62019CJ0689[1]

A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2021. február 25. VodafoneZiggo Group BV kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások - A 2009/140/EK irányelvvel módosított 2002/21/EK irányelv - Az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációja - A 7. cikk (3) és (7) bekezdése - A nemzeti szabályozó hatóság által rendelkezésre bocsátott intézkedéstervezet - A helyhez kötött hozzáférés nagykereskedelmi biztosításának hollandiai piaca - Jelentős együttes piaci erő - Az Európai Bizottság nemzeti szabályozó hatósággal közölt észrevételei - A nemzeti szabályozó hatóság azon kötelezettsége, hogy ezeket a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegye - Terjedelem - EUMSZ 263. cikk - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Megtámadható aktus - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke. C-689/19. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2021. február 25. ( *1 )

"Fellebbezés - Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások - A 2009/140/EK irányelvvel módosított 2002/21/EK irányelv - Az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációja - A 7. cikk (3) és (7) bekezdése - A nemzeti szabályozó hatóság által rendelkezésre bocsátott intézkedéstervezet - A helyhez kötött hozzáférés nagykereskedelmi biztosításának hollandiai piaca - Jelentős együttes piaci erő - Az Európai Bizottság nemzeti szabályozó hatósággal közölt észrevételei - A nemzeti szabályozó hatóság azon kötelezettsége, hogy ezeket a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegye - Terjedelem - EUMSZ 263. cikk - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Megtámadható aktus - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke"

A C-689/19. P. sz. ügyben,

a VodafoneZiggo Group BV (székhelye: Utrecht [Hollandia], képviselik: W. Knibbeler, A. Pliego Selie és B. Verheijen advocaten)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. szeptember 18-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: L. Nicolae és G. Braun, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: Juhász E., tanácselnökként eljárva, C. Lycourgos és I. Jarukaitis (előadó) bírák,

főtanácsnok: G. Pitruzzella,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a VodafoneZiggo Group BV (a továbbiakban: VodafoneZiggo) az Európai Unió Törvényszéke 2019. július 9-i VodafoneZiggo Group kontra Bizottság végzésének (T-660/18, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2019:546) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elfogadhatatlanként elutasította az állítólagosan az Európai Bizottságnak az Autoriteit Consument en Markthoz (fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti hatóság, Hollandia, a továbbiakban: ACM) címzett 2018. augusztus 30-i levelében foglalt, az ACM által a Bizottság rendelkezésére bocsátott, a helyhez kötött hozzáférés nagykereskedelmi biztosításának hollandiai piacára vonatkozó két intézkedéstervezettel kapcsolatos bizottsági észrevételeket (NL/2018/2099 és NL/2018/2100 ügy [C(2018) 5848 final], a továbbiakban: vitatott aktus) tartalmazó határozat megsemmisítése iránti keresetét.

Jogi háttér

2 A 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 337., 37. o., helyesbítés: HL 2013. L 241., 8. o.) módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.; a továbbiakban: keretirányelv) (15) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"Fontos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a javasolt határozatokról minden érdekelt féllel konzultáljanak, és a végső határozat elfogadása előtt vegyék figyelembe azok észrevételeit. Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti szintű határozatok ne legyenek hátrányosak az egységes piacra vagy a[z EUM-]Szerződés egyéb céljaira, a nemzeti szabályozó hatóságoknak bizonyos határozattervezeteket véleményezésre a Bizottság és más nemzeti szabályozó hatóságok részére is meg kell küldeniük. [...] A 6. és 7. cikkben említett eljárások alkalmazásának eseteit ez az irányelv [...] határozz[a] meg. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy [...] rendelkezhessen arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóság vonja vissza intézkedéstervezetét abban az esetben, ha az intézkedés az érintett piacok meghatározásával vagy a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások kijelölésével vagy kijelölésének mellőzésével kapcsolatos, és a szóban forgó határozat akadályt jelentene az egységes piac számára vagy összeegyeztethetetlen lenne a közösségi joggal [...]."

3 A 2009/140 irányelv (19) preambulumbekezdése, amely többek között módosította a 2002/21 irányelv eredeti változatának 6. és 7. cikkét, kimondja:

"Az a közösségi mechanizmus, amelynek révén a Bizottság megkövetelheti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a szabályozni kívánt piacok meghatározásával és a jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetők megállapításával kapcsolatban tervezett intézkedésüket visszavonják, nagymértékben hozzájárult az egységes szemléletmód kialakításához azon körülmények azonosításában, amelyek fennállása esetén előzetes szabályozás alkalmazható, illetve amelyek esetén az üzemeltetők e szabályozás hatálya alá tartoznak. A Bizottság által végzett piacfigyelés és különösen a [2002/21] irányelv 7. cikkében előírt eljárás kapcsán szerzett tapasztalatok szerint a korrekciós intézkedések nemzeti szabályozó hatóságok általi alkalmazásában - hasonló piaci feltételek fennállása esetén is - meglévő következetlenségek alááshatják az elektronikus hírközlés belső piacát. A Bizottság ennélfogva a nemzeti szabályozó hatóságok által javasolt intézkedéstervezetekre vonatkozó vélemények kiadásával részese lehet a jogorvoslatok alkalmazásában kialakított magasabb szintű következetesség biztosításának. A Bizottságnak a határozat és/vagy a vélemény meghozatalát megelőzően konzultálnia kell a[z Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületével (BEREC)] a nemzeti szabályozó hatóságok piacelemzéssel kapcsolatos szakértelmének hasznosítása érdekében."

4 A keretirányelv 2. cikkének g) pontja ezen irányelv alkalmazásában a "nemzeti szabályozó hatóságot" úgy határozza meg, mint "a tagállam által az ezen irányelvben foglalt szabályozási feladatok bármelyikével megbízott szerv vagy szervek [...]".

5 A keretirányelv "Jogorvoslati jog" című 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti szinten létezzenek olyan hatékony mechanizmusok, amelyek keretében a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett minden felhasználó, illetve elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás a határozat ellen a felektől független jogorvoslati szervnél jogorvoslattal élhet. E szervnek, amely lehet bíróság, rendelkeznie kell a feladatai hatékony elvégzését lehetővé tevő megfelelő szakértelemmel. A tagállamok biztosítják az ügyek érdemi elbírálását, továbbá azt, hogy hatékony jogorvoslati mechanizmus álljon rendelkezésre.

A jogorvoslat elbírálásáig a nemzeti szabályozó hatóság határozata hatályban marad, kivéve ha a nemzeti jogszabályokkal összhangban ideiglenes intézkedéseket hoznak.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett jogorvoslati szerv nem igazságszolgáltató jellegű szerv, határozatait mindig írásbeli indokolással kell ellátnia. Továbbá ilyen esetben határozatát a[z EUMSZ 267. cikk] szerinti bíróság felülvizsgálhatja."

6 Ugyanezen keretirányelv 5. cikke az adatszolgáltatásra vonatkozik. A (2) bekezdése értelmében:

"A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok indokolással ellátott kérés alapján a Bizottság rendelkezésére bocsássanak a[z EUM-]Szerződés szerinti feladatainak elvégzéséhez szükséges minden adatot. [...]

A [...] tagállamok biztosítják, hogy a valamely nemzeti szabályozó hatósághoz benyújtott adatokat ugyanabban vagy más tagállamban, indokolással ellátott kérelem alapján másik szabályozó hatóság rendelkezésére lehessen bocsátani, amennyiben ez az érintett hatóságok valamelyikének közösségi jog szerinti feladatai teljesítéséhez szükséges."

7 A keretirányelv 6. cikke "A konzultáció és az átláthatóság mechanizmus[ára]" vonatkozik. E cikk első és második bekezdése értelmében:

"A 7. cikk (9) bekezdése [...] hatálya alá tartozó eseteket kivéve, a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok ezzel az irányelvvel [...] összhangban intézkedéseket kívánnak tenni, illetőleg amennyiben [...] korlátozásokat kívánnak előírni, amelyek jelentősen befolyásolják az érintett piacot, ezek a hatóságok lehetőséget adjanak az érdekelt feleknek az intézkedéstervezettel kapcsolatos észrevételeik észszerű időn belül történő megtételére.

A nemzeti szabályozó hatóságok közzéteszik nemzeti konzultációs eljárásaikat."

8 A keretirányelv "Az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációja" című 7. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Ezen irányelv [...] szerinti feladataik elvégzése során a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszik a 8. cikkben meghatározott célokat, beleértve azokat, amelyek a belső piac működéséhez kapcsolódnak. (2) A nemzeti szabályozó hatóságok azáltal, hogy mind egymással, mind a Bizottsággal és a BEREC-kel átláthatóan együttműködnek annak érdekében, hogy ezen irányelv [...] rendelkezéseinek következetes alkalmazása minden tagállamban biztosított legyen, hozzájárulnak a belső piac fejlődéséhez. [...] (3) Ha a 7b. cikk szerint elfogadott ajánlások vagy iránymutatások másként nem rendelkeznek, a 6. cikkben előírt konzultációt követően, amennyiben valamely nemzeti szabályozó hatóság olyan intézkedést kíván tenni, amely: a hatóság [...] az intézkedéstervezetet az azt megalapozó indokolással együtt egyidejűleg a Bizottság, a BEREC és a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóságai részére hozzáférhetővé teszi, és tájékoztatja erről a Bizottságot, a BEREC-et és a többi nemzeti szabályozó hatóságot. A nemzeti szabályozó hatóságok, a BEREC és a Bizottság csak egy hónapon belül küldhet észrevételeket az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak. Az egyhónapos időtartam nem hosszabbítható meg. (4) Ha a (3) bekezdés alapján tervezett intézkedés célja: és az intézkedés befolyásolná a tagállamok közötti kereskedelmet, továbbá a Bizottság a nemzeti szabályozó hatóságnak jelezte, hogy megítélése szerint az intézkedéstervezet akadályozná az egységes piacot, vagy komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az intézkedéstervezet összeegyez[t]ethető-e a közösségi joggal és különösen a 8. cikkben előírt célokkal, az intézkedéstervezet további két hónapig nem fogadható el. Ez az időtartam nem hosszabbítható meg. A Bizottság értesíti a többi nemzeti szabályozó hatóságot az ilyen esetben meglévő fenntartásáról. (5) A (4) bekezdésben előírt kéthónapos időszakon belül a Bizottságnak lehetősége nyílik arra, hogy A Bizottság a határozat meghozatala előtt a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a BEREC véleményét. A határozathoz - az intézkedéstervezet módosítására vonatkozó konkrét javaslatokkal együtt - csatolni kell annak részletes és tárgyilagos elemzését, hogy a Bizottság miért véli úgy, hogy a tervezett intézkedés nem fogadható el. (6) Amennyiben a Bizottság az (5) bekezdéssel összhangban olyan határozatot hozott, amelyben kötelezte az érintett nemzeti szabályozó hatóságot az intézkedéstervezet visszavonására, a nemzeti szabályozó hatóság a határozat Bizottság általi meghozatalának napjától számított hat hónapon belül módosítja vagy visszavonja az intézkedéstervezetet. Az intézkedéstervezet módosítása esetén a nemzeti szabályozó hatóság a 6. cikkben előírt eljárásokkal összhangban nyilvános konzultációt tart, és a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban ismételten bejelenti a Bizottságnak a módosított intézkedéstervezetet. (7) Az érintett nemzeti szabályozó hatóság a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a többi nemzeti szabályozó hatóság, a BEREC és a Bizottság észrevételeit, és - a (4) bekezdés és az (5) bekezdés a) pontjának hatálya alá tartozó eseteket kivéve - jogosult elfogadni az ennek eredményeként előálló intézkedéstervezetet, és amennyiben elfogadja, erről tájékoztatja a Bizottságot. (8) A nemzeti szabályozó hatóság a 7. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja alá tartozó valamennyi elfogadott végleges intézkedésről tájékoztatja a Bizottságot és a BEREC-et. (9) Kivételes körülmények között, amennyiben valamely nemzeti szabályozó hatóság úgy ítéli meg, hogy a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott eljárástól eltérve sürgős lépésre van szükség a verseny megóvása és a felhasználók érdekeinek védelme érdekében, haladéktalanul elfogadhat arányos és átmeneti intézkedéseket Ezekről az intézkedésekről teljes körű indokolás mellett haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot, a többi nemzeti szabályozó hatóságot és a BEREC-et. A nemzeti szabályozó hatóság minden olyan határozata, amelynek célja az említett intézkedések véglegesítése vagy alkalmazásuk idejének meghosszabbítása, a (3) és a (4) bekezdés rendelkezéseinek hatálya alá tartozik."

a) ezen irányelv 15. vagy 16. cikkének [...] hatálya alá tartozik; és

b) befolyásolná a tagállamok közötti kereskedelmet,

a) olyan érintett piac meghatározása, amely különbözik a 15. cikk (1) bekezdése szerinti ajánlásban meghatározott piacoktól; vagy

b) annak eldöntése, hogy valamely vállalkozás - a 16. cikk (3), (4) vagy (5) bekezdésének megfelelően - önállóan vagy másokkal közösen jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősül-e;

a) határozatot hozzon, amely kötelezi az érintett nemzeti szabályozó hatóságot az intézkedéstervezet visszavonására; és/vagy

b) a (4) bekezdésben említett intézkedéstervezet tekintetében fenntartásai visszavonására vonatkozó határozatot hozzon.

9 Az említett keretirányelv 15. cikke meghatározza a piacok beazonosítására és meghatározására irányuló eljárást, míg 16. cikke a piacelemzési eljárásra vonatkozik.

10 Ugyanezen keretirányelv "Harmonizációs eljárások" című 19. cikkének (1) bekezdése szerint:

"(1) [...] ha a Bizottság megállapítja, hogy az ezen irányelvben [...] meghatározott szabályozási feladatok nemzeti szabályozó hatóságok általi végrehajtásában tapasztalható eltérések az egységes piac akadályát képezhetik, akkor a Bizottság [...] - a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét - ajánlást adhat ki vagy határozatot fogadhat el ezen irányelv [...] rendelkezéseinek harmonizált alkalmazásáról.

(2) [...]

A tagállamok biztosítják, hogy feladataik elvégzése során a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegyék ezeket az ajánlásokat. Ha egy nemzeti szabályozó hatóság úgy dönt, hogy nem követ egy ajánlást, erről tájékoztatja a Bizottságot, és megindokolja álláspontját."

A jogvita előzményei

11 A jogvitának a megtámadott végzés 1. és 10-18. pontjában ismertetett előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

12 A VodafoneZiggo a hollandiai elektronikus hírközlési ágazatban tevékenységet végző, a holland jog alá tartozó társaság, amely kábelhálózaton keresztül vezetékesinternet-, televízió- és telefonszolgáltatásokat nyújt.

13 2018. február 27-én a keretirányelv 2. cikkének g) pontja szerinti holland nemzeti szabályozó hatóság az irányelv 6. cikkének megfelelően nyilvános konzultáció céljából intézkedéstervezetet tett közzé. E tervezet a helyhez kötött hozzáférés nagykereskedelmi biztosítása hollandiai piacának elemzésére vonatkozott. Ebben az ACM úgy vélte, hogy bizonyos üzemeltetők, köztük a VodafoneZiggo, e piacon jelentős együttes piaci erővel rendelkeznek, ezért a keretirányelv 16. cikke alapján velük szemben konkrét szabályozási kötelezettségek előírását javasolta. Az érdekelt feleket felhívták arra, hogy 2018. április 10-ig terjesszék elő az e tervezettel kapcsolatos észrevételeiket. A VodafoneZiggo az előírt határidőn belül benyújtotta észrevételeit.

14 2018. július 31-én az ACM az intézkedéstervezetet a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság, a BEREC és a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóságai részére hozzáférhetővé tette.

15 2018. augusztus 6-án és 9-én a Bizottság a keretirányelv 5. cikkének (2) bekezdése alapján kiegészítő információkat kért az ACM-től, amely közölte azokat vele.

16 2018. augusztus 8-án a VodafoneZiggo benyújtotta a Bizottsághoz az intézkedéstervezettel kapcsolatos észrevételeit.

17 2018. augusztus 30-án a Bizottság a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján az ACM-hez címezve kiadta a vitatott aktust, amely tartalmazta az ezen intézkedéstervezetre vonatkozó észrevételeit.

18 2018. szeptember 27-én az ACM határozatot fogadott el, amely egyes üzemeltetők, köztük a VodafoneZiggo esetén is megállapította, hogy jelentős együttes piaci erővel rendelkeznek a helyhez kötött hozzáférés nagykereskedelmi biztosításának hollandiai piacán, így velük szemben konkrét szabályozási kötelezettségeket írt elő. E határozat I. mellékletében az ACM kifejti, hogyan vette figyelembe a Bizottság észrevételeit.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés

19 A Törvényszék Hivatalához 2018. november 8-án benyújtott keresetével a VodafoneZiggo a vitatott aktus megsemmisítése iránti keresetet indított.

20 A Törvényszék Hivatalához 2019. január 23-án benyújtott külön beadványában a Bizottság e kereset elfogadhatatlanságára hivatkozott, elsősorban azt állítva, hogy a vitatott aktus nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak, mivel az nem vált ki kötelező joghatásokat, és legfeljebb olyan előkészítő aktusnak minősül, amely nem ezen intézmény végleges álláspontját állapítja meg, másodszor pedig a VodafoneZiggo nem rendelkezik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett kereshetőségi joggal, mivel a vitatott aktus nem érinti őt közvetlenül.

21 A Törvényszék Hivatalához 2019. február 1-jén benyújtott kérelmében a Holland Királyság, illetve a 2019. február 27-én benyújtott kérelmében a T-Mobile Netherlands Holding BV, a T-Mobile Netherlands BV, a T-Mobile Thuis BV és a Tele2 Nederland BV azt kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett az eljárásba beavatkozhasson.

22 A megtámadott végzésben a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott aktus nem vált ki kötelező joghatásokat, és előkészítő jellegű, így az EUMSZ 263. cikk alapján nem támadható meg keresettel.

23 E tekintetben a Törvényszék mindenekelőtt az ezen aktus elfogadását övező körülményeket vizsgálta. Először is megállapította, hogy az a követelmény, amely szerint az érintett nemzeti szabályozó hatóság "a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi" a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság által megfogalmazott észrevételeket, nem jelenti azt, hogy kötelező joghatásokkal bírna, másodszor, hogy az említett aktus nem minősül engedélynek, amely az ACM számára lehetővé tette volna intézkedéstervezete elfogadását, és ennélfogva ilyen joghatásokat váltott volna ki, harmadszor pedig ugyanezen aktus a VodafoneZiggo eljárási jogaira sem volt a hatással. A Törvényszék ezt követően megvizsgálta a vitatott aktus tartalmát, és úgy ítélte meg, hogy sem a szövege, sem az abban megfogalmazott észrevételek nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság annak elfogadásával nem arra törekedett, hogy jogi kötőerővel bíró kötelezettségeket írjon elő. Végül megállapította, hogy ezen aktus előkészítő jellegű, és hogy a VodafoneZiggónak a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra alapított érvei alapján nem lehet eltekinteni az EUMSZ 263. cikkben előírt elfogadhatósági feltételektől.

24 A Törvényszék következésképpen a VodafoneZiggo keresetét mint elfogadhatatlant elutasította, és megállapította, hogy nem szükséges sem a VodafoneZiggo kereshetőségi jogának vizsgálata, sem a beavatkozási kérelmekről való döntés.

A felek Bíróság elé terjesztett kérelmei

25 Fellebbezésében a VodafoneZiggo azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és ne határozzon a fellebbezési eljárással kapcsolatos költségekről.

26 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést és a VodafoneZiggót kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

27 A fellebbezésének alátámasztása érdekében a VodafoneZiggo három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalapról

28 Első jogalapjával a VodafoneZiggo arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott aktus nem vált ki kötelező joghatásokat. E jogalapot öt részre osztja.

Az első jogalap első részéről

- A felek érvei

29 Első jogalapjának első részében a VodafoneZiggo azt állítja, hogy a keretirányelv 7. cikkének (7) bekezdésében előírt azon követelmény, hogy a nemzeti szabályozó hatóság "a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi" a Bizottság észrevételeit, jogi kötelezettséget ró rájuk, ellentétben a Törvényszék által a megtámadott végzés 54. pontjában megállapítottakkal.

30 Először is, e végzés 41-44. pontjában a Törvényszék tévesen mutatta be a 2016. szeptember 15-iKoninklijke KPN és társai ítélet (C-28/15, EU:C:2016:692) hatályát, amelynek 37. és 38. pontja valójában azt állapítja meg, hogy "a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi" kifejezés azt jelenti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak főszabály szerint kell követniük azt, amit a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük. Ráadásul tévesen fejtette ki annak módját, ahogyan a nemzeti szabályozó hatóságnak a keretirányelv 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően elfogadott bizottsági határozatokat "a lehető legnagyobb mértékben figyelembe" kell vennie, mivel e kötelezettség valamennyi használt kifejezésre, valamint az aktus egészére is vonatkozik. A jelen ügyben a Bizottság azzal, hogy az ACM-nek utasítást adott arra, hogy a funkcionális egyenértékűség követelményének tiszteletben tartása érdekében az elemzését javítsa ki, meghatározott cselekvésre kötelezte, és ezzel a lehetőségeit kívánta korlátozni, és így a vitatott aktust kötelező joghatással kívánta felruházni.

31 Másodszor, a 2003. szeptember 11-iAltair Chimica ítélet (C-207/01, EU:C:2003:451) 41. pontjából és a 2018. november 20-iBizottság kontra Tanács (AMP Antarctique) ítélet (C-626/15 és C-659/16, EU:C:2018:925) 59. pontjából az következik, hogy valamely intézkedés akkor is joghatásokkal járhat, ha az nem ilyen joghatás kiváltását célozza, és hogy bármely joghatás elegendő a kereset elfogadhatóságához. A megtámadott végzés 45-50. pontja tehát jogilag téves.

32 A vitatott aktus ugyanis anyagi jogi hatást vált ki, amely abban áll, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak "a lehető legnagyobb mértékben figyelembe" kell venniük a Bizottság észrevételeit. A Törvényszék ugyanakkor a megtámadott végzés 47. pontjában kimondta, hogy az ilyen hatást meg kell különböztetni a megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságára vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében vett kötelező joghatásoktól, mivel e fordulat csak indokolási kötelezettséget ír elő, és e végzés 50. pontjában megállapította, hogy az ilyen kötelezettség nem olyan jellegű, amely a VodafoneZiggo érdekeit érinti. Ebben az esetben ellentmondás áll fenn, mivel az indokolási kötelezettség joghatásokat vált ki. Az anyagi joghatás fennállását továbbá megerősíti, hogy a Bizottság a keretirányelv 19. cikkének megfelelően elfogadott egy ajánlást, nevezetesen a 2002/21 irányelv 7. cikke szerinti bejelentésekről, határidőkről és konzultációkról szóló, 2008. október 15-i 2008/850/EK bizottsági ajánlást (HL 2008. L 301., 23. o.), amely megköveteli, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok jelöljék meg, milyen módon vették a lehető legnagyobb mértékben figyelembe a Bizottság által a keretirányelv 7. cikke alapján megfogalmazott észrevételeket.

33 Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott végzés 52. pontjában tévesen állapította meg, hogy az európai uniós jogalkotó kifejezetten meghatározta a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése értelmében megfogalmazott észrevételeknek általa tulajdonítani kívánt joghatásokat. E rendelkezés nem tartalmaz kifejezett utalást a joghatásokkal kapcsolatban, és feltételezve, hogy a Törvényszék e cikk (7) bekezdésére kívánt utalni, érvelése önmagába visszatérő. Ezenfelül a 2015. április 16-iPrezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej és Telefonia Dialog ítélet (C-3/14, EU:C:2015:232), valamint a keretirányelv (15) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok nem hagyhatják figyelmen kívül a Bizottság észrevételeit, mivel azok célja az Unió céljainak védelme. Az ilyen észrevételek tehát kötelező joghatásokat váltanak ki.

34 Negyedszer, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 53. pontjában megállapított, a VodafoneZiggo által hivatkozott nemzeti bírósági ítélet azt jelzi, hogy a Bizottság észrevételei figyelembevételének szükségessége azzal a hatással jár, hogy előre meghatározza azt a mérlegelési mozgásteret, amellyel a nemzeti szabályozó hatóság ennek hiányában rendelkezne. Így a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott bizottsági aktus tényleges hatásaira hivatkozik.

35 A Bizottság azt állítja, hogy ez az első rész részben elfogadhatatlan, részben pedig megalapozatlan.

- A Bíróság álláspontja

36 Először is, ami a megtámadott végzés 41-44. pontja ellen irányuló kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy a 2016. szeptember 15-iKoninklijke KPN és társai ítéletben (C-28/15, EU:C:2016:692) a Bíróságot lényegében arról kérdezték, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által előírt díjszabási kötelezettség jogszerűségével kapcsolatos jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak van-e lehetősége arra, hogy a Bizottság EUMSZ 288. cikk szerinti azon ajánlásától eltérjen, amely a hívásvégződtetés piacán megfelelő árszabályozási intézkedésként egy bizonyos költségszámítási modellt javasol.

37 Ennek keretében, miután ezen ítélet 37. pontjában megállapította, hogy a keretirányelv 19. cikkének (2) bekezdése megköveteli, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok feladataik elvégzése során "a lehető legnagyobb mértékben figyelembe [vegyék]" a Bizottság ajánlásait, a Bíróság az említett ítélet 38. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy "[k]övetkezésképpen a nemzeti szabályozó hatóságnak a[...] kötelezettségeknek [az alkalmazandó szabályozási keret] alapján való megállapításakor főszabály szerint követnie kell a[z ezen] ajánlásban foglalt útmutatásokat", és "[e] hatóság attól csak abban az esetben térhet el - az álláspontjának a megindokolása mellett -, ha az adott helyzet értékelése keretében úgy tűnik a számára, hogy az [említett] ajánlás által javasolt [költségszámítási] modell nem megfelelő a körülmények tekintetében." Az említett ítélet 34. pontjában a Bíróság ugyanis emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 288. cikkel összhangban az ajánlás "főszabály szerint nem rendelkezik kötelező erővel", és "[e]zenfelül a keretirányelv 19. cikke (2) bekezdésének második albekezdése kifejezetten engedélyezi a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy eltérjenek a Bizottság által a keretirányelv 19. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott ajánlásoktól, feltéve, hogy erről értesítik a Bizottságot, és közlik az álláspontjuk indokait." A Bíróság ugyanezen ítélet 35. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy "a [szóban forgó] ajánlás nem köti a nemzeti szabályozó hatóságot azon határozat elfogadásakor, amellyel az üzemeltetőkkel szemben [...] díjkötelezettséget ír elő."

38 Márpedig, először is, amint az a jelen ítélet előző pontjából következik, a 2016. szeptember 15-iKoninklijke KPN és társai ítéletből (C-28/15, EU:C:2016:692) egyáltalán nem következik az, hogy - amint azt a VodafoneZiggo állítja - a Bíróság úgy ítélte volna meg ebben, hogy a Bizottság valamely jogi aktusa "lehető legnagyobb mértékben [való] figyelembe[vételnek]" kötelezettsége azt jelenti, hogy a nemzeti szabályozó hatóság köteles megfelelni ezen aktus tartalmának, mivel az ítélet 38. pontja kifejezetten ennek ellenkezőjét mondja ki, és az sem következik ezen ítéletből, hogy a Bizottság által a nemzeti szabályozó hatóságokkal a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján közölt észrevételek kötelezőek lennének e hatóságra.

39 Másodszor a Törvényszék éppen a jelen ítélet 37. pontjában említett ezen elemekre hivatkozott a megtámadott végzés vitatott pontjaiban, és különösen annak 41. és 42. pontjában, amely tehát éppen a 2016. szeptember 15-iKoninklijke KPN és társai ítélet (C-28/15, EU:C:2016:692) hatályát tükrözi.

40 Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott végzés 43. pontjában emlékeztetett a 2018. február 20-iBelgium kontra Bizottság ítélet (C-16/16 P, EU:C:2018:79) 26. pontjából eredő azon következtetésre is, amely szerint "[a]z EUMSZ 288. cikk - azáltal, hogy az ajánlásokat az uniós jogi aktusok különleges kategóriájaként vezette be, és kifejezetten előírta, hogy azok »nem kötelezőek« - az azok elfogadására jogosult intézményeket olyan, ösztönzésre és meggyőzésre irányuló jogkörrel kívánta felruházni, amely eltér a kötelező erővel rendelkező jogi aktusok elfogadására vonatkozó jogkörtől", és megállapította, hogy ezen megállapítás "analógia útján a Bizottságnak [...] a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján - a jelen ügyben a [vitatott aktusban] - tett észrevételeire szintén érvényes.

41 E körülmények között a 2016. szeptember 15-iKoninklijke KPN és társai ítélet (C-28/15, EU:C:2016:692) hatályának a Törvényszék általi figyelmen kívül hagyására alapított érvelésnek nem lehet helyt adni.

42 Egyébiránt, amennyiben ezen első kifogás keretében a VodafoneZiggo azon az alapon kifogásolja a megtámadott végzés 41-44. pontját, hogy a Törvényszéknek abban meg kellett volna állapítania, hogy a vitatott aktus pontos utasításokat tartalmaz az ACM részére, megállapítva, hogy a Bizottság azt kötelező joghatással kívánta felruházni, meg kell állapítani, hogy e pontokban a Törvényszék nem ezen aktus tartalmát elemezte (ezen elemzés a megtámadott végzés 88-96. pontjában szerepel), hanem - elvont kifejezésekkel és a tartalmára való utalás nélkül - annak kifejtésére szorítkozott, hogy a keretirányelv 7. cikkének (7) bekezdésében szereplő "a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi" fordulat a Bizottság által az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján megfogalmazott észrevételek nem kötelező jellegét emeli ki.

43 A VodafoneZiggo ugyanakkor nem hivatkozik olyan téves jogalkalmazásra, amelyet a Törvényszék e tekintetben követett volna el, és amely eltér a jelen ítélet 36-41. pontjában már elutasított jogalaptól. Következésképpen ezt az érvelést az e pontokban kifejtettekkel azonos okok miatt mindenképpen el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne annak a Bizottság által vitatott elfogadhatóságáról határozni.

44 A jelen rész első kifogása következésképpen nem megalapozott.

45 Másodsorban, a megtámadott végzés 45-50. pontja ellen irányuló kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 46. pontjában megállapította, hogy "külön kell választani a [2003. szeptember 11-iAltair Chimica ítéletben (C-207/01, EU:C:2003:451)] említett hatásokat a [VodafoneZiggo] által állított azon kötelező joghatásoktól, amelyek a [VodafoneZiggo] érdekeit - jogi helyzetének lényeges módosításával - érintik." E végzés 47. pontjában hozzátette, hogy "a »lehető legnagyobb mértékben« történő figyelembevétel követelményének a [VodafoneZiggo] által állítottaktól eltérő joghatása van, mivel az említett követelmény indokolási kötelezettséget ír elő", és e végzés 50. pontjában megállapította, hogy "[m]indenesetre a nemzeti szabályozó hatóságokat terhelő indokolási kötelezettség nem olyan jellegű, amely a [VodafoneZiggo] érdekeit érinti, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét."

46 A VodafoneZiggo lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy így határozott, tévesen értékelte az EUMSZ 263. cikkben előírt, a jogorvoslat megnyílását lehetővé tevő joghatásra vonatkozó kritériumot, emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok vagy intézmények által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek keretében kialakított állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul (2011. október 13-iDeutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C-463/10 P és C-475/10 P, EU:C:2011:656, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. február 20-iBelgium kontra Bizottság ítélet, C-16/16 P, EU:C:2018:79, 31. pont; 2020. július 9-iCseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C-575/18 P, EU:C:2020:530, 46. pont).

47 E kötelező joghatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint a szóban forgó jogi aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt kibocsátó intézmény hatáskörét (2014. február 13-iMagyarország kontra Bizottság ítélet, C-31/13 P, EU:C:2014:70, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. február 20-iBelgium kontra Bizottság ítélet, C-16/16 P, EU:C:2018:79, 32. pont; 2020. július 9-iCseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C-575/18 P, EU:C:2020:530, 47. pont).

48 Azonban, amennyiben az intézmények által elfogadott jogi aktusokkal szemben indít természetes vagy jogi személy megsemmisítés iránti keresetet, erre csak akkor van lehetősége, ha a megtámadott aktus kötelező joghatásai a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd különösen: 1981. november 11-iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2010. november 18-iNDSHT kontra Bizottság ítélet, C-322/09 P, EU:C:2010:701, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49 A jelen ügyben, amint az többek között a megtámadott végzés 120. és 121. pontjából kitűnik, a Törvényszék helyt adott a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásnak, elfogadva az általa hivatkozott első elfogadhatatlansági kifogást, amely szerint a vitatott aktus nem minősül megtámadható aktusnak, és az EUMSZ 263. cikk értelmében előkészítő jellegű, mivel nem vált ki kötelező joghatásokat.

50 Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy - amint azt a VodafoneZiggo állítja - a Törvényszéknek a megtámadott végzés vitatott pontjaiban annak értékelésére kellett volna szorítkoznia, hogy a vitatott aktus kötelező joghatásokat vált-e ki, anélkül hogy kitért volna arra a kérdésre, hogy az ilyen hatások érinthetik-e érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, elegendő rámutatni arra, hogy a Törvényszék mindenképpen a jelen ítélet 47. pontjában hivatkozott, és továbbá a megtámadott végzés 29. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra alapította következtetését. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a VodafoneZiggo által előterjesztett érvelés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, vagy ellentmondott önmagának, amikor a megtámadott végzés 54. pontjában megállapította, hogy az a követelmény, amely szerint az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak a Bizottság által a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján tett észrevételeket a "lehető legnagyobb mértékben figyelembe" kell vennie, nem jelenti azt, hogy a megtámadott aktus kötelező joghatással rendelkezne.

51 Kétségtelen, hogy a 2003. szeptember 11-iAltair Chimica ítélet (C-207/01, EU:C:2003:451) 41. pontjában a Bíróság az 1989. december 13-iGrimaldi ítéletből (C-322/88, EU:C:1989:646) eredő állandó ítélkezési gyakorlatát idézte fel, amely szerint, még ha az ajánlások nem is irányulnak kötelező joghatások kiváltására, és nem alkalmasak arra, hogy olyan jogokat keletkeztessenek, amelyekre a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, nem nélkülözik teljesen a joghatásokat, mivel a nemzeti bíróságok kötelesek azokat figyelembe venni az eléjük terjesztett jogvita megoldása érdekében, különösen akkor, ha azok a végrehajtásuk biztosításának céljából hozott nemzeti rendelkezések értelmezését magyarázzák meg, vagy ha a céljuk kötelező jellegű uniós rendelkezések kiegészítése.

52 Ezenfelül, amint arra a VodafoneZiggo szintén rámutat, a 2018. november 20-iBizottság kontra Tanács (AMP Antarctique) ítélet (C-626/15 és C-659/16, EU:C:2018:925) 59. pontjában a Bíróság kimondta, hogy "az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak minősül a valamely uniós intézmény, szerv vagy szervezet által elfogadott bármely határozat, amely természetétől vagy formájától függetlenül joghatások kiváltására irányul".

53 Ezen ítéletekből azonban nem lehet arra következtetni, amint azt a VodafoneZiggo állítja, hogy valamely uniós jogi aktus által kiváltott valamennyi joghatás - még ha ezen aktusnak nem is célja joghatás kiváltása, és még ha a kiváltott joghatások nem is kötelezőek - elegendő annak megállapításához, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusról van szó, és következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el azt a megtámadott végzés vitatott pontjaiban.

54 Egyrészt, noha a nemzeti bíróságok a jelen ítélet 51. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kötelesek figyelembe venni az eléjük terjesztett jogviták megoldása érdekében az EUMSZ 288. cikk szerinti ajánlásokat, ezen ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy - amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 46. pontjában lényegében megállapította - a Bíróság kimondta, hogy az ilyen joghatások azok, amelyek lehetővé teszik valamely jogi aktus EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadhatónak" minősítését. Éppen ellenkezőleg, amint az a jelen ítélet 37. pontjában már kiemelésre került, a Bíróság fent említett állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az ilyen típusú aktus főszabály szerint nem bír kötelező erővel. Egyetlen, a VodafoneZiggo álláspontjának alátámasztására hasznos érvet sem lehet tehát ebből levonni a vitatott aktus által állítólagosan kiváltott joghatásokkal kapcsolatban.

55 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok azon kötelezettsége, hogy álláspontjukat a Bizottság által a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján velük közölt észrevételekkel kapcsolatban indokolják, amit a Törvényszék többek között a megtámadott végzés 47. pontjában állapított meg, és amelyet a VodafoneZiggo a jelen fellebbezésben nem vitatott, a VodafoneZiggo állításával szemben az ilyen észrevételek által kiváltott, az EUMSZ 263. cikk szerinti kötelező joghatás hiányát támasztja alá.

56 Másrészt, ami a 2018. november 20-iBizottság kontra Tanács (AMP Antarctique) ítéletet (C-626/15 és C-659/16, EU:C:2018:925) illeti, nem tekinthető úgy, hogy annak 59. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az adott aktussal szembeni azon követelmény, hogy "joghatást" váltson ki annak érdekében, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében kereset tárgyát képezhesse, bármely joghatásra vonatkozik, függetlenül annak jellegétől, és így ellentmondana a jelen ítélet 46. és 47. pontjában felidézett, az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható aktus" fogalmára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatának.

57 Ezen ítélet 63. pontjában a Bíróság ugyanis megállapította, hogy "[az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő] 2015. évi határozat[ot] [...] annak érdekében fogadták el, hogy meggyőzzék a[z Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottságot (CCAMLR)] egy weddell-tengeri [védett tengeri terület] létrehozásáról", és a 64. pontjában pedig azt, hogy "az arról való döntéssel, hogy a vitaanyagot az Unió és tagállamai nevében nyújtsák be [a CCAMLR-nak], a Coreper arra kötelezte a Bizottságot, hogy [...] az Unió külső képviseletével kapcsolatos hatáskörének gyakorlása során ne térjen el ettől az állásponttól", az említett ítélet 65. pontjában pedig, hogy "a[z Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper)] [...] ülésének jegyzőkönyvéből, [...] kitűnik, hogy [e] határozat célja a Tanács, majd az Unió álláspontjának végleges meghatározása volt azzal kapcsolatban, hogy a vitaanyagnak a [...] benyújtására az Unió és tagállamai, nem pedig kizárólag az Unió nevében kerül sor." Mindezek alapján a Bíróság az említett ítélet 66. pontjában megállapította, hogy "[az említett] határozat [...] tehát valóban joghatások kiváltására irányult, következésképpen megtámadható aktusnak minősül."

58 Márpedig meg kell állapítani, hogy e hatások, amelyek ahhoz az összefüggéshez kapcsolódnak, amelyben a C-626/15. sz. ügyben szóban forgó aktust elfogadták, annak tartalmához és kibocsátójának szándékához fűződnek, mind a Bizottság által elfogadandó érdemi álláspont tekintetében a megsemmisíteni kért határozat joghatásai kötelező jellegét bizonyítják.

59 Mindezekre tekintettel a VodafoneZiggónak a jelen ítélet 31. és 32. pontjában ismertetett kifogását el kell utasítani.

60 Harmadszor, a megtámadott végzés 52. pontjával szembeni kifogást illetően meg kell állapítani, hogy - amint arra a VodafoneZiggo rámutat - a Törvényszék e pontban azt állította, hogy "az uniós jogalkotó kifejezetten meghatározta a keretirányelv 7. cikke (3) bekezdése értelmében megfogalmazott észrevételeknek általa tulajdonítani kívánt joghatásokat, a lojális együttműködés kötelezettségének hatálya nem lehet szélesebb a jogalkotó által elérni kívánt joghatásoknál." Ugyanakkor e mondat a "másfelől" kifejezéssel kezdődik, és ugyanezen pontban a Törvényszék elsődlegesen megállapította, hogy a lojális együttműködés kötelezettsége nem vezethet ahhoz, hogy a Bizottság által a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján megfogalmazott észrevételek kötelező joghatásokat váltsanak ki, e tekintetben a 2018. február 20-iBelgium kontra Bizottság ítélet (C-16/16 P, EU:C:2018:79) 40. pontjára utalva.

61 Márpedig a Bíróság ezen ítélet 40. pontjában ténylegesen kimondta, hogy a lojális együttműködés elve nem eredményezheti az EUMSZ 263. cikkben kifejezetten előírt elfogadhatósági feltételek figyelmen kívül hagyását. Meg kell állapítani, hogy ezen ítélkezési gyakorlat felidézése önmagában elegendő ahhoz, hogy megalapozza a VodafoneZiggo által a Törvényszék elé terjesztett azon érvelés ez utóbbi általi elutasítását, amely szerint lényegében kötelező jogi jelleget kell elismerni a vitatott aktus számára, mivel e társaság szerint a nemzeti szabályozó hatóságok a 2015. április 16-iPrezes Urzędu KomunikacjiElektronicznej és Telefonia Dia ítéletre (C-3/14, EU:C:2015:232) és a keretirányelv (15) preambulumbekezdésére figyelemmel nem mellőzhetik a Bizottság által a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján tett észrevételeket, anélkül hogy ne kockáztatnák az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének megsértését.

62 Következésképpen a VodafoneZiggónak a jelen ítélet 33. pontjában ismertetett kifogását el kell utasítani, mivel a Törvényszék valamely határozata indokolásának mellékes része ellen irányuló kifogások nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez, és így hatástalanok (2005. június 28-iDansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C-189/02 P, C-202/02 P, C-205/02 P-C-208/02 P és C-213/02 P, EU:C:2005:408, 148. pont; 2018. december 13-iEurópai Unió kontra Gascogne Sack Deutschland és Gascogne ítélet, C-138/17 P és C-146/17 P, EU:C:2018:1013, 45. pont).

63 Negyedszer, ami azt a kifogást illeti, amely szerint a VodafoneZiggo által a Törvényszék előtt hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlat alapján ez utóbbinak azt kellett volna megállapítania, hogy a vitatott aktushoz hasonló aktus kötelező joghatásokat vált ki, elegendő emlékeztetni arra, hogy - amint arra a Törvényszék a megtámadott végzés 53. pontjában helyesen rámutatott - mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind pedig az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést rendszerint az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak szövegét, hanem azon összefüggéseket is, amelyekbe illeszkedik, és azon szabályozás által követett célt is, amelynek részét képezi (2020. szeptember 8-iRecorded Artists Actors Performers ítélet, C-265/19, EU:C:2020:677, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. október 8-iCrown Van Gelder ítélet, C-360/19, EU:C:2020:805, 21. pont).

64 A VodafoneZiggo azonban nem vitatja ezt az ítélkezési gyakorlatot, hanem csupán a Törvényszék által a megtámadott végzés 53. pontjában mellékesen elvégzett értékelést kifogásolja, amely szerint "a [VodafoneZiggo] által idézett kivonat alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság[, Németország]) úgy ítélte meg, hogy a Bizottság észrevételei az EUMSZ 263. cikk első bekezdése szerinti kötelező joghatást eredményeznek." Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy elfogadható, e negyedik kifogást mindenesetre mint hatástalant el kell utasítani a jelen ítélet 62. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően.

65 A fentiekből az következik, hogy az első jogalap első részét egészében el kell utasítani.

Az első jogalap második részéről

- A felek érvei

66 Első jogalapjának második részében a VodafoneZiggo azt állítja, hogy a vitatott aktus a Bizottság engedélyével egyenértékű, ezért kötelező joghatásokat vált ki. Mivel a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdésében, illetve (4) bekezdésében említett aktusok kölcsönösen kizárják egymást, és így a Bizottságnak bináris választást kell tennie az intézkedéstervezettel kapcsolatban: vagy e (4) bekezdés értelmében vétót tartalmazó határozatot, vagy e (3) bekezdés vagy a (4) bekezdés alapján nem megvétózó határozatot hoz, az e (3) bekezdésnek megfelelő észrevételek megtétele szervesen egyenértékű a nem megvétózó határozat elfogadásával. Következésképpen e bináris választás következtében az e (3) bekezdés alapján elfogadott olyan határozat, mint a vitatott aktus, csak úgy értelmezhető, mint amely az intézkedéstervezetet engedélyező határozatnak minősül. A megtámadott végzés 57., 58. és 63. pontjában a Törvényszék e tekintetben tévedett.

67 Először is nem vitatott, hogy egyrészt a nemzeti szabályozó hatóság nem fogadhat el intézkedést az említett (3) bekezdés vagy ugyanezen (4) bekezdés alapján hozott bizottsági határozat hiányában, amellyel a Bizottság az eljárást uniós szinten vétó nélkül zárja le, másrészt pedig az ilyen határozat elfogadását követően a Bizottság már nem módosíthatja álláspontját. Következésképpen a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti észrevételek kibocsátásával a Bizottság minden lehetőséget megszüntetne a nemzeti szabályozó hatóság által közölt intézkedéstervezet megvétózására, így már nem vonatkozna e hatóságra a közölt intézkedés elfogadására irányuló jogi tilalom. E nemzeti szabályozó hatóság tehát jogosult lenne az intézkedés elfogadására. Még ha a keretirányelv 7. cikke alapján uniós szinten indított eljárás során két időpont létezik is, amikor a Bizottság választhat, hogy gyakorolja-e vétójogát, vagy sem, nincs jelentősége annak, hogy mikor hozza meg e döntést, mivel az eredmény mindkét esetben azonos, vagyis hogy a Bizottság engedélyezi az érintett intézkedést. A Törvényszék nem határozott meg semmilyen más lehetőséget.

68 A VodafoneZiggo válaszában hozzáteszi, hogy téves a Bizottság azon érve, amely szerint nem köteles eljárni a keretirányelv 7. cikkének megfelelően bejelentett intézkedéstervezetek tekintetében, és önként részt vesz az e cikkben előírt konzultációs eljárásban. A keretirányelv (15) preambulumbekezdése szerint az irányelv 7. cikke különleges felelősséggel ruházza fel ezen intézményt annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti szinten hozott határozatok ne legyenek hátrányosak az egységes piacra vagy az EUM-Szerződés más céljaira, e szerepet a 2009/140 irányelv (19) preambulumbekezdése is hangsúlyozza. Ezen érv tehát összeegyeztethetetlen a keretirányelv által előírt rendszerrel, és következésképpen az említett intézményt az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján terhelő lojális együttműködés kötelezettségével.

69 Mindenesetre a Bizottság bármely feltételezett tétlensége a keretirányelv által biztosított vétójog gyakorlását mellőző határozathoz vezetne, amely megtámadható lenne. Ráadásul, mivel az a gyakorlat, hogy a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdésében előírt egy hónapos határidőt hagyják eltelni, egy másik eszköz arra, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok mentesüljenek a rájuk háruló standstill kötelezettség alól, e gyakorlat a jóváhagyás jellegével és joghatásával is rendelkezik. Ezenkívül téves lenne azt állítani, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok "teljes hatáskörrel" rendelkeznek intézkedéstervezeteik elfogadására. Legalábbis meg kell várniuk e határidő leteltét. Már magának a 7. cikknek és az abban a Bizottság számára biztosított hatásköröknek a fennállása is a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköreinek korlátozását jelenti.

70 Másodsorban, a nemzeti szabályozó hatóság szempontjából nyilvánvaló, hogy a Bizottságnak engedélyeznie kell az intézkedéseket, mivel a keretirányelv 7. cikke előírja, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok nem jogosultak intézkedéseiket a Bizottságnak történő előzetes bejelentés nélkül elfogadni, és hogy ezeket az intézkedéseket mindaddig nem lehet elfogadni, amíg azok ezen intézmény vizsgálatának tárgyát képezik. Csak két olyan eset létezik, amely lehetővé teszi a nemzeti szabályozó hatóság számára a bejelentett intézkedés elfogadását, és ezek mindegyike teljes mértékben attól függ, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy nem él vétójogával, függetlenül attól, hogy e határozatot a 7. cikk (3) bekezdése vagy pedig a (4) bekezdése alapján fogadják-e el. A gyakorlat ezenkívül megerősíti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok által végül elfogadott valamennyi határozatot előbb közöltek a Bizottsággal, és azokat a Bizottság nem vétózta meg, míg e hatóságok minden megvétózott bejelentett határozatot módosítanak vagy visszavonnak. Ez azt támasztja alá, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok véleménye szerint szükség van a Bizottság engedélyére.

71 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jogalap e része nem megalapozott.

- A Bíróság álláspontja

72 Ami a először is a jelen rész első kifogását illeti, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 57. pontjában megállapította, hogy "ugyan igaz, hogy az észrevételek megküldése és az európai konzultációs eljárás második szakaszának megnyitása alternatívának minősül, a [VodafoneZiggo] állításával ellentétben azonban nincs szó a vétó mellőzése vagy a nemzeti szabályozó hatóság intézkedéstervezetének megvétózása közötti bináris választásról." A határozat 58. pontjában hozzátette, hogy "az a tény, hogy a Bizottság a vétójogát nem gyakorolja, valójában a határozat elfogadásának hiányával egyenértékű, így e nemtevés nem vált ki kötelező joghatásokat". E végzés 63. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy "a [vitatott] aktus nem minősül engedélynek, amely a nemzeti szabályozó hatóság számára lehetővé tette volna intézkedéstervezete elfogadását, és ennélfogva kötelező joghatásokat váltott volna ki."

73 E tekintetben meg kell továbbá jegyezni, hogy a Törvényszék ezt a következtetést a megtámadott végzés 59. pontjában tett azon megállapításra is alapozta, hogy "az érintett nemzeti szabályozó hatóság hatásköre közvetlenül a keretirányelv vonatkozó rendelkezéseiből származik", és "annak gyakorlásához a Bizottság engedélye nem szükséges", valamint az e végzés 62. pontjában tett azon megállapításra, amely szerint "az európai konzultációs eljárás - [többek között] a keretirányelv 15. vagy 16. cikke [...] hatálya alá tartozó és a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásoló intézkedések elfogadásának folyamatában - kétségkívül kötelező szakasznak minősül", azonban "e megállapítás nem elegendő a keretirányelv 7. cikke (3) bekezdésének alapján megfogalmazott észrevételek kötelező joghatásának elismeréséhez[,] [...] [e] kötelező szakasz esetleges mellőzése ugyanis [olyan] eltérő hatásokkal járna[, mint] az uniós bíróság előtti kötelezettségszegési eljárás[...] vagy a nemzeti szabályozó hatóság által elfogadott intézkedésekkel szemben a nemzeti bíróság előtt indított jogorvoslat[...]."

74 Ezen első kifogással a VodafoneZiggo lényegében azt állítja, hogy a megtámadott végzés e pontjaiban a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el, hogy a Bizottság által a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján tett észrevételeknek a nemzeti szabályozó hatósággal való közlése egyenértékű lenne azzal, hogy a Bizottság határozata nem vétózza meg az e cikk (5) bekezdésének a) pontja szerinti intézkedéstervezetet, következésképpen egyenértékű az intézkedéstervezetet engedélyező határozattal, amely kötelező joghatásokkal jár, noha a Bizottságnak mindenképpen aktust kell elfogadnia a 7. cikk (3) bekezdése vagy (5) bekezdésének a) pontja alapján az előtte folyamatban lévő eljárás lezárása, és így annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti szabályozó hatóság elfogadhassa a szóban forgó intézkedést.

75 E kifogás megalapozottságának értékeléséhez tehát először azt kell megvizsgálni, hogy helyes-e az az előfeltevés, amelyen alapul, nevezetesen az, hogy a nemzeti szabályozó hatóság nem fogadhatja el az általa a keretirányelv 7. cikke szerint eljárás alapján a Bizottság, a BEREC és a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóság részére hozzáférhetővé tett intézkedéstervezetet a Bizottság erre vonatkozó engedélyének hiányában. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a keretirányelvnek a VodafoneZiggo által képviselt ezen értelmezése azt jelenti, hogy a Bizottságnak mindenképpen el kell járnia a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján tett bejelentés következtében. Az irányadók tehát ennek a cikknek az előírásai, amelynek célja az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációja.

76 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a keretirányelv 7. cikkének rendelkezéseiből az következik, hogy egyrészt a 7. cikkében megállapított eljárás nem két külön eljárás kombinációja, amint azt a VodafoneZiggo állítja, amelyek közül az egyik nemzeti szinten zajlik, a másik pedig uniós szinten, hanem egy és ugyanazon konzultációs és együttműködési eljárásról van szó, amely ráadásul nem egyedül az intézkedéstervezetet bejelentő nemzeti szabályozó hatóság és a Bizottság között zajlik, hanem e nemzeti szabályozó hatóság, a Bizottság, valamint a többi tagállam nemzeti szabályozó hatóságai és a BEREC között. Ráadásul ebből az következik, hogy ezt az eljárást az e cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjában előírt kritériumoknak megfelelő intézkedéstervezetnek a nemzeti szabályozó hatóság általi rendelkezésre bocsátása indítja meg, és az vagy az eredetileg bejelentett intézkedéstervezet elfogadásával, vagy módosított intézkedéstervezet elfogadásával - e tervezetet tehát előzetesen újra a keretirányelv 6. cikkében foglalt a nemzeti konzultációs és átláthatósági mechanizmus alá vethetik, majd az ezen 7. cikk (3) bekezdésében foglalt bejelentés tárgyát képezheti -, vagy pedig a tervezet visszavonásával fejeződik be, e döntések mindegyike az érintett nemzeti szabályozó hatóság kizárólagos hatáskörébe tartozik.

77 Ebből egyúttal - és főként - az következik, hogy - amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 62. pontjában helyesen megállapította - amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság a keretirányelv 7. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott kritériumoknak megfelelő intézkedés elfogadását tervezi, köteles lefolytatni az e 7. cikkben megállapított eljárást, a 7. cikk (3) és (7) bekezdésnek együttes értelmezése egyértelműen rögzíti, hogy a Bizottság nem köteles minden esetben arra, hogy a nemzeti szabályozó hatósággal a 7. cikk (3) bekezdése alapján közölje észrevételeit, és abban az esetben, ha a (3) bekezdésben előírt egyhónapos határidő elteltét követően a Bizottság nem közölte észrevételeit, az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak jogában áll a szóban forgó intézkedéstervezet elfogadása.

78 Következésképpen a VodafoneZiggo állításával szemben a keretirányelv nem állapítja meg, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok nem jogosultak a bejelentett intézkedéstervezet elfogadására, amíg a Bizottság nem nyilvánított véleményt ez utóbbi rendelkezés alapján, következésképpen a Bizottság a hatóság által e rendelkezésnek megfelelően tett bejelentésre reagálva köteles eljárni.

79 Egyébiránt mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy sem a keretirányelv (15) preambulumbekezdése, sem pedig a 2009/140 irányelv (19) preambulumbekezdése alapján nem állapítható meg, hogy a keretirányelv ilyen értelmű rendelkezésének hiányában a Bizottság köteles lenne a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján eljárni.

80 Ebből következik, hogy nem állapítható meg ellentmondás a lojális együttműködés elvével.

81 Ezt követően, azon állítást illetően, amely szerint önmagában az a tény, hogy a Bizottság észrevételek közlése nélkül hagyja eltelni a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdésében előírt határidőt, egyenértékű a nemzeti szabályozó hatóság számára a szóban forgó intézkedéstervezet elfogadására vonatkozóan adott engedéllyel; elegendő megállapítani, hogy ez az állítás azon az előfeltevésen is alapul, hogy a Bizottság engedélye szükséges ahhoz, hogy a nemzeti szabályozó hatóság elfogadhassa a szóban forgó intézkedéstervezetet, amit a keretirányelv nem támaszt alá.

82 Végül, ami azt az érvet illeti, amely szerint maga a keretirányelv 7. cikkében megállapított eljárás léte korlátozza a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörét, elegendő megállapítani, hogy semmiképp nem állapítható meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az e rendelkezés által a nemzeti szabályozó hatóságokra és a Bizottságra ruházott szerepek és hatáskörök értékelése, és következésképpen azon következtetése tekintetében, amely szerint a Bizottság által a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján közölt, észrevételeket tartalmazó levél nem minősül a szóban forgó intézkedéstervezet engedélyezésének.

83 Mivel tehát az első jogalap második részének első kifogása téves előfeltevésen alapul, azt mint megalapozatlant el kell utasítani.

84 Másodsorban, amennyiben a VodafoneZiggo a jelen ítélet 70. pontjában ismertetett kifogásával azt állítja, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok számára mindenképpen nyilvánvaló, hogy a Bizottságnak engedélyeznie kell a intézkedéstervezeteket, így valójában a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján tett észrevételek az engedélyező határozat kötelező joghatásaival járnak, meg kell állapítani, hogy ez a kifogás - az első kifogáshoz hasonlóan - sérti az e 7. cikkben megállapított eljárás jellegét, amely - amint a jelen rész első kifogásának vizsgálatából következik - nem engedélyezési eljárás.

85 Ráadásul a VodafoneZiggo által hivatkozott gyakorlat csupán a keretirányelv 7. cikkében előírt határidők és szabályok nemzeti szabályozó hatóságok általi megfelelő alkalmazásának felel meg, tehát nem keletkeztet semmilyen kötelezettséget a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján eljárjon, vagy engedélyezze a bejelentett intézkedéstervezetet.

86 E második kifogás tehát szintén megalapozatlan, következésképpen az első jogalap második részét el kell utasítani.

Az első jogalap harmadik részéről

- A felek érvei

87 Első jogalapjának harmadik részében a VodafoneZiggo azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott aktust "előkészítő aktusnak" minősítette. Először is, ellentétben a megtámadott végzés 107. és 108. pontjában megállapítottakkal, két külön közigazgatási eljárás létezik, nevezetesen az egyik uniós szinten, amely a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti értesítéssel kezdődik, és egy bizottsági határozatnak a (3) bekezdéssel vagy ugyanezen cikk (4) bekezdésével összhangban történő elfogadásával végződik, és egy másik eljárás nemzeti szinten, amelyet a nemzeti jog szabályoz. Jóllehet a közigazgatási eljárás uniós szintű lezárása a VodafoneZiggo szerint jogilag szükséges a nemzeti eljárás lefolytatásához, ez az uniós szintű eljárás valóban a nemzeti szinten folytatott eljárástól elkülönülő eljárásnak minősül. E két eljárást ugyanis különböző jogszabályok szabályozzák, a fő szereplők eltérőek, és az uniós szintű eljárást befejező aktus a Bizottság - mint az uniós szintű eljárás fő szereplője - végső álláspontjának minősül. Következésképpen az 1981. november 11-iIBM kontra Bizottság ítéletből (60/81, EU:C:1981:264) és a 2000. június 22-iHollandia kontra Bizottság ítéletből (C-147/96, EU:C:2000:335) eredő kritérium teljesül, amennyiben a Bizottság - azáltal, hogy a megtagadja a vizsgálat második szakaszának a 7. cikk (4) bekezdésének megfelelően történő megindítását - az uniós szintű eljárást lezáró végleges álláspontot fogad el, és engedélyezi az ACM-nek az intézkedés elfogadására irányuló eljárás folytatását.

88 Továbbá a megtámadott végzés 109. és 111. pontja jogilag téves, amennyiben a Törvényszék itt azt állapította meg, hogy az alkalmazandó jogszabályi háttér nem kívánja szabályozni a két hatáskör megosztását, hanem a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosít kizárólagos döntéshozatali jogkört, amelyet csak a Bizottság vétójoga mérsékel. E vétójog biztosítja, hogy a Bizottság ellenőrzést gyakorolhasson a keretirányelv 15. és 16. cikkében említett minden piacmeghatározás és minden piacelemzési eljárás felett. Ennélfogva a nemzeti szabályozó hatóságok korlátozott döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek, mivel úgy kell megszövegezniük intézkedéseiket, hogy azok ne lehessenek ilyen vétó tárgyai. Az a kérdés, hogy a Bizottság élt-e vétójogával a jelen ügyben, nem releváns, mivel éppen e jogkör fennállása vezet a két hatáskör megosztásához és két közigazgatási eljárás szétválasztásához.

89 Végül a megtámadott végzés 112. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a keretirányelvben előírt döntéshozatali eljárás hatékonysága szükségképpen egyetlen bírósági felülvizsgálatot feltételez, amely kizárólag a nemzeti szabályozó hatóság által tervezett intézkedések elfogadása esetén gyakorolható. A keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti észrevételeket tartalmazó levéllel szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlanságának az a következménye, hogy kizárja a bírósági felülvizsgálatot. Ugyanis, amint az a harmadik jogalap keretében bemutatásra kerül, a vétó gyakorlását mellőző bizottsági határozat bírósági felülvizsgálatának kizárásával e határozatot egyszerűen nem lehetne megvizsgálni, ami sértené a Törvényszék által elérni kívánt célt, így a döntéshozatali eljárás kevésbé hatékonnyá válna.

90 A Bizottság arra hivatkozik, hogy e rész nem megalapozott.

- A Bíróság álláspontja

91 Ami a jelen résznek a megtámadott végzés 107-109. és 111. pontja ellen irányuló első és második kifogását illeti, meg kell állapítani, hogy a VodafoneZiggo azokat arra az előfeltevésre alapítja, amely szerint a keretirányelv 7. cikkében megállapított eljárás két különböző közigazgatási eljárásból áll, amelyek közül az egyik a bejelentett intézkedéstervezet engedélyezési eljárása, ez uniós szinten zajlik, és azt a Bizottság ellenőrzi.

92 A jelen jogalap második részének elemzéséből azonban az következik, hogy ez az előfeltevés téves.

93 A jelen rész harmadik kifogását illetően, amellyel a VodafoneZiggo a megtámadott végzés 112. pontját vitatja, meg kell állapítani, hogy annak alátámasztása érdekében a VodafoneZiggo arra az érvelésre utal, amelyet fellebbezésének harmadik jogalapjában fejtett ki.

94 A fentiekre tekintettel a jelen rész első két kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani, a harmadik kifogását illetően pedig a jelen ítélet 136-154. pontjában szereplő elemzésre kell utalni.

Az első jogalap negyedik részéről

- A felek érvei

95 Első jogalapjának negyedik részében a VodafoneZiggo azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben a megtámadott végzés 88. pontjában eltért a vitatott aktus Bizottság általi minősítésétől, rámutatva arra, hogy a "határozat" kifejezésnek a vitatott aktus tárgyának címében való használata nem helytelen. E jogi aktus azt célozza, hogy határozat legyen, és így joghatásokat váltson ki, és megjelenése és a megszerkesztése is ennek megfelelő, amint az a címéből és a "C" dokumentumkódból kitűnik. A Törvényszék azzal, hogy módosította maga az intézmény által az általa elfogadott álláspontnak adott minősítést, túllépte a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó hatáskörét. A keretirányelv 7. és 7a. cikkével kapcsolatos dokumentumok Bizottság által vezetett nyilvános nyilvántartásából ezenkívül kitűnik, hogy a Bizottság folyamatosan "határozatoknak" minősítette az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján küldött leveleket. Mindenesetre semmi nem utal arra, hogy a Bizottság megítélése szerint a "határozat" kifejezés használata helytelen, kizárólag ennek az elemnek kell relevánsnak lennie a vitatott aktus joghatásaira vonatkozó szándékainak értékelése szempontjából.

96 A Bizottság azt állítja, hogy e részt mint megalapozatlant el kell utasítani.

- A Bíróság álláspontja

97 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében annak meghatározásához, hogy egy adott jogi aktus az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható aktusnak" minősül-e, ezen aktus lényege az irányadó, mivel annak formája főszabály szerint nem bír jelentőséggel e tekintetben. Az érintett aktus minősítését tehát főszabály szerint nem befolyásolja az a körülmény, hogy ez az aktus megfelel-e, vagy sem, bizonyos formai követelményeknek, vagy hogy "határozatnak" nevezték-e (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17-iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C-521/06 P, EU:C:2008:422, 43. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. november 18-iNDSHT kontra Bizottság ítélet, C-322/09 P, EU:C:2010:701, 47. pont).

98 Ezzel szemben a jelen ítélet 46. és 47. pontjában már említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül az uniós intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul, e joghatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az érintett jogi aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt kibocsátó intézmény hatáskörét.

99 A jelen ügyben a Törvényszék - amint azt a VodafoneZiggo kifejti - a megtámadott végzés 88. pontjában ténylegesen rámutatott arra, hogy a "határozat" kifejezést "a vitatott aktus tárgyának címében" használják, ugyanakkor úgy vélte, hogy "e kifejezés helytelen használatáról" van szó. A jelen ítélet előző pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy ez a cím - amely egyébként (amint arra a Törvényszék ugyanezen pontban rámutatott) kizárólag a vitatott aktus tárgyában szerepel, és amely ezenkívül pontosítja, hogy "a [keretirányelv] 7. cikkének (3) bekezdése szerinti észrevételekről" van szó - nem meghatározó annak értékelése szempontjából, hogy a vitatott aktus az EUMSZ 263. cikk értelmében "megtámadható jogi aktusnak" minősíthető-e. Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a vitatott aktus tartalmára vonatkozóan a megtámadott végzés 86-105. pontjában elvégzett elemzésében lényegében elvetette az ezen aktus tárgyának címében használt kifejezést, és a jogi aktus lényegét helyezte előtérbe azon következtetésének alátámasztása érdekében, amely szerint az említett aktus nem vált ki kötelező joghatásokat.

100 Következésképpen az első jogalap negyedik részét el kell utasítani.

Az első jogalap ötödik részéről

- A felek érvei

101 Első jogalapjának ötödik részében a VodafoneZiggo arra hivatkozik, hogy a megtámadott végzés 104. pontjában a Törvényszék nem indokolta azon állítását, amely szerint a vitatott aktus tárgya "lényegtelen a [...] joghatásait illetően". Annak meghatározása érdekében, hogy valamely jogi aktus joghatásokat vált-e ki, különösen annak lényegét és tartalmát kell megvizsgálni. Márpedig az alkalmazandó jogi háttérbe ütköző olyan intézkedés engedélyezése, mint amelyet a jelen ügyben az ACM tervezett, sokkal inkább egyértelmű joghatásokat vált ki, mint az olyan intézkedés, amelynek tartalma kevésbé lényeges, mint amilyen a Törvényszék 2007. december 12-iVodafone España és Vodafone Group kontra Bizottság végzésének (T-109/06, EU:T:2007:384) alapjául szolgáló ügy tárgyát képezte.

102 A Bizottság arra hivatkozik, hogy e rész megalapozatlan.

- A Bíróság álláspontja

103 A megtámadott végzés 104. pontjában a Törvényszék rámutatott arra, hogy "[h]armadsorban és mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által tett megjegyzések tárgya közötti különbségek, valamint az iránymutató dokumentumoktól való - a [VodafoneZiggo] által hivatkozott - eltérések fennállása lényegtelen a nemzeti szabályozó hatóságnak a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján megküldött észrevételek joghatásait illetően."

104 Ez a pont a megtámadott végzés 97-105. pontjában kifejtett azon részébe illeszkedik, amelyben a Törvényszék a VodafoneZiggo által annak érdekében előadott érvekről foglalt állást, hogy a jelen ügyben mellőzzék a 2007. december 12-iVodafone España és Vodafone Group kontra Bizottság végzésből (T-109/06, EU:T:2007:384) eredő következtetések alkalmazását.

105 Ez utóbbi végzéssel a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította az állítólagosan a 2002/21 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján - amely rendelkezést lényegében átvett a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése - a nemzeti szabályozó hatóságnak címzett bizottsági levélben foglalt határozat megsemmisítése iránti keresetet. Amint az a megtámadott végzés 98. pontjából kitűnik, a VodafoneZiggo ebben az összefüggésben többek között azt állította, hogy az e levélben foglalt, a jelentős piaci erő gazdasági elemzésére vonatkozó észrevételek kevésbé alapvető jellegű fenntartásoknak voltak minősíthetők az ezen ügyben érintett nemzeti szabályozó hatóság által közölt intézkedéstervezetet illetően, mint a jelen ügyben a piac meghatározására és az ACM által tervezett korrekciós intézkedésekre vonatkozóan közölt észrevételek. A VodafoneZiggo szerint a Bizottság által az ezen aktusokban megfogalmazott észrevételek tárgyát illető fenti eltérések indokolják a jelen ügy és a 2007. december 12-iVodafone España és Vodafone Group kontra Bizottság végzés (T-109/06, EU:T:2007:384) alapjául szolgáló ügy közötti különbségtételt.

106 Ily módon a megtámadott végzés egészének olvasatából kitűnik, hogy annak 104. pontjában a Törvényszék nem azt állította, hogy a vitatott aktus lényege vagy tartalma figyelmen kívül hagyható az aktus esetleges kötelező joghatásainak értékelésekor, hanem pusztán azt állapította meg, hogy az a tény, hogy az abban megfogalmazott észrevételek más tárgyra vonatkoznak, mint amelyre a 2007. december 12-iVodafone España és Vodafone Group kontra Bizottság végzés (T-109/06, EU:T:2007:384) alapjául szolgáló ügyben szereplő levélben foglalt észrevételek, e tekintetben nem irányadó, mivel a vitatott aktus tartalmát és lényegét a megtámadott végzés 88-105. pontjában továbbá megvizsgálta.

107 Mivel ez az ötödik rész a megtámadott végzés téves értelmezésén alapul, azt mint megalapozatlant el kell utasítani. Következésképpen az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

108 Második jogalapjával, amely két részre oszlik, a VodafoneZiggo azt állítja, hogy a Törvényszék eljárási hibát követett el azáltal, hogy nem válaszolt a jogvita kimenetele szempontjából meghatározó érvekre, mivel azok a VodafoneZiggo álláspontja szerint a vitatott aktus EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jellegét bizonyítják.

109 Először is a Törvényszék nem válaszolt azon érvére, amely szerint ezen aktussal a VodafoneZiggót megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a BEREC a keretirányelv 7. cikkének (4) bekezdése szerinti vizsgálat során észrevételeket tegyen, amelynek során e szerv jelentős, kiegészítő és attól eltérő szerepet tölt be, mint amelyet e cikk (3) bekezdése keretében betölt, ami a védelemben részesítendő eljárási jogok biztosítását jelenti. A megtámadott végzés 75. pontjában a Törvényszék csupán azt állapította meg, hogy ilyen vizsgálatra nincs szükség ahhoz, hogy a BEREC kifejthesse álláspontját. A Törvényszék előtt felhozott érv azonban az volt, hogy az a körülmény sem lenne releváns, ha a BEREC nem lenne köteles észrevételeket tenni a 7. cikk (4) bekezdése alapján, mivel a szóban forgó eljárási jog már sérült, ha a BEREC kezdettől fogva meg van fosztva azon lehetőségtől, hogy e rendelkezés alapján észrevételeket terjesszen elő, amire akkor kerül sor, ha a Bizottság az említett cikk (3) bekezdése alapján jogi aktust fogad el.

110 Másodsorban a Törvényszék elmulasztott válaszolni arra az érvre, amely szerint az, hogy nemzeti szinten vagy az uniós szintű eljárás első szakaszában meghallgatták, nem orvosolhatja azt, hogy a vitatott aktus véget vet azon lehetőségnek, hogy a keretirányelv 7. cikke (4) bekezdésének megfelelően lefolytatott vizsgálat során meghallgassák. A megtámadott végzés 68. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy nemzeti konzultációs eljárásra került sor, és hogy az uniós szintű eljárás kizárólag egyrészt az érintett nemzeti szabályozó hatóság, másrészt a Bizottság, más nemzeti szabályozó hatóságok és a BEREC közötti kapcsolatokat érinti. A megtámadott végzés 69. pontjában azonban elismerte a Bizottság azon állandó gyakorlatát, hogy az érdekelt feleket felhívja észrevételeik megtételére, jóllehet a keretirányelv ezt nem írja elő. Ráadásul e lehetőségek mindegyike eltérő eredményre vezethetett volna az uniós szintű konzultációs eljárástól. A megtámadott végzés hallgat e kérdésben. Előfordulhat, hogy a későbbi szakaszokban - mint például a keretirányelv 4. cikkében biztosított jogorvoslat vagy új konzultációs eljárás keretében - történő meghallgatás, amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 70. és 71. pontjában javasolja, nem jelent megfelelő időben történő beavatkozást ahhoz, hogy lehetővé tegye az érdekelt felek jogainak védelmét.

111 A Bizottság azt állítja, hogy e második jogalap nem megalapozott.

A Bíróság álláspontja

112 Amennyiben a VodafoneZiggo azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem válaszolt két eléterjesztett érvre, meg kell állapítani, hogy e második jogalappal a VodafoneZiggo azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az megsértette a megtámadott végzés indokolására vonatkozó kötelezettségét.

113 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ítélet vagy a végzés indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a meghozott határozat indokait, és a Bíróságnak, hogy a bírósági felülvizsgálatot gyakorolja (2013. május 8-iEni kontra Bizottság ítélet, C-508/11 P, EU:C:2013:289, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. december 13-iEurópai Unió kontra Kendrion ítélet, C-150/17 P, EU:C:2018:1014, 804. pont). A Törvényszékre háruló indokolási kötelezettség azonban nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet, és hogy az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Elsőfokú Bíróság általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését (2004. január 7-iAalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C-204/00 P, C-205/00 P, C-211/00 P, C-213/00 P, C-217/00 P és C-219/00 P, EU:C:2004:6, 372. pont; 2014. szeptember 11-iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C-382/12 P, EU:C:2014:2201, 189. pont).

114 A jelen ügyben, ami először is a jelen ítélet 109. pontjában kifejtett érvelést illeti, a Törvényszék a megtámadott végzés 75. pontjában rámutatott arra, hogy "[e]lőször, ki kell emelni, hogy [...] az európai konzultációs eljárás második szakaszának megnyitása nem szükséges ahhoz, hogy a BEREC az intézkedéstervezetre vonatkozó álláspontját meg tudja osztani, mivel a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján az első szakaszban az érintett nemzeti szabályozó hatóság számára észrevételeket tehet ugyanazon egy hónapos határidőn belül, amely egyformán vonatkozik a nemzeti szabályozó hatóságokra és a Bizottságra is."

115 Amint arra az "először" kifejezésnek az említett pont elején történő használata is utal, nem a megtámadott végzés azon érvére vonatkozó pontjáról van azonban kizárólag szó, amelyet a VodafoneZiggo a BRECE által a keretirányelv 7. cikke keretében játszott szerep állítólagos relevanciájának a keresete elfogadhatóságának értékelése szempontjából történő értékelésével kapcsolatban terjesztett a Törvényszék elé. Ezt az érvelést ugyanis a Törvényszék a megtámadott végzés 74-79. pontjában vizsgálta.

116 Így a megtámadott végzés 74. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy "a BEREC - a keretirányelv 7. cikkének (5) bekezdése [...] alapján - [...] részt vehet az európai konzultációs eljárás második szakaszában[; m]indazonáltal ez a körülmény nem jelenti azt, hogy a [VodafoneZiggónak] az EUMSZ 263. cikk szerinti jogorvoslattal védendő eljárási jogai vannak."

117 E megfontolás alátámasztására - az e végzés 75. pontjában tett megállapításon kívül - a Törvényszék annak 76. pontjában megállapította, hogy"[m]ásodszor, a [VodafoneZiggo] által megfogalmazott azon különbségtétel, hogy a BEREC az európai konzultációs eljárás első szakaszában az intézkedéstervezetre észrevételeket tehet, míg az európai konzultációs eljárás második szakaszában a keretirányelv 7. cikkének (5) bekezdése alapján véleményt adhat ki, hatástalan."

118 A Törvényszék az említett végzés 77. pontjában e tekintetben pontosította, hogy "a BEREC-nek az európai konzultációs eljárás második szakaszában adott véleménye kétségkívül az európai konzultációs eljárás második szakaszát megnyitó bizottsági jogi aktusra és az abban megfogalmazott fenntartásokra vonatkozik, nem csupán az intézkedéstervezetre, amint az az első szakaszban jellemző[; m]indazonáltal végső soron mindkét véleménycsere az érintett nemzeti szabályozó hatóság rendelkezésére bocsátott intézkedéstervezetet érinti."

119 A végzés 78. pontjában hozzátette, hogy "[u]gyanezen indok miatt irreleváns, hogy a Bizottságnak a keretirányelv 7. cikkének (5) bekezdése alapján a BEREC által kiadott véleményt »a lehető legnagyobb mértékben figyelembe« kell vennie", és "[m]ásfelől e követelmény nem bír jelentőséggel, mivel a Bizottságnak általában »a lehető legnagyobb mértékben figyelembe [kell vennie] a [BEREC] véleményét, ajánlását, útmutatását, tanácsát vagy a [BEREC] által meghatározott, a szabályozással kapcsolatos legjobb gyakorlatot« a[z Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC)] és Hivatalának létrehozásáról szóló, 2009. november 25-i 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 337., 1. o.) 3. cikkének (3) bekezdése alapján". Ebből ugyanezen 78. pontban azt a következtetést vonta le, hogy "[í]gy, amennyiben az európai konzultációs eljárás első szakasza keretében a BEREC a Bizottság felé észrevételeket tesz, a Bizottságnak azokat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie."

120 A Törvényszék végül a megtámadott végzés 79. pontjában megjegyezte, hogy "[h]armadszor, a BEREC-nek - mint az érdekelt felektől elkülönülő intézményi szervnek - az európai konzultációs eljárás második szakaszában való részvétele irreleváns a [VodafoneZiggo] állítólagos eljárási jogainak védelme vonatkozásában."

121 Márpedig ezzel, és különösen a megtámadott végzés 76-78. pontjában kifejtett megfontolásokkal a Törvényszék hallgatólagosan, de szükségszerűen elutasította a VodafoneZiggo azon érvelését, amely szerint az, hogy megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a BRECE a keretirányelv 7. cikkének (4) bekezdése alapján észrevételeket tegyen, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy sérülnek az uniós bíróság által védelemben részesítendő eljárási jogok.

122 Ugyanis, mivel a BEREC-nek a keretirányelv 7. cikkének (4) bekezdésében szereplő eljárás szakaszában való ezen esetleges részvétele a megtámadott végzés fenti pontjai szerint nem jelent lényegi különbséget e szervnek a 7. cikk (3) bekezdésében említett esetleges részvételétől, ebből szükségszerűen az következik, hogy ezt az érvelést a Törvényszék elutasította, mivel szerinte semmilyen "további előnnyel" nem jár a BEREC-nek az esetleges második szakaszban való részvételében érdekelt felek számára, mivel e részvétel lényegét vagy hatásait tekintve semmiképpen nem különbözik a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdésében szereplő részvételtől.

123 Következésképpen az indokolási kötelezettségnek a jelen ítélet 109. pontjában kifejtett állítólagos megsértése nem nyert bizonyítást.

124 Másodsorban, ami a jelen ítélet 110. pontjában kifejtett érvelést illeti, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 68. pontjában megállapította, hogy "a keretirányelvben kialakított európai konzultációs eljárásnak akár az első, akár a második szakasza kizárólag egyrészt az érintett nemzeti szabályozó hatóság, másrészt a Bizottság, más nemzeti szabályozó hatóságok és a BEREC közötti kapcsolatokat érinti, mivel a keretirányelv nem szól az érdekelt feleknek az esetleges uniós szintű részvételéről".

125 Ugyanakkor e végzés 69. pontjában a Törvényszék - amint azt a VodafoneZiggo állítja - nem ismerte el a Bizottság azon állandó gyakorlatát, hogy felszólítja az érdekelt feleket észrevételeik megtételére, hanem arra mutatott rá, hogy "még ha a Bizottság azt a gyakorlatot követné, hogy [...] felhívja az érdekelt feleket észrevételek tételére, a keretirányelv egyetlen rendelkezése sem teszi kötelezővé számára, hogy az érdekelt felek számára uniós szinten konzultációt szervezzen, és a Bizottság az érdekelt feleknek az - európai konzultációs eljárást megelőző - nyilvános nemzeti szintű konzultáció keretében kapott észrevételeiről tudomást szerezhet."

126 Az említett végzés 70. pontjában e tekintetben kifejtette, hogy "amikor a keretirányelv az érdekelt felek további részvételéről rendelkezik, a keretirányelv 7. cikkének (6) bekezdése[...] előírja, hogy az érintett nemzeti szabályozó hatóság szervez nemzeti szinten új nyilvános konzultációt, mégpedig a keretirányelv 6. cikkének megfelelően." Ráadásul az irányelv 71. és 72. pontjában megállapította, hogy "[a] keretirányelv által létrehozott jogi keret értelmében az elektronikus hírközlés területén tevékenységet végző vállalkozások érdekeire hatással lévő intézkedéseket nemzeti szinten a nemzeti szabályozó hatóság fogadja el, nem pedig a Bizottság, és azokkal szemben nemzeti szinten hatékony jogorvoslatot kell biztosítani", mivel az érintett felek eljárási jogai ily módon a nemzeti bíróságok előtt biztosíthatók.

127 A fenti körülményekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a Törvényszék nem teljesítette a VodafoneZiggo által előterjesztett azon érv elutasításának indokolására vonatkozó kötelezettségét, amely szerint a keretirányelv 6. cikke, 7. cikkének (3) bekezdése vagy 4. cikke keretében történő meghallgatása nem orvosolhatja az ezen irányelv 7. cikkének (4) bekezdése keretében történő meghallgatás lehetőségének hiányát.

128 Mivel ugyanis a Törvényszék nem ismerte el, hogy a VodafoneZiggo által hivatkozott gyakorlat bizonyított, azt csak hipotetikus jelleggel adta elő, és egyébként megállapította, hogy a keretirányelv nem írja elő az érdekelt felek számára annak lehetőségét, hogy a 7. cikkében szereplő, a nemzeti szabályozó hatóságok, a Bizottság és a BEREC közötti konzultációs és együttműködési eljárás keretében meghallgassák őket, ezen érvnek az elutasítása ebből szükségszerűen következik, mivel a 7. cikkben foglalt ilyen jog hiányában nem lehet kérdéses, hogy e cikk sérült a vitatott aktus elfogadásával. Következésképpen a Törvényszéknek nem kellett arról kifejezetten határoznia.

129 Következésképpen az indokolási kötelezettségnek a jelen ítélet 110. pontjában ismertetett állítólagos megsértése sem nyert bizonyítást, és mivel a jelen jogalap egyik része sem megalapozott, azt el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

A felek érvei

130 Harmadik jogalapjával a VodafoneZiggo azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jogát nem sérti az, hogy keresetét elfogadhatatlannak nyilvánították, noha a keretirányelvnek a Törvényszék által a megtámadott végzésben adott értelmezése összeütközést idéz elő e végzés és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke között.

131 Először is az EUM-Szerződésben előírt elfogadhatósági feltételeket a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni. Márpedig a Törvényszék a megtámadott végzés 114. pontjában annak kijelentésére szorítkozott, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog nem térhet el az EUMSZ 263. cikkben előírt elfogadhatósági feltételektől, és nem fejtette ki, hogyan egyezteti össze ezen ítélkezési gyakorlattal az elfogadhatatlanságra vonatkozó megállapítását.

132 Másodszor, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 115. és 116. pontjában megállapított, a VodafoneZiggo azon lehetősége, hogy olyan nemzeti bírósághoz forduljon, amely maga is előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhat a Bírósághoz, a jelen ügyben nem orvosolhatja az uniós szintű hatékony bírói jogvédelem hiányát. Az ilyen bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a vitatott aktus elbírálására, és az sem egyértelmű, hogy az ilyen jogi aktus érvényességével kapcsolatban kérdést terjeszt a Bíróság elé, sem pedig az, hogy egy ilyen kérdés elfogadható.

133 Harmadszor a Törvényszék által a megtámadott végzés 117. pontjában megállapított azon lehetőség, hogy keresetet indítson a nemzeti intézkedést megvétózó bizottsági határozattal szemben, nem válaszol arra a kérdésre, hogy sérültek-e a VodafoneZiggo alapvető jogai, ha a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott bizottsági aktus nem támadható meg az EUMSZ 263. cikk értelmében.

134 Negyedszer az ACM határozatával szembeni kereset nemzeti bíróság előtti indítása nem teszi lehetővé a vitatott aktus jogellenességének orvoslását. Ezzel szemben, ha e jogvitákat kizárólag a nemzeti bíróságokra bíznák, az súlyosbítaná a VodafoneZiggo hatékony jogorvoslathoz való jogának megsértését. A Törvényszék - azzal, hogy a megtámadott végzés 118. és 119. pontjában azt állította, hogy az ilyen bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhat a Bírósághoz - nem vette figyelembe a VodafoneZiggo azon érvét, amely szerint a nemzeti eljárások keretében valamely bizottsági jogi aktusnak tulajdonított jelentős súly befolyásolhatja a nemzeti jogvita kimenetelét, valamint e bíróság azon döntését, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul-e a Bírósághoz, vagy sem. Ráadásul a Törvényszék, amikor ugyanezen 118. pontban azt állította, hogy a nemzeti bíróságok értékelése nem vezethet arra, hogy valamely uniós intézmény által hozott aktusra - az uniós jog által el nem ismert - kötelező joghatást ruházzon, ismét figyelmen kívül hagyta, hogy a kötelező joghatások fennállására vonatkozó feltételt a VodafoneZiggo alapvető jogainak fényében kell értelmezni.

135 A Bizottság azt állítja, hogy e jogalap nem megalapozott.

A Bíróság álláspontja

136 Amennyiben e harmadik jogalappal, valamint lényegében az első jogalapja harmadik részének harmadik kifogásával a VodafoneZiggo először is azt állítja, hogy a Törvényszék elmulasztotta a keretirányelv értelmezését, és ebből következően keresete elfogadhatóságának - a Charta 47. cikke által biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében történő - értékelését, és így megsértette e cikket, emlékeztetni kell arra, hogy az említett 47. cikknek nem célja a Szerződésekben előírt bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az uniós bíróságok előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása, amint ez az említett 47. cikkre vonatkozó magyarázatokból is kitűnik, amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének és a Charta 52. cikke (7) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a Charta értelmezésénél (2015. április 28-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C-456/13 P, EU:C:2015:284, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. október 25-iRománia kontra Bizottság ítélet, C-599/15 P, EU:C:2017:801, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

137 Így, amint arra a Törvényszék a megtámadott végzés 114. pontjában helyesen emlékeztetett, habár az EUMSZ 263. cikkben szabályozott elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni, ez az értelmezés nem vezethet az EUM-Szerződésben kifejezetten előírt feltételek figyelmen kívül hagyásához (lásd ebben az értelemben: 2015. április 28-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C-456/13 P, EU:C:2015:284, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. március 13-iIndustrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C-244/16 P, EU:C:2010:177, 101. pont).

138 Következésképpen az EUMSZ 263. cikk értelmében vett "megtámadható aktus" fogalmának a Charta 47. cikkének fényében való értelmezése nem vezethet e feltétel figyelmen kívül hagyásához anélkül, hogy az uniós bíróságok ne lépnék túl az EUM-Szerződés által rájuk ruházott hatásköröket (lásd ebben az értelemben: 2017. október 25-iRománia kontra Bizottság ítélet, C-599/15 P, EU:C:2017:801, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. július 9-iCseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C-575/18 P, EU:C:2020:530, 52. pont).

139 Márpedig pontosan ez lenne a helyzet, ha a VodafoneZiggóhoz hasonló fellebbező olyan aktussal szemben indíthatna megsemmisítés iránti keresetet, amely nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak, mivel - tekintettel elfogadásának körülményeire, tartalmára és előkészítő jellegére - az nem vált ki kötelező joghatásokat, amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 28-112. pontjában lényegében megállapította, amelynek a jogi megalapozottságát nem vitatta, illetve a jogilag téves jellegét nem bizonyította a VodafoneZiggo a jelen fellebbezés keretében.

140 Ezenkívül a megtámadott végzésből kitűnik, hogy a VodafoneZiggo állításával ellentétben a Törvényszék megfelelően kifejtette, hogy azon megállapítása, amely szerint e társaság keresetét mint elfogadhatatlant el kell utasítani, hogyan egyeztethető össze a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való joggal.

141 E végzés 115. pontjában ugyanis a Törvényszék rámutatott arra, hogy a keretirányelv 4. cikke a tagállamokat arra kötelezi, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok határozataival szemben jogorvoslati mechanizmust hozzanak létre, és ily módon teljes bírói jogvédelmi rendszert épít ki, amit egyébként a Bíróság már megállapított (lásd ebben az értelemben: 2015. január 22-iT-Mobile Austria ítélet, C-282/13, EU:C:2015:24, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben a Törvényszék az említett végzés 116. pontjában kifejtette egyrészt azt, hogy amikor - mint a jelen ügyben - a Bizottság szerepe a főszabály szerint az érintett nemzeti szabályozó hatóság határozatának elfogadásához vezető észrevételeknek a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti megküldésére korlátozódik, az érintett nemzeti bíróság előtt biztosított a jogorvoslati jog, és e bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján egy adott helyzetre alkalmazandó uniós jogszabályi háttérrel kapcsolatos előzetes döntéshozatali kérdéseket intézhet a Bírósághoz, másrészt ugyanezen végzés 117. pontjában kifejtette azt is, hogy ha a Bizottság az irányelv 7. cikke (5) bekezdésének a) pontja szerinti vétójogát gyakorolja, az eljárás véleménye szerint egy kötelező joghatásokat kiváltó uniós aktus elfogadásához vezet, amellyel szemben az uniós bíróság előtt jogorvoslati lehetőség biztosított az EUMSZ 263. cikk alapján.

142 A jelen jogalap első kifogását következésképpen el kell utasítani.

143 Amennyiben a VodafoneZiggo másodsorban azt állítja, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 115. és 116. pontjában megállapított, a nemzeti bíróság azon lehetősége, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon, nem teszi lehetővé az uniós szinten hatékony bírói jogvédelem biztosítását; emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát - amint az az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből is kitűnik - nemcsak a Bíróság biztosítja, hanem a tagállami bíróságok is. Ugyanis az EUM-Szerződés egyrészt az EUMSZ 263. és EUMSZ 277. cikkel, másrészt az EUMSZ 267. cikkel teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, amelynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, az uniós bíróságra ruházva azt (2015. április 28-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C-456/13 P, EU:C:2015:284, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. március 13-iIndustrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C-244/16 P, EU:C:2018:177, 102. pont). Ráadásul a megsemmisítés iránti keresetekhez hasonlóan az érvényesség elbírálása céljából előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jogi aktusok jogszerűsége felülvizsgálatának egy formáját jelenti (2015. április 28-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C-456/13 P, EU:C:2015:284, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. március 13-iIndustrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C-244/16 P, EU:C:2018:177, 104. pont).

144 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a nemzeti bíróság arra az álláspontra jut, hogy a valamely uniós jogi aktus ellen a felek által előadott - vagy adott esetben hivatalból megvizsgált - egy vagy több érvénytelenségi ok megalapozott, köteles felfüggeszteni az eljárást és az érvényesség vizsgálata érdekében előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz, mivel az uniós jogi aktusok érvénytelenségének megállapítására egyedül a Bíróságnak van hatásköre (2015. április 28-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C-456/13 P, EU:C:2015:284, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. március 13-iIndustrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C-244/16 P, EU:C:2018:177, 105. pont), és hogy az EUMSZ 267. cikk a Bíróságnak hatáskört biztosít arra, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében kivétel nélkül valamennyi uniós intézményi jogi aktus érvényességéről és értelmezéséről döntsön (lásd ebben az értelemben: 1989. december 13-iGrimaldi ítélet, C-322/88, EU:C:1989:646, 8. pont; 2018. február 20-iBelgium kontra Bizottság ítélet, C-16/16 P, EU:C:2018:79, 44. pont), ez utóbbi ítélkezési gyakorlatot továbbá a Törvényszék is felidézte a megtámadott végzés 116. pontjában.

145 A VodafoneZiggo által előadott azon körülmény, hogy nem biztos, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által a keretirányelv 7. cikke szerinti eljárás végén elfogadott határozattal szemben kezdeményezett felülvizsgálat tárgyában eljáró nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz, nem alapozhatja meg eredményesen az álláspontját.

146 Igaz ugyan, hogy ahhoz, hogy az érintett bíróság köteles legyen megállapítani azt, hogy az EUMSZ 267. cikk értelmében kérdés merült fel, nem elegendő, hogy valamelyik fél azt állítsa, hogy a jogvita az uniós jog érvényességével összefüggő kérdést vet fel. Konkrétan, azon bíróságokat illetően, amelyek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében jogorvoslatra van lehetőség, a Bíróság kimondta, hogy ezek a bíróságok vizsgálhatják a vitatott uniós jogi aktus érvényességét, és amennyiben nem találják megalapozottnak a felek által a bíróság előtt felhozott érvénytelenségi okokat, elutasíthatják azokat, megállapítva, hogy a jogi aktus teljes egészében érvényes. Így eljárva nem kérdőjelezik meg a közösségi jogi aktus létét (lásd ebben az értelemben: 2006. január 10-iIATA és ELFAA ítélet, C-344/04, EU:C:2006:10, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

147 Ezzel szemben, amint az a jelen ítélet 144. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból is kitűnik, nemzeti eljárás keretében bárki jogosult az eljáró bíróság előtt az uniós jogi aktusok érvénytelenségére hivatkozni, és indítványozhatja az említett aktusok érvénytelenségének megállapítására hatáskörrel nem rendelkező nemzeti bíróságnál, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé (2012. november 27-iPringle ítélet, C-370/12, EU:C:2012:7, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

148 Ráadásul az a körülmény, hogy a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik az általa a Bíróság elé terjesztendő kérdések meghatározása, az EUM-Szerződés által előírt jogorvoslati rendszer velejárója, és nem minősül olyan érvnek, amely igazolja az EUMSZ 263. cikkben előírt elfogadhatósági feltételek kiterjesztő értelmezését (lásd ebben az értelemben: 1987. május 21-iUnion Deutsche Lebensmittelwerke és társai kontra Bizottság ítélet, 97/85, EU:C:1987:243, 12. pont).

149 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a VodafoneZiggo által előterjesztett érvelés annak tagadását jelenti, hogy a nemzeti bíróságok képesek hozzájárulni az uniós jogrend tiszteletben tartásához, noha nem vitatott, hogy e jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát - amint az az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, és amint arra a jelen ítélet 143. pontja már emlékeztetett - nemcsak a Bíróság, hanem a tagállamok bíróságai is biztosítják, és ez utóbbiak a Bírósággal együttműködve olyan feladatot töltenek be, amelyet közösen kell ellátniuk annak érdekében, hogy a Szerződések alkalmazása és értelmezése során biztosítsák a jog tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben: 2011. március 8-i1/09 [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, EU:C:2011:123, 66. és 69. pont; 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 90. és 99. pont). Ez az érvelés tehát nem fogadható el.

150 E körülményekre tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az említett 115. és 116. pontban lényegében azt állapította meg, hogy a VodafoneZiggo azon lehetősége, hogy a nemzeti bírósághoz forduljon a nemzeti szabályozó hatóságnak a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti észrevételeknek a Bizottság általi közlését követően elfogadott határozatával szemben, biztosítja, hogy a Charta 47. cikke értelmében vett hatékony bírói jogvédelemhez való jogát tiszteletben tartják akkor is, ha a vitatott aktus megsemmisítése iránt a Törvényszékhez benyújtott keresete elfogadhatatlan.

151 Harmadsorban, ami a jelen ítélet 133. pontjában kifejtett kifogást illeti, elegendő megállapítani, hogy a VodafoneZiggo állításával ellentétben a Törvényszék igenis határozott abban a kérdésben, hogy a VodafoneZiggo hatékony bírói jogvédelemhez való jogát sérti-e a Törvényszékhez általa benyújtott kereset elfogadhatatlansága, és hogy - amint az a jelen ítélet 136-150. pontjából kitűnik - a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy nem ez a helyzet áll fenn, mivel a megtámadott végzésnek a harmadik kifogás keretében vitatott 117. pontja pontosan ennek alátámasztásához járul hozzá, mivel e pont, amelynek tartalmát a jelen ítélet 117. pontja ismerteti, teljessé teszi a keretirányelv által kiépített teljes bírói jogvédelmi rendszer bemutatását. Ez a kifogás tehát nem megalapozott.

152 Negyedszer, a jelen ítélet 134. pontjában kifejtett kifogást illetően meg kell állapítani, hogy amennyiben a VodafoneZiggo a megtámadott végzés 118. pontját kifogásolja, lényegében ismételten azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatal iránti kérelem hozzájárul a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának biztosításához, jóllehet az ilyen döntéshozatalra utalás nem biztosított. Márpedig, amint az a jelen ítélet 136-150. pontjából is következik, a Törvényszék e tekintetben nem alkalmazta tévesen a jogot.

153 Egyébiránt, amennyiben ezzel a kifogással a VodafoneZiggo a megtámadott végzés 119. pontjára hivatkozik, elegendő megjegyezni, hogy az mellékes, és ebből következően e kifogás ebben a tekintetben a jelen ítélet 62. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mindenképpen hatástalan.

154 Következésképpen a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani, akárcsak az első jogalap harmadik részének harmadik kifogását.

155 Mivel a VodafoneZiggo által a fellebbezésének alátámasztására felhozott jogalapok közül egyiknek sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

156 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

157 E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

158 A VodafoneZiggót, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a VodafoneZiggo Group Bv-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.