Öröklési jog - Hagyatéki eljárás, Úmjs. 5. (HVG-ORAC, 392 B/5 oldal, 2014)

Kiadással kapcsolatos információk

© Dr. Anka Tibor, 2014

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014

Kézirat lezárás: 2014. június 1.

Szerkesztő-lektor: Sáriné dr. Simkó Ágnes

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet,

illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 236 8

ISSN 2064-7514

Budapest, 2014

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Köszönetet mondok

Dr. Ankáné dr. Augusztin Évának azért, hogy a hagyatéki eljárásra vonatkozó közjegyzői gyakorlat megismertetésével és tanácsaival, valamint felbecsülhetetlen értékű kritikával segítette a munkámat.

Dr. Csűri Évának az "Értékpapírok és társasági részesedések a házassági vagyonjogban"; "A társasági részesedések a házassági vagyonjogban" és a "Vagyoni értékű jogok és a gazdasági jog egyes kérdései a házassági vagyonjogban" című munkáiért,

Dr. Kurucz Mihálynak a "Magyar ingatlan-nyilvántartási jog a bizalomvédelmi joghatások tükrében" című munkájáért,

Dr. Gellért Györgynek és Dr. Hegyháti Istvánnak "A hagyatéki eljárás" című alapvető alkotásukért,

Sáriné dr. Simkó Ágnesnek a gondos szerkesztői munkájáért,

a HVG-ORAC Kiadónak a türelméért.

Mindezek nélkül ez a könyv nem lenne, vagy - ha ez egyáltalán lehetséges - akkor színvonalában önmagát is alulmúlná.

Cegléd, 2014. június 1.

Anka Tibor

Rövidítések jegyzéke

Be. - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény

BH - Bírósági Határozatok

Btk. - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény

Bszi. - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény

Ctv. - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

Csjt. - a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény

Csődtv. - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény

díjrendelet - a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet

EBH - Elvi Bírósági Határozat

földforgalmi törvény - a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény ( a továbbiakban: földforgalmi törvény)

földforgalmi végrehajtási törvény - a 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: földforgalmi végrehajtási törvény) a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról

Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

Gyer. - a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet

Gyvtv. - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvtv.)

hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyv - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény

He. - a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet

Hetv. - a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény

Hetvn. - a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Hetvn.)

Inytv. - az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény

Inytv.vhr. - az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv.vhr.)

Itv. - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény

Ket. - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény

KGD - Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár

Kjnp. - az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.)

Kjtv. - a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.)

Kttv. - a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény

Ltv. - a polgárok személyi adatainak és lakcímének adatait tartalmazó nyilvántartásról szóló 1992. évi LXVI. törvény

Nmjtvr. - a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet

PK - a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfoglalása

Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Pp. - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

Ppék. - a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában

Ptké. - a 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről

régi Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)

régi Ptké. - a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: régi Ptké.)

Sztv. - a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény

Tft. - a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.)

Tpt. - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény

Vht. - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

I. FEJEZET - Alapvető rendelkezések

A törvény célja

A 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy az ember halálával bekövetkező hagyatékátszállást - az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek a megállapításával - biztosítsa.

Egy törvénynek soha nincsen célja, az a jogalkotói akarat kifejeződése. Célja mindig a jogalkotónak van, amely eléréséért a jogszabályt alkotja. A jogalkotó célja tehát a Hetv.-vel, hogy a hagyatéki eljárás az ember halálával a vagyonában bekövetkező jogutódlást a halál mint jogi tény folytán jogutóddá váló személyeknek és a halál folytán bekövetkezett jogutódlásra vonatkozó jogcímüknek a megállapításával, a jogutódokra átszálló hagyatéki vagyon tárgyainak, vagyoni részének, vagyoni hányadának a megállapításával biztosítsa.

A hagyaték az örökhagyót a halálakor megillető vagyon. A vagyon az örökhagyó személyéhez kapcsolódó jogok, dolgok, követelések, kötelezettségek összessége. A hagyaték nem azonos az örökösre átszálló hagyatékkal. Ugyanis az örökhagyó hagyatékához olyan jogok, dolgok, követelések, kötelezettségek is tartoznak, melyek a halál folytán a jogutódra nem szállnak át. Vagy azért, mert a halál folytán eleve elenyésznek, fogalmilag kizárt a jogutódlás (egyes, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak nem szállnak át senkire sem, mert a halál pillanatában az örökhagyót még megilletik, de egyben a halál pillanatával meg is szűnnek), vagy azért, mert bár a vagyon átszáll a jogutódra, a jogutód azonban nem örökös, a hagyatékban lévő kötelezettségekért nem felel, a hagyaték adott vagyontárgya, az egész hagyaték, a hagyaték egy része, vagy a hagyaték vagyoni hányada tekintetében csupán jogokat szerez, őt kötelezettségek nem terhelik, mert a jogutód dologi hagyományos vagy halál esetére megajándékozott, avagy szerződéses örökös, ez utóbbi az örökhagyó tartozásaiért eleve nem felel, a kötelesrészigényekért a régi Ptk. szerint egyáltalán nem, a Ptk. szerint pedig a 7:80. § (4) bekezdésében foglaltakat meghaladóan nem felel (BDT 2007.1581.; BH 1988.401.; BH 1981.407.; BH 1980.286.).

Az örökösre a jogok, dolgok, követelések teljes egészükben átszállnak. Átszállnak az örökhagyó kötelezettségei, tartozásai is, de míg a jogok, dolgok, követelések teljes egészükben megilletik, addig formailag a kötelezettségek is terhelik ugyan az örököst, ám a felelőssége az örökhagyónak az egyébként rá egészükben átszállt kötelezettségeiért a hagyatékkal cum viribus vagy értéke erejéig pro viribus jelleggel korlátozott. Az örökléssel az a sajátos eset áll elő, hogy a kötelezettségek teljes egészében átszállnak ugyan, de ettől elválik a kötelezettségekért való felelősség terjedelme. Ezért nevezzük hagyatéknak az örökhagyót a halálakor megillető valamennyi jogot és kötelezettséget, míg örökségnek csak azt, amely ebből az örökösre "mint egész" (jogok a kötelezettségekkel együtt) átszáll.

Nem nevezzük örökségnek - a szerződéses öröklés kivételével - azt a vagyonátszállást, amely a kötelezettségek átszállásával nem jár, ez halál esetére szóló ajándék vagy dologi hagyomány. (A dologi hagyomány nem azért dologi hagyomány, mert a tárgya valamely dolog, hanem azért, mert a hagyomány tárgyát dologi hatállyal közvetlenül az örökhagyótól szerzi meg a hagyományos. Akkor is, ha a dologi hagyomány abból áll, hogy az örökhagyó a dologi hagyományossal szemben fennálló valamely követelését, a dologi hagyományos tartozását engedi el. A hagyomány tárgyára a dologi hagyományosnak dologi jogi igénye van, míg a kötelmi hagyományosnak csak kötelmi igénye keletkezik valamely vagyoni szolgáltatásra, teljesítésre. Ő nem is az örökhagyótól szerez, nem az örökhagyó jogutóda, még akkor sem, ha a kötelmi hagyomány tárgya a hagyatékban meglévő valamely dolog vagy a hagyatékhoz tartozó valamely követelés elengedése, mert a kötelmi hagyomány esetén a hagyományosnak csak az örökössel szemben keletkezik igénye arra, hogy adja ki azt a dolgot, amelyre kötelmi hagyományosként igénye van, engedje el azt a követelést, amelynek elengedését az örökhagyó kötelmi hagyományként rendelte. Kötelmi hagyomány esetén az örökhagyó nem közvetlenül juttat a hagyományosnak, hanem a hagyománnyal terheltet - többnyire az örököst - terheli azzal a kötelezettséggel, hogy a hagyatékhoz tartozó, az örökös által öröklés jogcímén megszerzett vagyontárgy tulajdonjogát ruházza át a hagyományosra, vagy a megörökölt követelést a hagyományosnak engedje el. A kötelmi hagyományos jogelőde tehát a hagyománnyal terhelt és nem az örökhagyó.)

A Polgári Törvénykönyvnek az a mondata tehát, hogy az ember halálával a hagyatéka mint egész száll át az örökösre, több finomítást is igényel. Az örökhagyó halálával a hagyatéka mint egész száll át az örökösre, de nem az egész hagyaték száll át az örökösre. A hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyak, vagyonrész, vagyoni hányad pedig átszáll ugyan, de nem az örökösre, vagyis csupán a jogok, az aktívumok szállnak át, a passzívumok viszont nem.

Az örökhagyót a tárgyhavi társadalombiztosítási nyugellátás megilleti, ha a hónap első napját megérte, az örökhagyó részére ki nem fizetett "utolsó havi nyugdíj" mint követelés polgári jogi értelemben az örökhagyó hagyatékát képezi, és mint hagyatéki vagyontárgynak a halállal az örökösre kellene átszállnia. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83. § (2) bekezdése szerint azonban a jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel. Az örököst tehát csak a sorrendben öt megelőzők hiányában, és nem is a nyugdíj iránti követelés mint hagyatéki vagyon örököseként, hanem mint "felvételre jogosultat" illeti meg az utolsó havi nyugdíj.

A "felvétel" határideje házastársi, gyermeki, unokai, szülői, nagyszülői, testvéri minőségben a jogosult (az örökhagyó) halálától számított, örökösi minőségben azonban a "hagyatéki végzés" (nyilván helyesen öröklési bizonyítvány vagy hagyatékátadó végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy év. Az örökösre vonatkozó szabály az oka annak a töretlen, a közjegyzők és a nyugdíjfolyósító által is követett gyakorlatnak, hogy hagyatéki eljárás esetén a hagyatéki leltárban és a hagyatékátadó végzésben is az örökösnek öröklés jogcímén átadandó és a végzésben ezen a jogcímen átadott hagyatéki vagyonként szerepel az utolsó havi nyugdíj, arról egyezségekkel az örökösök a hagyatéki eljárásban ugyanúgy rendelkeznek, mint bármely más hagyatéki vagyontárgyról, noha az hagyaték ugyan, de az örököst sem öröklés jogcímén, hanem "felvételre" jogosultként illeti meg.

(A végintézkedések is gyakorta neveznek örököst az esetleges kifizetetlen nyugellátásra. Az tehát a köztudatban is mint az örököst megillető örökhagyói hagyatéki követelés szerepel, noha az örökös azt csak akkor veheti fel - akár van végintézkedés, akár nincs -, ha nincs az örökhagyóval közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő, testvér, mert egyébként a kifizetetlen nyugdíj őket, és nem az örököst illeti meg.)