32/D/2004. AB határozat

a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf. 21.483/2003/1. számú jogerős végzésével elbírált ügyben alkalmazott jogszabályok - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 20. § (2) bekezdése, a 87. § (2) bekezdésének a) pontja, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 28. § (2) és (3) bekezdése, a 36. § (1) bekezdése, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 1. sz. melléklete, az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésének a) pontja, és a 12. § (2) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Kukorelli István alkotmánybíró különvéleményével -meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf. 21.483/2003/1. számú jogerős végzésével elbírált ügyben alkalmazott jogszabályok - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 20. § (2) bekezdése, a 87. § (2) bekezdésének a) pontja, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 28. § (2) és (3) bekezdése, a 36. § (1) bekezdése, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 1. sz. melléklete, az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésének a) pontja, és a 12. § (2) bekezdésének a) pontja - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó 2004. január hó 19. napján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Ítélőtábla 2003. november hó 13. napján kelt, 2.Pf. 21.483/2003/1. számú végzésében alkalmazott jogszabályi rendelkezésekkel szemben. Előadta, hogy személyhez fűződő jogainak megsértése miatt pert indított a Magyar Köztársaság Országgyűlése ellen, azonban az első fokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította arra hivatkozással, hogy az alperesnek nincs perbeli jogképessége. Az elutasító végzést -pontosított és részletes indokolással - a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint az Országgyűlés jogképességével kapcsolatos jogszabályok egymásnak ellentmondóak, így az, hogy az Országgyűlés jogi személy-e, nem dönthető el egyértelműen. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.), a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Közbtv.), a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. sz. melléklete, továbbá az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiaknak: Ámr.) egyes rendelkezései ellentmondásosak, ezért azok sértik az állampolgárok jogbiztonságát. Indítványában az Áht. 19. § (1) bekezdését, a 20. § (1)-(6) és (9) bekezdését, a 28. § (1) bekezdését, a 29. § (1) és (2) bekezdését, a 87. § (1) bekezdését és (2) bekezdésének a) és e) pontját, a 88. § (1) és (3) bekezdését, a Közbtv. 1. § a) pontját és 10. § a) pontját, a Ptk. 28. § (1) és (2) bekezdését, 29. § (1) bekezdését, valamint a 26. § [nyilvánvalóan helyesen a 36. §] (1) bekezdését, továbbá az Ámr. 1. § (2) bekezdésének a) pontját, és a 12. § (2) bekezdésének a) pontját, illetve a Kötv. 1. sz. mellékletét támadta. Hivatkozott a másodfokú bíróság végzésében foglaltakra, mely alapján az Országgyűlés nem központi költségvetési szerv, nem jogi személy és nem is perelhető, mivel nincs önálló, saját címe a költségvetési törvényben, költségvetési előirányzattal nem rendelkezik. Erre tekintettel vagyoni önállósága hiányzik, mely azonban a polgári jogi forgalomban való részvételhez elengedhetetlen lenne. Ugyanakkor hivatkozott a Ptk. Kommentárra is, melyben álláspontja szerint az szerepel, hogy Országgyűlés jogi személy és perbeli jogképességgel rendelkezik. Véleménye szerint sérti a jogbiztonságot, ha egy költségvetési szerv jogi személyisége attól függ, hogy a költségvetésben rendelkezik-e önálló címmel, mivel a költségvetés címrendjét - és ezzel a jogi személyiséggel rendelkező költségvetési szervek körét - a Kormány évente szabadon alakíthatja és változtathatja. Álláspontja szerint a támadott jogszabályok ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményével és sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát is, ezért azok alkotmányellenességének megállapítását és a konkrét ügyben való alkalmazhatóságuk kizárását kérte.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

2. Az Aht.-nak az indítvánnyal támadott és a végzésben hivatkozott rendelkezései:

"20. § (2) Költségvetési címet alkotnak a központi költségvetési szervek is. A területileg széttagoltan működő, de azonos tevékenységet végző költségvetési szervek, költségvetési egységek közül több is képezhet egy címet."

"87. § (2) Költségvetési szervek:

a) a központi költségvetési szerv (...);"

3. A Ptk.-nak az indítvánnyal támadott és a végzésben hivatkozott rendelkezései:

"28. § (2) Erre irányadó jogszabályok szerint jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek.

(3) A jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek."

"36. § (1) A költségvetési szerv jogi személy."

4. Az Amr.-nek az indítvánnyal támadott és a végzésben hivatkozott rendelkezései:

"1. § (2) A rendelet hatálya kiterjed:

a) a minisztériumokra, a tárca nélküli miniszterek hivatali szerveire, a központi költségvetésben önálló fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szervekre, továb-bámás, fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott szervekre - ideértve a Magyar Tudományos Akadémiát mint köztestületet is - és személyekre, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekre;"

"12. § (2) Központi költségvetési szervek

a) a minisztérium, a központi költségvetésben fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szerv, valamint más, külön jogszabályban meghatározott fejezeti jogosítványokkal rendelkező szerv;

b) a Kormány, annak kijelölt tagja, valamint az a) pontban felsoroltak felügyelete alatt működő költségvetési szerv."

5. A Kötv.-nek az indítvánnyal támadott és a végzésben hivatkozott 1. számú melléklete:

I. ORSZÁGGYŰLÉS

Millió forintban

III.

Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a jogszabályi követelményeknek és érdemi elbírálásra alkalmas-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

1.1. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 253. § (4) bekezdése értelmében a másodfokú eljárást befejező határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a másodfokú ítélet az elsőfokú bírósághoz 2003. november 24. napján érkezett, a felek részére történő kézbesítésre ezt követően került sor. Mivel az alkotmányjogi panasz 2004. január 19. napján érkezett az Alkotmánybíróságra, ezért az - annak ellenére, hogy az indítványozó nem csatolta a jogerős ítélet kézhezvételének napját igazoló tértivevényt - a hatvan napos határidőn belül benyújtottnak tekintendő.

1.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt abból a szempontból vizsgálta meg, hogy mi képezi annak pontos tartalmát, azaz melyek azok a jogszabályi rendelkezések, melyek alkotmányosságát a panasz egyáltalán vitathatja. Az Abtv. alapján az alkotmányjogi panasznak, mint konkrét normakontroll-nak törvényi feltétele, hogy a jogerős döntésben szereplő, az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések alkalmazása során következzék be a jogsérelem. Ezért a konkrét ügyben hozott jogerős végzésben alkalmazott és az indítványozó által a panaszában megjelölt jogszabályok - az Áht. 20. § (2) bekezdése, a 87. §

(2) bekezdésének a) pontja, a Ptk. 28. § (2) és (3) bekezdései, a 36. § (1) bekezdése, tovább az Ámr. 1. § (2) bekezdésének a) pontja, és a 12. § (2) bekezdésének a) pontja, valamint a Kötv. 1. sz. melléklete - azok, melyek a jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képezik.

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf. 21.483/2003/1. számú végzésében nem alkalmazott jogszabályi rendelkezések - az Áht. 19. § (1) bekezdése, a 20. § (1), valamint a (3)-(6) és (9) bekezdései, a 28. § (1) bekezdése, a 29. § (1) és (2) bekezdései, a 87. § (1) bekezdése és a (2) bekezdésének e) pontja, a 88. § (1) és

(3) bekezdései, a Közbtv. 1. § a) pontja és 10. § a) pontja, a Ptk. 28. § (1) bekezdése, és a 29. § (1) bekezdése - vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

2. Az indítványozó véleménye szerint a támadott jogszabályok azért sértik a jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét, mert egymásnak ellentmondanak, ezáltal nem egyértelműek, azaz nem felelnek meg a normavilágossággal szemben támasztott követelményeknek, és így jogbizonytalanságot eredményeznek.

Az Alkotmánybíróság a 65/1992. (XII. 17.) AB határozatában kifejtette: "Az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására". (ABH 1992, 289, 291.)

Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei jelen ügyben nem teljesülnek. Az indítványozó ugyanis nem hivatkozott az Alkotmányban foglalt valamely alapjogának megsértésére, az alkotmányjogi panaszban személyhez fűződő alanyi jogaival összefüggésben kizárólag a jogbiztonság absztrakt követelményének sérelmét jelölte meg. Az 1140/D/2006. AB végzésében az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "[a] jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők az Alkotmányban biztosított jognak az általuk felhívott, az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések sem. Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg." (ABK 2008. január, 127, 128.)

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontjában foglaltak szerint az alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése vonatkozásában visszautasította.

3. Ezt követően az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az előző pontban megjelölt és vizsgált jogszabályok alkalmazása esetén megvalósulhat-e az Alkotmányban biztosított bírósághoz fordulás jogának sérelme.

3.1. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tartalmát az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67.; 59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.; 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 35.] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez az alkotmányi rendelkezés mindenkinek alanyi jogosultságot biztosít ahhoz, hogy jogát független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse. Az alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy a jogok és kötelezettségek (jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson.

3.2. Az Alkotmánybíróság az 50/2003. (XI. 5.) AB határozatában nem a bírósághoz fordulás alkotmányban biztosított jogával [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], hanem a jogorvoslathoz való joggal [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] összefüggésben vizsgálta az országgyűlési bizottságok által hozott határozatokkal szembeni jogorvoslat előterjesztésének lehetőségét. Megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem biztosította törvényben, hogy az országgyűlési bizottsági vizsgálatok során az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összhangban lévő jogorvoslati lehetőség álljon rendelkezésre a vizsgálati tevékenységet folytató országgyűlési bizottságok által hozott, személyek jogát vagy jogos érdekét sértő jogalkalmazói döntésekkel szemben. Az Alkotmánybíróság egyben felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2004. március 31-ig tegyen eleget.

A határozat indokolása szerint "(...) a vizsgálatot végző országgyűlési bizottságok tevékenysége közhatalmi jogalkalmazói tevékenységnek minősül. Az e tevékenység során hozott, az állampolgárok és más személyek jogait, kötelezettségeit és jogos érdekeit érintő döntésekkel szembeni jogorvoslat követelménye az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből származik. (...) Az országgyűlési bizottságok döntéseivel szemben semmiféle jogorvoslati eljárás megindítására nincs lehetőség, mivel az országgyűlési bizottságok nem rendelkeznek perképességgel, és nem tekinthetők az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szerinti közigazgatási szervnek sem. (...)

Mindezeket alapul véve az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az állandó és az ideiglenes országgyűlési bizottságok vizsgálati, ellenőrzési tevékenységének jogi szabályozása rendkívül hiányos. Egyfelől hiányoznak a bizottsági vizsgálat hatékonyságát biztosító jogszabályi feltételek, és a bizottsági vizsgálat sui generis voltát (a bírósági eljárásokhoz, a közigazgatási, illetve a büntetőeljárásokhoz való viszonyát) rögzítő szabályok, másfelől nincsenek olyan jogi garanciák, amelyek az állampolgárok alapvető jogait (magánszférához való jogot, eljárási jogosultságokat, jogorvoslati jogot stb.) védik a vizsgálatot végző országgyűlési bizottságokkal mint jogalkalmazó közhatalmi szervekkel szemben." (ABH 2003, 566, 579-580.)

3.3. Jelen ügyben az indítványozó magának az Országgyűlésnek a jog- és perképességét hiányolta, ezt a bírósághoz fordulás jogába [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] ütközőnek vélte.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben az alábbiakra mutat rá. Valamely szervezetnek (állami szervnek, szervezeti egységnek stb.) a jogalkotó általi jogi személyiséggel való felruházása (jogképesség, melyet anyagi jogi jogszabály rendez) és a vele szemben történő bírósági igény- vagy jogérvényesítés lehetősége (perbeli jogképesség, melyet eljárási jogszabály biztosít) különbözik egymástól. A kereset a megsértett alanyi jog érvényesítésének eszköze, tárgya pedig egy anyagi jogi követelés, vagy megsértett alanyi jog, mely ezáltal az igény állapotába kerül, azaz bírósági jogvédelemre szorul. Jelen esetben az indítványozó nem jelölt meg olyan alkotmányos alapjogot, illetőleg abból származtatott alanyi jogot, ami sérelmet szenvedett volna azáltal, hogy az Országgyűlés nem perelhető. Az Országgyűlés jogképességére (és perképességére) vonatkozóan a hatályos magyar jogrendszerben senkinek nincs alanyi joga, így azt bírói úton érvényesíteni sem lehet. Ilyen alanyi jog az Alkotmányból nem vezethető le, tehát az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogának a sérelme és az Országgyűlés jogképességének hiánya között alkotmányos összefüggés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatát követve [először: 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.] - az indítványt elutasította.

3.4. Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi: Az Áht. 88. § (1) bekezdése, valamint az Ámr. 10. §-ának (4) bekezdése alapján - 1994. december 27-én kelt alapító okiratával - megalakult az Országgyűlés Hivatala, mely gazdálkodási jogkörét tekintve önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. Az alapító okirat szerint a Hivatal alapfeladata az Országgyűlés folyamatos működésének, a képviselők és az Országgyűlés tisztségviselői tevékenységének segítése, az Országgyűlés gazdasági, működési és általános igazgatási ügyeinek intézése. A Hivatal költségvetési szerv mivoltából eredően a Ptk. 36. § (1) bekezdése értelmében jogi személy. Magánjogi jogviszonyokban - működése körében -az Országgyűlés Hivatala jár el. Jogképessége azonban - hasonlóan sok más szervezethez (társasház, hegyközség, erdőbirtokossági-, illetve víziközmű társulat stb.) -relatív, azaz funkciójához, tevékenységéhez kötött, e körben azonban perképes, azaz pert indíthat és perelhető is.

Mindezeken túl a Ptk. 28. § (1) bekezdése értelmében az állam - mint a vagyoni jogviszonyok alanya - jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban-ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - az államháztartásért felelős miniszter képviseli, mely jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át. Azaz a Magyar Állam, mint jogi személy rendelkezik egyrészt általános értelemben vett jogalanyisággal, másrészt konkrét jogképességgel, jogi személyiséggel is. Eszerint az Állam jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, továbbá pert indíthat, illetve perelhető.

4. Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró helyett

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István alkotmánybíró különvéleménye

Álláspontom szerint jelen ügyben az Alkotmánybíróság számára irányadó az 50/2003. (XI. 5.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) és különösen az Abh. által kifejezésre juttatott azon alapelv, hogy a törvényhozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdés alapján köteles jogorvoslatot biztosítani az országgyűlési bizottságoknak a személyek jogát és jogos érdekét sértő jogalkalmazói döntéseivel szemben.

1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban érdemben elbí-rál-a azt az alkotmányjogi panaszt, amely a bírói úthoz való jogot [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] sértőnek találta, hogy az országgyűlési vizsgálóbizottság döntésével (határozatával) szemben a személyiségi jogok védelmében nem volt mód bírósághoz fordulásra. A testület be-fogadhatónak ítélte a panaszt, mert bár az indítványozó meg sem próbálta a bíróságok előtt érvényesíteni igényét, indítványa éppen az igényérvényesítés lehetőségének hiányát kifogásolta.

Jelen ügyben az indítványozó azt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzésben jóváhagyta a Fővárosi Bíróságnak azt a végzését, amely megállapította: a

Magyar Köztársaság Országgyűlése nem perelhető. Még inkább indokolt lett volna tehát az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálata.

2. Véleményem szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt nem utasíthatta volna el azon az alapon, hogy "az indítványozó nem jelölt meg olyan alkotmányos alapjogot, illetőleg abból származtatott alanyi jogot, ami sérelmet szenvedett volna azáltal, hogy az Országgyűlés nem perelhető".

Az indítványozó többek között az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére tekintettel kérte azon jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását, amelyek alapján a bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy személyhez fűződő jogainak védelmében az Országgyűléssel szemben pert nem indíthat.

Az Alkotmány alapjogként ismeri el a bírósághoz fordulás jogát. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből következően az állam köteles bírói utat biztosítani a személyek jogvitáiban, és a bírósághoz fordulást ténylegesen is lehetővé kell tennie. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdés sérelme megállapítható, ha az orvoslás lehetősége egyáltalán nem adott [59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 355.; 935/B/1997, ABH 1998, 772-773.].

Az Országgyűlés jelenleg egyedi határozatokat is elfogadhat. Az ilyen egyedi határozatokkal szemben a magyar jogrendszer nem biztosít jogorvoslatot. Az Alkotmánybíróság - hatásköre hiányában - nem vizsgálja az egyedi országgyűlési határozatok alkotmányosságát [először lásd: 1375/B/1992. AB végzés, ABH 1993, 862.], és a rendes bíróságok sem fogadják be az erre irányuló keresetet, mert értelmezésük szerint az Országgyűlés nem perelhető.

Az országgyűlési határozatok - főszabály szerint - az Országgyűlésre kötelezők. Ugyanakkor nincs olyan jogorvoslati fórum, amely az egyedi határozatok elfogadásának és tartalmának törvényességén őrködne. Álláspontom szerint nem zárható ki, hogy egyedi országgyűlési határozattal kapcsolatban az Alkotmányban vagy törvényben biztosított jog sérelme merül fel. [Lásd például: 439/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 908.; 753/B/1995. AB végzés, ABH 1995, 981.] Jogsértő egyedi határozatok meghozatalára viszont az Országgyűlésnek sincs alkotmányos felhatalmazása. Tekintettel arra, hogy az egyedi határozat kibocsátója az Országgyűlés mint legfőbb képviseleti szerv, jogorvoslati fórumként kizárólag a bíróság merülhet fel. Nem tartom ezért az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró oknak, hogy az indítványozó kérelmében az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, és nem az Alkotmány 57. § (5) bekezdését jelölte meg.

Budapest, 2008. június 24.

Dr. Kukorelli István s.k.,

alkotmánybíró