BH 2019.3.74 I. A bejegyzés érvénytelenségére alapított törlési kereset elbírálásakor a releváns okirat az, amely a törölni kért jog bejegyzése alapjául szolgált.

II. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzéssel létrehozható használat joga, mint korlátolt dologi (idegen dologbeli) jog alapítása az ingatlan megterhelésének minősül, a terhelt tulajdonjog egyik esete.

III. A törlési kereset alapossága ellenére a birtoklás és használat joga kötelmi alapon fennmarad abban az esetben, ha megállapítható a felek megállapodása a használati jog kötelmi hatállyal történő átengedésében.

IV. A kötelmi jogviszony folyamatosságát nem érintik a szerződéses jogviszony alanyaiban mindkét szerződéses pozícióban jogutódlás folytán bekövetkezett változások [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 165. §; 1997. évi CXLI. tv. 62. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A perbeli "kivett, galéria" megjelölésű műemlék ingatlan az I. rendű felperes tulajdona, a vagyonkezelői jog jogosultja 5066/7049 hányadra, 5066 m² területre a Néprajzi Múzeum, 1983/7049 hányadra, 1983 m² területre a II. rendű felperes. Az 1983 m² ingatlan részre, a vázrajz szerinti 5144 m² épületrészre az I. rendű alperes javára használat joga van bejegyezve. E jog jogosultja korábban mint jogelőd a Politikai Intézet, majd a Politikatörténeti Intézet Közhasznú társaság volt.

[2] A Magyar Köztársaság Kormánya a II. rendű alperessel 1989. november 24-én kötött megállapodás 2.b/ pontjában felajánlotta, hogy "a Párttörténeti Intézet levéltára és könyvtára maradjon meg jelenlegi és e célra kialakított épületében és történjék az épületrész kezelői jogáról" írásbeli megállapodás. A Minisztertanács az 1989. december 2-án hozott 3345/1989. számú határozata 2. pontjában egyetértett azzal, hogy az MSZP levéltára és könyvtára változatlanul az eddigi helyiségekben legyen elhelyezve, a kezelői jogot az MSZP-re ruházta.

[3] A II. rendű alperes mint kezelő és a Párttörténeti Intézete mint használó által 1990. május 31-én - az 1989. november 24-i megállapodásra utalással - kötött "Szerződés használati jog alapításáról" 4. pontjában a kezelő az Intézet javára a "kezelt teljes épületrészre használati jogot alapít határozatlan időtartammal a levéltár és könyvtár elhelyezése céljából", az 5. pontja szerint "a használó jogosult a használat tárgyát határozatlan ideig ingyenesen használni", e használat jogára a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 165. § (1) és (2) bekezdése irányadó. A 6. pontban a felek e szerződésüket az 1989. évi XXI. törvény (a földről szóló 1989. évi XIX. törvénnyel módosított 1987. évi I. törvény módosításáról) 2. § szerinti használati jog átengedésének tekintették a helyiséggazdálkodásra vonatozó szabályok keretei között. A használatba átadott épületrész a helyiséggazdálkodásról szóló 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet (a továbbiakban: Hr.) 4. § (3) bekezdés c) pont szerint művelődési, oktatási célokat szolgál.

[4] 1996. január 29-én az I. rendű felperes képviseletében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a II. rendű alperes és a Politikatörténeti Intézete "Közös nyilatkozat"-ban megállapították a következőket: a kezelői jog az MSZMP Központi Bizottságáról jogutódlás jogcímén 1989. október 7-én az MSZP-re szállt át; az MSZP és a Politikatörténeti Intézet között létrejött szerződésben alapított használati jog 1990. május 31-én keletkezett; 1990. szeptember 18-án a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. LXX. törvény (a továbbiakban: Tász.) alapján az MSZP kezelői joga használati jogra változott, a kezelő a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jogelődje, a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézmény lett. A Tász. 4. §-ára figyelemmel ez nem érintette az 1990. május 31-i szerződés hatályát, a Politikatörténeti Intézet használói jogát.

[5] A kezelői jog és a használat joga bejegyzése érdekében a szerződő felek által előterjesztett közös kérelem tárgyában hozott földhivatali határozatokat a közigazgatási bíróság az 1996. február 6-án jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte és az ingatlan-nyilvántartási hatóságot a szükséges körben új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a keresetet csak a II. rendű alperes kezelői jogának bejegyzése tekintetében ítélte alaposnak. A keresetet az I. rendű alperes használati jogának a bejegyzése tekintetében arra hivatkozással utasította el, hogy a használat joga alapítása kapcsán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésben nem állapodtak meg, a jogot a Hr. alapján hozták létre, amely az ingatlan-nyilvántartásba nem bejegyezhető. A közigazgatási bíróság iránymutatása szerint az új eljárásban a használat joga csak az alperesek bejegyzést megalapozó új megállapodása alapján jegyezhető be.

[6] A közös nyilatkozat aláírói 1996. február 20-án kérelmet terjesztettek elő az 1990. május 31-i szerződésre és a Tász.-ra hivatkozással a jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében. Csatolták az 1996. március 20-án az I. rendű felperes képviseletében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a II. rendű alperes és a Politikatörténeti Intézet által aláírt "Megállapodás"-t is. Abban rögzítették előzményként az a) pontban, hogy a használó a Politikatörténeti Intézet, illetve jogelődje, a Párttörténeti Intézet, a b) pontban az 1990. május 31-i szerződéssel a Politikatörténeti Intézet javára alapított, a Ptk. 165. § szerinti használat jogát; a c) pontban a Tász. alapján a II. rendű alperes kezelői jogának a megszüntetését, az ingyenes használati jog biztosítását. Rögzítették, hogy "A megállapodást aláíró feleknek az a szándékuk, hogy a Politikatörténeti Intézet ténylegesen fennálló használat jogát ... rendezzék." Ennek érdekében az 1.) pontban megállapodtak, hogy a II. rendű alperes a Tász.-ban szabályozott ingyenes használati jogának bejegyzését követően lemond e jogáról és az ez irányú bejegyzés törléséhez hozzájárul. A 2.) pontban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a II. rendű alperes és a Politikatörténeti Intézet az 1990. március 31-i szerződést érvényes szerződésnek ismerte el. A 3.) pontban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, mint az ingatlan Tász. szerinti kezelője, hozzájárult az 1990. március 31-i szerződés alapján a Politikatörténeti Intézet javára a Ptk. 165. §-án alapuló használat jogának a bejegyzéséhez.

[7] A Fővárosi Földhivatal határozata alapján történt a II. rendű alperes kezelői jogának a bejegyzése és törlése, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelői jogának a bejegyezése; a II. rendű alperes javára a használat jogának bejegyzése és törlése, az 1996. március 20-án kötött szerződés alapján a Politikatörténeti Intézet javára a használat jogának bejegyzése.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperesek a módosított keresetükben az I. rendű alperes javára bejegyzett használat joga törlését, annak érdekében a földhivatal megkeresését kérték az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) 30-31. §-ai alapján elsődlegesen az 1990. május 31-i szerződés, az 1996. január 29-i közös nyilatkozat és az 1996. március 20-i megállapodás Ptk. 200. § (2) bekezdés szerinti érvénytelenségére, másodlagosan a használat jogának a megszűnésére hivatkozással. Az I. rendű felperes kérte az I. rendű alperes kötelezését az 1983 m² ingatlan- és 5144 m² épületrész kiürített állapotban történő birtokba adására. Megsértett jogszabályként megjelölték a Ptk. 112. § (1), a 117. § (1), a 165. § (1)-(2), a 158. § (1), a földről szóló 1987. évi I. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 13. § (2) bekezdést, a Tász. 1-6. §-ait, az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról rendelkező 1990. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Vesz.) 1. §-át, a Hr.-t, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 109/H. § (1)-(2) bekezdését és a 108. §-át. Hivatkoztak arra, hogy a II. rendű alperes nem az MSZMP KB jogutódja; nem volt sem bejegyzett kezelői, sem használati joga. A jog megszűnését arra hivatkozással állították, hogy az I. rendű alperes nem a Politikatörténeti Intézet jogutódja. A keresetük alátámasztására felhívták a "BH 2013.247., 1994.483., PJD 2016.11." szám alatt közzétett eseti döntéseket.