122/B/1996. AB határozat

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 65. § (1) bekezdés b) és f) pontja, (2) és (3) bekezdése, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése, a társadalombiztosításról szőlő 1975. évi II. törvény 103/A, § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 65. § (1) bekezdés b) és f) pontja, valamint (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szőlő 1975. évi II. törvény 103/A, § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság a jogszabály kiegészítésére irányuló kérelmet visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Több indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. §-át és 9. §-át sérti a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 65. § (1) bekezdés f) pontja és (2) valamint (3) bekezdése, mert egyenlőtlen helyzetbe hozza a magánszemélyeket, diszkriminál a pénzintézetekbe befektetők és a saját vállalkozásukba fektetők között. Hivatkoztak arra is, hogy a szabályozás ellentétben áll a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) ügyleti kamatra vonatkozó rendelkezéseivel.

Állították azt is, hogy az Szja tv. 65. § (1) bekezdés f) pontja ellentétes az 59/1995. (X. 6.) AB határozatban kifejtett elvekkel.

2. Az indítványozók egy része szerint diszkriminatív az Szja tv. 65. § (3) bekezdése, mert e szabály következtében az Szja tv. 65. § (1) bekezdés f) pontjában megállapított megszorító rendelkezések nem vonatkoznak az átalakult szövetkezetekre, illetőleg a szövetkezet tagjainak fizetett tagi kölcsön és célrészjegy kamatának mértékére; a kedvezmények kizárólag a régi alapítású szövetkezetekre vonatkoznak. Nem vonatkozik a kedvezmény az indítványozók értelmezése szerint azokra a szövetkezetekre, akik az átalakulást megkezdték, de önhibájukon kívül 1993. december 31-ig befejezni nem tudták. Hivatkoztak az Alkotmány 9. § (2) bekezdése és 12. § (1) bekezdése sérelmére is.

3. Az egyik indítványozó szerint az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével ellentétes az Szja tv. 65. § (1) bekezdés b) pontja, mert adózási szempontból nem lehet különbség a tagsági viszonyt megtestesítő és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból származó kamatjövedelem adójogi minősítése és ezáltal adókulcsa között. Utalt arra is, hogy az Szja tv. 1996. január 1-jén hatályba lépett rendelkezései szerzett jogokat érintő érdeksérelemmel járnak.

4. Alkotmányellenesnek, az Alkotmány 70/A. §-át, 70/E. §-át és 70/I. §-át sértőnek tartja az egyik indítványozó a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 39. § (1) bekezdését is, mert e szabály szerint nem a jövedelem, hanem a bevétel az iparűzési adó alapja; iparűzési adót ennek megfelelően veszteség esetén is fizetni kell.

5. Az egyik indítványozó szerint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/A. § (3) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. §-át, 70/E. §-át és 70/I. §-át, mert kisvállalkozóknál nem a tényleges jövedelem a járulék alapja, hanem a minimálbér.

II.

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

"70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

2. Az Szja tv. indítványokkal érintett szabályai az alábbiak:

"65. § (1) E törvény alkalmazásában kamat: (...)

b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hozadéka, ha azt jogszabály kamatnak nevezi, ideértve azt az árfolyamnyereséget is, amelyet az ilyen értékpapír névértéknél alacsonyabb (diszkont) áron történő kibocsátása esetén a jegyzési ár és a névérték között a kamat helyett kap az értékpapír lejáratakor a magánszemély, valamint ideértve az ilyen értékpapír nyilvános forgalmazása során a kamat helyett elért árfolyamnyereséget is; (...)

f) a kifizető által a magánszemély(ek)től felvett hitel (kölcsön) után kifizetett kamat és/vagy az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során fizetett kamat és/vagy árfolyamnyereség - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is - a kifizetőnél együttesen legfeljebb évi 200 ezer forintot, az 1995. december 31. napja után létrejött ügyletek esetében személyenként legfeljebb évi 10 ezer forintot meg nem haladó összegben számít kamatjövedelemnek, akkor is, ha egyébként a d)-e) pontokban meghatározott feltételek teljesülnek; (...)

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül, illetőleg az ott meghatározott korlátokat meghaladóan kamat címén megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelmének számít.

(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetőleg az ilyen szövetkezetből csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet, valamint az 1993. december 31-ig az 1992. évi I. törvény hatálya alatt megalakult szövetkezet a tagjának fizet, feltéve, hogy az a d) és e) pontok szerinti jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban előírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad.

(4) A kamatból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék.

(5) E § alkalmazásában:

a) nyilvános forgalomba hozatalnak minősül az értékpapír nyilvános ajánlattétel útján történő kibocsátása, illetve a korábban zártkörűen forgalomba hozott értékpapír eladásra történő felajánlása nyilvános ajánlattétel útján;

b) zártkörű forgalomba hozatalnak minősül az értékpapírnak az a) pontban foglaltaktól eltérő módon történő forgalomba hozatala, így különösen az értékpapír egyedileg előre meghatározott befektető részére történő kibocsátása a befektetőnek az értékpapír átvételére vonatkozó előzetes szándéknyilatkozata alapján;

c) nyilvános forgalmazás az értékpapírnak bárki számára azonos feltételekkel történő forgalmazása;

d) zárt forgalmazás az értékpapírnak a c) pontban foglaltaktól eltérő adásvétele, illetőleg ettől függetlenül is, előre meghatározott személyek körében történő forgalmazása;

e) takarékbetétnek minősül bármely hitelintézeti betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla-követelés egyenlege is."

3. A T. indítvány benyújtásakor hatályos szövege szerint:

"T. 103/A. § (1) A munkáltató a 10. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-f) pontjában, továbbá a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott (elszámolt) adóköteles jövedelem után a 103. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. (...)

(3) Az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bekezdés] és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagja, segítő családtagja [10. § (1) bekezdés f) pontja] után a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és a baleseti táppénz folyósításának időtartamára, valamint a katonai szolgálat idejére. Azokra a naptári napokra, amelyekre a járulékfizetési kötelezettség fennáll, a havi járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni."

4. A Hatv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése az alábbi volt:

"39. § (1) Az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével.

A Hatv. támadott szabálya az indítvány benyújtását követően módosult.

A Hatv. hatályos 39. § (1) bekezdése szerint

"Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint

a) 1998. évben az anyagköltség 33%-ával,

b) 1999. évben az anyagköltség 66%-ával,

c) 2000. évtől az anyagköltséggel."

Az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag, alkotmányossági szempontból, a korábbival azonos. A konkrét esetben megállapítható, hogy a hatályos szabály szintén a nettó árbevételből kiindulva határozza meg az adó alapját, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást a Hatv. módosult 39. § (1) bekezdése tekintetében folytatta le.

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott az adókedvezményekkel összefüggő alkotmányossági kérdésekkel és az indítványok elbírálása során az adó jogintézményének tulajdonképpeni rendeltetéséből indult ki.

Az Alkotmány az "Alapvető jogok és kötelességek" című XII. fejezetében állapítja meg a közteherviselés alapvető kötelezettségét. Az Alkotmány 70/I. §-a értelmében minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

"Az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen vethet ki adót. A 70/I. §-ból csak az következik, hogy az adókat a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva szabad megállapítani" (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 539., 541.).

Az Szja tv. az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott, alapvető állampolgári kötelességre vonatkozó szabályt állapít meg; a közterhekhez való hozzájárulás egyik formáját, a személyi jövedelemadót szabályozza.

Az Alkotmánybíróság felfogása szerint "az adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg - az állami újraelosztás révén - a különböző közérdekű feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó - bár másodlagosan, de egyáltalán nem elhanyagolhatóan - az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze, amelynek segítségével a törvényalkotó direkt vagy indirekt módon orientálni tudja a gazdasági élet szereplőit azáltal, hogy bizonyos dolgokat vagy tevékenységi fajtákat adókötelezettség alá von, illetőleg nem von, továbbá adókedvezményben részesít vagy nem részesít. E tekintetben a törvényalkotó 'alkotmányos mozgástere' rendkívül széles, mint ahogyan arra az Alkotmánybíróság több határozata is utal" [31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998. 240., 246.].

Az Szja tv. az értékpapírból származó különböző jövedelemformák (mint kamat, osztalék, árfolyamnyereség) fogalmát külön határozza meg. A törvény 65. §-a részletezi azon bevételeket, amelyeket a törvény alkalmazásában kamatnak kell tekinteni. A kamatbevétel egésze jövedelemnek számít, és 0 százalékos adókulcs vonatkozik rá.

Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatban elvi jelentőséggel mutatott rá, hogy "A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. ... A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára" (ABH 1992. 280., 281.).

A 12/1994. (III. 2.) AB határozat szerint "amíg a közterhekhez való hozzájárulás - így az adózás is - az Alkotmány 70/I. §-ából eredő alapvető kötelezettség, addig e kötelezettség alóli mentesülésre, vagy bizonyos mértékű kedvezményekre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alapvető joga. Azt tehát a törvényhozó dönti el - pénzügyi, gazdasági stb. szempontok alapján -, hogy mely adóalanyokra, illetve adótárgyra nézve nyújt adókedvezményt vagy mentességet" (ABH 1994. 402., 403.). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a termőföld mértékére és értékére vonatkozó egyes korlátozások alkotmányossági elbírálásánál abból indult ki, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.].

Az Szja tv. 1. § (3) bekezdése szerint "a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg."

Az Szja tv. a nyilvános forgalomba nem kerülő értékpapírokra és a célrészjegyre a kifizető által fizetett kamatnak, valamint árfolyamnyereségnek csak egy részét ismeri el 0%-kal adózó kamatként. E megszorításra azért került sor, hogy megakadályozza az adókikerülési célzatú, más jogcímek helyett "kamat" címen juttatott jövedelmek köztehermentes kifizetését. A törvényben felsorolt esetek közé nem sorolható, vagy az ott szereplő korlátokat meghaladóan kamat címén szerzett bevétel egyéb jövedelemnek minősül (a bevétel egésze jövedelem és az összevont adóalap részét képezi).

Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit (772/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 519., 522.). A jelen ügyben is azt vizsgálta, hogy az Szja tv. szabálya az indítványokban felhozott érvek alapján ellentétes-e az indítványokban hivatkozott alkotmányi rendelkezésekkel, azaz az állított sérelem összefüggésben áll-e "végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával" és felismerhető-e, hogy "a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes".

Az Szja tv. vizsgált szabályai, az Szja tv. 65. § (1) bekezdés b) és f) pontja továbbá a 65. § (2)-(3) bekezdése, meghatározott értékpapírok hozadékáról, meghatározott felek között kötött, meghatározott típusú szerződésről, az ebből származó jövedelemről szólnak. Ezekben az ismérvekben nem ismerhető fel önkényesség. A törvényhozó dönti el - pénzügyi, gazdasági stb. szempontok alapján -, hogy mely adóalanyokat, milyen szerződésből származó jövedelmek, illetve adótárgyak tekintetében mentesít a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól.

A kifogásolt rendelkezések nem ütköznek az Alkotmány 9. § (2) bekezdése rendelkezéseibe sem. Eszerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

A 620/B/1992. AB határozat (ABH 1994. 539., 542.) szerint bár az adó általános funkciója az, hogy az állambevételt biztosítsa, a gazdaságpolitika egyik eszközeként is szolgál. A gazdaságpolitika meghatározása, ezen belül adójogi eszközökkel egyes tevékenységek támogatása, a befektetések ösztönzése vagy esetleg háttérbe szorítása önmagában nem alkotmányossági kérdés. Az állam adópolitikáját végrehajtó jogszabály alkotmányossága akkor lenne kérdéses, ha az pl. kétséget kizáróan a vállalkozások teljes felszámolására irányulna. Az Szja tv. vizsgált szabályairól ilyet az indítványozók sem állítottak.

A kifejtettekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a támadott szabályok az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe, 12. § (1) bekezdésébe vagy a 70/A. § (1) bekezdésébe ütköznének.

2. Alkotmányjogi szempontból adókedvezménynek minősül az, hogy a kamatból származó jövedelem után az adó mértéke 0 százalék.

A 361/B/1994. AB határozat (ABH 1996. 483., 485.) egy adójogszabállyal kapcsolatban kimondta, hogy valamely kedvezmény jövőbeni fenntartása nem minősíthető "szerzett jognak". A vizsgált adójogszabály meghatározott adóévben szerzett jövedelmekre kiterjedő hatállyal szabályozza az adókedvezmények rendszerét.

Nem állapítható meg ezért, hogy az Szja tv. vizsgált, 1996. január 1-jén hatályba lépett rendelkezései "szerzett jogok" tekintetében alkotmányellenességet okoznak.

3. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendelkezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet..." [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 175., 176.].

A jelen esetben nem állapítható meg az, hogy az Szja tv. 65. § (1) bekezdés f) pontja és (2) bekezdése rendelkezéseivel a Ptk. ügyleti kamatra vonatkozó rendelkezései anyagi alkotmányellenességhez vezető ellentétben állnának.

4. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a 59/1995. (X. 6.) AB határozatban (ABH 1995. 295-303.) az Szja tv. 3. § 49. pontját vizsgálta.

Ennek értelmében kamatjövedelemnek minősült a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata - ideértve a zárt kibocsátású értékpapír kamatát és árfolyamnyereségét együttvéve -, feltéve, hogy annak mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot nem haladja meg. Abban az esetben, ha társas vállalkozás magánszemély(ek)től kölcsön vett összeg(ek), valamint zárt kibocsátású értékpapírok után fizet a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot meg nem haladó kamatot (árfolyamnyereséget), akkor az év során általa ily módon kifizetett együttes összegnek csak azon része minősül az előbbi hivatkozás szerinti kamatjövedelemnek, amely nem haladja meg a jegyzett tőkéjének a 10%-át, de legfeljebb a 200 ezer forintot. Jegyzett tőke alatt a társas vállalkozás adóévet megelőző évi éves beszámolójában, egyszerűsített éves beszámolójában, egyszerűsített mérlegében, illetve - kezdő vállalkozás esetén - a nyitó mérlegben kimutatott jegyzett tőkét kell érteni. Az ily módon kifizetett összeget több magánszemély esetén megállapodás szerint kell figyelembe venni. Az előzőekben meghatározott korlátokat meghaladó összeg a magánszemély 29. § szerinti jövedelme.

Az Alkotmánybíróság az Szja tv. vizsgálat alá vont 3. § 49. pontja első mondatával összefüggésben azt állapította meg, hogy jogpolitikai és adópolitikai célok a jövedelmek differenciált kezelésére, a kamatjövedelmek 3. § 49. pont első mondata szerinti kategorizálására indokot adhatnak.

Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította azt is, hogy a második mondatba foglalt szabállyal viszont a magánszemélyektől való kölcsönfelvételre és zárt körű értékpapír-kibocsátásra jogosult és képes jogalanyok, vállalkozások köréből egyes jogalanyok önkényes és indokolatlan kiemelése történt meg.

Az Szja tv. 3. §-ának 18. pontjában fel nem sorolt, de jegyzett tőkével rendelkező gazdasági és adójogi jogalanyokra, minthogy azok e rendelkezés alkalmazásában nem társas vállalkozások, nem vonatkozott ez a korlát. E rendelkezés a társas vállalkozások taxatív módszerrel meghatározott adójogi fogalmába tartozó és az azon kívül eső valamennyi gazdasági szereplő vállalkozás között különböztetett. E két kör között egyenlőtlen volt a jogok elosztása, azaz az akkor vizsgált rendelkezés a gazdaság szereplői között a hitelfelvételi lehetőség szempontjából indok nélkül tett különbséget.

Az Alkotmánybíróság megjegyezte ugyanakkor, hogy önmagában a 0%-os kulccsal adózó kamatjövedelem körének meghatározása, ezen belül mértékbeli és mennyiségbeli korlátok felállítása (így a jegyzett tőke arányában vagy fix mértékben meghatározott korlát felállítása) nem alkotmányellenes.

Tekintettel arra, hogy az Szja tv. most vizsgált szabálya már nem csupán a társas vállalkozásokra irányadó, hanem valamennyi kifizetőre; az 59/1995. (X. 6.) AB határozatban az Szja tv. 3. § 49. pontjával kapcsolatban kifejtettek a jelen ügyre nem alkalmazhatók.

5. Az Alkotmánybíróság a 963/B/1993. AB határozatában (ABH 1996. 437-445.) már vizsgálta a Hatv. 39. § (1) bekezdése akkor hatályban volt rendelkezéseinek alkotmányosságát. E határozatában úgy foglalt állást, hogy a vitatott rendelkezés alkotmányellenessége az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem állapítható meg.

A 476/B/1997. AB végzéssel (ABH 1997. 963.) elbírált ügyben az indítványozó pedig azt fejtette ki, hogy "a vitatott rendelkezés alapján az iparűzési adó nem az elért jövedelmen, hanem a bevételen alapul, a szabályozás nem veszi figyelembe a vállalkozás működtetése során felmerülő költségeket, veszteséges vállalkozásoknak is keletkezik adófizetési kötelezettsége, azaz az iparűzési adó esetenként nem valós jövedelmeket adóztat. Indítványozó álláspontja szerint a nem valós jövedelem adóztatása - amint azt az Alkotmánybíróság 72/B/1996. AB határozatában kimondta - alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 70/I. §-át." Az Alkotmánybíróság azt az indítványt - a 963/B/1993. AB határozatában kifejtettekre hivatkozva - visszautasította.

A jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak a Hatv. módosított 39. § (1) bekezdésének alkotmányosságáról kell döntenie. Az indítvány tehát nem a korábban elbírált szövegű jogszabályi rendelkezésre vonatkozik, ugyanakkor az indítványozó alkotmányjogi szempontból tartalmilag ugyanazt kifogásolja, mint amit az Alkotmánybíróság a korábbi határozatokban már elbírált.

Helyi iparűzési adót az önkormányzat vezethet be az illetékességi területén, gazdasági tevékenység végzése után. Az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére az adóköteles gazdasági tevékenység (termékelőállítás és/vagy szolgáltatás) gyakorlásának tényleges időbeli terjedelme az irányadó. Az adó alapja az adóköteles gazdasági tevékenység gyakorlásával elért nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint az anyagköltség meghatározott részével. A nettó árbevétel fogalmát a Hatv. 52. § 22. pont a)-j) pontjai határozzák meg. Az iparűzési adó kötelezettségnek nem a jövedelem az alapja.

Az Alkotmány 70/I. §-a, az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében, nem zárja ki azt, hogy a jövedelem adók mellett az állam más típusú fizetési kötelezettséget (pl. forgalmi vagy vagyonadók, illeték, vám, járulék, hozzájárulás, bírság, díj stb.) is előírjon. A közterhekhez való hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281.]. Az Alkotmány 70/I. §-ából nem következik az, hogy (adó)fizetési kötelezettséget (ezek között az iparűzési adót) a jövedelem adók szempontjából veszteségesnek tekintendő vállalkozásoknak előírni nem lehet.

Az Alkotmánybíróság a Hatv. hatályos 39. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványnak ezt a részét, az idézett döntésekben kifejtettekre is utalva, elutasította.

6. Az Alkotmánybíróság az 54/1995. (IX. 15.) AB határozatában (ABH 1995. 245., 248-249.), majd a 73/1995. (XII. 15.) AB határozatában (ABH 1995. 358., 362-365.) megállapította, hogy az a szabályozás, amely a vállalkozók, társas vállalkozások tagjai tekintetében a társadalombiztosítási (ideértve az egészségbiztosítási továbbá nyugdíj) járulékfizetés alapját legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér összegében állapítja meg, önmagában nem alkotmányellenes.

A 34/1997. (VI. 11.) AB határozatban pedig az Alkotmánybíróság a T. 103/A. § (3) bekezdésében, a 103/D. § (2) és (7) bekezdésében, a 103/E. § (2) bekezdésében, továbbá a 119/A. § (3) bekezdésében foglalt, a minimálbér járulékalapként meghatározására vonatkozó rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat utasította el (ABH 1997. 174.). A T-t 1998. január 1-jétől hatályon kívül helyezték.

Minthogy a T. indítványban támadott rendelkezése alkotmányellenességéről az Alkotmánybíróság az indítvány benyújtását követően már döntött, az Alkotmánybíróság a T. 103/A. § (3) bekezdése vizsgálatára irányuló eljárást - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) TÜ. határozat 31. §-ának b) pontja alapján - megszüntette.

7. Az egyik indítványozó az Szja tv. 65. § (1) bekezdés b) pontja kiegészítését is kérte, ezt a kérelmet azonban az Alkotmánybíróság visszautasította, mert az Alkotmánybíróságnak a jogszabályok módosítására vagy kiegészítésére hatásköre nincs.

Budapest, 2002. december 2.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró