62018CJ0160[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2020. március 11. X BV kontra Staatssecretaris van Financiën. A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Vámunió és Közös Vámtarifa - 1234/2007/EK rendelet - 1484/95/EK rendelet - A Brazíliából származó fagyasztott baromfihús behozatala - A kiegészítő behozatali vámok utólagos beszedése - Ellenőrzési mechanizmus - A kiegészítő vámok kiszámításának módszere. C-160/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2020. március 11. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Vámunió és Közös Vámtarifa - 1234/2007/EK rendelet - 1484/95/EK rendelet - A Brazíliából származó fagyasztott baromfihús behozatala - A kiegészítő behozatali vámok utólagos beszedése - Ellenőrzési mechanizmus - A kiegészítő vámok kiszámításának módszere"

A C-160/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) a Bírósághoz 2018. február 28-án érkezett, 2018. február 23-i határozatával terjesztett elő

az X BV

és

a Staatssecretaris van Financiën

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a negyedik tanács bírájaként eljárva, D. Šváby, K. Jürimäe (előadó) és N. Piçarra bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. március 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az X BV képviseletében A. Baert és P. Heeren advocaten, R. Ramautarsing, K. Winters és L. Gilhuijs,

- a holland kormány képviseletében K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében W. Roels és B. Hofstötter, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. június 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2010. március 24-i 248/2010/EU bizottsági rendelettel (HL 2010. L 79., 1. o.) módosított, a baromfihús- és tojáságazatra, valamint a tojásalbuminra vonatkozó kiegészítőimportvám-rendszer végrehajtására és a kiegészítő importvám megállapítására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint a 163/67/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1995. június 28-i 1484/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 145., 47. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 437. o.; a továbbiakban: 1484/95 rendelet) 3. cikke (2), (4) és (5) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az X BV és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár, Hollandia) között a Brazíliából származó fagyasztott baromfihús utáni kiegészítő behozatali vámra vonatkozó fizetési felszólítás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet

3 A 2009. május 25-i 491/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 154., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 313., 47. o.) módosított, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o.; a továbbiakban: az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) 141. cikke a következőképpen rendelkezett: "(1) Kiegészítő behozatali vámot kell alkalmazni a gabona-, a rizs-, a cukor-, a gyümölcs- és zöldség-, a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-, a marha- és borjúhús-, a tej- és tejtermék-, a sertéshús-, a juh- és kecskehús-, a tojás-, a baromfi-, valamint a banánágazat egy vagy több termékének, illetve a szőlőlének és a szőlőmustnak a 135-140a. cikkben megállapított vámtételek mellett történő behozatalára azoknak a káros hatásoknak a megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében, amelyek a [belső] piacot a szóban forgó termékek behozatala következtében esetleg érhetik, amennyiben: A küszöbmennyiség megállapításához az adott termék piacra jutási lehetősége szolgál alapul, amely - adott esetben - az importnak a három előző évre vonatkozóan megállapított hazai fogyasztáshoz viszonyított százalékos arányában kerül meghatározásra. (2) Nem vethető ki kiegészítő behozatali vám abban az esetben, ha a behozatal várhatóan nem fogja megzavarni a [belső] piacot, vagy ha az intézkedés hatásai nem állnának arányban az elérni kívánt céllal. (3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az importárakat az adott szállítmányra vonatkozó CIF-importárak alapján kell meghatározni. A CIF-importárakat össze kell venni a termék reprezentatív világpiaci áraival vagy a [belső] importpiacon arra a termékre vonatkozó reprezentatív árakkal."

a) a behozatal az [Unió] által a Kereskedelmi Világszervezetnek bejelentett szintnél (»küszöbár«) alacsonyabb áron történik; vagy

b) a behozatal mennyisége egy adott évben egy meghatározott szintet (»küszöbmennyiség«) meghalad.

Az 1484/95 rendelet

4 Az 1484/95 rendelet harmadik preambulumbekezdése kimondja:

"mivel azt az importárat, amelyet a kiegészítő importvám kiszabásánál vesznek figyelembe, össze kell vetni az adott termék világpiaci vagy közösségbeli importpiaci irányadó árával; mivel az irányadó árak és az azoknak megfelelő kiegészítő vámok meghatározásához szükséges, hogy a tagállamok a forgalmazás különböző szakaszaiban rendszeres időközönként közzétegyék az árakat".

5 E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"Az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 141. cikkének (3) bekezdése és [az ovalbuminra és laktalbuminra vonatkozó közös kereskedelmi rendszerről szóló, 1975. október 29-i] 2783/75/EGK [tanácsi] rendelet [(HL 1975. L 282., 104. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 2. kötet, 150. o.)] 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerinti irányadó árak [a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i] 2454/93/EGK bizottsági rendelet [(HL 1993. L 253., 1 o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.)] 308d. cikkében szabályozott közösségi felügyelet keretében összegyűjtött adatok alapján kerülnek rendszeresen meghatározásra."

6 Az 1484/95 rendelet 3. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A kiegészítő importvámot az érintett szállítmány CIF-importára alapján, a 4. cikk rendelkezéseinek megfelelően állapítják meg. (2) Ha a szállítmány 100 kg-jára eső CIF-importár magasabb, mint a 2. cikk (1) bekezdésében szereplő alkalmazandó irányadó ár, az importőr az importáló államok illetékes hatóságainak legalább a következő bizonyítékokat köteles bemutatni: (3) A (2) bekezdésben említett esetben az importőrnek be kell nyújtania a 2454/93/EGK rendelet 248. cikkének (1) bekezdésében említett biztosítékot, mely megfelel a szóban forgó termékre alkalmazandó reprezentatív ár alapján számított kiegészítő behozatali vám és a szóban forgó szállítmány CIF-importára alapján számított kiegészítő behozatali vám összege közötti különbségnek. (4) Az importőrnek a szóban forgó termék értékesítésétől számítva két hónap áll rendelkezésére - a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásának keltétől számított kilenc hónapos határidőn belül - annak bizonyítására, hogy a szállítmányt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek alátámasztják a (2) bekezdésben említett árak valódiságát. E határidők valamelyikének be nem tartása a benyújtott biztosíték elvesztését vonja maga után. A kilenc hónapos határidőt az importőr megfelelően indokolt kérésére az illetékes hatóság legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja. A letétbe helyezett biztosíték felszabadítása olyan mértékben történik meg, amilyen mértékben a vámhatóságok elfogadják az értékesítés feltételeinek bizonyítását. Ellenkező esetben a biztosítékot a kiegészítő vám ellentételezéseként visszatartják. (5) Ha az illetékes hatóságok ellenőrzés során megállapítják, hogy e cikk követelményei nem teljesültek, a visszajáró importvámot a 2913/92/EGK rendelet 220. cikkének megfelelően visszatérítik. A visszatérítendő vagy visszatérítendőként megmaradó importvám összege magában foglalja az áru szabad forgalomba hozatalának napjától a visszatérítés napjáig járó kamatot. Az alkalmazott kamat mértéke megegyezik a visszatérítési műveletekre a nemzeti jogszabályok által előírt érvényes kamattal."

- a vételi szerződés vagy más, ezzel egyenértékű irat,

- a biztosítási szerződést,

- a számla,

- a származási bizonyítványt (ha szükséges),

- a szállítási szerződés,

- és tengeri szállítás esetén a hajóraklevél.

7 Az 1484/95 rendelet 4. cikke a következőket írja elő: "(1) Ha az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő szóban forgó intervenciós ár és a szóban forgó szállítmány CIF-importára közötti különbség:

a) kisebb vagy egyenlő az intervenciós ár 10%-ával, nem kell kiegészítő vámot kivetni;

b) nagyobb, mint az intervenciós ár 10%-a, de kisebb vagy egyenlő annak 40%-ával, a kiegészítő vám megegyezik annak a mennyiségnek a 30%-ával, amennyivel a különbség meghaladja a 10%-ot;

c) nagyobb, mint az intervenciós ár 40%-a, de kisebb vagy egyenlő annak 60%-ával, a kiegészítő vám megegyezik annak a mennyiségnek az 50%-ával, amennyivel a különbség meghaladja a 40%-ot, kiegészítve a b) pontban meghatározott kiegészítő vámmal;

d) nagyobb, mint az intervenciós ár 60%-a, de kisebb vagy egyenlő annak 75%-ával, a kiegészítő vám megegyezik annak a mennyiségnek a 70%-ával, amennyivel a különbség meghaladja a 60%-ot, megnövelve a b) és c) pontban meghatározott kiegészítő vámmal;

e) nagyobb, mint az intervenciós ár 75%-a, a kiegészítő vám megegyezik annak a mennyiségnek a 90%-ával, amennyivel a különbség meghaladja a 75%-ot, megnövelve a b), c) és d) pontban meghatározott kiegészítő vámmal."

A Vámkódex

8 Az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 1997. L 17., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 179. o.) módosított 2913/92 rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 4. cikke a következőket írta elő: "E Kódex alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni: [...] [...] [...]"

9. »Vámtartozás«: valamely személynek a hatályban lévő közösségi rendelkezések alapján az adott árura vonatkozó kiviteli vámok (kiviteli vámtartozás) vagy behozatali vámok (behozatali vámtartozás) összegének megfizetésére való kötelezettsége.

10. »Behozatali vámok«:

- az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak,

- a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján bevezetett importterhek.

16. »Vámeljárás«: [...]

a) a szabad forgalomba bocsátás;

9 A Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett: "Az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis az [Unió] vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár, feltéve hogy:

a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint:

- amelyet az [Unió] jogszabályai vagy hatóságai írnak elő vagy követelnek meg,

- amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek,

vagy

- amelyek az áru értékét jelentősen nem befolyásolják;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelyeknek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően;

c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, átengedéséből, vagy használatából származó haszon - sem közvetlenül, sem közvetve - nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve ha a 32. cikkel összhangban a megfelelő kiigazítás elvégezhető;

és

d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással, vagy ha a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2) bekezdés értelmében vámcélokra elfogadható."

10 E kódex 30. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint: "(1) Ha a vámérték a 29. cikk alapján nem határozható meg, akkor a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontját kell alkalmazni [...] (2) Az e cikk alapján meghatározott vámérték: [...]"

a) az [Unióba] irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke;

b) az [Unióba] irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált hasonló áru ügyleti értéke;

c) azon az egységáron alapuló érték, amelyen az importált árukkal azonos vagy hasonló importált árut a legnagyobb összmennyiségben értékesítették az [Unión] belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára;

d) a számított érték, amely az alábbiak összegéből áll:

- az anyagok, illetve a gyártás vagy az importált áru előállításában alkalmazott más feldolgozás költsége vagy értéke,

- az értékelendő áruval azonos típusú vagy fajtájú, az exportálás országában az [Unióba] irányuló exportra előállított áru eladásánál rendszerint jelentkező nyereség és általános költségek;

- a 32. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett tételek költsége vagy értéke.

11 Az említett kódex 31. cikke a következőképpen rendelkezett: "(1) Ha az importált áru vámértéke a 29. vagy 30. cikk alapján nem határozható meg, azt az [Unióban] rendelkezésre álló adatok alapján, az alábbi elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban lévő indokolt eszközök segítségével kell meghatározni: - és [...]"

- az [1994. évi] Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény,

- az [1994. évi] Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke,

- e fejezet rendelkezései.

12 A Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:

"Ha a vámtartozásból származó vámösszeget nem vették könyvelésbe a 218. és 219. cikknek megfelelően, vagy a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabbat vettek könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét (utólagos könyvelésbe vétel). Ez a határidő a 219. cikknek megfelelően meghosszabbítható."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 Az X baromfihúsból készült termékeket értékesítő társaság. Olyan nemzetközi csoport tagja, amelyhez a Brazíliában letelepedett E SA is tartozik, amely szintén baromfihúsból készült termékeket állít elő. Az e gyártóval kapcsolatban álló vállalkozások, mint az X, e termékeket megvásárolják és értékesítik, valamint szervezik azok uniós piacra irányuló forgalmazását.

14 Az X fagyasztott baromfihúst vásárolt a kapcsolt vállalkozásától, az F Ltd-től. Ezt követően e húst az uniós piacon mind X kapcsolt vállalkozásainak, mind független harmadik személyeknek értékesítették.

15 A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra 02071410 vámtarifaalszáma alá besorolt fagyasztott baromfihúsra 100 kilogrammonként 102,40 euró mértékű különös vámtétel vonatkozik. Ezenkívül e hús az 1484/95 rendeletben és az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletben előírt kiegészítő vámok rendszerének hatálya alá tartozik. Így az említett hús behozatala után kiegészítő vámokat vethetnek ki, amennyiben a baromfihús CIF-importára alacsonyabb az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 141. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett intervenciós árnál.

16 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a jelen ügyben a holland vámhatóságok X-szel megállapodást kötöttek az E által értékesített, Brazíliából származó fagyasztott baromfihús vámértékének számítási módszeréről. Megállapodtak, hogy az E által az Unióban letelepedett és a hozzá kapcsolt vállalkozásoknak kiszámlázott, 15%-kal növelt árat veszik alapul annak érdekében, hogy fedezzék az előállítási költségeken kívüli közvetlen és közvetett költségeket, valamint a hasznot.

17 A holland vámhatóságok úgy ítélték meg, hogy ez a módszer elfogadható a CIF-importár kiszámítása céljából. Jelezték azonban, hogy fenntartják a jogot a vámérték pontos meghatározásához szükséges intézkedések meghozatalára abban az esetben, ha az említett érték kiszámítására pontatlan adatok alapján került sor.

18 A 2009. január 1-je és 2010. június 30. közötti időszakban X a jelen ítélet 16. pontjában említett megállapodásoknak megfelelően 709 vámáru-nyilatkozatot tett az érintett baromfihús szabad forgalomba bocsátása céljából. Az e nyilatkozatokban feltüntetett CIF-importár mindig magasabb volt az intervenciós árnál. Következésképpen a holland vámhatóságok minden alkalommal anélkül bocsátották szabad forgalomba e húst, hogy kiegészítő behozatali vámot vetettek volna ki. Ezenkívül az említett hatóságok az 1484/95 rendelet 3. cikkének (3) és (4) bekezdésétől eltérve nem követelték meg sem azt, hogy X biztosítékot nyújtson e hús szabad forgalomba bocsátása érdekében, sem azt, hogy e szabad forgalomba bocsátást követően bizonyítsa, hogy az említett baromfihús szállítására valóban a bejelentett CIF-importárnak megfelelő feltételek mellett került sor.

19 2011 novemberében a holland vámhatóságok ellenőre (a továbbiakban: ellenőr) utólagos ellenőrzést végzett annak érdekében, hogy megbizonyosodjon az X által az említett nyilatkozatokban feltüntetett CIF-importár helyességéről. E tekintetben megállapította egyrészt, hogy az X e baromfihúst ugyanazon az áron értékesítette a kapcsolt társaságoknak és a független harmadik személyeknek. Másrészt az ellenőr megállapította, hogy az X által alkalmazott eladási ár majdnem minden esetben alacsonyabb volt mind az ugyanezen nyilatkozatokban feltüntetett és a különleges behozatali vámmal megnövelt CIF-importárnál, mind pedig az intervenciós árnál.

20 Az ellenőr tehát megállapította, hogy a benyújtott nyilatkozatok közül 705 esetében X az érintett baromfihúst nem a szokásos kereskedelmi feltételek mellett értékesítette tovább, következésképpen pedig a feltüntetett CIF-importárak nem voltak elfogadhatók, így kiegészítő vámok vethetők ki.

21 Az 1484/95 rendelet 4. cikkének "analógia útján" történő alkalmazásával az ellenőr a fizetendő kiegészítő vám összegét az intervenciós ár és az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet - 1484/95 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett - 141. cikkének (3) bekezdésében meghatározott irányadó ár közötti különbség alapján számította ki. E tekintetben az ellenőr 2163793,55 euró kiegészítő vám megfizetésére vonatkozó fizetési felszólítást küldött X-nek.

22 X e fizetési felszólítást megtámadta a rechtbank Noord-Holland (észak-hollandiai bíróság, Hollandia) előtt. Mivel keresetét mint megalapozatlant elutasították, X fellebbezést nyújtott be e bíróság határozatával szemben a Gerechtshof Amsterdamhoz (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia), majd mivel ez utóbbi bíróság elutasította a fellebbezését, felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) elé.

23 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az elé terjesztett felülvizsgálati jogalapok egyrészt az 1484/95 rendelet 3. és 4. cikkének téves alkalmazásán alapulnak annyiban, amennyiben a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) úgy ítélte meg, hogy az érintett vámáru-nyilatkozatokban feltüntetett CIF-importárak pontatlansága levezethető abból, hogy az eladási árak alacsonyabbak voltak a feltüntetett CIF-importáraknál és az alkalmazandó irányadó áraknál. Másrészt az ellenőr hibát követett el, amikor a szóban forgó megállapodásokban elismerte, hogy X anélkül számíthatja ki a CIF-importárat, hogy megkövetelné, hogy az érintett termékek értékesítése nyereséges legyen.

24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint ezek a jogalapok kérdéseket vetnek fel azon kritériumokkal kapcsolatban, amelyeket akkor kell alkalmazni, amikor a CIF-importár pontossága az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti ellenőrzés vagy utólagos ellenőrzés tárgyát képezi, valamint azzal kapcsolatban, hogy az érintett hatóságoknak milyen következtetéseket kell levonniuk abból, hogy e kritériumok alapján nem lehet meghatározni ezt az árat.

25 E bíróságban felmerül a kérdés, hogy valamely terméknek a feltüntetett CIF-importárnál vagy az érvényes irányadó árnál alacsonyabb áron történő értékesítése elegendő-e annak megállapításához, hogy kiegészítő vámot kell fizetni. E tekintetben különösen a "feltételek" 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett fogalmának értelmezésére kérdez rá. E bíróságban felmerül az a kérdés is, hogy e fogalom értelmezése során figyelembe kell-e venni azt, hogy a behozott termékeket az érintett vállalkozás kapcsolt vállalkozásától vették meg, és annak értékesítették tovább.

26 A kérdést előterjesztő bíróság szerint egyrészt az erre a kérdésre adott igenlő választ igazolhatja az a tény, hogy a termékeknek az irányadó ár alatti áron történő értékesítése zavart okoz az uniós piacon, és ennélfogva igazolja a kiegészítő vámok alkalmazását. A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) által elfogadott ezen értelmezés szerint nem szükséges megvizsgálni, hogy az importőr által feltüntetett CIF-importár helyes-e. A kiegészítő behozatali vámok így kizárólag az irányadó ár alapján alkalmazhatók. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy összeegyeztethető-e az ilyen megközelítés az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletnek a Bíróság által a 2001. december 13-iKloosterboer Rotterdam ítéletben (C-317/99, EU:C:2001:681) értelmezett 141. cikkének (3) bekezdésével, amely szerint a kérdéses termék irányadó árát csak a CIF-importár pontosságának az ellenőrzése céljából kell figyelembe venni.

27 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság nem zárja ki az olyan helyzetek fennállását, amelyekben a vételár alacsonyabb lehet a CIF-importárnál, vagy akár az irányadó árnál. Az érintett piac gazdasági szereplője így nehéz piaci feltételek mellett arra kényszerülhet, hogy korlátozott ideig a termékeket veszteségesen értékesítse a piaci helyzetének megőrzése érdekében. Mindazonáltal e bíróság megjegyzi, hogy különösen a kapcsolt vállalkozások esetében mesterséges ügyleteket lehetne létrehozni elsősorban a kiegészítő vámok megkerülése vagy elkerülése érdekében. Így meg kell vizsgálni az érintett behozatalt megelőző és azt követő ügyleteket, valamint ezen ügyletek gazdasági és kereskedelmi indokoltságát.

28 E tekintetben az 1484/95 rendelet 3. cikkének (2), (4) és (5) bekezdését úgy lehet értelmezni, hogy az azokban előírt ellenőrzési mechanizmus célja annak biztosítása, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok tudomást szerezzenek azokról az ügyletekről, amelyek kétségeket ébreszthetnek a feltüntetett CIF-importárak pontosságát illetően. A hatáskörrel rendelkező hatóságok feladata tehát kiegészítő ellenőrzés elvégzése, amint az a 2017. október 19-iA ítélet (C-522/16, EU:C:2017:778) alapjául szolgáló ügyben történt, a CIF-importár pontosságának ellenőrzése érdekében, amely - amint azt a Bíróság a 2001. december 13-iKloosterboer Rotterdam ítéletben (C-317/99, EU:C:2001:681) megállapította - a kiegészítő vámok meghatározásának az egyetlen lehetséges alapja.

29 Ha az érintett vállalkozás által feltüntetett CIF-importár pontatlansága e kiegészítő ellenőrzést követően nem állapítható meg, akkor az importőr által megadott árat el kell fogadni. E megoldás megfelel a jogbiztonság elvének, mivel lehetővé teszi az importőr számára, hogy a behozatal során kiszámítsa a fizetendő kiegészítő vámok összegét.

30 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni az 1484/95 rendelet 3. cikkének (2), (4) és (5) bekezdését az [egységes közös piacszervezésről szóló rendelet] 141. cikkével összefüggésben, hogy az e rendelkezésekben ismertetett ellenőrzési mechanizmus célja - az utólagos ellenőrzés esetét is ideértve - nem több, mint annak biztosítása, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok megfelelő időben tudomást szerezhessenek az egymást követő ügyletekkel kapcsolatos olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek kétségeket ébreszthetnek a feltüntetett CIF-importár valódiságát illetően, és részletesebb vizsgálatot tehetnek indokolttá?

Vagy az ezzel ellentétes álláspont helytálló, és az 1484/95 rendelet 3. cikkének (2), (4) és (5) bekezdésében ismertetett ellenőrzési mechanizmust - az utólagos ellenőrzés esetében is - úgy kell értelmezni, hogy az importőr által az [uniós] piacon a szállítmány feltüntetett CIF-importárának a fizetendő behozatali vámmal növelt összegénél alacsonyabb áron végrehajtott egy vagy több továbbértékesítés nem felel meg az előírt [uniós] piaci (értékesítési) feltételeknek, és így már önmagában ezért kiegészítő vámot kell fizetni? Jelentőséggel bír-e ez utóbbi kérdés megválaszolása szempontjából, hogy az importőr által végrehajtott továbbértékesítésre, illetve továbbértékesítésekre az alkalmazandó irányadó árnál alacsonyabb áron került sor? Jelentőséggel bír-e ezzel összefüggésben, hogy az irányadó ár a 2009. szeptember 11-ét megelőző időszakban másként lett megállapítva, mint azt követően? Jelentőséggel bír-e továbbá e kérdések megválaszolása szempontjából, hogy az uniós vevők és az importőr kapcsolt vállalkozások?

2) Amennyiben az 1) pontban foglalt kérdésekre adott válaszból az következik, hogy a veszteséges továbbértékesítés önmagában arra utal, hogy a feltüntetett CIF-importárat figyelmen kívül kell hagyni, hogyan kell meghatározni a fizetendő kiegészítő vám összegét? A vámérték meghatározásának a [Vámkódex] 29-31. cikkében szabályozott módszerei alapján kell-e megállapítani a kiegészítő vám kiszámításának alapját? Vagy kizárólag az alkalmazandó irányadó ár alapján kell megállapítani a kiegészítő vám kiszámításának alapját? Ellentétes-e az [egységes közös piacszervezésről szóló rendelet] 141. cikkének (3) bekezdésével a 2009. szeptember 11-ét megelőző időszak tekintetében az ezen időszakban megállapított irányadó ár alkalmazása?

3) Ha az 1) és 2) pontban foglalt kérdésekre adott válaszból az következik, hogy a kiegészítővám-fizetési kötelezettség szempontjából döntő jelentőséggel bír, hogy a behozott termékeket az [uniós] piacon veszteségesen értékesítették tovább, és a fizetendő kiegészítő vám összegének kiszámításához az irányadó árat kell alapul venni, összeegyeztethető-e az 1484/95 rendelet 3. cikkének (2), (4) és (5) bekezdése a 2001. december 13-iKloosterboer Rotterdam ítéletre (C-317/99, EU:C:2001:681) tekintettel az [egységes közös piacszervezésről szóló rendelet] 141. cikkével?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

31 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az a körülmény, hogy az Unióba importált árukat veszteségesen, vagyis a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importárnál alacsonyabb áron értékesítették, önmagában elegendő annak megállapításához, hogy ezen ár nem bizonyul valódinak.

32 E kérdés megválaszolása érdekében először is meg kell határozni, hogy hogyan kell értelmezni az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében előírt azon követelményt, "hogy a szállítmányt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek alátámasztják a [CIF-import]árak valódiságát".

33 E tekintetben meg kell állapítani, hogy e rendelet nem határozza meg a 3. cikkének (4) bekezdésében szereplő "értékesítési feltételek" fogalmát.

34 Márpedig mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind pedig az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést rendes körülmények között az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni (2019. október 1-jei Planet49 ítélet, C-673/17, EU:C:2019:801, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit és az általa követett célokat kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, valamint az uniós jogi rendelkezések összességét is (lásd ebben az értelemben: 2019. július 4-iBaltic Media Alliance ítélet, C-622/17, EU:C:2019:566, 63. pont; 2019. július 8-iBizottság kontra Belgium ítélet [Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése - Szélessávú hálózat], C-543/17, EU:C:2019:573, 49. pont).

35 Először is, ami az 1484/95 rendelet 3. cikke (4) bekezdése nyelvi változatainak többségében használt "értékesítési feltételek" fogalmának szó szerinti értelmezését illeti, az a tény, hogy a "feltételek" kifejezést többes számban használják, a jogalkotó azon szándékát jelzi, hogy nem csupán egy konkrét feltételre, hanem számos feltételre kívánt utalni. Ezenkívül az "értékesítés" kifejezés főszabály szerint az áruszállítmánynak az uniós piacon történő, az áruk behozatalát követő eladásának a lebonyolítására utal.

36 Egyébiránt az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése pontosítja, hogy ezek a "értékesítési feltételek" alátámaszthatják a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát. Az "alátámasztják" kifejezés használata e tekintetben azt bizonyítja, hogy az e feltételekre vonatkozó információk olyan valószínűsítő körülmények együttesét képezhetik, amelyek alátámasztják a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát.

37 E rendelkezés szövegéből tehát az következik, hogy az "értékesítési feltételek" fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely az áruk Unión belüli szabad forgalomba bocsátását követő valamennyi olyan körülményt magában foglal, amelyek alátámaszthatják vagy cáfolhatják a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát.

38 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a CIF-importár valódiságának - az áruszállítás lebonyolításának valamennyi körülményére tekintettel történő - alátámasztásának e lehetősége megfelel az 1484/95 rendelet által követett célnak, amely - amint az e rendelet 3. cikkének a harmadik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdéséből kitűnik - arra irányul, hogy eljárást vezessen be a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságának ellenőrzésére. Ezt az eljárást akkor indítják meg, ha a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár magasabb, mint a szóban forgó termék érvényes irányadó ára, amely az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően lényegében az érintett termék adott időpontban érvényes piaci átlagárának felel meg.

39 Amennyiben ugyanis a kiegészítő vámokat a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár alapján számítják ki, az importőrnek érdekében állhat, hogy a fizetendő vám összegének kijátszása vagy csökkentése érdekében magasabb CIF-importárat jelentsen be. Amint az 1484/95 rendelet 4. cikkéből kitűnik, minél magasabb a CIF-importár, annál alacsonyabb az importőr által fizetendő kiegészítő vám összege.

40 Következésképpen abban az esetben, ha a CIF-importár magasabb az alkalmazandó irányadó árnál, az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi a vámhatóságok számára, hogy az áruk szabad forgalomba bocsátását követően ellenőrizzék a CIF-importár valódiságát, megvizsgálva, hogy ezt az árat alátámasztják-e ezen áruk szállítmányának "értékesítési feltételei".

41 Harmadszor, azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe e fogalom illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy az 1484/95 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének (5) bekezdésével összefüggésben történő értelmezéséből kitűnik, hogy a vámhatóságoknak lehetőségük van arra, hogy utólagosan, vagyis az érintett áruk szabad forgalomba bocsátását követően ellenőrizzék a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát annak érdekében, hogy adott esetben olyan kiegészítő vámokat alkalmazzanak, amelyeket eredetileg azért nem alkalmaztak, mert nem a valóságnak megfelelő CIF-importárat tüntettek fel.

42 A fentiekből következik, hogy az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében szereplő "értékesítési feltételek" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az áruk Unión belüli eladásának lebonyolítására vonatkozó valamennyi olyan feltételt magában foglalja, amelyek olyan egybehangzó valószínűsítő körülmények együttesét képezhetik, amelyek lehetővé teszik a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságának alátámasztását annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e a beszedendő vámösszeg vagy annak még fennmaradó része.

43 Ezen értelmezés alapján másodszor meg kell határozni, hogy az a körülmény, hogy valamely importőr az Unióban veszteséggel, vagyis a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importárnál alacsonyabb áron értékesítette áruit, önmagában lehetővé teszi-e a vámhatóságok számára annak megállapítását, hogy ezen ár nem bizonyul valódinak, és azt, hogy kiegészítő vámokat alkalmazzon.

44 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ilyen veszteséges értékesítés, amely jellegénél fogva nem egy jövedelmező kereskedelmi gyakorlat, kétségtelenül képezhet olyan jelentős valószínűsítő körülményt, amely alapján a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importárat az importőr mesterségesen emelte fel annak érdekében, hogy megkerülje a fizetendő behozatali vámot, vagy csökkentse annak összegét, különösen, ha ismétlődően vagy hosszú időszakon keresztül történő veszteséges eladásról van szó.

45 Mindazonáltal, amint a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában megjegyezte, önmagában az a megállapítás, hogy az importőr az árukat veszteséggel értékesítette tovább az Unióban, nem teszi lehetővé a vámhatóságok számára annak automatikus megállapítását, hogy a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár nem felel meg a valóságnak.

46 Amint az a jelen ítélet 42. pontjában megállapításra került, az 1484/95 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságának vizsgálatát az áruszállítmány valamennyi értékesítési feltételére tekintettel kell elvégezni. A vámhatóságok ugyanis csak akkor tekinthetik úgy, hogy ez az ár nem felel meg a valóságnak, és állapíthatják meg a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét, ha az e feltételek összességére vonatkozó egybehangzó valószínűsítő körülmények együttesének részét képező bizonyítékok nem teszik lehetővé az e nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságának alátámasztását. Ennélfogva a vámhatóságok nem szorítkozhatnak az érintett áruk eladási árának ellenőrzésére a CIF-importárt figyelmen kívül hagyása és a kiegészítő vámok kivetése érdekében.

47 Amint a holland kormány és a Bizottság az észrevételében érvelt, egy olyan helyzetben, amelyben az Unióba árukat importáltak, majd azokat veszteségesen értékesítették, elképzelhető, hogy a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár indokolt az áruszállítmány értékesítésére vonatkozó egyéb feltételek fényében, beleértve az e feladásra vonatkozó kereskedelmi adatokat is. Így nem kizárt, hogy a szóban forgó áruk árának kedvezőtlen alakulása a piacon bizonyos körülmények között arra kötelezheti az importőrt, hogy ezen árukat egy bizonyos időszakban annál alacsonyabb áron értékesítse, mint amelyet a vámáru-nyilatkozatok tárgyát képező ügylet keretében ténylegesen megfizetett, annak érdekében, hogy e piacon megőrizze a pozícióját.

48 Ugyanakkor, amint az az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) bekezdéséből következik, az importőrnek kell bizonyítania a vámhatóságok felé, hogy a szállítmányt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek megerősítik a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát.

49 Ebből következik, amint a főtanácsnok az indítványának 43. és 45. pontjában megjegyezte, hogy abban az esetben, ha a CIF-importár alacsonyabb az alkalmazandó irányadó árnál, az importőrnek kell - többek között az érintett áruk esetleges veszteséges eladásával kapcsolatos körülményekre, valamint az említett áruk importőre és azok uniós piacon található beszerzői közötti esetleges kapcsolatokra vonatkozó valamennyi, e tekintetben szükséges információt és magyarázatot előadva - bizonyítania, hogy az érintett szállítmány értékesítési feltételei alátámasztják az általa bejelentett CIF-importár valódiságát.

50 Ha az importőr, miután módjában állt bizonyítani, hogy ezek az értékesítési feltételek alátámasztják a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát, nem nyújtott be olyan bizonyítékokat vagy információkat, amelyek lehetővé tennék ezen ár valódiságának megállapítását, az 1484/95 rendelet 3. cikkének (5) bekezdéséből következően a vámhatóságok a Vámkódex 220. cikkének megfelelően beszedik a fizetendő kiegészítő vámokat.

51 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1484/95 rendelet 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy az Unióba importált árukat veszteségesen, vagyis a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importárnál alacsonyabb áron értékesítették, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a CIF-importár nem bizonyul valódinak, ha az importőr bizonyítja, hogy az említett áruk szállításának lebonyolítására vonatkozó valamennyi feltétel alátámasztja ezen ár valódiságát.

A második kérdésről

52 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a vámhatóságoknak milyen módszert kell alkalmazniuk az esetlegesen fizetendő kiegészítő vámok megállapításához, ha az importőr a jelen ítélet 48-50. pontjában szereplő megfontolásoknak megfelelően nem bizonyítja a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát.

53 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az 1484/95 rendelet 3. cikkének (5) bekezdését és 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a kiegészítő vámokat az irányadó ár alapján kell kiszámítani abban az esetben, ha az importőrnek nem állt módjában bizonyítani a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát.

54 Előzetesen meg kell állapítani, hogy bár a Bíróság a 2001. december 13-iKloosterboer Rotterdam ítéletben (C-317/99, EU:C:2001:681, 30. pont), amelyre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik, megállapította, hogy CIF-importár fennállása esetén minden esetben ez utóbbi ár az, amelynek a kiegészítő vám megállapításának alapjául kell szolgálnia, ezen ítélet az 1484/95 rendelet 3. cikke korábbi változatának érvényességére vonatkozott, amely előírta, hogy e vámot csak akkor állapítják meg a CIF-importvám alapján, ha az importőr ezt kéri. Ellenben a Bíróság ebben az ítéletben nem vizsgálta azt a kérdést, hogy hogyan kell kiszámítani a kiegészítő behozatali vámokat abban az esetben, ha nem bizonyították a CIF-importár valódiságát.

55 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1484/95 rendelet 3. cikkének megfelelően megállapított kiegészítő behozatali vámokat a Vámkódex 4. cikkének 10. pontja értelmében vett "közös agrárpolitika [...] alapján bevezetett importterhek[nek]" és vámtartozásnak kell tekinteni (lásd analógia útján: 2017. október 19-iA ítélet, C-522/16, EU:C:2017:778, 39. és 57. pont).

56 Ebben az összefüggésben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását (2010. július 15-iGaston Schul ítélet, C-354/09, EU:C:2010:439, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a vámhatóságok a kiegészítő behozatali vámok kiszámítása érdekében nem támaszkodhatnak olyan árra, amely nem bizonyul valódinak.

57 Ebből következik, hogy olyan helyzetben, amelyben az importőr által bejelentett CIF-importár valódisága nem bizonyított, a vámhatóságoknak figyelmen kívül kell hagyniuk ezt az árat. Ilyen helyzetben a fizetendő kiegészítő vám összegének kiszámítása érdekében a Vámkódexnek az áruk vámértéke meghatározásának módszereire vonatkozó általános rendelkezéseit, különösen az e kódex 29. cikkében előírt módszereket kell alkalmazni.

58 Márpedig, amint a főtanácsnok az indítványának 51-53. pontjában lényegében rámutatott, amennyiben a vámérték az említett 29. cikk alapján nem határozható meg, a vámhatóságok ezen áruk vámértéke meghatározásának a Vámkódex 30. és 31. cikkében előírt másodlagos módszereihez folyamodhatnak, különösen figyelembe véve az Unióba irányuló exportra eladott és az értékelendő árukkal azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áruk eladási árát (lásd analógia útján: 2016. június 16-iEURO 2004. Hungary ítélet, C-291/15, EU:C:2016:455, 33. és 35. pont).

59 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1484/95 rendelet 3. cikkének (5) bekezdését és 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az importőrnek nem állt módjában bizonyítani a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát, a vámhatóságoknak a kiegészítő vámok alkalmazása során figyelmen kívül kell hagyniuk ezt az árat, és a Vámkódex 29-31. cikkében előírt, az importált áruk vámértékének meghatározására szolgáló módszereket kell alkalmazniuk.

A harmadik kérdésről

60 Az első és a második kérdésre adott válaszra tekintettel a harmadik kérdése nem szükséges válaszolni.

A költségekről

61 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2010. március 24-i 248/2010/EU bizottsági rendelettel módosított, a baromfihús- és tojáságazatra, valamint a tojásalbuminra vonatkozó kiegészítőimportvám-rendszer végrehajtására és a kiegészítő importvám megállapítására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint a 163/67/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1995. június 28-i 1484/95/EK bizottsági rendelet 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy az Unióba importált árukat veszteségesen, vagyis a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importárnál alacsonyabb áron értékesítették, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy CIF-importár nem bizonyul valódinak, ha az importőr bizonyítja, hogy az említett áruk szállításának lebonyolítására vonatkozó valamennyi feltétel alátámasztja ezen ár valódiságát.

2) A 248/2010 rendelettel módosított 1484/95 rendelet 3. cikkének (5) bekezdését és 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az importőrnek nem állt módjában bizonyítani a vámáru-nyilatkozatban szereplő CIF-importár valódiságát, a vámhatóságoknak a kiegészítő vámok alkalmazása során figyelmen kívül kell hagyniuk ezt az árat, és az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 29-31. cikkében előírt, az importált áruk vámértékének meghatározására szolgáló módszereket kell alkalmazniuk.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.