749/D/2011. AB végzés
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.111/2010/17. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.111/2010/17. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság európai uniós irányelvekkel összefüggésben benyújtott, alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság által Kfv.VI.39.111/2010/17. szám alatt hozott ítélete ellen, amelynek keretében kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/A. §-ának vizsgálatát és az említett ítéletben való alkalmazhatóságának kizárását.
A kifogásolt jogszabály az Európai Unió Bírósága előtt kezdeményezhető előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, az alábbiak szerint:
"155/A. § (1) A bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.
(2) Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben - ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. A bíróság végzését az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is.
(3) Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen nincs helye külön fellebbezésnek."
Az alapügy tárgya közösségi értékhatárt meghaladó építési beruházásra irányuló tárgyalásos közbeszerzési eljárás volt. A részvételi felhívásra az indítványozó is jelentkezett, azonban jelentkezését Budapest Főváros Önkormányzata összeférhetetlenség címén érvénytelennek nyilvánította. Emellett döntött a közbeszerzési eljárás két alkalmasnak minősített jelentkezővel való folytatásáról. Az indítványozó jogorvoslattal fordult a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (a továbbiakban: KTKD), melyben azzal érvelt, hogy nem folytatható az eljárás, mert az alkalmas jelentkezők létszáma nem érte el az előírt minimális létszámot (minimum három fő). Az indítványozó ezt követően kérte a KTKD határozatának felülvizsgálatát, majd keresetének az elsőfokú bíróság általi elutasítását követően fellebbezéssel élt a Fővárosi Ítélőtáblánál. A másodfokú bíróság előzetes döntéshozatali kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához (jelenlegi elnevezése: Európai Unió Bírósága, a továbbiakban: EKB) az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv 22. cikkének értelmezésére, valamint az ezen irányelv és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv közötti átmeneti időszak alatt fennálló jogi kapcsolatokkal összefüggésben. Az EKB a C-138/08. sz. ügyben 2009. október 15-én hozott ítéletében foglaltak figyelembe vételével a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bírósági ítéletet.
Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, melyben (többek között) arra is hivatkozással, hogy véleménye szerint a másodfokú bíróság félreértelmezte az Európai Bíróság ítéletét, kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Arra az esetre, ha a Legfelsőbb Bíróság nem osztaná álláspontját, az indítványozó előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését javasolta az EKB ítéletének további értelmezésére. A Legfelsőbb Bíróság alaptalannak nyilvánította a felülvizsgálati kérelmet és hatályában fenntartotta a Fővárosi Ítélőtábla megtámadott jogerős ítéletét. Az ítélet indokolásában -többek között - kifejtette, hogy nem tartja indokoltnak előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a felvetett kérdésekben, mert véleménye szerint az Európai Bíróság C-138/08. számú ítélete nem vet fel értelmezési problémákat.
Az indítványozó álláspontja szerint azáltal, hogy a Pp. kifogásolt rendelkezése a "kezdeményezheti" szövegrészt használja, "nem tartalmaz kötelező előírást arra vonatkozóan, hogy a bíróságok az EUSZ-ben [Európai Unióról szóló szerződésben] foglalt szabályoknak megfelelően az E[K]B-hez forduljanak". Azzal érvelt, hogy az "EUSZ szabályai szerint kötelező döntéshozatalt kérni, ha olyan bíróság előtt vetődik fel értelmezési kérdés, amely döntés ellen nincs helye fellebbezésnek" (...), ezzel szemben a "Pp. 155/A. §-a még a megfellebbezhetetlen határozatokat hozó Legfelsőbb Bíróság számára - az EUSZ-nál tágabb -szinte korlátlan mérlegelési jogot biztosít az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése tekintetében". Következtetése szerint, minthogy a nevesített jogi rendelkezés nem teszi kötelezővé az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, ezen hiányos volta miatt az nem felel meg az Alkotmány 50. § (2) bekezdésének és 57. § (5) be-kezdésének.
Az indítványozó ezzel összefüggésben hivatkozott a Német Szövetségi Alkotmánybíróság és az Osztrák Alkotmánybíróság egyes döntéseire, melyek - értelmezése szerint - rögzítették, hogy az utolsó fokon eljárt bíróság által egy olyan európai jogi kérdés felterjesztésének elmulasztása, mely a nemzeti bíróságok előtt folyó jogvita szempontjából jelentős, alapvetően alkotmányellenes.
Mindezekre tekintettel az indítványozó véleménye szerint a Pp. kifogásolt rendelkezésének szövegbeli hiányossága kapcsán sérül a jogorvoslathoz való jog [Alkotmány 57. § (5) bekezdése], valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből levezethető törvényes bíróhoz való jog.
2. Az indítványozó kérte továbbá annak megállapítását, "hogy a 93/37/EGK, a 89/665 és a 92/13/EGK Tanácsi irányelvek, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2007/66/EK irányelve" végrehajtásával összefüggésben az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el, amivel megsértette az Alkotmány 2/A. §-át.
II.
Az indítványok érdemi elbírálásra alkalmatlanok.
1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Amennyiben az állított jogsérelem felülvizsgálati eljárás keretében következett be, úgy az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében ezt a határidőt a felülvizsgálati eljárás során hozott bírói döntés kézhezvételétől kell számítani. A Fővárosi Bíróság tájékoztatása szerint az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Kfv. VI.39.111/2010/17. számú ítéletét 2011. március 31-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2011. május 30-án, azaz határidőben terjesztette elő.
1.2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában azért kérte a Pp. nevesített szakasza vizsgálatát, mert - álláspontja szerint - ebben a rendelkezésben szabályozni kellett volna azt, hogy az eljáró bíróság az EUSZ-ban foglalt feltételek fennállása esetén köteles kezdeményezni az előzetes döntéshozatali eljárást, az az a törvényalkotó hiányos szabályozása okozta az indítványozó által állított jogsérelmet. A Pp. kifogásolt 155/A. §-a három - különböző rendelkezéseket - tartalmazó bekezdésből áll, az indítványozó egyik vonatkozásában sem indokolta meg, hogy az Alkotmány felhívott szakaszait maga a rendelkezés miért és mennyiben sérti. Csupán arra hivatkozott, hogy a "kezdeményezheti" szövegrész alkalmazásával hozta meg a Legfelsőbb Bíróság az indítványozó - állítása szerint - alkotmányos jogait sértő ítéletet, ami - érvelése szerint - elkerülhető lett volna, ha a Pp. kifogásolt szakasza olyan rendelkezést tartalmaz, amely kötelezi a bíróságot az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. §-a alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" következzék be. Jelen esetben az indítványozó a kifogásolt jogi rendelkezések alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését nem kérte, csak azok kiegészítése szükségességének a kimondását. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz tartalmilag alkotmányellenes jogalkotói mulasztás megállapítására irányul hatályos jogi rendelkezések vonatkozásában. A panasz tartalmi vizsgálatán kívül alátámasztja ezt az is, hogy az indítványozó nem kezdeményezte a Pp. nevesített rendelkezéseinek a megsemmisítését, csak azok vizsgálatát és annak kimondását, hogy a konkrét ügyében nem alkalmazhatók. Jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. Ezért az Alkotmánybíróság általános gyakorlata kizárta, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgálj on [lásd: 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
2. Ugyanebben a tárgykörben, az indítványozó több európai uniós irányelvvel összefüggésben alkotmányellenes mulasztás megállapítását is kérte, amely mulasztást álláspontja szerint az Országgyűlés az Alkotmány 2/A. §-át sértő módon követett el. Az indítvány ezen részéhez az indítványozó nem fűzött indokolást.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. ezen rendelkezését, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatát is figyelembe véve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van: 1. a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget, és 2. a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik.
Az indítványozó a fenti feltételek fennállását nem indokolta meg. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt az indítvány érdemben nem bírálható el. Ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően (652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062-1064.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079, 2080.; 477/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1596.) az indítvány alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló részét - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2011. december 19.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró