A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.II.60.048/2023/6.]
jogegységi panasz elutasításáról
Rendelkező rész
A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapeljárás felperese és alperese között - közbeszerzési eljárást követően - kivitelezési szerződés jött létre, majd ehhez kapcsolódóan két további kivitelezési szerződést kötöttek egymással. A teljesítést igazoló jegyzőkönyv szerint az alperes a szerződéseket a jegyzőkönyv kiállításának napján teljesítette, végszámla benyújtására jogosult, a felperes ugyanakkor 131 616 180 forint árleszállítás iránti igényt érvényesített.
[2] A felperes keresetében 99 144 396 forint késedelmi kötbér, 242 044 920 forint kártérítés, 97 790 forint javítási költség és 147 629 128 forint jótállási biztosíték megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes viszontkeresetében 295 439 266 forint vállalkozói díj, 134 722 248 forint pótmunkadíj és 4 830 620 forint kártérítés megfizetésére tartott igényt. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, az alperes vállalkozóidíj-követelésével szemben 131 616 180 forint árleszállítási igényt érvényesített.
[3] Az elsőfokú bíróság részítéletével a felperes jótállási biztosíték megfizetése iránti keresetét elutasította, egyben a felperest 68 480 526 forint vállalkozói díj és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének a részítélettel elbírált keresetet elutasító rendelkezését megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 147 629 128 forintot óvadékként, egyúttal helybenhagyta a felperes 68 480 526 forint és járulékai megfizetésére kötelezését. Az elsőfokú részítélet viszontkeresetet részben elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. A felperes a jogerős részítélet alapján őt terhelő fizetési kötelezettség tekintetében beszámítási nyilatkozatot tett.
[4] A Fővárosi Törvényszék 2020. november 24-i kezdőidőponttal elrendelte az alperes felszámolását.
[5] Az alperes a jogerős részítélet alapján végrehajtást kezdeményezett a felperessel szemben, a végrehajtás során járulékokkal együtt 85 552 371 forintot utaltak ki a részére. A felperes a felszámolási eljárás során a keresettel érvényesített követelését hitelezői igényként bejelentette a felszámoló részére azzal, hogy a jogerős részítélet figyelembe vételével az óvadék jogcímén támasztott követelés bejelentése úgy történt, hogy e követelésébe a felperes beszámította az alperessel szemben a jogerős részítélet alapján fennálló, összesen 82 269 447 forint tartozását, és így hitelezői igénybejelentését e jogcímen a különbözetre, 65 359 681 forintra és 1 579 000 forint perköltségre tette meg.
[6] 2021. február 22-én a felperes bejelentette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 38. § (5) bekezdésében rögzített jogával élve az óvadék összegéből a biztosítékkal lefedett követeléseit közvetlenül kielégítette, az óvadék azonban maradéktalanul nem fedezte a jótállási munkák ellenértékét, a különbözetet, 3 433 467 forintot kérte nyilvántartásba venni. 2022. március 24-én a felszámoló a 65 359 681 forint visszaigazolt követelést törölte, arra hivatkozással, hogy a jótállási garancia 2021. július 25-én lejárt, ezért a követelés érvényesíthetősége megszűnt.
[7] A felperes a folyamatban lévő perben az alperes felszámolásának kezdő időpontját követően újabb kereseteket terjesztett elő. Elsődlegesen a jótállás, másodlagosan a szavatosság, harmadlagosan pedig a kártérítés szabályai szerint 105 988 905 forint kijavítási költség megfizetésére tartott igényt. Másrészt jogalap nélküli gazdagodás címén 85 552 371 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni, arra hivatkozással, hogy a jogerős részítélet meghozatalát követően tett beszámítási nyilatkozata alapján az alperes részére a jogerős részítélettel megítélt vállalkozói díjkövetelés kielégítésre került és így megszűnt, emiatt pedig az alperes a végrehajtás során részére kifizetett összeggel jogalap nélkül gazdagodott.
[8] Az alperes ellenkérelme e körben a per megszüntetésére, illetve a kereset elutasítására irányult. Utalt arra, hogy a kijavítási költség iránti igényt, amelynek vonatkozásában a felperes időközben hitelezői igénybejelentést tett, vitatott hitelezői igényként beterjesztette a felszámolási eljárást lefolytató Fővárosi Törvényszékhez.
[9] Az elsőfokú bíróság végzésével a felperesnek az alperes viszontkeresettel érvényesített vállalkozóidíj-igényével szemben kifogás útján érvényesített árleszállítási követelése és a jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett keresete vonatkozásában a pert megszüntette, a kijavítási költségigény vonatkozásában pedig a per tárgyalását a vitatott hitelező igény elbírálása tárgyában a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereset kapcsán rámutatott, hogy az bírósági úton nem érvényesíthető követelésnek minősül, mivel a felperes e keresetét az alperes felszámolásának kezdő időpontját követő 180 nap elteltével terjesztette elő, hitelezői igénybejelentéssel pedig e követelés kapcsán nem élt.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzésnek a felperes árleszállítás címén előterjesztett szavatossági kifogása tekintetében a pert megszüntető rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereseti kérelem tekintetében a per megszüntetésre vonatkozó rendelkezést helybenhagyta. A felperes jótállási hibák kijavítása címén előterjesztett kereseti kérelme tekintetében a per tárgyalásának felfüggesztését mellőzte.
[11] A jogerős végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság érdemben helyesen, ugyanakkor téves indokból döntött a jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereset tárgyában a per megszüntetéséről. Kifejtette, hogy a Csődtv. 38. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak, de a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a Csődtv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában és 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. Ha a hitelező a kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított 180 napon belül nem jelenti be az igényét, a határidő elmulasztása a kötelezettel szemben jogvesztéssel (a követelés megszűnésével) jár, ez pedig a kereset elutasítását vonja maga után, azaz a hitelezői igénybejelentés hiányát a felszámolás kezdő időpontja előtt perben érvényesített követelések tekintetében az ügy érdemében hozott ítéletben lehet és kell levonni. A felperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén előterjesztett keresete azonban nem tartozik a fenti körbe, mert ezt a követelést a felperes a felszámolás kezdő időpontját megelőzően a perben nem érvényesítette. E kereseti kérelem megítélése és elbírálása során a Csődtv. 38. § (3) bekezdése az irányadó, amely szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárásban lehet érvényesíteni, ami hitelezői igénybejelentéssel történik, nyilvántartásba vételi díj fizetése mellett.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogalap nélküli gazdagodás iránti igényt nem kellett bejelenteni a felszámolási eljárásban, az igény elbírálása ezért nem tartozik más bíróság hatáskörébe. Álláspontja alátámasztása érdekében a felperes hivatkozott a Kúria Gfv.30.049/2021/5. számú végzésére, melyben a Kúria rámutatott, hogy a tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik a felszámolás alatt álló adós vagyonába, az érintett pénzösszeg tévedés folytán, szerződéses kapcsolat hiányában került az adós bankszámlájára, visszautalására nem a Csődtv., hanem a Ptk.-nak a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai irányadók.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel érintett részének hatályban fenntartására irányult, az alperes egyetértett a jogerős végzés indokaival.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[14] A Kúria a 2023. április 11-én meghozott Pfv.21.336/2022/7. számú végzésével a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta. A végzés indokolásában rögzítette, hogy a Csődtv. 4. § (1) bekezdéséből kitűnően a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést a Csődtv. 38. § (3) bekezdése értelmében csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az igényérvényesítés a felszámolási eljárásban főszabály szerint hitelezői igénybejelentéssel történik [Csődtv. 28. § (2) bekezdés f) pont, 46. § (7) bekezdés]. Nem érvényesül ugyanakkor a hitelezői igénybejelentés kötelezettsége a Csődtv. 28. § (4) bekezdésében szabályozott esetben, vagyis akkor, ha az adós bankszámlájára tévesen címzett átutalás került. A téves átutalás visszautalása iránt a felszámolónak haladéktalanul intézkednie kell.
[15] A Kúria rámutatott: Téves átutalásról akkor van szó, ha az átutalást kezdeményező nem kíván ténylegesen az adós gazdálkodó szervezet részére fizetést teljesíteni, az átutalás azonban - a művelet során bekövetkezett valamiféle hiba, például a bankszámlaszám elírása folytán - mégis megtörténik. A Csődtv. 28. § (4) bekezdése erre az esetre, nem pedig általában a jogalap nélküli gazdagodás rendezésére biztosít kivételt a hitelezői igénybejelentésre és a felszámolási vagyonból történő kielégítés rendjére vonatkozó szabályok alkalmazása alól.
[16] A Kúria utalt rá, hogy a joggyakorlat emellett - kétségkívül kiterjesztő jogértelmezéssel - arra az egyetlen további esetre ítélte alkalmazhatónak a Csődtv. 28. § (4) bekezdését, ha a felszámolási eljárás alatt valamely jogerős bírósági határozat alapján az adós részére kifizetést teljesítettek, utóbb azonban rendkívüli perorvoslat eredményeként a jogerős bírósági határozatot hatályon kívül helyezték, és emiatt a pénzösszeget vissza kell utalni [Kúria Gfv.30.356/2021/7., 3479/2022. (XII. 6.) AB végzés]. Az említetteken kívül más esetekre a Csődtv. 28. § (4) bekezdése nem irányadó. A felperes ezért a 85 552 371 forintból és járulékaiból álló pénzkövetelését az alperes felszámolásának kezdő időpontja után - a jogerős végzés indokolásában helyesen kifejtetteknek megfelelően - keresettel, polgári perben nem, kizárólag az alperes felszámolási eljárásában, hitelezői igénybejelentéssel, az arra nyitva álló határidőben érvényesítheti.
[17] A végzés indokolásában a Kúria rögzítette azt is, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alátámasztása körében tévesen hivatkozott a Gfv.30.049/2021/5. számú végzésre. Ez a határozat ugyanis egy 1992-ben indult felszámolási ügyben keletkezett, amely felszámolási ügyben a Csődtv.-nek nem az alperes ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásra irányadó, hanem jóval korábban hatályban volt szabályait kell alkalmazni. Abban az eljárásban a Csődtv. 28. §-ának a téves átutalás visszautalásáról rendelkező (4) bekezdése sem volt alkalmazható, ezt a jogszabályi rendelkezést ugyanis csak 2012. március 1-jei hatállyal iktatták be a Csődtv.-be. A Kúria megjegyezte továbbá, hogy a Gfv.30.049/2021. számú ügyben is az utóbb rendkívüli perorvoslat eredményeként hatályon kívül helyezett korábbi jogerős határozat alapján teljesített befizetés visszautalására került sor, a Kúria tehát nem általában a jogalap nélküli gazdagodás rendezése körében, hanem e tényállás esetében látta mellőzhetőnek a hitelezői igénybejelentés megtételét és a felszámolási eljáráson belüli kielégítés rendjére vonatkozó szabályok alkalmazását.
[18] Mivel a felperes a 85 552 371 forint és járulékai megfizetése iránti keresetét nem vitásan az alperes felszámolásának kezdő időpontját követően terjesztette elő, a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 157. § a) pontjának és 130. § (1) bekezdés b) pontjának helyes alkalmazásával rendelkezett e kereset vonatkozásában a per megszüntetéséről. A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[19] A döntés elvi tartalma szerint a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében, főszabály szerint hitelezői igénybejelentéssel lehet érvényesíteni. Ez - a Csődtv. 28. § (4) bekezdésében szabályozott eset kivételével - irányadó a jogalap nélküli gazdagodás címén támasztott pénzkövetelésekre is.
A jogegységi panasz
[20] A Kúria Pfv.21.336/2022/7. számú végzésével (a továbbiakban: támadott határozat) szemben az alapeljárás felperese (a továbbiakban: panaszos) terjesztett elő jogegységi panaszt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy a támadott határozat eltér a Kúria 2012. január 1. napja után hozott, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett, Gfv.30.049/2021/5. számú végzésétől (a továbbiakban: hivatkozott határozat), és ezen eltérésre a panaszos már a Pécsi Ítélőtábla Gpkf.45.090/2022/2. számú jogerős végzésével szemben benyújtott felülvizsgálati kérelemében is hivatkozott, de a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést a támadott határozatban nem orvosolta. Erre tekintettel a panaszos a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte a Bszi. 41/D. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
[21] A panaszos álláspontja szerint a felmerült jogkérdés részben eljárásjogi, részben anyagi jogi természetű, a panaszos igényérvényesítési lehetőségét alapvetően befolyásoló kérdés. Az alapeljárásban eljárt bírói fórumok arra a megállapításra jutottak, hogy a panaszos jogalap nélküli gazdagodás jogcímén előterjesztett igényét az alperessel szemben folyamatban lévő felszámolási eljárásban érvényesíthette volna, ezért - mivel az igény elbírálása más bíróság hatáskörébe tartozik - a Zalaegerszegi Törvényszék előtt folyamatban lévő per megszüntetésének volt helye. A panaszos hivatkozása szerint ez az eljárásjogi alapon meghozott döntés ahhoz az anyagi jogi kérdéshez vezet el, hogy miképpen értelmezendő a Csődtv. 28. § (4) bekezdése, és e rendelkezéssel összefüggésben szükséges-e a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti igény bejelentése az adóssal (kötelezettel) szemben folyamatban lévő felszámolási eljárásban.
[22] A panaszos úgy vélte, hogy a Csődtv. hivatkozott rendelkezése mögött rejlő jogpolitikai cél az, hogy amennyiben a felszámolás alatt álló adós úgy jut hozzá egy meghatározott pénzösszeghez, hogy arra semmilyen alapon nem jogosult, úgy a lehető leghatékonyabb és gyorsabb módon kell garantálni, hogy a jogalap nélkül megszerzett vagyonelemet az adós a felszámolási eljárás kereteitől függetlenül, késedelem nélkül visszaszolgáltassa a jogosult részére.
[23] A panaszos a hivatkozott határozat indokolásából a következőket emelte ki: "A Csődtv. jelen eljárásra irányadó rendelkezéseinek alkalmazása során a kialakult bírói gyakorlat szerint - amelyet a Kúria a BH 2015.168. számú eseti döntése orientált - visszautalandó a jogalap nélküli gazdagodásként a felszámolás tartama alatt az adóshoz érkezett összeg. Jogalap nélküli gazdagodás esetén semmilyen adósi magatartás, vagy annak megszerzésére irányuló jogcím nem állapítható meg, ezért a felszámolónak a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően az adóshoz jogalap nélkül érkezett összeget vissza kell utalnia. A Kúria továbbra is fenntartja az ebben az eseti döntésében kifejtett álláspontját, függetlenül attól, hogy a felszámolás alatti jogalap nélküli gazdagodás téves átutalás révén keletkezett-e vagy más okból. A másodfokú bíróság helyes jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a jelen ügyben érintett, a II. rendű kifogást előterjesztő által megfizetett pénzösszegek jogi helyzetét is a BH 2015.168. számú eseti döntésében megfogalmazott elvek szerint kell megítélni, a jogerős végzés indokolásában kifejtettekkel a Kúria teljes egészében egyetért. A Kúria kiemeli, az érintett pénzösszegek ugyan valóban befolytak az adóshoz, de a Kúria Pfv.21.815/2018/9. számú ítéletéből kitűnően eleve sem illették meg az adóst, ezért úgy kell tekinteni, hogy az adós vagyonába kerültek ugyan, de nem váltak az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonának részévé - akárcsak a téves átutalás miatt befolyt összegek. A Csődtv. kielégítési szabályai ezért ezekre a pénzösszegekre nem vonatkoznak." (a hivatkozott határozat [29]-[31] bekezdései)
[24] A panaszos szerint a Kúria indokolatlanul tért el a hivatkozott határozatban megjelent jogértelmezéstől, és tévesen állapította meg azt, a Csődtv. 28. § (4) bekezdésében rögzített megengedő szabály a perbeli esetre nem alkalmazható, ekként a panaszosnak a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti igényét be kellett volna jelentenie az alperes ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban.
[25] Nem értett egyet a panaszos a támadott határozat indokolásával abban, hogy a joggyakorlat arra az egyetlen további esetre ítélte alkalmazhatónak a Csődtv. 28. § (4) bekezdését, ha a felszámolási eljárás alatt valamely jogerős bírósági határozat alapján az adós részére kifizetést teljesítettek, utóbb azonban rendkívüli perorvoslat eredményeként a jogerős bírósági határozatot hatályon kívül helyezték. Kifejtette, hogy ez a rendkívül megszorító értelmezés nem következik a hivatkozott határozat indokolásából, mivel abban a döntésében a Kúria éppen azt hangsúlyozta, hogy a jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos álláspontját függetlenül attól fenntartja, hogy a gazdagodásra téves átutalás miatt vagy más okból került sor.
[26] A panaszos utalt arra is, hogy tévesen állapította meg a Kúria a támadott határozatban azt, hogy a hivatkozott határozat megállapításai azért nem vehetők figyelembe, mert az egy 1992-es felszámolási ügyben keletkezett, amelyben a Csődtv. korábban hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni. Álláspontja szerint ugyanis mindkét ügyben a központi jogkérdés a Csődtv. 28. § (4) bekezdésének értelmezése: A jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére irányuló igényre irányadók-e a Csődtv. kielégítési szabályai, illetve alkalmazandó-e az a szabály, amely szerint a követelést a felszámolási eljárásban be kell jelenteni.
Az ellenérdekű fél nyilatkozata
[27] Az ellenérdekű fél (az alapeljárás alperese) nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását és a panaszos eljárási költségekben való kötelezését kérte.
[28] Az ellenérdekű fél álláspontja szerint a Kúria a támadott határozat indokolásának [31] bekezdésében egyételmű és kielégítő magyarázatot adott arra, hogy a hivatkozott határozat miért nem alkalmazható a jelen ügyben. Utalt rá, hogy a Kúria a támadott határozatában nemcsak azt fejtette ki, hogy a hivatkozott döntés a hatályos jogszabályszöveg eltérése okán nem alkalmazható, hanem azt is, hogy a hivatkozott döntés tárgya nem a téves utalás visszautalása, hanem egy utóbb rendkívüli jogorvoslat eredményeként hatályon kívül helyezett korábbi jogerős határozat alapján teljesített befizetés visszautalása volt.
[29] Az ellenérdekű fél hivatkozott arra is, hogy a jogegységi panasz kvázi "szuper-felülvizsgálatra" irányul, amelyre véleménye szerint nincsen jogszabályi lehetőség.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[30] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát ("ratio decidendi"-t) az azonos ügyekben követi (Jpe.I.60.002/2021/7.) .
[31] A Jogegységi Panasz Tanács már több döntésében elvi éllel fejtette ki, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panasz eljárás, mint ahogy a nevéből is tükröződik, a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak, a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog- és érdeksérelem orvoslására (Jpe.I.60.001/2021/2.). Ugyancsak e körben mutatott rá a Jogegységi Panasz Tanács arra is, hogy a jogegységi panasz eljárás egy a Bszi.-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó, sui generis eljárás. Más megfogalmazásban: a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet továbbá kvázi "szuper-felülvizsgálatként" sem (Jpe.I.60.011/2021/3.).
[32] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban azt is kifejtette, hogy a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Következésképpen - a jogegységi panasz eljárásokban eddig kialakult gyakorlatot követve - a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.
[33] A Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozat azt is rögzítette, hogy a jogegység követelménye megköveteli annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát. Ezt az elvi tételt a Jogegységi Panasz Tanács több határozatában is megerősítette (utoljára pl.: Jpe.I.60.039/2023/3., Jpe.I.60.021/2023/3., Jpe.I.60.019/2023/4., Jpe.I.60.055/2022/10.).
[34] A Jogegységi Panasz Tanács következetes gyakorlata szerint tehát az ügyazonosság, a támadott és a hivatkozott határozatok összevethetőségének vizsgálata során kiemelt jelentősége van az alkalmazott jogszabály egyezőségének.
[35] A fentiek figyelembevételével a Kúria mindenekelőtt kiemeli, hogy a támadott határozat és a hivatkozott határozat meghozatala során alkalmazott jogszabály (Csődtv.) normatartalma nem volt azonos, mivel az eljárások során annak eltérő időállapotban hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Csődtv.-nek a panaszos által hivatkozott 28. § (4) bekezdését 2012. március 1-i hatállyal iktatta be a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.). A Csődtv. 83/A. § (1) bekezdése értelmében a Módtv.-vel megállapított rendelkezéseket - a (2)-(9) bekezdés szerinti kivételekkel - a hatálybalépést követően kezdeményezett csődeljárásokban és felszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A hivatkozott határozat alapjául szolgáló ügyben - lévén, hogy az adós felszámolását 1992. április 23-án rendelték el, a Csődtv. 28. § (4) bekezdése pedig 2012. március 1. napján lépett hatályba - a Csődtv. 28. § (4) bekezdése nem volt alkalmazható, ahogyan azt a hivatkozott határozat indokolásának [28] bekezdése is rögzíti.
[36] A hivatkozott határozatot a Kúria olyan jogi helyzetben hozta, amikor abban a kérdésben, hogy az adós részére tévesen átutalt összeget milyen eljárási rend figyelembevételével kell visszatéríteni, a Csődtv. nem tartalmazott rendelkezést. Itt tehát a Kúriának az e kérdést eldöntő jogszabályi rendelkezés hiányában a fennálló joghézag kitöltésének egyik módszerét alkalmazva kellett döntést hoznia. Ennek a helyzetnek a lényege éppen abban ragadható meg, hogy nincs az esetre alkalmazható és így értelmezhető jogszabályi rendelkezés, ezért a joghézag kitöltése csak analógiával történhet. Az analógia esetében ad hoc szabályalkotás történik, az itt megjelenő kötőelv (principium analogiae) vagy az analógia forrását képező jogszabályból extrapolálja a jogalkalmazói megoldást (egy szabály alapgondolatát terjesztjük ki a törvényben nem szabályozott hasonló tényállásra), vagy esetforrású az analogikus érvelés, amikor az analogikus érvelés alapja az olyan bírói gyakorlat, amely az eldöntendő esettel való hasonlósága miatt szolgál mintául. Akár szabály-eset, akár eset-eset forrású az érvelés, a kötőelv az analógia forrásául szolgáló másik, nem az esetre irányadó szabály, ami dogmatikai alapon fogalmilag is kizárja a jogegységi panaszban hivatkozott egyszerű jogértelmezést. Ebből következik, hogy a hivatkozott határozatban és a támadott határozatban adott jogértelmezés emiatt sem összevethető, a támadott határozat tehát fogalmilag nem térhet el a Kúria BHGY-ban közzétett határozatától.
[37] A támadott határozatban a Kúria a Csődtv.-nek az adott eljárásban alkalmazandó rendelkezései [Csődtv. 4. § (1) bekezdés, 28. § (2) bekezdés f) pont, 38. § (3) bekezdés, 46. § (7) bekezdés] alapján jutott arra a következtetésre, hogy a panaszos pénzkövetelését az alperes felszámolásának kezdőidőpontja után keresettel, polgári perben nem, kizárólag az alperes felszámolási eljárásában, hitelezői igénybejelentéssel, az arra nyitva álló határidőben érvényesítheti (a támadott határozat indokolásának [30] bekezdése). A Kúria ebben a határozatában sem a Csődtv. 28. § (4) bekezdését alkalmazva hozott döntést. A Kúria a támadott határozatában a felülvizsgálati kérelem hivatkozásaira reagálva rögzítette azt, hogy a Csődtv. 28. § (4) bekezdése arra - a perben nem irányadó - esetre vonatkozik, ha az adós bankszámlájára tévesen címzett átutalás kerül, és csupán megjegyezte, hogy a joggyakorlat a Csődtv. 28. § (4) bekezdését arra az egyetlen további esetre ítélte alkalmazhatónak, ha a felszámolási eljárás alatt valamely jogerős bírósági határozat alapján az adós részére kifizetést teljesítettek, utóbb azonban rendkívüli perorvoslat eredményeként a jogerős bírósági határozatot hatályon kívül helyezték, ezért a pénzösszeget vissza kell utalni (a támadott határozat indokolásának [28]-[29] bekezdése). Ebből az indokolásból sem következik a jogegységi panaszban hivatkozott értelmezés - és ennek megfelelően a Kúria közzétett határozatától való eltérés - , mert a Kúria a hivatkozott és a támadott határozatban ugyanolyan tényállási elemek mellett (a felszámolási eljárás alatt valamely jogerős bírósági határozat alapján teljesítettek kifizetést az adós részére, utóbb azonban rendkívüli perorvoslat eredményeként a jogerős bírósági határozatot hatályon kívül helyezték, és emiatt vált szükségessé a pénzösszeg visszautalása), azaz nem általában a jogalap nélküli gazdagodás esetére alkalmazhatóan következtetett a visszafizetési kötelezettségre.
[38] Mindezekre figyelemmel téves a panaszosnak az az állítása is, hogy mindkét ügyben a központi jogkérdés a Csődtv. 28. § (4) bekezdésének az értelmezése, ugyanis a támadott és a hivatkozott határozatok meghozatala során a Csődtv.-nek más-más időállapotban hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni, a panaszos által hivatkozott Csődtv. 28. § (4) bekezdése a hivatkozott határozat meghozatala során az előzőekben és a hivatkozott határozat indokolásában is ismertetett okokból nem volt alkalmazható. Következésképpen a támadott és a hivatkozott határozatok - az alkalmazandó jogszabály időbeli hatályának és normatartalmának eltérő volta miatt - nem vethetők össze.
[39] Másrészt, a jogegységi panaszban írt eltérő jogértelmezést - a fentebb kifejtettek szerint - a támadott és a hivatkozott határozatból egyebekben sem lehet levezetni. A Kúria a hivatkozott határozatban a Csődtv.-nek az adott eljárásra irányadó rendelkezéseinek alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat alapulvételével jutott arra a következtetésre, hogy visszautalandó a jogalap nélküli gazdagodásként a felszámolás tartama alatt az adóshoz érkezett összeg. A hivatkozott határozat azon megállapítása, hogy a Kúria fenntartja ezt az álláspontot attól függetlenül, hogy a felszámolás alatti jogalap nélküli gazdagodás téves átutalás révén keletkezett-e vagy más okból (a hivatkozott határozat indokolásának [29]-[30] bekezdései), a nem vitatott tényállás figyelembevételével csak úgy értelmezhető, hogy az nem általában, hanem a döntés jogi kereteit meghatározó tényadatok mellett irányadó. Ez azt jelenti, hogy a Kúria jogértelmezése nem eltérő a támadott és a hivatkozott határozatban, mindkettőből ugyanis az következik, hogy a bírói gyakorlat a téves utalással azonosan csak az olyan jogalap nélküli gazdagodási helyzetet fogadja el, ami abból adódott, hogy jogerős bírósági határozat alapján teljesítettek kifizetést az adós részére, utóbb azonban rendkívüli perorvoslat eredményeként a jogerős bírósági határozatot hatályon kívül helyezték, és emiatt vált szükségessé a pénzösszeg visszautalása.
[40] Tekintettel arra, hogy a támadott és a hivatkozott határozatok között az ügyazonosság, összevethetőség nem áll fenn, ekként a határozatok közötti jogkérdésben való eltérés vizsgálata nem lehetséges, és a jogegységi panaszban állított jogértelmezési eltérés mint a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerinti egyik szükségképpeni előfeltétel ki sem mutatható, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Elvi tartalom
[41] Az ügyazonosság, a támadott és a hivatkozott határozatok összevethetőségének vizsgálata során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben alkalmazott jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom).
Záró rész
[42] Felszámítás [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81. § (1) bekezdés] hiányában a Kúria az alperes perköltségének a viseléséről szóló rendelkezést mellőzte.
[43] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdésében meghatározott jogegységi panasz eljárási illeték - figyelemmel a panaszos részére az Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentességre - a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
[44] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2024. február 19.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Dr. Márton Gizella s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Dr. Orosz Árpád s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,
Dr. Szabó Klára s.k. bíró,
Dr. Stark Marianna s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró