BH 2013.8.204 A rágalmazás tekintetében a tényállítás (híresztelés stb.) megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában, nem pedig alapjogi viszonyban vizsgálandó. Ha a vád tárgya verbális cselekmény, a szó elhangzásával, rögzítésével a cselekmény nyomban befejezett és ezen formájában bírálandó el [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont; 182. §].

A kerületi bíróság a 2011. szeptember 8. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű és a II. rendű terheltet - megállapítva, hogy a felrótt cselekményt nem a terheltek követték el, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának II. fordulata alapján - felmentette az ellenük rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól.

A magánvádló - jogi képviselője útján előterjesztett - fellebbezése alapján eljárt törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2012. február 14. napján hozott végzésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ugyanakkor a felmentés jogalapjául a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatát jelölte meg azzal, hogy a felrótt cselekmény nem bűncselekmény.

Az elsőfokú bíróság a jogi értékelés körében kifejtette, hogy

- a magánvádló által kifogásolt állásfoglalást egy bizottság, mint szervezet hozta, a bizottság álláspontját tartalmazza, ezért önmagában az, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelt a bizottság képviselőiként az állásfoglalást aláírta, nem értékelhető úgy, hogy az kizárólag az ő álláspontjukat tükrözi, illetve, hogy e kijelentések tőlük származnak, továbbá

- az I. rendű és a II. rendű terhelt híreszteléssel sem követhette el a rágalmazást, mert a bizottság állásfoglalásának a társszervezetek részére történt megküldését is a bizottság nevében eljárva, s nem természetes személyként végezték; tehát

- a felrótt cselekményt nem a terheltek követték el, s ez a felmentésük jogalapja.

A másodfokú bíróság a felmentés jogcímét megváltoztatta. Kifejtette, hogy a törvény rágalmazás esetében nem a valótlan, hanem a becsület csorbítására alkalmas tény állítását vagy híresztelését rendeli büntetni.

Annak van döntő jelentősége, hogy az állított vagy híresztelt tény a becsület csorbítására alkalmas-e, s ezen alkalmasság eldöntése szempontjából nem a sértett szubjektív értékítéletének, esetleges érzékenységének, hanem a társadalom objektív, általános megítélésének van jelentősége.

Az adott ügyben pedig a magánvádló által sérelmezett tényállítások lehet, hogy valótlanok, de nem alkalmasak a magánvádló társadalmi megbecsülésének csökkentésére, azaz becsületének csorbítására, valamint ha a sérelmezett tényállítások alkalmasak lennének a becsület csorbítására, a testületi állásfoglalásban való közzétételük nélkülözné a jogellenességet.

Következésképpen törvényi tényállási elem hiányában a rágalmazás vétsége nem valósult meg, vagyis ez a felmentés jogalapja.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a magánvádló - jogi képviselője útján - nyújtott be 2012. augusztus 28-án a terheltek terhére felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással, a felmentés miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

Indokai szerint

- a társadalmi megbecsülés a jogi személyt, így a szakszervezetet is megilleti (BH 1992.15.; BH 1993.139.; EBH 2003.843.),

- az állásfoglalásbeli kijelentések alkalmasak a magánvádló szakszervezet társadalmi megbecsülésének - jelentős - csorbítására, mert alapszabály szerinti célját (ami a szervezethez tartozó tagság Alkotmányon alapuló gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme), továbbá tevékenységét vonják kétségbe,

- az állásfoglalás elküldése mások tényállításának, közlésének továbbításában álló tényhíresztelés, ezért a rágalmazás törvényi tényállásának egyik elkövetési magatartása, függetlenül attól, hogy a híresztelő a tényállítás való vagy valótlan volta kérdésében állást foglalt-e (BH 1992/226.),

- a rágalmazásnak híreszteléssel elkövetése esetén annak a személynek a büntetőjogi felelősségét kell vizsgálni, aki a sértő, a becsület csorbítására alkalmas tényállítást vagy tényre közvetlenül utaló kijelentést nyilvánosan, mások előtt továbbadta, közzétette (BH 1992/75.),

- mert ellenkező értelmezés mellett a terheltek mentesülnének mindenféle következmény alól a más által tett tényállítás, adatközlés esetén, márpedig az állásfoglalást a terheltek küldték el.

A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

A magánvádló jogi képviselője az indítványt változatlan tartalommal fenntartotta - annak kiemelése mellett, hogy megállapításra került, miszerint az állásfoglalásban foglalt tényállítások valótlanok, valamint a híresztelés egyértelműen a terheltekhez kötődik.

Az I. rendű terhelt védője szerint

- a sérelmezett állásfoglalás a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozik, becsület csorbítására nem alkalmas kritikai állításokat tartalmaz, amelyek lehetnének ugyan, de még csak nem is meghökkentőek,

- az állásfoglalás alapvető tulajdonsága a közzététel, nem lehet különválasztani az állásfoglalás aláírását és elküldését, s ha ez ugyanazon személyekhez kötődik, híresztelést nem valósíthatnak meg.

A II. rendű terhelt védője szerint

- az állásfoglalás azt sérelmezte, hogy tulajdonosok alakítottak szakszervezetet, ami nem büntetőjogi, hanem ideológiai kérdés,

- a másodfokú bíróság a "lehet, hogy valótlanok" megfogalmazással nem állapította meg, hogy az állásfoglalásbeli tényállítások valótlannak bizonyultak volna.

A védők egyaránt egyetértettek a másodfokú bíróság álláspontjával, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozták.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja.

Felülvizsgálatban a felülbírálat

- az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés],

- a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és

- főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés] kötött.

Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].

A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.