BH 2008.7.189 Üzletrész átruházása esetében nem alkalmazható a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személy kijelölésére vonatkozó szabálya, egyrészt, mert a társasági jog kógens szabályozása nem enged kivételt az elővásárlási jog átruházásának tilalma alól, másrészt, mert az ellentétes lenne a társasági jog szabályozási céljával is, mivel lehetővé tenné, hogy kívülálló a törvényben szabályozott elővásárlási jogosulti sorrend megkerülésével kerüljön be a társaságba [1997. évi CXLIV. tv. 134. §, 136. §; Ptk. 373. § (4) bek.].

2005. augusztus 29-én az I. r. alperes üzletrész-adásvételi szerződést kötött az M. P. Kft.-ben lévő, 51%-os üzletrészének értékesítésére kiírt pályázat győzteseivel. A szerződő felek 600 000 000 Ft-ban határozták meg a vételárat. Kikötötték, hogy a vevőknek 262 500 000 Ft erejéig bankgaranciával is kell rendelkezniük, a kft.-nek az I. r. alperessel kötött szerződése alapján fennálló vételi joga gyakorlásához szükséges pénzforrás biztosítása végett. A megállapodás hatálybalépését az üzletrészre elővásárlási jogosultsággal rendelkezők nyilatkozatától tették függővé. A III. r. alperes a 2005. szeptember 8-án kelt, I. r. alpereshez címzett nyilatkozatával bejelentette, hogy a Gt. 134. § (2) bekezdésében foglalt elővásárlási, illetve a Ptk. 373. § (4) bekezdésében írt kijelölési jogával élve, elővásárlási jogának gyakorlására a II. r. alperest jelöli ki.

A felperes a 2005. szeptember 9-ei levelével szintén közölte, hogy a 2005. augusztus 29-én kelt üzletrész-adásvételi szerződésben foglaltakat elfogadva, él az elővásárlási jogával. Az I. r. alperes és az üzletrész értékesítésére kiírt pályázat győztesei ezt követően megállapították, hogy a közöttük létrejött szerződés nem lépett hatályba.

2005. október 6-án az I. r. alperes közölte a felperessel, hogy az elővásárlási joggal élő II. r. alperessel kíván szerződést kötni. A felperes részére visszautalja a bánatpénz címén befizetett pénzösszeget, visszaküldi a bankgaranciát. 2005. október 10-én az I. r. alperes a II. alperessel megkötötte a megállapodást a perbeli üzletrész átruházásáról, a 2005. augusztus 29-ei, hatályba nem lépett, üzletrész-adásvételi szerződéssel azonos tartalommal. A felperes a többször módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy:

- a III. r. alperesnek a 2005. szeptember 8-án kelt, az elővásárlási jogának gyakorlására, a II. r. alperest kijelölő nyilatkozata semmis;

- a III. r. alperes a saját nevében nem élt elővásárlási joggal;

- az I. és a II. r. alperes által 2005. október 10-én kötött üzletrész-adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan;

- az üzletrész-adásvételi szerződés - a 2005. augusztus 29-én kelt okirattal megegyező tartalommal - közte és az I. r. alperes között jött létre.

Vitatta, hogy a jogvita eldöntésére irányadó, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 134. § (2) bekezdésében, illetve 136. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel, a III. r. alperes a Ptk. 373. § (4) bekezdésre alapítva kijelölési joggal rendelkezett. A III. r. alperes kijelölési jogának hiánya miatt állította, hogy az I. r. alperes nem volt jogosult a II. r. alperessel szerződést kötni. A létrejött megállapodás a felperes elővásárlási jogát sérti, az vele szemben hatálytalan. Állította azt is, hogy a III. r. alperes által tett nyilatkozat csak akként értelmezhető, hogy nevezett alperes a saját nevében nem kívánt élni elővásárlási joggal. A felperes által tett, és 2005. szeptember 13-án az I. r. alperes tudomására jutott jogszerű nyilatkozat alapján az üzletrész-adásvételi szerződést a felperes és az I. r. alperes között kell létrejöttnek tekinteni.

Az alperesek valamennyi kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a Gt. 9. § (1) és (2) bekezdése, illetve a Ptk. 373. § (6) bekezdése alapján nem volt akadálya annak, hogy a III. r. alperes az elővásárlási jogának gyakorlására a II. r. alperest kijelölje. Vitatták, hogy a Gt. 134. § (2) bekezdésének szabályai kizárják a Ptk. 373. § (4) bekezdésének alkalmazását. A III. r. alperes viszontkeresetet is előterjesztett. Kérte annak megállapítását, hogy 2005. szeptember 8-án tett nyilatkozatával, a Gt. 134. § (2) bekezdése alapján fennálló elővásárlási jogát gyakorolta. Állította, hogy a megállapítás iráni keresetnek a Pp. 123. §-ában előírt feltételei fennállnak. Kifejtette, hogy a felperesnek az elővásárlási jog gyakorlására való kijelölési joggal kapcsolatos álláspontjának elfogadása esetén, az elővásárlási jog kijelölésére szóló nyilatkozatot a Ptk. 199. §-a alapján irányadó Ptk. 233. § (2) bekezdésének, a Ptk. 234. § (2) bekezdésének, illetve a Ptk. 239. §-ának alkalmazásával kell értelmezni. Hangsúlyozta, érdekében és szándékában állott a perbeli üzletrésznek a saját vagy érdekeltségi körébe tartozó társaság számára történő megszerzése. A szerződésben előírt bankgarancia kiadására is a saját megbízásából került sor.

A felperes a III. r. alperes viszontkeresetének elutasítását kérte, a keresetlevelében kifejtett okokból.

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás során meghozott ítéletével megállapította, hogy a III. r. alperes 2005. szeptember 8-án kelt nyilatkozatának a perbeli üzletrész tekintetében őt megillető elővásárlási jog gyakorlására a II. r. alperest kijelölő rendelkezése érvénytelen. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A viszontkeresetnek helyt adva, megállapította ugyanakkor, hogy a III. r. alperes élt a perbeli üzletrészre őt megillető elővásárlási joggal, a rendelkező részben említett nyilatkozatával.

Határozatának indokolásában kifejtette: a Gt. 9. § (2) bekezdése értelmében a Ptk. elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szabályai csak a Gt.-nek az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó speciális szabályainak hiányában lennének alkalmazhatók. A Gt. 136. § (1) bekezdésének és a Ptk. 373. § (4) bekezdésének egybevetésével azt állapította meg, hogy a Gt. szigorúbb szabályokat tartalmaz és nem ad lehetőséget harmadik személynek az elővásárlási jog gyakorlására történő kijelölésére, az elővásárlási jogról való érvényes lemondásra. A III. r. alperes 2005. szeptember 8-ai nyilatkozatát a II. r. alperes elővásárlási jog gyakorlására való kijelölésére vonatkozó részében ezért semmisnek kell tekinteni. A kijelölő nyilatkozat semmisségének megállapítása iránti kereset emiatt megalapozott volt.

A Ptk. 199. §-ára, illetve a Ptk. 234. § (2) bekezdésére valamint, a Ptk. 239. §-ára utalással ugyanakkor a viszontkeresetnek helyt adva, a felperes további kereseti kérelmeit elutasította. Rámutatott, hogy a III. r. alperesnek a II. r. alperes kijelöléséről szóló nyilatkozata nem jelentette az elővásárlási jog átruházását. A III. r. alperes szándéka a perbeli üzletrész megszerzésére irányult, az érdekeltségi körébe tartozó II. r. alperes gazdasági társaság útján. Az elővásárlási jog gyakorlásához szükséges feltételeket is részben maga teremtette meg. Nyilatkozatát ezért a perbeli üzletrészre fennálló elővásárlási jog gyakorlásaként kell értelmezni. A felperes nem sérelmezheti, hogy az I. r. alperes nem őt választotta szerződő félként. Megalapozottan nem hivatkozhat az elővásárlási jogának megsértésére, és arra hivatkozással nem követelheti a jogkövetkezmények alkalmazását.