536/B/1999. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtásáról szóló 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 3. számú melléklet D) fejezet 1. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az annak megállapítására irányuló indítványt, hogy a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet teremtett azzal, hogy 1994. július 25. és 1997. december 15. között nem alkotta meg a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 18. § (3) bekezdése szerinti, a gázszerelők nyilvántartására és elfogadására jogosult gázszakmai egyesületről szóló külön jogszabályt.

3. Az Alkotmánybíróság a gázenergiáról szóló 1969. évi VTI. törvény végrehajtásáról szóló 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 3. számú melléklet D) fejezet 1. pontja alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panaszt - annak elkésettségére való tekintettel - visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó eredeti beadványában előadta, hogy épület-gépészmérnöki végzettség és vállalkozói igazolvány birtokában elvégezte lakása gázszerelési munkáit, a gázszolgáltató helyi kirendeltsége azonban - a szükséges képesítés hiányára hivatkozva - három ízben is megtagadta a munka műszaki átvételét.

Ezután panasszal fordult az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelethez, ahonnan azt a választ kapta, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 9. §-a szerint "képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel, vagy az alkalmazottai, illetve segítő családtagjai között van olyan személy, aki az előírt képesítéssel rendelkezik." A gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtásáról szóló 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet (a továbbiakban: NIM rend.) 3. számú melléklet D) fejezet 1. pontja pedig a szóban forgó munka elvégzéséhez csőhálózat- és berendezésszerelő szakmunkás képesítést ír elő. Amennyiben tehát a panaszos vállalkozóként ilyen munkát kíván végezni, neki vagy alkalmazottjának, illetve valamely segítő családtagjának rendelkeznie kell a NIM rend.-ben előírt szakmunkás képesítéssel.

Az indítványozó ezután bírósághoz fordult, amely másodfokon a keresetét elutasította, és megállapította, hogy az alperes joggal tagadta meg a műszaki átvételt, mivel a felperes nem rendelkezett a NIM rend.-ben előírt szakképesítéssel. A jogerős ítélet kelte 1998. október 1.

Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett, 1999. július 9-i keltezésű alkotmányjogi panaszában az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozás jogának sérelmére hivatkozva a NIM rend. 3. számú melléklet D) fejezet 1. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, illetve azt, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a kifogásolt rendelkezés a perben nem lett volna alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság tájékoztatta az indítványozót arról, hogy alkotmányjogi panasza elkésettnek tűnik, és felhívta, hogy igazolja a jogerős határozat kézbesítésének idejét, illetve hogy indítványát módosítsa. Az indítványozó kiegészítő beadványában fenntartotta alkotmányjogi panaszát, noha elismerte, hogy azt a törvényben meghatározott határidőn túl terjesztette elő. Ezen kívül kezdeményezte a panasz alapjául szolgáló jogszabály utólagos absztrakt kontrollját, valamint indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a jogalkotó alkotmánysértő mulasztást követett el azzal, hogy 1994. július 29. és 1997. december 15. között nem alkotta meg a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 18. § (3) bekezdésében meghatározott, a gázszerelők nyilvántartására és elfogadására jogosult gázszakmai egyesületről szóló külön jogszabályt. Ennek a jogszabálynak a hiánya pedig az indítványozó véleménye szerint oda vezetett, hogy a gázszolgáltatók önkényesen kisajátíthatták maguknak a gázsszerelők nyilvántartásba vételének jogát. Ez a helyzet álláspontja szerint a fenti időszakban a vállalkozás jogának sérelmét eredményezte.

II.

Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

Az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezés a következő:

"3. számú melléklet az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelethez

A műszaki-biztonsági szempontból jelentős egyes gázüzemi munkakörök jegyzéke

Munkakör Szakmai képesítés Szakmai gyakorlat

D) Gázszolgáltatás

1. Gáz- Csőhálózat- és

vezeték- berendezésszerelő és berendezésszerelő szakmunkás képesítés"

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványnak az absztrakt utólagos nor-makontrollra irányuló részét vizsgálta meg. Az indítvány erre irányuló részében az indítványozó azt állítja, hogy a NIM rend. 3. számú mellékletének kifogásolt rendelkezésében foglalt szakmai képesítési előírás az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való jogot sérti azok tekintetében, akik nem az előírt, hanem annál magasabb szintű képesítéssel rendelkeznek, mégis az előírt szakképesítés hiányára hivatkoznak velük szemben.

A vállalkozás jogával kapcsolatban az Alkotmánybíróság már az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában kifejtette: "a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. ...A vállalkozás joga ... egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." (ABH 1993. 341., 342.)

A 21/1994. (IV. 16.) AB határozat azt is kimondta, hogy a munkához, foglalkozáshoz, vállalkozáshoz való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E határozat azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy "a vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, hacsak nem tökéletesen szakképzetlen segédmunkáról van szó. ... Az illetékes szakhatóságnak széles mérlegelési lehetősége van arra, hogy milyen szintű és körű ismereteket ír elő az engedély kiadásához. A vizsgaanyag minősítése mindaddig nem alkotmányossági kérdés, amíg a vizsga - például túlzott követelményei vagy a képesítés céljával való összefüggés nyilvánvaló hiánya miatt - a foglalkozás szabad megválasztását szükségtelenül és aránytalanul nem korlátozza." (ABH 1994. 123.)

Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés a gázvezeték- és berendezésszereléshez szükséges feltételként csőhálózat- és berendezésszerelő szakmunkás képesítést ír elő. E képesítési követelmény meghatározása nyilvánvalóan a tevékenység jellegével, annak veszélyességével, a fogyasztók védelmével indokolható, szükséges és arányos korlátozása a foglalkozás gyakorlásának.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi: annak elbírálása, hogy az indítványozó végzettsége milyen szakképesítést foglal magában, hogy az megfelel-e a NIM rend. kifogásolt előírásában foglalt szakképesítésnek, nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe a bírósági határozatok felülvizsgálata sem, még abban az esetben sem, ha azok esetlegesen adott jogszabályi rendelkezés helytelen értelmezésén alapulnak. Az Alkotmánybíróság döntést csak a kifogásolt jogszabály alkotmányossága, illetve alkotmányellenessége tekintetében hozhat.

A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság a NIM rend. 3. számú melléklet D) fejezet 1. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett élő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. E törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek - a mulasztásnak és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek - együttesen kell fennállnia. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogalkotói feladat elmulasztása akkor állapítható meg, ha a jogalkotó jogalkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazásból ered, vagy valamely alapvető jog érvényesüléséhez magából az Alkotmányból szükségszerűen következik a jogszabály megalkotásának kényszere. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles tehát eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990. 83., 86.].

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességgel kapcsolatos gyakorlatát áttekintő 2/2000. (II. 25.) AB határozatban rámutatott arra is, hogy "az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992. 227., 232.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992. 204., 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995. 108., 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 122., 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998. 132., 138.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." (ABH 2000. 33.)

A jelen indítvány mulasztás megállapítására irányuló részében az indítványozó egy múltbéli - már az indítvány benyújtását megelőzően bepótolt - mulasztást kifogásol: a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 18. § (3) bekezdése értelmében "csatlakozó vezeték és fogyasztói berendezés létesítésére, biztonsági előírást érintő leszerelésére, vagy gázfogyasztó készülék le- és felszerelésére csak a külön jogszabályban meghatározott gázszakmai egyesület által elfogadott és általa nyilvántartott gázszerelő jogosult......E rendelkezés 1994. július 25-én lépett hatályba, a hivatkozott külön jogszabály - a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXXXVIII. törvény 19. §-a - azonban csak 1998. január 14-i hatállyal iktatta be a fenti rendelkezésbe a következőket: "A csatlakozó vezeték és fogyasztói berendezés létesítésére, biztonsági előírást érintő leszerelésére, vagy gázfogyasztó készülék le- és felszerelésére a gazdasági kamara által elfogadott és az általa nyilvántartott gázszerelő jogosult..." [E rendelkezés egyébként az indítvány benyújtását követően módosult: a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIII. törvény 23. §-a 2000. november 1-jei hatállyal a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának hatáskörébe telepítette a gázszerelők nyilvántartását. A gázszerelők nyilvántartásáról a 26/2000. (VII. 28.) GM rendelet rendelkezik.]

Kétségtelen tény tehát, hogy a kifogásolt - 1994. július és 1998. január közötti - időszakban nem lépett hatályba az a külön jogszabály, amelyre a gázszolgáltatásról szóló törvény 18. § (3) bekezdése utalt. A mulasztást azonban a jogalkotó 1998. január 14-i hatállyal pótolta, így a mulasztás megállapítására irányuló indítvány már benyújtásakor okafogyott volt, hiszen egy múltbéli mulasztás tényének Alkotmánybíróság általi megállapításához semmilyen következmény nem fűződhetne. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztás megállapítására irányuló indítványt visszautasította.

3. Az indítványozó a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtásáról szóló 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 3. számú melléklet D) fejezet 1. pontja alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panaszt is terjesztett az Alkotmánybíróság elé. Az Abtv. 48. §-a szerint: "(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."

A jelen ügyben a jogerős másodfokú határozat, a Zala Megyei Bíróság 1.Gf. 20-98-040108/3. számú ítélete 1998. október l-jén kelt. Az indítványozó 1999. július 9-i keltezésű alkotmányjogi panasza 1999. július 13-án érkezett az Alkotmánybíróságra. A nyilvánvalóan elkésett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság visszautasította.

Budapest, 2001. december 3.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró