1022/B/2001. AB határozat

a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 46. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 46. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletnek (a továbbiakban: KRESZ) a KRESZ módosításáról szóló 28/2001. (II. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KRESZm.) 19. §-ával megállapított 46. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és e rendelkezés keletkezésére visszamenő hatályú megsemmisítését kérte.

Álláspontja szerint a támadott szabályozás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésével.

Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a támadott előírásnak megfelelően a tehergépkocsinak minősülő gépjárműveket át kell alakítani ahhoz, hogy azokat személyszállításra használhassák. Ebben az esetben azonban utólagos adófizetési kötelezettség keletkezik, mivel a korábban visszaigényelt ÁFÁt az átalakítást követően meg kell fizetni.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése arra utal, hogy "a Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes". A Jat. 12. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé".

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFAtv.) 3. § a) pontja előírja, hogy a törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adót kell fizetni "az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás" után. Az ÁFAtv. 7. § (1) bekezdés c) pontja termékértékesítésnek minősíti azt a tevékenységet is, ha az adóalany a terméket "saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet, ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra".

A KRESZ 46. § (1) bekezdés első mondata megállapítja: "Személyt szállítani csak a járműnek e célra kialakított állóvagy ülőhely részén szabad". A KRESZ 46. § (4) bekezdésének eljárás alá vont szabályozása a következőket tartalmazza: "Tehergépkocsin - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével -abban az esetben szabad a hatósági engedélyben feltüntetett személyek számánál többet szállítani, ha

a) a tehergépkocsi megengedett legnagyobb össztömege 3500 kg-ot meghaladja,

b) a szállított személyek számára megfelelően rögzített és biztonságos ülőhely van,

c) a rakomány a szállított személyeket nem veszélyezteti,

d) a tehergépkocsi össztömege - a rakfelületen szállított személyek súlyát személyenként 68 kg-mal számolva - a tehergépkocsi megengedett legnagyobb össztömegét nem haladja meg,

e) a tehergépkocsi rakfelülete nem billenthető."

III.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó a KRESZ-nek a gépjárműveknek a személyszállításra alkalmassá tétel követelményeit szabályozó rendelkezéseit jelölte meg beadványában. Ez az előírás a tehergépjárművet vásárlók esetében olyan joghatást keletkeztetett, hogy a járművek személyszállításra való átalakítása után - az ÁFAtv. 7. § (1) bekezdés idézett c) pontja szerint - adófizetési kötelezettség keletkezett.

Az Alkotmány 2. § idézett (1) bekezdésében védeni rendelt jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely megköveteli, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok rendezzék, továbbá meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásához tudják igazítani. A jogalkotónak kellő időt kell tehát biztosítania arra, hogy az érintettek a jogszabály szövegét megismerhessék, és eldöntsék, miként alkalmazkodnak a jogszabály rendelkezéseihez. A jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti "kellő idő" mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. Alkotmányossági szempontból az bírálható el, hogy a jogalkotó biztosított-e az érintettek számára legalább minimális felkészülési időt, vagyis lehetőségük volt-e az érintetteknek a jogszabály előzetes megismerésére. Alkotmányellenesség csak a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya esetén állapítható meg. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991. 170, 173174; 7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 45, 47; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992. 131, 132; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992. 155-159; 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997. 292, 298; 723/B/1998. AB határozat, ABH 1999. 795, 798-800; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001. 123, 130.]

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a KRESZm. kihirdetésére 2001. február 15-én, hatályba lépésére pedig 2001. május 1-én került sor. Az érintett jogalanyoknak tehát lehetőségük volt arra, hogy a rendelkezésre álló két és fél hónap alatt a módosított jogszabályi szöveget és annak különböző, így az ÁFAtv. rendelkezésével összefüggő joghatásait megismerjék.

A vizsgált szabályozás visszaható hatállyal érvényesítendő normát sem tartalmaz. Azok az érintettek ugyanis, akik a tehergépkocsit az ÁFA-visszatérítés lehetőségével vásárolták, s azt a KRESZ eljárás alá vont rendelkezése alkalmazásával személyszállításra alakították át, a KRESZm. e szabályozása alapján elegendő időt kaptak arra, hogy megfontolják: a gépjárművet az eredeti célra használják, vagy vállalják az átalakítás más jogszabályokban meghatározott, így adóvonzatú jogkövetkezményeit is.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a KRESZm. támadott előírása nem ellentétes a Jat. 12. § (2) bekezdésével és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével.

2. Az indítványozó az ÁFAtv. előírásait nem támadta. Az Alkotmánybíróság azonban a vizsgált ügy összefüggései kapcsán megjegyzi a következőket. Az Alkotmánybíróság több határozatában elemezte az adó jogintézményének rendeltetését. E határozataiban kifejtette: ". az adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg - az állami újraelosztás révén - a különböző közérdekű feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó - bár másodlagosan, de egyáltalán nem elhanyagolhatóan - az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze. E tekintetben a törvényalkotó "alkotmányos mozgástere" rendkívül széles, mint ahogyan arra az Alkotmánybíróság több határozata is utal." [31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998. 240, 246; 658/B/1994. AB határozat, ABH 2001. 766, 768.] A jogalkotót megillető széles szabályozási jogkör az ÁFAtv. esetében azt jelenti, hogy az adóköteles termékek és szolgáltatások körének, az áfa mértékének, az előzetesen lerótt adó levonásának, az adó visszaigénylésének meghatározásában a jogalkotó szabadon mérlegelhet. Az áfa levonása nem tekinthető alkotmányos alapjognak. Az Alkotmány 70/I. §-ából "csak az következik, hogy az adókat a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva szabad megállapítani". (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 539, 541.)

Budapest, 2002. december 16.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró