3410/2023. (X. 11.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.274/2021/14. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.II.60.056/2022/3. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Váczi Péter ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria Bfv.I.274/2021/14. számú végzése és a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.II.60.056/2022/3. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] 2. Az alkotmányjogi panaszban írtak és az ügy előzményei az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. A Gyulai Törvényszék - hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban - a 2019. március 28-án kelt, 14.B.324/2017/113. számú ítéletével bűnösnek mondta ki az indítványozót (az alapügy VI. rendű terheltjét) 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett áru hamis megjelölése bűntettében, bűnsegédként elkövetett engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység bűntettében, 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett rossz minőségű termék forgalomba hozatala bűntettében, valamint folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntettében. A bíróság az indítványozót - mint bűnszervezetben elkövetőt, halmazati büntetésül - négy év börtönbüntetésre, négy év közügyektől eltiltásra és pénzbüntetésre ítélte.
[4] Az indítványozó az eljárás során a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 279. § (3) és (4) bekezdése alapján a bíróság felhívására bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. Később az indítványozó a 2018. július 1. napján hatályba lépett új büntetőeljárási törvény - a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) - 430. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján is lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról. A bíróság ezért őt nem, csak védőjét idézte a bejelentését követő határnapokra.
[5] A 2018. november 7-én tartott tárgyaláson az indítványozó védője útján jelezte, hogy az I. és az V. rendű terhelt vallomásával kapcsolatban észrevételeket kíván tenni. A védő a 2019. február 6-i tárgyaláson csatolta a védence bizonyítással kapcsolatos észrevételeit, amelyben ismételten kifejezetten kinyilvánította, hogy a továbbiakban sem nyilatkozni, sem kérdésekre válaszolni nem kíván. Az észrevételek felolvasására sor került, azzal kapcsolatban kérdés, észrevétel, indítvány a tárgyaláson jelenlévők részéréről nem hangzott el, a bíróság az indítványozót a hátralévő két tárgyalási napra - 2019. március 8-án a perbeszédek megtartására, 2019. március 28-án pedig a határozat kihirdetésére került sor - nem idézte. A határozathirdetésre kitűzött határnapon az indítványozó szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg.
[6] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésében sem az indítványozó, sem a védője nem kifogásolta, hogy a bíróság az indítványozó távollétében folytatta le az eljárást. A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2020. október 1-jén meghozott, Bf.II.563/2019/34. számú jogerős ítéletével az indítványozóval szemben kiszabott börtönbüntetést - az elsőfokú ítélet kihirdetését követő további időmúlásra tekintettel - három év hat hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[7] Az indítványozó ezután felülvizsgálati indítvánnyal fordult a Kúriához. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére tartott tárgyalást a távollétében, hogy jelenléte a törvény értelmében kötelező lett volna. Érvelése szerint azzal, hogy a 2018. november 7-én tartott tárgyaláson védője útján jelezte, észrevételt kíván eljuttatni a bírósághoz, a korábban tett lemondó nyilatkozata hatálytalanná vált, a bíróság azonban törvénysértő módon nem idézte az ezt követően - 2018. december 12-én és 2019. február 6-án - tartott tárgyalásokra. Az indítványozó védője a 2019. február 6-i tárgyaláson adta át az észrevételeit, azonban a 2019. március 8-ára kitűzött tárgyalásra sem idézték, ezzel az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 431. § (1) és (2) bekezdésében írtakat. Erre tekintettel indítványozta a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt törvényszék másik tanácsának új eljárás lefolytatására kötelezését.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványozó felülvizsgálati indítványát alaposnak tartotta. Álláspontja szerint az indítványozó észrevételének a 2019. február 6-án tartott tárgyaláson történő csatolása olyan bejelentésnek tekintendő, amellyel a Be. 430. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozata hatályát vesztette, és ettől kezdve a jelenléte a tárgyalásokon kötelező lett volna.
[9] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot az indítványozó vonatkozásában nem ügydöntő végzésével hatályában fenntartotta. Rámutatott: az indítványozó által hivatkozott eljárási szabálysértés megítélése kapcsán annak van döntő jelentősége, hogy az indítványozó észrevételét a Be. 431. § (2) bekezdése szerinti olyan nyilatkozatnak kell-e tekinteni, amely arra utal, hogy a továbbiakban a tárgyaláson személyesen részt kíván venni, a bizonyítás lefolytatását, illetve egyes bizonyítási eszközök megvizsgálását figyelemmel kívánja kísérni. Amennyiben az észrevétele ilyen bejelentésnek minősül, vizsgálandó, hogy utóbb - akár észrevételében - a tárgyaláson való jelenlét jogáról ismételten nem mondott-e le. A Kúria arra jutott, hogy bár az indítványozó a bizonyítással kapcsolatos észrevételt tett, azonban kifejezetten kinyilvánította, hogy a továbbiakban sem nyilatkozni, sem kérdésekre válaszolni nem kíván. Ezek alapján a Kúria megállapította, hogy az indítványozó az észrevételében nem tett olyan nyilatkozatot, amely arra utalna, hogy a tárgyaláson személyesen jelen kíván lenni. Ezt erősíti az is, hogy az észrevételeit sem személyesen, hanem védője útján nyújtotta be, szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg a határozathirdetésen, és a tárgyaláson való részvételi szándékát a másodfokú eljárás befejezéséig sem jelentette be. Mindebből a Kúria álláspontja szerint az a következtetés vonható le, hogy észrevételét a tárgyaláson való jelenlét jogáról való ismételt lemondásnak kell tekinteni. Erre figyelemmel az indítványozó jelenléte továbbra sem volt kötelező a tárgyalásokon, így szabályszerűen járt el az elsőfokú bíróság, amikor távollétében tartott tárgyalást, és fejezte be az ügyet. A Kúria mindezek mellett megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 431. § (3) bekezdését, amikor az indítványozó "ismételt lemondását" végzés meghozatala nélkül, hallgatólagosan fogadta el, de ez nem felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértés, így felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.
[10] 2.2. Az indítványozó a Kúria Bfv.I.274/2021/14. számú végzése ellen egyrészt jogegységi panaszt terjesztett elő, másrészt alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a folyamatban lévő jogegységi panasz eljárásra figyelemmel az alkotmányjogi panaszt a 2022. november 14-én kelt, IV/1943-6/2022. számú - egyesbírói eljárásban meghozott - végzésével visszautasította azzal, hogy a Kúria jogegységi panasz eljárása során hozott döntését követően - az Abtv.-ben meghatározott feltételek szerint - az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetősége továbbra is nyitva áll az indítványozó számára.
[11] 2.3. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 2022. november 14-én kelt, Jpe.II.60.056/2022/3. számú határozatával a jogegységi panaszt elkésettség okán, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/C. § (6) bekezdés d) pontja alapján visszautasította. A döntése indokolásában rögzítette, hogy az indítványozó a Kúria támadott határozatát 2022. július 6. napján vette át. A Bszi. 41/C. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasz a támadott határozat közlésétől számított 30 napon belül terjeszthető elő. Az indítványozó jogi képviselője a Kúriára 2022. október 25-én érkezett jogegységi panasszal egyidejűleg a Be. szabályai szerint igazolási kérelmet is előterjesztett arra hivatkozva, hogy korábban, 2022. július 25. napján már benyújtotta a jogegységi panaszt, azt az Általános Nyomtatványkitöltő Alkalmazás beküldöttként megjelölte, azonban igazolás arról nem érkezett. A Kúria rámutatott, hogy a mulasztás igazolására sem a Bszi., sem a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény jogegységi panasz eljárásban alkalmazandó szabályai nem adnak lehetőséget. Utalt arra is a Kúria, hogy az indítványozó nem hivatkozott a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre, emiatt a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés e) pontja alapján is a panasz visszautasításának lett volna helye.
[12] 2.4. Az indítványozó ezután ismét az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Abtv 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában kérte a Kúria Bfv.I.274/2021/14. számú végzése és a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.II.60.056/2022/3. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[13] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozó abban látja, hogy a védője által benyújtott észrevételeinek csatolását követően őt is idézni kellett volna a 2019. március 8-i és 28-i tárgyalásokra, azok megtartására a távollétében nem kerülhetett volna sor, s ezért nem tudta az eljárás ezen szakaszában észrevételeit előadni. Álláspontja szerint a Kúria a Be. tárgyaláson való jelenlét jogáról történő lemondásra vonatkozó rendelkezéseit - a Legfőbb Ügyészség álláspontjával is ellentétesen - önkényesen, contra legem értelmezte, az irányadó jogi normákat nem vette figyelembe, s a contra legem jogalkalmazásra semmilyen magyarázatot nem adott. E körben a panasz megemlíti az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését is. Az indokolt bírói döntéshez való jog sérelme kapcsán a panasz az Alkotmánybíróság számos kapcsolódó döntését, az Emberi Jogok Európai Egyezményét és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is idézi.
