98/1993. (XII. 24.) OGY határozat

az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről

Az Országgyűlés az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvényben (a továbbiakban: PTV) és a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvényben foglaltak szerint határozatot hoz az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről (a továbbiakban: Irányelvek). E határozatban a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésének, hasznosításának formáit, az osztalék meghatározására, illetve felhasználására vonatkozó rendelkezéseket önálló fejezet tartalmazza.

Az Irányelvek rögzítik a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájával összhangban, az 1993-ra érvényes privatizációs célkitűzéseket és főbb eljárási szabályokat.

Az Irányelvek - a magyar gazdaság hatékony működésének megalapozása érdekében - a következő privatizációs stratégiai célok elérését célozza:

- a gazdaság hatékonyabbá tételét, a nemzetgazdaság életképességének megőrzését és javítását;

- a modern piacgazdaságokra jellemző tulajdonosi szerkezet kialakítását;

- a tudatos piacépítést, a piaci verseny erősítését;

- a hazai tulajdonosi réteg lényeges bővítését, megerősítését;

- a gazdaság modernizálásához nélkülözhetetlen többletforrás biztosítását;

- a világpiacba történő integráció előmozdítását;

- az államadósság csökkentését.

Az Irányelvek megerősítik, hogy hazánkban 1993-ban is piacgazdasági célok megvalósítása érdekében, piaci eszközrendszer alkalmazásával kell folytatni az állam vállalkozási vagyonának értékesítését, illetve kezelését.

I. Fejezet

1. A Vagyonpolitikai Irányelvek célrendszere

1.1. Az Irányelvek általános tulajdonpolitikai célja a magántulajdonra épülő gazdasági viszonyok megerősítése, az állami tulajdon lebontásának ésszerű gyorsítása, a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon eredményes és hatékony működtetése, illetve kezelése.

1.2. Az általános cél mellett megjelölt részcélok:

- a külföldi befektetők privatizációs érdeklődésének fenntartása, megerősítése;

- a hazai vállalkozók, termelők, munkavállalók és a vállalati management tulajdonszerzésének támogatása;

- a lakossági kisbefektetők körének szélesítése;

- a termelés és a vállalati szervezetrendszer megújítása, a versenyt gátló struktúrák lebontása és az ésszerű decentralizálás;

- a privatizációs piac szereplői körének szélesítése;

- a foglalkoztatáspolitikai - munkahelymegőrzés, munkahelyteremtés - és a munkavállalói szociális szempontok hatékonyabb érvényesítése;

- a privatizáció során a gazdaság forrásokhoz juttatása, fejlesztési források bevonása a gyártmánystruktúra és a technológia fejlesztése, az ezzel összefüggő kutatások segítése céljából;

- az állami tulajdonosi jogok hatékony gyakorlása, a privatizáció és a vagyonkezelés során az állami tulajdon védelmének biztosítása, az eredményesebb vállalati gazdálkodás előmozdítása.

2. A privatizációs folyamat eljárási szabályai

2.1. A versenyeztetéssel szembeni követelmények

Az állami tulajdon értékesítése során az állam tulajdonosi jogai gyakorlójának fő szabályként kell alkalmaznia a versenyeztetési eljárást. Az eljárásnak a következő követelményeknek kell megfelelnie:

- a tulajdonosi jogok gyakorlója eljárási és döntési szabályainak, valamint az alkalmazott versenyeztetési szabályoknak az érintettek számára megismerhetőknek és áttekinthetőknek kell lenniük. A versenyeztetési eljárás keretében valamennyi lehetséges résztvevőnek azonos feltételeket kell biztosítani ajánlatának kidolgozásához és benyújtásához. Ennek érdekében gondoskodni kell a versenykiírások legszélesebb körű közzétételéről, az információk szakmai, érdekképviseleti, ágazati szervezetek, kamarák közreműködésével történő terjesztéséről;

- belső munkavállalói csoport vagy hazai befektető által tett hasonló vételi ajánlat esetén a végső elbírálásnál ezen ajánlatot kell előnyben részesíteni;

- az eljárási szabályoknak érvényesíteniük kell az állami vagyon hatékony védelméhez fűződő követelményeket; értékesítésre kizárólag a korrekt versenyeztetés eredményeként kialakuló árszinten, a privatizáció egyéb céljait (pénzügyi reorganizáció, műszaki fejlesztés megalapozása, közgazdaságilag ésszerű foglalkoztatási szint, valamint a munkavállalók számára legkedvezőbb jövedelmi feltételek és szociális ellátás biztosítása stb.) lehetőleg optimálisan kielégítő ajánlat alapján kerülhet sor;

- az állami tulajdon értékesítésének folyamatában a hatályos jogszabályok rendelkezései szerint kell megjeleníteni az érdekegyeztetés gyakorlatát, és a munkavállalói érdekképviseleteket a szerződéskötést követően tájékoztatni kell a munkavállalók foglalkoztatására, jövedelmi és szociális ellátására, illetve tulajdonhoz jutási lehetőségeire vonatkozó megállapodásokról.

2.2. Zártkörű versenytárgyalás meghirdetése

A privatizáció során az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója zártkörű, meghívásos versenytárgyalást a következő célok elérése érdekében hirdethet meg:

- szakmai befektetői kör privatizációs részvételének biztosítása;

- belföldi piacon termelési és értékesítési szempontból indokolatlan monopolhelyzet létrejöttének megakadályozása, belföldi termelés és piac védelme;

- különleges nemzeti érték megóvása;

- környezetvédelmi követelmények kielégítése, különösen a felhalmozott környezeti károk, terhek rendezésének biztosítása;

- egyes szakmakultúrák védelme.

3. Az időlegesen állami tulajdonhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok gyakorlása

Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 31. §-ában rögzítettek szerint 1993. június 30-át követően az Állami Vagyonügynökség valamennyi, társasággá átalakulását nem kezdett, még önkormányzó (vállalati tanács, dolgozók közgyűlése, illetve küldöttgyűlése vezetésével működő) vállalat esetében kezdeményezi az átalakulás összehangolt, a nemzetgazdasági, vállalati és munkavállalói érdekeket egyaránt figyelembe vevő, koordinált eljárását.

3.1. Privatizációs célból a vállalati tanács vagy a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működő vállalatok közül - már 1993. június 30-a előtt - államigazgatási irányítás alá kell vonni azokat a vállalatokat, amelyek önkormányzati vezetése nem segíti elő az átalakulást és a privatizációt.

Az államigazgatási felügyelet alá vont vállalat esetében a tulajdonosi jogok gyakorlása a privatizáció előkészítését, szükség esetén az önálló szervezeti egységekre bontást célozza.

3.2. Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon hasznosításának formái

Az időlegesen állami tulajdonban maradó társasági részesedéseket az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója:

- hazai és/vagy külföldi befektetőknek értékesíti;

- hazai befektető erre irányuló igénye esetén hitelkonstrukciók keretében vagy részletfizetésre eladja, lízingbe adja, opciót köt ki rá;

- társaságokba, befektetési alapokba, portfólió csomagokba helyezi;

- a törvényi előírásoknak megfelelően ingyenesen átadja az Irányelvek II. fejezet 5. pontjában szereplő szervezeteknek, az ott rögzített módon;

- különböző technikákkal vagyonkezelésbe adja;

- a kárpótlási célokra felhasználja.

Az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetek azoknál a gazdasági társaságoknál, ahol meghatározó tulajdoni részesedéssel rendelkeznek, a társaságok jogilag szabályozott - döntéshozatali rendjének megfelelően érvényesítik tulajdonpolitikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseiket. Ez kiterjed az irányító testületek összetételének meghatározására és a működésükkel kapcsolatos követelmények kidolgozására, valamint tevékenységük időszakonkénti ellenőrzésére, elismerésére vagy szankcionálására.

3.3. Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon után járó osztalék meghatározása

Az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetek az állami tulajdonhoz (tulajdonrészhez) kapcsolódó osztalékpolitikájuk kidolgozásakor - fontossági sorrendben - a következő szempontokat érvényesítik:

- a gazdasági társaság működőképességének megőrzése, illetve a fejlesztési, piaci lehetőségek bővítése;

- a vagyoni érték gyarapítása;

- pénzügyi, technológiai és környezetvédelmi reorganizáció;

- külső forrásbevonás feltételének megteremtése;

- kezességvállalás fedezetének biztosítása;

- központi bevételek realizálása.

4. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyonhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok gyakorlása

4.1. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezelésének, hasznosításának a formái

A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon tekintetében az ÁV Rt. - az 1992. évi LIII. törvény keretei között - az állam tulajdonosi jogait az alábbiak szerint gyakorolja:

- az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény hatálya alá tartozó állami vállalatokat gazdasági társasággá alakítja át, ha azokban az átalakulást követően tartós állami tulajdonrész marad fenn; ezen vállalatok átalakításáig jogosult és köteles gyakorolni - a Vt. szerinti - alapítói jogokat.

A hozzá tartozó gazdasági társaságokban tartósan fennmaradó tagsági (részvényesi) joga alapján gyakorolja a Gt.-ben meghatározott tulajdonosi jogokat; ennek keretében:

a) a hozzá tartozó tartós állami tulajdont képező vállalkozói vagyon piaci típusú, üzleti alapú hatékony működtetése céljából - a vagyon tartós tulajdoni jellegének, illetve a kötelező legkisebb mértékének a megőrzésével - gazdasági társaságokat, továbbá más vagyonkezelő holdingokat, illetve zártvégű portfólió befektetési alapokat hozhat létre;

b) a tulajdonosi jogok hatékony gyakorlása érdekében gondoskodik a hozzá tartozó gazdálkodó szervezetek hatékony tulajdonosi irányításáról, illetve vagyonkezeléséről. Portfólió, illetve más típusú vagyonkezelési pályázatot írhat ki, illetve ezek alapján megkötheti - az 1992. évi LIII. tv. keretei között - a kapcsolódó szerződéseket;

c) azon gazdasági társaságok esetében, amelyekben a tartós állami tulajdon mértéke 100%-os, gondoskodik - a Gt.-ben meghatározottak szerint - a tulajdonosi irányítási jogok megfelelő gyakorlásáról - az alaptőkéjén felüli vagyona terhére - tevékenységének kiszélesítése érdekében - gazdasági társaságokban tulajdoni részesedést szerezhet.

Az alaptőkéjén felüli vagyona vonatkozásában az állam tulajdonosi jogainak gyakorlása során - a tartós állami tulajdoni jelleg megőrzésével és figyelembevételével - a vagyont jogosult és köteles:

a) a privatizálható vagyoni részt értékesítésre megfelelően előkészíteni, majd azt hazai vagy külföldi befektetőknek értékesíteni;

b) a törvényi előírásoknak megfelelően - és törvényi felhatalmazás alapján - ingyenesen átadja az Irányelvek II. fejezet 5. pontjában szereplő szervezeteknek, az ott rögzített módon;

c) kárpótlási célokra használja fel;

d) kormányzati privatizációs programokon keresztül hasznosítja;

e) vagyonkezelésbe adja, amely során gondoskodik:

- a külső forrásbevonás feltételeinek megteremtéséről; új fejlesztési, piaci lehetőségek bővítéséről;

- a különböző pénzügyi alapok (garanciaalap, tartalékalapok stb.) fedezetének megteremtéséről;

- a privatizációt elősegítő termelői infrastruktúra fejlesztéséről.

Az ÁV Rt. köteles a mindenkori hozzá tartozó állami vagyont a Kormány gazdaságstratégiai célkitűzéseinek megfelelően kezelni, illetve hasznosítani.

4.2. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozási vagyon után járó osztalék meghatározása, felhasználásának keretei

Az ÁV Rt. osztalékpolitikájának kidolgozása során a következő szempontok szerint köteles eljárni:

- elsődleges szempont a hozzá tartozó gazdasági társaságok hatékony működtetése, a vagyonvesztés elkerülése, a vagyonvédelem, illetve a vagyoni érték gyarapítása;

- a pénzügyi és technológiai reorganizáció eszközeivel a hozzá tartozó termelői, illetve pénzintézeti szektor koordinált restrukturálása;

- a nemzetgazdasági érdekeket figyelembe véve, a hozzá tartozó egyes portfóliócsomagok összehangolt átszervezésének a biztosítása;

- a konszolidált éves mérleget követően az 1994. évi költségvetési tervezéssel összehangolva az osztalék befizetés mértékének meghatározása;

- az ÁV Rt. eredményéből az Alapító Okirat szerinti tartalékképzési kötelezettség teljesítése, és ezt követően az osztalék mértékének meghatározása.

5. Munkavállalói tulajdonszerzés szabályai

- A Kormány a munkavállalók tulajdonszerzését a hatályos jogszabályok és az Irányelvek keretei között kedvezmény nyújtásával is támogatja. A munkavállalók részére nyújtandó kedvezmények igénybevételének lehetőségét indokolt minden munkavállalói csoport számára biztosítani, és figyelemmel kell lenni arra, hogy az alkalmazott megoldások lehetőleg semmilyen arra jogosult munkavállalói réteget ne zárjanak ki, vagy ne hozzanak hátrányos helyzetbe.

- Munkavállalók és az általuk alapított társaságok, illetve MRP-szervezet részére nyújtott kedvezmények formáit az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója egységesen kezeli és a különböző módon nyújtott kedvezményeket együttesen veszi figyelembe.

- Az állami vagyon terhére adható kedvezmény mértéke nem haladhatja meg az átalakuló állami vállalat induló vagyonmérlegében megjelölt saját tőke (saját vagyon) 10%-át, illetve személyenként a 12 havi bruttó alapbér tömegének megfelelő összeget. A kedvezmény mértékét a kettő közül az alacsonyabb összeg határozza meg. Ha a saját tőke (saját vagyon) 10%-a nem éri el a 12 havi bruttó alapbértömeg értékét - indokolt kérés alapján - azt az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója saját hatáskörben 15%-ra emelheti fel.

- Munkavállalói csoport által kezdeményezett kivásárlás esetén, illetve, amennyiben a kedvezményes vásárlási programban nem minden munkavállaló vett részt, a kedvezmény lehetséges mértékét (összegét) az érintett munkavállalók létszámára és a teljes vállalati munkavállalói létszámra tekintettel arányosan kell megállapítani. Ez vonatkozik a vezetői kivásárlásra is. A kedvezmény azok számára, akik azt nem vették igénybe, későbbi időpontban is nyújtható. Kedvezmény állami vállalat átalakulása vagy a részvételével létrejött gazdasági társaságok - beleértve az állami vállalat által az átalakulást megelőzően vagy annak jogutódja által az átalakulást követően alapított társaságokat is - privatizációja során nyújtható. A kedvezmény megadásáról az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója dönt.

- Az állami vállalatból átalakult társaság tulajdonrészének értékesítése során az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója a munkavállalók számára az eladási árnak legfeljebb 50%-a erejéig árkedvezményt és részletfizetési lehetőséget adhat. A csökkentett vételár részletekben megvalósuló kiegyenlítése esetén - az MRP keretében történő értékesítést kivéve, melyre az MRP törvény előírásai vonatkoznak - a csökkentett vételár 15%-ának készpénzben történő befizetése mellett a törlesztési idő legfeljebb három év lehet, s a vételárhátralékra kamatként a privatizációs hitel (E-hitel) kamata számítandó fel. A csökkentett vételár kiegyenlítésére privatizációs hitel (E-hitel) is igénybe vehető.

- Dolgozói részvények értékesítésekor a névértéket kell vetítési alapnak tekinteni. Az értékesítés során a névérték legfeljebb 90%-áig adható árkedvezmény.

II. Fejezet

1. Az állami vagyon hozadéka

Az 1993. évi pótköltségvetéséről szóló 1993. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: PKT) 5. §-ában foglaltak szerint az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasághoz tartozó kereskedelmi bankokban és más pénzintézetekben az állami részesedést megtestesítő, továbbá az ideiglenesen állami tulajdonban lévő állami vagyont megtestesítő részvények után az ÁV Rt. közgyűlésén megállapított és az 1993. évben kifizetésre kerülő osztalék, illetőleg az Állami Vagyonügynökség kezelésében lévő részvények után az 1993. évben kifizetésre kerülő állami vagyon hozadéka a központi költségvetés bevételét képezi.

2. A tartós állami vagyoni kört érintő kiadások

2.1. Az Állami Vagyonkezelő Rt. a PKT 6. §-ában foglaltak szerint a hozzá tartozó, részben vagy teljesen tartós állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetek 1992. évi adózás utáni nyereségéből és az állami vagyon privatizációjából származó bevételből az ÁV Rt. 8 Mrd Ft-ot köteles a központi költségvetésbe befizetni.

2.2. Az 1993. évi költségvetésről szóló 1992. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: KT) 6. § (8) bekezdésében foglaltak szerint a részben vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó, a 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében felsorolt gazdálkodó szervezetek privatizációjából származó bevételeket a tevékenység ellátásáért felelős miniszter köteles a központi költségvetésbe befizetni.

2.3. A privatizáció nyilvánossága

A privatizációs folyamatban - az eljárási szabályok alkalmazásakor - az állam közvetlen szerepvállalásának csökkentése együtt kell hogy járjon a hatékony állami tulajdonosi kontroll kialakításával és érvényesítésével. A kontroll érvényesítését, a privatizáció nyilvánosságát, társadalmi ellenőrzését szolgálja a megfelelő statisztikai, illetőleg információs rendszer kiépítése is.

3. Az időleges állami vagyont érintő bevételek

3.1. Kiadások teljesítésének bevételi fedezete

Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítésével, hasznosításával kapcsolatosan jogszabályokban rögzített, illetve jogszabályi kötelezettségek alapján tervezhető kiadások készpénzbevételi fedezetösszege: 70,3 Mrd Ft.

3.2. Értékesítés kedvezményes konstrukcióban

Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon munkavállalóknak, lakossági kisbefektetőknek E-hitelre történő értékesítése során befolyó törlesztés összegét az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója közvetlenül az államadósság törlesztésére fordítja. 1993-ban e kedvezményes konstrukció alkalmazásával értékesítésre kerülő állami vagyon tervezett nagyságrendje: 30 Mrd Ft.

3.3. Értékesítés kárpótlási jegyért

Az Állami Vagyonügynökség 1993-ban mintegy 20 Mrd Ft-nak megfelelő kárpótlási jeggyel szemben teremt vagyoni fedezetet. Az állami vagyon értékesítése során az Állami Vagyonügynökséghez kerülő kárpótlási jegy megsemmisül.

4. Az időleges állami vagyont érintő kiadások

4.1. A készpénzbevételek felhasználásának rangsorolása

Az állami vagyon értékesítésének piaci jellegére tekintettel, továbbá figyelembe véve 1993-ban a kedvezményes tulajdonszerzési lehetőségek részarányának dinamikus növekedését és a privatizációból befolyó készpénzbevételek képződésével összefüggő bizonytalanságot, a készpénzbevételek felhasználására vonatkozóan rangsort kell megállapítani.

A rangsor azokat a felhasználási címeket preferálja, amelyek a privatizációs értékesítést segítik, a különböző állami alapok finanszírozását biztosítják, illetve a gazdaságfejlesztést, a növekedés alapjainak megerősítését szolgálják.

1993-ban a privatizációból származó, az Állami Vagyonügynökséghez befolyó készpénzbevételek felhasználásának fontossági sorrendje:

1) Az állami vagyon értékesítésével összefüggő, jogszabályokban rögzített közvetlen kiadások.

2) Az állami alapokhoz történő hozzájárulás.

3) A privatizációs folyamat kiszélesítéséhez, folyamatos fenntartásához szükséges ráfordítások.

4) A gazdaság fejlesztését, a vállalkozói szféra megerősödését előmozdító kiadások.

5) A közvetlen költségvetési befizetés.

4.2. A készpénzbevételek felhasználásának címei

4.2.1. Az állami vagyon értékesítésével összefüggő, jogszabályokban rögzített közvetlen kiadások

Az Állami Vagyonügynökség 1993 folyamán képződő készpénzbevételeiből

- a PKT 6. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével az ÁVÜ működésével és az állami vagyon privatizációjával összefüggő közvetlen és közvetett kiadások, továbbá a jótállással, a szavatossággal, kezességvállalással kapcsolatos kiadások a következők: a működési költségvetési előirányzata 1350 Mrd Ft, a privatizációval összefüggő közvetlen és közvetett kiadások előirányzata - beleértve a védett vagy védelemre tervezett (természetvédelmi szervek kezelésébe kerülő) területekkel kapcsolatos indokolt kártalanítást is - 6810 Mrd Ft, a jótállással, szavatossággal és kezességvállalással kapcsolatos kiadások előirányzata 6 Mrd Ft;

- a PTV 16. § (2) bekezdésének d) pontjában rögzítetteknek megfelelően az önkormányzatokat a belterületi föld után megillető ellenérték átengedésére 0,5 Mrd Ft-ot;

- a KT 22. §-ában rögzítetteknek megfelelően az önkormányzatok megalakulásakor az alapítói jog gyakorlása tekintetében tanácsi vállalatnak minősülő vállalat értékesítési bevételéből az önkormányzatokat megillető rész teljesítésére 1 Mrd Ft-ot;

- az 1989. évi XIII. törvény alapján átalakult, illetve átalakulási tervüket a PTV hatálybalépését megelőzően az Állami Vagyonügynökséghez benyújtott vállalatok üzletrészeinek értékesítésekor befolyó bevételek 20%-ának az érintett társaságok részére történő visszautalás fedezetére 2 Mrd Ft-ot

irányoz elő.

4.2.2. Az állami alapokhoz történő hozzájárulás

Az Állami Vagyonügynökség 1993 folyamán képződő készpénzbevételeiből a KT 6. § (5) bekezdésében foglaltak szerint:

- a Foglalkoztatási Alap részére 12 Mrd Ft-ot;

- a Területfejlesztési Alap részére 6 Mrd Ft-ot;

- a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap részére 4 Mrd Ft-ot

utal át.

4.2.3. A privatizációs folyamat kiszélesítéséhez, folyamatos fenntartásához szükséges ráfordítások

Az Állami Vagyonügynökség 1993 folyamán képződő készpénzbevételeiből

- a PTV 16. § (2) bekezdés a) pontjában rögzítetteknek megfelelően a vagyonkezelők részére fizetendő díjra, illetve a vagyonkezeléssel összefüggésben felmerülő költségekre 0,5 Mrd Ft-ot;

- a PTV 16. § (2) bekezdés b) pontjában rögzítetteknek megfelelően az értékesítés előkészítéséhez szükséges reorganizáció költségeire 6 Mrd Ft-ot;

- a PTV 16. § (2) bekezdés e) pontjában rögzítetteknek megfelelően a gazdasági társaság alapítására 3,2 Mrd Ft-ot;

- a kedvezményes hitelkonstrukció keretében történő értékesítés jogszabályban rögzített garanciafedezetének képzésére 2 Mrd Ft-ot

irányoz elő.

4.2.4. A gazdaság fejlesztését, a vállalkozói szféra megerősödését előmozdító kiadások

Az Állami Vagyonügynökség 1993 folyamán képződő készpénzbevételeiből az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekben rögzített kiadási előirányzatok és az ÁV Rt. megalakításával összefüggő, alaptőkéjét érintő pénzbeli hozzájárulás maradéktalan teljesítése, a KT 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt forrásátcsoportosítás, valamint a Gépjármű Felelősségbiztosítási és Kárrendezési Alap felé fennálló készpénzátutalás teljesítése érdekében

- az Állami Vagyonkezelő Rt. alaptőkéje készpénzbeli hozzájárulásának maradéktalan teljesítésére 6,9 Mrd Ft-ot;

- a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank alaptőkéjének emelésére, fejlesztési és reorganizációs feladatainak teljesítésére 2 Mrd Ft-ot;

- a Kisvállalkozói Garancia Alap részére 4 Mrd Ft-ot utal át. (A Kisvállalkozói Garancia Alapból 1993-ban 1 Mrd Ft-ot különít el a csőd-, illetve felszámolási eljárás során történő privatizációs kivásárlás kamattámogatásának fedezetéül.)

- a Gépjármű Felelősségbiztosítási és Kárrendezési Alappal szemben fennálló, jogszabályban rögzített vagyonátadási kötelezettség pénzátutalással történő részbeni megváltására 0,7 Mrd Ft-ot

irányoz elő.

4.2.5. Költségvetési befizetés

Az Állami Vagyonügynökség 1993 folyamán képződő készpénzbevételeiből a KT 6. § (1) bekezdésében és a PKT 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerint 5,34 Mrd Ft-ot a központi költségvetésbe fizet be.

4.3. Technikai szabályok

Az Állami Vagyonügynökség privatizációs bevételeinek felhasználása során a következők szerint jár el:

- a KT 6. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az állami vagyon privatizációjával kapcsolatos jótállási, szavatossági és kezességi kötelezettségekre képzett külön alapja pénzeszközeit a Magyar Nemzeti Bank által vezetett kamatozó elkülönített számlán köteles elhelyezni;

- a KT 6. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, amennyiben a privatizációs bevételek évközbeni alakulása nem biztosítja a Foglalkoztatási, a Területfejlesztési és a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapok kiadási szükségletéhez igazodó forrást, akkor az állami forgóalap terhére átmenetileg az alapok támogatása megelőlegezhető. A megelőlegezett támogatást a privatizációs bevételekből vissza kell fizetni.

4.4. Előirányzatot meghaladó bevételi többlet felhasználása

Jelen határozat 4.2. pontjában megjelenő kiadási előirányzatot meghaladó privatizációs bevétel felhasználásáról a Kormány határoz, a következő célok elérése érdekében:

- a privatizáció során a kezességvállalásra, jótállási és szavatossági felelősség teljesítésére elkülönített tartalék növelése;

- az agrárhitelezést segítő intézmények életrehívása, megerősítése, működőképességének biztosítása;

- az államadósság törlesztése, illetve az állami költségvetés hiányának finanszírozását szolgáló állami értékpapírok vásárlása;

- a Befektetésösztönzési Alap részére forrás biztosítása;

- az Országos Tudományos Kutatási Alap részére forrás biztosítása;

- a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap részére forrás biztosítása;

- a Magyar Kulturális Alap részére forrás biztosítása.

5. Állami vagyonrészek ingyenes átruházása

A PTV. 6. §-ában rögzített felhatalmazás alapján - a Kormány döntésének megfelelően - az Állami Vagyonügynökség a nála lévő állami vagyon terhére 1993-ban

- 5,1 Mrd Ft értékű portfóliót ad át a MÁV-nak, a Budapest-Dunapart ingatlanelvonása miatt bekövetkezett vagyonvesztés ellentételezése céljából;

- 3 Mrd Ft értékű portfóliót ad át a három kisbank (Dunabank, Iparbankház, Konzumbank) reorganizálását, működőképességének megteremtését megvalósító befektetési alap részére;

- 2,2 Mrd Ft értékű portfóliót ad át a Gépjármű Felelősségbiztosítási és Kárrendezési Alap részére.

Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyonból vagyonrészek ingyenes átruházására a fentebb rögzítetteket meghaladóan akkor kerülhet sor, ha az

- része a társadalombiztosítási alapok részére történő, jogszabályban megállapított vagyonátadásnak, vagy

- olyan alapítvány részére történő vagyonátadást jelent, amely jogszabályban, vagy a Kormány nyilvános döntésével meghatározott közfeladat ellátását veszi át, és amely költségvetési tehervállalást vált ki, illetve helyettesít;

- az átalakuló, illetve privatizálandó állami vállalatok jóléti-szociális, oktatási és kulturális vagyontárgyait az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója és az átalakuló vállalat, amennyiben a vállalat munkavállalói igénylik, foglalkoztatási, jóléti, szociális, oktatási és kulturális alapítványok részére jogszabályban rögzített módon ingyenesen átadhatja, ha az a szolgáltatási feladatok végleges átvállalását jelenti, és a költségeket a kedvezményezettek munkáltatói és a szolgáltatást igénybe vevők viselik; továbbá

- az ingyenesen átruházott vagyonrész vállalati tulajdonban lévő védelmet igénylő technikatörténeti múzeum vagy gyűjtemény.

6. A Kormány a Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtásáról az 1993. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolóhoz kapcsolódóan tételesen ad számot.