871/B/1994. AB határozat

a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 155. § (1)-(3) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 155. § (1)-(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az üzletek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet 3. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 21/B. §-ának, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 267. §-ának és a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 1. §-ának, 26. §-ának, és 37. § 14. pontjának alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

A játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegésének büntetendővé nyilvánításával összefüggésben jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány, valamint két alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz. A tartalmi összefüggésre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat egy eljárás keretében bírálta el.

1. Az egyikindítványozó az egyes jogszabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 21/B. § (1) bekezdésének "vagy üzemeltet, illetőleg ebből a célból helyiséget bocsát rendelkezésre" szövegrésze, 21/B. § (2) bekezdése, 21/B. § (3) bekezdése első mondatának "vagy üzemeltetett" szövegrésze és második mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a Korm.r. hivatkozott rendelkezései magasabb szintű jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesen minősítenek egy tevékenységet szabálysértéssé, ezért az Alkotmány 7. § (2) bekezdését és a 8. § (1)-(2) bekezdéseit sértik. Az indítványozó szerint a Korm. r. 21/B. §-a alkotmányellenes, mivel "szóhasználatában ugyan eltér, de jelentésében és tartalmában teljes mértékben megegyezik" a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény szerinti tiltott szerencsejátékkal, amit a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 267. §-a bűncselekményként szabályoz. Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó azt is, hogy a Korm.r. azt a tevékenységet, amit az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény - a települési jegyző hatáskörébe tartozó -- a vállalkozói engedély visszavonásával szankcionál, szabálysértéssé nyilvánítja és ezzel az eljárást a rendőrség hatáskörébe utalja.

2. Ugyanebben az indítványban az indítványozó az üzletek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet 3. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. A 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet esetében az indítványozó abban látja az alkotmányellenességet, hogy véleménye szerint ez a miniszteri rendelet a jogforrási hierarchia magasabb szintjén lévő, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény rendelkezéseivel ellentétesen köti rendőrhatósági előzetes hozzájáruláshoz a játékautomatát üzemeltető üzlet tevékenységének megkezdését, ami így az Alkotmány 7. § (2) bekezdésébe és 8. § (2) bekezdésébe ütközik.

3.1. A másik indítványozó 1994. november 22-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. A panasz szerint az indítványozót az általa - az előző indítványozó álláspontjával egyezően - alkotmányellenesnek ítélt Korm.r. 21/B. §-a alapján, játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése szabálysértésének elkövetése miatt a Hódmezővásárhelyi Polgármesteri Hivatal 06-11547/1994. számú - a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád Megyei Köztársasági Megbízott Csongrád Megyei Hivatala 2065/1994. számú, 1994. július 8-án kézbesített határozatával jóváhagyott - jogerős határozatával pénzbírsággal sújtotta, játékautomatáit elkobozták és megsemmisítették, ezzel megsértették az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát.

3.2. Ugyanez az indítványozó 1995. június 29-én újabb alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Beadványában azt sérelmezte, hogy - az utólagos normakontrollra irányuló indítvány előterjesztőjével társtettesként elkövetett - tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége miatt a Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság 2.B.92/1993/5. számú - a Csongrád Megyei Bíróság 2.Bf.699/1993/3. számú, 1993. november 18-án kelt végzésével helybenhagyott - ítéletével pénzbüntetésre ítélte, pénznyerő automatáikat elkobozta, ezáltal ismét megsértették az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogukat. Véleménye szerint az Alkotmányban biztosított jogok sérelmét az alkalmazott jogszabályok, nevezetesen a Btk. 267. §-a és a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 1. §-a, 26. §-a és 37. § 14. pontja összhangjának hiányából eredő alkotmányellenesség, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében előírt "jogorvoslat kizárása" eredményezte. A jogerős büntető ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, de a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Bfv.V.535/1995/6. számú, 1995. május 23-án kelt végzésével az első és másodfokon hozott határozatokat hatályukban fenntartotta.

II.

1. Az indítványozó által megjelölt alkotmányi rendelkezések:

"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

2. A Korm.r. egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések a következők.

A Korm.r.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:

"21/B. § (1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve pénznyerő automatát nyilvános helyen elhelyez vagy üzemeltet, illetőleg ebből a célból helyiséget bocsát rendelkezésre, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályokat megszegi, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerő automatát el kell kobozni. Azt a játékautomatát, amelyre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabálysértést elkövették, el lehet kobozni."

A 2000. március 1-jétől hatályos, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény az alábbi rendelkezést tartalmazza:

"155. § (1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve pénznyerő automatát nyilvános helyen elhelyez vagy üzemeltet, illetőleg ebből a célból helyiséget bocsát rendelkezésre, százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályokat megszegi, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerő automatát el kell kobozni. Azt a játékautomatát, amelyre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabálysértést elkövették, el lehet kobozni. ..."

A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény érintett rendelkezései:

"1. § (3) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. tv. (...) 1. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott szerencsejátékok szervezésére irányuló tevékenységnek minősül

(...)

b) pénznyerő automaták üzemeltetése..."

"37. § 14. Tiltott szerencsejáték: az engedély nélkül vagy az engedélyben foglaltaktól eltérően, illetve a jelen törvény szabályainak kijátszásával vagy az abban foglalt kötelezettség, vagy tilalom megszegésével szervezett szerencsejáték."

A Btk.-nak az indítvánnyal érintett rendelkezése:

"267. § Aki tiltott szerencsejátékot rendszeresen szervez, vagy ehhez helyiséget bocsát rendelkezésre, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."

Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvénynek az indítvány benyújtásakor hatályban lévő 7. §-a a következő szabályozást tartalmazta:

"7. § (1) A vállalkozói igazolvány kiadása, visszavonása és az ezzel kapcsolatos igazgatási eljárás a vállalkozó székhelye, ha székhelye nincs, a telephelye szerint illetékes jegyző hatáskörébe tartozik.

(2) A jegyző ellenőrzi az e törvényben előírt feltételek meglétét, továbbá azt, hogy az egyéni vállalkozó tevékenysége megfelel-e az igazolványában foglaltaknak...."

Az 1990. évi V. törvény jelenleg hatályos 7. §-a szerint:

"7. § (1) A vállalkozói igazolvány kiadása, visszavonása és az ezzel kapcsolatos igazgatási eljárás a kamara hatáskörébe tartozik. ...

(2) A kamara ellenőrzi az e törvényben előírt feltételek meglétét, továbbá azt, hogy az egyéni vállalkozó tevékenysége megfelel-e az igazolványában foglaltaknak. ..."

III.

1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az indítvánnyal támadott Korm.r.-et 2000. március 1-jével hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz kivételével - nem vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72., 76.]. Az Alkotmánybíróság azonban azt is megállapította, hogy az ugyancsak 2000. március 1-jétől hatályos, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) 155. § (1)-(3) bekezdései viszont a Korm.r. 21/B. § (1)-(3) bekezdésével azonos cselekményeket rendelnek büntetni. Az Alkotmánybíróság ezért eddigi gyakorlatát (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456., 457.) követve, mely szerint ha az indítványban megjelölt jogszabály időközben hatályát veszti, de az új jogszabály szó szerint, illetőleg azonos "rendelkezési környezetben" (paragrafusban) szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést, az Alkotmánybíróság az indítványt változatlanul "hatályos indítványnak" tekintve folytatja az alkotmánybírósági eljárást, jelen ügyben vizsgálatát a Szabs.tv. 155. § (1)-(3) bekezdései tekintetében folytatta le.

Az Alkotmánybíróság a Szabs.tv. egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt nem tartotta megalapozottnak.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Szabs.tv. 155. §-a sérelmezett rendelkezései - amelyek a pénznyerő automaták engedély nélküli, vagy az engedélytől eltérő módon való üzemeltetését, továbbá az ezt a tevékenységet helyiség biztosításával segítő bűnsegédi magatartást szabálysértéssé nyilvánították -, és a Btk., valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hivatkozott rendelkezései között alkotmányellenességet eredményező ellentét nem állapítható meg. A Szabs.tv. 155. §-a az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével és 8. § (1) és (2) bekezdésével értékelhető összefüggésben nem áll.

Az indítványozó által tartalmilag egyezőnek ítélt szabálysértési és büntetőjogi tényállások valójában fokozati különbségei jelentenek.

A jogellenes magatartások szabálysértéssé nyilvánításával összefüggésben az Alkotmánybíróság a 63/1997. (XII. 11.) AB határozatában elvi éllel állapította meg, hogy a "szabálysértés "kétarcú" jogintézmény: a szabálysértések egy része ún. közigazgatás-ellenes cselekmény (pl. engedélyköteles tevékenység engedély nélküli végzése), másik része pedig az emberi együttélés általános szabályait sértő magatartás, ún. kriminális cselekmény (pl. tulajdon elleni bűncselekmények értékhatárral elválasztott alakzatai)". (ABH 1997, 367 368.) Az Alkotmánybíróság több határozatában hívta fel arra is a figyelmet, hogy valamely jogellenes cselekmény - annak társadalomra veszélyességére tekintettel - szabálysértéssé, illetőleg bűncselekménnyé nyilvánítása a jogalkotó hatásköre [987/B/1990/3. AB határozat ABH 1991, 530.; 21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 82.]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem állapítható meg alkotmányellenesség arra tekintettel sem, hogy a törvényhozó egy jogellenes tevékenységhez a szabálysértési szankción túl más jogkövetkezményt is fűz.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Szabs.tv. 155. § (1)-(3) bekezdései egyes alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 1997. február 21-ével hatályon kívül helyezte a jogszabályok utólagos alkotmányellenességének megállapítását kezdeményező indítványban támadott, az üzletek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KeM rendeletet. Az Alkotmánybíróság az előbbiekben hivatkozott, a hatályon kívül helyezett jogszabályok esetén követett gyakorlatára [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72., 76.] figyelemmel az eljárást az indítványnak ebben a részében megszüntette.

3. Az Alkotmánybíróság mindkét alkotmányjogi panasz esetében azt állapította meg, hogy előterjesztésük törvényi feltételei - az Abtv. 48. § (2) bekezdésében előírt határidőre tekintettel - nem állnak fenn. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az indítványozó az első alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítését követő több mint négy és fél hónap elteltével, a második alkotmányjogi panaszt pedig a jogerős büntető ítélet kézbesítését követő több mint másfél év múlva nyújtotta be. Ez utóbbi ügyben ugyan az indítványozó a felülvizsgálati kérelmét elbíráló végzés kézhezvételét követő néhány nap elteltével fordult az Alkotmánybírósághoz, azonban a felülvizsgálati kérelem rendkívüli jogorvoslati jellege miatt a határidő számításánál ezt az Alkotmánybíróság nem vette figyelembe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata ugyanis, amit a 41/1998. (X. 2.) AB határozatában rögzített, hogy az "alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából ... a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Vagyis a rendkívüli jogorvoslatoknak (perújítás, felülvizsgálati kérelem stb.) az alkotmányjogi panasz benyújtására megállapított határidőt meghosszabbító hatálya nincs. ... [A]z alkotmányjogi panasz az ügyet jogerősen lezáró határozat kézhezvételét követő hatvan napon belül terjeszthető elő ... Mindazonáltal lehetséges, hogy a kifogásolt alapjogsértés a rendkívüli eljárás során ... következik be. ... Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ily módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozta kézbesítésétől veszi kezdetét, ... Ezekben az esetekben is irányadó azonban az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, amely szerint az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdésben foglalt feltételeket együttesen kell értelmezni és alkalmazni. Vagyis a panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó, fentebb kifejtett álláspontot csak akkor lehet alkalmazni, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen eldönti. Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi, hanem a jogerő feloldása mellett az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem áll fenn az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti feltétele, mert a jogosult a rendelkezésére álló egyéb jogorvoslati lehetőségeket még nem merítette ki. Ilyenkor a jogerő feloldása miatt az ügyben még nincs jogerős határozat, az eljárás folyamatban van, szó sincs tehát arról, hogy a jogosult a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget már kimerítette, illetőleg arról, hogy más jogorvoslati lehetőség nincs számára már biztosítva. így van ez akkor is, ha a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezése során az első vagy másodfokú bírósági eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. Ez ugyanis nem jelenti az ügy érdemi elbírálását még akkor sem, ha a felülvizsgálati bíróság iránymutatása az eljárás során alkalmazandó jogszabályok körére vonatkozik. A megismételt eljárásban irányadók az első-, illetőleg másodfokú eljárás szabályai. Az eljárás befejeződhet megszüntetéssel vagy egyéb módon érdemi határozat nélkül. Sőt sor kerülhet az Abtv. 38. §-ának alkalmazására is, amikor az Alkotmánybíróság a konkrét normakontroll-eljárást bírói kezdeményezésre folytatja le.

Az eljárás jogerős befejezésének hiányában nem állnak fenn tehát az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdésében írt törvényi feltételek, ezért a megismételt eljárásban meghozandó jogerős határozat kézbesítéséig az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott határidő az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján nem nyílik meg. Ezért az Alkotmánybíróság ... megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani." (ABH 1998, 306., 309., 310., 311.). Mindezekre tekintettel a törvényben előírt feltételek hiányában az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat visszautasította.

Budapest, 2000. március 14.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró