9/1984. (VIII. 22.) EüM rendelet

az egészségügyi intézetekben ápolt és gondozott egyes betegek gyógyító célú foglalkoztatásáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel, a mukaügyi miniszterrel, a belügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:[1]

1. § Az ideg- és elmegyógyászati intézetekben, a gyógyító-megelőző intézmények ideg-, elme-, alkoholosztályain (részlegein) ápolt (a továbbiakban: ápolt) és az ilyen gondozókban gondozott, továbbá a rehabilitációs intézetekben elhelyezett (a továbbiakban együtt: gondozott) ideg-, elme- és alkoholbetegek gyógyító célú foglalkoztatásáról szóló szabályzatot a rendelet mellékleteként kiadom. A mellékletet a Szociális- és Egészségügyi Közlöny közli.

2. § (1) Az 1. §-ban meghatározott intézetben (a továbbiakban: intézet) ápolt és gondozott beteg gyógyító célú foglalkoztatásáról az intézet keretében szervezett rehabilitációs foglalkoztató (a továbbiakban: foglalkoztató) gondoskodik. A foglalkoztatás a foglalkoztatóval létesített munkaviszony (bedolgozói munkaviszony) keretében is történhet. Magánszemély - kivéve a családi ápolást - az ápolt, illetőleg a gondozott e rendeletben meghatározott gyógyító célú foglalkoztatásával nem foglalkozhat.

(2) A foglalkoztatót a fenntartó intézet vezetője képviseli.

3. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg az elmeosztályon ápoltak és az idegbeteg-gondozó intézet által gondozottak gyógyító célú foglalkoztatásáról szóló 2/1977. (II. 27.) EüM rendelet hatályát veszti.

Melléklet a 9/1984. (VIII. 22.) EüM rendelethez[2]

Szabályzat

az egészségügyi intézetekben ápolt és gondozott egyes betegek gyógyító célú foglalkoztatásáról

A korszerű ideg- és elmegyógyászatban, valamint az alkoholbetegek gyógykezelésében a gyógyító célú (rehabilitációs) foglalkoztatás (a továbbiakban: foglalkoztatás) a gyógykezelés szerves része, és annak nélkülözhetetlen módszere.

Alkalmazása elősegíti a betegek gyógyulását, állapotuk javulását és a társadalomba történő beilleszkedést. A foglalkoztatás szervezett formában történő kiterjesztése érdekében az ideg- és elmebetegek, valamint az alkoholisták foglalkoztatásának szervezeti és működési szabályait a következőkben állapítom meg:

Általános rendelkezések

1. § (1) A foglalkoztatásba az a beteg vonható be, akinek az egészségi állapota azt lehetővé teszi és akinek gyógyulását, állapotának javulását a foglalkoztatás elősegíti. A foglalkoztatáshoz meghatározott (védett) munkahelyi körülmény és szakorvosi ellenőrzés szükséges.

(2) Az ápolt, illetőleg a gondozott foglalkoztatását az osztályvezető főorvos vagy a gondozó vezető főorvosa kezdeményezi.

(3) Az ápolt és gondozott foglalkoztatása - állapotától és korától függően - folyamatos, vagy időszakos, a tevékenységi körre előírt törvényes vagy annál rövidebb munkaidejű. Az ápolt és gondozott túlmunkát nem végezhet.

(4) Az ápolt függetlenül attól, hogy táppénzben vagy más ellátásban részesül-e, valamint a táppénzben részesülő gondozott foglalkoztatása rehabilitációs foglalkoztató keretében történhet. A táppénzben nem részesülő gondozottal (a továbbiakban: nem táppénzes gondozott) a szabályzat 2. § szerint szervezett foglalkoztató munkaviszonyt vagy bedolgozói munkaviszonyt is létesíthet.

(5) A foglalkoztatás keretében végzett munkáért az ápolt és a táppénzes gondozott munkaterápiás jutalmat, a nem táppénzes - a foglalkoztatóval munkaviszonyban, illetőleg bedolgozói munkaviszonyban álló - gondozott munkabért kap.

2. § (1) Az ápolt és gondozott foglalkoztatására rehabilitációs foglalkoztatót létesíthet a 9/1984. (VIII. 22.) EüM rendelet 1. §-ában meghatározott fenntartó intézet, amennyiben az intézet az állami költségvetési szervek gazdálkodásáról szóló 19/1980. (IX. 27.) PM rendelet 3. §-a szerint önálló költségvetési szervnek minősül.

(2) Foglalkoztató akkor létesíthető, ha a foglalkoztatásra alkalmas ápoltak, illetőleg gondozottak száma éves szinten az 50 főt meghaladja és a rendszeres foglalkoztatás eszközei, valamint feltételei biztosítottak.

(3) A foglalkoztató létesítését - a személyi és tárgyi feltételek fennállása esetén - az intézetet fenntartó tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének vezetője, a Népjóléti Minisztérium közvetlen felügyelete alatt álló intézetek vonatkozásában pedig a Népjóléti Minisztérium (a továbbiakban együtt: a felügyeleti szerv) hagyja jóvá. A foglalkoztató szervezésére és működésére az 1. függelékben foglaltak az irányadók.[3]

(4) Ha a foglalkoztató létesítése nem lehetséges, illetőleg a szabályzat 3. §-ában foglalt feltételek nem állnak fenn, az ápoltak és a gondozottak foglalkoztatásáról az intézet keretében kell - az 1. függelék I. részének 2. és 3. pontjában foglaltak figyelembevételével - gondoskodni.

(5) A foglalkoztató csak olyan munkát vállalhat és végeztethet, amely a foglalkoztatót vezető orvos véleménye szerint az ápoltak és gondozottak állapotának megfelel.

(6) Az ápoltak, illetőleg gondozottak egészségügyi ellátásáról és folyamatos ellenőrzéséről az intézet köteles gondoskodni.

3. § (1) A foglalkoztató feladata, hogy az ápoltak és gondozottak részére, az állapotuknak megfelelő rendszeres foglalkoztatást biztosítson.

(2) A foglalkoztató keretében mindazok a munkák végezhetők, amelyeket a szakellátási követelmények és a foglalkoztató gazdasági keretei, felszereltsége, helyi adottságai megengednek.

(3) A foglalkoztatáshoz szükséges munkát gazdálkodó szervekkel, elsősorban vállalatokkal kötött bérmunka szervezése útján kell biztosítani. A bérmunkák körén kívül a foglalkoztató szolgáltatói tevékenységet vagy olyan termékek előállítását is végezheti a háziipar, kézműipar körében, amelyek értékesítéséről megfelelő kereskedelmi szerv közreműködésével gondoskodni tud. Ha ez nem lehetséges, maga is értékesítheti termékeit, elsősorban a saját vagy más egészségügyi intézménynél.

(4) A foglalkoztató a termékeit az eredménye terhére létesített üzletében is értékesítheti. Ilyen üzletet több foglalkoztató közösen is létesíthet. Az üzlet működésére és az árusítás feltételeire a kereskedőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.[4]

Az ápoltak foglalkoztatása

4. § (1) Az ápoltak foglalkoztatása történhet:

a) foglalkoztatót fenntartó intézet területén levő munkaterápiás műhelyben,

b) az intézet egyéb részlegén,

c) más egészségügyi intézetben vagy

d) egyéb, az ápoltak állapotának megfelelő munkahelyen.

(2) Az ápoltakkal munkaviszony nem létesíthető.

(3) Az ápoltak jutalmát az általuk végzett munka hasznossága, a munka végzése során tapasztalt magatartás, valamint az egészségi állapot együttes figyelembevételével kell megállapítani.

(4) A ténylegesen kifizethető jutalom összegét a munkaterápia vezetője, és a kezelőorvos véleménye alapján a foglalkoztató vezetője állapítja meg.[5]

(5) A cselekvőképtelen ápoltakat megillető jutalmat az ápolt nevén a más forrásból származó pénzvagyonnal együtt kell az általános szabályok szerint kezelni és nyilvántartani. A pénzjutalom felhasználására a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes ápoltak esetében a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.[6]

(6) A közös munkahelyen a munkavédelemre a munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT rendelet, valamint annak ágazati végrehajtási jogszabályai az irányadók.[7]

(7) Az ápoltat az általa elvégzendő munkáról a munka kiadásakor a foglalkoztató vezetője által kijelölt személynek minden esetben ki kell oktatni és ellenőrizni kell, hogy a kiadott feladatot végre tudja-e hajtani.

A gondozottak foglalkoztatása

5. § (1) A gondozottak foglalkoztatása a szabályzat 4. §-a (1) bekezdésében megjelölt munkahelyeken és a (6)-(7) bekezdésben meghatározott feltételek mellett történhet.

(2) A nem táppénzes gondozott foglalkoztatása bedolgozói munkaviszony keretében - otthonában is - történhet.

6. § (1) Táppénzes gondozottal munkaviszony, illetőleg bedolgozói munkaviszony nem létesíthető.

(2)[8]

7. § (1) A szabályzat 1. §-ának (4) bekezdésében megjelölteken kívül nyugdíjas gondozottal a foglalkoztató munkaviszonyt, illetőleg bedolgozói munkaviszonyt létesíthet. A nyugdíjban részesülő gondozott munkaviszony keretében történő foglalkoztatásnál a nyugdíj-folyósítási szabályokat figyelembe kell venni.

(2) A foglalkoztató az (1) bekezdés szerinti munkaviszonyt a nem táppénzes gondozottal a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek megfelelően létesítheti. A bedolgozói munkaviszonyban álló dolgozókra a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló jogszabályban foglalt rendelkezéseket az - e rendeletben meghatározott eltérésekkel - kell alkalmazni.[9]

(3) A foglalkoztató és a bedolgozó jogaira és kötelezettségeire vonatkozó részletes szabályokat - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével - "Bedolgozói Szabályzat"-ban kell megállapítani.

(4) Bedolgozói Szabályzatot a foglalkoztató vezetője és az intézet Szakszervezeti Bizottsága egyetértésben készíti el, és az intézet vezetője írja alá. Ha a foglalkoztatóban szakszervezeti bizalmi is működik, a Bedolgozói Szabályzathoz a bizalmi egyetértése szükséges.

A foglalkoztató szervezete

8. § (1) A foglalkoztató az intézet szervezeti egységeként működik, jogállása - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltérésekkel - azonos az intézet többi osztályának, vagy önálló részlegének jogállásával.

(2) A foglalkoztató az intézet olyan szervezeti egysége, amely az intézetvezető által átruházott jogkörben, a saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.

(3) A foglalkoztatót az intézet vezetője irányítja. Az intézet vezetője ezt a jogkörét egészségügyi szakmai vonatkozásban az ideg-, elme- és alkoholosztályon (több elmeosztály esetében az általa kijelölt elmeosztály) osztályvezető főorvos, illetőleg az ilyen gondozó vezető főorvosa; gazdasági és pénzügyi vonatkozásban pedig a gazdasági-műszaki ellátást irányító helyettese (gazdasági igazgató vagy gazdasági vezető) útján is gyakorolhatja.

(4) A foglalkoztató vezetője: az intézet vezetője által kinevezett (megbízott) orvos, pszichológus vagy szociális szervező.

A foglalkoztató működése

9. § (1) A foglalkoztató gazdasági és pénzügyi ügyviteli teendőinek ellátása az intézet gazdasági-műszaki szolgálatának a feladata. Ha a termelési (értékesítési) érték indokolja, ezt a feladatot a foglalkoztató önállóan is végezheti.

(2) Az intézetvezető a rendelet 2. § (2) bekezdésében meghatározott jogkörét esetenként az ügyek meghatározott csoportjára nézve átruházhatja.

(3)[10]

(4) A foglalkoztatóban a munka biztosítását, szervezését és irányítását, beleértve az ezzel kapcsolatos adminisztrációs teendőket is, az e feladatra kijelölt gazdasági dolgozók végzik.

(5) Az intézet "Szervezeti és Működési Szabályzat"-ában kell a foglalkoztatóval kapcsolatos részletes szabályokat rögzíteni.

10. § (1) A foglalkoztató az ápoltak és gondozottak más (intézeten kívüli) munkahelyen (védett munkahelyen) történő foglalkoztatására, vállalattal, szövetkezettel, más egészségügyi intézménnyel, illetőleg költségvetési szervvel megállapodást köthet.

(2) Az ápoltak és gondozottak foglalkoztatására csak olyan munkahely tekinthető alkalmasnak, ahol az adott tevékenységhez megkövetelt munkaszervezési, technológiai szint megfelelő, baleseti veszéllyel működő berendezések nincsenek, továbbá ahol az ápoltak és gondozottak állandó egészségügyi ellátása biztosított, és a foglalkoztatásnál az orvosi előírások betartása biztosítható.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt megállapodás alapján foglalkoztatott gondozottak a foglalkoztató szervek által a gondozottak rendelkezésére bocsátott és fenntartott munkásszálláson is elhelyezhetők. A munkásszállás alkalmasságáról - a foglalkoztatottak állapotának figyelembevételével - a foglalkoztató vezetőjének meg kell győződni.

11. § (1) A foglalkoztató tevékenységét a 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet , valamint a végrehajtására kiadott, többször módosított 19/1980. (XI. 28.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) felhatalmazása alapján az intézet maradványérdekeltségben végzett gazdálkodásán belül eredményérdekeltségi rendszerben látja el.[11]

(2) Ha a feltételek szükségessé teszik, a felügyeleti szerv részben önálló költségvetési szervnek minősítheti a foglalkoztatót.

(3) A foglalkoztató gazdálkodására a szabályzatban foglalt kiegészítésekkel a költségvetési szervekre vonatkozó MT és Vhr. szabályait kell alkalmazni.

(4) A foglalkoztató működését úgy kell megszervezni, hogy lehetőleg gazdaságos legyen. Költségeit (közvetlen és közvetett költségeket) a szerződés alapján végzett munka, illetőleg a teljesített szolgáltatások, továbbá a termékek (elsősorban kereskedelmi szervek útján történő) értékesítéséből származó árbevételének fedeznie kell. Ha a foglalkoztató működtetése veszteséges, és ezt indokoltnak fogadja el a felügyeleti szerv - vagy az intézet éves költségvetésének jóváhagyása során vagy év közben előirányzatváltoztatási hatáskörben - ezt költségvetési támogatásból fedezheti.

(5) Az Intézet a kiadási és bevételi előirányzatát - a foglalkoztató a tervezettet meghaladó ár- és díjbevételéből a (6) és (7) bekezdésben foglaltak szerint felemelheti, ha ez nem jár a költségvetési támogatás összegének a felemelésével.

(6) Ha a foglalkoztató a tervezettet meghaladó ár- és díjbevétele a gondozottak többletmunkájából származott (pl. több gondozott dolgozott, vagy munkaidejük nőtt), a gondozottakra jutó béralap-előirányzat az eredeti előirányzat 20%-áig intézeti hatáskörben felemelhető. A módosítás összege az ár- és díjbevételi többleten belül az eredeti költségterv szerinti bérhányad 80%-át nem haladhatja meg.

(7) Az intézet a (6) bekezdés értelemszerű alkalmazásával, ha a foglalkoztató a tervezettet meghaladó ár- és díjbevételt teljesíti, a céljellegű előirányzatokat is felemelheti, ha ezt más jogszabály nem korlátozza. A céljellegű előirányzatok tételes felsorolását az intézet költségvetése tartalmazza.

12. § (1) A bedolgozók és a foglalkoztatóval munkaviszonyba lépő, nem táppénzes gondozottak részére a munkabért a "II/3. Részfoglalkozásúak bére" tételen, a többi alkalmazottól elkülönítve kell előirányozni és elszámolni. Az így elkülönített bérelőirányzat terhére a béralap egyéb előirányzatai nem növelhetők, illetve az állandó időszaki vagy részfoglalkozású alkalmazottak részére bérfizetés nem teljesíthető.

(2) A feladatok tartós növekedése miatt felmerülő többletkiadásokat - bedolgozói és gondozotti béralap céljellegű kiadások tekintetében - éves tervezési utasításban meghatározott módon lehet tervezni.

(3) Év közben - a bérautomatizmus kivételével - a foglalkoztató alkalmazottainak béralap-előirányzat - az irányító szerv előzetes engedélye alapján - csak abban az esetben emelhető fel, ha a bedolgozói és gondozotti foglalkoztatottak száma tartósan növekszik.

(4) Az érdekeltségi alapból kifizetésre kerülő jutalmat a 23 rovaton, a "23/2 jutalom és érdekeltségi alapból" tételen kell előirányzatmódosításként kimutatni és elszámolni.

(5) Az ápoltak és a táppénzes gondozottak munkaterápiás jutalommaradványa a bedolgozói munkabérmaradvány a következő évben jutalmazásra nem használható fel.

13. § (1) Az egyes munkák, szolgáltatások díját úgy kell meghatározni, hogy az lehetőleg fedezetet nyújtson a tevékenységgel kapcsolatos összes költségre és segítse a foglalkoztató fejlesztéséhez szükséges alapok képzését.

(2) A foglalkoztató által értékesített termékek és a teljesített szolgáltatások árát a költségvetési szervekre mindenkor érvényes árképzési, önköltségszámítási előírások és a (4)-(7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.[12]

(3) A termékek és szolgáltatások értékesítését az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény és a végrehajtására kiadott 37/1987. (X. 12.) MT rendelet előírásai szabályozzák.[13][14]

(4) A foglalkoztató egyes termékeinek árában kalkulálható nyereségkulcs nagyságát a termék értékesítési lehetőségeitől függően, a foglalkoztató vezetője szabadon állapíthatja meg.[15]

(5) Ha az ár megállapításának alapja a tényleges önköltség, az ár kialakításánál figyelembe kell venni a felmerülő és a költségvetési gazdálkodás szerint elszámolható közvetlen és közvetett költségeket. Az így előállított termékek árát a foglalkoztató előkalkuláció alapján állapítja meg. Előkalkulációt kell készíteni a bérmunkák vállalási árára is.

(6) A foglalkoztató a bolttal kapcsolatos elkülönített számviteli nyilvántartást köteles szervezni, illetve vezetni, amelyből a bolt működésével kapcsolatos valamennyi költség, a bolt által forgalmazott árbevétel és eredmény megállapítható. A bolt eredménye a foglalkoztató eredményét növeli.

(7) A munkák és a szolgáltatások díját akkor is számlázni kell, ha a munkavégzés a foglalkoztatót fenntartó intézet részére történik.

14. § (1) A foglalkoztató eredményét a "821 61-6 Gyógyító célú foglalkoztatás" szakfeladat tárgyévi bevételi előírása, valamint a 8. számlaosztályban ezen a szakfeladaton elszámolt önköltség év végi különbözete alapján az intézet vezetője állapítja meg.

(2) A foglalkoztató mentesül a nyereségadó és az érdekeltségi alapot terhelő kereseti adó befizetési kötelezettség alól.

(3) A foglalkoztató éves eredményéből érdekeltségi alapot képez.

(4) A foglalkoztató éves eredményén kívül érdekeltségi alapjába helyezi a Vhr. 48. § (3) bekezdésében meghatározott összegeket.

(5) Az érdekeltségi alap kizárólag a foglalkoztató és a foglalkoztatottak érdekében használható fel. Az érdekeltségi alap felhasználásával - az R. melléklete (6)-(13) bekezdéseiben foglalt kiegészítésekkel - a Vhr. 48. § (4)-(7) bekezdése szerint kell eljárni.

(6) Az érdekeltségi alap elsősorban a foglalkoztatási szolgáló létesítmények kialakítására és eszközök beszerzésére, valamint a foglalkoztatóban tevékenykedő ápoltak és gondozottak szociális-, sport- és kulturális igényeit szolgáló létesítmények létrehozására, bővítésére fordítható.

(7) Az érdekeltségi alap további része a foglalkoztatóban dolgozók anyagi ösztönzésére, a vezetői érdekeltség megteremtésére, a gondozottak és ápoltak jutalmazási céljaira fordítható, a (10)-(11) bekezdésben meghatározott mérték figyelembevételével.

(8) Ha a foglalkoztató éves eredménye - az állami támogatás figyelembevételével - veszteséges, és erre az érdekeltségi alap igénybevétele sem nyújt fedezetet, akkor a veszteség összege az intézet megtakarításainak (pénzmaradványának) terhére rendezhető.

(9) Az érdekeltségi alap fejlesztésekre fordítandó hányadát, valamint a foglalkoztatásban részt vevők jutalmazására és a vezetők személyi ösztönzésére fordítandó hányadot a (10)-(11) bekezdés szerint - az állóeszközök nyilvántartott értéke, a foglalkoztató létszámösszetétele és a helyi sajátosságok figyelembevételével - szabályzatban kell meghatározni. A szabályzatot a felügyeleti szerv hagyja jóvá.

(10) A vezetők ösztönzésére (az intézet vezetője és helyettesei részére) az érdekeltségi alapból a jutalmazásra felhasznált összeg 5-10%-át kell fordítani.[16]

(11) A foglalkoztatásban részt vevők jutalmazásánál a következő táblázat szerint kell eljárni:

(12) Ápolt és táppénzes gondozott a jutalom kifizetésére szolgáló összegből csak abban az esetben részesülhet, ha:

a) az intézet foglalkoztatójában legalább 6 hónapja dolgozik és

b)[17]

(13) A (11) bekezdésben felsoroltak részére kifizethető jutalom összegét az intézet vezetője - a foglalkoztató vezetőjének javaslatára - az intézet szakszervezeti bizottságával egyetértésben állapítja meg.

15. §[18]

1. számú függelék a Szabályzathoz

Irányelvek a gyógyító célú rehabilitációs foglalkoztató szervezéséhez és működéséhez

A munkaképes korban lévő, az elmeosztályokon ápolt, illetőleg idegbeteg-gondozó intézet által gondozott személyek nagy számánál nem a munkavédéshez szükséges képesség hiánya okozza a termelőmunkában való részvétel akadályát, hanem az, hogy sajátos állapotuk miatt a társadalomba való visszailleszkedésük korlátozott. A betegek ebből keletkezett kényszerű tétlensége maga is további kóros jelenségek forrása. Ennek enyhítése, illetőleg megszüntetése érdekében, az emberiesség, a rehabilitáció és a gazdaságosság szempontjait is egyaránt érvényesítő foglalkozási formákat szükséges létrehozni. A tapasztalatok szerint olyan betegek foglalkoztatásának - akik állapotuk miatt munkahelyükre visszatérni átmenetileg nem képesek - legcélszerűbb formája a foglalkoztató keretében történő foglalkoztatás, amely módot ad arra, hogy állandó egészségügyi szakfelügyeleti közösségben dolgozhassanak és ezáltal egyéni, társadalmi és családi szempontból is hasznos tevékenységet fejthessenek ki. Ennek szervezését hivatott elősegíteni a Szabályzat, amelynek gyakorlati végrehajtásánál az alábbiakat szükséges figyelembe venni:

I.

1. A foglalkoztatók létesítése a pszichiátriai ellátás fejlesztésének részét képezi.

Távlatban az a cél, hogy minden olyan ideg-, elme- és alkoholosztály, ideg-, elme-, illetve alkoholgondozó mellett - ahol az igény megállapítható és a feltételek biztosíthatók - foglalkoztató létesüljön.

2. Ha az ideg- és elmeosztályon ápolt, illetőleg az ideg- és elmegondozó által gondozott, valamint az alkoholosztályon és alkoholgondozó által gondozott személyek száma nem teszi célszerűvé foglalkoztató létesítését, a kényszerű tétlenség elkerülése érdekében meg kell szervezni, illetőleg folytatni kell a betegek gyógyító célú foglalkoztatását. Ez a foglalkoztatás lehet különböző művészeti, irodalmi tevékenység, játék és intézeti kisegítő munka (takarítás, konyhai kisegítés, kertészeti munka stb.), de jellemzően nem termelő tevékenység, amit a gondozottak más intézetnél is végezhetnek.

3. Termelői szolgáltató tevékenységet is végezhetnek foglalkoztató létesítése nélkül az ápoltak és a gondozottak részben az intézet keretein belül, részben azon kívül [a Szabályzat 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott helyekén] is.

4. A pszichiátriai megbetegedésben szenvedők, valamint az alkoholbetegek foglalkoztatását célzó terveket tehát hosszabb távra és ezen az anyagi lehetőségekhez mérten, szakaszokra osztva szükséges előkészíteni. A tetvezésnél fel kell mérni az adott időszakban meglevő állapotot, az igények számbavételénél figyelemmel kell lenni az osztályon folyó ápolás, illetőleg a gondozók gondozása alatt álló, továbbá a házi ápolásra bocsátott kötelező gyógykezelés. alatt álló foglalkoztatásra alkalmas betegekre.

II.

1. Rehabilitációs foglalkoztatót célszerű létesíteni, ha a foglalkoztatottak száma az 50 főt eléri, illetőleg az általuk végzett tevékenységből származó bevétel összege meghaladja az évi 500 000 forintot.

2. Abban az esetben, ha az 1. pont alapján rehabilitációs foglalkoztató létesítése nem indokolt, az I/2., illetve az I/3. pontban foglaltak szerinti foglalkoztatás költségei és bevételi előírásai az intézet költségvetésében a 821 99-1 "Gyógyítómegelőző egyéb szakfeladaton" kell elkülöníteni.

Az előirányzathoz képest jelentkező bevételi többletek felhasználására az önköltséges külső szolgáltatás, a kiadáshoz képest mutatkozó bevételi többlet felhasználására a maradványelszámolás szabályait kell alkalmazni.

3. Ha az ápolt és gondozott kisegítő tevékenysége a fenntartó intézetben főfoglalkozású dolgozó tevékenységét pótolja, az intézet a munkaterápiás jutalmat, illetőleg a nem táppénzes gondozott munkabérét megtéríti.

A foglalkoztatás keretében az intézetnek munkát vagy szolgáltatást is végezhetnek. Ennek díjait szabályszerűen számlázni kell. A számbavételnél a pénzforgalom nélküli elszámolás szabályait kell alkalmazni.

4. A foglalkoztatóval munkaviszonyt létesítő gondozottak - szükség esetén - egészségi állapotuknak megfelelően az intézet éjszakai szanatóriumában vagy az intézeti munkásszálláson helyezhetők el.

III

1. A foglalkoztató keretében történő foglalkoztatást felügyelet mellett, csoportos formában kell megszervezni, a munkaterület nagyságától, illetőleg a munka természetétől függően megfelelő számú munkaterápiás vezető felügyelet alatt.

2. A foglalkoztatottak munkaidejükben történő ellátásáról (élelmezésről) a foglalkoztatót fenntartó intézetnél kell gondoskodni. Részükre betegélelmezést lehet kiszolgáltatni, amelyet az ápoltak térítés nélkül, a gondozottak a foglalkoztatási idő alatt kiszolgáltatott élelemért az intézeti alkalmazottak által nem kötelezően igénybe vett élelemért fizetett térítési díjnak megfelelő térítés ellenében vehetik igénybe.

3. A munkásszálláson elhelyezett gondozottak szállásdíjat kötelesek fizetni. Ennek mértékére nézve a mindenkor érvényben levő jogszabályokban foglaltak az irányadók. A munkásszálláson elhelyezett gondozottak az élelmezési nyersanyagnormával azonos térítés ellenében reggeli és vacsora igénybevételére is jogosultak.

2. számú függelék a Szabályzathoz[19]