617/B/2005. AB határozat

mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, mely szerint a jogalkotó a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. §-ában nem határozta meg az üzemben tartó és az ideiglenes üzemben tartó fogalmát.

2. Az Alkotmánybíróság az autópályák, autóutak és főutak használatának díjáról szóló 36/2007. (III. 26.) GKM rendelet 7/A. § (1)-(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évii. törvény 48. § (5) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, mulasztás megállapítására irányuló indítvány tárgyában indult eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

1. Két jogi személy indítványozó mulasztás megállapítására és jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló kérelmet terjesztett elő. Álláspontjuk szerint a mulasztás abban áll, hogy a jogalkotó a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 47. §-ában nem határozta meg az üzemben tartó és - a bérleti vagy más szerződéssel ideiglenes üzemeltetésre átengedett gépjárművek üzemeltetőit magába foglaló - ideiglenes üzemben tartó fogalmát. Az indítványozók úgy vélik, hogy az üzemeltetők ezen két csoportját eltérő jogok illetik és kötelezettségek terhelik, ezért véleményük szerint a mulasztás jogbizonytalanságot eredményez, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozók emellett a Kkt. 48. § (5) bekezdésével kapcsolatban azt sérelmezik, hogy az adók módjára behajtandó díj, pótdíj és bírság alóli kivételek csoportjából "nyilvánvalóan kimaradt" a Kkt. 15. § (3) bekezdésében foglalt várakozási díj és pótdíj, ami az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével ellentétes. Az indítványozók emellett az autópályák használati díjáról szóló 26/2004. (III. 11.) GKM rendelet (a továbbiakban: R1.) 5. § (4) bekezdése utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérték. Álláspontjuk szerint az a támadott rendelkezés, mely az autópálya használati díj és pótdíj utólagos megfizetésének kötelezettségét a gépjármű vezetőjéről a hatósági nyilvántartásban szereplő tulajdonosra, illetve üzemben tartóra telepíti, sérti "a gépjármű ideiglenes használatba adásával foglalkozók jogbiztonságát" és ellentétes az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdéseivel. A hatályos szabályozás véleményük szerint azt eredményezi, hogy az autókölcsönzők és a csereautót biztosító segélyszolgálatok olyan jogviszony alapján felelősek, amelynek nem részesei, amelyre nincs ráhatásuk. Kérték továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az R1. 5. § (5) és (6) bekezdéseiben szereplő táblázatok 2. és 3. sorainak alkotmányellenességét, valamint kérték azok megsemmisítését is, mivel álláspontjuk szerint a késedelmes fizetés többlet "pótdíjjal" való szankcionálására nincs törvényi felhatalmazás, ezért az az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdéseibe ütközik. Véleményük szerint a késedelmes fizetés jogkövetkezményét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. és 301/A. §-ai, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 165. §-a részletesen szabályozzák.

2. Egy másik indítványozó az autópályák használati díjáról szóló 110/2005. (XII. 23.) GKM rendelet (a továbbiakban: R2.) 5. § (7) és (8) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott jogszabály, amely a jogosulatlan úthasználatért fizetendő pótdíj kötelezettjét úgy határozza meg, hogy különbséget tesz a jármű vezetője és tulajdonosa, üzembentartója között, sérti az Alkotmány 2. §-ából levezetett jogbiztonság követelményét és az Alkotmány 70/A. §-át. Az indítványozó rámutatott arra, hogy a támadott rendelkezés alkotmányellenesen különbözteti meg a jogosulatlan autópálya használók homogén csoportján belül azokat, akiket vizuálisan ellenőriznek, azoktól, akik elektronikus ellenőrzésen esnek át. Előbbi esetben ugyanis az autó vezetője köteles a helyszíni pótdíj megfizetésére, az utóbbi esetben viszont az üzemben tartóra terheli a jogalkotó azt. Az indítványozó arra is rámutat, hogy bár az autópálya használat egyfajta szerződéses jogviszony, a jogalkotó az általános felelősségi viszonyoktól eltérő szabályozást, szinte objektív felelősséget terhel az üzemben tartóra, amely ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal (Ptk.) . Az indítványozó szerint alkotmányellenes a szabályozás azért is, mert a Kkt. 48. § (3) bekezdésében szabályozott felhatalmazáson túlmutat, mivel a felhatalmazó rendelkezés nem utal arra, hogy a pótdíj megfizetésére kötelezettek körét a GKM rendelet megállapíthatja.

3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R1., valamint az R2. már nincs hatályban, de azokkal lényegében azonos tartalmú a jelenleg hatályos, az autópályák, autóutak és főutak használatának díjáról szóló 36/2007. (III. 26.) GKM rendelet (a továbbiakban: R3.) . A támadott rendelkezést - az R3. módosításáról szóló 108/2007. (XII. 23.) GKM rendelet folytán - az R3. új, 7/A. §-a tartalmazza. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatánál a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok tekintetében végzi el az ellenőrzést, ha a hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.) . Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az R3. jelenleg hatályos szövege tekintetében végezte el.

4. Mivel az indítványok tárgya egymással összefügg, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján a folyamatban levő ügyeket egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Az Alkotmánybíróság beszerezte a gazdasági és közlekedési miniszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. A Kkt.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezései:

"47. § A törvény alkalmazásában:

(...)

t) Belföldi üzemben tartó: az az üzemben tartó akinek (amelynek) lakó-, szokásos tartózkodási, illetve székhelye a Magyar Köztársaság területén van."

"48. § (3) Felhatalmazást kap

g) a miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a díjfizetéssel érintett autópályákat - ideértve erre irányuló koncessziós szerződés alapján működtetett országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét - a Kormány által jóváhagyott elvek alapján rendeletben állapítsa meg.

(5) Az e törvényben meghatározott díjat, pótdíjat és bírságot - a 9/C. § (1) bekezdésében és a 33. § (2) bekezdésében meghatározott díj kivételével - a fizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani."

3. A Kkt.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos támadott rendelkezései:

"47. § A törvény alkalmazásában:

(...)

t) Belföldi üzemben tartó: az az üzemben tartó akinek (amelynek) lakó-, szokásos tartózkodási, illetve székhelye a Magyar Köztársaság területén van."

"48. § (3) Felhatalmazást kap

g) a miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a díjfizetéssel érintett országos közutakat - ideértve az erre irányuló koncessziós szerződés alapján működtetett országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét - a Kormány által jóváhagyott elvek alapján rendeletben állapítsa meg. (5) Az e törvényben meghatározott díjat, pótdíjat és bírságot - a 9/C. § (1) bekezdésében, 15. § (3) bekezdésében és a 33. § (2) bekezdésében meghatározott díj kivételével -a fizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani."

4. Az R1.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezései:

"5. § (4) Ha a gépjármű az ellenőrzéskor nem rendelkezik érvényes matricával és ellenőrző szelvénnyel - vagy érvényes matricával és a vásárlás tényét igazoló bizonylattal -, illetve a D4 díjkategóriánál alacsonyabb díjkategóriába sorolt gépjármű a D4 díjkategóriához tartozó 1 napos matricát használja, akkor a helyszínen a gépjármű vezetője a jogosulatlan úthasználat miatt köteles a jármű kategóriájának megfelelő pótdíjat fizetni. Ha a gépjármű az ellenőrzéskor a gépjárműre egyébként irányadó díjkategóriához képest alacsonyabb díjosztályba tartozó érvényes matricával rendelkezik, úgy a gépjármű vezetője az alacsonyabb és az egyébként irányadó díjkategóriához rendelt pótdíjak különbözetét köteles megfizetni. A pótdíj utólagos megfizetésére a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) köteles.

(5) A pótdíj mértéke helyszíni ellenőrzés esetében:

A gépjármű vezetője a pótdíj fizetésén felül a helyszínen köteles megvásárolni a jármű kategóriájának megfelelő legrövidebb érvényességi időtartamú matricát is, ennek elmulasztása esetében a pótdíj összege a (6) bekezdésben megjelölt összeggel azonos.

(6) A pótdíj mértéke elektronikus ellenőrzés esetében:

Elektronikus ellenőrzés esetében a pótdíjat a gépjármű tulajdonosának (üzemben tartójának) kézbesített fizetési felszólítás kézhezvételét követően a táblázat szerinti díjkategória és fizetési határidő függvényében kell megfizetni."

5. Az R2.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezései:

"5. § (7) A (4) és (5) bekezdések szerinti jogosulatlan úthasználat esetében, megállításos, vizuális ellenőrzéskor a helyszínen a gépjármű vezetője köteles a megfelelő pótdíjat, illetve pótdíj-különbözetet fizetni. Ennek elmulasztása esetén a pótdíj utólagos megfizetésére a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) köteles.

(8) Elektronikus ellenőrzés esetében, a (4) és (5) bekezdés szerintiek esetén a pótdíjat, illetve pótdíj-különbözetet a gépjármű tulajdonosának (üzemben tartójának) kézbesített fizetési felszólítás kézhezvételét követően a (6) bekezdés táblázata szerinti díjkategóriának és fizetési határidőnek megfelelően kell megfizetni."

6. Az R3 .-nak az indítványok elbírálásakor hatályos támadott rendelkezései:

"7/A. § (1) Ha a gépjármű az ellenőrzéskor nem rendelkezik érvényes jogosultsággal, jogosulatlan úthasználat miatt a gépjármű díjkategóriájának megfelelő pótdíjat kell fizetni.

(2) Ha a gépjármű az ellenőrzéskor a gépjárműre egyébként irányadó díjkategóriához képest alacsonyabb díjkategóriába tartozó, érvényes jogosultsággal rendelkezik, úgy az alacsonyabb és az egyébként irányadó díjkategóriához rendelt pótdíjak különbözetét kell megfizetni.

(3) A pótdíj mértéke:

(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti jogosulatlan úthasználat esetében megállításos, vizuális ellenőrzéskor a helyszínen a gépjármű vezetője köteles a megfelelő pótdíjat, vagy a pótdíjkülönbözetet megfizetni. Ennek elmulasztása esetén a pótdíj utólagos megfizetésére a gépjármű - a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának nyilvántartása szerinti - tulajdonosa (üzembentartója) köteles."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság először a Kkt. 47. §-ával összefüggésben előterjesztett mulasztás megállapítása iránti kérelemmel foglalkozott.

1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy jogbizonytalanságot okoz-e és ezáltal alkotmányellenes-e, hogy a Kkt. 47. §-a az "üzemben tartó" fogalmát nem határozza meg.

A Kkt. 47. § t) pontja kizárólag a "belföldi üzemben tartó" fogalmát tartalmazza: az az üzemben tartó, akinek (amelynek) lakó-, szokásos tartózkodási, illetve székhelye a Magyar Köztársaság területén van. E jogszabály nyilvánvalóan a "belföldi" kifejezést értelmezi. Emellett a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Knytv.) 2. § 9. pontja a következőképpen határozza meg az üzemben tartó fogalmát: "a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek". Az üzemben tartó fogalma számos jogszabályban, az absztrakció különböző fokán fordul elő. Az általános, a különös és a konkrét normák összefüggő joglogikai rendszert alkotnak, az "üzemben tartó" terminus technikusa is e rendszerben értelmezendő és alkalmazandó. Önmagában az, hogy a Kkt. egy közismert jogi fogalmat használ és - anélkül, hogy maga is definiálná - annak tartalmát adottnak tekinti, nem teszi a szabályozást alkalmazhatatlanná és alkotmányossági szempontból hiányossá. Ezért a Kkt.-val összefüggésben mulasztás nem állapítható meg.

1.2. Az üzemben tartó fenti fogalmától eltérően az "ideiglenes üzemben tartó" konkrét fogalmát egyetlen jogszabály sem tartalmazza, ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy ennek hiánya mulasztást valósít-e meg, és ennek folytán alkotmányellenes helyzetet idéz-e elő. A 4/1999. (III. 31.) AB határozatában az Alkotmánybíróság összefoglalta a mulasztással kapcsolatban kialakult és azóta is töretlen gyakorlatát. E szerint "[a]z Alkotmánybíróságnak e kérdés eldöntésére vonatkozó hatáskörét az (...) Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő." (ABH 1999, 52, 56-57.) Emellett a 22/1990. (X. 16.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "[ö]nmagában valamely jogi szabályozást igénylő kérdés szabályozásának elmulasztása azonban nem minősül mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek" (ABH 1990, 83, 86.) .

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy alkotmányellenes törvényhozói mulasztás nem állapítható meg, mivel az üzemben tartó általános fogalmából az "ideiglenes" üzemben tartó fogalma levezethető, vagyis a szabályozás jogbizonytalanságot nem teremt, így nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme sem. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint "nem hagyható (...) figyelmen kívül az alkotmányossági vizsgálatnál a jogszabálynak az az értelmezése, amelyet a joggyakorlat egységesen követ, vagyis a jogszabálynak az élő jogban megnyilvánuló normatartalma. (...) Az Alkotmánybíróság elkerüli (...) a törvényhozó felhívását arra, hogy az Alkotmánybíróság által meghatározott határidőn belül alkosson jogot, ha a jogrend alkotmányosságát és a jogbiztonságot enélkül is biztosítani lehet." [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 267.] Önmagában az a tény, hogy az ideiglenes üzemben tartó fogalmának meghatározásáról egy törvény nem rendelkezett, (ezért az indítványozók álláspontja szerint az nem alkalmazható egyértelműen), a jogrendszer egésze szempontjából nem tekinthető mulasztásnak és nem ütközik a jogállamiság alkotmányos követelményébe sem. Az esetleges sérelmes minősítéssel (téves jogalkalmazói döntéssel) szemben a jogalanyok a bírói utat (Ptk. 7. §), vagy más jogorvoslatot vehetnek igénybe. Az üzemben tartó fogalmának a Ptk. alapján kialakult egységes joggyakorlatára, és a Knytv. jármű üzemben tartó fogalmára figyelemmel az Alkotmánybíróság a jogalkotói mulasztást és ennek folytán az alkotmányellenességet nem állapította meg, így az indítványt ebben a részében elutasította.

2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az R3. 7/A. § (4) bekezdését - amely szerint a pótdíj utólagos megfizetésére a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) köteles - vizsgálta meg abból a szempontból, hogy sérül-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, a 9. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 70/A. §-a.

2.1. Az indítványozó szerint az R3. támadott rendelkezése a jogállamiság követelményébe ütközik, mert az általános felelősségi viszonyoktól eltérő szabályozás magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, továbbá túlmutat a Kkt. 48. § (3) bekezdésében szabályozott felhatalmazáson. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság - az indítvány tartalma alapján - megállapítja, hogy az indítványozó nyilvánvalóan az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének sérelmét állította, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére tévesen hivatkozott. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 37. § (3) bekezdése tekintetében végezte el.

Ezzel összefüggésben azt kellett megvizsgálni, hogy a pótdíj fizetési kötelezettségnek végső soron a gépjármű tulajdonosára (mint tipikus, leggyakoribb üzemben tartójára) telepítése ellentétes-e magasabb rendű jogszabállyal. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben a jogalkotó a mögöttes felelősség egy speciális formájáról rendelkezett, ami a Ptk. általános szabályából levezethető, és amely konkrétan az autópálya használati jogosultság ellenőrzésére kialakított rendszer sajátosságából fakad. Az Alkotmánybíróság utal továbbá arra is, hogy a tulajdonos (üzemben tartó) nincs elzárva attól, hogy szerződésben előre kikösse a gépjárművet használó tevékenysége vagy mulasztása miatt utólag felmerülő költségek megfizetésének kötelezettségét, erre biztosítékot (kauciót) kérjen a gépjárművet ténylegesen használótól, illetve az eljárás során a tényleges használót megnevezve saját mögöttes felelősségét utólag vitassa (pl. perbehívással), és ennek során a felelősség alól magát kimentse, vagy éppenséggel ezen esetek előfordulását (pl. éves jogosultság megvásárlásával, és a bérleti díjba való beépítésével) megelőzze. Önmagában ezen jogalkotói megoldás tehát nem ellentétes az indítványozó által is hivatkozott magasabb rendű jogszabállyal, a Ptk.-val. A kár- (kockázat-) telepítés adott módja összhangban van a tulajdonosi teherviselés (casus nocet domino) és az "akié a haszon, azé a kockázat" nemzetközileg elfogadott jogelveivel is.

2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az R3.-at abból a szempontból vizsgálta, hogy az a tartalmi kérdések tekintetében nem lépi-e túl a felhatalmazó törvényi rendelkezés kereteit, nem sérül-e az Alkotmány 37. § (3) bekezdése. Az indítványozó szerint azért alkotmányellenes a szabályozás, mert a felhatalmazó rendelkezés nem utal arra, hogy a pótdíj megfizetésére kötelezettek körét a GKM rendelet megállapíthatja.

A törvényi felhatalmazás, azaz a Kkt. 48. §(3) bekezdésének g) pontja az országos közutak, illetve azok egyes szakaszaira vonatkozó díjak mértékének, ezek megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékének, a fizetés módjának és feltételeinek, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjének meghatározására ad felhatalmazást.

A Kkt. 33/A. § (1) és (2) bekezdései értelmében a külön jogszabály szerinti díjköteles gyorsforgalmi utak meghatározott időtartam alatt - 3500 kg megengedett össztöme-get meg nem haladó és azt meghaladó gépjárművel - történő használatáért díjat (használati díj), ennek elmulasztása esetén pótdíjat kell fizetni. A Kkt. 15. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 33/A. § szerinti használati díj, valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik. Maga a Kkt. tehát az a jogszabály, mely meghatározza a használati díj, valamint a pótdíj megfizetésére köteles személyt, az R3. pusztán a törvényben nevesített jogalany kötelezettségének mértékét határozza meg. A jogszabálynak az élő jogban megnyilvánuló normatartalma, azaz a üzemben tartó fogalma magában foglalja a gépkocsi mindenkori vezetőjét is az esetleges tulajdonosi minőségétől függetlenül. Azzal, hogy vizuális ellenőrzéskor a helyszínen a gépjármű vezetője köteles a pótdíjat megfizetni, az R3. nem lépi túl a felhatalmazó jogszabályi rendelkezés kereteit, mivel új jogalanyt nem épít be a normába. Ebben az esetben - összhangban az indokolás III. 1.1. pontjában kifejtettekkel - a gépjárművet éppen vezető személy minősül "aktuálisan", ideiglenesen üzemben tartónak, ő az, aki jogellenes magatartása (ellenérték megfizetésének elmulasztása) miatt felelősséggel (a pótdíj megfizetésének kötelezettségével) tartozik. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó nem lépte túl a felhatalmazó jogszabály által meghatározott kereteket, az R3. 7/A. § (4) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe, ezért az indítványt ebből az okból is elutasította.

3. Ezt követően az Alkotmánybíróság az R3. 7/A. § (4) bekezdésének az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a 70/A. §-ába való vélt ütközése vonatkozásában az alábbiakat állapította meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezés - apótdíj utólagos megfizetésére a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) köteles - és az Alkotmány hivatkozott rendelkezései - a piacgazdaság, a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma - között, különös tekintettel az e határozat indokolásának fenti III. 2.1. pontjában foglaltakra. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

4. Az Alkotmánybíróság ezután azt vizsgálta, hogy a késedelmes fizetés többlet "pótdíjjal" való szankcionálására [R3. 7/A. § (1), (2) és (3) bekezdései] van-e a jogalkotónak törvényi felhatalmazása.

A Kkt. 48. § (3) bekezdésének g) pontja felhatalmazást ad arra, hogy a miniszter, az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a díjfizetéssel érintett országos közutakat - ideértve az erre irányuló koncessziós szerződés alapján működtetett országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét - a Kormány által jóváhagyott elvek alapján - rendeletben állapítsa meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a pótdíj mértékének meghatározására adott felhatalmazás magában foglalja azt is, hogy a rendelet a pótdíj mértékét a fizetési késedelem időtartamának függvényében eltérő összegekben határozza meg. A törvényi felhatalmazás meglétére tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság végül a Kkt. 48. § (5) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványt vizsgálta meg és az indítványozó által vélt mulasztás vonatkozásában az alábbiakat állapította meg. A támadott rendelkezést a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 2006. évi IX. törvény 17. §-a az indítványozó kérelmének megfelelően módosította, a kivételek közé beiktatta a Kkt. 15. § (3) bekezdését. Tekintettel arra, hogy a Kkt. támadott rendelkezésének módosítása következtében az indítvány okafogyottá vált, az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben az eljárást - az Ügyrend 31. § e) pontja alapján - megszüntette.

Budapest, 2008. április 15.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró