3306/2024. (VII. 24.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Jpe.II.60.006/2023/12. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Egy gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (Karsai Dániel Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban. Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben kérte a Kúria Jpe.II.60.006/2023/12. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a megjelölt ítéletek és hatósági határozat ellentétesek az Alaptörvény a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó 2008-ban bérleti szerződést kötött a székhelyeként használt ingatlan vonatkozásában, amely szerint az ingatlant albérletbe adja a jelenlegi bérlőknek. Ezt követően a bérbeadó üzletrészei 100%-ának megvásárlására egy pénzintézet kölcsönszerződést kötött, amelye óvadéki és engedményezési szerződések biztosítottak, ily módon az indítványozó külön óvadéki szerződést kötött a finanszírozó pénzintézettel. A bérbeadó engedményezte a pénzintézetre az indítványozóval kötött bérleti szerződésből eredő követeléseit a pénzintézetre.
[3] 2010-ben a bérbeadó felmondta az indítványozóval kötött bérleti szerződést és felszólította bérleti díj tartozásának megfizetésére. A bérbeadó kérelmére a Fővárosi Törvényszék 2011-ben elrendelte az indítványozó felszámolását.
[4] Vitatott igényű hitelező 2012-ben jelentette be hitelezői igényét az indítványozó felszámolási eljárásában, amelyet a felszámoló vitatott, ezért a törvényszéknek megküldte elbírálás érdekében. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria hatályon kívül helyezte a másodfokú határozatot az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatállyal és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot, mert álláspontja szerint a perben kirendelt szakértő nem szakkérdésben, hanem a bíróság feladatába jogkérdésben adott szakvéleményt. A felülvizsgálati eljárásban hozott Gfv.VI.30.543/2021/15. számú kúriai végzés ellen az indítványozó jogegységi panaszt nyújtott be, mert álláspontja szerint az engedményezett követelés adósa teljesítési kötelezettségének meghatározása, a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő felülmérlegelési tilalom, illetve a másodfokú eljárás tárgyát nem képező körülmények felülvizsgálata jogkérdésben eltér a Kúria korábban közzétett határozataiban kifejtett jogértelmezéstől.
[5] A Kúria Jpe.II.60.006/2023/12. számú határozatában elutasította az indítványozó jogegységi panaszát, mert az abban említett négy jogértelmezési kérdés egyikében sem mutatta be az indítványozó az ügyek összehasonlíthatóságának kritériumait, a jogegységi panasz a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai döntés "szuperfelülvizsgálatát" célozta, így érdemben nem vetődött fel, hogy a támadott kúria határozat jogkérdésben eltért volna a korábban követett jogértelmezéstől.
[6] 2. Az indítványozó a jogegységi panaszeljárásban hozott kúriai határozat alaptörvény-ellenességnek a megállapítását és megsemmisítését kérte az Abtv. 27. §-a alapján.
[7] Az indítványozó szerint a Kúria támadott határozata sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, a 28. cikket és a 25. cikk (3) bekezdését.
[8] Az indítványozó előadta, hogy a jogegységi panaszeljárásban hozott határozatában a Kúria contra legem mellőzte a jogegységi panasza vizsgálatát, ily módon megsértette a bírósághoz fordulás jogát, mivel önkényesen nem foglalkozott a jogegységi panaszban kifejtett jogsérelmeivel.
[9] Az indítványozó szerint a hatályos jogszabályok nem állapítanak meg olyan követelményt a jogegységi panaszosokkal szemben, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntések közötti ügyazonosságot mutassanak be, ezért álláspontja szerint önkényesen jár el a Kúria, amennyiben jogszabályban nem rögzített többletkövetelményeket támaszt a jogegységi panaszt benyújtó felekkel szemben.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[11] Az Abtv. 27. §-a a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[12] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt kiemeli, hogy "a jogegységi panasz eljárás sui generis eljárás, melyben az azt lezáró érdemi döntés az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján támadható alkotmányjogi panasszal. A jogegységi panasszal támadott határozatot hatályon kívül helyező, és a bíróságot új eljárásra, illetve új határozat hozatalára utasító, továbbá a jogegységi panaszt visszautasító döntés viszont nem (vesd össze: 3001/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [3]; 3006/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [15]; 3482/2022. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [6]; 3437/2022. (X. 28.) AB végzés, Indokolás [18]). Ugyanez következik az Ügyrend 2023. május 11-én hatályba lépett és folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó 32/B. § (3)-(4) bekezdéséből" (3410/2023. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [22]). Erre tekintettel megállapítható, hogy az indítványozó által támadott, jogegységi panaszeljárásban hozott kúriai határozat ellen, mivel az a jogegységi panaszt elutasította, az Abtv. 27. §-a alapján helye van alkotmányjogi panasz benyújtásának.
[13] A testület megállapította, hogy az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[14] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezésként az Abtv. 27. §-át. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, a 28. cikket és a 25. cikk (3) bekezdését.
[15] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Alaptörvény 25. cikke nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége (lásd például: 3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [6]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]).
[16] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]).
[17] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
[18] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.
[19] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[20] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata (3119/2016. (VI. 21.) AB végzés [30] pont, 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés [5] pont).
[21] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a Kúria arra tekintettel utasította el a jogegységi panaszát, mert az abban megjelölt kúriai határozatok vonatkozásában nem igazolta az ügyazonosság teljesülését, amely feltétel álláspontja szerint nem szerepel a jogszabályban.
[22] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyíték-értékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).
[23] A Kúria határozatában részletesen, a Jpe.I.60.009/2022/10. számú határozatára utalással megindokolta, hogy a jogegység követelménye sohasem absztrakt, hanem mindig a konkrét ügyekben követett jogértelmezéshez köthető, ezért az érvényre juttatni kívánt egységes jogértelmezés feltétele az ügyazonosság, hiszen "ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység" (kúriai határozat, Indokolás [72]). A Kúria utalt továbbá arra is, hogy az ügyazonosság bemutatása a panaszos feladata, amely a jogintézmény sajátos jellegéből és a kötelező jogi képviseletből fakad (kúriai határozat, Indokolás)
[24] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdése értelmében a jogegységi panasznak olyan jogszabályhely esetében van helye a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés esetén, amely jogszabályhely nem tartalmazza szövegszerűen az ügyazonosság fogalmát. Az Alkotmánybíróság utal azonban arra, hogy a korábban közzétett kúriai határozatoktól jogkérdésben történő eltérés conditio sine qua non-ja az ügyazonosság feltétele, hiszen ennek hiányában sem az összehasonlíthatóság, sem az korábbi határozattól való eltérés érdemben nem értelmezhetők.
[25] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését állító indítványi résszel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a Kúria részletesen megindokolta, hogy miért utasította el az indítványozó jogegységi panaszát, amely kapcsán az Alkotmánybíróság leszögezi, hogy az ügyazonosság fennállásának kérdését olyan szakjogi kérdésnek tekinti, amely a jogegységi panaszeljárásban eljáró Kúria döntési jogkörébe tartozik, ekként az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint e kérdésben nem foglalhat állást (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).
[26] Az indítványozó a támadott határozat alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[27] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 27. §-ában és a 29. §-ában írt befogadási feltételek teljesülése hiányában - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2024. július 9.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/510/2024.