1230/B/1997. AB határozat

Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a helyi iparűzési adóról alkotott 31/1991. (XI. 12.) Kr számú önkormányzati rendelete alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság a Kecskeméti Városi Bíróság előtt 4. P. 21.321/1995. szám alatt folyamatban levő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a helyi iparűzési adóról alkotott 31/1991. (XI. 12.) Kr számú önkormányzati rendeletnek a Kecskeméti Városi Bíróság előtt folyamatban levő 4.P.21.321/1995. számú ügyben alkalmazandó 3. § (2) bekezdés g) pontja alkotmányellenességének megállapítása iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Kecskeméti Városi Bíróság az előtte folyamatban levő közigazgatási határozat bíróság által történő felülvizsgálatára irányuló ügyben - a per tárgyalásának felfüggesztése mellett - indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a helyi iparűzési adóról alkotott 31/1991. (XI. 12.) Kr számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Kr) 3. § (2) bekezdés g) pontja alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte.

A Kr vitatott rendelkezése a következő rendelkezést tartalmazza:

"(2) Feltételesen mentes az adó alól: ...

g) 1992. január 1. után újonnan, nem jogutódlással létrejött vállalkozás az engedély kiadását, illetőleg a cégbejegyzést követő évtől számított 2 évig."

A bíróság álláspontja szerint a Kr-nek ez a rendelkezése a gazdasági társaságok hátrányára - az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében szabályozott alapjogok tekintetében - tesz alkotmányellenes megkülönböztetést az egyéni vállalkozók és a gazdasági társaságok között. A megkülönböztetés az indítványozó szerint a Kr vitatott rendelkezésében biztosított adómentesség kezdetének meghatározásában van. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 38. § (1) bekezdése értelmében a helyi iparűzési adó fizetésének kötelezettsége az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik. Az egyéni vállalkozók esetében az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 8. § (1) bekezdése alapján az egyéni vállalkozás a jogerős vállalkozói igazolvány megszerzésével jön létre, a vállalkozó tevékenységét ezt megelőzően nem gyakorolhatja. A gazdasági társaságokról szóló - az ügy elbírálása során irányadó - 1988. évi VI. törvény 24. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság a cégbejegyzéssel, a társasági szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal jön létre. A társaság a tevékenységét a cégbejegyzés megtörténte előtt jogszerűen megkezdheti. Így a vitatott rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy az adómentesség - az iparűzési tevékenység megkezdéséhez viszonyítottan későbbi időponttól illesse meg a gazdasági társaságot, mint az egyéni vállalkozót.

A bíróság álláspontja szerint a Kr vitatott szabálya ellentétben áll a Hatv. 38. § (1) bekezdésének azon rendelkezésével is, mely szerint az adókötelezettség generális szabályként az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával kezdődik.

II.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kr vitatott rendelkezése már nem hatályos. A Kr 3. § (2) bekezdését már 1992-ben módosította a 39/1992. (XII. 23.) Kr számú önkormányzati rendelet. A módosított szöveg az indítványozó által felvetett alkotmányossági problémát nem tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint - amint erre a 25/1993. (IV. 23.) AB határozat (ABH 1993, 188., 190.) is rámutatott - a testület a már hatályon kívül helyezett vagy egyébként hatályban nem lévő jogszabály alkotmányosságát is megvizsgálja az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírósági előterjesztés, illetőleg az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében, amennyiben az érintett vagy sérelmezett eljárásban a hatályban már nem levő jogszabályi rendelkezést kellene alkalmazni. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kr. már nem hatályos vitatott rendelkezésének alkotmányosságát érdemben vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában kimondta, hogy az adókedvezményekre senkinek nincsen az Alkotmányon alapuló alanyi joga; az adókedvezmények megadása, visszavonása, feltételeinek meghatározása a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik. Az adókedvezményre vonatkozó jogszabályi rendelkezések vizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak a megállapítása tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogkörében megállapított kedvezményekkel nem sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 281.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456.; 182/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 588.; 1391/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 629.; 9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994, 74.; 16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 63.]

Indítványozó álláspontja szerint a Kr 3. § (2) bekezdés g) pontjában megállapított adómentesség alkotmányellenes diszkriminációt tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-a értelmezése kapcsán több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezése nem minden fajta különbségtételt tilt, az ilyen különbségtétel ellentétes lenne a jog rendeltetésével. Sem a jogegyenlőség általános követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik az, hogy a jogalkotó célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel levő szempontok szerint ne különböztethetne a jogok és kötelezettségek megállapítása során a jogalanyok között. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történik, a különbségtétel alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti, azaz, ha a különbségtétel önkényes, kellő súlyú indoka nincs. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 556.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 202-204.; 1/1995. (II. 8.) AB határozat, ABH 1995, 47.]

Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban kialakult gyakorlatát [54/1993. (X. 13.) AB határozat ABH 1993, 340-342.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 120-122.] figyelembe véve nincs tartalmi összefüggés a Kr támadott rendelkezése és a 9. § (2) bekezdésében szabályozott vállalkozáshoz való jog, illetőleg a gazdasági verseny szabadsága között.

Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a Kr támadott szabálya tartalmazott-e önkényes, az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetést.

A Kr 3. § (2) bekezdésének g) pontja különbségtétel nélkül minden 1992. január 1-je után újonnan létrejött vállalkozás számára biztosította az adómentességet 2 éves időtartamra. Az, hogy a szabályozás alapján kialakulhattak - mint a per tárgyát képező ügyben is - olyan helyzetek, amelyekben az egyéni vállalkozók és a gazdasági társaságok számára eltérő időpontban nyílt meg adókedvezmény igénybevételének lehetősége, nem alapozza meg az alkotmányellenesség megállapítását.

A Hatv. 6. § g) pontja alapján a helyi önkormányzatot adómegállapítási joga gyakorlásának keretében megilleti az a jogosultság, hogy a törvényben megállapított mentességeken és kedvezményeken kívül további mentességet és kedvezményeket állapítson meg. A mentességek, kedvezmények szabályozása során az önkormányzatnak széles mérlegelési jogköre van a tekintetben, hogy állapít-e meg további mentességet, kedvezményt, ha igen, milyen feltételek mellett nyújtja azt. E mérlegelési jogkörét gyakorolva döntött úgy az önkormányzat közgyűlése, hogy az újonnan alakult vállalkozások számára nyújtott adómentességet mind az egyéni vállalkozók, mind a gazdasági társaságok tekintetében a vállalkozás törvényi feltételeinek fennállását ellenőrizni hivatott állami szervek konstitutív aktusához (a vállalkozói igazolványhoz, illetőleg a cégbejegyzéshez) köti. A közgyűlés e feltétel meghatározásával annak biztosítékát teremtette meg, hogy csak törvényesen létrejött vállalkozások részesülhessenek adómentességben. Mindezeket figyelembe véve a Kr vitatott rendelkezése az adóalanyok közötti különbségtételt nem tartalmaz. Az indítványozó által felvetett megkülönböztetés lehetősége nem a Kr szabályozásából, hanem abból fakadt, hogy a vonatkozó törvényi rendelkezések eltérően határozzák meg a vállalkozói igazolvány és a cégbejegyzés hatályát. Tekintettel arra, hogy az adómentesség ilyen feltételekhez kötése nem tekinthető önkényesnek, annak kellő súlyú, ésszerű indoka van, az adómentesség szabályozása során a közgyűlésnek nem kellett figyelemmel lennie arra, hogy a vállalkozói igazolvány és cégbejegyzés hatályára vonatkozó törvényi rendelkezések eltérésének következtében, az adómentesség igénybevételének lehetősége egyes esetekben eltérő időpontban nyílik meg az egyéni vállalkozó és a gazdasági társaság számára.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kr támadott rendelkezése az indítványozó által kifogásolt alkotmányellenes megkülönböztetést nem tartalmazza.

Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a vitatott szabály ellentétes-e a Hatv. 38. § (1) bekezdésében foglaltakkal, és megállapította, hogy nincs tartalmi összefüggés a két rendelkezés között.

A Hatv. 38. § (1) bekezdése a következő szabályt tartalmazza: "Az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik és a tevékenység megszüntetésének napjával szűnik meg."

A Hatv.-nek ez az előírása az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére vonatkozó, a Kr vitatott szabálya pedig adómentességre vonatkozó rendelkezést tartalmaz.

A Hatv. idézett 6. § g) pontja alapján az adómentesség megállapítása a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik. A helyi önkormányzat az adómentesség szabályozása során szabadon dönt az adómentesség feltételeinek megállapításáról, e körben önkormányzati rendeletalkotás tárgya az adómentesség keletkezésének és megszűnésének szabályozása is.

A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kr vitatott rendelkezése nem alkotmányellenes, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. március 23.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró