32022D1211[1]

A Tanács (EU) 2022/1211 határozata (2022. július 12.) az euro Horvátország általi, 2023. január 1-jén történő bevezetéséről

A TANÁCS (EU) 2022/1211 HATÁROZATA

(2022. július 12.)

az euro Horvátország általi, 2023. január 1-jén történő bevezetéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 140. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Bizottság jelentésére (1),

tekintettel az Európai Központi Bank jelentésére (2),

tekintettel az Európai Parlament véleményére (3),

tekintettel az Európai Tanácsban folytatott vitára,

tekintettel a Tanács azon tagállamait képviselő tagjainak minősített többséggel elfogadott ajánlására, amelyeknek pénzneme az euro (4),

mivel:

(1) A gazdasági és monetáris unió (GMU) harmadik szakasza 1999. január 1-jén kezdődött meg. Az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács 1998. május 3-án Brüsszelben úgy határozott, hogy Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország teljesítette az euro 1999. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket (5).

(2) A Tanács 2000/427/EK határozata (6) szerint Görögország teljesítette az euro 2001. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2006/495/EK határozata (7) szerint Szlovénia teljesítette az euro 2007. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2007/503/EK (8), illetve 2007/504/EK határozata (9) szerint Ciprus, illetve Málta teljesítette az euro 2008. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2008/608/EK határozata (10) szerint Szlovákia teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2010/416/EU határozata (11) szerint Észtország teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2013/387/EU határozata (12) szerint Lettország teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2014/509/EU határozata (13) szerint Litvánia teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket.

(3) Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló 16. sz. jegyzőkönyv 1. pontjának és az állam-, illetve kormányfők 1992. decemberben Edinburghben hozott határozatának megfelelően Dánia értesítette a Tanácsot arról, hogy nem vesz részt a GMU harmadik szakaszában. Dánia nem kérte, hogy indítsák meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 140. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást.

(4) A 98/317/EK határozat alapján Svédország az EUMSZ 139. cikke (1) bekezdésének értelmében vett eltéréssel rendelkező tagállam. A 2003. évi csatlakozási okmány (14) 4. cikkének megfelelően a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország az EUMSZ 139. cikke (1) bekezdésének értelmében vett eltéréssel rendelkező tagállam. A 2005. évi csatlakozási okmány (15) 5. cikkének megfelelően Bulgária és Románia az EUMSZ 139. cikke (1) bekezdésének értelmében vett eltéréssel rendelkező tagállam. A 2012. évi csatlakozási okmány (16) 5. cikkének megfelelően Horvátország az EUMSZ 139. cikke (1) bekezdésének értelmében vett eltéréssel rendelkező tagállam.

(5) 1998. július 1-jén létrejött az Európai Központi Bank (EKB). Az Európai Monetáris Rendszert egy árfolyam-mechanizmus váltotta fel, amelynek bevezetéséről a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus bevezetéséről szóló, 1997. június 16-i európai tanácsi állásfoglalás (17) révén állapodtak meg. A gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában bevezetésre kerülő árfolyam-mechanizmus (ERM II) eljárásait az Európai Központi Bank és az euróövezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus eljárási szabályainak meghatározásáról szóló, 2006. március 16-i megállapodásban (18) állapították meg.

(6) Az EUMSZ 140. cikkének (2) bekezdése megállapítja az érintett tagállamokra vonatkozó eltérések megszüntetésének eljárásait. A Bizottságnak és az EKB-nak legalább kétévente egyszer vagy valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést kell tennie a Tanácsnak az EUMSZ 140. cikkének (1) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően.

(7) A tagállamok nemzeti jogszabályait, beleértve a nemzeti központi bankok alapokmányait is, szükség esetén ki kell igazítani az EUMSZ 130. és 131. cikkével, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányával (a továbbiakban: a KBER és az EKB alapokmánya) való összeegyeztethetőségük biztosítása céljából. A Bizottság és az EKB jelentései részletes értékelést nyújtanak Horvátország jogszabályainak a Szerződés 130. és 131. cikkével, valamint a KBER és az EKB alapokmányával való összeegyeztethetőségéről.

(8) A konvergenciakritériumokról szóló, az EUMSZ-hez csatolt 13. jegyzőkönyv 1. cikkének megfelelően az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének első franciabekezdésében említett árstabilitási kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó átlagos inflációs rátával rendelkezett. Az árstabilitási kritérium alkalmazásában az inflációt az (EU) 2016/792 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (19) meghatározott harmonizált fogyasztói árindexszel (HICP) mérik. Az árstabilitási kritérium értékelésekor a tagállam inflációját az adott időszak 12 havi indexének számtani átlaga, valamint a megelőző időszak 12 havi indexének számtani átlaga közötti százalékos változásként mérik. A Bizottság és az EKB jelentéseiben használt referenciaérték kiszámításakor az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam inflációs rátájának egyszerű számtani közepéhez hozzáadtak 1,5 százalékpontot. A 2022. áprilisban véget érő egyéves időszakban a kiszámított inflációs referenciaérték 4,9 % volt, míg Franciaország, Finnország, illetve Görögország, mint az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam 3,2 %-os, 3,3 %-os, illetve 3,6 %-os inflációs rátával rendelkezett. Indokolt a legjobb eredményt felmutató országok közül kizárni azokat, amelyek inflációs rátája nem tekinthető érdemi viszonyítási alapnak a többi tagállam számára. Ilyen, kiugró értékeket felmutató országokat a múltban 2004-ben, 2010-ben, 2013-ban, 2014-ben és 2016-ban azonosítottak. Jelenleg indokolt kizárni Máltát és Portugáliát a legjobb eredményt felmutató országok közül - 2022. áprilisban Málta, illetve Portugália 12 havi inflációs rátája 2,1 %, illetve 2,6 % volt, és az euróövezeté 4,4 %. A referenciaérték kiszámítása céljából Málta és Portugália helyébe a következő legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező tagállamok, Finnország és Görögország lépnek.

(9) A 13. jegyzőkönyv 2. cikkének megfelelően az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének második franciabekezdésében említett állami költségvetési helyzetre vonatkozó kritérium megköveteli, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam ne álljon az EUMSZ 126. cikkének (6) bekezdése alapján túlzott hiány fennállásáról hozott tanácsi határozat hatálya alatt.

(10) A 13. jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének harmadik franciabekezdésében említett, az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozó kritérium megköveteli, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül - komoly feszültségek nélkül - az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa (ERM) által előírt normál ingadozási sávokon belül maradt. Így különösen a tagállam - ugyanezen időszak alatt - saját kezdeményezésére nem értékelhette le valutájának bilaterális középárfolyamát az euróval szemben. 1999. január 1-je óta az ERM II biztosítja a keretet az árfolyam-kritérium teljesítésének értékeléséhez. A Bizottság és az EKB jelentéseikben e kritérium teljesítésének értékelésekor a 2022. május 18-án véget érő kétéves időszakot vizsgálták.

(11) A 13. jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének negyedik franciabekezdésében említett, kamatlábakra vonatkozó konvergenciakritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatlábát legfeljebb két százalékponttal meghaladó kamatlábbal rendelkezett. A kamatlábak konvergenciájának értékeléséhez használt kritériumot a tízéves referencia-államkötvények összehasonlítható kamatlábai képezték. A Bizottság és az EKB jelentéseikben a kamatláb-kritérium teljesítésének értékelése céljából egy oly módon kiszámított referenciaértéket vettek figyelembe, hogy az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam nominális hosszú távú kamatlábának egyszerű számtani közepéhez hozzáadtak két százalékpontot. A referenciaérték a Franciaországban (0,3 %), Finnországban (0,2 %) és Görögországban (1,4 %) mért hosszú távú kamatlábon alapul, és a 2022. áprilisban véget érő egyéves időszakban 2,6 % volt.

(12) A 13. jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően a konvergenciakritériumok teljesítésének értékelése során felhasznált adatokat a Bizottság bocsátotta rendelkezésre. A költségvetési adatokat a Bizottság azt követően bocsátotta rendelkezésre, hogy 2022. április 1-jéig sor került a tagállamok általi jelentéstételre, a 479/2009/EK tanácsi rendeletnek (20) megfelelően.

(13) A Bizottság és az EKB által benyújtott, a Horvátország által a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeinek teljesítése terén elért előrehaladásról szóló jelentések alapján az a következtetés vonható le, hogy Horvátországban a nemzeti jogszabályok, beleértve a nemzeti központi bank alapokmányát is, összeegyeztethetők a Szerződés 130. és 131. cikkével, valamint a KBER és az EKB alapokmányával.

(14) A Bizottság és az EKB által benyújtott, a Horvátország által a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeinek teljesítése terén elért előrehaladásról szóló jelentések alapján - az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének négy franciabekezdésében említett konvergenciakritériumok Horvátország általi teljesítését illetően - a következő következtetés vonható le: Horvátországban az átlagos inflációs ráta a 2022. áprilisban véget érő évben 4,7 % volt, amely a referenciaérték alatt van, és valószínűleg a következő hónapokban is a referenciaérték alatt marad; Horvátország nem áll túlzott hiány fennállásáról szóló tanácsi határozat hatálya alatt; Horvátország 2020. július 10. óta az ERM II tagja, továbbá az értékelést megelőző két év alatt a kuna (HRK) árfolyamát nem érték komoly feszültségek, és Horvátország saját kezdeményezésére nem értékelte le az euróval szemben a HRK bilaterális középárfolyamát; és Horvátországban a 2022. áprilisban véget érő évben az átlagos hosszú távú kamatláb 0,8 % volt, amely jóval a referenciaérték alatt van.

(15) A jogszabályok összeegyeztethetőségére és a konvergenciakritériumok teljesítésére vonatkozó értékelésre, valamint a további tényezőkre is figyelemmel, Horvátország teljesíti az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Horvátország teljesíti az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A 2012. évi csatlakozási okmány 5. cikkében említett eltérés 2023. január 1-jei hatállyal megszűnik.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2022. július 12-én.

a Tanács részéről

az elnök

Z. STANJURA

(1) 2022. június 1-jei jelentés (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) 2022. június 1-jei jelentés (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) A 2022. július 5-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4) HL C 238., 2022.6.21., 1. o.

(5) A Tanács 98/317/EK határozata (1998. május 3.) a Szerződés 109j. cikkének (4) bekezdésével összhangban (HL L 139., 1998.5.11., 30. o.).

(6) A Tanács 2000/427/EK határozata (2000. június 19.) az EK-Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a közös valuta 2001. január 1-jén Görögország által történő bevezetéséről (HL L 167., 2000.7.7., 19. o.).

(7) A Tanács 2006/495/EK határozata (2006. július 11.) az EK-Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a közös valuta 2007. január 1-jén Szlovénia által történő bevezetéséről (HL L 195., 2006.7.15., 25. o.).

(8) A Tanács 2007/503/EK határozata (2007. július 10.) a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közös valuta Ciprus általi, 2008. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 186., 2007.7.18., 29. o.).

(9) A Tanács 2007/504/EK határozata (2007. július 10.) az EK-Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közös valuta Málta általi, 2008. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 186., 2007.7.18., 32. o.).

(10) A Tanács 2008/608/EK határozata (2008. július 8.) a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 195., 2008.7.24., 24. o.).

(11) A Tanács 2010/416/EU határozata (2010. július 13.) a Szerződés 140. cikkének (2) bekezdésével összhangban az euro Észtország általi, 2011. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 196., 2010.7.28., 24. o.).

(12) A Tanács 2013/387/EU határozata (2013. július 9.) az euro Lettország általi, 2014. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 195., 2013.7.18., 24. o.)

(13) A Tanács 2014/509/EU határozata (2014. július 23.) az euro Litvánia általi, 2015. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 228., 2014.7.31., 29. o.).

(14) HL L 236., 2003.9.23., 33. o.

(15) HL L 157., 2005.6.21., 203. o.

(16) HL L 112., 2012.4.24., 21. o.

(17) HL C 236., 1997.8.2., 5. o.

(18) HL C 73., 2006.3.25., 21. o.

(19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/792 rendelete (2016. május 11.) a harmonizált fogyasztói árindexekről és a lakásárindexről, valamint a 2494/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 11. o.).

(20) A Tanács 479/2009/EK rendelete (2009. május 25.) az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról (HL L 145., 2009.6.10., 1. o.).