390/B/1998. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 109/2001. (VI. 21.) Korm. rendelet 3. számú mellékletének 30. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó beadványában sérelmezte a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerekről és ezeknek a társadalombiztosítási támogatás alapjául elfogadott árához nyújtott társadalombiztosítási támogatásáról szóló 2/1995. (II. 8.) NM rendelet 3. számú mellékletének 32. pontját, mely a klinikai tünetek alapján bizonyított és szerológiailag alátámasztott Lyme-kórban szenvedők számára csak akkor teszi lehetővé bizonyos gyógyszerek 90%-os társadalombiztosítási támogatással történő rendelését, ha azt az infektológus szakorvos vagy annak javaslata alapján a kezelőorvos írja fel. Az indítványozó szerint ez a szabályozás súlyosan sérti az Alkotmány 70/A., 70/D., valamint 70/E. §-ait.
Az indítványozó a megjelölt melléklet kifogásolt pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítvány benyújtását követően, a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 109/2001. (VI. 21.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdése - 2001. július 1-jei hatállyal - a sérelmezett rendeletet hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatát végzi el, hatályon kívül helyezett jogszabály esetében a vizsgálat lefolytatására csak alkotmányjogi panasz (az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §), illetve bírósági eljárás keretében történt kezdeményezés (ugyanezen törvény 38. §) alapján van lehetőség, azonban az indítványozó által kifogásolt szövegrész a jelenleg hatályos mellékletben is szerepel, ezért az Alkotmánybíróság lefolytatta az érdemi vizsgálatot.
Az Alkotmány indítvány által felhívott szakaszai a következők: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
Az indítványozó által kifogásolt és megsemmisíteni kért - jelenleg hatályos - jogszabályi rendelkezés, a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 109/2001. (Vi. 21.) Korm. rendelet 3. számú melléklete szerint:
"A támogatás alapjául elfogadott ár 90%-os vagy meghatározott összegű támogatásával rendeli: (...)
30. Szerológiailag és Western Blot technikával is igazolt Lyme-kór II-III. stádiumában az infektológus szakorvos vagy javaslata alapján a kezelőorvos az alábbi gyógyszereket: (...)"
II.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az indítványozó állítása szerint a kifogásolt jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 70/D. §-ában foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már foglalkozott a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog kérdésével. A 70/D. § értelmezésében töretlen alkotmánybírósági gyakorlat szerint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. E feltételeket konkretizálja egyebek között az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés, amely az állam kötelezettségévé teszi a megfelelő egészségügyi intézmények létesítését és az orvosi ellátás megszervezését. Az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet. A szélső eseteken túl azonban az Alkotmány 70/D. §-ának nincs alkotmányos mércéje. A lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog tehát önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen, az az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg. [56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995. 260., 270.; 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996. 173., 186., 198.; 1316/B/1995. AB határozat, ABH 1996. 735., 737.; 261/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 689., 692.; 37/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000. 293., 297.] Ezen túlmenően azt is rögzítette az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányossági vizsgálat az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdése körében csak arra szorítkozhat, hogy az állam eleget tesz-e az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésére vonatkozó alkotmányos kötelezettségének vagy sem. [38/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000. 293., 297.] Ennek egyenes következményeként a szakmai, szervezési, tudományos szempontok megítélése az alkotmányosság kérdéskörén kívül esik. [Lásd: 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996. 173., 189.]
Annak minősítése tehát, hogy a jogalkotó miért csak az infektológus szakorvost tekinti olyan személynek, aki által alkalmazott gyógyszerrendelést 90%-os támogatásban részesíti, olyan szakmai, illetve tudományos kérdés, melynek eldöntése nem alkotmányossági probléma, s így nem tartozik az Alkotmánybíróság kompetenciájába.
2. Az indítványozó szerint az Alkotmány 70/E. §-ában foglaltakat is sérti a kifogásolt jogszabályi rendelkezés.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a szociális biztonsághoz való jog kérdésével. E körben az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában kimondta, hogy "az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához." (ABH 1998. 251.)
Amint az a 31/1990. (XII. 18.) AB határozatból is kitűnik, a rászorulókról való gondoskodás esetén nem a szociális jogok tekintetében fennálló alanyi jogról, hanem állami feladatról van szó. (ABH 1990. 136., 142.) Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége pedig az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése és működtetése. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 163.]
Az államnak a polgárai felé fennálló kötelezettségei az Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos ellátásban való részesüléshez (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993. 671., 673.). E körben a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait, s az egyes ellátási formákat jogosultsági feltételekhez kötheti. Az ellátás igénybevételi feltételeinek meghatározásánál a jogalkotó széles körben mérlegelheti a társadalom gazdasági és szociális helyzetét. A jogalkotó tehát a gazdaság helyzetére az ellátó rendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely, az Alkotmányban rögzített elv (pl.: diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a rászorultaknak csak arra van alapvető joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen. [292/B/1998. AB határozat, ABH 2000. 874., 877.]
3. A fentiekkel összefüggésben vizsgálta az Alkotmánybíróság azt az indítványozói állítást, miszerint a jogalkotó az Alkotmány 70/A. §-ában rögzítetteket is megsértette azáltal, hogy csak az infektológus - illetve javaslatára a kezelőorvos - által rendelt gyógyszereket részesíti 90%-os támogatásban a Lyme-kóros betegek gyógyítása során.
A diszkrimináció kérdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban megállapította, hogy "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." (ABH 1990. 46., 48.)
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy "a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. (...) Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetétlen lenne a jog rendeltetésével - hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket." (ABH 1992. 280., 282.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó nem alkalmazott az emberi méltóságot sértő megkülönböztetést az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezés megalkotásakor, így alkotmánysértés e téren sem valósult meg.
4. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem állapított meg alkotmánysértést, és a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2001. december 18.
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró