1390/B/1995. AB végzés
az egészségügyról szóló indítványok tárgyában
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság az indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó beadványában az alábbi jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte:
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 1-32. §-a, 33-34. §-a, 35-91. §-a, 33-34. §-a,
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet egésze és 19. §-a,
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet egésze és 45. § (2) bekezdése, 46. § (3)-(4) bekezdése, 48. §-a 52. § (2) bekezdése, 55-57. §-a,
- az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 11/1972. (VI. 30.) EüM rendelet,
- az egészségügyi intézetekben ápolt és gondozott egyes betegek gyógyító célú foglalkoztatásáról szóló 9/1984. (VIII. 22.) EüM rendelet,
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról szóló 5/1984. (V. 27.) EüM rendelet,
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a szerv, szövet kivételére és átültetésére vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 18/1972. (XI. 4.) EüM rendelet 1-15. §-a,
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet,
- az elmeosztályon (alkohológiai osztályon) elhelyezés törvényességének ellenőrzéséről, valamint az alkoholista, illetőleg a kábítószer-élvező személy gyermeke tartásának biztosításáról szóló 6/1972. (XI. 23.) IM rendelet.
Indítványában az emberi méltósághoz való alapvető jog (Alkotmány 54. § (1) bek.) és a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való alapvető [Alkotmány 55. § (1) bek.] sérelmét állította. Hivatkozott az Alkotmány 70/A. § (1)-(3) bekezdésére, 70/B. §-ára, az 59. § (1) bekezdésére és a 60. § (1) bekezdésére is.
2. Az Alkotmánybíróság a fenti jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványtól elkülönítette és külön eljárásban, nem ebben a határozatban bírálja el azt az indítványt, amely az alábbi jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányul:
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 33-34. §-a,
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 19. §-a,
- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 45. § (2) bekezdése, 46. § (3)-(4) bekezdése, 48. §-a 52. § (2) bekezdése, 55-57. §-a.
3. Az indítvány érdemi eljárásra alkalmatlan.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993. 910.).
Az indítványozó az egészségügyre vonatkozó kilenc jogszabály valamennyi rendelkezését teljes egészében és általánosságban támadja. A jogszabályok az egészségüggyel kapcsolatos egyes jogviszonyokat számos szakaszban, ezen belül is több bekezdésben szabályozzák. Az egyes bekezdések maguk is számos rendelkezést tartalmaznak. A rendelkezések nagyobb része az indítványban felhívott alkotmánybeli szabályokkal kapcsolatba sem hozható. Az indítványozó beadványai nem tartalmaznak olyan határozott kérelmet, mint amilyet az Abtv. 22. § (2) bekezdése kötelezően előír, ezért azok nem felelnek meg az érdemi eljárásra alkalmas indítványokkal szemben támasztott követelményeknek (32/B/1995. AB végzés, ABK 1995. december, 542.).
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 1996. március 12.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró