A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.II.60.006/2023/12.]
jogegységi panasz elutasításáról
Az ügy száma: Jpe.II.60.006/2023/12.
Az adós: az adós neve (az adós címe)
Az adós felszámolója: az adós felszámolójának neve (az adós felszámolójának címe)
A felszámoló jogi képviselője: Dr. Békefi László Tamás egyéni ügyvéd (a felszámoló jogi képviselőjének címe)
A hitelező: a hitelező neve (a hitelező címe)
A hitelező jogi képviselője: Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda (a hitelező jogi képviselőjének címe; ügyintéző: dr. Stanka Gergely ügyvéd)
A nemperes eljárás tárgya: vitatott hitelezői igény felszámolási eljárásban
A jogegységi panaszt benyújtó fél: az adós
A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Gfv.VI.30.543/2021/15. számú végzés
Rendelkező rész
A Kúria az adós jogegységi panaszát elutasítja.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós 2008. augusztus 12-én bérleti szerződést kötött a bérbeadó neve bérbeadóval, a bérbeadó kizárólagos tulajdonát képező - általa addig is bérleti szerződésekkel hasznosított - cím1 alatt lévő, 6.143 m2 alapterületű irodaház neve határozott idejű (204 hónapos) használatára.
[2] A bérleti szerződés 4.14. pontjában a felek utaltak a tulajdonos bérbeadó által korábban már megkötött bérleti szerződésekre, egyúttal rögzítették a felek ezzel kapcsolatos célját: hogy a bérlő adós minden tekintetben a bérbeadó helyére lépjen a korábbi bérleti szerződésekben, és az ingatlan egyedüli főbérlőjeként azt a jelenlegi bérlőknek albérletbe adja. Ennek megvalósulásához - egyebek mellett - kötelezettséget vállaltak a felek az ingatlan akkori bérlőivel háromoldalú megállapodások megkötésére is.
[3] A bérleti szerződéshez kapcsolódott a felek 2008. augusztus 21-i kiegészítő szerződése, amelyben több - a jogegységi panasz elbírálása szempontjából érdektelen - részletkérdést szabályoztak.
[4] Ezt követően 2008. augusztus 21-én a Zrt. neve. kölcsönszerződést kötött a Kft. neve-vel az Bérbeadó neve üzletrésze 100%-a megvásárlásának finanszírozására. A kölcsönszerződést óvadéki és biztosítéki célú engedményezési szerződések is biztosították.
[5] Az adós így kötött ugyanezen a napon két külön óvadéki szerződést a Zrt. neve.-vel.
[6] A Zrt. neve.-vel a kölcsönszerződésekből eredő követelések biztosítására maga a bérbeadó is biztosítéki célú engedményezési szerződést kötött, amely alapján a Zrt. neve.-re engedményezte az adóssal kötött bérleti szerződésből eredő követeléseit. Az engedményes a biztosított kölcsönökből eredően lejárt követelését volt jogosult az engedményezett követelésből kielégíteni. A bérbeadó az adóst az engedményezésről 2008. augusztus 21-én értesítette, és felhívta, hogy a bérleti szerződés szerint őt terhelő bérleti díjakat, egyéb fizetést a Zrt neve2.-nél vezetett adósi bankszámlákra teljesítse.
[7] A 2008. augusztus 12-i bérleti szerződést a felek többször módosították.
[8] A 2008. október 13-i módosítással kikötötték, hogy az adós köteles a bérleti szerződés hatálya alatt valamennyi számlaforgalmát a Zrt neve2.-nél vezetett bankszámlán bonyolítani.
[9] A bérbeadó bérbeadó neve 2010. november 18. napján - 2010. december 31-ére -felmondta az adóssal kötött bérleti szerződést. Egyben felszólította az adóst a pontosan megjelölt számlák alapján fennálló 170.413.793 forint lejárt és nem vitatott bérleti díj tartozás és járulékai megfizetésére, továbbá a bérleti szerződés 7.3.5. pontja alapján további 28.163.820 CHF + áfa 2011. január 30-ig történő megfizetésére és a bérlemény birtokának visszabocsátására 2010. december 31-én.
[10] A Kft. neve és az irodaház neve a hitelező társaságba 2010. december 31-én beolvadt.
[11] A bérbeadó 2010. november 22-i kérelme alapján indult eljárásban az adós felszámolását a Fővárosi Törvényszék a 2011. május 25-én 7.Fpk.01-10-011151/42. számú végzésében rendelte el. A hitelező a kérelmét az adós bérleti szerződése alapján az általa megjelölt három számla szerinti tartozásra alapította. Az adós fizetésképtelenségét a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla is e három számla szerint vizsgálta, amikor 2012. május 7-én a 12.Fpkf.45.069/2011/9. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, annak ellenére, hogy az eljárásba korábban jogutódként belépett Zrt neve3. hitelező a másodfokú eljárás során, 2011. október 25-én a kérelme alapjául további számlák alapján esedékessé vált 299.624.536 forint tartozásra is hivatkozott.
[12] A Zrt. neve jogutódjaként a Zrt neve3 2011. március 18-án felmondta az adóssal kötött engedményezési szerződéssel is biztosított kölcsönszerződéseket, amellyel jogosultjává vált a bérleti szerződésből eredő bérbeadói követeléseknek.
[13] Ezt követően 2011-ben visszaengedményezésről állapodott meg a bérbeadó jogutódjaként a hitelezővel.
[14] A Budapest, 2011. keltezéssel, a Zrt neve3 és a hitelező között létrejött, visszaengedményezési megállapodás megnevezésű megállapodás rögzítette, hogy a bérbeadó korábban, a 2008. augusztus 21-i engedményezési szerződéssel a Zrt neve3.-re engedményezte a közte és az adós között 2008. augusztus 21. napján kötött bérleti szerződés alapján a bérbeadónak (jelenleg a vitatott hitelezői igényt bejelentő hitelező) az adóssal szemben fennálló valamennyi követelését.
[15] A visszaengedményezési megállapodásban a Zrt neve3 és a vitatott igényt bejelentő hitelező abban állapodtak meg, hogy a Zrt neve3. a megállapodás aláírásával visszaengedményezi a vitatott igényt bejelentő hitelezőre az engedményezett követelésnek a Fővárosi Bíróság előtt 7.Fpk.01-10-011151. szám alatt folyamatban volt, a megállapodás idején a Fővárosi Törvényszék előtt 12.Fpkf.45.069/2011. szám alatt, az adós felszámolásának elrendelése iránt folyamatban lévő eljárásban, a felszámolási kérelem alapjául szolgáló követelésekkel nem érintett részét.
[16] Az adós 2012. július 16-i kezdő időponttal felszámolás alá került.
[17] A vitatott igényű hitelező 2012. augusztus 24-én jelentette be hitelezői igényét az adós felszámolási eljárásában, amelyet a felszámoló vitatott, ezért azt elbírálás érdekében a törvényszéknek megküldte.
[18] Az elsőfokú bíróság a 2015. március 2-án meghozott 7.Fpkh.01-13-000135/33. számú végzésével a hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 29.Fpkhf.43.729/2015/15. számú végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[19] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 34.Fpkh.194/2016/125. számú végzésével a vitatott hitelezői igényt ismét elutasította. Végzését a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 12.Fpkhf.43.904/2019/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Ez utóbbi végzés indokolása szerint az adóssal szembeni követelés egy részének jogosultja a hitelező, nem mellőzhető ezért a bejelentett igény tételes és érdemi vizsgálata, illetve az igénybejelentőt megillető követelés szakértői bizonyítás keretében történő tisztázása.
[20] Az utóbbi hatályon kívül helyezést követően a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) végzésével a hitelező által bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasította. Indokolása szerint döntését a megismételt eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményére, illetve - a magánszakértői véleményre figyelemmel - annak kiegészítésére alapította. Megállapította, hogy a hitelező által előadottak ellenében a visszaengedményezési megállapodással nem került sor a felszámolási kérelem alapjául szolgáló követelésekkel érintett rész visszaengedményezésére, annak érvényesítésére a vitatott igényt bejelentő hitelező nem jogosult, ebből következően hiányzik a hitelező eljárásbeli legitimációja a nyilvántartásba venni kért igényből összesen 429.358.809 forint követelés tekintetében.
[21] A követelés bérleti díj és mellékköltség követelésként érvényesített részei megalapozatlanságára a bíróság szintén a szakértő - határozatban részletezett - megállapításai alapján jutott. A bérleti szerződés felmondását megalapozó fizetési késedelem a bíróság által elfogadott szakértői vélemény szerint nem állt fenn. Mindebből a bíróság arra következtetett, hogy felmondást megalapozó ok nélkül nem volt megalapozott a hitelező igénye a bérleti szerződés 7.3. és 7.3.7. pontjára alapított használati díj, a 7.3.5. pont alapján kártérítés és az ingatlan kiürítésével felmerült végrehajtási költség címén sem.
[22] A vitatott igényt elterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával és döntésének indokaival. A fellebbezéssel összefüggésben utalt arra, hogy a hitelező - szakértő kizárásával kapcsolatos - érvelése, a szakvélemény aggályossága körében előadott levezetés nem helytálló, következésképpen a bizonyítás kiegészítése, illetőleg az elsőfokú eljárás megismétlése nem indokolt. A fentiek részletezésén túl kitért arra is, hogy a fellebbezés kiegészítésében előadottakkal szemben nem bírálhatta felül a szakértő kizárása tárgyában hozott határozatot.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[23] A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyre figyelemmel a Kúria felülvizsgálati tanácsa a jogerős végzést - az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[24] Megalapozottnak ítélte a hitelező felülvizsgálati kérelmét abban a kérdésben, hogy a jogerős végzés alapvető hibája a hitelező eljárásbeli legitimációjának és az adós bérleti szerződésből eredő kötelezettségének - ez utóbbiból adódóan egyben az adós szerződésszegésének - jogsértő megítélése az ügyben. Indokolása szerint mindez lényegében a bizonyítási eljárás hibájából, vagyis a szakkérdésen kívül (jogkérdésben) adott szakértői megállapítások figyelembevételéből, egyúttal a szakkérdésbe tartozó, de az egyéb bizonyítékokkal ellentétes további szakértői megállapítások elfogadásából és a bíróságok bizonyítékértékelő munkájának lényegében teljes hiányából következett.
[25] Rámutatott: az ügyből kitűnően az elsőfokú bíróság jogkérdésben kérte a kirendelt szakértő állásfoglalását, amikor a szakértő feladatául tette elsőként a hitelezőt megillető követelés meghatározását a visszaengedményezés és hitelezői igénybejelentés összevetésével. Ezen túl szintén jogkérdésre tartozóan várta a szakértőtől - a további kérdések bázisaként is - a 2008. augusztus 12-i bérleti szerződés és annak módosításai értelmezését, és annak alapján a vizsgált időszakra a bérleti díj, továbbá a mellékköltség fizetési kötelezettség megállapítását. A bíróság helyett a szakértő meg nem engedett - a Kúria végzésében részletezettek szerint egyben téves - bizonyítékértékelő munkáját jelentette az adós teljesítésének megítélése is a szakvéleményben.
[26] A Kúria kifejtette: tévedtek az ügyben eljárt bíróságok, amikor a perben így kirendelt szakértő véleményét érdemi döntésük alapjául elfogadták, holott az nem az eljárásban releváns szakkérdésben került előterjesztésre, amikor a bíróság feladatába tartozó bizonyítékértékelő, illetve szerződésértelmezési feladatot végezte el a visszaengedményezés hatályának, a bérleti szerződés és módosításai, valamint az engedményezési és az óvadéki ügyletek tartalmának megállapítása körében. A bíróságok helyett a szakértő végezte el az ügyben a visszaengedményezési megállapodásra korlátozottan a visszaengedményezésben megállapodó felek nyilatkozatainak és szerződési akaratának feltárását, ezen túlmenően a bérleti szerződés szabályozási tartalmának azonosítását, a módosításokra vezető körülmények értékelését és az adós teljesítésének jogi minősítését is az óvadéki és az engedményezési ügyletek általa kiemelt elemeinek értékelésével.
[27] Az előbb felsorolt tárgykörökben adott szakértői megállapítások a Kúria szerint az alapvetően okirati, illetve annak hiányában, szükség esetén tanúbizonyítást igényeltek: értékelésük és összevetésük - abban az esetben is, ha a szakértői bizonyítást szükségszerűen meg kellett előzzék a szakértői kérdések helyes megfogalmazása érdekében - a bíróság feladatába tartozott, következésképpen az ügyben eljárt bíróságok komoly eljárási hibát követtek el, amikor az említett jogkérdés eldöntésének és a bizonyítékértékelő munka elvégzésének komplett feladatát mind a visszaengedményezési megállapodás, mind a bérleti szerződés irányadó tartalmának feltárásában, mind az adós szabályszerű teljesítésének megítélésében a kirendelt szakértőre hárították, és a szakvélemény így adott, hiányos és hibás következtetését önmagában elfogadhatónak tartották érdemi döntésük alapjául.
[28] A bíróságok által elfogadott szakértői vélemény a Kúria végzésében részletesen is kifejtettek szerint - azon túl, hogy alapvetéseit nem szakkérdésben, hanem jogkérdésben adta elő, ami a további szakértői következtetéseket is tévessé tette - egyben ellentétben is állt az egyéb bizonyítékokkal, különösen a csatolt okiratokkal.
[29] Erre figyelemmel a jogerős végzés a Kúria szerint sértette - egyebek mellett - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (1) és (2) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, 182. § (3) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését is.
[30] A kifejtettek okán a Kúria részletesen ismertette a bíróság mérlegelési, illetve bizonyítékértékelési hibáit. Többek között rögzítette azt is, hogy helyesen hivatkozott a hitelező az eljárás során és a felülvizsgálati kérelmében is arra, hogy az adóst bérlőként a bérbeadó felé terhelő fizetési kötelezettség mikénti teljesítését a bérleti szerződés és mellette az engedményezési, valamint az óvadéki szerződés tartalma együttesen határozta meg. Az ügyben eljárt bíróságok - a hivatkozott perjogi rendelkezések megsértésével - tekintettek az adóssal szerződő albérlők felé közölt engedményezési értesítőre önmagában úgy, hogy az egyben a bérleti szerződést kötő bérbeadó és bérlő adós jogviszonyában az ott minősülő kötelezett (bérlő) teljesítését is meghatározta és megvalósította.
[31] A Kúria értelmezése szerint a kiemelt engedményezési értesítő az adós külön jogviszonyára tartozott, az adós kötelezettjei (albérlők) felé szólt, és az adós - nem pedig az adóssal szerződő bérbeadó - felé teljesítendő kötelezettségre vonatkozott.
[32] A Kúria következtetése értelmében az adós által a tényállási részben részletesen ismertetettek szerint 2008. augusztus 21-én kötött engedményezési és ugyanaznap kötött második óvadéki szerződés alapján nemcsak az engedményezési szerződés kölcsönszerződést biztosító (biztosítéki) jellege, valamint az egyértelmű, hogy valamennyi, az említett szerződésekben megjelölt bankszámla az adós által nyitott - javára vezetett - bankszámla volt, de az engedményezési szerződés és az óvadéki megállapodás szabályozási tartalmából együttesen az is világosan kitűnik, hogy az adós engedményezési értesítőben utóbb megjelölt bankszámlája nemcsak úgynevezett engedményezési számla, hanem egyben óvadéki bankszámla is volt. Így merült fel a biztosítéki célú engedményezés hatályának beállta előtt az óvadéki bankszámlára történő teljesítés, az óvadéki bankszámla felett pedig az adósnak kifejezett rendelkezési joga volt az óvadéki szerződésben írtak szerint.
[33] E körben hangsúlyozta a Kúria azt is, hogy a vizsgált óvadéki szerződés azzal együtt írta elő, hogy az adós a bérlemény hasznosításából befolyó bevételeit az óvadéki számlára kell megfizettesse a vele szerződő albérlőkkel, hogy egyben külön kitért arra is: az adós az óvadéki bankszámláról teljesíti (átutalja) a bérleti szerződés alapján őt terhelő, a bérbeadónak fizetendő és esedékessé vált bérleti díjakat, mellékköltségeket. Egyebekben ezen túlmenően is jogosult volt az adós a számlavezető beleegyezésével kifizetni az óvadéki számláról a bérelt ingatlannal kapcsolatban a további működési és felújítási költségeket, amelyek nem a bérbeadó részére jártak. Mindebből következően az adós óvadéki bankszámlájára történt fizetés - attól függetlenül, hogy a számla egyben engedményezési bankszámla is volt és az albérlőkkel közölt engedményezési értesítőben megjelent - nem volt az adósnak a bérbeadó felé megvalósult teljesítéseként értékelhető.
[34] A Kúria szerint a korábban kirendelt szakértő kizárását illetően tévedett az ügyben másodfokon eljárt bíróság abban is, hogy a kizárás megalapozottságára a másodfokú felülbírálat - a hitelező fellebbezése ellenére - nem terjedhetett ki. E körben indokolásában hivatkozott a régi Pp. 178. § (4) bekezdéséből, 254. § (1) bekezdéséből együttesen következően arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a szakértő kizárásáról hozott és külön fellebbezéssel nem támadható végzését a másodfokú bíróság az érdemi döntéssel együtt - az azzal szemben benyújtott fellebbezés alapján - köteles felülbírálni.
[35] A rendelkezésre álló adatok ugyanakkor a Kúria számára nem voltak elegendők annak megalapozott eldöntésére, hogy az érintett szakértő kirendelése és szakvéleményadás valóban kizárt volt-e, ezért annak vizsgálatát az elsőfokú bíróság feladatává tette annak hangsúlyozása mellett, hogy ha a bíróság a korábbi döntésétől eltérő következtetésre jut, a szakértő kizárásáról hozott korábbi határozatától maga is eltérhet, jogosult azt megváltoztatni.
A jogegységi panasz
[36] A Kúria végzése ellen az adós nyújtott be jogegységi panaszt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére alapítottan, kérve a támadott végzés hatályon kívül helyezését, a bíróságokra kötelező jogértelmezés megállapítását, valamint a Kúria felülvizsgálati tanácsának új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[37] Arra hivatkozott, hogy a Kúria támadott végzése az engedményezési értesítést követően az engedményezett követelés adósa teljesítési kötelezettsége meghatározása, a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő felülmérlegelési tilalom, a másodfokú eljárás tárgyát nem képező körülmények felülvizsgálata és a hatályon kívül helyezés esetén a megismételt eljárásban követendő utasításokat érintően jogkérdésben eltér a Kúria korábban a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozataiban kifejtett jogértelmezéstől.
[38] Állítása szerint a hivatkozott határozatok értelmében az adósra az engedményezési jogügylet hibája nem hat ki, az adós az engedményezési értesítőnek megfelelően, az ott meghatározott engedményes (jogosult) részére az engedményezési értesítőben megjelölt módon és helyre köteles teljesíteni akkor is, ha az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyból esetleg más is következne, az adós (kötelezett) fizetési kötelezettségére nem hat ki az engedményező és az engedményes közötti jogügylet tartalma. Érvelése szerint a Kúria végzése e jogértelmezéstől eltér mind a "visszaengedményezési megállapodás", mind pedig a 2008. augusztus 21-i engedményezési értesítő tekintetében, mivel a visszaengedményezési megállapodással összefüggésben további olyan jogügyletek vizsgálata alapján kívánja az adós fizetési kötelezettségét meghatározni, amely jogügyletekben az adós nem volt fél. Szerinte a Kúria végzése a 2008. augusztus 21-i engedményezési értesítőt figyelmen kívül hagyva, az adós bérleti szerződés szerinti fizetési kötelezettsége jogosultjának személyét az engedményezés állítólagos biztosítéki jellegére hivatkozva az engedményezési értesítővel ellentétes módon az engedményezési szerződés joghatásának valamely hibája, állítólagos hatálytalansága alapján kívánja meghatározni, hogy az engedményezési szerződésben az adós nem volt fél, a vele közölt engedményezési értesítő semmilyen utalást nem tartalmaz bármilyen hatálytalanságra és az óvadéki szerződés a bérleti szerződésre nem hat ki.
[39] E körben részletesen bemutatta az engedményezés mint jogintézmény lényegét és bírói gyakorlatát. Utalt arra, hogy az engedményezésről szóló értesítést követően az engedményezés joghatása a kötelezettre nézve akkor is beáll, ha az engedményezés valamely olyan hibában szenved, amely folytán az engedményesre a követelés mégsem száll át. Kiemelte, hogy az engedményesnek való teljesítés nem tagadható meg és a kötelezett nem hivatkozhat a vele szemben fellépő engedményessel szemben sem az engedményezés érvénytelenségére, sem annak hatálytalanságára vagy arra, hogy az engedményezett követelés az engedményes és az engedményező akarata alapján visszaszáll az engedményezőre. Álláspontja szerint, ha a kötelezett az engedményezési értesítőnek megfelelően az engedményesnek teljesít, úgy ez a teljesítés a kötelezettséget akkor is megszünteti, ha utóbb az engedményezés érvénytelennek, hatálytalannak vagy a felek akaratából az "engedményezőre visszaszálltnak" minősül.
[40] Kitért arra is, hogy ha egy esetleges perben a bíróság az engedményezési szerződés érvénytelenségét állapítja meg, az is csak az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, viszont nem befolyásolja a kötelezett fizetési kötelezettségét (Pfv.20.021/2019/9., Gfv.30.226/2020/12.). Egy kúriai döntésből idézve emlékeztetett arra is, hogy az engedmény jogcímétől független (absztrakt) juttatás, az engedményező és az engedményes közötti jogcímnek csak az egymás közötti jogviszonyukban van jelentősége, a kötelezett e jogcímre tekintet nélkül kerül az engedményessel jogviszonyba (Pfv.20.021/2019/9.).
[41] Hivatkozott arra is, hogy az adóst az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége esetén is csupán egyszeri fizetési kötelezés terheli. Ez többek között azt jelenti, hogy ha az adós az engedményezőtől kapott szabályszerű értesítés alapján joghatályosan teljesített, arra való hivatkozással, hogy az engedményezés érvénytelen, nem válhat ismételten kötelezetté. Az adós nem köteles az engedményes és az engedményező közötti viszony vizsgálatára (Gfv.30.226/2020/12., Gfv.30.222/2013/6.).
[42] Kiemelte azt is, hogy a Kúria gyakorlata szerint az engedményezett követelés kötelezettjének perbeli legitimációja sincs az engedményezés érvénytelenségének megállapítása iránti perindításra (Pfv.21.854/2013/4.).
[43] Idézte a Kúria jogértelmezését abban a kérdésben is, hogy az engedményezési szerződés felbontását követően az engedményezett követelés nem száll vissza, a feleknek újabb engedményezésről szóló megállapodást kell kötniük a visszaengedményezésről annak érdekében, hogy a kötelmi ügylet megszűnését követően a dologi jogváltozást is az eredeti állapotnak megfelelően rendezzék (Pfv.20.345/2022/8.). Végezetül kitért a többszöri engedményezés kérdésére is (Pfv.21.343/2015/11.).
[44] A bizonyítékok felülmérlegelésével összefüggésben hangsúlyozta, hogy a Kúria gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban csak kivételesen van lehetőség a felülmérlegelésre, így például akkor, ha a támadott határozat iratellenes, okszerűtlen következtetésen alapul vagy logikai ellentmondást tartalmaz. Álláspontja szerint a Kúria töretlen gyakorlata értelmében felülmérlegelésre csak akkor van lehetőség, ha a bizonyítékokból csak egy következtetés vonható le, és a támadott határozat nem ezt az egyetlen következtetést tartalmazza. Véleménye szerint a Kúria jogerős végzése ezt az elvet áttörve, jogkérdésben eltérve a lentebb bemutatott határozatoktól, a bizonyítékokat úgy értékelte újra és mérlegelte felül, hogy nem tett utalást arra, hogy a másodfokú bíróság nem az egyetlen helyes következtetést vonta le.
[45] Érvelése szerint a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre csak akkor van lehetőség, ha a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria gyakorlata szerint az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Pfv.20.021/2019/9., Pfv.20.068/2017/9., Pfv.21.474/2011/10.).
[46] Fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy a közzétett gyakorlat szerint nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval (Kfv.35.474/2011/7.).
[47] Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban csak olyan kérdések vizsgálhatók, amelyek tárgyai voltak mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú eljárásnak. A Kúria e körben szerinte úgy írta elő a szakértő kizárásának ismételt vizsgálatát az elsőfokú eljárásban, hogy azt a hitelező sem a fellebbezésében, sem a megismételt eljárásban nem sérelmezte.
[48] Ezzel összefüggésben is utalt a Kúria következetes gyakorlatára, amely szerint azok a kérdések, hivatkozások, amik a másodfokú végzés meghozatala alapját képező eljárásban nem váltak az eljárás részévé, nem képezik a felülvizsgálati eljárás részét sem, ezért vizsgálatuk a Kúria előtt kizárt (Gfv.30.543/2021/15., Pfv.20.797/2016/11.). Szerinte a következetes bírói gyakorlat értelmében olyan kérdésekben, amelyek nem voltak tárgyai az előzményi eljárási szakaszoknak, és amelyeket emiatt a másodfokú bíróság nem vizsgálhatott és ezért jogszabálysértést sem követhetett el, nem képezhetik a felülvizsgálat tárgyát (Pfv.21.209/2016/6., Pfv.20.797/2016/11., Gfv.30.203/2020/8.). Utalt arra, hogy a Kúria a fenti elvet többszörösen megsértette a végzésével.
[49] Végül, érvelése szerint a támadott végzés hatályon kívül helyezés indokait ismertető része is ellentétes a Kúria közzétett gyakorlatával. Ennek indoka, hogy a régi Pp. 252. § (4) bekezdésével ellentétben a Kúria nem adott utasítást a megismételt eljárásban elvégzendő bizonyítási cselekményekre, illetve "véglegesen lezártnak tekinthető kérdésekre" hivatkozik, amely azonban az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 4. pontja alapján fogalmilag kizárt arra figyelemmel, hogy a megismételt eljárást lefolytató bíróság a felvett bizonyítás eredménye alapján eljárási szabálysértés nélkül helyezkedhet a hatályon kívül helyezésről rendelkező határozatban foglalttól eltérő jogi álláspontra, ennek megfelelően hatályon kívül helyezés esetén szerinte semmilyen kérdés nem tekinthető véglegesen lezártnak (Pfv.21.119/2021/6.).
Az ellenérdekű fél nyilatkozata
[50] Az ellenérdekű fél nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte.
[51] Részletesen bemutatta a jogegységi panasz eljárás jogi természetét kitérve több, már közzétett jogegységi panasz ügyben meghozott határozatra. Hivatkozott arra, hogy a Kúria szerint a jogegységi panasz intézménye nem a per tárgyává tett jog- és érdeksérelem kiküszöbölésére, hanem a jogrendszer belső koherenciájának megteremtésére és fenntartására szolgál (Jpe.I.60.018/2021/10., Jpe.I.60.034/2021/3.). A Kúria a jogegységi panasz eljárásban az ítélkező tanács által megállapított tényállást nem bírálhatja felül, mivel ez az eljárás nem jelent egy újabb teljes körű jogorvoslatot, a vizsgálat csak a közzétett és az ítélkező tanács által meghozott döntések jogkérdésben való eltérésére szorítkozik (Jpe.I.60.029/2021/19.).
[52] Álláspontja szerint a jogegységi panasszal támadható határozatok köre erősen korlátozott. A Kúria jogegységi panasszal támadott hatályon kívül helyező végzése a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére figyelemmel jogegységi panasszal nem támadható, mert az egyrészt nem a jogvita érdeméről szól, másrészt ebben a határozatban a Kúria nem véglegesen zárja le a jogvitát. Szerinte különbséget kell tenni az ügy érdemében hozott végzések, illetve a kasszációs jogkörben hozott hatályon kívül helyező döntések között. Utóbbi a jogvita érdemi és végleges elbírálását kizárja, így azzal szemben a jogegységi panasz eljárás mint "az utolsó bírósági jogorvoslati forma, amely véglegesen lezárja az ügyet" nem vehető igénybe. Erre figyelemmel kérte, hogy a Kúria a jogegységi panaszt mint jogegységi panasz eljárás tárgyát nem képező határozattal szemben előterjesztett panaszt "minden további vizsgálat nélkül" utasítsa el.
[53] A panasz érdemét tekintve elsőként rögzítette, hogy az adós figyelmen kívül hagyja, hogy a jogegységi panasz eljárás speciális jogorvoslat, amely kizárólag a közzétett és az ítélkező tanács által meghozott döntések jogkérdésben való eltérésére szorítkozik (Jpe.I.60.001/2021/2.). Ehelyett az adós - tartalma szerint - a Kúria támadott végzésével szemben egy meg nem engedett "quasi felülvizsgálati kérelmet" terjesztett elő. Ezzel összefüggésben rámutatott arra is, hogy a Jogegységi Panasz Tanács gyakorlata szerint a jogkérdésben történő eltérés interpretációjának kellően absztraktnak kell lennie, vagyis az egyedi ügytől elvonatkoztatva az adott jogi norma értelmezésének általános elveire, szempontjaira kell reflektálnia (Jpe.II.60.019/2021/18.).
[54] Szerinte az adós tévesen értelmezi az ügyazonosság fogalmát is figyelemmel arra, hogy a Jogegységi Panasz Tanács által kidolgozott gyakorlat szerint a jogegység fogalma és követelménye kizárólag jogi értelemben egybevethető, ugyanazon jogkérdést felvető ügyekhez köthető, a jogegység követelményén keresztül ugyanis a Kúria azt hivatott biztosítani, hogy a bíróságok lényegében hasonló ügyeket azonos tartalommal döntsenek el. A kimunkált kúriai gyakorlat értelmében ügyazonosság alatt a döntések jogkérdésben való azonosságát kell érteni, amelynek vizsgálata során a Kúria szerint szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények azonosságát. Következésképpen a Jogegységi Panasz Tanács gyakorlata szerint ügyazonosságról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a jogegységi panaszban megjelölt határozatok azonos vagy nagyon hasonló jogi normát alkalmaznak, azonos vagy nagyon hasonló tényállás mellett (Jpe.I.60.005/2021/5.).
[55] A jogegységi panasszal szemben támasztott követelmények tekintetében idézte a Kúria egyik döntését, amely szerint "a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható, épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselet okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntések közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést a kezdeményező pontosan megjelölje, és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó szabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás kerül rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és a támadott kúria döntés közötti eltérést" (Jpe.II.60.019/2021/18.).
