T/4939. számú törvényjavaslat indokolással - A fogyasztóvédelemről
1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről
Az Országgyűlés annak érdekében, hogy olyan szabályozás jöjjön létre, amely biztosítja a fogyasztói érdekek - különösen a biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz, a hatékony jogorvoslathoz, továbbá a társadalmi szervezeteken keresztül történő fogyasztói érdekképviselethez fűződő érdekek - védelmét, valamint az érvényesítésükhöz szükséges intézményrendszer továbbfejlesztését, a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS ÉS A FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELMET BIZTOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
A törvény hatálya
1. §
E törvény hatálya - külön törvény eltérő rendelkezése hiányában - kiterjed a gazdálkodó szervezeteknek és a fióktelepeknek (a továbbiakban együtt: gazdálkodó szervezet) a Magyar Köztársaság területén végzett mindazon tevékenységére, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti.
Értelmező rendelkezések
2. §
E törvény alkalmazásában:
a) Áru: bármely birtokba vehető, forgalomképes dolog, ideértve a dolog módjára hasznosítható javakat is.
b) Szolgáltatás: olyan tevékenység, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztói szükségleteket úgy, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele (fogyasztása) időben részben vagy teljesen egybeesik.
c) Fogyasztási kölcsön: a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá nem tartozó minden olyan kölcsön, részletfizetés vagy halasztott fizetés, amelyet gazdálkodó szervezet fogyasztó részére nyújt az általa forgalmazott áru megvásárlásához, illetve az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez.
e) Fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.
d) Fogyasztási kölcsönszerződés: a fogyasztási kölcsön igénybevételére irányuló szerződés.
f) Fogyasztói forgalom: az árunak vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó mint végső felhasználó részére történő forgalmazása vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.
g) Forgalmazó: az árut vagy a szolgáltatást fogyasztói forgalomba hozó gazdálkodó szervezet.
h) Gyártó: az árut üzletszerűen előállító vagy termelő, illetve az, aki az árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát az áru gyártójaként tünteti fel, továbbá, akinek a tevékenysége az áru forgalomba hozatala során az áru biztonságosságát befolyásolhatja. Ha a gyártó székhelye nem a Magyar Köztársaság területén van, az áru importálója minősül gyártónak.
i) Közüzemi szolgáltatás: villamosenergia-, gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági és távközlési szolgáltatás.
II. FEJEZET
A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme
3. §
(1) Forgalomba csak biztonságos áru hozható.
(2) A gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról.
(3) A forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja vagy a rendelkezésére álló adatok, illetve tájékoztatás alapján tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos. A forgalmazó köteles megtenni az áru biztonságosságának megőrzéséhez szükséges intézkedéseket, így köteles különösen a gyártóval együttműködni az áru használatával együttjáró kockázati tényezőkre vonatkozó tájékoztatásnak a fogyasztó részére történő átadásában, valamint a veszély elhárítását, illetve megelőzését szolgáló intézkedések végrehajtásában.
4. §
(1) Ha az áru biztonságosságát jogszabály vagy nemzeti szabvány nem határozza meg, az áru akkor minősül biztonságosnak, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű vagy az ésszerűen várható használat időtartama alatt nem, vagy csak a rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti.
(2) Az áru biztonságosságát elsősorban a következők alapján kell megítélni:
a) az áru (összetétele, csomagolása, összeszerelésére és karbantartására vonatkozó előírások) alapvető ismérvei,
b) az árunak más árura gyakorolt - az együttes használat során ésszerűen várható - hatásai,
c) az áru külső megjelenítése, címkézése, használati vagy más tájékoztatója,
d) az áru használatának hatása a fokozott veszélynek kitett - különösen a kiskorú - fogyasztókra.
(3) A gyártó köteles a fogyasztót írásban figyelmeztetni úgy, hogy a fogyasztó felmérhesse az áru rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó kockázatot, feltéve, hogy a kockázat figyelmeztetés nélkül azonnal nem észlelhető. A figyelmeztetés nem mentesíti a gyártót és a forgalmazót az áru biztonságosságával kapcsolatos kötelezettségei alól.
(4) A gyártó köteles a forgalomba hozott áruval kapcsolatos kockázati tényezőket felmérni és megtenni a megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket, így különösen:
a) az árut azonosításra alkalmas jelöléssel ellátni,
b) a forgalomba hozott áru biztonságosságát mintavétel útján rendszeresen ellenőrizni,
c) az áru biztonságosságával kapcsolatos kifogásokat kivizsgálni,
d) a forgalmazót az ellenőrzések megállapításairól tájékoztatni.
e) az árut a forgalomból kivonni.
(5) Az áru biztonságosságának megítélését nem befolyásolja önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó áru kerül forgalomba.
5. §
A 3.- 4. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a forgalmazó az értékesítéskor a fogyasztóval egyértelműen közli, hogy
a) az áru régiség,
b) az árut használat előtt helyre kell állítani.
III. FEJEZET
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános rendelkezések
6. §
(1) Az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a gazdálkodó szervezet
a) az áru előállítására, átvételére, mérlegelésére, csomagolására, címkézésére, árának feltüntetésére, tárolására, szállítására és forgalomba hozatalára, illetve a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályi előírásokat megsérti,
b) a fogyasztókat - hamis méréssel, számolással, az áru minőségének megrontásával - megkárosítja,
c) a nyitva tartásra vonatkozó szabályokat megszegi,
d) üzletkörébe nem tartozó árut árusít vagy szolgáltatást nyújt,
e) a fogyasztók minőségi kifogásait a jogszabályok megsértésével intézi,
f) a forgalomból az árut jogosulatlanul visszatartja, illetve a szolgáltatás nyújtását jogosulatlanul megtagadja,
g) a vásárlók könyvét szabálytalanul kezeli,
h) nem megfelelő minőségű árut hoz forgalomba vagy ilyen szolgáltatást nyújt,
i) a hatósági árnál vagy az árura vagy szolgáltatásra egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb árat kér,
j) a megfelelőség-tanúsítási vagy az előzetes minőségvizsgálati kötelezettséget megszegi.
Fogyasztási kölcsön
7. §
(1) A fogyasztási kölcsönszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása és egy példányának a fogyasztó részére történő átadása szükséges.
(2) Semmis az a fogyasztási kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza:
a) a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás meghatározását,
b) a szerződés alapján fizetendő ellenszolgáltatás meghatározását,
c) a tulajdonjog átszállásának időpontját és feltételeit,
d) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,
e) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjat,
f) az éves, százalékban kifejezett hiteldíj módosításának feltételeit vagy, ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,
g) a részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,
h) ha az áru ára vagy a szolgáltatás díja a szerződés időtartama alatt változhat, a változás feltételeit, illetve azt az összeget, melynek elérése esetén a fogyasztó hátrányos következmények nélkül a szerződéstől elállhat.
(3) A (2) bekezdés e) pontja szerinti éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj összegét a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint a teljes hiteldíj mutató számítására és közzétételére vonatkozó rendelkezések alapján kell kiszámítani.
(4) A fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis.
(5) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
(6) A hitelező köteles a fogyasztót a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor minden olyan szerződési feltételről tájékoztatni, amely jogszabály alapján válik a szerződés részévé.
(7) Fogyasztási kölcsönszerződés esetében a fogyasztó - a szerződés megszüntetése érdekében - minden esetben élhet a lejárat előtti teljesítés jogával. Ebben az esetben a hitelező köteles a hiteldíjat arányosan csökkenteni.
IV. FEJEZET
A fogyasztók tájékoztatása
A tájékoztatás célja
8. §
A tájékoztatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztó rendelkezzen
a) az áru- és szolgáltatás-választás megkönnyítéséhez, továbbá az áru és a szolgáltatás használatához, az áru fenntartásához szükséges megfelelő ismeretekkel az áru és a szolgáltatás alapvető tulajdonságairól, jellegzetességeiről, az áru és a szolgáltatás minőségéről, áráról, díjáról, valamint az áru használatára vonatkozó utasításokról és használatával járó veszélyekről,
b) a jogai érvényesítéséhez szükséges alapvető ismeretekkel.
A címkézés
9. §
Az áru - külön jogszabályban meghatározott áruk kivételével - akkor hozható forgalomba, ha a csomagolásán vagy másutt, de az árutól elválaszthatatlanul elhelyezett címkén jól olvashatóan, magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és a hatósági ellenőrzéshez szükséges, a 10. §-ban meghatározott adatokat.
10. §
(1) Az áru címkéjének tartalmaznia kell az áru
a) pontos megnevezését, amelyet védjegy vagy fantázianév nem helyettesíthet;
b) gyártójának vagy forgalmazójának nevét és címét azonosításra alkalmas módon;
c) származási helyének megjelölését.
(2) Az áru jellegétől és rendeltetésétől függően a címkének az (1) bekezdésben meghatározottakon túl tartalmaznia kell az áru:
a) méreteit, nettó mennyiségét az árura jellemző mértékegységben vagy darabszámban,
b) előállításához felhasznált összetevőket (minőségi, mennyiségi összetételét),
c) rendeltetésszerű használhatóságának vagy minőségmegőrzésének várható időtartamát,
d) alapvető műszaki jellemzőit,
e) minőségi osztályba sorolását,
f) energia-felhasználásának ismérveit,
g) környezet-, illetve természetkímélő jellegét (a felhasznált anyagok, az előállítás módja és a használat tekintetében), illetve azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak az esetében, amelyek után - a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és külön jogszabályok alapján - környezetterhelési díj, továbbá termékdíj fizetési kötelezettség áll fenn, a környezetterhelés jellegét;
h) megfelelőségi jelölését vagy engedélyköteles árunál az engedélyszámot.
(3) Ha az áru jellege indokolja, a címkének megfelelő tájékoztatást kell tartalmaznia az áru rendeltetésszerű használatával együtt járó, az áru előrelátható használati ideje alatt fennálló veszélyességi tényezőről úgy, hogy a fogyasztó a veszélyt képes legyen felmérni és megtenni az elhárításához szükséges intézkedéseket.
(4) A címke tartalma megjeleníthető szöveggel, számmal, képpel, ábrával, jellel és jelöléssel, úgy, hogy az megfeleljen az (1)-(3) bekezdésekben foglaltaknak.
11. §
Az egyes árufajták címkéjének tartalmára és megjelenítési formájára jogszabály további részletes előírásokat is meghatározhat.
A használati és kezelési útmutató
12. §
(1) Külön jogszabályban meghatározott áru csak használati és kezelési útmutatóval hozható forgalomba.
(2) A használati és kezelési útmutatóban a fogyasztókat magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen tájékoztatni kell az áru rendeltetésszerű használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és kezelésének (a továbbiakban együtt: rendeltetésszerű használat) módjáról, így különösen az áru
a) rendeltetésszerű használatára vonatkozó utasításokról, feltételekről és ismeretekről,
b) minőségének megtartásához szükséges különleges tárolási, kezelési feltételekről, amennyiben azok az áru minőségmegőrzési időtartamát, illetve felhasználhatóságát nagymértékben befolyásolják.
A megfelelőség tanúsítása
13. §
Azok az áruk, amelyekre vonatkozóan jogszabály megfelelőség-tanúsítási kötelezettséget ír elő, csak az előírt mód szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal együtt hozhatók forgalomba.
Az ár feltüntetése
14. §
(1) Az áru fogyasztói forgalomba hozatalakor a forgalmazó köteles - külön jogszabályban meghatározottak szerint - a fogyasztót írásban tájékoztatni az eladási árról és az egységárról, illetve a szolgáltatás díjáról.
(2) Az eladási árat, az egységárat és a szolgáltatás díját a Magyar Köztársaság területén érvényes fizetőeszköz szerint meghatározva, egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni.
(3) Több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén az áru eladási árán vagy a szolgáltatás díján a feltüntetett legalacsonyabb eladási árat vagy szolgáltatási díjat kell érteni.
(4) Az árcímke nem takarhatja el az egyedi csomagoláson jogszabály kötelező előírása szerint elhelyezett fogyasztói tájékoztatót.
A csomagolás
15. §
(1) Az árut úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás óvja meg az áru minőségét, könnyítse meg szállítását, ne befolyásolja hátrányosan az áru minőségét vagy mennyiségét, segítse elő a korszerű kiszolgálást, feleljen meg a biztonságos munkavégzés és az egészségvédelem követelményeinek.
(2) Az áru csomagolására jogszabály további előírásokat határozhat meg.
Felelősség a tájékoztatási és csomagolási szabályok megsértéséért
16. §
(1) A fogyasztók tájékoztatására, valamint a csomagolásra vonatkozó szabályok megtartására
a) a címkézés, a használati és kezelési útmutató, a megfelelőségtanúsítás, valamint a csomagolás tekintetében a gyártó,
b) az ár feltüntetése tekintetében a forgalmazó
köteles.
(2) Ha a gyártó az árut nem látja el a törvény 9-15. §-aiban, illetve külön jogszabályban meghatározott tájékoztatással és csomagolással, a forgalmazó köteles azt pótolni.
(3) A forgalmazónak kell bizonyítania, hogy a tájékoztatást a fogyasztónak megadta.
(4) A fogyasztó - választása szerint - a gyártóval, illetve az árut forgalomba hozó bármelyik gazdálkodó szervezettel szemben érvényesítheti jogait, függetlenül attól, hogy a gyártót megnevezték-e.
(5) A (2)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem érintik a forgalmazónak a gyártóval szemben érvényesíthető igényeit.
V. FEJEZET
A fogyasztók oktatása
17. §
(1) A fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat.
(2) A fogyasztóvédelmi oktatás elsősorban állami feladat.
(3) Az iskolai fogyasztóvédelmi oktatás a Nemzeti Alaptanterv részét képezi. A Nemzeti Alaptanterv fogyasztóvédelemmel kapcsolatos követelményeinek a Kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni a fogyasztói érdekek országos képviseletét ellátó társadalmi szervezetek véleményét is.
(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) közreműködik a közoktatás intézményei számára készülő fogyasztóvédelmi tantervi követelmények meghatározásában.
(5) Az állam az iskolai fogyasztóvédelmi oktatással kapcsolatos feladatait az oktatási intézményeken keresztül, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel együttműködve látja el.
VI. FEJEZET
A fogyasztói jogok érvényesítése
Békéltető testület
18. §
(1) A békéltető testület eljárásának célja a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy (fogyasztói jogvita) egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében.
(2) A békéltető testület a területi gazdasági kamarák (a továbbiakban: kamara) mellett működő független testület.
(3) A békéltető testületet az azonos területen működő kereskedelmi és iparkamara, kézműves kamara és agrárkamara közösen működteti.
(4) A különböző területen működő területi gazdasági kamarák a békéltető testületet közösen is működtethetik.
(5) A helyi önkormányzatok - önkéntesen és a kamarával történő megállapodás alapján - részt vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból.
19. §
(1) A békéltető testület hatáskörébe az áruk és szolgáltatások minőségével, biztonságosságával és a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, valamint a szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése tartozik.
(2) A békéltető testület hatásköre nem terjed ki azokra a fogyasztói jogvitákra, amelyekre jogszabály valamely hatóság hatáskörét állapítja meg.
20. §
(1) Az eljárásra az a békéltető testület illetékes, amelynek területén a fogyasztó állandó vagy ideiglenes lakóhelye, illetőleg az eljárást kezdeményező szervezet székhelye található.
(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség a fogyasztó tartózkodási helyéhez igazodik. Ha ez külföldön van, az illetékességet a panasszal érintett gazdálkodó szervezet vagy az annak képviseletére hivatott szerv székhelye alapítja meg.
(3) A fogyasztó a kérelmet a szerződés teljesítésének helye szerint illetékes békéltető testületnél is benyújthatja.
(4) A békéltető testület illetékességi területe a testületet működtető területi gazdasági kamarák illetékességi területéhez igazodik.
21. §
(1) A békéltető testület elnökből, elnökhelyettesből és tagokból (a továbbiakban együtt: békéltető testületi tagok) áll.
(2) A testületi tagokat - testületenként legalább 10, legfeljebb 30 főt - egyrészről a kamara, másrészről a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek egyenlő arányban jelölik ki. A tagokról a békéltető testület működési feltételeit biztosító kamara listát vezet. A kamara a testületi tagok listáját megküldi a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, továbbá kérésre a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek, valamint az illetékességi területén működő helyi önkormányzatoknak.
(3) Az elnököt - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatójának javaslatára - a miniszter bízza meg a testületi tagok közül.
(4) Az elnökhelyettest az elnök jelöli ki a testületi tagok közül. Az elnökhelyettes teljes jogkörrel helyettesíti az elnököt annak akadályoztatása esetén.
(5) A békéltető testületi tagok megbízatása három évre szól.
(6) A békéltető testület tagjai tevékenységüket külön jogszabályban meghatározott díjazás ellenében végzik.
22. §
(1) Békéltető testületi tag az lehet, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és annak megfelelő, legalább két éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) Nem lehet békéltető testületi tag
a) aki a polgári jog szabályai szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes,
b) aki a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült.
23. §
A békéltető testület tagjainak függetlennek és pártatlannak kell lenniük, nem lehetnek képviselői a feleknek, eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el. Teljes titoktartásra kötelezettek a békéltető testület működése során tudomásukra jutott tények és adatok tekintetében, az eljárás megszűnése után is. Minderről kijelölésük elfogadásakor írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.
24. §
(1) A békéltető testületi tag megbízatása megszűnik
a) a megbízatás időtartamának lejártával,
b) a 22. § (2) bekezdésében foglalt kizáró okok bekövetkezése esetén,
c) lemondással,
d) alkalmatlanná válása esetén,
e) halálával.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a megbízatás megszűnését a békéltető testület elnöke - az érintett testületi tag meghallgatása után és a tagot jelölő szervezet véleményének figyelembevételével - állapítja meg.
(3) Ha a békéltető testületi tag megbízatása a törvényben szabályozott bármely okból megszűnik, helyette a testületi tag jelölésére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával új testületi tagot kell kijelölni.
25. §
(1) A békéltető testület három tagú tanácsban jár el. Az eljáró tanács egyik tagját az eljárást megindító fogyasztó, illetve a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, egy másik tagját pedig az eljárással érintett gazdálkodó szervezet jelöli ki a testületi tagok 21. § (2) bekezdésében meghatározott listájáról, és az így kijelölt két tag jelöli ki az eljáró tanács elnökét.
(2) Ha a felek bármelyike a megadott határidőn belül nem él a jelölés lehetőségével, vagy a két kijelölt testületi tag a kijelölésüktől számított három napon belül nem egyezik meg a harmadik tag személyében, az eljáró tanács hiányzó tagját a testület elnöke jelöli ki, figyelemmel arra, hogy legalább egy tag a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek által jelölt, egy másik tag pedig a kamara által jelölt testületi tagok közül kerüljön ki, valamint minden olyan szempontra, amely nagy valószínűséggel biztosítja független és pártatlan testületi tag kijelölését.
(3) Ha a felek az ügy eldöntését egyszerűnek tartják és egy testületi tag személyében megállapodnak, ez a testületi tag egyedül jogosult az eljárás lefolytatására.
(4) Ahol a törvény a továbbiakban eljáró tanácsot említ, azon az egyedül eljáró testületi tagot is érteni kell.
26. §
(1) A békéltető testületi tag az eljárásból ki van zárva, ha neki vagy hozzátartozójának (Ptk. 685. § b) pont) a vitás ügyhöz személyi vagy vagyoni érdekeltsége fűződik, illetve egyéb ok miatt elfogult, kivéve, ha a feleket erről tájékoztatta, és ennek ismeretében személye ellen egyik fél sem emelt kifogást.
(2) A felek, illetve az elnök által az eljáró tanácsba kijelölt testületi tag köteles a testület elnökének haladéktalanul bejelenteni és a felek előtt feltárni minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében.
(3) Az eljáró tanácsba kijelölt testületi tag ellen a fél kizárási kérelmet terjeszthet elő, amennyiben olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága tekintetében.
(4) A fél az általa kijelölt testületi tag ellen csak olyan okból élhet kizárási kérelemmel, amely a kijelölést követően vált előtte ismertté.
(5) Az indokolással ellátott írásbeli kizárási kérelem attól a naptól számított három napon belül terjeszthető elő, amikor a fél az eljáró tanács összetételéről tudomást szerzett, vagy amikor a (3) bekezdésben említett körülmények előtte ismertté váltak.
(6) A kizárási kérelemről a békéltető testület elnöke dönt, az érintett testületi tag meghallgatása után. E döntés meghozataláig az eljáró tanács - a kizárással érintett testületi tagot is beleértve - folytathatja az eljárást, de érdemi határozatot nem hozhat.
27. §
(1) A békéltető testület eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett gazdálkodó szervezettel közvetlenül megkísérelje a panaszügy rendezését.
(2) E körben a gazdálkodó szervezet fokozott együttműködésre köteles. Ha a fogyasztó panaszával nem ért egyet, köteles a fogyasztónak erről haladéktalanul rövid indokolással ellátott írásbeli nyilatkozatot adni.
28. §
(1) A békéltető testület eljárása a 27. §-ban szabályozott egyeztetést követően kérelemre indul.
(2) A kérelmet a fogyasztó vagy - a több fogyasztót érintő vitás ügyben - a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet terjesztheti elő, ezer forint eljárási díj befizetésével.
(3) A kérelmet a békéltető testület elnökéhez írásban kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell
a) a fogyasztó nevét, lakóhelyét,
b) a panasszal érintett gazdálkodó szervezet nevét, székhelyét,
c) a panasz rövid leírását, az azt alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait,
d) a fogyasztó nyilatkozatát a 27. § (1) bekezdésében előírt feltétel teljesítéséről,
e) a tanács döntésére irányuló indítványt.
(4) A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a gazdálkodó szervezet írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, illetőleg - közüzemi, valamint pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet esetében - az ügyfélszolgálati iroda elutasító nyilatkozatát.
(5) Ha a kérelem nem felel meg a (3)-(4) bekezdésekben foglaltaknak, vagy a kérelmező az eljárási díjat nem vagy hiányosan fizette be, a békéltető testület elnöke a kérelmet a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a kérelmezőnek visszaküldi.
29. §
(1) Az eljárás megindulásától kezdődő határidők számításakor az eljárás megindulásának az minősül, amikor a hiánytalan kérelem a békéltető testület elnökéhez beérkezik.
(2) A békéltető testület elnöke az eljárás megindulásától számított három napon belül megvizsgálja, hogy az ügy a testület hatáskörébe és illetékessége alá tartozik-e. A testület hatáskörének vagy illetékességének hiánya esetén az ügyet - a kérelmező egyidejű értesítésével - a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező szervezetnek haladéktalanul megküldi.
(3) A testület hatáskörének és illetékességének megállapítása esetén az elnök az eljárás megindulásától számított tizenöt napon belüli meghallgatási időpontot tűz ki a felek számára.
(4) Az elnök a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket a kérelem másolatának egyidejű kézbesítése mellett kellő időben előzetesen értesíti, egyben felhívja a feleket, hogy az eljáró tanács általuk jelölhető tagjára vonatkozó javaslatukat legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított három napon belül tegyék meg, illetve - egyszerűen eldönthető ügy esetén -az egyedül eljáró testületi tag személyében e határidő alatt állapodjanak meg, ellenkező esetben a kijelölésről a békéltető testület elnöke hivatalból gondoskodik.
(5) Az értesítésben a panasszal érintett gazdálkodó szervezetet fel kell szólítani, hogy öt napon belül írásban nyilatkozzék a panasz jogosságát és az ügy körülményeit, valamint a tanács döntésének kötelezésként történő elfogadását (alávetés) illetően, nyilatkozatában jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait, illetve csatolja azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkozik. Figyelmeztetni kell a gazdálkodó szervezetet, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása esetén a tanács a rendelkezésére álló adatok alapján határoz.
(6) A gazdálkodó szervezet válasziratának másolatát az elnök a kérelmezőnek haladéktalanul megküldi, ha pedig erre már nincs elegendő idő, azt a meghallgatáson adja át.
30. §
(1) A meghallgatáson a tanács elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben, illetve egyezség hiányában az eljárást folytatja.
(2) Az eljárás során a tanács köteles a feleket egyenlő elbánásban részesíteni. Köteles lehetőséget adni a felek számára álláspontjuk előadására, illetve beadványaik előterjesztésére.
(3) Az eljárás nyilvános, bármelyik fél azonban kérheti a nyilvánosság kizárását.
31. §
(1) A kérelem, illetve a válaszirat az eljárás során szabadon módosítható vagy kiegészíthető, kivéve, ha az eljáró tanács ennek lehetőségét az ezzel okozott késedelemre tekintettel kizárja, vagy a gazdálkodó szervezet az alávetésre hivatkozva a kérelem módosítása, illetőleg kiegészítése ellen tiltakozik.
(2) Ha a gazdálkodó szervezet válasziratát nem terjeszti elő, a tanács köteles az eljárást folytatni, anélkül, hogy a mulasztást a kérelmező állításai elismerésének tekintené.
(3) Ha a meghallgatáson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy nem terjeszti elő bizonyítékait, a tanács lefolytatja az eljárást, és a rendelkezésre álló adatok alapján hozhat határozatot.
(4) Ha az eljárásban jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel az eljárótanács nem rendelkezik, a tanács szakértőt rendelhet ki.
(5) A tanács az eljárást megszünteti, ha
a) a fogyasztó a kérelmét visszavonja,
b) a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak,
c) az eljárás folytatása lehetetlen,
d) az eljárás folytatására - a tanács megítélése szerint - bármely okból nincs szükség.
(6) A tanács az ügy érdemében szótöbbséggel határozatot hoz. Többségi álláspont hiányában a tanács elnöke dönt.
(7) A tanács az eljárást az eljárás megindulását követő harminc napon belül befejezi, indokolt esetben ez a határidő legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható.
32. §
A tanács határozata
a) ajánlás, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem fogadja el, vagy
b) kötelezést tartalmazó határozat, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor (alávetés) vagy a határozat kihirdetésekor nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte.
33. §
(1) A határozatnak ki kell terjednie a kérelemben előterjesztett valamennyi indítványra, és a döntés alapjául szolgáló indokokra. Rendelkezni kell az eljárás költségének összegéről és annak viseléséről.
(2) Az eljárás költségét az a fél viseli, akinek terhére a tanács az ügyet eldöntötte.
(3) A határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint - a határozat kihirdetését követő naptól számított - tizenöt napos határidőt kell szabni.
(4) A tanács határozatát a határozathozatal napján, annak írásba foglalását követően kihirdeti. A kihirdetés legfeljebb három napra elhalasztható, ha az ügy bonyolultsága miatt ez feltétlenül szükséges. Az írásba foglalt határozat egy- egy példányát a tanács kézbesíti a feleknek és egyidejűleg megküldi a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek.
34. §
(1) A tanács határozata nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse.
(2) A tanács határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozat érvénytelenítése azonban kérhető a bíróságtól, a (3) bekezdésben meghatározottak szerint.
(3) A fél a határozatnak a részére történt kézbesítésétől számított tizenöt napon belül keresettel a határozat érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.
(4) A bíróság a tanács kötelező határozatának végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti.
(5) A bíróság ítélete kizárólag a határozat érvénytelenítésére vonatkozhat.
(6) A bírósági eljárására egyébként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezései irányadók azzal, hogy az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
35. §
(1) A határozat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a fél kérheti a tanácstól, hogy a határozatában előforduló bármely névcserét, névelírást, szám- vagy számítási hibát vagy más hasonló elírást javítson ki, illetve a határozat meghatározott része tekintetében adjon értelmezést.
(2) Ha a tanács a kérelmet indokoltnak tartja, annak beérkezésétől számított három napon belül a kijavítást elvégzi, illetve az értelmezést megadja. Az értelmezés a határozat részévé válik.
(3) A tanács az (1) bekezdésben meghatározott hibát a határozat kihirdetésétől számított harminc napon belül kérelem hiányában is kijavíthatja.
36. §
(1) A békéltető testületet működtető kamara és a fogyasztóvédelmi felügyelőség ellenőrzi a tanács kötelező határozatának végrehajtását, illetve azt, hogy mennyiben járnak el a felek az ajánlásban foglaltaknak megfelelően.
(2) Ha a gazdálkodó szervezet a tanács ajánlásának nem tesz eleget, a békéltető testületet működtető kamara, illetve a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőség - a fogyasztó nevének megjelölése nélkül - jogosult a vizsgált panaszt és az eljárás eredményét nyilvánosságra hozni.
(3) Ha a gazdálkodó szervezet a tanács kötelező határozatát a teljesítési határidőn belül nem hajtja végre, a fogyasztó, illetve az eljárást kezdeményező szervezet kérheti a bíróságtól a tanács határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását.
37. §
A békéltető testület az eljárására vonatkozó részletes szabályokat a törvény keretei között szabadon állapíthatja meg. Az országos gazdasági kamarák az egységes gyakorlat kialakítása érdekében eljárási szabályzatot készíthetnek, melyet a kamarák törvényességi felügyeletét ellátó miniszterek az igazságügyminiszterrel egyetértésben hagynak jóvá.
Ügyfélszolgálat
38. §
(1) A közüzemi, valamint a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, a fogyasztók széles körű tájékoztatására az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben ügyfélszolgálatot kötelesek működtetni.
(2) Az ügyfélszolgálat működési rendjét, félfogadási idejét a gazdálkodó szervezet úgy köteles megállapítani, illetve működésének feltételeiről oly módon köteles gondoskodni, hogy a fogyasztói érdekek ne sérüljenek.
(3) Az ügyfélszolgálat a panasz elutasítását köteles indokolással ellátva írásba foglalni és annak egy példányát a fogyasztónak átadni.
(4) Az ügyfélszolgálat a fogyasztói bejelentések intézése és a fogyasztók tájékoztatása során köteles együttműködni a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel.
Keresetindítás
39. §
(1) Az ellen, aki jogszabályba ütköző magatartásával a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész pert indíthat a fogyasztók igényeinek érvényesítése iránt, akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kereset a jogsértés bekövetkezését követő egy éven belül nyújtható be.
(3) Az (1) bekezdés alapján indított per nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint érvényesítse igényeit.
MÁSODIK RÉSZ
A FOGYASZTÓVÉDELEM ÁLLAMI, ÖNKORMÁNYZATI ÉS ÉRDEKKÉPVISELETI INTÉZMÉNYRENDSZERE
VII. FEJEZET
A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere
40. §
(1) A miniszter
a) kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé terjeszti a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját, javaslatot tesz a megvalósítás szervezeti és intézményi feltételeire,
b) intézkedéseket tesz, illetve kezdeményez a fogyasztói jogok védelme és érvényesítése érdekében.
(2) A koncepciónak tartalmaznia kell:
a) az elérni kívánt fogyasztóvédelmi célokat,
b) a célok érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának sorrendjét és határidejét,
c) a kitűzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények megjelölését is.
(3) A koncepcióban foglaltakat a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni.
41. §
(1) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség országos hatáskörű államigazgatási szerv, amely önálló költségvetési szervként működik.
(2) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a miniszter irányítása és felügyelete alatt áll.
(3) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek hatásköre nem érinthet jogszabályban más szervek hatáskörébe utalt fogyasztóvédelmi feladat- és hatásköröket.
42. §
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek:
a) közreműködnek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában,
b) figyelemmel kísérik és elemzik a fogyasztóvédelmi politika érvényesülését,
c) véleményezik a fogyasztókat érintő jogszabálytervezeteket,
d) együttműködnek a fogyasztóvédelmi tevékenységet ellátó más állami szervekkel,
e) piacfelügyeleti tevékenységük keretében ellenőrzik az áruk forgalmazására és a szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások megtartását; vizsgálatot folytathatnak a fogyasztókat érintő ügyekben - így a pénzügyi szolgáltatások, a kölcsönszerződések, a biztosítási szerződések tekintetében -, fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki, kivéve, ha más hatóság azonos tényállás mellett már szabott ki bírságot;
f) irányítják a termékbiztonság ellenőrzésével összefüggő piacfelügyeleti feladatokat és működtetik a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszert,
g) figyelemmel kísérik a fogyasztókat érintő általános szerződési feltételeket,
h) intézik a fogyasztók minőségi kifogásaival és panaszaival kapcsolatos ügyeket,
i) szakmai segítséget nyújtanak a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a fogyasztók oktatásához,
k) a fogyasztói jogokat ismertető kiadványokat jelentetnek meg,
l) termék-összehasonlító vizsgálatokat végeztetnek és közzéteszik azok eredményét,
m) módszertani segédanyagokat készítenek a helyi önkormányzatok fogyasztóvédelmi tevékenységének elősegítése és egységessége érdekében,
n) támogatják az önkormányzati tanácsadó irodák működését,
o) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály feladat- és hatáskörükbe utal.
43. §
A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakmai irányításával - a területi felügyelőségek látják el.
VIII. FEJEZET
A helyi önkormányzatok szerepe
44. §
(1) A helyi önkormányzatok képviselőtestületei:
a) segíthetik a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatják a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítő tevékenységét,
b) önkéntesen, a kamarával történő megállapodás alapján részt vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból,
c) a lakosság igényeitől függően fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát
működtethetnek.
(2) Az önkormányzat képviselőtestületének, valamint jegyzőjének fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskörét külön jogszabályok határozzák meg.
IX. FEJEZET
Érdekképviseleti szervezetek
45. §
(1) Az állam és a helyi önkormányzatok előmozdítják és támogatják a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy
a) érdekfeltáró munkájukkal segítsék a fogyasztók gazdasági érdekeinek és fogyasztói jogainak érvényesítését, ennek keretében feltárják a fogyasztói problémákat, értékeljék a fogyasztói jogok érvényesülését,
b) figyelemmel kísérjék a fogyasztókkal szemben alkalmazott általános szerződési feltételeket,
c) képviseljék a fogyasztókat az érdekegyeztető fórumokon és testületekben,
d) eljárást, vizsgálatot, intézkedést, jogszabály-módosítást kezdeményezzenek a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek védelme érdekében,
e) véleményezzék a fogyasztókat érintő jogszabály-tervezeteket, jogszabály-módosítást kezdeményezzenek a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek érvényesítése vagy védelme érdekében,
f) közreműködjenek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában és figyelemmel kísérjék annak érvényesülését,
g) a fogyasztók tájékoztatását szolgáló és jogérvényesítésüket elősegítő tanácsadó irodákat és a fogyasztók tájékoztatását szolgáló információs rendszert működtessenek,
h) fogyasztóvédelmi oktatást szervezzenek,
i) a tevékenységük során tapasztaltak nyilvánosságra hozatalával tájékoztassák a közvéleményt,
j) a fogyasztói érdekek védelme céljából részt vegyenek a nemzetközi szervezetek tevékenységében,
k) közreműködjenek a nemzeti szabványosításban a Magyar Szabványügyi Testület szervein keresztül.
(2) Az árhatóság köteles a hatósági ár megállapítását, a hatósági ár mértékének kialakítását megelőzően a társadalmi szervezetek véleményét kikérni.
X. FEJEZET
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek eljárása
46. §
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek (a továbbiakban: eljáró hatóság) eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
47. §
(1) Ha az eljáró hatóság eljárása során megállapította az e törvényben és más jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában
a) elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
b) megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,
c) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes áru forgalomból való kivonását,
d) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes áru megsemmisítését a környezetvédelmi szempontok figyelembe-vételével,
e) elrendelheti a fogyasztók életét, egészségét veszélyeztető értékesítési körülmények, illetve a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütköző gazdasági tevékenység esetén - a szabálytalanság megszüntetéséig - az üzlet bezárását.
(2) Az eljáró hatóság jogosult jegyzőkönyv ellenében minta és ellenminta vételére, ha az áru minősége, összetétele csak vegyi vagy műszaki vizsgálattal állapítható meg, továbbá próbavásárlást végezhet.
(3) Az eljáró hatóság az ellenőrzések során együttműködik az önkormányzati szervekkel, az ellenőrzések tapasztalatairól tájékoztatja az érdekelt önkormányzatokat és felkérésükre vizsgálatot folytat.
(4) Az eljáró hatóság a határozat meghozatala előtt köteles a szakhatóság előzetes hozzájárulását beszerezni.
48. §
(1) Az eljáró hatóság a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható.
(2) A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a fogyasztók érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, valamint a jogsértéssel elért előnyre - tekintettel kell meghatározni.
(3) A bírságot a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség számlájára kell befizetni. A bírság felhasználásról külön jogszabály rendelkezik.
(4) A jogerősen kiszabott és be nem fizetett bírságot adók módjára és azokkal egy sorban kell behajtani.
49. §
(1) Az eljáró hatóság határozatában ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a 47. § (1) bekezdés a)-c) és e) pontjaiban foglaltakat, ha erre halaszthatatlanul szükség van.
(2) Az eljáró hatóság vezetője elrendelheti az élet, egészség, testi épség és környezet védelme, vagy a fogyasztók széles körét érintő, különösen nagy kárral fenyegető veszély elhárítása érdekében hozott határozat azonnali végrehajtását.
50. §
(1) A területi felügyelőség első fokú határozata ellen benyújtott fellebbezést a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője bírálja el.
(2) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője határozatának felülvizsgálata keresettel kérhető a bíróságtól. A bíróság a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetőjének határozatát megváltoztathatja.
51. §
(1) Az eljáró hatóság köteles határozatát nyilvánosságra hozni, ha a határozat azonnali végrehajtását a 49. § (2) bekezdése alapján rendelte el.
(2) Az eljáró hatóság a súlyos fogyasztói érdeksérelem megelőzése, illetve csökkentése érdekében határozatát nyilvánosságra hozhatja. A nyilvánosságra hozatalnak nem akadálya, ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték.
HARMADIK RÉSZ
Záró rendelkezések
Hatálybalépés
52. §
(1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 18-37. §-ában foglalt rendelkezéseket 1999. január 1-jétől kell alkalmazni.
53. §
Az egészségügyi szolgáltatásokról és a gyógyszertárakból kizárólag orvosi vényre kiadható vagy kizárólag gyógyintézeti felhasználására engedélyezett, valamint kizárólag orvosi rendelők, gondozóintézetek által beszerezhető gyógyszerek és a külön jogszabályban meghatározott tilalmazott készítmények, továbbá a gyógyászati segédeszközök, orvostechnikai termékek forgalmazásáról külön jogszabály rendelkezik. Módosuló és hatályukat vesztő jogszabályok
54. §
(1) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) a közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 8. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(10) A Nemzeti Alaptantervet a Kormány adja ki. A Nemzeti Alaptanterv Kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács, a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelést és oktatást érintő kérdésekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács, valamint a fogyasztóvédelmet érintő kérdésekben a fogyasztói érdekek védelmét ellátó társadalmi szervezetek országos képviseletének véleményét."
b) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény a következő 23/A. §-sal egészül ki:
"23/A. § Az ügyben eljárt békéltető testület székhelye szerint illetékes helyi bíróság a tanács kötelező határozatát - a feltételek megléte esetén - végrehajtási záradékkal látja el."
c) A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 6. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely nem tartalmazza a fogyasztási kölcsön folyósításával kapcsolatban felmerülő valamennyi költséget."
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 1. §-ának második mondata, 21.-23. §-ai, 25. § (3) bekezdése, 29.-32. §-ai,
b) a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény módosításáról szóló 1986. évi 18. tvr. 15.-17. §-ai, 21. § (1) bekezdésének második mondatrésze és (2) bekezdésének középső mondatrésze,
c) az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 20. §-a,
d) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 71.-72. §-a.
Felhatalmazás
55. §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az általános termékbiztonságra, valamint a megjelenésükben másnak látszó és ezáltal a fogyasztó egészségét vagy biztonságát veszélyeztető áruk forgalombahozatalára és ellenőrzésére,
b) az egységes megfelelőségi jelölés használatára,
c) az ingatlanok időben megosztott bérleti jogának megszerzésére irányuló szerződésekre,
d) a házaló kereskedésre,
e) a távollevők között létrejött szerződésekre,
f) a fogyasztóvédelmi bírság felhasználására,
g) a békéltető testületi tagok díjazására,
h) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feladat- és hatáskörére,
i) a fogyasztói csoportok (vásárlói klub) szervezésére és működésére
vonatkozó részletes szabályokat rendelettel meghatározza.
56. §
Felhatalmazást kapnak az ágazati irányításért felelős miniszterek, hogy
a) a feladat- és hatáskörükbe tartozó árukra vonatkozóan a kötelező minőségi előírásokat és azok tanúsításának módját, valamint a tanúsítványokat kiadó szervezetek körét,
b) az e törvény 47. § (4) bekezdése alapján az eljárásban szakhatóságként közreműködő szervezetek körét
rendelettel meghatározzák.
57. §
Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 92/59/EGK irányelve az általános termékbiztonságról,
b) a Tanács 90/88/EGK irányelvével módosított 87/102/EGK irányelve a fogyasztói hitelről.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
1. Jogharmonizációs kötelezettség
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 68. cikke meghatározza a jogszabályok közelítésének kiemelt területeit, amelyek között szerepel a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos szabályozás. Az Európai Megállapodás alapján a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos magyar jogszabályoknak a közösségi normákhoz való közelítésére, illetve a közösségi színvonalú fogyasztóvédelem elérésére Magyarországnak 10 év áll rendelkezésére. A Megállapodás e területen hazánk számára egyéb kötelezettséget nem ír elő.
A fogyasztóvédelmi jogharmonizáció - a szoros összefüggésre tekintettel - az áruk és a szolgáltatások szabad forgalma megteremtésével összhangban került megtervezésre, az előrehaladt gazdasági jogalkotással párhuzamosan célszerűnek látszott a fogyasztók minél magasabb szintű védelmét megvalósítani. Ezért az Európai Megállapodásban meghatározott első ötéves szakaszra vonatkozó, átfogó jogharmonizációs programról szóló 2174/1995. (VI. 15.) Korm. határozat az ötéves periódus első felére ütemezte a fogyasztóvédelmi tárgyú közösségi jogszabályokkal összhangban álló magyar szabályozás kialakítását.
Az ötéves átfogó jogharmonizációs program alapján kiadott, a részletes jogharmonizációs programról szóló 2343/1995. (XI.16.) Korm. határozat a még nem teljesült jogharmonizációs feladatokat is felmérve, több mint 35 közösségi jogszabály átvételét irányozta elő.
Az Európai Bizottság az EU-tagállamok állam-, illetve kormányfőiből álló Európa Tanács 1995. júniusi Cannes-i ülésére elkészítette a közép- és kelet-európai társult országok számára az egységes belső piaci közösségi jogszabályok átvételéhez iránymutatást adó ún. Fehér Könyvet. A Fehér Könyv mellékletének 23. fejezete határozza meg a fogyasztóvédelmi szabályozás területén szükséges jogközelítési feladatokat.
Az Európai Unió fogyasztóvédelmi joganyagát az jellemzi, hogy közösségi szinten nem jelenik meg egységes fogyasztóvédelmi jogszabály, hanem a fogyasztóvédelmi előírásokat elsősorban áru- és szolgáltatásspecifikus irányelvek és ajánlások tartalmazzák.
Ebből következően a tagállamok saját nemzeti jogalkotásukon keresztül eltérő jogforrási szinten vezetik be a közösségi előírásokat. Ennek megfelelően nem minden EU-tagállamban fogadtak el fogyasztóvédelmi törvényt, az EU azon tagállamai, amelyek önálló fogyasztóvédelmi törvényt alkottak, a törvények szabályozási tárgyát és körét illetően eltérő megoldásokat alkalmaznak.
Az osztrák fogyasztóvédelmi törvény például elsősorban sajátos polgári jogi szabályokat tartalmaz, a belga fogyasztóvédelmi törvény viszont átfogó. E törvények tárgykörei kiterjednek a sajátos polgári jogi rendelkezések, a termékfelelősség szabályozásán kívül a fogyasztók megtévesztésére, beleértve a megtévesztő reklámot, valamint a tisztességtelen kereskedelmi magatartás tilalmát is.
Az egyik legátfogóbb törvény a görög, amely rendezi a tisztességtelen szerződési feltételekre, a házaló kereskedésre, a csomagküldő tevékenységre, a javító-karbantartó szolgáltatásokra, a termékfelelősségre, az általános termékbiztonságra, a reklámra, a bíróságon kívüli egyeztetésre, a fogyasztói érdekképviseletre vonatkozó szabályozási területeket is.
Az Európai Bizottság országvéleményének elkészülte után a jogharmonizáció valódi távlatait a csatlakozási tárgyalások jelölik ki, így a közösségi joghoz való igazodás immár nem csupán a társadalmi viszonyból adódó kötelezettség teljesítése, hanem a csatlakozásra való felkészülés része. Az Európai Megállapodás szerint fennálló jogharmonizációs követelményeknek hatékonyan tudunk megfelelni egy átfogó, az EU-ban elismert fogyasztói jogokat egységesen szabályozó fogyasztóvédelmi törvény megalkotásával.
2. A fogyasztóvédelmi szabályozás jelenlegi helyzete
A törvénytervezet nem a kezdetét jelenti a fogyasztóvédelmi jogalkotásnak, hiszen annak előzményeiként kell megemlíteni a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény, a házaló kereskedésről szóló 17/1994. (VI. 30.) IKM rendelet, a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, valamint a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény, továbbá a fogyasztóvédelem hatékonyságának javításáról szóló 2192/1995. (VII. 6.) Korm. határozat és a fogyasztóvédelmi szabályozás korszerűsítésének koncepciójáról szóló 2145/1996. (VI. 13.) Korm. határozat elfogadását is.
A fentieken túlmenően a fogyasztóvédelem alapvető intézményei (szavatosság, jótállás, általános szerződési feltételek, megtévesztő szerződési klauzulák, közüzemi szerződés) a Polgári Törvénykönyvben nyernek szabályozást. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény a gazdasági verseny körében önálló fejezetet szentel a fogyasztók védelmét szolgáló rendelkezések rögzítésére. A fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésével összefüggő szankciókat pedig jelenleg a szabálysértési törvény rendezi, illetve egyes tényállások a Büntető Törvénykönyvben jelennek meg.
Az intézményi hátteret áttekintve megállapítható, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség mellett számos más hatóság rendelkezik a fogyasztóvédelmet érintő hatáskörrel (Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, Magyar Energia Hivatal, Biztosításfelügyelet, ÁNTSZ, Közlekedésfelügyelet, Hírközlési Felügyelet, önkormányzati jegyző).
Meg kell említeni azt is, hogy a Fehér Könyvben meghatározott irányelvek és az OECD fogyasztóvédelmi jellegű ajánlásainak jogközelítése már megkezdődött, néhány irányelv már a belső jog részét képezi. A törvény javaslat ágazatspecifikus irányelvek honosítását nem tűzi ki célul, viszont megteremti az ezek honosításához szükséges törvényi alapot.
A törvényjavaslatban foglalt szabályok közvetlenül összeegyeztethetőek a Tanács 92/59/EGK irányelvével az általános termékbiztonságról és a Tanács 90/88/EGK irányelvével módosított 87/102/EGK irányelvével a fogyasztási kölcsönről, a Tanács 87/357/EGK irányelvével a megjelenésükben másnak látszó és ezáltal a fogyasztó egészségét vagy biztonságát veszélyeztető árukról, valamint a Bizottság 88/41/EWG ajánlásával a fogyasztóknak a szabványosításba való bevonásáról és fokozottabb közreműködésük ösztönzéséről, a Tanács 1986. június 9-i határozatával az általános és a középiskolákban való fogyasztóvédelmi oktatásról, valamint a Tanács 1987. június 25-i határozatával a fogyasztói jogorvoslatról.
A törvényjavaslat szabályai figyelemmel vannak az OECD Tanácsának ajánlására a fogyasztási hitelről [C(77)39] számú, a Tanács ajánlására a fogyasztási cikkek biztonságáról [C(81)7] számú, valamint a Tanács ajánlására a gyermekek érdekében hozott biztonsági intézkedésekről. A törvényjavaslat felhatalmazó rendelkezései alapján honosításra kerül a Tanács 94/47/EGK irányelve az ingatlanok időben megosztott bérleti jogának védelméről, a Tanács 85/577/EGK irányelve az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekről, a Tanács 97/7/EK irányelve a távollévők között létrejött szerződésekről.
3. A fogyasztóvédelmi szabályozás és intézményrendszer továbbfejlesztése
A fogyasztóvédelmi szabályozás és a fogyasztóvédelmi intézményrendszer fejlesztése és megújítása - a jogharmonizációs kötelezettségeken túlmenően is - időszerűvé vált.
Ennek egyik oka, hogy az intézményrendszer elavult, amelyet mutat az, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatásköre az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség jogutódjaként még ma is csak a kereskedelmi tevékenységek és egyes szolgáltatások ellenőrzésére korlátozódik, és ezért nem felel meg a korszerű fogyasztóvédelmi feladatok ellátásával kapcsolatos követelményeknek. Ezt felismerve a Kormány a 2145/1996. (VI. 13.) Korm. határozata 1.1. cb) pontjában úgy döntött, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feladat- és hatáskörét bővíteni szükséges, valamint, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget fel kell jogosítani arra, hogy közérdekű keresetet nyújthasson be a fogyasztók érdekeinek védelmében.
A hatósági eszközök továbbfejlesztését indokolja az, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságok jelenleg csak igen csekély szankciórendszerrel rendelkeznek, ezért a hatékonyabb fogyasztóvédelem érvényesítése érdekében szükséges szigorúbb jogkövetkezmények alkalmazását lehetővé tenni a fogyasztóvédelmi hatóságok részére.
Jelenleg nem megoldott a fogyasztói igények peren kívüli gyors, olcsó és hatékony érvényesítése. Ezért a kormányhatározat rendelkezett a békéltető testületek létrehozásának szükségességéről. Szintén megoldásra vár a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek helyzetének jogi és pénzügyi megerősítése, hogy a fogyasztói érdekvédelmet magasabb szinten legyenek képesek ellátni.
Ugyancsak fontos a fogyasztók oktatásának korszerű szabályozása, amely jelenleg nem megoldott. Ennek az elvárásnak felel meg az az új törvényi szabályozás, amely szerint az iskolai fogyasztóvédelmi oktatás a jövőben a Nemzeti Alaptanterv részét képezi.
4. A fogyasztóvédelemről szóló törvény javaslat alapvető szabályozási elemei
A Kormány 2145/1996. (VI. 13.) Korm. határozatának és a jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelően a törvény javaslat különösen az alábbiakat szabályozza:
- a preambulum deklarálja a fogyasztók alapvető érdekeit és azok biztosítását,
- a fogyasztó, az áru, a szolgáltatás és a fogyasztói forgalom fogalmát,
- a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelmét (általános termékbiztonság),
- a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét (fogyasztási kölcsön),
- a fogyasztók tájékoztatását, (címkézés, használati-kezelési útmutató, megfelelőség-tanúsítás, árfeltüntetés és csomagolás szabályai),
- a fogyasztók iskolarendszerű és iskolán kívüli oktatását,
- a fogyasztói igények bírósági eljáráson kívüli érvényesítésének rendszerét, (békéltető testület),
- a fogyasztóvédelem állami, önkormányzati és érdekképviseleti intézményrendszerét,
- a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek eljárását.
4.1. A fogyasztóvédelmi szabályozás alapvető céljai
A javaslat kidolgozása során az előterjesztők - a hivatkozott Korm. határozatban foglaltakkal összhangban - abból indultak ki, hogy a szabályozásnak és az intézményrendszernek biztosítania kell a fogyasztók egészségének és biztonságának, vagyoni érdekeinek védelmét, a hatékony és gyors jogorvoslat, a megfelelő tájékoztatás és információhoz jutás lehetőségét és a fogyasztói oktatást, valamint a fogyasztói érdekek képviseletét.
4.2. A fogyasztó fogalma
A fogyasztó fogalmát a törvény javaslat a 2145/1996. (VI. 13.) Korm.határozat 1.1. a) pontjával és az Európai Bizottság fogyasztóvédelmi jellegű jogszabályaival összhangban határozza meg. Ennek megfelelően a törvény javaslat alkalmazása során fogyasztó az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve, akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.
4.3. Általános termékbiztonság
A javaslat tartalmazza az általános termékbiztonságról szóló 92/59.
EGK irányelv harmonizációját biztosító alaprendelkezéseket. A javaslat előírja, hogy csak biztonságos termék vagy szolgáltatás kerülhet fogyasztói forgalomba. Meghatározza az áru és a szolgáltatás biztonságának elemeit és felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy a részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.
4.4. A címkézéssel, a csomagolással és az ár feltüntetésével kapcsolatos általános szabályok
A javaslat tartalmazza a fogyasztók megfelelő tájékoztatásával kapcsolatban a címkézésre, a csomagolásra és az ár feltüntetésére vonatkozó azon általános szabályokat, amelyek biztosítják azt, hogy a fogyasztó megfelelő információk birtokában vásárolhasson árut vagy vehessen igénybe szolgáltatást.
4.5. A fogyasztóvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése
a) Békéltető testület létrehozása
Az Európai Unióhoz tartozó országokban jól megfigyelhető az a tendencia, hogy a bírósági rendszer mellett alternatív vitarendező fórumok jöjjenek létre még ott is, ahol a bírósági rendszer hatékonyan működik. A Fehér Könyv mellékletének 23. fejezetében előírt hatékony igényérvényesítési eljárások kidolgozása is szükségessé teszi olyan fórum létrehozását, amely a nemzetközi tendenciáknak megfelelően (olcsón, gyorsan, paritásos alapon) elősegíti a fogyasztói jogérvényesítést, előtérbe helyezve a békéltetést, de bizonyos esetekben döntési hatáskörrel is rendelkezve.
A javaslat szerint a területi gazdasági kamarák feladata olyan békéltető, egyezséget létrehozó fórum működtetése, melybe a gazdasági kamarák és a fogyasztók érdekképviseletét ellátó szervezetek azonos számú képviselőt delegálnak, és a képviselők megállapodás alapján egy harmadik, független személyt vonnak be a testületbe.
A békéltető testület feladata, hogy a fogyasztó és az eladó, illetve a szolgáltató közötti vitás ügyben egyezséget kíséreljen meg létrehozni. Ennek hiányában dönt az ügyben. A békéltető testülethez az a fogyasztó fordulhat, aki panaszával eredménytelenül fordult az eladó, illetve a szolgáltató panaszirodájához. A békéltető testülethez a fogyasztók érdekképviseleti szervezetei is fordulhatnak a több fogyasztót érintő vitás ügyekben. A békéltető testület döntése a felekre nem kötelező, az csak ajánlás jellegű. A békéltető testület döntése csak abban az esetben lehet kötelező a gazdasági tevékenységet végzőre, ha az a döntés kötelező jellegét magára nézve előzetesen elfogadta. A békéltető testület eljárása, illetve döntése nem zárja ki azt, hogy a fogyasztó bírósághoz forduljon igényei érvényesítésével. A békéltető testület feladatköre nem érintheti más szervek hatáskörét. Ez az eljárás nem alkalmazható azokban a vitás ügyekben, melyek rendezését külön jogszabály valamely hatóság feladatkörévé teszi.
A tervezett szabályozás szerint a békéltető testület eljárásáért eljárási díjat kell fizetni, ez várhatóan azonban a működtetés költségeit teljes körűen nem fedezi. Tekintettel arra, hogy a fogyasztóvédelem alapvetően állami feladat, ezért az intézményi háttér működtetéséhez, az intézményrendszer fejlesztéséhez szükséges pénzeszközöket túlnyomó részt állami forrásból kell megvalósítani.
b) Az intézményrendszer másik, alapvető fontosságú kérdése a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feladat- és hatáskörének bővítése. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, mint országos hatáskörű szerv, a fogyasztók védelme érdekében fontos szerepet tölt be, különösen azáltal, hogy elősegíti a fogyasztók jogainak érvényesítését, a fogyasztók tájékoztatását, oktatását.
A hatásköre azonban jelenleg korlátozott. Az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség jogutódjaként csak a kereskedelmi tevékenységek és egyes szolgáltatások ellenőrzésére jogosult. A fogyasztók kiterjedt védelme érdekében indokolt a Főfelügyelőség feladat- és hatáskörének bővítése. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feladatkörét a kormányhatározatnak megfelelően - az egységes Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló jogszabállyal összhangban - a pénzügyi szolgáltatások, illetve a kölcsönszerződések, a biztosítási szerződések, valamint a közüzemi szerződések tekintetében felmerülő bejelentések megvizsgálására is ki kell terjeszteni. A javaslat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget feljogosítja arra, hogy bármely a fogyasztókat érintő ügyben vizsgálatot folytasson és a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén fogyasztóvédelmi bírságot szabjon ki. Ugyanakkor hatásköre nem érintheti jogszabály alapján más szerv hatáskörébe utalt fogyasztóvédelmi feladat- és hatásköröket, ezt a törvény javaslatban meghatározott hatáskör elvonás általános tilalma egyértelműen rögzíti. Ez utóbbi ügyekben is jogosult azonban vizsgálat lefolytatására, de a panaszok megvizsgálását követően -a fogyasztóvédelmi bírság kiszabása kivételével - a hatáskörrel rendelkező szervhez köteles fordulni a javasolt intézkedés megtétele érdekében.
c) A helyi önkormányzatok feladata a fogyasztóvédelem terén
A helyi önkormányzatok - összhangban az 1027/1996. (IV.3.) Korm. határozattal
- segítik a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatják a társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítő tevékenységét;
- önkéntesen, a kamarával történő egyeztetés alapján részt vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból;
- a lakosság igényeitől függően fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát működtethetnek.
Részletes indokolás
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS ÉS A FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELMET BIZTOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
A törvény hatálya
az 1. §-hoz
A törvényjavaslat hatálya a gazdálkodó szervezeteknek és a fióktelepeknek a Magyar Köztársaság területén végzett mindazon tevékenységére kiterjed, amelyek a fogyasztókat érintik vagy érinthetik. A hatály ezen funkcionális módon való megfogalmazása a törvény alkalmazási körét a fogyasztók érdekeinek minél szélesebb körű védelme érdekében a fogyasztói kapcsolatok egészére kiterjeszti.
Értelmező rendelkezések
a 2. §-hoz
A törvényjavaslat a teljesség igényével felsorolja és értelmezi a törvényjavaslat szempontjából kiemelkedő jelentőségű fogalmakat. Fontosságára tekintettel megfogalmazást nyer a fogyasztó fogalma is. Így fogyasztónak minősül az a személy, aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül árut vesz, rendel, kap, használ, továbbá aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje, valamint akinek a részére a szolgáltatást végzik. Ez a definíció összhangban van az Európai Unió közösségi szintű joggyakorlatával.
II. FEJEZET
A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme
a 3-5. §-hoz
Az Európai Bizottság Fehér Könyvének fogyasztóvédelmi jellegű ajánlásai között szerepel az általános termékbiztonságáról szóló 92/59. EGK irányelv is. A termékbiztonság területe a közösségi szabályozás hatálya alá tartozik a műszaki előírásokat rögzítő irányelvekkel összhangban. Ahol ezek nem érvényesek, ott és tagállamok szabályainak és termékbiztonsági szabványainak ekvivalenciája is kölcsönös elismerése érvényesül. Az Európai Unióban a 92/59. EGK irányelv az összes olyan fogyasztási cikk átfogó, általános szabályozását valósítja meg, amelyek biztonsági aspektusait nem, vagy nem egészen fedték le a specifikus irányelvek. Az irányelv bevezetése előtt csak Svédország, Finnország és Franciaország fogadott el a termékbiztonságra vonatkozó általános szabályozást. Más országokban (pl. Portugáliában, Spanyolországban) átfogó fogyasztóvédelmi törvényeket hoztak, amelyek a termékbiztonságra vonatkozó általános rendelkezéseket foglaltak magukban. Az irányelv hatálya olyan árukra korlátozódott, amelyeket a fogyasztók részére forgalmaznak, a hatály kérdése azonban nem tisztázott az Európai Bizottságban. Az irányelvet átvett tagállamok egy része (Belgium, Franciaország, Dánia, Finnország, Svédország) a szabályozás hatályát mind az árukra, mind pedig a szolgáltatásokra kiterjesztette.
A törvényjavaslat e rendelkezései az irányelvvel teljes összhangban a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelmét szolgálják. A rendelkezések alapvető célja, hogy forgalomba csak biztonságos áru kerüljön. A forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja, vagy a rendelkezésre álló adatok, illetve tájékoztatás alapján tudnia kell vagy tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos. Ezen túlmenően a forgalmazó köteles megtenni az áru biztonságosságának megőrzéséhez szükséges intézkedéseket.
III. FEJEZET
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános rendelkezések
a 6. §-hoz
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme céljából - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény rendelkezéseivel is összhangban - a törvénytervezet szankcionálni rendeli az olyan gazdasági tevékenységek folytatását, amelyek a jogszabályi előírások megsértésével a fogyasztókat megkárosíthatják vagy vagyoni érdekeiket egyéb módon sérthetik.
Fogyasztási kölcsön
a 7. §-hoz
A Tanács a fogyasztói hitelre vonatkozó, a 90/88/EGK irányelvével módosított 87/102/EGK irányelve alapján a törvényjavaslat meghatározza a fogyasztási kölcsönszerződés kötelező tartalmi elemeit, valamint az ezektől és a fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó más szabályoktól a fogyasztó hátrányára való eltérés jogkövetkezményeit. Ezek a rendelkezések összhangban vannak az OECD Tanácsának C[77]39 számú Ajánlásával is.
IV. FEJEZET
A fogyasztók tájékoztatása
A tájékoztatás célja
a 8-16. §-hoz
A törvényjavaslat tartalmazza a fogyasztók tájékoztatására, a címkézésre, a megfelelőség-tanúsításra, az árfeltüntetésre, illetve a csomagolásra vonatkozó alapvető szabályokat. A rendelkezések célja, hogy a címkézés, csomagolás, árfeltüntetés ne vezessen a fogyasztó megtévesztésére, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás természetére, mennyiségére, minőségére, összetételére, eltarthatóságára, származására, gyártására vonatkozó adatok és információk megfelelő módon és helyen feltüntetésre kerüljenek, az áru ne sugalljon olyan hatást vagy sajátosságot, amellyel az egyébként nem rendelkezik, továbbá ne keltsen olyan látszatot, hogy az árunak olyan különleges tulajdonságai vannak, amelyekkel minden hasonló termék nem rendelkezik.
A fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályok megtartásáért a címkézés, a használati és kezelési útmutató, a megfelelőség-tanúsítás, valamint a csomagolás tekintetében a gyártó köteles, a fogyasztói ár feltüntetése a forgalmazó kötelezettsége. A törvényjavaslat azt is rögzíti, hogy amennyiben a gyártó a törvényben meghatározott tájékoztatással az árut nem látja el, a forgalmazó köteles azt pótolni. Annak bizonyítása, hogy a forgalmazó a tájékoztatást a fogyasztónak megadta, a forgalmazó terhére esik.
V. FEJEZET
Fogyasztók oktatása
a 17. §-hoz
Új elemként a törvényjavaslat szabályai közé beépítésre került, hogy a fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat. Ennek megvalósítása elsősorban állami feladat. Az állam az iskolai fogyasztóvédelmi oktatással kapcsolatos feladatait az oktatási intézményeken keresztül, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel együttműködve látja el. Az iskolai fogyasztóvédelmi oktatás a törvényjavaslat szerint a Nemzeti Alaptantervbe is beépítésre kerül.
VI. FEJEZET
A fogyasztói jogok érvényesítése
Békéltető testület
a 18-37. §-hoz
A törvényjavaslat a fogyasztóvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése és a fogyasztói jogok hatékonyabb érvényesítése céljából a területi gazdasági kamarák mellett békéltető testület felállítását írja elő. A békéltető testületet az azonos területen működő kereskedelmi és iparkamara, kézműves kamara és agrárkamara közösen működteti. A békéltető testület eljárásának célja a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében.
A békéltető testület hatásköre az áruk és szolgáltatások minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősséggel, valamint a szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére terjed ki. A békéltető testület nem járhat el olyan ügyekben, amelyekre jogszabály valamely hatóság hatáskörét állapítja meg. A testületi tagokat a területi gazdasági kamarák, másrészt a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek jelölik egy listára, így biztosítandó az eljáró tanácsokban az arányos képviseletet. Az eljáró tanács szükség esetén a feleket meghallgatja, a felmerülő bizonyítási eljárást lefolytatja, esetlegesen szakértőt vesz igénybe, majd a rendelkezésre álló adatok és információk alapján a vitázó felek között egyezség létrehozását kísérli meg.
Az eljáró tanács határozata ajánlás, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem fogadja el vagy kötelezést tartalmazó határozat, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor vagy a határozat kihirdetésekor nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte.
A tanács határozata nem zárja ki a fogyasztónak a bírósági eljárás kezdeményezésére való jogát, azonban a tanács határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, csak a határozat érvénytelenítése kérhető a bíróságtól a törvényjavaslatban meghatározott okok alapján.
Ügyfélszolgálat
a 38. §-hoz
A fogyasztói bejelentések intézésére és a fogyasztók tájékoztatására, a panaszok kivizsgálására és orvoslására a közüzemi, valamint a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek ügyfélszolgálatot kötelesek működtetni. Az ügyfélszolgálat úgy is megszervezhető, hogy - különösen kis létszámú szervezeti egységek esetén - osztott munkakörben, egy dolgozó munkaköri kötelezettségévé teszik az ügyfélszolgálati feladatok ellátását. A fogyasztók védelme érdekében az ügyfélszolgálat a panasz esetleges elutasítását köteles indokolással ellátva írásba foglalni és annak egy példányát a fogyasztónak átadni.
Keresetindítás
a 39. §-hoz
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az ellen, aki jogszabályba ütköző magatartásával a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész pert indíthat a fogyasztói igények érvényesítése iránt. Ettől függetlenül e per nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben igényeit a polgári jog szabályai szerint érvényesítse.
MÁSODIK RÉSZ
A FOGYASZTÓVÉDELEM ÁLLAMI, ÖNKORMÁNYZATI ÉS ÉRDEKKÉPVISELETI INTÉZMÉNYRENDSZERE
VII. FEJEZET
A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere
a 40-43. §-hoz
A fogyasztóvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése céljából a törvényjavaslat a fogyasztóvédelem állami tevékenysége keretében feladatként határozza meg az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter részére, hogy kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé terjessze a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját és javaslatot tegyen a megvalósítás szervezeti és intézményei feltételeire.
A törvényjavaslat meghatározza, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség országos hatáskörű, önálló költségvetésű államigazgatási szervként működik, a miniszter irányítása és felügyelete alatt áll. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek feladata többek között a fogyasztókat érintő jogszabályok előkészítésében, végrehajtásában, érvényesítésében, továbbá ellenőrzésében való közreműködés, a piacfelügyeleti feladatok ellátása, a fogyasztók minőségi kifogásaival és panaszaival kapcsolatos ügyek intézése, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a fogyasztók oktatásához szakmai segítség nyújtása.
A törvényjavaslat kimondja a hatáskörelvonás általános tilalmát, amely szerint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek hatásköre nem érintheti a jogszabályban más szervek hatáskörébe utalt fogyasztóvédelmi feladat- és hatásköröket.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek piacfelügyeleti hatóságként eljárva bármely, a fogyasztókat érintő ügyben vizsgálatot folytathatnak, fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki, kivéve ha más hatóság az ellenőrzése során ugyanazon tényállás mellett már szabott ki bírságot.
VIII. FEJEZET
A helyi önkormányzatok szerepe
a 44. §-hoz
A törvényjavaslat - nem teljes körűen - felsorolja azokat a feladatokat, amelyekkel a helyi önkormányzatok képviselő testületei célszerűen részt vehetnek a fogyasztóvédelmi feladatok hatékonyabb ellátásában. Így a fogyasztók érdekeinek minél hatékonyabb előmozdítása érdekében segíthetik a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatják a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítő tevékenységét, részt vállalhatnak a békéltető testület feladataiból, fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát működtethetnek.
IX. FEJEZET
Érdekképviseleti szervezetek
a 45. §-hoz
A törvényjavaslat hangsúlyozza a társadalmi szervezetek fontosságát a fogyasztói érdekek érvényesítése terén. Ennek megfelelően a törvényjavaslat meghatározza azokat a legfontosabb tevékenységeket, amelyek a társadalmi szervezetek fogyasztóvédelmi feladatainak részét képezik úgy, hogy érdekfeltáró, képviseleti munkájukkal segítsék elő a fogyasztók gazdasági érdekeinek és fogyasztói jogainak érvényesítését, továbbá kezdeményezéseikkel támogassák a fogyasztókat érintő jogszabályi rendelkezések érvényesülését. A törvény kötelezettségként írja elő az állami és helyi önkormányzatok számára, hogy lehetőségeikhez képest mozdítsák elő és támogassák a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek tevékenységét.
X. FEJEZET
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek eljárása
a 46-51. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza azokat az eljárási szabályokat, amelyeket a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek alkalmaznak a törvényjavaslat szerinti eljárás során.
A 47. § a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetére alkalmazható jogkövetkezményeket tartalmazza. Ennek keretében az eljáró hatóság jogosult - többek között - a jogsértő állapot megszüntetését elrendelni, a jogsértő magatartás további folytatását megtiltani, árut a fogyasztói forgalomból kivonni, illetve megsemmisíteni, szükség esetén a szabálytalanságok megszüntetéséig az üzlet bezárását elrendelni.
Az eljáró hatóság a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén a fentieken túlmenően határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A bírság összegét az eset összes körülményeire, - így különösen a fogyasztók érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, valamint a jogsértéssel nyert előnyre - tekintettel kell meghatározni.
A területi felügyelőség határozata ellen a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnél, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség határozata ellen a bíróságnál lehet jogorvoslattal élni.
HARMADIK RÉSZ
Záró rendelkezések
Hatálybalépés
az 52-53. §-hoz
A törvényjavaslat a törvény hatálybalépését 1998. január 1-jével állapítja meg. A békéltető testületekre vonatkozó rendelkezéseket azonban csak 1999. január 1-jétől kell alkalmazni, azért, hogy a békéltető testületek létrehozására és működésük beindítására megfelelő idő álljon rendelkezésre.
Az egészségügyi szolgáltatásokról, és a gyógyszergyártásból kizárólag orvosi vényre kiadható vagy kizárólag gyógyintézeti felhasználásra engedélyezett vagy kizárólag orvosi rendelők, gondozóintézetek által beszerezhető gyógyszerek és a külön jogszabályban meghatározott tilalmazott készítmények, továbbá a gyógyászati segédeszközök, orvostechnikai termékek forgalmazására a törvényjavaslat külön jogszabály alkalmazását írja elő. Módosuló és hatályukat vesztő jogszabályok az 54. §-hoz
A törvényjavaslat a törvény végrehajtása érdekében módosít, illetve okafogyottságuk miatt hatályon kívül helyez egyes jogszabályokat és jogszabályi rendelkezéseket. Felhatalmazás az 55-57. §-hoz
A törvényjavaslat felhatalmazza a Kormányt és az ágazati irányításért felelős minisztereket, hogy a törvényből fakadó és ahhoz kapcsolódó további feladatok érdekében a szükséges részletes szabályokat rendelettel meghatározzák. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-val összhangban a törvényjavaslat felsorolja mindazokat az európai közösségi jogforrásokat, amelyekkel e jogszabály összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.