korm. r. 4. § (2) bekezdése értelmében olyan lényeges, törvényben meghatározott fontos közérdeket szolgáló fejlesztési cél, amellyel a Natura 2000 terület fenntartása a további feltételek fennállása esetén összehangolható.

A Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős ítéletben kifejtett azon álláspontot is, hogy a környezetvédelmi hatóság a megismételt eljárásban a szükséges eljárási cselekményeket elvégezte, az előírt szakhatósági véleményeket beszerezte, azokat megfelelően értékelte, illetve határozatát a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának és a beszerzett további szakvéleménynek az alapján hozta meg.

Nem járt el jogszabálysértően az alperes, amikor a tervezett hasonló létesítménnyel esetlegesen beálló kumulatív hatások vizsgálatától eltekintett [a Hat. korm. r. 6. § (2) bekezdés c) pontja tervezett létesítmény megjelölését csak a térképen írja elő, annak vizsgálatát nem tekinti szükségesnek].

A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság álláspontját a tekintetben is, hogy a részletes környezeti hatástanulmány a Hat. korm. r. 15. § (6) bekezdésének, illetve a Kt. 71. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően vizsgálta a várható társadalmi és gazdasági hatásokat.

A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a II. rendű felperes alaptalanul hivatkozott az ESPOO-i Egyezmény megsértésére; az engedélyezési eljárásban ugyanis nem merült fel olyan káros hatás, amely az Egyezmény 1. cikk v.i.i. pontjában meghatározott, országhatáron átterjedő hatást okozhatott volna. Nem volt tehát megállapítható az Egyezmény 2. Cikk 3. és 4. pontjában megfogalmazott "várhatóan jelentős mérvű ártalmas, országhatáron átterjedő hatás".

A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a környezetvédelmi engedélyezési vizsgálat jogszerűen kerül lefolytatásra, nem jogszabálysértő az olyan - az alperesi határozat rendelkező részében megfogalmazott - többlet-előírás, amely további felmérés végzését írja elő az építési engedélyezési eljárásban. Ez az előírás azonban - ahogy arra a II. rendű felperes helyesen mutatott rá - nem járhat együtt azzal, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban a szükséges felmérést és vizsgálatokat mellőzik.

A felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az Új korm. r. 28. §-ában foglalt átmeneti szabályok alapján mind az alperesi határozat indokolása (18. oldal utolsó előtti bekezdés), mind a jogerős ítélet indokolása (21. oldal 3. bekezdés) jogszerűen állapította meg, hogy a megismételt eljárást az Egy. korm. r., illetve a Hat. korm. r. szabályainak alapján kellett lefolytatni.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és - a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalával az alperes határozatát hatályon kívül helyezve - az alperest új eljárásra kötelezte.

(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.240/2007.)