440/D/2001. AB határozat
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 2004. május 1-jéig hatályban volt 33. § (1) bekezdés a) pontja első fordulata alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 2004. május 1-jéig hatályban volt 33. § (1) bekezdés a) pontja első fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság egyebekben az indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a Pest Megyei Bíróság 3. K. 27. 803/1999/18. számú ítéletével összefüggésben alkotmányjogi panaszt nyújtott be az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2004. május 1-jéig hatályban volt, 33. § (1) bekezdésének a) pontja első fordulatával kapcsolatosan.
Az indítványozó a jogerős ítéletet 2001. február 14-én vette kézhez. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő - tekintettel arra, hogy 2001. április 15-e, valamint 2001. április 16-a munkaszüneti napra esett - 2001. április 17-én telt le. Mivel az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a határidő utolsó napján postára adta, az Alkotmánybíróság úgy tekintette, hogy az indítványt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül nyújtotta be (768/D/2002. AB határozat, ABH 2003, 1542, 1544.; 917/D/2002. AB határozat, ABK 2004. március, 258, 260.; 540/D/2002. AB határozat, ABK 2004. május, 450, 451.), ezért azt érdemben bírálta el.
Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint ellentétes a támadott szabályozás az Alkotmány 70/I. §-a szerinti arányos közteherviselés elvével is.
Nézete szerint amennyiben a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság jogértelmezése az alkotmányjogi panasszal érintett döntésben helyes, akkor az Áfa tv. kifogásolt szakasza alkotmányellenes, mivel egyrészt az adóbevallás időpontjában még nem ismert jövőbeli tényektől teszi függővé az adólevonási jog gyakorlását, másrészt az alkotmányjogi panasszal támadott szabály az adólevonási jog gyakorlása szempontjából különbséget tesz az adóalanyok beszerzései között aszerint, hogy az adóalanyiságot eredményező, gazdasági tevékenységhez történő felhasználás, hasznosítás mikor következett be; így adóelőnyt élveznek azok az adóalanyok, amelyeknél az eszközök forgási sebessége gyorsabb, megtérülési ideje rövidebb.
Az indítványozó előadta továbbá, hogy az Európai Bíróság döntéseiben megfogalmazódik az adósemlegesség alapelve, amellyel ellentétes az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulata. Rámutatott továbbá arra is, hogy - nézete szerint - az Alkotmánybíróság hivatalból is vizsgálhatja a 77/38 8/EGK irányelv és az Áfa tv. kifogásolt rendelkezései között fennálló ellentétet.
II.
Az Alkotmánybíróság a következő, indítvány által érintett jogszabályhelyek alapján hozta meg a döntését:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(...)
70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
"33. § (1) Nem von ható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást
a) egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja,... "
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az általános forgalmi adózás rendszerében az adóalany csak a termékhez vagy a szolgáltatáshoz hozzáadott érték után adózik. Ebből következően az adóalany az előző fázisokban megfizetett (előzetesen felszámított) adót levonhatja az általa felszámított adók összegéből és csak a különbözetet kell befizetnie az adóhatóságnál.
Az indítvánnyal támadott, 2004. május 1-jéighatályban volt Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja első fordulata alapján nem vonható le továbbá az előzetesen felszámított adó akkor sem, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja.
Az Alkotmánybíróság több határozatában elemezte az adó jogintézményének rendeltetését. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette: "az adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg - az állami újraelosztás révén - a különböző közérdekű feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó - bár másodlagosan, de egyáltalán nem elhanyagolhatóan - az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze, amelynek segítségével a törvényalkotó direkt vagy indirekt módon orientálni tudja a gazdasági élet szereplőit azáltal, hogy bizonyos dolgokat vagy tevékenységi fajtákat adókötelezettség alá von, illetőleg nem von, továbbá adókedvezményben részesít vagy nem részesít.
E tekintetben a törvényalkotó alkotmányos mozgástere rendkívül széles, mint ahogyan arra az Alkotmánybíróság több határozata is utal." [31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 246.; 122/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 737, 741.; 658/B/1994. AB határozat, ABH 2001, 766, 768.]
Minthogy a törvényi főszabály szerint az adólevonás joga csak adókötelezettség alá eső értékesítés esetén illeti meg az adóalanyt, így amennyiben a terméket vagy a szolgáltatást végső fogyasztás céljára, vagy nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel, úgy az ezek után előzetesen megfizetett adó nem vonható le.
A jogalkotót megillető széles szabályozási jogkör az Áfa tv. esetében azt jelenti tehát, hogy az adóköteles termékek és szolgáltatások körének, az áfa mértékének, az előzetesen lerótt adó levonásának, az adó visszaigénylésének meghatározásában a jogalkotó szabadon mérlegelhet.
"A[z Alkotmány] 70/I. §-[á]ból csak az következik, hogy a közterhekhez való hozzájárulást a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva szabad megállapítani." (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 540-541.)
A fenti indokokat alapul véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áfa tv. sérelmezett rendelkezése, amely az adólevonás jogát feltételekhez köti, nem sérti az Alkotmány 70/I. §-át.
2. Az Áfa tv. 2004. május 1-jéig hatályban volt 33. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulata és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn, így az Alkotmánybíróság ezt az indítványrészt is elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján is az ügyben alkalmazott jogszabály Alkotmánynak való megfelelését vizsgálhatja, de nem vizsgálhatja felül a jogalkalmazói gyakorlatot.
Ebből következően arra sincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre, hogy a jogalkalmazás helyességének előzetes vizsgálatától tegye függővé az alkotmányellenesség megállapítását és a támadott szabály megsemmisítését.
"Ellenkező esetben ugyanis az Alkotmánybíróság az eljárása során a hatáskörébe nem tartozó önálló jogszabályértelmezést végezne, és éppen azzal lépné túl hatáskörét, hogy ennek során a jogszabálynak a bírói gyakorlat által történt értelmezése helyességét vitatná." [57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 277.)]
Így az erre vonatkozó indítványi részt az Alkotmánybíróság visszautasította.
Az indítványozó említést tett továbbá arra vonatkozóan is, hogy az Abtv. 44. §-ának értelmében az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva is vizsgálhatja jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszközének nemzetközi szerződésbe ütközését.
Az Abtv. 44. §-ában foglalt hivatalbóli eljárás kezdeményezése fogalmilag kizárt, a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát pedig az indítványozó nem kezdeményezheti, ezért e vonatkozásban kifejtett megállapításait az Alkotmánybíróság figyelmen kívül hagyta.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Áfa tv. 2004. május 1-jéig hatályban volt 33. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította; az indítványt az egyéb kérelmek vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) és c) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2005. június 7.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró