3256/2016. (XII. 6.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Törvényszék 2.Pf.21.365/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Debreceni Törvényszék 2.Pf.21.365/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása, és a Debreceni Járásbíróság 6.P.21.762/2013/29. számú ítéletére kiható hatályú megsemmisítése iránt.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panasza alapjául előadta, hogy adásvételi szerződéséhez kapcsolódóan lakáscélú jelzáloghitel-szerződést kötött a perbeli felperes bankkal. Az indítványozó jelezte, hogy lakáscélú állami támogatást is igénybe kíván venni, azonban a bank az indítványozót arról tájékoztatta, hogy arra nem jogosult. Az indítványozó újabb kérelmet terjesztett elő a bank felé a támogatás igénybevétele miatt, amelyet követően a bank helyt adott a kérelmének, azonban az igénylési időszak alatt keletkezett kárát az indítványozónak nem térítette meg. Később a bank téves utalása révén nagyobb összeget utalt az indítványozó számlájára, amelyből az indítványozó az általa jogosnak vélt kártérítési összeget visszatartotta, és csak az azon felüli részt utalta vissza a banknak.
[3] Ezt követően a bank keresettel élt, melyben kérte az indítványozót - a téves jóváírásból eredő - jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére kötelezni. Az elsőfokú bíróság a perbeli felperes kereseti kérelmében kért összeg egy részének megfizetésére kötelezte az indítványozót, a döntés ellen mindkét fél fellebbezett. A másodfokon eljárt bíróság viszont a kereseti kérelemben kért teljes összeg megfizetésére kötelezte az indítványozót.
[4] Az indítványozó a jogerős döntés ellen alkotmányjogi panasszal élt, álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében, és R) cikk (2) bekezdésében foglaltakat, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdését, és a XXVIII. cikk (1), és (7) bekezdéseit. Hiánypótlásra felhívást követően indítványát kiegészítette, az Alaptörvényben biztosított további jogsérelmeket felsorolva az Alaptörvény I. cikkének, a XV. cikk (1) és (2) bekezdésének, a XIX. cikk (1) bekezdésének, a 28. cikkének sérelmét állította, és ismét megjelölte a XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét. Ezen túlmenően feltüntette az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 7. cikkét.
[5] Az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A bíróság tájékoztatása szerint rendkívüli perorvoslati eljárás az ügyben nincs folyamatban.
[6] Az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának törvényi feltételeit.
[7] Az Abtv. 30. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Debreceni Törvényszék 2.Pf.21.365/2015/4. számú ítéletét 2016. február 5. napján kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2016. március 21-én - a törvényes határidőn belül - adták postára az első fokon eljárt bíróság részére.
[8] Az indítványozó az alapügy alperese, rá nézve a sérelmezett ítélet rendelkezést tartalmaz, érintettsége tehát fennáll. Jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincsen folyamatban.
[9] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, mint az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezést, valamint az Alaptörvény több cikkét. Ezek egy része tekintetében az alaptörvény-ellenességet állítva annak indokait is előadta az indítványozó, azonban további alaptörvényi rendelkezéseket is feltüntetett, amelyeket illetően a beadvány alkotmányossági érvelést nem tartalmaz. Indítványában ugyanakkor egyértelműen megjelölte, hogy mely bírósági ítélet tekintetében kéri az alkotmánybírósági eljárás lefolytatását. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek tehát részben megfelel.
[10] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[11] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó - többek között - az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdése, R) cikkének (2) bekezdése, valamint 28. cikke sérelmét állította. Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének valószínűsítésére alapítható.
[12] Az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdése nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, ezért erre alkotmányjogi panasz nem alapítható (3108/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [23]), ahogyan az Alaptörvény R) cikkére sem alapozható alkotmányjogi panasz, hiszen nem alapjogot tartalmaz, hanem az Alaptörvény feltétlen érvényesülését kimondó parancsot fogalmaz meg (3237/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [19]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [17]; 3053/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [15]).
[13] Az Alaptörvény 28. cikke szintén nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]; 3059/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]).
[14] E körben ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[15] Az indítványozó beadványában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét is állította, mivel álláspontja szerint a támadott bírói döntések révén sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése azonban a közigazgatási hatósági eljárás alkotmányossági garanciáit foglalja magában, és nem a bíróság előtti peres eljárásét. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés és az Alaptörvény e cikke között ezért nincs alkotmányjogi összefüggés. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában is visszautasította (3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [34]; 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [9]).
[16] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmét állítva, azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az indítványozó nem egy összeg felvételére adta elő igényét, hanem konkrétan állami támogatású, adó-visszatérítési támogatás igénybevételére jogosító hitelt keresett, és a bank állításait annak ellenére vette alapul, hogy az indítványozó "alperes azok ellentétes mivoltát okirattal bizonyította". Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok nem derítették fel a tényállást a jogviszony létrejöttétől kezdődően, nem vizsgálták a felperesi bank magatartását. Ezért álláspontja szerint a sérelmezett ítélet sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, és a jogorvoslathoz való jogot is, mivel e rendelkezésből levezethető az indokolt bírói döntéshez való jog, a bíróság azonban az indítványozó által előadott jogi érveket figyelmen kívül hagyta.
[17] Az indítványozó szerint "a peres eljárás felperese jogszabályellenes, hanyag, rosszhiszemű, diszkriminatív magatartást gyakorolt, melynek ésszerű indoka nem volt, és önkényesnek tekinthető".
[18] A rendelkezésre álló iratokból, az indítványból, valamint annak kiegészítéséből megállapíthatóan az indítványozó valójában nem a sérelmezett bírósági döntés alkotmányosságának vizsgálatát kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a perbeli felperesnek a peres eljárást megelőzően tanúsított magatartását illetően az Alkotmánybíróság változtassa meg a bíróság által kialakított álláspontot, és az abból levont jogi következtetést.
[19] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét ítélkező tevékenység, ahogyan a jogalkalmazói jogértelmezés felülbírálata sem. Kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve, az alapjogi sérelmet orvosolja. Így az Alkotmánybíróságnak az sem lehet a feladata, hogy a bíróságok ítélkező tevékenységét, és annak részét képező bizonyítékok mérlegelését, valamint az ezek eredményeként kialakult bírói álláspontot felülmérlegelje (3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]).
[20] Indítványa kiegészítésében az indítványozó az Alaptörvényben biztosított további jogsérelmeket felsorolva az Alaptörvény I. cikkét, a XV. cikk (1) és (2) bekezdését, a XIX. cikk (1) bekezdését is megjelölte, azonban az indítvány ezen alaptörvényi rendelkezések tekintetében alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást nem tartalmazott. Hasonlóan az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 7. cikkét feltüntető indítványi részhez, mely szintén nem terjedt túl a megjelölésen, így e részében az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra nem alkalmas.
[21] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.
Budapest, 2016. november 28.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/619/2016.