[14] A Kúria Jpe.II.60.056/2022/3. számú határozatával kapcsolatban az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét abban látja, hogy - bár a jogegységi panaszát határidőben nyújtotta be - igazolási kérelemmel nem élhetett, így a határidő elmulasztása miatt, önhibáján kívül joghátrányt szenvedett. Álláspontja szerint a Kúriának érdemben kellett volna a jogegységi panasszal foglalkoznia.
[15] 2.5. Az Alkotmánybíróság beszerezte a büntetőügy alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából releváns iratait.
II.
[16] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."
"XXVIII. cikk (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez.
[...]"
[17] 2. A Be. érintett rendelkezései:
"430. § (1) A vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról a vádemelés után bármikor lemondhat, ha
a) védővel rendelkezik, és
b) a védőt megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.
[...]
(7) Ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott és őt a bíróság nem kötelezte a tárgyaláson való jelenlétre, a tárgyalást a vádlott távollétében is meg kell tartani. Ebben az esetben a bíróság az eljárást a meg nem jelent vádlottal szemben befejezheti."
"431. § (1) A vádlott az ügydöntő határozat kihirdetéséig bejelentheti, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, a bejelentés bírósághoz érkezésekor a 430. § (1) bekezdésében meghatározott nyilatkozat hatályát veszti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentésnek kell tekinteni, ha a vádlott olyan nyilatkozatot tesz, amely értelmében a tárgyalás, illetve a bizonyítás lefolytatását, egyes bizonyítási eszközök megvizsgálását közvetlenül figyelemmel kívánja kísérni vagy abban tevőlegesen részt kíván venni, különösen, ha vallomást vagy észrevételt kíván tenni, továbbá akkor is, ha vallomást vagy észrevételt tesz.
(3) Ha a vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, utóbb a tárgyaláson való jelenlét jogáról ismételten csak a bíróság engedélyével mondhat le. Az engedélyezés tárgyában hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek."
III.
[18] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Ennek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi feltételeknek.
[19] 1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a 27. § (1) bekezdésében meghatározott esetben a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője által benyújtott indítvány határidőben érkezett, mivel az indítványozó a Kúria Bfv.I.274/2021/14. számú végzésével szemben már korábban - határidőben - alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyet az Alkotmánybíróság a folyamatban lévő jogegységi panasz eljárásra figyelemmel - egyesbírói eljárásban - utasított vissza, így az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje megtartottnak minősül (vö. 3006/2023. (I. 13.) AB végzés (a továbbiakban: Abv.), Indokolás [15]).
[20] A Kúria Jpe.II.60.056/2022/3. számú határozatát az indítványozó jogi képviselője 2022. december 20-án vette át, így a 2023. január 23-án postára adott panaszt szintén az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt határidőben nyújtotta be.
[21] Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult, mivel az alapügyben terhelt volt, ami érintettségét megalapozza. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálta, ezért határozata az ügy érdemében hozott döntésnek minősül. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzésével szemben nincs helye jogorvoslatnak. Erre figyelemmel az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[22] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogegységipanasz-eljárás sui generis eljárás, melyben az azt lezáró érdemi döntés az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján támadható alkotmányjogi panasszal. A jogegységi panasszal támadott határozatot hatályon kívül helyező, és a bíróságot új eljárásra, illetve új határozat hozatalára utasító, továbbá a jogegységi panaszt visszautasító döntés viszont nem (vesd össze: 3001/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [3]; Abv., Indokolás [15]; 3012/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [13]; 3482/2022. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [6]; 3437/2022. (X. 28.) AB végzés, Indokolás [18]). Ugyanez következik az Ügyrend 2023. május 11-én hatályba lépett és folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó 32/B. § (3)-(4) bekezdéséből. Erre tekintettel megállapítható, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.II.60.056/2022/3. számú végzése ellen, mivel az a jogegységi panaszt visszautasította, az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasznak nincs helye.
[23] 1.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz, így az indítvány e körben teljesítette a törvényi feltételt.
[24] 1.3. Az indítvány megfelel a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek, mert tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozói jogosultságot megalapozza; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését; valamint kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt.
[25] 2. Az Alkotmánybíróság e helyütt is rögzíti, hogy gyakorlata alapján a jogegységi eljárás sajátos jellegére tekintettel a jogegységi panasz elbírálhatósága, az eljárás felfüggesztése, illetve megszüntetése alapvetően törvényességi kérdés, ezért alkotmányjogi panasszal nem támadható. Erre figyelemmel a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.056/2022/3. számú határozata érdemben nem vizsgálható.
[26] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. E feltételt vizsgálva felmerült annak a kételye, hogy az indítványozó távollétében megtartott tárgyalás a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet eredményezett, amely sértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa a 2023. április 18. napján tartott ülésén az alkotmányjogi panaszt befogadta.
IV.
[27] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[28] Az indítványozó szerint azért sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mert a bíróság nem idézte őt a 2019. március 8-i és március 28-i tárgyalásokra, és így a távollétében megtartott tárgyalásokon elhangzottakkal kapcsolatban nem tudta észrevételeit megtenni. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette a terhelt tárgyaláson való jelenlétével kapcsolatos alkotmányjogi követelményekre vonatkozó gyakorlatát.
[29] 1. Az Alkotmánybíróság a jelenléthez való jogot az ügy megismerését biztosító jogok (lásd például: 15/2016. (IX. 21.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.), Indokolás [38]; 3046/2019. (III. 14.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.), Indokolás [96]), az észrevétel tételéhez való jogot pedig az ügy előbbre vitelét szolgáló jogok közé sorolja (lásd például: Abh1., Indokolás [38]; 3343/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [12]), amelyeket hagyományosan a védelemhez való jog és a fegyveregyenlőség metszéspontjában helyez el. A tisztességes eljáráshoz való jogból levezethető fegyveregyenlőség elvének és a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező, az Alaptörvényben külön is nevesített védelemhez való jognak van egy közös halmaza, amelybe az ügy megismerésével, a nyilatkozattételhez, álláspont megismertetéséhez kapcsolódó terhelti-védői jogosítványok is beletartoznak (lásd hasonlóan: 3188/2021. (V. 19.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.), Indokolás [22]-[23]).
[30] A fegyveregyenlőség elvének érvényesülésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben leszögezte, hogy annak elengedhetetlen feltétele, hogy a szembenálló felek jelen legyenek az eljárási cselekményeknél, valamint a vád, illetve a védelem és terhelt ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhesse meg az ügyben releváns adatokat (pl. 6/1998. (III. 11.) AB határozat (a továbbiakban: Abh4.), ABH 1998, 91, 95-96.; 3245/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [21]; továbbá 3064/2019. (III. 29.) AB határozat, Indokolás [16]).
[31] A védelemhez fűződő jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alkotmányos büntetőeljárási jog egyik olyan alapelve, amely a büntetőeljárás valamennyi szakaszában számtalan különböző részletszabályban érhető tetten. Az Alkotmánybíróság a 25/1991. (V. 18.) AB határozatában ezt a következőképpen fogalmazta meg: "A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. [...] (ABH 1991, 414, 415.)." (8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [26]; Abh3., Indokolás [20])
[32] Az Alkotmánybíróság a 20/2005. (V. 26.) AB határozatában kimondta, hogy a "védelemhez való jog természetszerűleg az ellenérdekű fél előadásaira és indítványaira a közvetlen reagálást, a személyes jelenlétben megnyilvánuló meggyőző erőt biztosító tárgyalási részvétel útján gyakorolható a leghatékonyabban" (ABH 2005, 202, 226-227.); (megerősítette: 3294/2021. (VII. 22.) AB határozat (a továbbiakban: Abh5.), Indokolás [33]).
[33] A terhelt számára alapvető fontosságú, hogy az ellene folyó büntetőeljárás bármely szakaszában kifejthesse álláspontját, élhessen az őt megillető eljárási jogok közül a jelenlét és az észrevételezés jogával [lásd például: Be. 3. § (1) bekezdés, 39. § (1) bekezdés g) és h) pontja, 185. § (1) bekezdés b) pont, 430. § (1) bekezdés, 431. § (1) bekezdés, 519. § (1) bekezdés]. A részvételi jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában a fegyverek egyenlőségéhez és a védelemhez való joghoz is kapcsolódik, így az Alkotmánybíróság azokat a rendelkezéseket, amelyek jogot biztosítanak a terhelt számára az eljárási cselekményeken való részvételre, úgy tekinti, hogy azok a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését hivatottak biztosítani, s e jog intézményvédelmi oldalához kapcsolódnak (302/B/2007. AB határozat, ABH 2007, 2171, 2174; lásd hasonlóan: Abh2., Indokolás [105]; Abh4., ABH 1998, 91, 95-96).
[34] Általánosságban elmondható tehát, hogy a büntetőeljárásban a terhelt távollétében tartott tárgyalás alkalmas lehet a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére.
[35] 2. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek együttes figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes (Abh4., ABH 1998, 91, 95.; 7/2013. (III. 1.) AB határozat (a továbbiakban: Abh6.), Indokolás [24]). Az Alaptörvény hatálybalépése után az Alkotmánybíróság az Abh6.-ban megerősítette a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos gyakorlatát, és megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó - az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatában kimunkált - alkotmányos követelmények nemcsak a szabályozási környezettel, hanem az egyedi bírói döntésekkel szemben is érvényesíthetők (Indokolás [27]).
[36] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában "az eljárás egyes elemeinek törvénysértő volta önmagában nem eredményez szükségképpen alaptörvény-ellenességet, és - mivel eljárása során az Alkotmánybíróság előtt mércéül kizárólag az Alaptörvény áll -, csak alapos alkotmányjogi mérlegelés után dönthető el, hogy [...] egyes szabálysértések, akár külön-külön, akár összességükben alaptörvény-ellenességhez vezettek-e" (3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [50]).
[37] A fent írtak szerint tehát nem minden eljárásjogi szabálysértés eredményezi a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését. Egy eljárás tisztességességét pedig mindig esetről esetre lehet csak megítélni, a konkrét ügy körülményeinek figyelembevételével. Az eljárási szabálysértések kapcsán az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az kihatott-e a bírói döntésre, annak alaptörvény-ellenességét eredményezte-e.
[38] 3. Az Alkotmánybíróság több ügyben hangsúlyozta azt is, hogy "a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog nemcsak az adott bírósági eljárás sajátosságaihoz, hanem az adott eljárási szak sajátos eljárási szabályaihoz is igazodik (például elsőfokú eljárás, rendes és rendkívüli jogorvoslati szak). Ebből következően nem feltétlenül ugyanazokat a garanciákat jelenti minden eljárási szakban (lásd a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat vonatkozásában: 3027/2018. (II. 6.) AB határozat, Indokolás [39])." (3303/2020. (VII. 24.) AB határozat (a továbbiakban: Abh7.), Indokolás [53])
[39] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján "az egyes részjogosítványokból fakadó garanciákat mindig az adott eljárásfajta keretein belül vizsgálja. Az Alkotmánybíróság ezért szükségképpen vizsgálja a jogvita természetét, és az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit annak megítélése végett, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog követelményei az adott eljárás keretein belül érvényesültek-e." (Abh7., Indokolás [54])
[40] Egy másik ügyben az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a "kontradiktórius tárgyalási szakaszban ettől [ti: a jelenlét jogától] csak kivételesen indokolt eltekinteni, pl. ha a terhelt kivonja magát az eljárásból, vagy ha mások jogainak védelme (pl. tanú), s ezen keresztül az állam büntető igényének hatékony érvényesítése ezt megkívánja" (Abh5., Indokolás [33]).
[41] A fent ismertetett gyakorlata szerint az Alkotmánybíróság hasonló ügyekben, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog vizsgálata során figyelemmel volt arra, hogy az állított eljárási szabálysértések milyen súlyúak, a büntetőeljárás mely szakaszában következtek be, milyen hatást gyakoroltak a terhelt eljárási jogainak érvényesülésére és arra is, hogy abban a terheltnek volt-e szerepe.
[42] 4. A fent ismertetett elvek és gyakorlat tükrében az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is az eljárási szabályszegés alapjogi vonatkozású sérelmét vizsgálta, ennek keretében azt, hogy sérült-e az indítványozó fegyveregyenlőséghez és védelemhez való alapjoggal összefüggésbe hozható észrevételezéshez és jelenléthez való joga. Volt-e módja gyakorolni az indítványozónak ezen Be.-ben biztosított jogait, megfosztotta-e ezek gyakorlásától az első fokon eljáró bíróság - azáltal, hogy őt nem idézte a tárgyalásokra -, illetve a Kúria azáltal, hogy szentesítette jogértelmezésével az elsőfokú eljárásban elkövetett eljárási szabálysértést.
[43] A büntetőeljárás releváns iratai alapján megállapítható, hogy az eljárási szabálysértés a hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsőfokú eljárás végén, a bizonyítási eljárás befejezését közvetlenül megelőzően - tehát nem az ügy kimenetelét jelentős mértékben befolyásoló nyomozati szakban, vagy az első fokon folyó bizonyítási eljárás során - következett be. Az indítványozó észrevételének benyújtását követően a bíróság rövid iratismertetést követően a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, ezután bizonyítás felvételére már nem, csak a perbeszédek megtartására, majd az ítélet kihirdetésére került sor.
[44] Ezen túlmenően utal arra az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó észrevételeiben kifejezetten kinyilvánította, hogy a továbbiakban sem nyilatkozni, sem kérdésekre válaszolni, a tárgyalásokon részt venni nem kíván. A 2019. február 6-i tárgyaláson jelenlévő védője nem tett észrevételt az elhangzottakkal kapcsolatban, nem jelezte, hogy védence a további tárgyalásokon jelen kíván lenni, idézésére indítványt nem tett. Az ezt követően tartott két tárgyaláson sem kifogásolta, hogy védence idézésére nem került sor, sem perbeszédében, sem az elsőfokú döntés elleni fellebbezésében nem sérelmezte az indítványban kifogásolt eljárási szabálysértést.
[45] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó észrevételeinek csatolását követően nem volt akadályozva a tárgyalásokon való részvételben, a határnapok időpontjáról védőjétől - aki a kézbesítési megbízottja is volt - értesülhetett, ennek ellenére nem élt a jelenlét jogával. A határozathirdetésre kitűzött tárgyalásról szabályszerűen értesült, azon mégsem jelent meg, részvételi szándékát a másodfokú eljárás befejezéséig nem jelezte.
[46] Az előzőekben írtak alapján, a határozat indokolásának IV/1., 2. és 3. pontjában (Indokolás [29] és köv.) rögzített szempontokat a jelen ügyre vonatkoztatva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az állított eljárási szabálysértés révén nem sérült sem a fegyveregyenlőség elve, sem pedig az indítványozó védelemhez való alapjoga.
V.
[47] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét azért is állította, mert a Kúria - a Legfőbb Ügyészség álláspontjával is ellentétesen - indokolási kötelezettségét megsértve önkényesen, contra legem értelmezte a Be. 431. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság az indítványozó tárgyaláson való jelenlét jogáról történő lemondását nem végzésben, hanem hallgatólagosan engedélyezte.
[48] 1. Áttekintve a bírói jogértelmezés felülvizsgálatával kapcsolatos gyakorlatát az Alkotmánybíróság ezen indítványozói érveléssel kapcsolatban utal arra, hogy következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz (lásd hasonlóan: 3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [19]). Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra is, hogy a jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok feladata (iura novit curia) (3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]). "A bíróságok jogértelmezését - különösen, ha az értelmezés a Kúria határozatában jelenik meg - el kell ismernie (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [40])." (3227/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [20])
[49] 2. Több döntésében is utalt arra az Alkotmánybíróság, hogy "csak a bírói jogértelmezés alkotmányossági szempontú vizsgálatára van hatásköre, ezért alkotmányjogi panaszt önmagában a jogértelmezés, jogalkalmazás vélt vagy valós hibájára nem lehet alapítani, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indoklás [28]). Mindezekből következik, hogy alkotmányjogi panaszban a bírói jogértelmezés akkor támadható, ha az közvetlenül valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmét okozta (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15])." (3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [25])
[50] 3. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra is, hogy önmagában egy contra legem ítélet még nem szükségképpen alaptörvény-ellenes (contra constitutionem) ítélet. A 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh8.) az Alkotmánybíróság akként foglalt állást, hogy "[a] bírói függetlenségnek nem korlátja, sokkal inkább biztosítéka a törvényeknek való alávetettség: a bírónak a határozatait a jogszabályok alapján kell meghoznia. Ha a törvénynek való alávetettségtől a bíróság eloldja magát, saját függetlenségének egyik tárgyi alapját vonja el. A vonatkozó jogszabályokat be nem tartó bíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott esetben ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozhatja. Az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével." (Indokolás [23])
[51] Kivételesen, kellően súlyos esetekben azonban egy contra legem jogalkalmazás is felemelkedhet alkotmányjogilag értékelhető szintre, és a bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapításához vezethet (Abh8., Indokolás [21]; 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (a továbbiakban: Abh9.), Indokolás [28])
[52] Ilyen kivételes esetnek tekinthető egyebek mellett, ha a bíróság ítélete az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsérti, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz. A jogszabályokat az Alaptörvény biztosította kereteken belül a bíróságok értelmezik; az Alkotmánybíróság nem avatkozhat be minden olyan esetben a bíróságok tevékenységébe, amikor valamilyen (állítólagos vagy tényleges) jogszabálysértő jogértelmezésre vagy jogalkalmazásra került sor. A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése ugyanis nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást (lásd például: 3234/2021. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [68]; Abh9., Indokolás [29]). Amennyiben azonban az eljáró bíróságok túllépnek az Alaptörvény biztosította értelmezési tartományon, az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként alkotmányos kötelezettsége az Alaptörvénnyel ellentétes bírói döntés megsemmisítése.
[53] Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. "Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem." (3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41]) Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatban korábbi döntéseiben már megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (lásd pl. 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3430/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [19]).
[54] 4. Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettséget illetően rámutat arra, hogy a "tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon" (Abh6., Indokolás [34]). Az indokolt bírói döntéshez való jogból ugyanakkor "nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]), azonban az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre minden esetben ki kell terjednie (lásd hasonlóan: 3557/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [28]).
[55] Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálhatja, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, csak azt értékelheti, hogy a bíróság a döntésében az eljárásban résztvevő feleknek az ügy érdemi, lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálta-e, és értékelő tevékenységéről számot adott-e (lásd hasonlóan: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]; 3196/2022. (IV. 29.) AB határozat, Indokolás [36]).
[56] 5. Az előzőekben ismertetett elveket a jelen ügyre vonatkoztatva az Alkotmánybíróság a következőkre utal. A contra constitutionem jogértelmezés szükségszerű feltétele - alapjogi sérelem bekövetkezte - az adott esetben nem állapítható meg, mert az annak tartalmát jelentő fegyveregyenlőséghez és a védelemhez való jog az indokolás IV. részében (Indokolás [27] és köv.) kifejtettek alapján nem sérült.
[57] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a Kúria jogértelmezése nem lépett túl az Alaptörvény keretein. Az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértést - nem hozott alakszerű végzést az indítványozó távollétének engedélyezéséről - azonosította. Értékelte az indítványozó eljárás során tett kifejezett nyilatkozatát, miszerint a tárgyaláson továbbra sem kíván jelen lenni, a terhelt távollétében történő tárgyalásra vonatkozó jogi normákat figyelembe vette, döntésében kimerítő részletességgel foglalkozott az indítványozó érveivel és a Be. érintett rendelkezéseinek értelmezésével (lásd: Kúria végzése, Indokolás [95]-[119]). Mindezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy az elkövetett eljárási szabályszegés felülvizsgálati eljárás alapjául nem szolgálhat.
[58] E körben utal arra is az Alkotmánybíróság, hogy a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondás alapvetően a terhelt rendelkezési jogába tartozó kérdés, az főszabály szerint nem függ a bíróság jóváhagyásától vagy engedélyétől. Bírósági engedély az esetleges joggal való visszaélés megakadályozása érdekében a Be. 431. § (3) bekezdésére figyelemmel kizárólag az ismételt lemondás érvényességéhez szükséges, de ez esetben is csak akkor, ha korábban maga a vádlott jelentette be, hogy a tárgyaláson részt kíván venni, vagy perbeli nyilatkozatát, cselekvőségét ilyen bejelentésnek kell tekinteni.
[59] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az adott esetben a Kúria indokolási kötelezettségének eleget tett, jogértelmezése nem volt önkényes, az Alaptörvény megszabta értelmezési tartomány keretein belül maradt.
VI.
[60] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés nem sérti az indítványozó Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz és a XXVIII. cikk (3) bekezdésében rögzített védelemhez való jogát, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2023. szeptember 26.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/203/2023.