62015TO0600[1]

A Törvényszék végzése (első tanács), 2016. szeptember 28. Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) és társai kontra Európai Bizottság. Megsemmisítés iránti kereset - Növényvédő szerek - Szulfoxaflór hatóanyag - Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletébe történő felvétel - Közvetlen érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság. T-600/15. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2016. szeptember 28. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - Növényvédő szerek - Szulfoxaflór hatóanyag - Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletébe történő felvétel - Közvetlen érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság"

A T-600/15. sz. ügyben,

a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) (székhelye: Brüsszel [Belgium]),

a Bee Life European Beekeeping Coordination (Bee Life) (székhelye: Louvain-la-Neuve [Belgium]),

az Unione nazionale associazioni apicoltori italiani (Unaapi) (székhelye: Castel San Pietro Terme [Olaszország])

(képviselik őket: B. Kloostra és A. van den Biesen ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: L. Pignataro-Nolin, G. von Rintelen és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a szulfoxaflór hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló, 2015. július 27-i (EU) 2015/1295 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015. L 199., 8. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová (előadó) és L. Calvo-Sotelo Ibáñez-Martín bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

A jogvita előzményei

1 2011. szeptember 1-jén Írország a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) 7. cikkének (1) bekezdése alapján a szulfoxaflór hatóanyag jóváhagyása iránti kérelmet kapott.

2 Írország 2012. november 23-án értékelőjelentés-tervezetet nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben megvizsgálta, hogy a szóban forgó hatóanyag várhatóan megfelel-e az 1107/2009 rendelet 4. cikkében meghatározott jóváhagyási kritériumoknak.

3 Az 1107/2009 rendelet 12. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) a jóváhagyás kérelmezőjét kiegészítő információk benyújtására hívta fel. Írország 2014 januárjában aktualizált értékelőjelentés-tervezet formájában nyújtotta be a kiegészítő információk értékelését az EFSA-nak.

4 2014. május 12-én az EFSA az 1107/2009 rendelet keretében közzétette a növényvédő szerként használt szulfoxaflór hatóanyaggal kapcsolatos kockázatértékelés szakértői vizsgálatára vonatkozó állásfoglalását. 2015. március 11-én az EFSA az állásfoglalás új változatát tette közzé.

5 2014. december 11-én a Bizottság a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága elé terjesztette a szulfoxaflórra vonatkozó vizsgálati jelentést, valamint az e hatóanyag jóváhagyásra vonatkozó rendelettervezetet.

6 2015. július 27-én a Bizottság elfogadta a szulfoxaflór hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló, 2015. július 27-i (EU) 2015/1295 bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 199., 8. o.; a továbbiakban: megtámadott jogi aktus).

Az eljárás és a felek kérelmei

7 A Törvényszék Hivatalához 2015. október 22-én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek, a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe), a Bee Life European Beekeeping Coordination (Bee Life) és az Unione nazionale associazioni apicoltori italiani (Unaapi) megindította a jelen keresetet.

8 A Törvényszék Hivatalához 2016. január 25-én benyújtott iratában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást nyújtott be a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján. A felperesek e kifogásra vonatkozó észrevételeiket 2016. március 11-én benyújtották.

9 A European Crop Protection Association (ECPA) 2016. március 31-én, valamint a Dow AgroSciences Ltd és a Dow AgroSciences Iberica SA 2016. április 5-én a Törvényszék Hivatalához benyújtott iratában kérte, hogy a Bizottság támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson.

10 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet nyilvánítsa elfogadhatatlannak;

- a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

11 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott jogi aktust;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

12 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha az alperes azt kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában.

13 Az eljárási szabályzat 130. cikkének (7) bekezdése értelmében ebben az esetben a Törvényszék a lehető leghamarabb érdemben dönt a kérelemről, vagy ha különleges körülmények indokolják, úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt.

14 A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy nem szükséges az eljárás folytatása.

A felperesek kereshetőségi jogáról

15 A Bizottság több szempontból vitatja a felperesek kereshetőségi jogát. Egyfelől azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus nem érinti közvetlenül a felpereseket, másfelől pedig az nem érinti őket személyükben és végrehajtási intézkedéseket tartalmaz.

16 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.

17 Nem vitatott, hogy a felperesek nem címzettjei a megtámadott jogi aktusnak. Ezért ők csak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt második vagy harmadik eset alapján rendelkezhetnek kereshetőségi joggal. Mivel e két eset előfeltétele az, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlenül érintse a felpereseket, legelőször ezt a feltételt kell megvizsgálni.

18 Ami a közvetlen érintettséget illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az először is azt kívánja meg, hogy a kifogásolt intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a magánszemély jogi helyzetére, másodszor pedig azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az ezen intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (1998. május 5-iDreyfus kontra Bizottság ítélet, C-386/96 P, EU:C:1998:193, 43. pont; 2004. június 29-iFront national kontra Parlament ítélet, C-486/01 P, EU:C:2004:394, 34. pont; 2009. szeptember 10-iBizottság kontra Ente per le Ville vesuviane és Ente per le Ville vesuviane kontra Bizottság ítélet, C-445/07 P és C-455/07 P, EU:C:2009:529, 45. pont).

19 Egyébként, habár a felperesek észrevételének megfelelően igaz, hogy az EUMSZ 263. cikkének negyedik bekezdése nem a korábbi EK 230. cikk negyedik bekezdésének másolata, az is igaz, hogy - mivel a közvetlen érintettség EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében támasztott feltétele nem módosult - a fenti 18. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen esetben is alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2013. július 9-iRegione Puglia kontra Bizottság végzés, C-586/11 P, nem tették közzé,EU:C:2013:459, 31. pont; 2011. június 15-iAx kontra Tanács végzés, T-259/10, nem tették közzé, EU:T:2011:274, 21. pont; 2011. október 12-iGS kontra Parlament és Tanács végzés, T-149/11, nem tették közzé, EU:T:2011:590, 19. pont).

20 E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a jelen esetben alkalmazandó jogi háttér által létrehozott mechanizmus kizárja, hogy a felpereseket közvetlenül érintse a megtámadott jogi aktus. Konkrétan, a tagállamok nem automatikus módon járnak el az engedélyezési eljárásban; hanem éppen ellenkezőleg, jelentős mérlegelési jogkörrel és mozgástérrel rendelkeznek különösen az összetett műszaki értékelések, valamint a területükön és az azokban az övezetekben fennálló helyzetre jellemző engedélyezési feltételek meghatározása tekintetében, amelyekhez tartoznak.

21 Másodsorban a Bizottság rámutat arra, hogy még ha valamely tagállam a jövőben engedélyezi is valamelyik, szulfoxaflórt tartalmazó növényvédő szert, ezen engedélynek a felperesek helyzetére gyakorolt lehetséges hatásai mindössze ténybeli jellegűek lehetnek, a jogaikat és a kötelezettségeiket - vagyis a jogi helyzetüket - tehát semmiképpen nem érintik.

22 Először a felperesek azt állítják, hogy a szulfoxaflór hatóanyag megtámadott rendelettel való jóváhagyása közvetlen joghatásokat fejt ki.

23 Másodszor a felperesek azt állítják, hogy az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az egyéneket nemcsak akkor kell valamely rendelet által közvetlenül érintettnek tekinteni, ha az közvetlenül érinti jogi helyzetüket, hanem akkor is, ha az közvetlenül érinti ténybeli helyzetüket.

24 A megtámadott jogi aktus célja a szulfoxaflór hatóanyag - mint növényvédőszer-összetevő - bizonyos feltételek mellett történő jóváhagyása az 1107/2009 rendelet alapján, valamint e hatóanyagnak az 1107/2009 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. május 25-i 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 153. 1. o., helyesbítés: HL 2012. L 26., 38. o.) mellékletébe való felvétele.

25 A szulfoxaflór jóváhagyásának és a jóváhagyott hatóanyagok jegyzékébe való felvételének jogkövetkezménye, hogy a tagállamok lehetőséget kapnak, hogy - számos, az 1107/2009 rendelet 29. cikkében meghatározott további feltétel mellett - engedélyezzék a szulfoxaflórt tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, ha erre irányuló kérelmet nyújtanak be.

26 A megtámadott jogi aktus tehát a tagállamok, valamint a szulfoxaflórt tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalának engedélyezését esetlegesen kérelmezők jogi helyzetére gyakorol közvetlen hatást a fenti 18. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

27 A felperesek által felhozott egyik érv sem cáfolja egyébként azon következtetést, amely szerint a megtámadott jogi aktusnak nem célja és nem következménye, hogy jogokat biztosítson vagy kötelezettségeket keletkeztessen a tagállamokon és a forgalomba hozatal engedélyezését esetlegesen kérelmezőkön kívüli jogalanyok számára.

A tulajdonhoz és a kereskedelmi tevékenység gyakorlásához való jogra alapított érvekről

28 A felperesek azt állítják, hogy a szulfoxaflór hatóanyagnak a megtámadott rendelettel történő jóváhagyása közvetlen joghatásokat gyakorol az Unaapi tagjaira azáltal, hogy például véglegesen meghatározza a megengedett expozíciós szinteket és a kockázatcsökkentési feltételeket. Így, a szulfoxaflór méhekre gyakorolt káros hatására tekintettel a jóváhagyása veszélyt jelent a méhészek termelői tevékenységére, következésképpen joghatásokat fejt ki a tulajdonhoz és a kereskedelmi tevékenység gyakorlásához való joguk tekintetében.

29 E tekintetben az ügy irataiból az következik, hogy az Unaapi az olasz méhészek egyesülete, amelynek célja, hogy minden tekintetben előmozdítsa, védje és valódi értékére emelje az olasz méhészetet azon méhészek és méhészeti egyesületek segítése, koordinációja és képviselete révén, akik, illetve amelyek a tagjai. Az Unaapi konkrétan nemzeti és nemzetközi szinten képviseli a méhészek érdekeit az intézmények és a hatóságok előtt.

30 Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az Unaapihoz hasonló érdekképviseleti szervek által benyújtott keresetek az ítélkezési gyakorlat értelmében elfogadhatók, amennyiben az olyan tagjaik érdekeit képviselik, amelyek keresete is elfogadható lenne (lásd ebben az értelemben: 1997. szeptember 30-iFederolio kontra Bizottság végzés, T-122/96, EU:T:1997:142, 61. pont; 2005. június 28-iFederDoc és társai kontra Bizottság végzés, T-170/04, EU:T:2005:257, 49. pont; 2010. március 18-iForum 187 kontra Bizottság ítélet, T-189/08, EU:T:2010:99, 58. pont). A jelen esetben tehát azt kell megvizsgálni, hogy az Unaapi tagjait közvetlenül érinti-e a megtámadott jogi aktus.

31 Továbbá, ami a tulajdonhoz és a kereskedelmi tevékenység gyakorlásához való, azon jogukra gyakorolt állítólagos joghatásokat illeti, amelyekre az Unaapi tagjai jogosultak, a felperesek arra hivatkoznak, hogy a szulfoxaflór jóváhagyása veszélyt jelent a termelési tevékenységükre.

32 Egyfelől e tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy - feltéve hogy a szulfoxaflórt tartalmazó növényvédő szerek használata valóban veszélyeztetheti az Unaapi tagjainak kereskedelmi tevékenységét - e gazdasági következmények nem a jogi, hanem csak a ténybeli helyzetüket érintik (lásd ebben az értelemben: 2000. június 27-iSalamander és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, T-172/98 és T-175/98-T-177/98, EU:T:2000:168, 62. pont; 2005. július 11-iBonino és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T-40/04, EU:T:2005:279, 56. pont).

33 Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy ezen állítólagos veszély feltételezi továbbá a szulfoxaflórt tartalmazó növényvédő szer tagállam általi jóváhagyását. Márpedig, amint a Bizottság helyesen emelte ki, az ilyen engedély kiadása nem automatikus következménye a szulfoxaflór jóváhagyásának. A tagállamok ugyanis jelentős mérlegelési jogkörrel és mozgástérrel rendelkeznek az 1107/2009 rendelet 29. cikkében meghatározott engedélyezési feltételek vizsgálata körében. Ezenkívül a megtámadott jogi aktussal módosított 540/2011 végrehajtási rendelet mellékletének "Egyedi rendelkezések" című rovata további, az engedélyezési kérelmet elbíráló tagállam által mérlegelendő különös kritériumokat tartalmaz. Amint arra a Bizottság rámutatott, a méheket érintő kockázat az adott termék használatának feltételeitől függ, amelyek a tagállamok által kiadott engedélyekben kerülnek meghatározásra. Következésképpen, még ha joginak is lehetne azt minősíteni, ahogyan a megtámadott jogi aktus az Unaapi tagjainak tulajdonhoz és a kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához való jogát érinti, az semmiképpen nem minősíthető közvetlennek.

34 Ugyanezen okból el kell utasítani a felperesek arra alapított érvét is, hogy különösen az állami támogatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat közvetlen érintettség címén állítólagosan figyelembe veszi a pusztán ténybeli érintettséget is.

35 Ugyanezen megfontolások érvényesek a megengedett expozíciós szintekkel és a kockázatcsökkentési feltételekkel kapcsolatban is, amelyeket illetően a felperesek azt állítják, hogy azokat a megtámadott jogi aktus véglegesen meghatározta. E szintek és feltételek - feltéve, hogy azok ténylegesen alkalmasak az Unaapi tagjai által folytatott kereskedelmi tevékenységek és a tulajdonukban lévő méhrajok veszélyeztetésére - csak abban a bizonytalan esetben fejthetnek ki konkrétan ilyen hatásokat, ha a tagállamok engedélyezik a szulfoxaflórt tartalmazó növényvédő szereket.

36 Következésképpen az Unaapi tagjai nem támaszkodhatnak a tulajdonhoz és a kereskedelmi tevékenység gyakorlásához való joguk állítólagos megsértésére annak igazolása érdekében, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlenül érinti őket.

A PAN Europe és a Bee Life által folytatott kampány céljaira gyakorolt hatásokra alapított érvekről

37 A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlen hatást gyakorol a méhek szulfoxaflórhoz hasonló, káros rovarirtó szerekkel szembeni védelme érdekében a PAN Europe és a Bee Life által folytatott európai kampány céljaira, és ezért közvetlenül érinti e két felperest.

38 E tekintetben mindenekelőtt a keresetlevélből kiderül, hogy a PAN Europe küldetése szerint páneurópai környezetvédelmi szervezet, amely 24 országban, köztük 21 uniós tagállamban aktív. Az alapokmánya értelmében célja többek között a rovarirtó szerek használatának csökkentésére, illetve felszámolására irányuló tevékenységek előmozdítása. Hasonlóképpen kiderül az ügy irataiból, hogy a Bee Life környezetvédelmi szervezet. Így az alapszabálya értelmében célja többek között a beporzást végző rovarok, különösen a mézelő méhek környezetvédelmi problémáinak azonosítása és megoldása, valamint a környezet hatékonyabb védelmének, különösen a beporzást végző rovarok jólétével és a biológiai sokféleséggel összeegyeztethető mezőgazdaságnak az előmozdítása.

39 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a PAN Europe-hoz és Bee Life-hoz hasonló környezetvédelmi szervezetek hatékony bírói jogvédelemre jogosultak azon jogaikat illetően, amelyeket az uniós jogrendből származtatnak, mindazonáltal az ilyen védelemhez való jog nem kérdőjelezheti meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében minden - akár természetes, akár jogi - személlyel szemben támasztott feltételeket (lásd: 2009. szeptember 24-iMunicípio de Gondomar kontra Bizottság végzés, C-501/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:580, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. március 13-iEuropean Coalition to End Animal Experiments kontra ECHA végzés, T-673/13, EU:T:2015:167, 63. pont).

40 A jelen esetben egyfelől elegendő megállapítani, hogy a megtámadott jogi aktus nem érinti a PAN Europe és a Bee Life azon jogát, hogy az általuk választható bármely környezetvédelmi célkitűzés elérése érdekében kampányokat folytasson, a környezetvédelmi szervezeteknek viszont nincs joguk ahhoz az uniós jogrendben, hogy kampányaik céljait ne befolyásolják az uniós jogi aktusok. Következésképpen, amennyiben a megtámadott jogi aktus hatást gyakorol a PAN Europe és a Bee Life által folytatott kampány céljára, mindenesetre csak ténybeli, és nem jogi hatásról van szó.

41 Másfelől, amint azt a fentiekben kifejtettük, a szulfoxaflórt tartalmazó növényvédő szerek tényleges használata e termékek tagállamok általi - bizonytalan - engedélyezésétől függ, ezért a megtámadott jogi aktus által a PAN Europe és a Bee Life kampányának célkitűzéseire gyakorolt esetleges hatások csak közvetettek.

42 Következésképpen a PAN Europe és a Bee Life nem támaszkodhat a megtámadott jogi aktus által az általuk folytatott kampány célkitűzéseire gyakorolt állítólagos hatásokra annak igazolása érdekében, hogy ezen aktus közvetlenül érinti őket.

A döntéshozatali eljárásban való részvételre alapított érvekről

43 A felperesek azt állítják, hogy a Bee Life a döntéshozatali eljárásban való részvétele folytán kereshetőségi joggal rendelkezik. A Bee Life az 1107/2009 rendelet 12. cikke alapján ugyanis írásbeli észrevételeket nyújtott be a szulfoxaflór értékelőjelentés-tervezetére vonatkozóan.

44 E tekintetben elegendő megállapítani, hogy bizonyos esetekben kétségtelen, hogy a felperesnek a megtámadott jogi aktus elfogadását megelőző eljárásban való részvétele más körülményekkel együttesen lehetővé teszi azon minősítést, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében ezen aktus személyében érinti őt (lásd ebben az értelemben: 1994. május 19-iAir France kontra Bizottság ítélet, T-2/93, EU:T:1994:55, 44. és 47. pont; 1995. július 6-iAITEC és társai kontra Bizottság ítélet, T-447/93-T-449/93, EU:T:1995:130, 36. pont). E részvétel alapján azonban nem lehet arra következtetni, hogy a szóban forgó jogi aktus közvetlenül érinti a felperest.

45 Következésképpen a Bee Life nem támaszkodhat a szulfoxaflór értékelőjelentés-tervezetére vonatkozó írásbeli észrevételek általa történő benyújtására annak igazolása érdekében, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlenül érinti őt.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájára alapított érvekről

46 A felperesek azt állítják, hogy a közvetlen érintettségre vonatkozó feltétel értelmezéséhez figyelembe kell venni környezetvédelemhez és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogukat, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának - amely az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelemében ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint az uniós Szerződések - 37., illetve 47. cikke mond ki, és ennek következtében az EUSZ 263. cikk negyedik bekezdése úgy értelmezendő, hogy az megnyitja annak lehetőségét, hogy környezeti ügyekben megsemmisítés iránti kereset nyújthassanak be az uniós bíróságokhoz. A Törvényszék ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jogban elfogadott, magasabb szintű alapelvek alkalmazása bizonyos esetekben az elfogadhatósági kritériumok szélesebb körű értelmezését eredményezheti.

47 E tekintetben, amennyiben a felperesek az Alapjogi Charta 37. cikkére hivatkoznak, elegendő megjegyezni, hogy e cikk csak azon elvet tartalmazza, amely a politikái keretében követendő célok tekintetében általános kötelezettséget ír elő az Unió számára, és nem a környezeti ügyekben uniós bíróságok előtti kereset indításához való jogot.

48 Az Alapjogi Charta ugyanis különbséget tesz az elvek és a jogok között, amint az például az 51. cikke (1) bekezdésének első mondatából, valamint az 52. cikkének (2) és (5) bekezdéséből következik. Az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 17. o.), amelyeket ugyanezen Charta 52. cikkének (7) bekezdése értelemében "[a]z Unió [...] bíróságainak kellően figyelembe kell venniük", az Alapjogi Charta 52. cikkének (5) bekezdését illetően egyébként kifejtik, hogy az alapelveket jogalkotási és végrehajtási aktusokkal lehet végrehajtani, amelyeket az Unió fogad el hatáskörével összhangban, illetve a tagállamok fogadnak el, kizárólag az uniós jog végrehajtása során, és ennek megfelelően a bíróságok számára csak akkor bírnak jelentőséggel, amikor ezen aktusok értelmezésére vagy felülvizsgálatára kerül sor, ugyanakkor nem alapoznak meg semmilyen, az uniós intézmények vagy a tagállami hatóságok pozitív intézkedésére vonatkozó közvetlen igényt, ez összhangban áll mind a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, mind pedig a tagállamok alkotmányos berendezkedéseinek az "elvekhez" való hozzáállásával. A magyarázatok a fentiek érzékeltetésére példaként az Alapjogi Charta 37. cikkét említi.

49 Az Alapjogi Charta 47. cikkét illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e rendelkezésnek nem célja a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az uniós Bíróság előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása, amint ez az említett 47. cikkre vonatkozó magyarázatokból is kitűnik, amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének és az Alapjogi Charta 52. cikke (7) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a Charta értelmezésénél (lásd: 2013. január 22-iSky Österreich ítélet, C-283/11, EU:C:2013:28, 42. pont; 2013. július 18-iAlemo-Herron és társai ítélet, C-426/11, EU:C:2013:521, 32. pont; 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 97. pont).

50 Így az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni, anélkül azonban, hogy az ezen - az EUM-Szerződés által kifejezetten előírt - feltételek figyelmen kívül hagyásához vezetne (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51 A felperesek állításának megfelelően kétségkívül igaz, hogy nem hivatkoztak arra, hogy az Alapjogi Charta 47. cikkével kellene felváltani az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, hanem arra, hogy ez utóbbi rendelkezést és különösen a közvetlen érintettség kritériumát az első rendelkezésnek megfelelően, kevésbé szigorúan kellene értelmezni. Mindazonáltal nem nyilvánvaló, hogy az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított garancia meghaladja azon, az uniós jog által már biztosított garanciákat, amelyeket többek között a fenti 18. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat nevesít. A felperesek maguk sem állították, hogy erről lenne szó.

52 Ebből következően a felperesek nem hivatkozhatnak az Alapjogi Charta 37. és 47. cikkére az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének, és különösen a közvetlen érintettség kritériumának az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerinti értelmezésének vitatása érdekében.

Az Aarhusi Egyezményre alapított érvekről

53 A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Törvényszéknek az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) az Európai Közösség nevében a 2005. február 17-i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL 2005. L 124., 1. o.) megkötött, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménye (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) fényében kell értelmezni az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését.

54 A felperesek konkrétan az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésére hivatkoznak, amely előírja, hogy "valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek". E rendelkezésből azt a következtetést vonják le, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt, a közvetlen érintettségre vonatkozó feltételt úgy kell értelmezni, hogy környezeti ügyekben hatékony bírói védelmet és igazságszolgáltatáshoz való jogot biztosít a nyilvánosság és a környezetvédelmi szervezetek számára.

55 Ezzel kapcsolatban először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése alapján az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások kötelezőek az Unió intézményeire, és ezért a másodlagos uniós jogi aktusokkal szemben elsőbbséggel rendelkeznek (2008. június 3-iIntertanko és társai ítélet, C-308/06, EU:C:2008:312, 42. pont; 2015. január 13-iTanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet, C-401/12 P-C-403/12 P, EU:C:2015:4, 52. pont; 2015. január 13-iTanács és Bizottság kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe, C-404/12 P és C-405/12 P, EU:C:2015:5, 44. pont).

56 Ebből következően az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások, így az Aarhusi Egyezmény nem rendelkezik elsőbbséggel az elsődleges uniós joggal szemben, ezért az említett egyezmény alapján nem engedhető meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésétől való eltérés.

57 Másodsorban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy azon nemzetközi megállapodások rendelkezéseire, amelyeknek az Unió szerződő fele, csakis azzal a feltétellel hivatkozhat valamely jogalany, hogy egyrészt ezen megállapodás természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, másrészt pedig, hogy e rendelkezések a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélküliek és kellően pontosak (lásd 2000. december 14-iDior és társai ítélet, C-300/98 és C-392/98, EU:C:2000:688, 42. pont; 2015. január 13-iTanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet, C-401/12 P-C-403/12 P, EU:C:2015:4, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Márpedig a Bíróság már megállapította, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése semmiféle olyan, feltétel nélküli és kellően pontos kötelezettséget nem tartalmaz, amely közvetlenül szabályozná a jogalanyok jogi helyzetét, tehát nem felel meg e feltételeknek. Mivel ugyanis kizárólag "a nyilvánosság azon tagjai[t], akik a nemzeti jogban meghatározott kritériumoknak megfelelnek" illetik meg az említett 9. cikk (3) bekezdésében szereplő jogok, e rendelkezés végrehajtása vagy hatálya későbbi aktusnak van alárendelve (2011. március 8-iLesoochranárske zoskupenie ítélet, C-240/09, EU:C:2011:125, 45. pont; 2015. január 13-iTanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet, C-401/12 P-C-403/12 P, EU:C:2015:4, 55. pont).

59 Következésképpen a jogalanyok az uniós bíróságok előtt nem hivatkozhatnak közvetlenül az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésére.

60 Harmadsorban mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy az EUMSZ 263. cikk uniós bíróságok által értelmezett negyedik bekezdése összeegyeztethetetlen az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésével. Ugyanis valójában maga az Aarhusi Egyezmény az, amely a 9. cikkének (3) bekezdésében a nyilvánosság tagjainak szánt jogokat - "a nyilvánosság azon tagjai, akik a nemzeti jogban meghatározott kritériumoknak megfelelnek" megfogalmazással - azon feltételhez köti, hogy ez utóbbiak megfeleljenek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdéséből eredő elfogadhatósági kritériumoknak.

61 Ebből következően el kell utasítani a felpereseknek az Aarhusi Egyezményre alapított érveit.

A felperesek kereshetőségi jogára vonatkozó következtetés

62 A fentiekből következik, hogy a megtámadott jogi aktus egyetlen rendelkezése sem alkalmazható közvetlenül a felperesekre oly módon, hogy az jogokat biztosítana vagy kötelezettségeket írna elő számukra. Következésképpen a megtámadott jogi aktus semmiképpen nem befolyásolja jogi helyzetüket, és így nem felel meg a közvetlen érintettség azon feltételének, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő második és harmadik esetből következik.

63 Mivel a felperesek nem címzettjei a megtámadott jogi aktusnak (lásd a fenti 17. pontot), a jelen keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy a többi elfogadhatósági feltételt vizsgálni kellene.

A beavatkozási kérelmekről

64 Az eljárási szabályzat 142. cikkének (2) bekezdése értelmében a beavatkozás az eljáráshoz képest járulékos jellegű, és okafogyottá válik többek között abban az esetben, ha a Törvényszék a keresetlevél elfogadhatatlanságát állapítja meg.

65 Következésképpen az ECPA, a Dow AgroSciences és a Dow AgroSciences Iberica beavatkozási kérelméről már nem kell határozni.

A költségekről

66 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

67 A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeiknek és a Bizottság költségeinek viselésére.

68 Az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése értelmében ha az alapügyben a beavatkozási kérelemről történő határozathozatalt megelőzően befejeződik az eljárás, a beavatkozást kérelmező, valamint a felperes és az alperes maguk viselik a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeiket.

69 A jelen esetben a felperesek, a Bizottság, az ECPA, a Dow AgroSciences és a Dow AgroSciences Iberica tehát maga viseli az ECPA, a Dow AgroSciences és a Dow AgroSciences Iberica beavatkozási kérelmével összefüggésben felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2) A European Crop Protection Association (ECPA), a Dow AgroSciences Ltd és a Dow AgroSciences Iberica SA által előterjesztett beavatkozási kérelemről már nem szükséges határozni.

3) A Pesticide Action Network Europe (PAN Europe), a Bee Life European Beekeeping Coordination (Bee Life) és az Unione nazionale associazioni apicoltori italiani (Unaapi) maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

4) A PAN Europe, a Bee Life, az Unaapi, a Bizottság, az ECPA, a Dow AgroSciences és a Dow AgroSciences Iberica maga viseli a beavatkozási kérelmével összefüggésben felmerült saját költségeit.

Luxembourg, 2016. szeptember 28.

E. Coulon

hivatalvezető

H. Kanninen

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.