1063/B/1996. AB határozat
a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 22. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 22. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 22. § (1) bekezdésével kapcsolatosan mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.) 22. § (1) bekezdése azon rendelkezését támadta, amely szerint, ha a szövetkezet közgyűlése nem volt határozatképes, akkor a határozatképtelenség esetére tizenöt napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes.
Az indítványozó álláspontja szerint a törvényhozói szándékkal ellentétes a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, "amely lehetővé tette az újabb közgyűlésnek akár az első - határozatképtelen - közgyűlés napján pár perccel később történő megtartását (...), tehát a határozatképtelen közgyűlésnek mindenképpen határozatképessé tételét anélkül, hogy az első közgyűlésen meg nem jelent tagok minderről tudomást szereznének. Ez pedig (...) nem más, mint a tagoknak a tagsági jogaik gyakorlásától való megfosztása".
Hivatkozása szerint: "[a] jelenlegi szabályozás végső soron a határozatképességre vonatkozó rendelkezés teljes félreértésére ad lehetőséget (...). A szabályozás mintegy biztosítéka annak, hogy az esetleg már eleve határozatképtelen közgyűlés mindenképpen érvényes határozatot hozhasson. Ez pedig nyilvánvalóan melegágya lehet a tagság jogaitól való megfosztásának, valamint visszaéléseknek. Ez jogállamunkban a törvényesség, s egyben az alkotmányosság sérelmét jelenti."
Nézete szerint a kifogásolt szabályozás "lehetőséget ad arra, hogy országszerte tömegesen megsértsék (...) a törvényben foglalt rendelkezéseket, s alapja, forrása legyen (...) magában a törvényben biztosított jogok félreértésének. Nagy súlyt helyez - helyesen - a nevezett határozatképességére, s ugyanakkor ezt - az újbóli összehívás határidejének meghosszabbításával a tagsági jogok érvényesítése előmozdításának látszatát keltve - semmivé engedi tenni azzal, hogy a határozatképtelen szervezetet - a tagok jogainak kijátszásával - határozatképes szervezet rangjára emeli."
Mindezek alapján az indítványozó a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdése folytán sérülni vélte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét, ezért annak "egészben vagy részben való" alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdésével összefüggésben, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte, hivatkozva arra, hogy "[a] törvényi rendelkezések, valamint a törvényen alapuló szabályozások kijátszására lehetőséget nem adó törvényi rendelkezés megalkotásának elmaradása is a jogalkotói feladat elmulasztásának minősül".
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
2. Szöv. tv.:
"22. § (1) A közgyűlés a tagok legalább a felének jelenléte esetén határozatképes. A határozatképtelenség esetére tizenöt napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés, az eredeti napirend tekintetében, a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes, kivéve
a) a szövetkezet egyesülése, beolvadása, szétválása, átalakulása és megszűnése kapcsán meghozandó döntések esetét, valamint
b) ha törvény vagy az alapszabály másként rendelkezik."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a megsemmisíteni kért rendelkezés alapján-a közgyűlés újbóli összehívása határidejének nem megfelelő szabályozása folytán - lehetőség van arra, hogy az eredetileg összehívott, ám a szükséges taglétszám (a tagok legalább felének a jelenléte) hiányában határozatképtelen közgyűlés határozatképessé váljon. Ezzel álláspontja szerint "a határozatképtelenség fogalma és következményei semmivé válnak", amely véleménye szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság elsőként röviden áttekintette a szövetkezeti közgyűlés határozatképességére vonatkozó rendelkezéseket.
Az Alkotmány 12. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.
A szövetkezet (a Szöv. tv. 3. §-ában megfogalmazott definícióra figyelemmel, ám annak teljessége nélkül) egy olyan közösség, amely a szövetkezés szabadságán és az önsegély elvén alapul, továbbá a tagok személyes közreműködésével demokratikus önkormányzat keretében folytatja tevékenységét.
A szövetkezet egyik lényeges jellemzője a szövetkezeti önkormányzat, amely a szövetkezeti autonómia, a szövetkezeti önigazgatás és a szövetkezeti demokrácia komplex egységéből áll.
Ezen belül a szövetkezeti önigazgatás főbb tartalmi elemei - többek között -, hogy a szövetkezet tagsága (a jogszabályi keretek között) maga dönt a szövetkezet működésének, gazdálkodásának, és a tagok érdekeit szolgáló más tevékenységének minden kérdésében, továbbá választás útján létrehozza a törvény által kötelezően előírt, továbbá a saját szükségletei által igényelt testületi szerveket, és megalkotja a törvény által kötelezően előírt, továbbá a saját szükségletei által igényelt önkormányzati szabályzatokat.
A szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve a közgyűlés. A Szöv. tv. a közgyűlés hatáskörét kétféle módon jelöli ki: egyrészt meghatározza az eleve a közgyűlés hatáskörébe tartozó feladatokat, másrészt meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekről ha dönt egyáltalán a szövetkezet, akkor azt csak közgyűlésen teheti. A közgyűlés - jelen ügy szempontjából lényeges - hatáskörébe tartozó feladat az alapszabály és más önkormányzati szabályzat megállapítása, módosítása, illetve mind az a feladat, amit törvény vagy az alapszabály a köz gyűlés hatáskörébe utal.
Az indítványozó által vizsgálni kért Szöv. tv. 22. § (1) bekezdése a közgyűlésnek, mint a szövetkezet legfőbb önkormányzati szervének a határozatképességére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
A Szöv. tv. 21. § (1) bekezdése szerint rendes közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egyszer az igazgatóságnak kell összehívni. A Szöv. tv. 21. § (2) bekezdése alapján a rendes közgyűlést - annak időpontját legalább tizenöt nappal megelőzően, a tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok meghívásával - a napirend közlésével írásban kell összehívni. A közgyűlés határozatképességét a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdése főszabályként a tagok legalább felének a jelenlétéhez köti. A Szöv. tv. lehetőséget enged arra, hogy a fent említett, a határozatképességhez szükséges taglétszám (a tagok legalább fele) hiányában határozatképtelen közgyűlést megismételjék, mégpedig úgy, hogy a határozatképtelenség esetére tizenöt napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés, az eredeti napirend tekintetében, a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes legyen. E megismételt közgyűlés összehívására azonban csak az eredetileg összehívott közgyűlés határozatképtelenségének megállapítása után kerülhet sor.
A fenti kivétel nem vonatkozik azonban a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglaltakra. Így a szövetkezet egyesülése, beolvadása, szétválása, átalakulása és megszűnése kapcsán meghozandó döntések esetében, valamint ha törvény vagy a szövetkezet alapszabálya akként rendelkezik, a határozatképtelenség esetére tizenöt napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés határozatképességét a főszabály szerint, azaz a tagok legalább felének jelenlétéhez köti.
1.1. Az Alkotmánybíróság jelen esetben azt vizsgálta, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozás valóban olyan fogalmat használ-e, amely összességében a határozatképtelen közgyűlés fogalmát oly módon lehetetleníti el, hogy az a jogállamiság alkotmányos követelményének sérelmét eredményezi.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a jogszabályok normatartalmával kapcsolatos alkotmányos elvárásokkal. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában például elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)
"Önmagában az, hogy egy jogszabály, illetőleg adott esetben jogszabályi rendelkezések a maguk összefüggéseiben értelmezésre szorulnak, alkotmányossági kérdést nem vet fel. A jogállamiság elvéből, követelményéből azonban az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Annak alkotmánybírósági értékelése, hogy ilyen alkotmányosan nem tolerálható helyzet mikor áll fenn, mindig az adott jogszabály normatartalma alapján ítélhető meg." (754/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1050, 1054.)
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére tekintettel - alkotmányellenessé csak az a szabály nyilvánítható, amely értelmezhetetlen voltánál fogva azáltal teremt jogbizonytalanságot, hogy a jogszabály alkalmazását kiszámíthatatlanná, a norma címzettjei számára előreláthatatlanná teszi. Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 754/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1050, 1054.; 219/B/2002. AB határozat, ABH 2003, II. kötet 1488, 1492.].
A 49/1995. (VI. 30.) AB határozat például azért semmisített meg önkormányzati rendeleti rendelkezéseket, mert "teljességgel határozatlan és a szövegből kikö-vetkeztethetetlen tartalmú fogalmakat használ, illetőleg az általa használt fogalmakat nem definiálja" (ABH 1995, 519, 520.).
A szövetkezeti működés szabályozásának célja a szövetkezeti működés folyamatos biztosítása. Az Alkotmánybíróság a 942/B/2001. AB határozatában - a megismételt ügyvédi kamarai közgyűlés, illetőleg a teljes ülés határozatképességére vonatkozó szabályok vizsgálata során - megállapította: "[h]a (...) a kamarai tag a kamarai életben aktívan nem kíván részt venni (...) nem kivételes fontosságú ügyben nincs indok részvételi küszöböt előírni, amely a kamara működőképességét veszélyeztetné." (ABH 2004, II. kötet 1561, 1575.)
A szövetkezet működésének szabályozása megvalósulhat demokratikus vagy nem demokratikus módon. A szövetkezet demokratikus működését számos garanciális elem biztosíthatja.
Az indítványozó által kifogásolt szabályozás több garanciális elemet tartalmaz. A szövetkezeti közgyűlés összehívására vonatkozó szabályozás egyik ilyen garanciális eleme, hogy a határozatképtelenség esetére tizenöt napon belüli időpontra összehívott újabb közgyűlés csak az eredeti napirend tekintetében tartható. A szabályozás másik garanciális eleme - melyet a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai foglalnak magukban -, hogy a szövetkezet egyesülése, beolvadása, szétválása, átalakulása és megszűnése kapcsán meghozandó (a szövetkezet státusváltozására vonatkozó) döntések esetében (illetve a szövetkezet alapszabályában rögzített esetekben) nem teszi lehetővé, hogy a közgyűlés a határozatképességéhez szükséges taglétszám (a tagok legalább fele) hiányában a határozatképtelenség esetére tizenöt napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes legyen.
Ezért az Alkotmánybíróság eljárása során azt is vizsgálta, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozás ellehetetleníti-e a szövetkezet demokratikus működését azáltal, hogy az nem tartalmaz - az újabb közgyűlés megtartására nézve - meghatározott határidőhöz kötött garanciát.
A szövetkezeti önigazgatás, mint a szövetkezeti önkormányzás egyik elemének tartalma, hogy a tagok maguk építik ki a szövetkezet belső igazgatási rendszerét, és a létrehozott fórumokon keresztül döntenek a szövetkezet minden kérdésében.
Ennek keretében - a hatályos Szöv. tv. alapján - a szövetkezeti önkormányzat testületi szerveinek összetételét, feladat- és hatáskörét, továbbá működésének rendjét meghatározhatja nemcsak jogszabály, hanem az alapszabály is.
Az Alkotmánybíróság jelen vizsgálata során megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezés is a szövetkezeti önigazgatás lehetőségét teremti meg akkor, amikor ún. keretszabályként határozza meg, hogy a tizenöt napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés, az eredeti napirend tekintetében, a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes. Ennek lényege, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés tartalmát az alapszabály a közgyűlés által elfogadott (a keretszabályban foglaltaktól eltérő) szabályozással töltheti meg. Ezért annak rendelkezései csak annyiban alkalmazandók, amennyiben a törvény vagy a szövetkezet alapszabálya a határozatképességre nézve nem tölti meg más tartalommal.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezés nem eredményezi a határozatképtelen közgyűlés minden esetben határozatképessé tételét, s így nem "lehetetleníti" el a határozatképtelenség fogalmát, továbbá a támadott rendelkezés a norma címzettjei számára nem teszi a jogszabály alkalmazását kiszámíthatatlanná, illetve előreláthatatlanná, valamint nem lehetetleníti el a szövetkezet demokratikus működését, s ennél fogva nem eredményez jogbizonytalanságot. Ezért az indítványt a fenti részében az Alkotmánybíróság elutasította.
1.2. Az indítványozó másik érvelése szerint a támadott szabályozás visszaélésszerű alkalmazása (nevezetesen a tagsági jogok kijátszására alkalmas volta, továbbá a valóságos tagsági akarat kialakulásának a meggátlása) folytán is alkotmányellenességet eredményez.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamiságból levezethető jogbiztonság "nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint egy jogintézmény egyik rendelkezése visszaélésszerű alkalmazhatóságának lehetősége önmagában nem alapozza meg a jogintézmény alkotmányellenességének megállapítását. A kifogásolt szabály társadalmi rendeltetésének megfelelő gyakorlását (a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének érvényesülését) egyrészt a Szöv. tv. 13. §-a hivatott biztosítani, amelynek garanciális rendelkezése folytán a szövetkezet tagja az általa jogsértőnek tartott közgyűlési határozatot keresettel perben megtámadhatja. Másrészt további garanciát nyújt, hogy a szövetkezet tagja nemcsak személyesen vehet részt a határozatok meghozatalában, hanem a Szöv. tv. 2. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 219. § (1) bekezdése alapján szavazati jogát képviselője útján is gyakorolhatja (ABH 2001, 542.).
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét is elutasította.
2. Az indítványozó - a törvényi rendelkezés "kijátszására" lehetőséget adó szabályozásra hivatkozással - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nem csak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdése - vélt hiányosságából eredő - alkotmányellenességét feltételezve, azonos érvek alapján terjesztették elő. Az Alkotmánybíróság - figyelemmel jelen határozatának III. 1. pontjában foglalt vizsgálatára - e szabály alkotmányellenességét nem állapította meg. Az Alkotmánybíróság - mindezekre tekintettel - sem a jogalkotói kötelezettség elmulasztását, sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság sérelmét eredményező szabályozási hiányt nem állapított meg, ezért a Szöv. tv. 22. § (1) bekezdésével összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2005. május 23.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró