128/B/1999. AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 3. § (3) és (5) bekezdése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 26. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 3. § (3) és (5) bekezdése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 26. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: It.) 3. §-a (3) és (5) bekezdésének, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 73. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét és semmisítse meg ezeket a rendelkezéseket. Véleménye szerint a támadott jogszabályok ellentétesek az Alkotmány 8. §-ának (1) bekezdésével és 13. §-ának (1) bekezdésével. Az indítványozó álláspontjának indokaként arra hivatkozott, hogy az It. és az R. kérdéses rendelkezései "nem biztosítják az eladó tulajdonjogának védelmét", mert az ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó szerződést részletfizetési kikötés és a tulajdonjog fenntartása esetén is a szerződéskötés időpontjától számított 30 napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani, holott a vagyonszerzésre - a tulajdonfenntartás miatt - csak akkor kerül sor, ha a vevő a teljes vételárat kifizette, a fizetés elmaradása esetén pedig nincs vagyonszerzés. Az indítványozó érvelése szerint "ez a rendelkezés sérti a tulajdonhoz fűződő állampolgári jogokat, ugyanis a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon, egybehangzó nyilatkozattal állapítják meg", így a vételár megfizetésének és a tulajdonjog átszállásának időpontját maguk határozzák meg.
Az R. egészét (így a támadott szabályt is) az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 123. §-ának (2) bekezdése 2000. január 1-jével hatályon kívül helyezte. Az Inytv. 26. §-a (2) bekezdésének tartalma azonban megegyezik az R. szabályával. Az Alkotmánybíróság - kezdettől fogva követett gyakorlata szerint - olyankor is folytatja a megkezdett eljárást, ha az indítványban megjelölt jogszabály hatályát vesztette ugyan, de az új rendelkezés szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést (1558/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 506., 507.). Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Inytv. 26. §-ának (2) bekezdése tekintetében végezte el az alkotmányellenesség vizsgálatát.
2. Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezései:
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
Az It. indítvány által támadott rendelkezései:
"3. § (3) A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség
a) a szerződés megkötése napján,
b) árverési vétel esetében az árverés napján,
c) ingatlannak, ingónak, vagyoni értékű jognak bírósági, hatósági határozattal történő megszerzése esetén a határozat jogerőre emelkedése napján,
d) az a)-c) pontban nem említett esetekben a vagyonszerzéskor keletkezik."
"3. § (5) A hatósági jóváhagyástól (engedélytől, hozzájárulástól, tudomásulvételtől) függő vagyonszerzési jogügylettel kapcsolatban az illetékkötelezettség a jóváhagyás - több hatósági jóváhagyás esetén az utolsó jóváhagyás - napján keletkezik. Ez irányadó akkor is, ha a szerződés érvényességéhez harmadik személy beleegyezése szükséges."
Az Inytv. 26. §-ának (2) bekezdése:
"A kérelmet a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés (jognyilatkozat) keltétől számított 30 napon belül kell a körzeti földhivatalhoz benyújtani. Ha a szerződés (jognyilatkozat) létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy - ide nem értve a földhivatali engedélyt - hatósági jóváhagyás szükséges, a kérelmet a beleegyezéstől, illetve a jóváhagyástól számított 30 napon belül kell a körzeti földhivatalhoz benyújtani."
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott szabályok sértik a szerződési szabadságot és a tulajdonhoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a szerződési szabadság az Alkotmány 9. §-ában kimondott elvek (piacgazdaság, vállalkozás joga, verseny szabadsága) érvényesülésének lényeges eleme, de alapjognak nem tekinthető, és így az Alkotmány 8. §-ában meghatározott védelem erre nem terjed ki, még lényeges tartalma is korlátozható [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 159-160., 61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993. 358., 360.]. A szerződési szabadságot korlátozó jogszabály alkotmányellenességéről a jogforrási szint és a szabályozás tartalma alapján esetenként lehet állást foglalni [43/1991. (VII. 12.) AB határozat, ABH 1991. 201., 203.].
A támadott jogszabályokat az illetékekről szóló törvény, illetőleg a földnyilvántartással kapcsolatban eredetileg törvényerejű rendeletben kimondott felhatalmazás alapján miniszteri rendelet tartalmazta, jelenleg törvény határozza meg. Az indítványozó által említett jogok feltételezett korlátozása tehát törvényben található. Így a jogforrási szint az Alkotmány 8. §-a alapján akkor sem kifogásolható, ha a korlátozás valóban fennáll.
2. Annak vizsgálatánál, hogy az indítványozó által említett jogok korlátozása fennáll-e, a kiindulást a 821/B/1990. AB határozatnak az a megállapítása jelenti, amely szerint az illetékek a közterhek közé tartoznak (ABH 1994. 481., 486.). A 17/1999. (VI. 11.) AB határozat már elemezte azt a kérdést, hogy az adók, illetékek fizetésének kötelezettsége nem sérti-e a tulajdonjog védelmének alkotmányos tételét. A határozat kimondta, hogy ha az adó, illeték vagy más közbefizetésre vonatkozó szabályozás megfelel az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos követelménynek, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti (ABH 1999. 131., 134.). Az Alkotmány 70/I. §-a szerint viszont a közterhekhez minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyai szerint hozzájárulni. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az államnak nagy a szabadsága az állampolgárok közcélú befizetéseinek meghatározásánál (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 539., 541.; 961/B/1995. AB határozat, ABH 2000. 610., 611.).
Az It. 3. §-ának támadott szabálya egyébként nem az illetékfizetési kötelezettséget, hanem az illetékkötelezettséget határozza meg. Az illetékfizetési kötelezettségről az It. 77/A. §-ának (1) bekezdése rendelkezik: illetékelőleg fizetésének kötelezettségét állapítja meg, mégpedig abban az esetben is, ha az eladó a tulajdonjogot a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartotta. Az illetékelőleg összegét az illetékhivatal fizetési meghagyásban (határozatban) közli. A fizetési kötelezettség álltalában a határozat jogerőre emelkedését követő napon válik esedékessé; a fizetési kötelezettségnek - ha a törvény alapján a fizetési meghagyás hosszabb határidőt nem állapít meg - a fizetési meghagyás (határozat) jogerőre emelkedésének napját követő 15 napon belül késedelmipótlék-mentesen lehet eleget tenni [It. 78. § (3) bekezdése].
A fizetendő illeték, illetve illetékelőleg összegének meghatározása az ingatlannak abban az időpontban meglévő forgalmi értéke alapján történik, amikor a földhivatal a vagyonszerzési ügy iratait az illetékhivatalnak továbbítja [It. 68. § (1) bekezdése]. Ezzel áll összhangban a 91. § (1) bekezdésének az a szabálya, amely szerint az illetékkiszabás céljából az ingatlan tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szerződést a földhivatalhoz kell benyújtani, a földhivatal pedig - a 92. § (1) bekezdése szerint - az illetékkiszabáshoz szükséges, rendelkezésre álló iratokat nyolc napon belül az illetékhivatalhoz továbbítja. Az It. hivatkozott szabályaihoz kapcsolódik az Inytv. 26. § (2) bekezdésének támadott szabálya, amely a szerződés földhivatalhoz történő benyújtására a szerződés keltétől számított harmincnapos határidőt állapít meg.
Az It. számol azokkal az esetekkel is, amelyekben a szerződés végül nem vezet tulajdonszerzésre. Így például a 80. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a megfizetett illeték visszatérítésének, a még meg nem fizetett illeték törlésének van helye, ha a jogügylettől a felek az eredeti állapot helyreállításával közös megegyezéssel elállnak. Az It. 92. §-ának (2) bekezdése pedig előírja, hogy a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezése után megküldi az illetékhivatalnak a tulajdonjog bejegyzéséről, törléséről szóló, illetve a bejegyzési kérelmet elutasító határozatát.
Az It. támadott szabálya tehát az illetékkötelezettségről, az Inytv. kifogásolt rendelkezése a szerződés benyújtásának az illetékösszeg meghatározásához kapcsolódó időpontjáról szól. A tulajdonjog fenntartásával kötött szerződésnél a tulajdonjog átszállásának időpontja nem esik egybe az illetékkötelezettség keletkezésének és az illetékösszeg meghatározásának idejével. Egyik támadott rendelkezés sem vonja azonban maga után azt a következményt, hogy akkor is illetéket kell fizetni (illetve a megfizetett illetéket, illetékelőleget nem térítik vissza), ha a tulajdonjog fenntartásával megkötött szerződés végül nem megy teljesedésbe, a tulajdonjog nem száll át. A támadott szabályok sem a tulajdonhoz való jogot, sem a szerződési szabadságot nem sértik.
3. Az indítványozó fejtegetései az It. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontjára és az Inytv. 26. §-ának (2) bekezdésében található szabályra vonatkoztak, az indítvány azonban ezen túlmenően az It. 3. § (3) bekezdése egészének, valamint (5) bekezdésének megsemmisítését is kérte és ebben a vonatkozásban is az Alkotmány 8. §-ának (1) bekezdésére és 13. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott. Az indítvány nem tette világossá az összefüggést a kérelem ezen része és az Alkotmány hivatkozott szabályai között, ezért nem alkalmas e támadott szabályok alkotmányellenességének a megállapítására [ugyanígy az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABK 2001. november].
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt elutasította.
Budapest, 2002. február 12.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s, k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
dr. Czúcz Ottó
alkotmánybíró helyett
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Terszfyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró