1062/E/1998. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet 17. § (3) bekezdésével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány azon részeit, amely a gyógyszertári ügyeleti rendre vonatkozó jogalkalmazási gyakorlattal kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint állásfoglalás kérésére irányulnak, visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 17. § (3) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte.
Érvelése szerint egyrészt a gyógyszertári készenléti szolgálat meghatározására vonatkozó, kifogásolt szabályozás "rendkívül szűk körű szempontot határoz meg", a szabályozás túl általános, és az objektív szabályozási szempontok hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság követelményét.
A szabályozás mulasztását látja továbbá abban is, hogy a támadott rendelkezésbe foglalt, nevezetesen az ügyeleti, készenléti szolgálat működtetési kötelezettségének ellentételezéséről a jogalkotó nem gondoskodott, amely nézete szerint sérti az Alkotmány 35. § (1) bekezdése g) pontját.
2. Az indítványozó hivatkozása szerint a tisztifőgyógyszerész saját belátása alapján működtetett települési ügyeleti rend "hátrányos megkülönböztetést valósít meg, az ugyanazon területen működők jogegyenlőtlenségét eredményezi", amellyel sérülnek az Alkotmány 70/A. és 70/B. §-ai. Továbbá a mulasztás folytán az ügyelettel terhelt gyógyszerészeknek az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított, pihenéshez, szabadidőhöz, illetve az egészséghez való jogait is sérülni véli. Érvelése szerint a gyakorlatban az ügyeletet ellátó gyógyszerészek az Mt. 129. §-ában rögzített túlmunka felső határát lényegesen meghaladó túlmunka végzésére kötelesek.
3. Az indítványozó 2006. február 13-i keltű beadványában - az indítványában foglaltakat fenntartva - az Alkotmánybíróságtól állásfoglalást kért arra vonatkozóan, hogy "a gyógyszertári ügyeleti szolgálat mint kötelezettség tekinthető-e a mindenkit megillető sürgősségi egészségügyi ellátás egyik formájának? Ha igen, akkor a törvényalkotónak, hatóságain keresztül milyen, pl. finanszírozási kötelezettségei vannak, annak figyelembevételével, hogy a Munka tvkve munkavállalóként (= 1 gyógyszerész részére) évi 200 órában maximálja a munkáltató (esetünkben jellemzően a kisvállalkozó egészségügyi szolgáltató) által elrendelhető túlmunka (itt: ügyeleti szolgálat) mértékét?"
Az Alkotmánybíróság az eljárás során - az indítvánnyal kapcsolatos észrevételei megtétele érdekében - megkereste az egészségügyi minisztert és a Magyar Gyógyszerész Kamarát.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései szerint:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"35. § (1) A Kormány
(...)
g) meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről;"
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."
2. Az R. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"A gyógyszertárak szolgálati rendje
17. § (1) A gyógyszertár szolgálati ideje:
a) nyitvatartási,
b) készenléti, vagy
c) ügyeleti
időből [az a)-c) pontok a továbbiakban együtt: készenléti szolgálat] áll.
(2) A közforgalmú és fiókgyógyszertár szolgálati idejét - ideértve a készenléti szolgálat formáját és időtartamát is - a gyógyszertár működtetőjének, illetve a Magyar Gyógyszerész Kamara véleményének figyelembevételével a tisztifőgyógyszerész a gyógyszertár működési engedélyében határozza meg. A nyitvatartási idő lehet osztott vagy osztatlan.
(3) A készenléti szolgálat meghatározásakor a folyamatos betegellátás biztosítását, az orvosi ügyelet helyét és a közforgalmú gyógyszertár elérhetőségét kell figyelembe venni.
(4) Készenléti szolgálat ellátására valamennyi működési engedéllyel rendelkező közforgalmú gyógyszertár kötelezhető.
(5) Az intézeti gyógyszertárak szolgálati idejét az intézmény ügyeleti készenléti rendjének figyelembevételével az intézmény vezetője határozza meg.
(6) A kézi gyógyszertár szolgálati ideje a kézigyógyszertár tartására jogosult orvos (állatorvos) rendelőjében tartott rendelési idővel és ügyelettel egyezik meg."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a R. 17. § (3) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn annak következtében, hogy a kifogásolt szabályozás túl általános, nem ad objektív elbírálási szempontokat, így az nem teljesíti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság követelményét.
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontja, 21. § (4) bekezdése és 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján: "[h]a az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére."
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapít meg akkor is, ha az adott kérdés tekintetében van ugyan szabályozás, de az alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. Továbbá a 4/1999. (III. 31.) AB határozat szerint: "[a] szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul" (ABH 1999, 52, 57.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata tehát lehetővé teszi mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását akkor is, ha a jogalkotó a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát teljesítette, de ennek során súlyos szabályozási hiányosságok következtek be, s ez alkotmányellenes helyzetet idézett elő.
A jogalkotó szerv tehát a jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az állam jogalkotói kötelezettsége - ahogy erre az Alkotmánybíróság a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában (ABH 1992, 227, 231.) rámutatott - következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezés nélkül is, ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi (1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.).
1.1. Az Alkotmánybíróság - az indítványi kérelemnek megfelelően - azt vizsgálta, hogy a R. 17. § (3) bekezdése kapcsán megállapítható-e olyan szabályozási hiányosság, amely megalapozza az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság sérelmét.
Az Alkotmánybíróság először röviden áttekintette a gyógyszertárak működésének biztosítását szolgáló jogszabályokat.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 102. §-a rendelkezik a gyógyszerellátásról. Eszerint "[a]z egészségügyi ellátás része a gyógyszerellátás, amelynek célja - a külön törvényben foglaltak szerint - biztosítani a gyógyító és megelőző tevékenységhez a gyógyszerek hivatalos jegyzékében szereplő megfelelő minőségű, biztonságos, hatásos és költséghatékony gyógyszereket". A gyógyszertárak létesítésének, működésének és a gyógyszerellátó tevékenység gyakorlásának alapvető szabályait a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) határozza meg, az azonban a gyógyszertárak szolgálati, ezen belül az indítványozó által támadott készenléti rendjére vonatkozó szabályozást nem tartalmaz. Ugyanakkor a Gytv. 42. §-a (2) bekezdésének c) pontja felhatalmazza az egészségügyi minisztert a gyógyszertárak szolgálati rendjének rendeletben történő szabályozására.
Az indítványozó által támadott rendelet tehát az említett felhatalmazás alapján szabályozza a gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjét. A R. 17. § (1) bekezdése szerint a gyógyszertárak szolgálati ideje nyitvatartási, készenléti vagy ügyeleti időből áll, azzal, hogy az ügyeleti és a készenléti időt együttesen készenléti szolgálatnak nevezi. A R. 17. § (2) bekezdése - többek között - a közforgalmú gyógyszertár teljes szolgálati idejére - így ennek keretében - a készenléti szolgálat meghatározására nézve is rögzíti, hogy annak formáját és időtartamát is a gyógyszertár működtetőjének, illetve a Magyar Gyógyszerész Kamara véleményének a figyelembevételével a megyei tisztifőgyógyszerész [lásd: R. 12. § (1) bekezdés] a gyógyszertár működési engedélyében határozza meg.
Az R. indítvánnyal támadott 17. § (3) bekezdése - az előbbiekben ismertetett 17. § (2) bekezdésébe foglalt - készenléti szolgálat meghatározására nézve tartalmaz alapvető elveket, amikor rögzíti, hogy az adott közforgalmú gyógyszertár készenléti szolgálatának meghatározásakor a folyamatos betegellátás biztosítását, az orvosi ügyelet helyét és a közforgalmú gyógyszertár elérhetőségét kell figyelembe venni.
1.2. Az Alkotmánybíróság több határozatában érintőlegesen már foglalkozott a gyógyszerellátással, illetve annak biztosításával (pl.: 799/B/2001. AB határozat, ABH 2005, 1007.; 677/B/1995. AB határozat, ABH 2000, 590.). Az Alkotmánybíróság a 677/B/1995. AB határozatában kifejtette, hogy "az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás működéséhez kapcsolódik a gyógyszerforgalom biztonságának és a gyógyszerellátás stabilitásának állami garantálása. Az állam, az objektív intézményvédelmi - egészségvédelmi - feladatai körében ezáltal az
Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésébe foglalt jogot teljesíti ki" (ABH 2000, 590, 597.).
Az Alkotmánybíróság ugyanebben a határozatában a Gytv. rendelkezéseinek a közforgalmú gyógyszertárak működési körzetére, létesítésére vonatkozó szabályai alkotmányellenességét - többek között - a versenyszabadság elvével való esetleges ütközése kapcsán vizsgálta.
A közforgalmú gyógyszertári hálózat kialakításának rendjével, illetve az erre vonatkozó korlátozásokkal összefüggésben kifejtette, hogy "[a] közforgalmú gyógyszertár létesítésekor figyelembe veendő működési körzet azt a törvényhozói szándékot tükrözi, hogy a gyógyszertári hálózat tervezett és stabil legyen. (...) a törvény mintegy adminisztratív eszközökkel igyekszik elérni, hogy a gyógyszerellátás, a gyógyszertári hálózat alapvetően a közforgalmú gyógyszertárakra épüljön, a már működő és új gyógyszertárak, mint sajátos vállalkozások lehetőleg fennmaradjanak, és a lakosság gyógyszerellátása biztosított legyen."
Az Alkotmánybíróság határozatában kiemelte, hogy a gyógyszerellátás, a gyógyszerészeti tevékenység sajátosságait figyelembe véve nem sérti az Alkotmány 9. §-át, hogy - a gyógyszerforgalom biztonságának és kiszámíthatóságának garantálása érdekében - a Gytv. a gyógyszerek kiszolgáltatását a gyógyszertárak monopóliumává tette. A gyógyszertárakra a törvény egyben kötelezettséget is ró: a gyógyszerellátás megfelelő színvonalú biztosítását. Megállapította továbbá, hogy a gyógyszertárak létesítésére és működésére vonatkozó (korlátozó) szabályok épp a szakmai színvonal biztosítása érdekében szorítják vissza a gazdasági-üzletpolitikai szempontokat, helyezik korlátok közé a gyógyszerészeti tevékenységet (ABH 2000, 590, 601-602.).
1.3. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozó által - az R. 17. § (3) bekezdése folytán a jogbiztonsággal összefüggésben felvetett - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség nem áll fenn.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése deklarálja, hogy "[a] Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam". A törvényességi óvásról szóló 9/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: "a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is" (ABH 1992, 59, 65.).
A fentiekben ismertetettek szerint a közforgalmú gyógyszertári hálózat hivatott biztosítani a lakosság gyógyszerellátásának folyamatos biztosítását, annak stabilitását, s ezzel az Alkotmány 70/D. §-ába foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot. A korábbiakban említettek szerint a gyógyszerellátás monopóliuma ugyanakkor kötelezettséget is jelent a gyógyszertárak számára. Ezek között a legelső a gyógyszerellátás folyamatos biztosítása. Ezt tükrözi az R. 17. § (4) bekezdése, amely megállapítja, hogy a készenléti szolgálat ellátására valamennyi működési engedéllyel rendelkező közforgalmú gyógyszertár kötelezhető.
Emellett a készenléti szolgálat meghatározására vonatkozóan a támadott szabályozás éppolyan szakmai (a "folyamatos betegellátás"), illetve egyéb (az orvosi ügyelet helye, vagy a közforgalmú gyógyszertár elérhetősége) követelményeket támaszt, amelyek teljesítésével az Alkotmány 70/D. §-ába foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot biztosítják. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 17. § (3) bekezdésében rögzített követelmények valamennyi közforgalmú gyógyszertárra egyaránt vonatkoznak, egységesek, világosak, egyértelműek, s így az abban foglaltak nem sértik a jogbiztonságot. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó nem köteles rendeletben meghatározni az egyes készenléti gyógyszertárakat. Jogalkotási kötelezettségét teljesítette azzal, hogy megteremtette a készenléti gyógyszertárak kijelölésének jogszabályi alapját. Az egyes készenléti gyógyszertárak kijelölése, és ennek megváltoztatása, az illetékes megyei tisztifőgyógyszerész egyedi hatósági határozatával történik. Az ilyen határozatok ellen jogorvoslat vehető igénybe, ami a jogszabályban történő szabályozás esetén nem lenne lehetséges [lásd: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 14. § (2) bekezdés b) pont, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdés a) pont].
Ezzel kapcsolatban megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az R. 17. § (2) bekezdésében rögzített szabályozás - amely az adott településen valamennyi közforgalmú gyógyszertárnak a készenléti szolgálati idejét a megyei tisztifőgyógyszerész az adott gyógyszertár működési engedélyében egyedi hatósági határozattal oly módon határozza meg, hogy annak során figyelembe veszi a gyógy szertár működtetőjének, továbbá a Magyar Gyógyszerész Kamarának a véleményét - épp azt biztosítja, hogy valamennyi településen a lehető leghatékonyabban, illetve a legmagasabb szinten biztosítva legyen a szakmai színvonal és a betegek ellátásának folyamatos biztosítása a gyógyszerellátás területén.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 17. § (3) bekezdéséhez kapcsolódóan a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló - a jogbiztonság követelményének sérelmét állító - indítványt elutasította.
1.4. Az indítványozó további mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vélt felfedezni az R. 17. § (3) bekezdésével kapcsolatban; ez szerinte abban áll, hogy a jogalkotó a támadott jogszabály által meghatározott kötelezettség, a készenléti szolgálat ellentételezéséről nem gondoskodott.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt vizsgálta, hogy a támadott rendelkezés vonatkozásában - az Alkotmány 35. § (1) bekezdés g) pontjának sérelme folytán - megállapítható-e mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség.
Az Alkotmánybíróság jelen határozata indokolásának III. 1.1. részében már kifejtette, hogy az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás működéséhez kapcsolódik a gyógyszerforgalom biztonságának és a gyógyszerellátás stabilitásának állami garantálása. Az állam ezáltal objektív intézményvédelmi - egészségvédelmi - feladatai körében az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot biztosítja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által állított alkotmányellenes mulasztás nem állapítható meg.
Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a Kormány meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről. Az Alkotmány azonban arra vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést, hogy a Kormánynak az egészségügyi ellátás (így ezen belül a gyógyszerellátás) anyagi fedezetéről milyen jogszabályi keretek között, továbbá minden egyes ellátási kötelezettség tekintetében a kötelezettséget előíró rendelkezésekben külön-külön kellene gondoskodnia.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában nem tekinthető alkotmányellenes mulasztásnak, hogy a közforgalmú gyógyszertárak készenléti szolgálata működtetésének részletes szabályait tartalmazó jogszabály nem rendelkezik külön a készenléti szolgálat anyagi fedezetéről, ugyanis az Alkotmány 35. § (1) bekezdés g) pontja ilyen jogalkotási kötelezettséget az R. vonatkozásában nem teremt. Egyebekben megjegyzi, hogy az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESZCSM rendelet 19. §-ának (1) bekezdése szerint a gyógyszertár ügyeleti vagy készenléti szolgálat alatt a gyógyszerek és egyéb termékek kiadásáért - az indokolt igénybevétel kivételével - legfeljebb 300 Ft felszámítható (ún. csengetési díj), amely szolgálhat - többek között - az indítványozó által hiányolt ellátás egyik fedezetéül is.
Az Alkotmánybíróság a készenléti szolgálat anyagi fedezetével, továbbá az egyes finanszírozási megoldási módok közötti választással összefüggésben hangsúlyozza, hogy több határozatában, legelőször a 772/B/1990. AB határozatában kifejtette, hogy nem vizsgálja önmagában, csak alkotmányos összefüggésben a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit (ABH 1991, 519, 522.). Ezért az Alkotmánybíróságnak nincs törvényes lehetősége arra, hogy célszerűségi, hatékonysági alapon a különböző (jelen esetben az ellátások fedezetére vonatkozó) koncepciókat összevesse, azok közül válasszon. Ez a jogalkotói mérlegelés körébe tartozik (677/B/1995. AB határozat, ABH 2000, 590, 592-593.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt e tekintetben is elutasította.
2. Az indítványozó további érvelése szerint a tisztifőgyógyszerész saját belátása alapján működtetett települési ügyeleti rend "hátrányos megkülönböztetést valósít meg, az ugyanazon területen működők jogegyenlőtlenségét eredményezi", amellyel sérülnek az Alkotmány 70/A. és 70/B. §-ai. Ezáltal az ügyelettel terhelt gyógyszerészeknek az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított, pihenéshez, szabadidőhöz, illetve az egészséghez való jogait is sérülni véli. Érvelése szerint a gyakorlatban az ügyeletet ellátó gyógyszerészek az Mt. 129. §-ában rögzített túlmunka felső határát lényegesen meghaladó túlmunka végzésére kötelesek.
Az Alkotmánybíróság - mivel hatásköre csak a jogalkotás alkotmányosságának vizsgálatára terjed ki - nem foglalkozott érdemben azon fentiekben ismertetett indítványozói felvetéssel, amely csupán a jogalkalmazási gyakorlat kapcsán állította az Alkotmány 70/A. §-ának, 70/B. §-ának, továbbá 70/D. §-ának sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. számú határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság - az indítványozó által feltett kérdésekre vonatkozó - állásfoglalás nyújtásával összefüggésben megállapítja: az Abtv. 1. §-a értelmében egyedi ügyekben való állásfoglalás nyújtása nem tartozik a hatáskörébe. Ezért az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskörének hiányában - visszautasította.
Budapest, 2006. június 12.
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró