647/B/2008. AB határozat

Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségén kívüli zsidó egyházak tekintetében a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével, illetőleg az abból származó pénzbeli igény járadékká alakításával összefüggésben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségén kívüli zsidó egyházak tekintetében a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével, illetőleg az abból származó pénzbeli igény járadékká alakításával összefüggésben benyújtott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 1998. október 1-jén létrejött Megállapodás közzétételéről szóló 1058/1999. (V. 28.) Korm. határozat alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 2000. december 21-én aláírt megállapodás közzétételéről szóló 1045/2001. (IV. 20.) Korm. határozat alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt visszautasítja

Indokolás

I.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény alapján 2004-ben bejegyzett egyház (a továbbiakban: indítványozó) beadványában három kérelmet terjesztett az Alkotmánybíróság elé.

Az indítványozó kezdeményezte a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 1998. október 1-jén létrejött Megállapodás közzétételéről szóló 1058/1999. (V. 28.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm.hat.1.), valamint a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 2000. december 21-én aláírt megállapodás közzétételéről szóló 1045/2001. (IV. 20.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm.hat.2.) alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint e két Korm. határozat 2004. június 15-ével vált alkotmányellenessé, amikor bejegyezték a - Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségétől (a továbbiakban: MAZSIHISZ) független - Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (statusquo ante) zsidó egyházat (a továbbiakban: EMIH). Mivel a Kormány ezt követően nem módosította a támadott, a Kormány és a MAZSIHISZ között létrejött megállapodásokat közzétevő Korm.hat.1-et és Korm.hat.2-őt, ezért azok az indítványozó szerint sértik az Alkotmány 60. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt, a vallás szabad gyakorlásához fűződő jogot és az állam és az egyház elválasztásának elvét, továbbá az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció tilalmát.

Az indítványozó a Korm.hat.1. alkotmányellenességét abban látja, hogy "az örökjáradék alapjául szolgáló, a MAZSIHISZ által lajstromba vett ingatlanokat a zsidó közösség egésze használta és azok jogellenes elvételével a zsidó közösség egésze szenvedett kárt. (...) 2004. június 15.-től kezdve már nemcsak a MAZSIHISZ, de az EMIH is képviseli a zsidó közösséget. A Kormány így nem teheti meg, hogy kárpótolja - támogatja a MAZSIHISZ-hez tartozó zsidók hitéletét, de diszkriminálja pl. az EMIH híveit".

Az indítványozó a Korm.hat.2. alkotmányellenességét arra alapította, hogy a Kormány és a MAZSIHISZ által kötött megállapodásban "a Kormány elismerte, hogy a MAZSIHISZ a hitéleti, közszolgálati, közéleti és társadalmi feladatok területén széles és egyedülálló hatáskörrel rendelkezik és e feladatok ellátására az állam anyagi támogatásban részesíti a MAZSIHISZ-t. (...) [A] megállapodás szövegében ugyan nem fordul elő a kizárólagos jelző, ám a szövegben megfogalmazott széles körű hatáskör, valamint a változtatásnak a MAZSIHISZ egyetértéséhez való kötése ezt az értelmezést támogatja".

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló, az Alkotmány 60. § (3) és 70/A. § (1) bekezdéseinek sérelmét jelentő alkotmányellenesség megállapítását is kérte amiatt, hogy a Kormány "az EMIH megalakulását követően nem módosította" a kifogásolt Korm. határozatokat és "az EMIH többszöri megkeresésére is visszautasította, hogy megállapodást kössön vele (...), így az EMIH-t - egyebek között - az egyházak hitéleti támogatását biztosító örökjáradékból is diszkriminatív módon kizárta".

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.

(... )

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. Az indítvánnyal támadott Korm.hat.1.:

"A Kormány

1. e határozat mellékleteként közzéteszi a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 1998. október 1-jén létrejött Megállapodást;

2. felhívja az érintett minisztereket, hogy a Megállapodásban foglaltak végrehajtásáról gondoskodjanak.

Felelős: érintett miniszterek

Határidő: folyamatos".

3. Az indítvánnyal támadott Korm.hat.2.:

"A Kormány

1. e határozat mellékleteként közzéteszi a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 2000. december 21-én aláírt megállapodást;

2. felhívja az érintett minisztereket, hogy a megállapodásban foglaltak végrehajtásáról gondoskodjanak.

Felelős: érintett miniszterek

Határidő: folyamatos".

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként a Korm.hat.1. és a Korm.hat.2. alkotmányosságának vizsgálhatósága kérdésében foglalt állást.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 46. § (1) bekezdése szerint a Kormány - állami irányítás egyéb jogi eszközeként - határozatban szabályozza az általa irányított szervek feladatait, a saját működését és határozatban állapítja meg a feladatkörébe tartozó terveket. A Jat. 46. § (2) bekezdése rögzíti, hogy e hivatkozott rendelkezés nem érinti az egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogot.

Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlata, hogy a "hatáskör vizsgálatánál nem az aktus elnevezése, hanem a benne foglalt rendelkezések jogi jellege az irányadó". "Önmagában véve (... ) az, hogy valamely aktust olyan elnevezés alatt bocsátanak ki, amelyet a Jat. a jogszabályok vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközei megjelölésére használ, még nem szükségképpen alapozza meg az adott aktus felülvizsgálatára nézve az Alkotmánybíróság hatáskörét" [52/1993. (X. 7.) AB végzés, ABH 1993, 407, 408.].

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a támadott Korm. határozatok a Jat. 46. § (1) bekezdése alapján az állami irányítás egyéb jogi eszközei körébe tartozó normatív határozatnak minősülnek-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Korm.hat.1. az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 3. § (1) és (4) bekezdésében foglalt feladat végrehajtásaként hozott, a MAZSIHISZ által nem természetben visszakért ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká való átalakításáról szóló konkrét megállapodás. A Korm.hat.2. pedig a Kormány és a MAZSIHISZ együttműködésének kereteit meghatározó megállapodás. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egyik Korm. határozatnak sem tulajdonítható a Jat. 46. § (1) bekezdésében taxatíve meghatározott, normatív tartalom: Mivel sem a Korm.hat.1., sem a Korm.hat.2. nem tekinthető állami irányítás egyéb jogi eszközének, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében - hatáskörének hiányára tekintettel - visszautasította.

2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében e két feltételnek (a jogalkotói feladat elmulasztásának és az ebből következő alkotmányellenes helyzetnek) együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968-969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123,131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet pedig minden esetben konkrét vizsgálat eredményeként lehet csak megállapítani [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 508.].

A fentiekre tekintettel az indítvány alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével, illetőleg az abból származó pénzbeli igény járadékká alakításával kapcsolatban volt-e olyan, a Kormányt terhelő jogalkotói feladat, melynek elmulasztása alkotmányellenességet eredményezett.

A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 1991. július 30-án lépett hatályba. Az Etv. értelmében a volt egyházi tulajdonban álló - meghatározott feltételek szerinti - ingatlanokat a törvény hatálybalépését követő 90 napon, illetőleg az azt követő 10 éven belül lehetett visszaigényelni [1. § (1) bekezdés, 11. § (1)-(2) bekezdés]. 1998. január 15-én lépett hatályba a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvénymódosításáról szóló 1997. évi CXXV. törvény, melynek 7. § (2) bekezdése kimondta, hogy hatálybalépésével egyidejűleg az Etv. alapján az ingatlanigénylés lehetősége megszűnik. 1998. január 15-ével az igénylési folyamat lezárult. Az EMIH tehát - nem működő, be nem jegyzett egyházként - nem volt abban a helyzetben, hogy a jogelődjétől kártalanítás nélkül állami tulajdonba került ingatlan(oka)t a jogszabályban rendelkezésre álló határidőben igényelje. A Kormány viszont az indítványozó által sérelmezett "örökjáradék" megállapításakor az Etv. alapján keletkezett pénzbeli kártalanítási igények járadékká alakításának - az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 3. § (4) bekezdésében számára meghatározott - feladatát hajtotta végre. A törvényi szabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát az indítványozó nem kezdeményezte, és nem állította azt sem, hogy az Országgyűlés mint jogalkotó szerv mulasztotta el jogalkotói feladatát.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 2004-ben bejegyzett egyház tekintetében nem állapítható meg olyan jogalkotói feladat, melynek elmulasztásával a Kormány alkotmányellenes állapotot idézhetett volna elő, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.

Az Alkotmánybíróság az indítvány kapcsán megjegyzi, hogy a volt egyházi tulajdonokkal kapcsolatos esetleges egyedi vagyoni igények elbírálására nincs hatásköre.

Budapest, 2008. november 17.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró