118/B/1994. AB határozat
az adókról, a járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 310. § (1) bekezdésének "illetve jogorvoslati" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában - dr. Erdei Árpád és dr. Kiss László alkotmánybírák különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 310. § (1) bekezdésének "illetve jogorvoslati" szövegrésze alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az illetékekről szóló - a bírósági eljárási illeték mértékét is érintő - 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosításáról szóló 1993. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Itvm.) 65. § (2) bekezdésének "a jogorvoslati eljárásokra vonatkozó rendelkezése" alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte. A beadvány szövegéből kitűnően azonban az indítványozó a jogszabály téves olvasata folytán jelölte meg a fenti szakaszt, az idézett - és támadott - rendelkezés az Itvm. 2. § (1) bekezdésének szövegrésze. Álláspontja szerint azáltal, hogy a peres fél a perindításnál nem számíthatott előre a jogorvoslati illeték emelkedésére, sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság részét képező jogbiztonság elve, mert az illeték összegét "nem vehette számításba annak eldöntésénél, hogy a pert érdemes-e megindítania vagy sem."
Az Itv.-t az indítvány benyújtását követően a törvényhozó többször módosította. Az elbíráláskor hatályos, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvénynek (a továbbiakban: Adómód.tv.) az egyes adótörvények módosításáról szóló 2003. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Adómód.tvm.) 8. § (1) bekezdésével módosított 310. § (1) bekezdése az Itv. illetékek mértékét módosító rendelkezéseinek hatályát az államigazgatási és bírósági eljárásokra irányadóan a kifogásolt rendelkezéssel azonos tartalommal szabályozta.
II.
Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályok a következők:
1. Az Alkotmány rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
2. Az Itvm. indítvány benyújtásakor hatályos szabálya:
"2. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba, rendelkezéseit a törvény hatálybalépését követően indult elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni."
3. Az Adómód.tvm. elbíráláskor hatályos rendelkezése:
"310. § (1) E törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására, azzal, hogy amennyiben az öröklési illetékkötelezettség 2003. január 1-je előtt keletkezett, akkor az öröklési illeték megállapítására a 2002. december 31-én hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve hogy ezek a rendelkezések az örökös számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek. Az Itv. eljárási illetékeket módosító rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az elbírálás idején hatályos - az Adómód.tv. 301. §-a értelmében 2003. január 1-jétől alkalmazandó - Adómód.tvm. 310. § (1) bekezdése írja elő többek között a bíróság előtt indult jogorvoslati eljárás illetékének mértékét módosító rendelkezés (Itv. 46-48. §) alkalmazását, amely az illeték összegét emelte. E rendelkezésnek az államigazgatási és bírósági eljárásokat érintő szövege azonos a módosítást megelőző szövegével.
Az Itv.-t ezt követően is módosította az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény, amely a 218. § (1) bekezdésében kimondja, hogy az eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezéseket e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett első fokú államigazgatási és bírósági eljárás illetékére kell alkalmazni. A módosítás azonban az Itv. vagyonszerzési illetékre vonatkozó, a cégbírósági (cégbejegyzésre irányuló) elsőfokú eljárás illetékét, illetőleg egyéb, nem az illeték összegére kiható eljárási szabályokat érintett, így az indítványban felvetett alkotmányossági probléma az Adómód.tvm. 310. § (1) bekezdésével áll összefüggésben.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a felülvizsgálni kért rendelkezések helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó. [Pl. 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 25/2003. (V. 21.) AB határozat, ABH 2003, 328, 338.] Minthogy a támadott rendelkezés helyébe lépő szabály a korábbi jogszabály kifogásolt rendelkezésével tartalmilag azonos, az Alkotmánybíróság az elbíráláskor hatályos szabályozás tekintetében folytatta le az érdemi vizsgálatot.
2. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság fogalmát.
Kifejtette, hogy a jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák. A jogbiztonság emellett biztosítja annak a tényleges lehetőségét is, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.]
"A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
3. A jogorvoslati illeték az igazságszolgáltatás díja, a másodfokú eljárás megindításának egyik feltétele. A bírósági eljárás egyes szakaszai (elsőfokú és másodfokú eljárás, végrehajtás, perújítás) illetékjogi szempontból azért élveznek viszonylagos önállóságot, mert az illeték lerovása az adott eljárást szakasz megindításának feltétele.
Az eljárási illeték a perköltség része (Pp. 75. §), amely magába foglalja mindazt a költséget, ami a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerül, így az illetéken felül a jogi képviselet díját, a tanú- és szakértői díjat stb. Az Alkotmánybíróság a perköltség (közte az eljárási illeték) viselésének kötelezettségét más alkotmányos összefüggésben vizsgálva a következőkre mutatott rá: "A perköltség fogalmának és feltételeinek - rendezése, szabályainak - meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg." (1518/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 570, 571.; 1074/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 452, 454.) A perköltségviselési kötelezettség nem jelent fenyegetettséget a félre általában, csak arra a félre, aki pervesztes lesz: akivel szemben jogosan érvényesítettek igényt, vagy aki alaptalan igényt érvényesített. (672/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 508, 510.; 1074/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 452, 454.)
A perköltség és egyik eleme, a jogorvoslati illeték összegét számos körülmény befolyásolja, így a pervesztesség aránya, a kereset jogcíme, így annak kiszámíthatósága szempontjából az illeték százalékos mértéke csak egyik tényező.
A támadott rendelkezés egyértelműen, a jövőre nézve tartalmaz kötelezettséget a megváltozott mértékű illeték lerovásának kötelezettségéről. Az Alkotmánybíróság az 55/1994. (XI. 10.) AB határozatban megállapította: "Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan." (ABH 1993, 296, 305.)
Az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezés ennek megfelelően nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdése által biztosított jogbiztonságot.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. október 18.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye
1. Nem értek egyet a határozat elutasító tartalmú rendelkező részével, következésképpen indokolásának helyességét is vitatom. A támadott rendelkezést az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna semmisítenie.
Álláspontom szerint a többségi határozat indokolása megkerüli néhány - az ügy elbírálása szempontjából lényeges - körülménynek a vizsgálatát.
Ilyeneknek tartom különösen a következőket:
a) Az indítványozó tartalmilag azt is állítja, hogy a nagyságrendekkel megemelkedett eljárási illeték ténylegesen elzárja (elzárhatja) a felperest attól, hogy jogorvoslatot vehessen igénybe. Azaz: az indítvány anélkül érinti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, hogy ezt kifejezetten kimondaná. Az indítványozó szerint ugyanis: "Amikor a felperes a pert megindítja, számolnia kell annak költségeivel. Az adott körülmények között azonban - a fellebbezést tekintve - nem számolhatott az illeték nagymértékű emelkedésével, és így nem vehette számításba annak eldöntésénél, hogy a pert érdemes-e megindítania vagy sem."
A jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapjog, amely korlátozásának vizsgálatakor az Alkotmánybíróságnak nagy körültekintéssel kell eljárnia. Ezért a többségi határozatban is felidézett 55/1994. (XI. 10.) AB határozatnak itt azt az elemét látom inkább hangsúlyozandónak, hogy a jelen esetben nem pusztán egy olyan jogszabály módosításáról van szó, amely kedvezőtlenebb helyzetbe hozta az indítványozót, hanem egy olyan törvényi rendelkezés megváltozásáról, amely - tartalma folytán - a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogot is érinti. Azaz: nem áll "önmagában" a jogbiztonság sérelme! Erre tekintettel - nézetem szerint - a vizsgálatnak ki kellett volna terjednie az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére is, mivel úgy ítélem meg, hogy az illeték nagyságrendekkel (3-szorosára) emelésével sérül a jogorvoslathoz való jog lényeges tartalma is.
b) Az előbbiekkel összefüggésben az eljárás kezelése tekintetében is eltér az álláspontom a többségi határozatban írtaktól. A többségi határozat - illetékjogi szempontból - szakaszolja a bírósági eljárást. Az illetékjogi megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja a perjogi helyzetet, vagyis azt, hogy valaki nem az eljárásért magáért, hanem egy jogerős (azaz a jogorvoslati eljárást is magában foglaló döntést is feltételező) ítéletért, határozathozatalért indít eljárást. (Az Itv. szóhasználatában: "eljárásért" kell az illetéket meghatározni, az "eljárás" pedig nem szűkíthető le az I. fokú eljárásra, az a jogerős ügydöntő határozat meghozataláig tart.) Úgy vélem tehát - mert ez következik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből -, hogy a felperesnek már a perindításkor tudnia kell azt, hogy az eljárás jogerős lezárulásakor milyen illetékfizetési kötelezettséggel kell számolnia.
Mindezekből következik: az I. és a II. fokú eljárás - perjogilag a jogerős érdemi határozathozatalig számítandó - egyetlen egység. Ha pedig az eljárást egyetlen egységként - az illeték mértékét megállapító szabályt pedig anyagi jogi szabályként fogjuk fel - kifejezetten vizsgálni kellett volna a visszaható hatály kérdését is, amelyet - tartalmát tekintve - az indítványozó ugyancsak felvet: "sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alapelemét képező jogbiztonság követelményét, mivel a korábbi törvényi rendelkezéssel szemben most háromszoros illeték fizetésének teszi ki magát az ügyfél, ha a már folyamatban lévő per elsőfokú ítélete ellen fellebbezni kíván, és erről a per megindításakor sejtelme sem lehetett."
2. Összefoglalva: az Alkotmány helyett alapvetően csak a Pp.-re alapozott döntéssel nem értek egyet, mivel annak indokolása az indítványban tartalmilag felvetett alkotmányossági problémáknak csak egy részét fogja át.
Budapest, 2004. október 18.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró