1/2013. (II. 28.) Polgári jogegységi határozat

az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított per tárgya értékének meghatározása tárgyában

A Kúria Polgári Kollégiumának összevont Polgári-Gazdasági Jogegységi Tanácsa, a Kúria Polgári Kollégiumának Kollégiumvezetője által a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 34. § (1) bekezdése és 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján előterjesztett jogegységi indítvány folytán indult jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított per tárgya a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása. A peres eljárás illetékét ezért a meg nem határozható pertárgyérték alapul vételével kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy a felperesnek a keresetlevélben az állított vagyoncsökkenés mértékét meg kell jelölnie, és azt a bíróságnak ítéletében összegszerűen meg kell határoznia.

Indokolás:

I. A Kúria Polgári Kollégiumának Kollégiumvezetője a kialakult eltérő joggyakorlat miatt jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta abban a kérdésben, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított per tárgyának értéke a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 24. §-a alapján meghatározható-e, és ehhez képest a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indult perben az illeték alapját az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (1)-(2) bekezdése, vagy az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése alapján kell-e megállapítani.

A kérdésben eddig meghozott jogerős bírósági határozatokban elfoglalt egyik álláspont szerint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján indított perben a pertárgy értéke meghatározható a Pp. 24. §-a alapján, mert a társasági vagyon mértékének a csökkenését a megállapítási keresetben fel kell tüntetni. A pertárgy értéke - és ebből következően a lerovandó illeték összege is - ehhez igazodik. (Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.249/2010/4, Gfv.IX.30.432/2010/4.; Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.249/2010/2; Pécsi Ítélőtábla Gf.II.30.266/2009/7, Gf.II.30.221/2010/4, Gf.IV.30.140/2012/2; Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.498/2010/5)

A másik álláspont szerint a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított perekben a per tárgyának értéke a Pp. 24. §-a alapján nem határozható meg, ezért az illetékfizetési kötelezettség alapját az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése szerint kell megállapítani. A Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett kereset ugyanis nem összegszerű marasztalásra irányul, annak ellenére, hogy a vezető tisztségviselő magatartása következtében a gazdasági társaságnál beállt vagyoncsökkenés mértékét meg kell határozni. A bíróság az ilyen kereset alapján indult perben a későbbi esetleges marasztalást jogalapjában és legmagasabb összegében eldöntő előkérdésről határoz. A Cstv. rendelkezései értelmében ugyanis külön perben történik a felelősség megállapítása és a felelős marasztalása. A hitelező csak a felszámolási eljárás jogerős befejezését követően indíthat marasztalás iránti pert, ezért az eljárási költségek ilyen módon történő megtöbbszörözése a felekre nézve is rendkívül méltánytalan, az sem a Pp. 24. §-ából, sem az Itv. rendelkezéseiből nem vezethető le. (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.361/2010/3, Kúria Gfv.X.30.047/2012/7; Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.182/2011/2, Gf.III.30.011/2010/4, Pf.II.20.390/2011/3, Pf.II.20.458/2011/8; Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.290/2009/4, 16.Gf.40.558/2011/4; Győri Ítélőtábla Gf.II.20.011/2010/17.)

Az indítványozó javasolta olyan döntés meghozatalát, mely szerint a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perek esetén a pertárgy értéke nem határozható meg.

Tartalmát tekintve az e perben hozható, a keresetnek helytadó ítélet a közbenső ítélettel rokon: a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indítható peres eljárásban a bíróság eldönti a vezető tisztségviselő felelősségének kérdését, míg a Cstv. 33/A. §-ának (6) bekezdése alapján indítható perben ezen ítéleti megállapítás alapján dönt az összegszerű marasztalás kérdésében.

A perindítás ilyen módon történt szabályozásának célja a hitelezői igények érvényesítésének megkönnyítése, azáltal, hogy a felelősség megállapítására már a felszámolás befejezése előtt lehetőség nyíljon. E céllal ellentétes lenne, ha mind a megállapítási, mind a marasztalási perben a vezető tisztségviselő felelőssége alapján fennálló teljes követelés alapul vételével meg kellene fizetni az illetéket. Az ilyen tartalmú értelmezés ellentétes lenne az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési alapelvekkel is.

II. A Legfőbb Ügyész álláspontja szerint a vezető tisztségviselő felelőssége megállapítása tényének nincs pénzben kifejezhető értéke és a felelősség megállapítása nem eredményezi vagyoni értékkel rendelkező jog létrejöttét sem. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján indított per tárgyának emiatt nincs a Pp. 24. § (1) bekezdése szerinti értelemben vett értéke, a polgári eljárási illeték alapját az Itv. 39. § (3) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani.

III. A/

Az indítványban feltett kérdés megválaszolásához a jogegységi tanács megvizsgálta a Cstv. 33/A. §-ában szabályozott jogintézmény lényeges jellemzőit.

A Cstv. 33/A. §-át - 2006. július 1-jei hatállyal - a 2006. évi VI. törvény 14. §-a iktatta be azzal, hogy annak szabályait a hatályba lépését követően indult ügyekben kell alkalmazni. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése eredeti szövegének első mondata szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. § (1) bekezdés] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el (ideértve a környezeti terhek rendezését is), és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent.

A Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdését - 2009. szeptember 1-jei hatállyal - a 2009. évi LI. törvény 19. §-a módosította azzal, hogy a módosított rendelkezéseket a hatályba lépését követően kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése módosított szövegének első mondata szerint a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. § (1) bekezdés] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését.

A Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdését legutóbb - 2012. március 1-jei hatállyal - a 2011. évi CXCVII. törvény 35. §-a módosította, de ez a módosítás az első mondatban foglalt rendelkezéseket nem érintette, így a hatályos szöveg megegyezik a 2009. évi LI. törvény 19. §-ával módosított szöveg első mondatával.

A jogegységi tanácsnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján indított megállapítási perekben a hatályos törvény rendelkezései szerint meg kell-e határozni, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona milyen összeggel csökkent a vezető tisztségviselők jogellenes magatartása következtében.

A 2009. szeptember 1-ig hatályos rendelkezések alapján egyértelmű volt, hogy a megállapítási perben meg kellett határozni azt az összeget, amelynek a megfizetésére a bíróság a marasztalási perben kötelezhette a vezető tisztségviselőket.

2009. szeptember 1. óta jelenleg is hatályban lévő szöveg nyelvtani értelmezésével arra a következtésre lehet jutni, hogy a bíróságnak a megállapítási perben csak az első fordulat megvalósulása esetén kell a vagyon csökkenésének tényét megállapítania, a másik kettőnél látszólag teljesen más szempontokat kell figyelembe vennie.

Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a Cstv. 33/A. §-ának a 2009. évi módosítása bevezette a vagyoni biztosíték alkalmazását, mely a 2009. évi módosítást követően az (1) bekezdésben, 2012. március 1-től a (2) bekezdésben szerepel. E szerint a felperes vagyoni biztosítékot kérhet a keresetben "a hitelezők követelésének kielégítése céljából". E rendelkezés, valamint a Cstv. 63. § (3) bekezdésének, illetve 2012. március 1-től a Cstv. 33/A. § (5)-(6) bekezdéseinek az együttes értelmezésével - mely szerint a bíróság a hitelezői követelések "arányos kielégítéséről rendelkezik" - okszerűen az a következtetés vonható le, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per ugyan valóban csak a felelősség megállapításáról rendelkezik, ennek ellenére a felperesnek a keresetben változatlanul mindhárom törvényi tényállás esetében meg kell jelölnie azt az összeget, amelyre vonatkozóan a vezető tisztségviselő felelősségének a fennállását állítja, és erről a bíróságnak az ítéletében rendelkeznie kell.

Az első fordulat esetén azt az összeget kell megjelölni, amellyel a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása miatt az adós vagyona csökkent; a második fordulat esetében azt, amelyért a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása miatt az adós gazdálkodó szervezet nem tud helytállni a hitelezők felé; a harmadik fordulatra alapított kereset esetén pedig azt az összeget, amelyre nézve a vezető tisztségviselő felelőssége azért áll fenn, mert a környezeti terhek nem szüntethetők meg a felszámolási eljárás során az adós vagyonából.

Az összeg keresetben való meghatározásának jelentősége van a vagyoni biztosíték mértéke megállapításánál is, mivel a marasztalási per befejezését követően 2012. március 1-jét megelőzően a Cstv. 33/A. § (4) bekezdése, ezt követően pedig az (5) bekezdése alapján a vagyoni biztosítékot kell a hitelezők között a marasztalási ítéletben foglaltaknak megfelelően - követelésarányosan - szétosztani.

Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a Cstv. 33/A. §-ára alapított megállapítási perekben - függetlenül attól, hogy azok mikor indultak - a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása következtében a gazdálkodó szervezetnél bekövetkezett vagyon csökkenésének mértékét a bíróságnak ítéletében meg kell állapítania, és ehhez igazodik a vagyoni biztosíték mértéke is.

B/

A jogegységi indítványban feltett kérdés arra vonatkozik, hogy ha a felperesnek a keresetlevélben meg kell jelölnie, illetve a bíróságnak meg kell állapítania ítéletében, hogy a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása következtében a gazdálkodó szervezetnél milyen összegű volt a vagyoncsökkenés mértéke, és ebből következően a vezető tisztségviselő mely összeghatárig marasztalható, akkor hogyan kell meghatározni a pertárgy értékét, és ehhez képest az illeték alapját.

A Pp. 24. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó.

A jogegységi tanács álláspontja szerint a Cstv. 33/A. §-a alapján kialakított speciális, ún. kétlépcsős szabályozás azt biztosítja, hogy az első perben megállapításra kerüljön a vezető tisztségviselők felelőssége és annak mértéke, s e per során a vagyoni biztosíték nyújtásával az esetlegesen később megindítandó marasztalási per kielégítési alapja is biztosítottá váljon. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása alapján azonban végleges marasztalására csak akkor kerülhet sor, ha fedezet hiányában az adós vagyonából valóban nem történik meg a hitelezői igények kielégítése. A vezető tisztségviselőkkel szemben tehát csak a felszámolási eljárás befejezése után lehet marasztalás iránti igényt érvényesíteni.

Meghatározó jelentősége van annak, hogy a megállapítási per előfeltétele a későbbi marasztalási per megindításának, a felperesek személye azonban nem feltétlenül azonos a két perben. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése bármelyik hitelező, illetve az adós nevében a felszámoló számára is lehetővé teszi a megállapítási per megindítását. A felszámolási eljárás befejezése után megindítható marasztalási pert nem ugyanaz a személyi kör kezdeményezheti felperesként. A felszámoló (ebben a minőségében) marasztalási keresetet már nem nyújthat be, felszámolói státusa a felszámolási eljárás jogerős befejezésével megszűnik, az adós pedig jogutód nélkül megszüntetésre kerül. Ezzel szemben a felszámolási eljárás során az adós vagyonából teljes kielégítéshez nem jutott bármelyik hitelező is benyújthat keresetet a vezető tisztségviselő marasztalása iránt, nemcsak az, aki korábban a megállapítási pert kezdeményezte.

A megállapítási perben pernyertes felperes hitelező, kizárólag a megállapítási perben hozott ítélet birtokában nem jogosult a vezető tisztségviselőkkel szemben a saját követelése teljesítését kérni, a felszámoló pedig pernyertessége esetén sem tudja ily módon elérni, hogy a vezető tisztségviselők a felszámolási vagyonba befizessék a megállapított összeget. A felelősséget megállapító ítélet csak azt a jogot biztosítja valamennyi hitelező számára, hogy a felszámolási eljárás befejezése után marasztalási keresetet nyújtson be a vezető tisztségviselőkkel szemben, a ki nem elégített követelése összegének erejéig. Ennek során azonban a hitelezők a marasztalás iránti perben értelemszerűen nem a teljes vagyoncsökkenés összegére vonatkozó igényt, hanem csak a saját, ki nem elégített hitelezői igényükkel megegyező összegű követelést érvényesíthetnek.

Mindezek alapján a jogegységi tanács arra a jogi következtetésre jutott, hogy a megállapítási keresetben megjelölt vagyoncsökkenést nem lehet a Pp. 24. §-ának (1) bekezdése alapján a keresettel érvényesített követelés értékének tekinteni. A megállapítási perben a pertárgy értéke nem határozható meg, ezért az illetéket az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése szerint kell kiszámítani és megfizetni.

IV. A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 25. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és a határozatát a Bszi. 42. §-ának (1) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2013. január 21.

Dr. Török Judit s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Csőke Andrea s. k.,

előadó bíró

Tamáné dr. Nagy Erzsébet s. k.,

bíró

Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s. k.,

bíró

Dr. Farkas Attila s. k.,

bíró