[56] Kitért arra is, hogy ha a panaszos indokolja ugyan, hogy miben látja az eltérést, de ezt nem konkrét jogértelmezési kérdésre, hanem a támadott kúriai eljárás vagy döntés vélt hiányosságaira vonatkoztatja, a döntések közötti eltérés nem állapítható meg (Jpe.I.60.011/2021/3.).
[57] A kifejtettekre figyelemmel szerinte az adós jogegységi panasza nem megfelelő, mert az a BHGY-ben közzétett döntések releváns ténybeli hátterének bemutatásával teljes egészében adós marad, az ügyazonosság kimunkálása körében kizárólag az anyagi jogi háttér vélelmezett hasonlóságának tulajdonít jelentőséget és a jogegységi panasz túlnyomó részben a kezdeményező alapügyben elfoglalt jogértelmezésére koncentrál.
[58] Az adós által felvetett jogértelmezési kérdésekkel összefüggésben elsőként utalt arra, hogy az engedményezést illetően az alapeljárásban semmilyen összefüggésben nem merült fel az adós által hivatkozott kúriai döntésekben vizsgált kérdések egyike sem, így például az, hogy bármelyik alapul fekvő engedményezési megállapodás érvénytelen volna, vagy az megszűnt volna és így az adósoknak az érvénytelenség, vagy a megszűnés okán másként kellett volna teljesíteni. Szerinte az ügyazonosság azért is hiányzik, mert az érintett engedményezés úgynevezett biztosítéki célú engedményezés volt, míg az adós által hivatkozott határozatok úgynevezett teljesítési engedményezés körében születtek. E körben részletesen elemezte a Kúria végzésének tartalmát és az összehasonlíthatóság kritériumainak hiányát.
[59] A felülvizsgálati eljárásban érvényesülő felülmérlegelési tilalom megsértése körében szerinte az adós kiindulópontja téves, mert a jogegységi panasz eljárás nem a felülvizsgálati ügyszakban hozott döntés sérelmes megállapításainak kiküszöbölésére szolgál. A jogegységi panasz eljárás nem ad lehetőséget a felülmérlegelésre, a bizonyítékok újabb összevetésére és értékelésére (Jpe.I.60.018/2021/10.), az ítélkező tanács által megállapított tényállás a jogegységi panasz eljárásban nem bírálható felül (Jpe.I.60.029/2021/9.).
[60] A másodfokú eljárás tárgyát nem képező körülmények felülvizsgálatának kizártsága körében kitért arra, hogy egyfelől ez a kérdés - az előző bekezdésben kifejtettekkel azonos okból - a jogegységi panasz eljárásban nem vizsgálható, másfelől az adós iratellenesen állítja, hogy a felvetett kérdésekre a hitelező korábban nem nyilatkozott. A szakértő kizárásával kapcsolatos kérdésben a hitelező a kizárást követően pár nappal a határozat visszavonása iránt terjesztett elő kérelmet, majd a másodfokú eljárásban 2021. szeptember 13-án kelt beadványában önállóan is foglalkozott a szakértő jogszabálysértő kizárásának a kérdésével. Az adós által felvetett egyéb kérdésekkel összefüggésben is dátum szerint megjelölte, hogy azokat az eljárás korábbi szakaszában mikor és milyen módon vetette fel.
[61] A hatályon kívül helyezés esetén megismételt eljárásban követendő utasításokkal összefüggésben leszögezte: ez a kérdés, csakúgy mint az előző bekezdésekben felvetett jogértelmezési kérdések, nem képezhetik a jogegységi panasz eljárás tárgyát, ugyanakkor az adós által hiányolt utasításokat a Kúria végzése teljesen egyértelműen és beazonosítható módon tartalmazza. Végül röviden előadta azt is, hogy a hatályon kívül helyező végzés kötőerejével kapcsolatos, a jogegységi panaszban előadott érvelés nem ellentétes az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 4. pontjával. Rámutatott: "az a körülmény, hogy felülvizsgálati eljárásban született végzés megállapításai nem egyeznek a kezdeményező álláspontjával, jogkérdésben történő eltérést nem alapoz meg" (Jpe.II.60.019/2021/18.).
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[62] A Kúriának a hitelező nyilatkozatára figyelemmel mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hatályon kívül helyező végzés támadható-e jogegységi panasszal, vagy a folytatódó elsőfokú eljárás - ahogy arra a hitelező hivatkozik - a panasz előterjesztését a jogerős végzés nem érdemi jellege és "véglegessége" hiányában kizárja.
[63] A jogegységi panasszal támadható határozatok köre a Bszi. két jogszabályhelyének egybevetésével határozható meg.
[64] Az egyik a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdése, amely előírja, hogy jogegységi panasznak van helye - a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével - a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal (a továbbiakban: felülvizsgálati kérelem) nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a BHGY-ben közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta, vagy ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor.
[65] Az idézett szabály polgári ügyekben a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének kizártságát teszi a panasz előterjesztésének előfeltételévé azzal, hogy a pervezető végzés ellen nincs helye jogegységi panasznak. Az adott ügyben alkalmazandó régi Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak a Kúria határozata ellen. Pervezető végzésnek azok a technikai jellegű végzések minősülnek, amelyek a per (eljárás) célszerű menetének biztosítására irányulnak, továbbá amelyek a tényállás megállapításához szükséges bizonyítás elrendelésére vonatkoznak. A hatályon kívül helyező végzés nem tartozik ebbe a körbe, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa az ilyen végzések ellen benyújtott panaszokat is elbírálja (lásd például: Jpe.II.60.027/2021/8.), következésképpen azok visszautasítására önmagában a hatályon kívül helyező jellegük folytán nincs lehetőség.
[66] A másik, e körben értékelendő jogszabályhely a Bszi. 41/C. § (6) bekezdése. E jogszabályhely meghatározza azokat az okokat, amelyek esetén a panasz visszautasítására sor kerülhet. E bekezdés g) pontja a támadható határozattal szemben mindössze annyi követelményt támaszt, hogy az 2020. július 1-jét követően meghozott határozat legyen, egyéb esetekben nem teszi lehetővé a támadott határozat jellemzője alapján a panasz visszautasítását.
[67] A fentieken túl a Bszi. a panasszal támadható határozattal szemben egyéb, e körben értékelhető követelményt nem támaszt, a hitelező által felvetett érdemi és végleges jelleget a panasz előterjesztésének előfeltételéül nem szabja. Mindezek okán a felülvizsgálattal már nem támadható, 2022. november 8-án meghozott hatályon kívül helyező végzés ellen benyújtott jogegységi panasz visszautasításának nincs helye, ezért a Kúria az adós jogegységi panaszát érdemben vizsgálta és megállapította, hogy a jogegységi panasz az alábbiakra figyelemmel alaptalan.
[68] Az adós a jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján terjesztette elő. A megjelölt rendelkezés értelmében jogegységi panasznak van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor.
[69] A panasz tartalmára tekintettel a Kúria szükségesnek tartja rögzíteni a következőket.
[70] A jogegység követelményét Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy "[a] Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét." E rendelkezés a Kúria jogegységi funkciójának kiemelt hangsúlyt ad; az Alaptörvényben konstituált feladatát a Kúria az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát az azonos ügyekben követi.
[71] Amint arra a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa már több esetben rámutatott: a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza (Jpe.I.60.002/2021/7., Indokolás [19]).
[72] A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel (Jpe.I.60.005/2021/5., Indokolás [30]). A jogegységi panasz eljárásokban formálódó gyakorlatot követve - a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység (Jpe.I.60.009/2022/10., Indokolás [43]).
[73] Az említett ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogi fogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni például az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát. Nincs ügyazonosság a Kúria szerint például azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén (Jpe.I.60.009/2022/10., Indokolás [44]-[45]).
[74] Mindemellett nyilvánvalóan eltérően kell vizsgálni az ügyazonosság fennállásának feltételeit eljárásjogi kérdések esetén, figyelemmel arra, hogy előfordulhat, hogy ugyanazon eljárásjogi rendelkezéseket eltérő ténybeli és anyagi jogi alapon elbírálandó ügyekben kell azonosan alkalmazni. E körben tehát annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos vagy eltérő módon került megválaszolásra a határozatban (Jpe.II.60.027/2021/8., Indokolás [27]).
[75] A Kúria gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az ügyazonosság bemutatása a panaszos feladata: a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható, épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselet okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést pontosan megjelölje, és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést (Jpe.II.60.019/2021/18., Indokolás [29]).
[76] Az adós panaszára figyelemmel nem mellőzhető a megelőző - peres vagy nemperes -eljárás, illetve a jogegységi panasz eljárás viszonyának tisztázása sem.
[77] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa már számos döntésében rámutatott, hogy a jogegységi panasz eljárás a jogegységet célzó "sui generis" eljárás, amely a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgálja. Jogorvoslati eljárás ugyan, de hangsúlyozottan nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését sem.
[78] Ahogy arra a hitelező is utalt, a Kúria több esetben kihangsúlyozta: a jogegységi panasz eljárás nem működhet kvázi "szuper-felülvizsgálatként" (Jpe.I.60.011/2021/3., Indokolás [20]; Jpe.II.60.030/2022/8., Indokolás [42]; Jpe.I.60.035/2022/7., Indokolás [17]; Jpe.II.60.036/2021/13., Indokolás [22];). Ez azt jelenti, hogy a jogegységi panasz eljárásban kizárólag a támadott és eltéréssel érintett határozatban kifejtett jogértelmezés egyezősége vizsgálható, nem pedig a kúriai határozat jogszabálysértő volta.
[79] Az adós lényegében négy kérdésben állítja a támadott végzés kúriai joggyakorlattal ellentétes voltát.
[80] Anyagi jogi kérdésben az engedményezési értesítést követően az engedményezett követelés adósa teljesítési kötelezettsége meghatározása, eljárásjogi kérdésekben pedig a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő felülmérlegelési tilalom, a másodfokú eljárás tárgyát nem képező körülmények felülvizsgálata és a hatályon kívül helyezés esetén a megismételt eljárásban követendő utasításokat érintően látja szükségesnek a kötelező jogértelmezés mellett a támadott végzés hatályon kívül helyezését.
[81] A Kúria az adós jogegységi panaszában előadott kérdéssel összefüggésben leszögezi: a panasz nem vet fel olyan jogértelmezési kérdéseket, amelyekkel kapcsolatosan a támadott és az eltéréssel érintett határozatok ténylegesen ellentétben állnának. Ahogy arra a hitelező is utalt a panaszra tett nyilatkozatában, az adós részben az eljárás során mindvégig előadott érveit ismétli meg, részben pedig a támadott végzés jogszabálysértő voltát állítja, mindezek alátámasztására hoz fel kúriai döntéseket, ugyanakkor a következetes - fentebb bemutatott -kúriai gyakorlattól eltérően nem olyan absztrakt jogértelmezési kérdésekre mutat rá a támadott végzésben, amelyektől a hivatkozott határozatok eltérnének.
[82] A jogegységi panasz eljárásban a támadott és az eltéréssel érintett határozatok összehasonlíthatóságának alapvető követelménye, hogy mindkét - összehasonlítható ügyben meghozott - határozat állást foglaljon egy adott jogi kérdésben, méghozzá az alapos panaszhoz szükségszerűen egymáshoz képest ellentétesen. Ezt a Kúria akkor tudja megítélni, ha a jogegységi panaszt előterjesztő párhuzamba állítja egymással az érintett határozatokat, a fentebb kifejtettek szerint bemutatva, hogy - ebben az értelemben - "azonos" ügyekről van szó. Mindezek hiánya eleve kizárja az eredményes jogegységi panasz előterjesztését. Ehhez képest eltérő a helyzet akkor, ha a panasz a támadott határozat jogszabálysértő voltát elemzi oly módon, hogy annak megerősítésére egyéb, a szerinte helyes (jogszerű) gyakorlatot alátámasztó kúriai határozatokra is hivatkozik.
[83] Az adós jogegységi panaszában az említett négy jogértelmezési kérdés egyikében sem mutatta be az ügyek összehasonlíthatóságának kritériumait (az ügyazonosság kérdését), ehelyett a hivatkozott döntések egyszerű leírását tartalmazza a panasz. Az ellentétek bemutatása helyett elemzi, hogy a támadott döntés miért jogszabálysértő, és emellett hivatkozik néhány olyan határozatra, amelyekben szerinte a Kúria helyesen járt el. Mindezzel gyakorlatilag panasza a támadott kúriai döntés felülvizsgálatát célozza, amire a korábban kifejtettek szerint a jogegységi panasz eljárásban nincs jogi lehetőség.
[84] Kiemelt hangsúllyal mutat rá a Kúria arra is: az adós által felvetett jogkérdések egyikében sem foglalt állást a felülvizsgálati tanács a támadott végzésben, az sem az engedményezést, sem az eljárási kérdéseket érintően nem tartalmaz olyan absztrahálható, tehát az adott ügytől elszakadó jogi levezetést, amellyel összefüggésben az eltérés vizsgálható lenne. Mindez a hivatkozott határozatokkal való egyezőség vizsgálatát nem teszi lehetővé.
[85] A Kúria az adós által felvetett jogértelmezési kérdéseket érintően - röviden - az alábbiakra mutat rá.
[86] Az engedményezés körében téves az adós kiindulópontja azzal kapcsolatban, hogy a támadott végzés az általa hivatkozott döntésekkel azonos jogértelmezési kérdéseket tartalmazna. Ahogy arra a hitelező nyilatkozatában helytállóan rámutatott: az adós által felvetett kérdések egyike sem olvasható ki a támadott végzésből, a Kúria nem vizsgálta azt, hogy bármelyik alapul fekvő engedményezési megállapodás érvénytelen volna, vagy az megszűnt volna, és így az adósoknak az érvénytelenség, vagy a megszűnés okán másként kellett volna teljesíteni. A Kúria az érintett engedményezéssel összefüggésben az adós teljesítését vizsgálta, és mindössze arra utalt, hogy az adós óvadéki bankszámlájára történt fizetés - attól függetlenül, hogy a számla egyben engedményezési bankszámla is volt, és az albérlőkkel közölt engedményezési értesítőben megjelent - nem volt az adósnak a bérbeadó felé megvalósult teljesítéseként értékelhető. Az engedményezéssel összefüggő - az adós által felvetett - jogértelmezési kérdések a felülvizsgálati eljárásban nem merültek fel.
[87] A felülmérlegelés kereteit érintően a Kúria nem foglalt állást a támadott határozatban. A konkrét ügyben a meggyőződése szerint végezte el a bizonyítékok értékelését, nem érintve a korábban közzétett jogértelmezést. Szintén a felülvizsgálati eljárás helyes vagy helytelen voltára irányul az a hivatkozás, amely szerint a Kúria olyan körülményeket is a vizsgálata tárgyává tett, amelyek korábban az eljárásban nem merültek fel. A támadott végzés egyáltalán nem tér ki a felülvizsgálat kereteinek kérdésére, arra, hogy az eljárás során korábban felmerült vagy fel nem merült kérdések a felülvizsgálatban miként vizsgálhatók. Végül, az adós a megismételt eljárásra adott utasítások helyességét is kétségbe vonja, ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy a támadott végzés nem foglalkozik az utasítások tartalmi vagy formai követelményeivel, ellentétben az adós állításával. A Kúria felülvizsgálati tanácsa a hatályon kívül helyező végzésében belátása szerint írta elő azokat az iránymutatásokat, amelyeket az elsőfokú bíróságnak figyelembe kell vennie.
[88] Mindhárom eljárásjogi hivatkozással összefüggésben hangsúlyozza a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa, hogy ebben az eljárásban a vizsgálatnak nem lehet tárgya önmagában - jogegységi helyzet fennállása hiányában - a felülvizsgálati eljárás, illetve az abban meghozott kúriai határozat helyes vagy helytelen volta.
[89] Mindezekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a Kúria az adós által felvetett jogi kérdésekben az eltéréssel érintettként hivatkozott döntésekben kifejtett jogértelmezéstől eltért volna, ezért a Kúria a jogegységi panaszt mint alaptalant a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította. A hivatkozott bekezdés szerint, ha a Kúria a jogegységi panaszt elutasítja a határozat indokolásának elegendő csak erre a körülményre utalnia, az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett, azzal, hogy az indokolásból ki kell derülnie, hogy az adott jogkérdés vonatkozásában a korábban közzétett és a megtámadott határozat között miért nem volt eltérés. Erre figyelemmel a Kúria a fentiekben az összehasonlíthatóság és az eltérés hiányát mutatta be, ezt meghaladóan a hivatkozott határozatok részletes bemutatását és elemzését mellőzte.
[90] A Kúria a hitelező által a jogegységi panasz eljárásban 6. sorszámon előterjesztett kijavítás, illetve megváltoztatás iránti kérelem elbírálását mellőzte, figyelemmel arra, hogy az adós felszámolója az eljárásban személyesen nem tett nyilatkozatot.
Elvi rész
[91] A jogegységi panasz eljárásban a vizsgálatnak nem lehet tárgya önmagában - jogegységi helyzet fennállása hiányában - a felülvizsgálati eljárás, illetve az abban meghozott kúriai határozat helyes vagy helytelen volta.
Záró rész
[92] A jogegységi panasz elbírálásával összefüggésben költség az adós részéről a jogegységi panasz eljárás megfizetett illetékének összegében merült fel, amelyet a panasz alaptalansága folytán viselnie kell a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére és 41/D. § (4) bekezdésére figyelemmel.
[93] A hitelező költséget nem számított fel, ezért arról dönteni nem kellett.
[94] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2023. május 15.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke,
Salamonné dr. Piltz Judit s. k.,
előadó bíró,
Dr. Patyi András s. k.,
bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k.,
bíró,
Dr. Farkas Katalin s. k.,
bíró,
Dr. Kalas Tibor s. k.,
bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s. k.,
bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s. k.,
bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s. k.,
bíró,
Dr. Márton Gizella s. k.,
bíró,
Molnár Ferencné dr. s. k.,
bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró,
Dr. Orosz Árpád s. k.,
bíró,
Dr. Puskás Péter s. k.,
bíró,
Dr. Somogyi Gábor s. k.,
bíró,
Dr. Suba Ildikó s. k.,
bíró,
Dr. Szabó Klára s. k.,
bíró,
Dr. Tóth Kincső s. k.,
bíró,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró