EH 2019.12.K22 Elektronikus kapcsolattartás esetén a garanciális ügyféli jogok sérelmét jelenti, ha az ügyfél lényeges eljárási cselekményekről azért nem szerez tudomást, mert azok az elektronikus rendszerben nem jelennek meg.
Az alapvető ügyféli jogosultságok sérelme akkor is megalapozhatja a határozat hatályon kívül helyezését, ha a szabályok betartása esetén is azonos döntést hozna a hatóság [2004. évi CXL. tv. (Ket.) 5. §, 28/B. § (1), (4) bek., 29. § (3) bek., 51. § (1) bek., 57. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Budapest Főváros I. kerület Budavári Önkormányzat jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság (a továbbiakban: Jegyző) V/858/16/2013. számon elvi építési engedélyt adott a S. Kft. részére, ... szám alatti, ... helyrajzi számú ingatlanon két lakást tartalmazó magas tetős kialakítású tetőtér ráépítésre. Az engedély 2013. július 31-én jogerőre emelkedett.
[2] Az elvi építési engedély hatálya alatt, 2014. július 30-án a S. Kft. építési engedély iránti kérelmet nyújtott be az elvi engedélyben foglaltak szerinti építészeti kialakítással. 2015. március 19-én a Jegyző tudomásul vette, hogy az építési engedélyezési eljárásba a S. Kft. helyébe S. I. és Sz. B. (a továbbiakban: felperesek) jogutódlással a kérelem építtetőjeként beléptek. Az építési engedélyezési eljárásban az elsőfokú építésügyi hatóság 2015. március 31-én szakhatósági vélemény adására megkereste az elsőfokú tűzvédelmi szakhatóságot. Ugyanakkor a szakhatósági állásfoglalás bevárása nélkül született meg a Jegyző V/21421-17/2015. számú, 2015. május 21-én kelt határozata, melyben a kérelem szerinti építkezésre az építési engedélyt nem adta meg, a kérelmet elutasította. Döntését többek között azzal indokolta, hogy a Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat polgármestere (a továbbiakban: Polgármester) településképi véleményében a kérelem szerinti építkezést engedélyezésre nem javasolta.
[3] A határozattal szemben a felperesek fellebbezést terjesztettek elő, melyben arra hivatkoztak, hogy a szakhatóság a 2015. április 9-én kelt, az ÉTDR-ben április 10-én feltöltött hiánypótlási felhívásában 2015. június 1-ig adott határidőt az abban foglalt hiányok pótlására, amit a tervezőkön keresztül a felperesek pótoltak, továbbá sérelmezték, hogy a szakhatósági állásfoglalás bevárása nélkül - már annak megérkezését megelőzően 2015. május 21-én kelt és május 26-án kiadmányozott határozattal - utasította el a Jegyző az építési engedély iránti kérelmüket.
[4] Az alperes a BPB/002/00710-5/2015. számú 2015. szeptember 8-án kelt döntésével az elsőfokú határozat megsemmisítése mellett új eljárás lefolytatását rendelte el azzal, hogy az első fokon történt elutasítás ugyan megalapozott, azonban a Jegyző az ügyben hatáskör hiányában járt el, ezért a 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § f) pontja értelmében a fővárosi kizárási ügyekben a Fővárosi Kormányhivatal, Fővárosi Kerületi Hivatala jár el.
[5] Mindezen előzmények után született meg a perbeli eljárás alapjául szolgáló új elsőfokú határozat, melyet a hatáskörrel rendelkező elsőfokú építésügyi hatóság, azaz Budapest Főváros Kormányhivatala I. kerületi Hivatala hozott BP-1D001/004664-5/2015. számon, 2015. október 21-én, és az építési engedély iránti kérelmet elutasította, hivatkozva arra, hogy a tűzvédelmi szakhatóság az engedély megadásához nem járult hozzá, valamint Budapest Városépítészeti és Építészeti Tervtanács, a Tervtanács elnöke (a továbbiakban: Tervtanács) a 018/2015. számú, 2015. augusztus 11-én kelt véleményével a tervet engedélyezése nem ajánlotta.
[6] A határozat rögzítette indokolásában, hogy 2015. október 15-én helyszíni szemlét tartottak, melynek tapasztalatai alapján megállapították, hogy a meglévő ingatlanon az állapot egyezik az engedély kérelemben szereplővel, az ingatlanon engedélyköteles építési, bontási munkálatok nincsenek folyamatban.
[7] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 44. § (1) bekezdésében rögzítettekre figyelemmel, és hivatkozva a (3) bekezdésben foglaltakra, utalt arra, hogy a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Észak-budai Katasztrófavédelmi Kirendeltség 2015. június 3-án kelt, 35110/1801- 4/2015. számú szakhatósági állásfoglalásának indokolása úgy szól, hogy az eljárás során a dokumentációt áttekintve hiányosságokat tártak fel, melynek megszüntetése érdekében hiánypótlási felhívást küldtek ki az építtető részére, melynek határnapjaként 2015. június 1. került meghatározásra, és ennek eleget téve az építtető feltöltötte az építészeti tervdokumentáció kiegészítését az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat támogató elektronikus dokumentációs rendszerbe (a továbbiakban: ÉTDR).
[8] Az elsőfokú építésügyi hatóság elutasító határozata egyik indoka az volt, hogy a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Tvtv.) 21. § (1) bekezdés előírásainak nem felelt meg a terv, a másik elutasítási indok pedig, hogy a Tervtanács 018/2015. számú, 2015. augusztus 11-én kelt véleményével a tervet engedélyezésre nem ajánlotta. Ezért az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 18. § (4) bekezdés c) pontja alapján az építésügyi hatóság az építési engedély iránti kérelmet elutasította.
[9] A határozattal szemben a felperesek fellebbezéssel éltek, melynek során született meg az alperes BP/1003/00363-6/2016. számú, 2016. május 25-én kelt határozata, mely az elsőfokú határozatot a fellebbezés elutasítása mellett - az indokolási rész kiegészítésével - helybenhagyta, és rögzítette, hogy a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a 35100/5631-1/2016. ált. számon másodfokú szakhatósági állásfoglalást adott, mely szerint az építési engedély megadásához tűzvédelmi szempontból nem járult hozzá és fenntartotta az elsőfokú állásfoglalásban foglaltakat.
[10] Az alperesi határozat kifejtette, hogy az R. 17. § (1) bekezdése szerint az építési tevékenység végzésére a jogszabályban meghatározott építésügyi hatóságtól építési engedélyt kell kérni. Az R. 17. § (6)-(10) bekezdései határozzák meg, hogy mit kell az építési engedélyhez mellékelni és az R. 8. számú melléklete írja elő, hogy mit kell tartalmaznia a műszaki dokumentációnak.
[11] E körben hivatkozott még az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 36. § a) pontjára, 18-22. §-ára, 31. § (1) bekezdésére, a 18. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a tűzvédelmi szakhatósági hozzájárulás hiánya már elegendő indok az építési engedély kérelem elutasítására. Az R. 18. § (4) bekezdés, a Ket. 44. § (1) bekezdés, (1a) bekezdés, és a 121. § (1) bekezdés c) pontja alapján utalt arra, hogy a Tervtanács a fent már ismertetett számú véleményével a tervet engedélyezésre nem ajánlotta, mely véleményt a 252/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet vonatkozó előírásainak megfelelően alkotta meg, és a tárgyi terv véleményezésének jogalapja ugyanezen kormányrendelet 9. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel történt. Ezért az R. 18. § (4) bekezdés c) pontjára tekintettel az építési engedély iránti kérelmet el kellett utasítani, mert a tervezett építési tevékenység engedélyezését a polgármester a településképi véleményében nem javasolta. A másodfokú építésügyi hatóság pedig az R. 71. § (6) bekezdése szerint az (5) bekezdés a) és b) pontja alapján hozott véleményt bizonyítékként vette figyelembe.
[12] Utalt arra, hogy az R. 11/A. § (2) bekezdésében előírt szakkérdés vizsgálata az elsőfokú iratok tanúsága szerint megtörtént. Rögzítette, hogy az Étv. 35. § (3) bekezdésére figyelemmel az építési engedélyezési eljáráshoz a szakhatóságot ismételten megkeresték a mellékletekkel, de a felperesek sem a korábbi, sem a megismételt eljárásban nem csatolták a szakhatósági eljáráshoz szükséges mellékleteket, ezért a szakhatóságok nem járultak hozzá az építési engedély megadásához, ami már önmagában elégséges az építési engedély megtagadásához. A korábbi elsőfokú határozat meghozatalát követően és az új eljárásban - véleményük szerint - elegendő idő állt rendelkezésre a felpereseknek ahhoz, hogy a hiányokat pótolják, a szakhatósággal egyeztessenek, de ezt felhívás ellenére a határozat meghozatalának időpontjáig nem tették meg. Az építési engedélyezési eljárás lefolytatásakor hatályos építésügyi szabályok kötelezővé tették az építési engedély kérelem mellékleteként a Polgármester településképi véleménye benyújtását, ezért az építési engedélyezési eljárást azon eljárás meg kellett előzze.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[13] A felperesek keresetet terjesztettek elő. Kérték az alperesi határozatnak az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, valamint a BTD/002/00710-5/2015. számú elutasító határozatot megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasító végzés megsemmisítését is. E körben arra hivatkoztak, hogy elvi engedélyt a 2013. július 31-én jogerőssé vált döntéssel kapott a felperesek jogelődje V/858-16/2013. számon, majd 2014. július 30-án az elvi engedély alapján építési engedély iránti kérelmet terjesztett elő. E körben az volt a jogszabálysértő, hogy az Étv. 35. § (3) bekezdése alapján, a jogszabály változástól függetlenül az elvi engedélynek megfelelő dokumentáció engedélyezését nem lehetett volna megtagadni.
[14] Kiemelték, hogy a jegyző által hozott érdemi határozat meghozatalát követően született meg az első szakhatósági állásfoglalás, mely szerint az építési engedély megadásához tűzvédelmi szempontból nem járultak hozzá. A jogszabályokat megsértve történt az, hogy a megismételt építési engedélyezési eljárásban az elsőfokú hatóság 2015. október 21-én a döntését a tűzvédelmi szakhatóság - előző elsőfokú határozata kapcsán kiadott - nemleges szakhatósági állásfoglalásra alapozta, valamint a polgármester nemleges településképi véleményére. Az ÉTDR felületén semmiféle nyoma nem volt annak, hogy ez a megismételt elsőfokú eljárás folyamatban lett volna, nem értesítették őket a megismételt eljárás megindulásáról, a helyszíni szemle tényéről, az ott tett megállapításokról, és az elutasító szakhatósági nyilatkozatról sem. Mivel az elutasító szakhatósági véleményt nem ismerték, így nem volt lehetőségük, hogy elsődlegesen a hiányokat pótolva egy pozitív nyilatkozatot szerezzenek be még a döntés meghozatalát megelőzően.
[15] A Ket. 29. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú eljárásra a másodfokú hatóság utasítására került sor, azaz hivatalból indult, ezért a felpereseket nyolc napon belül az eljárás megindulásáról értesíteni kellett volna, ami pedig nem történt meg. A Ket. 28/B. § (4) bekezdése szerint elektronikusan kívánták az ÉTDR-rel tartani a kapcsolatot, amelyben semmiféle eljárási cselekmény nem került feltüntetésre mielőtt a megismételt eljárásban az elsőfokú határozat megszületett volna, ami maga súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősül.
[16] Alperes érdemi nyilatkozatában kérte a felperes keresetének elutasítását.
Az elsőfokú ítélet
[17] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Utalt a Ket. 109. § (1) bekezdésére, 111. § (1) bekezdésére a 29. § (3)-(5) bekezdésére, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ára. Rámutatott, hogy a perbeli elsőfokú határozatot hozó hatóság az eljárását nem hivatalból indította meg, hanem az még a felperesek által legelőször beadott építési engedély kérelem benyújtásával kezdődött, tehát kérelemre. A fenti szabályok alapján pedig ezekben az esetekben a kérelmet benyújtót az eljárás megindításáról nem kell értesíteni. A hatályon kívül helyezést követően indult eljárások nem minősülnek a közigazgatási eljárások újbóli megkezdésének, azok a közigazgatási eljárás folyamatának részei. A másodfokú új eljárásra kötelező végzésből pedig kiderült, hogy mely hatóság fogja az ügyet elbírálni.
[18] Utalt a bíróság a Ket. 57. § (5) bekezdésére és megállapította, hogy az alperesi nyilatkozatban az alperes maga is elismerte, hogy a szemléről a felperesek értesítése nem történt meg, tehát az eljárási jogszabálysértés megvalósult. A helyszíni szemle vonatkozásában az arról készült feljegyzés sem jelent meg a felperes jogi képviselője által használt ÉTDR-en, amelyet az alperes jogi képviselője szintén nem vitatott. A bíróság e körben rögzítette, hogy a szemlén tapasztaltak nem voltak befolyással a perbeli határozat két elutasítási indokára, mégpedig, hogy a tűzvédelmi rendelkezéseknek a felperes által benyújtott tervek nem feleltek meg, hiszen az egy szakhatósági állásfoglalás volt, illetőleg azzal sem volt összefüggésben, hogy a Tervtanács a tervet engedélyezésre nem ajánlotta.
[19] Az a körülmény, hogy ÉTDR-en csak feljegyzésként szerepelt a szemléről készült jegyzőkönyv és azt ezért a felperes jogi képviselője nem láthatta, nem olyan súlyos eljárási jogszabálysértés, ami az ügy érdemére kihatott volna, és a hatályon kívül helyezését tenné indokolttá. A felperesek tisztában voltak azzal, hogy mik azok a hiányosságok, ami miatt a tűzvédelmi szakhatóság az állásfoglalásában nem járult hozzá az építési engedély megadásához, amelyeket maguktól is csatolhattak volna.
[20] A bíróság nem tartotta indokoltnak azon felperesi kereseti kérelmet sem, hogy a Jegyző határozatát megsemmisítő és új eljárás lefolytatását elrendelő végzést hatályon kívül helyezze, hiszen nem rendelkezett a Jegyző hatáskörrel, mely megsemmisítő végzéssel megfelelő mederbe terelték a perbeli építési engedélyezési eljárást.
[21] A megismételt eljárásban tekintettel voltak a megsemmisítő végzés indokolására, azaz, hogy a megismételt elsőfokú eljárásban vegyék figyelembe az időközben elkészült tűzvédelmi szakhatósági állásfoglalás megállapításait.
[22] A tűzvédelmi szakhatósági állásfoglalást az alperes a másodfokú eljárásban újból bekérte, melynek döntése megegyezett az elsőfokú szakhatósági megállapítással, azaz nem járultak hozzá az építési engedély megadásához. A perbeli esetben tehát a másodfokú határozat meghozatalát megelőzően beszerzett állásfoglalás bírt relevanciával, amely megfelelő időben a másodfokú határozat meghozatalát megelőzően került megküldésre, illetőleg az abban foglaltak figyelembevételre, mely indokok a másodfokú határozat indokolásában megfelelő módon rögzítésre is kerültek.
[23] Az Étv. 35. §-ával kapcsolatban a bíróság rögzítette, hogy a felperesi jogi képviselő érvelését fogadta el, mégpedig, hogy az elvi építési engedélyben rögzített feltételek már azt követően megadottnak tekintendőek. A bíróság az elvi építési engedélyben részletezetteket tekintette át, melynek során arra a megállapításra jutott, hogy a felperesek az elvi építési engedélyt feltételekkel kapták meg. Budapest Főváros Kormányhivatalának I. kerületi Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala Örökségvédelmi Osztálya 2013. június 18-án kelt BP-1D/001/119-6/2013. számú állásfoglalása a szakhatósági hozzájárulást azzal a feltétellel adta meg, hogy az épület homlokzati megjelenését befolyásoló elemek (párkány és eresz kapcsolata, homlokzati nyílászárók, korlátok) kialakítását részlettervek, a fedés típusát bemutatott anyagminták alapján, a hivatal bevonásával kell véglegesíteni.
[24] A bíróság azt a megállapítást tette, hogy az elvi építési engedély kapcsán már vizsgált illeszkedési szempontokat értékelte újból a Tervtanács, ami sérti az Étv. 35. §-ában foglaltakat, mert ez olyan kérdéskör, amely az elvi engedély megadása során már vizsgálatra és elfogadásra került, a feltételek között tételesen nem lett felsorolva mint hiány. Így a határozat ezen része az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő. Mivel azonban a határozatnak volt még egy elutasítási oka a tűzvédelmi szakhatóság állásfoglalása alapján, ezért a bíróságnak azt is vizsgálnia kellett, mert ha e körben helyesen döntött az alperes, ez az egy ok is önmagában elégséges a felperesek építési engedély kérelme elutasításának helybenhagyásához.
[25] A bíróság a továbbiakban az elvi építési engedély tűzvédelmi szabályoknak való megfelelősége tárgyában készült szakhatósági állásfoglalásokat vizsgálta. E körben az elsőfokú határozat hivatkozott a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Észak-budai Katasztrófavédelmi Kirendeltsége 2013. május 17-én kelt 161-7/2013/ÉBH számú állásfoglalására, amely négy pontban felsorolt hiányosságok pótlásának szükségességével járult hozzá az elvi építési engedély megadásához. Ebből az egyik pont az volt, hogy tűzvédelmi műszaki leírást, dokumentációt kell készíteni, a másik, hogy a Fővárosi Vízművek Zrt. nyilatkozatát kell beszerezni az oltóvíz-intenzitás kérdésében. Ezen két hiányosság az elsőfokú építési engedély kérelmet elutasító határozatban is szerepelt mint hiányosság és a perben a felperesek az nem tudták igazolni a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, hogy a hiányosságoknak a közigazgatási eljárás során eleget tettek. Így e körben nem jogszabálysértő az alperesi határozat, és ez az egy indok is elégséges az építési engedély kérelem elutasításának helybenhagyásához.
[26] A bíróság megjegyezte, hogy ha egy új eljárás során a felperesek a tűzvédelmi szabályoknak megfelelően pótolják a hiányosságokat, akkor az elvi építési engedélyben rögzített feltételek teljesítése esetén a részükre az építési engedélyt ki kell adni. Mindezekre figyelemmel a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdés alapján a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem
[27] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
[28] Kérték az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú építésügyi hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését.
[29] A kérelem jogalapjaként a Ket. 5. § (1) bekezdését, 29. § (3) bekezdését, 51. § (1) bekezdését, valamint az 57. § (5) bekezdését jelölték meg. Rámutattak egyebek mellett hogy a felperesek a hiánypótlásra előírt határidőben, 2015. június 1-jén a kért hiányokat már pótolták, ezt azonban a hatóságok a későbbiekben nem értékelték. Továbbá az elutasító szakhatósági nyilatkozat tartalma felperesek számára sem ekkor, sem a lefolytatott megismételt eljárás során nem vált ismertté.
[30] A felperesek a kapcsolattartás elektronikus útját választották, de az ÉTDR felületén a lefolytatott új eljárás nem követhető nyomon, számukra a megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozatot megelőző utolsó ismert eljárási cselekmény a V/21421-25/2015. számú, az új eljárásra utasító másodfokú végzés közléséről szóló értesítés volt. Nem értesültek a megismételt eljárásban az iratoknak a kijelölt elsőfokú hatósághoz történő megérkezéséről, a megismételt eljárás megindulásáról, a helyszíni szemle tényéről, az ott tett megállapításokról, és a tűzvédelmi szakhatóság - megfellebbezett végzésben hivatkozott - elutasító szakhatósági nyilatkozata tartalmáról sem, mert ezek az ÉTDR felületén nem láthatók. Ennek következtében a Ket. 57. § (5) bekezdésének ellenére a helyszíni szemlén részt venni a felperesek nem tudtak.
[31] Mivel az elutasító szakhatósági véleményt nem ismerték, ezért az új eljárásban a szakhatósággal történő egyeztetésre - és ennek eredményeként a hiányosságokat pótolva egy pozitív szakhatósági nyilatkozat beszerzésére - esélyük sem volt. A bíróság sem vette figyelembe, hogy a megismételt eljárásban a felpereseknek nem volt módjuk a tűzvédelmi hatóság által tett nyilatkozatban kifogásolt hiányosságokat pótolni, és így az engedély megadásának feltételeit teljesíteni, mert nem értesítették őket a megismételt eljárás megindításáról. Az ÉTDR-en az első- és másodfokú tűzvédelmi szakhatósági nyilatkozat nem látható. A felpereseket nem értesítették a helyszíni szemléről, így ebből sem szerezhettek tudomást arról, hogy az új eljárás már folyamatban van, az ÉTDR-en a megismételt eljárás egyetlen eljárási cselekménye nem látható, így felperesek okkal hihették, hogy a kijelölt új hatósághoz az iratok még nem érkeztek meg, és az eljárás még meg sem indult.
[32] A bíróság tévesen állapította meg, hogy a megismételt eljárásról a kérelmet benyújtó ügyfelet értesíteni nem kellett. Az eljárási jogok tényleges érvényesülése szempontjából alapvető feltétel, hogy az ügyfél tudjon róla, hogy őt érintő eljárás folyik valamelyik közigazgatási hatóságnál. Téves a bíróság értelmezése abban a tekintetben, hogy a megismételt eljárásra a kérelemre indult eljárás és nem a hivatalból indult eljárás értesítési szabályai érvényesek. Tévesen állapította meg a bíróság azt is, hogy a szemléről történő értesítés elmaradása az ügy érdemére nem hatott ki. Nem felel meg a valóságnak a bíróság arra vonatkozó megállapítása, hogy felperesek a Jegyző által hozott elsőfokú határozatból tudhatták, hogy mik azok a hiányosságok, ami miatt a tűzvédelmi szakhatóság megtagadta a hozzájárulást, és erre tekintettel maguk csatolhatták volna azokat. Ezzel szemben tény az, hogy a felpereseknek a jelzett információ hiány okán nem volt lehetőségük a hiányokat időben pótolni.
[33] A Ket. 5. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy a jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. Jelen eljárás nem felelt meg ezen eljárási alapelveknek. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az ügyfél elsőfokú eljárásban való részvételét garantáló szabályok teljes figyelmen kívül hagyása, az ügyfelek jogainak közvetlen érintettsége folytán az ügy érdemére kiható eljárási szabály megsértésének tekintendők. A közigazgatási eljárás garanciális szabályainak a figyelmen kívül hagyása (megsértése) az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez, akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyanazon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság.
[34] Az alperes a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjában, (4), (5) bekezdéseiben és a 70. § (1) és (2) bekezdésében foglalt eljárási szabályok megsértésével összefüggésben az ügyféli jogosultságok csaknem teljes körének gyakorlásától zárta el a felperest (egyedül a jogorvoslathoz való jogát gyakorolhatta), a jogszabálysértés következtében sérültek a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését biztosító, garanciális törvényi rendelkezések is. Mindezek alapján az a kérdés, hogy a felperesnek a határozat meghozatalát megelőző eljárásból való kizárását, ügyféli jogai gyakorlásától való teljes megfosztását eredményező eljárási szabálysértés a hatóság által elbírált ügy érdemére kihatott-e, és milyen mértékben, további vizsgálatot már nem igényel.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felülvizsgálati kérelem az alábbiakra tekintettel alapos.
[37] A Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet jogszerűségének megítélése.
[38] A Ket. 5. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.
[39] A Ket. 28/B. § (1) és (4) bekezdései értelmében ha törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, az ügyfél - jogszabályban meghatározott feltételekkel - jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, kivéve, ha az az adott kapcsolattartás tekintetében nem értelmezhető. A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá, ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról másképpen nem rendelkezett.
[40] A Ket. 51. § (1) bekezdése szerint az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.
[41] Az 57. § (1) bekezdése szerint a szemletárgy birtokosát és az 56. § (1) bekezdésében meghatározott személyt (a továbbiakban együtt: szemletárgy birtokosa) a szemléről - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - előzetesen értesíteni kell. Ha a szemle eredményessége érdekében indokolt, az értesítésnek tartalmaznia kell a szemletárgy birtokosának személyes jelenlétére, a szükséges iratok előkészítésére irányuló felhívást. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt a szemletárgy birtokosa legalább öt nappal korábban megkapja.
[42] Az 57. § (5) bekezdése alapján a szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el.
[43] Az Étv. 35. § (3) bekezdése szerint az elvi építési engedély hatályossága alatt kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során szakhatóság közreműködése esetén a szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az elvi építési engedély azokban a kérdésekben, amelyekben kifejezetten rendelkezett, akkor is köti, ha időközben a jogszabályok, valamint a kötelező hatósági előírások megváltoztak. Az elvi építési engedély alapján építési munka nem végezhető.
[44] A Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság nem tekintette a felperes által felhozott eljárási jogszabálysértéseket az ügy érdemére kiható olyan súlyos jogszabálysértésnek, amelyre tekintettel az alperesi határozat hatályon kívül helyezése lett volna indokolt. Az ügyet érdemben vizsgálta és megállapította, hogy a tervtanácsi véleménnyel összefüggésben alapos a kereset, mert - figyelemmel az Étv. hivatkozott 35. § (3) bekezdésére - már korábban értékelt szempontok újraértékelésére került sor. Ugyanakkor a szakhatósági véleménnyel kapcsolatban azt fejtette ki, hogy abban a körben már eredetileg is szükségessé vált bizonyos dokumentumok hiányának pótlása, amely az eljárásban nem történt meg, miáltal erre tekintettel jogszerű volt az építési engedély elutasítása.
[45] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben nyomatékosan hivatkoztak továbbra is az ügyféli jogaikat súlyosan sértő eljárási jogszabálysértésekre, és erre tekintettel vitatták, hogy akárcsak a szakhatósági körben is el lehetett volna utasítani az építési engedély kérelmet.
[46] A Kúria utal azon tényre, hogy az ügyfelek az ún. ÉTDR-en keresztül történő kapcsolattartást választották, ez volt tehát az ügyfél és a hatóság közötti kommunikáció módja. Ehhez képest a felperesek lényeges eljárási cselekményekről nem értesültek, így pl. a helyszíni szemléről vagy az elsőfokú szakhatósági vélemény megérkezéséről. Ez utóbbiról csak az elsőfokú megismételt eljárásban hozott határozat indokolásából szereztek tudomást. Az tehát, hogy a korábbi hiánypótlási felhívás nyomán előterjesztett dokumentumok köre a szakhatóság szerint még mindig nem volt teljes, már csak az elutasító elsőfokú határozatból vált ismertté számukra.
[47] A felperesek két okból is fellebbezést terjesztettek elő az elsőfokú döntéssel szemben, amelyben ugyancsak markánsan hivatkoztak arra, hogy nem tudták nyomon követni az ÉTDR-ből az eljárást, miáltal információ hiányában nem volt mód egyeztetni a szakhatósággal sem. A helyszíni szemle is alkalmat adhatott volna a tájékozódásra, azonban erről sem volt tudomásuk.
[48] A Kúria azt állapította meg, hogy alappal hivatkoztak arra felperesek, hogy nem működött teljeskörűen a kétirányú információáramlás az ÉTDR-en keresztül, ami hátrányosan befolyásolta a felperesek ügyféli jogainak gyakorlását. E körben nem hivatkozhat a hatóság arra, hogy egyébként is tudnia kellett volna az ügyfeleknek, hogy mit kell tenniük.
[49] A per irataiból látható, hogy az első elutasító (jegyzői) határozat idején még nem állt rendelkezésre a szakhatósági vélemény. A megismételt elsőfokú eljárásban használták fel az utólag beérkezett véleményt, melynek tartalmát az ügyfelek csak a határozatból ismerték meg. Ez ellen fellebbeztek, melyben egyebek közt arra hivatkoztak, hogy ők határidőben eleget tettek a hiánypótlási kötelezettségüknek. A másodfokú hatóság ehhez képest ugyanakkor beszerezte a másodfokú szakvéleményt, amely 2016. május 13-án kelteződött, az értesítendők között szerepelt az ÉTDR is (feltöltési dátum nélkül), melyet rövid idővel követett (2016. május 25-én) a másodfokú határozat meghozatala, amely e körben megegyezett az elsőfokúval.
[50] A Kúria figyelemmel az eljárás irataira osztotta a felperesek azon álláspontját, hogy a garanciális ügyféli jogok gyakorlásának csorbulása az ügy végkimenetelétől függetlenül is súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősülhet, és ami az eljárás megismétlését indokolhatja. A Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (V. 9.) KK véleményében mutatott rá, hogy fő szabály szerint súlyos az az eljárási jogszabálysértés, ami az ügy érdemére kihat. Mindig az adott ügy konkrét tényállásától függően dönthető el, hogy ilyen eset áll-e fenn, de van néhány olyan eljárási hiba, jogsértés, ami bizonyosan ebbe a körbe tartozhat, így pl. az ügyféli alapjogosultságok valamelyikének mellőzése, sérelme.
[51] Ezt fejtette ki a BH 2017.K8. számon közzétett eseti döntés is, mely szerint a közigazgatási eljárás garanciális szabályainak figyelmen kívül hagyása (megsértése) az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyanazon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság.
[52] A Kúria utal arra, hogy a jelen esetben ennek a gyakorlati jelentősége abban is állt, hogy lényegében már csakis a szakhatósági állásfoglalásban jelzett két hiányzó dokumentum képezte az engedély megadásának az akadályát az elsőfokú bíróság megállapítása szerint (az elsőfokú bíróság a tervtanácsi vélemény hiányát mellőzte az elutasítási indokok közül).
[53] Az adatok ÉTDR-re történő feltöltésének hiányát (lévén e rendszeren keresztül valósult meg a kapcsolattartás) a Kúria is - egyetértve a felperesekkel - a garanciális ügyféli jogok sérelmeként értékelte, mely a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésének és a hatósági eljárás megismétlésének alapjául szolgált. Az építésügyi hatósági eljárásban már korábban elrendelt új eljárás elkezdődéséről (folytatódásáról), illetőleg különösen is az abban ténylegesen történt eljárási cselekményekről a felperesek az ÉTDR-ből ugyanis nem szerezhettek tudomást. Annyiban osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a megismételt eljárás valóban nem minősült hivatalból induló új ügynek, az arról való "külön értesítésre" nem az újonnan hivatalból indult ügyek szabályai vonatkoznak, valójában a kérelemre már megindult ügy folyik tovább. Ugyanakkor ezen túlmenően az eljárási cselekményekről az érintett ügyfeleket az ÉTDR-en keresztül értesíteni kell (kellett volna).
[54] Mindezek okán a megismételt eljárásban rögzíteni kell a szakhatóság pontos elvárásait, mennyiben nem felelt meg annak ténylegesen a felperesek által hiánypótolt dokumentáció. Erre tekintettel az ügyfelek nem kötelezhetők arra, hogy teljesen új építési engedély iránti kérelmet nyújtsanak be, mivel jelen ügyben a garanciális ügyféli jogok érvényesülésének részbeni hiánya is vezethetett arra, hogy a szakhatósági kívánalmak tisztázása, az esetleges teljes körű pótlás nem történt meg.
[55] A Kúria ugyanakkor hangsúlyozza, hogy eljárási jogszabálysértésre tekintettel helyezte hatályon kívül mind az elsőfokú ítéletet, mind pedig a kétfokú közigazgatási határozatot, melyre tekintettel a Kúria érdemben az építési engedélyt elutasító határozatok jogszerűségéről nem foglalt állást, mint ahogy az elsőfokú bíróság ítéletének a határozat érdemi részét illető megállapításáról sem.
[56] Fentiekre tekintettel tehát a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú jogerős ítéletet, valamint az első- és másodfokú közigazgatási határozatot is hatályon kívül helyezte, az elsőfokú építésügyi hatóságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte azzal, hogy az ügyféli jogok teljes körű biztosítása mellett tegye lehetővé az ügyfelek számára az eljárásban a jogaik gyakorlását, e körben tisztázza a tényállást, és ennek megfelelően hozzon új határozatot, melyben felhasználhatja, illetve értékelheti a perben rögzített tényeket, megállapításokat is.
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.III.37.201/2018/3.
A tanács tagjai: dr. Kovács András a tanács elnöke
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró
dr. Sperka Kálmán bíró
Az I. rendű felperes:
A II. rendű felperes:
A felperes képviselője: dr. Bedő Katalin ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: dr. Pataki Márta Krisztina jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I-II. rendű felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.33.501/2016/12.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.33.501/2016/12. számú ítéletét és az alperes BP/1003/00363-6/2016. számú határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.
Kötelezi a Kúria az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg felpereseknek egyetemlegesen 100.000 (százezer) forint együttes per- és felülvizsgálati eljárási költséget.
A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Budapest Főváros I. kerület Budavári Önkormányzat Jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság (a továbbiakban: Jegyző) V/858/16/2013. számon elvi építési engedélyt adott a S. Kft. részére, ... szám alatti, ... helyrajzi számú ingatlanon két lakást tartalmazó magas tetős kialakítású tetőtér ráépítésre. Az engedély 2013. július 31-én jogerőre emelkedett.
[2] Az elvi építési engedély hatálya alatt, 2014. július 30-án a S. Kft. építési engedély iránti kérelmet nyújtott be az elvi engedélyben foglaltak szerinti építészeti kialakítással. 2015. március 19-én a Jegyző tudomásul vette, hogy az építési engedélyezési eljárásba a S. Kft. helyébe S. I. és Sz. B. (a továbbiakban: felperesek) jogutódlással a kérelem építtetőjeként beléptek. Az építési engedélyezési eljárásban az elsőfokú építésügyi hatóság 2015. március 31-én szakhatósági vélemény adására megkereste az elsőfokú tűzvédelmi szakhatóságot. Ugyanakkor a szakhatósági állásfoglalás bevárása nélkül született meg a Jegyző V/21421-17/2015. számú, 2015. május 21-én kelt határozata, melyben a kérelem szerinti építkezésre az építési engedélyt nem adta meg, a kérelmet elutasította. Döntését többek között azzal indokolta, hogy a Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat Polgármestere (a továbbiakban: Polgármester) településképi véleményében a kérelem szerinti építkezést engedélyezésre nem javasolta.
[3] A határozattal szemben a felperesek fellebbezést terjesztettek elő, melyben arra hivatkoztak, hogy a szakhatóság a 2015. április 9-én kelt, az ÉTDR-ben április 10-én feltöltött hiánypótlási felhívásában 2015. június 1-ig adott határidőt az abban foglalt hiányok pótlására, amit a tervezőkön keresztül a felperesek pótoltak, továbbá sérelmezték, hogy a szakhatósági állásfoglalás bevárása nélkül, - már annak megérkezését megelőzően 2015. május 21-én kelt és május 26-án kiadmányozott határozattal - utasította el a Jegyző az építési engedély kérelmüket.
[4] Az alperes a BPB/002/00710-5/2015. számú 2015. szeptember 8-án kelt döntésével az elsőfokú határozat megsemmisítése mellett új eljárás lefolytatását rendelte el azzal, hogy az első fokon történt elutasítás ugyan megalapozott, azonban a Jegyző az ügyben hatáskör hiányában járt el, ezért a 343/2006. (XII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § f) pontja értelmében a fővárosi kizárási ügyekben a Fővárosi Kormányhivatal, Fővárosi Kerületi Hivatala jár el.
[5] Mindezen előzmények után született meg a perbeli eljárás alapjául szolgáló új elsőfokú határozat, melyet a hatáskörrel rendelkező elsőfokú építésügyi hatóság, azaz Budapest Főváros Kormányhivatala I. kerületi Hivatala hozott BP-1D001/004664-5/2015. számon, 2015. október 21-én, és az építési engedély iránti kérelmet elutasította, hivatkozva arra, hogy a tűzvédelmi szakhatóság az engedély megadásához nem járult hozzá, valamint Budapest Városépítészeti és Építészeti Tervtanács, a Tervtanács Elnöke (a továbbiakban: Tervtanács) a 018/2015. számú, 2015. augusztus 11-én kelt véleményével a tervet engedélyezése nem ajánlotta.
[6] A határozat rögzítette indokolásában, hogy 2015. október 15-én helyszíni szemlét tartottak, melynek tapasztalatai alapján megállapították, hogy a meglévő ingatlanon az állapot egyezik az engedély kérelemben szereplővel, az ingatlanon engedélyköteles építési, bontási munkálatok nincsenek folyamatban.
[7] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 44. § (1) bekezdésében rögzítettekre figyelemmel, és hivatkozva a (3) bekezdésben foglaltakra, utalt arra, hogy a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Észak-budai Katasztrófavédelmi Kirendeltség 2015. június 3-án kelt, 35110/1801- 4/2015. számú szakhatósági állásfoglalásának indokolása úgy szól, hogy az eljárás során a dokumentációt áttekintve hiányosságokat tártak fel, melynek megszüntetése érdekében hiánypótlási felhívást küldtek ki az építtető részére, melynek határnapjaként 2015. június 1. került meghatározásra, és ennek eleget téve az építtető feltöltötte az építészeti tervdokumentáció kiegészítését az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat támogató elektronikus dokumentációs rendszerbe, (a továbbiakban: ÉTDR).
[8] Az elsőfokú építésügyi hatóság elutasító határozata egyik indoka az volt, hogy a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban Tvtv.) 21. § (1) bekezdés előírásainak nem felelt meg a terv, a másik elutasítási indok pedig, hogy a Tervtanács 018/2015. számú, 2015. augusztus 11-én kelt véleményével a tervet engedélyezésre nem ajánlotta. Ezért az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI.8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 18. § (4) bekezdés c) pontja alapján az építésügyi hatóság az építési engedély iránti kérelmet elutasította.
[9] A határozattal szemben a felperesek fellebbezéssel éltek, melynek során született meg az alperes BP/1003/00363-6/2016. számú, 2016. május 25-én kelt határozata, mely az elsőfokú határozatot a fellebbezés elutasítása mellett - az indokolási rész kiegészítésével - helybenhagyta, és rögzítette, hogy a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a 35100/5631-1/2016. ált. számon másodfokú szakhatósági állásfoglalást adott, mely szerint az építési engedély megadásához tűzvédelmi szempontból nem járult hozzá és fenntartotta az elsőfokú állásfoglalásban foglaltakat.
[10] Az alperesi határozat kifejtette, hogy az R. 17. § (1) bekezdése szerint az építési tevékenység végzésére a jogszabályban meghatározott építésügyi hatóságtól építési engedélyt kell kérni. Az R. 17. § (6)-(10) bekezdései határozzák meg, hogy mit kell az építési engedélyhez mellékelni és az R. 8. számú melléklete írja elő, hogy mit kell tartalmaznia a műszaki dokumentációnak.
[11] E körben hivatkozott még az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Étv.) 36. § a) pontjára, 18-22. §-ára, 31. § (1) bekezdésére, a 18. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a tűzvédelmi szakhatósági hozzájárulás hiánya már elegendő indok az építési engedély kérelem elutasítására. Az R. 18. § (4) bekezdés, a Ket. 44. § (1) bekezdés, (1a) bekezdés, és a 121. § (1) bekezdés c) pontja alapján utalt arra, hogy a Tervtanács a fent már ismertetett számú véleményével a tervet engedélyezésre nem ajánlotta, mely véleményt a 252/2006. (XII.7.) Korm. rendelet vonatkozó előírásainak megfelelően alkotta meg, és a tárgyi terv véleményezésének jogalapja ugyanezen kormányrendelet 9. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel történt. Ezért az R. 18. § (4) bekezdés c) pontjára tekintettel az építési engedély iránti kérelmet el kellett utasítani, mert a tervezett építési tevékenység engedélyezését a polgármester a településképi véleményében nem javasolta. A másodfokú építésügyi hatóság pedig az R. 71. § (6) bekezdése szerint az (5) bekezdés a) és b) pontja alapján hozott véleményt bizonyítékként vette figyelembe.
[12] Utalt arra, hogy az R. 11/A. § (2) bekezdésében előírt szakkérdés vizsgálata az elsőfokú iratok tanúsága szerint megtörtént. Rögzítette, hogy az Étv. 35. § (3) bekezdésére figyelemmel az építési engedélyezési eljáráshoz a szakhatóságot ismételten megkeresték a mellékletekkel, de a felperesek sem a korábbi, sem a megismételt eljárásban nem csatolták a szakhatósági eljáráshoz szükséges mellékleteket, ezért a szakhatóságok nem járultak hozzá az építési engedély megadásához, ami már önmagában elégséges az építési engedély megtagadásához. A korábbi elsőfokú határozat meghozatalát követően és az új eljárásban - véleményük szerint - elegendő idő állt rendelkezésre a felpereseknek ahhoz, hogy a hiányokat pótolják, a szakhatósággal egyeztessenek, de ezt felhívás ellenére a határozat meghozatalának időpontjáig nem tették meg. Az építési engedélyezési eljárás lefolytatásakor hatályos építésügyi szabályok kötelezővé tették az építési engedély kérelem mellékleteként a Polgármester településképi véleménye benyújtását, ezért az építési engedélyezési eljárást azon eljárás meg kellett előzze.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[13] A felperesek keresetet terjesztettek elő. Kérték az alperesi határozatnak az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, valamint a BTD/002/00710-5/2015. számú elutasító határozatot megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasító végzés megsemmisítését is. E körben arra hivatkoztak, hogy elvi engedélyt a 2013. július 31-én jogerőssé vált döntéssel kapott a felperesek jogelődje V/858-16/2013. számon, majd 2014. július 30-án az elvi engedély alapján építési engedély iránti kérelmet terjesztett elő. E körben az volt a jogszabálysértő, hogy az Étv. 35. § (3) bekezdése alapján, a jogszabály változástól függetlenül az elvi engedélynek megfelelő dokumentáció engedélyezését nem lehetett volna megtagadni.
[14] Kiemelték, hogy a jegyző által hozott érdemi határozat meghozatalát követően született meg az első szakhatósági állásfoglalás, mely szerint az építési engedély megadásához tűzvédelmi szempontból nem járultak hozzá. A jogszabályokat megsértve történt az, hogy a megismételt építési engedélyezési eljárásban az elsőfokú hatóság 2015. október 21-én a döntését a tűzvédelmi szakhatóság - előző elsőfokú határozata kapcsán kiadott - nemleges szakhatósági állásfoglalásra alapozta, valamint a polgármester nemleges településképi véleményére. Az ÉTDR felületén semmiféle nyoma nem volt annak, hogy ez a megismételt elsőfokú eljárás folyamatban lett volna, nem értesítették őket a megismételt eljárás megindulásáról, a helyszíni szemle tényéről, az ott tett megállapításokról, és az elutasító szakhatósági nyilatkozatról sem. Mivel az elutasító szakhatósági véleményt nem ismerték, így nem volt lehetőségük, hogy elsődlegesen a hiányokat pótolva egy pozitív nyilatkozatot szerezzenek be még a döntés meghozatalát megelőzően.
[15] A Ket. 29. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú eljárásra a másodfokú hatóság utasítására került sor, azaz hivatalból indult, ezért a felpereseket nyolc napon belül az eljárás megindulásáról értesíteni kellett volna, ami pedig nem történt meg. A Ket. 28/B § (4) bekezdése szerint elektronikusan kívánták az ÉTDR rendszerrel tartani a kapcsolatot, amelyben semmiféle eljárási cselekmény nem került feltüntetésre mielőtt a megismételt eljárásban az elsőfokú határozat megszületett volna, ami maga súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősül.
[16] Alperes érdemi nyilatkozatában kérte a felperes keresetének elutasítását.
Az elsőfokú ítélet
[17] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Utalt a Ket. 109. § (1) bekezdésére, 111. § (1) bekezdésére a 29. § (3)-(5) bekezdésére, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ára. Rámutatott, hogy a perbeli elsőfokú határozatot hozó elsőfokú hatóság az eljárását nem hivatalból indította meg, hanem az még a felperesek által legelőször beadott építési engedély kérelem benyújtásával kezdődött, tehát kérelemre. A fenti szabályok alapján pedig ezekben az esetekben a kérelmet benyújtót az eljárás megindításáról nem kell értesíteni. A hatályon kívül helyezést követően indult eljárások nem minősülnek a közigazgatási eljárások újbóli megkezdésének, azok a közigazgatási eljárás folyamatának részei. A másodfokú új eljárásra kötelező végzésből pedig kiderült, hogy mely hatóság fogja az ügyet elbírálni.
[18] Utalt a bíróság a Ket. 57. § (5) bekezdésére és megállapította, hogy az alperesi nyilatkozatban az alperes maga is elismerte, hogy a szemléről a felperesek értesítése nem történt meg, tehát az eljárási jogszabálysértés megvalósult. A helyszíni szemle vonatkozásában az arról készült feljegyzés sem jelent meg a felperes jogi képviselője által használt ÉTDR rendszerben, melyet az alperes jogi képviselője szintén nem vitatott. A bíróság e körben rögzítette, hogy a szemlén tapasztaltak nem voltak befolyással a perbeli határozat két elutasítási indokára, mégpedig, hogy a tűzvédelmi rendelkezéseknek a felperes által benyújtott tervek nem feleltek meg, hiszen az egy szakhatósági állásfoglalás volt, illetőleg azzal sem volt összefüggésben, hogy a Tervtanács a tervet engedélyezésre nem ajánlotta.
[19] Az a körülmény, hogy ÉTDR rendszerben csak feljegyzésként szerepelt a szemléről készült jegyzőkönyv és azt ezért a felperes jogi képviselője nem láthatta, nem olyan súlyos eljárási jogszabálysértés, ami az ügy érdemére kihatott volna, és a hatályon kívül helyezését tenné indokolttá. A felperesek tisztában voltak azzal, hogy mik azok a hiányosságok, ami miatt a tűzvédelmi szakhatóság az állásfoglalásában nem járult hozzá az építési engedély megadásához, amelyeket maguktól is csatolhattak volna.
[20] A bíróság nem tartotta indokoltnak azon felperesi kereseti kérelmet sem, hogy a Jegyző határozatát megsemmisítő és új eljárás lefolytatását elrendelő végzést hatályon kívül helyezze, hiszen nem rendelkezett a Jegyző hatáskörrel, mely megsemmisítő végzéssel megfelelő mederbe terelték a perbeli építési engedélyezési eljárást.
[21] A megismételt eljárásban Tekintettel voltak a megsemmisítő végzés indokolására, azaz, hogy a megismételt elsőfokú eljárásban vegyék figyelembe az időközben elkészült tűzvédelmi szakhatósági állásfoglalás megállapításait.
[22] A tűzvédelmi szakhatósági állásfoglalást az alperes a másodfokú eljárásban újból bekérte, melynek döntése megegyezett az elsőfokú szakhatósági megállapítással, azaz nem járultak hozzá az építési engedély megadásához. A perbeli esetben tehát a másodfokú határozat meghozatalát megelőzően beszerzett állásfoglalás bírt relevanciával, amely megfelelő időben a másodfokú határozat meghozatalát megelőzően került megküldésre, illetőleg az abban foglaltak figyelembe vételre, mely indokok a másodfokú határozat indokolásában megfelelő módon rögzítésre is kerültek.
[23] Az Étv. 35. §-ával kapcsolatban a bíróság rögzítette, hogy a felperesi jogi képviselő érvelését fogadta el, mégpedig, hogy az elvi építési engedélyben rögzített feltételek már azt követően megadottnak tekintendőek. A bíróság az elvi építési engedélyben részletezetteket tekintette át, melynek során arra a megállapításra jutott, hogy a felperesek az elvi építési engedélyt feltételekkel kapták meg. Budapest Főváros Kormányhivatalának I. kerületi Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala Örökségvédelmi Osztálya 2013. június 18-án kelt BP-1D/001/119-6/2013. számú állásfoglalása a szakhatósági hozzájárulást azzal a feltétellel adta meg, hogy az épület homlokzati megjelenését befolyásoló elemek (párkány és eresz kapcsolata, homlokzati nyílászárók, korlátok) kialakítását részlettervek, a fedés típusát bemutatott anyagminták alapján, a hivatal bevonásával kell véglegesíteni.
[24] A bíróság azt a megállapítást tette, hogy az elvi építési engedély kapcsán már vizsgált illeszkedési szempontokat értékelte újból a Tervtanács, ami sérti az Étv. 35. §-ában foglaltakat, mert ez olyan kérdéskör, amely az elvi engedély megadása során már vizsgálatra és elfogadásra került, a feltételek között tételesen nem lett felsorolva, mint hiány. Így a határozat ezen része az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő. Mivel azonban a határozatnak volt még egy elutasítási oka a tűzvédelmi szakhatóság állásfoglalása alapján, ezért a bíróságnak azt is vizsgálnia kellett, mert ha e körben helyesen döntött az alperes, ez az egy ok is önmagában elégséges a felperesek építési engedély kérelme elutasításának helybenhagyásához.
[25] A bíróság a továbbiakban az elvi építési engedély tűzvédelmi szabályoknak való megfelelősége tárgyában készült szakhatósági állásfoglalásokat vizsgálta. E körben az elsőfokú határozat hivatkozott a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Észak-budai Katasztrófavédelmi Kirendeltsége 2013. május 17-én kelt 161-7/2013/ÉBH számú állásfoglalására, amely négy pontban felsorolt hiányosságok pótlásának szükségességével járult hozzá az elvi építési engedély megadásához. Ebből az egyik pont az volt, hogy tűzvédelmi műszaki leírást, dokumentációt kell készíteni, a másik, hogy a Fővárosi Vízművek Zrt. nyilatkozatát kell beszerezni az oltóvíz intenzitás kérdésében. Ezen két hiányosság az elsőfokú építési engedély kérelmet elutasító határozatban is szerepelt, mint hiányosság és a perben a felperesek az nem tudták igazolni a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, hogy a hiányosságoknak a közigazgatási eljárás során eleget tettek. Így e körben nem jogszabálysértő az alperesi határozat, és ez az egy indok is elégséges az építési engedély kérelem elutasításának helybenhagyásához.
[26] A bíróság megjegyezte, hogy ha egy új eljárás során a felperesek a tűzvédelmi szabályoknak megfelelően pótolják a hiányosságokat, akkor az elvi építési engedélyben rögzített feltételek teljesítése esetén a részükre az építési engedélyt ki kell adni. Mindezekre figyelemmel a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdés alapján a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem
[27] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
[28] Kérték az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú építésügyi hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését.
[29] A kérelem jogalapjaként a Ket. 5. § (1) bekezdését, 29. § (3) bekezdését, 51. § (1) bekezdését, valamint az 57. § (5) bekezdését jelölték meg. Rámutattak egyebek mellett hogy a felperesek a hiánypótlásra előírt határidőben, 2015. június 1-jén a kért hiányokat már pótolták, ezt azonban a hatóságok a későbbiekben nem értékelték. Továbbá az elutasító szakhatósági nyilatkozat tartalma felperesek számára sem ekkor, sem a lefolytatott megismételt eljárás során nem vált ismertté.
[30] A felperesek a kapcsolattartás elektronikus útját választották, de az ÉTDR felületén a lefolytatott új eljárás nem követhető nyomon, számukra a megismételt eljárásban hozott első fokú határozatot megelőző utolsó ismert eljárási cselekmény a V/21421-25/2015. számú, az új eljárásra utasító másodfokú végzés közléséről szóló értesítés volt. Nem értesültek a megismételt eljárásban az iratoknak a kijelölt elsőfokú hatósághoz történő megérkezéséről, a megismételt eljárás megindulásáról, a helyszíni szemle tényéről, az ott tett megállapításokról, és a tűzvédelmi szakhatóság - megfellebbezett végzésben hivatkozott - elutasító szakhatósági nyilatkozata tartalmáról sem, mert ezek az ÉTDR felületén nem láthatók. Ennek következtében a Ket. 57. § (5) bekezdésének ellenére a helyszíni szemlén részt venni a felperesek nem tudtak.
[31] Mivel az elutasító szakhatósági véleményt nem ismerték, ezért az új eljárásban a szakhatósággal történő egyeztetésre - és ennek eredményeként a hiányosságokat pótolva egy pozitív szakhatósági nyilatkozat beszerzésére - esélyük sem volt. A bíróság sem vette figyelembe, hogy a megismételt eljárásban a felpereseknek nem volt módjuk a tűzvédelmi hatóság által tett nyilatkozatban kifogásolt hiányosságokat pótolni, és így az engedély megadásának feltételeit teljesíteni, mert nem értesítették őket a megismételt eljárás megindításáról. Az ÉTDR-en az első és másodfokú tűzvédelmi szakhatósági nyilatkozat nem látható. A felpereseket nem értesítették a helyszíni szemléről, így ebből sem szerezhettek tudomást arról, hogy az új eljárás már folyamatban van, az ÉTDR-en a megismételt eljárás egyetlen eljárási cselekménye nem látható, így felperesek okkal hihették, hogy a kijelölt új hatósághoz az iratok még nem érkeztek meg, és az eljárás még meg sem indult.
[32] A bíróság tévesen állapította meg, hogy a megismételt eljárásról a kérelmet benyújtó ügyfelet értesíteni nem kellett. Az eljárási jogok tényleges érvényesülése szempontjából alapvető feltétel, hogy az ügyfél tudjon róla, hogy őt érintő eljárás folyik valamelyik közigazgatási hatóságnál. Téves a bíróság értelmezése abban a tekintetben, hogy a megismételt eljárásra a kérelemre indult eljárás és nem a hivatalból indult eljárás értesítési szabályai érvényesek. Tévesen állapította meg a bíróság azt is, hogy a szemléről történő értesítés elmaradása az ügy érdemére nem hatott ki. Nem felel meg a valóságnak a bíróság arra vonatkozó megállapítása, hogy felperesek a Jegyző által hozott elsőfokú határozatból tudhatták, hogy mik azok a hiányosságok ami miatt a tűzvédelmi szakhatóság megtagadta a hozzájárulást, és erre tekintettel maguk csatolhatták volna azokat. Ezzel szemben tény az, hogy a felpereseknek a jelzett információ hiány okán nem volt lehetőségük a hiányokat időben pótolni.
[33] A Ket. 5. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy a jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. Jelen eljárás nem felelt meg ezen eljárási alapelveknek. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az ügyfél elsőfokú eljárásban való részvételét garantáló szabályok teljes figyelmen kívül hagyása, az ügyfelek jogainak közvetlen érintettsége folytán az ügy érdemére kiható eljárási szabály megsértésének tekintendők. A közigazgatási eljárás garanciális szabályainak a figyelmen kívül hagyása (megsértése) az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez, akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyanazon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság.
[34] Az alperes a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjában, (4), (5) bekezdéseiben és a 70. § (1) és (2) bekezdésében foglalt eljárási szabályok megsértésével összefüggésben az ügyféli jogosultságok csaknem teljes körének gyakorlásától zárta el a felperest (egyedül a jogorvoslathoz való jogát gyakorolhatta), a jogszabálysértés következtében sérültek a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését biztosító, garanciális törvényi rendelkezések is. Mindezek alapján az a kérdés, hogy a felperesnek a határozat meghozatalát megelőző eljárásból való kizárását, ügyféli jogai gyakorlásától való teljes megfosztását eredményező eljárási szabálysértés a hatóság által elbírált ügy érdemére kihatott-e, és milyen mértékben, további vizsgálatot már nem igényel.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felülvizsgálati kérelem az alábbiakra tekintettel alapos.
[37] A Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet jogszerűségének megítélése.
[38] A Ket. 5. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.
[39] A Ket. 28/B. § (1) és (4) bekezdései értelmében ha törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, az ügyfél - jogszabályban meghatározott feltételekkel - jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, kivéve, ha az az adott kapcsolattartás tekintetében nem értelmezhető. A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá, ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról másképpen nem rendelkezett.
[40] A Ket. 51. § (1) bekezdés szerint az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.
[41] Az 57. § (1) bekezdés szerint a szemletárgy birtokosát és az 56. § (1) bekezdésében meghatározott személyt (a továbbiakban együtt: szemletárgy birtokosa) a szemléről - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - előzetesen értesíteni kell. Ha a szemle eredményessége érdekében indokolt, az értesítésnek tartalmaznia kell a szemletárgy birtokosának személyes jelenlétére, a szükséges iratok előkészítésére irányuló felhívást. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt a szemletárgy birtokosa legalább öt nappal korábban megkapja.
[42] Az 57. § (5) bekezdése alapján a szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el.
[43] Az Étv. 35. § (3) bekezdése szerint az elvi építési engedély hatályossága alatt kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során szakhatóság közreműködése esetén a szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az elvi építési engedély azokban a kérdésekben, amelyekben kifejezetten rendelkezett, akkor is köti, ha időközben a jogszabályok, valamint a kötelező hatósági előírások megváltoztak. Az elvi építési engedély alapján építési munka nem végezhető.
[44] A Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság nem tekintette a felperes által felhozott eljárási jogszabálysértéseket az ügy érdemére kiható olyan súlyos jogszabálysértésnek, amelyre tekintettel az alperesi határozat hatályon kívül helyezése lett volna indokolt. Az ügyet érdemben vizsgálta és megállapította, hogy a tervtanácsi véleménnyel összefüggésben alapos a kereset, mert - figyelemmel az Étv. hivatkozott 35. § (3) bekezdésére - már korábban értékelt szempontok újraértékelésére került sor. Ugyanakkor a szakhatósági véleménnyel kapcsolatban azt fejtette ki, hogy abban a körben már eredetileg is szükségessé vált bizonyos dokumentumok hiányának pótlása, amely az eljárásban nem történt meg, miáltal erre tekintettel jogszerű volt az építési engedély elutasítása.
[45] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben nyomatékosan hivatkoztak továbbra is az ügyféli jogaikat súlyosan sértő eljárási jogszabálysértésekre, és erre tekintettel vitatták, hogy akárcsak a szakhatósági körben is el lehetett volna utasítani az építési engedély kérelmet.
[46] A Kúria utal azon tényre, hogy az ügyfelek az ún. ÉTDR-en keresztül történő kapcsolattartást választották, ez volt tehát az ügyfél és a hatóság közötti kommunikáció módja. Ehhez képest a felperesek lényeges eljárási cselekményekről nem értesültek, így pl. a helyszíni szemléről vagy az elsőfokú szakhatósági vélemény megérkezéséről. Ez utóbbiról csak az elsőfokú megismételt eljárásban hozott határozat indokolásából szereztek tudomást. Az tehát, hogy a korábbi hiánypótlási felhívás nyomán előterjesztett dokumentumok köre a szakhatóság szerint még mindig nem volt teljes, már csak az elutasító elsőfokú határozatból vált ismertté számukra.
[47] A felperesek két okból is fellebbezést terjesztettek elő az elsőfokú döntéssel szemben, amelyben ugyancsak markánsan hivatkoztak arra, hogy nem tudták nyomon követni az ÉTDR-ből az eljárást, miáltal információ hiányában nem volt mód egyeztetni a szakhatósággal sem. A helyszíni szemle is alkalmat adhatott volna a tájékozódásra, azonban erről sem volt tudomásuk.
[48] A Kúria azt állapította meg, hogy alappal hivatkoztak arra felperesek, hogy nem működött teljes körűen a kétirányú információáramlás az ÉTDR-en keresztül, ami hátrányosan befolyásolta a felperesek ügyféli jogainak gyakorlását. E körben nem hivatkozhat a hatóság arra, hogy egyébként is tudnia kellett volna az ügyfeleknek, hogy mit kell tenniük.
[49] A per irataiból látható, hogy az első elutasító (jegyzői) határozat idején még nem állt rendelkezésre a szakhatósági vélemény. A megismételt elsőfokú eljárásban használták fel az utólag beérkezett véleményt, melynek tartalmát az ügyfelek csak a határozatból ismerték meg. Ez ellen fellebbeztek, melyben egyebek közt arra hivatkoztak, hogy ők határidőben eleget tettek a hiánypótlási kötelezettségüknek. A másodfokú hatóság ehhez képest ugyanakkor beszerezte a másodfokú szakvéleményt, amely 2016. május 13-án kelteződött, az értesítendők között szerepelt az ÉTDR is (feltöltési dátum nélkül), melyet rövid idővel követett (2016. május 25-én) a másodfokú határozat meghozatala, amely e körben megegyezett az elsőfokúval.
[50] A Kúria figyelemmel az eljárás irataira osztotta a felperesek azon álláspontját, hogy a garanciális ügyféli jogok gyakorlásának csorbulása az ügy végkimenetelétől függetlenül is súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősülhet, és ami az eljárás megismétlését indokolhatja. A Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (V.9.) KK véleményében mutatott rá, hogy fő szabály szerint súlyos az az eljárási jogszabálysértés, ami az ügy érdemére kihat. Mindig az adott ügy konkrét tényállásától függően dönthető el, hogy ilyen eset áll-e fenn, de van néhány olyan eljárási hiba, jogsértés, ami bizonyosan ebbe a körbe tartozhat, így pl. az ügyféli alapjogosultságok valamelyikének mellőzése, sérelme.
[51] Ezt fejtette ki a BH 2017.K8. számon közzétett eseti döntés is, mely szerint a közigazgatási eljárás garanciális szabályainak figyelmen kívül hagyása (megsértése) az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyanazon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság.
[52] A Kúria utal arra, hogy a jelen esetben ennek a gyakorlati jelentősége abban is állt, hogy lényegében már csakis a szakhatósági állásfoglalásban jelzett két hiányzó dokumentum képezte az engedély megadásának az akadályát az elsőfokú bíróság megállapítása szerint (az elsőfokú bíróság a tervtanácsi vélemény hiányát mellőzte az elutasítási indokok közül).
[53] Az adatok ÉTDR-be történő feltöltésének hiányát (lévén e rendszeren keresztül valósult meg a kapcsolattartás) a Kúria is - egyetértve a felperesekkel - a garanciális ügyféli jogok sérelmeként értékelte, mely a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésének és a hatósági eljárás megismétlésének alapjául szolgált. Az építésügyi hatósági eljárásban már korábban elrendelt új eljárás elkezdődéséről (folytatódásáról), illetőleg különösen is az abban ténylegesen történt eljárási cselekményekről a felperesek az ÉTDR-ből ugyanis nem szerezhettek tudomást. Annyiban osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a megismételt eljárás valóban nem minősült hivatalból induló új ügynek, az arról való "külön értesítésre" nem az újonnan hivatalból indult ügyek szabályai vonatkoznak, valójában a kérelemre már megindult ügy folyik tovább. Ugyanakkor ezen túlmenően az eljárási cselekményekről az érintett ügyfeleket az ÉTDR-en keresztül értesíteni kell (kellett volna).
[54] Mindezek okán a megismételt eljárásban rögzíteni kell a szakhatóság pontos elvárásait, mennyiben ténylegesen nem felelt meg annak a felperesek által hiánypótolt dokumentáció. Erre tekintettel az ügyfelek nem kötelezhetők arra, hogy teljesen új építési engedély iránti kérelmet nyújtsanak be, mivel jelen ügyben a garanciális ügyféli jogok érvényesülésének részbeni hiánya is vezethetett arra, hogy a szakhatósági kívánalmak tisztázása, az esetleges teljes körű pótlás nem történt meg.
[55] A Kúria ugyanakkor hangsúlyozza, hogy eljárási jogszabálysértésre tekintettel helyezte hatályon kívül mind az elsőfokú ítéletet, mind pedig a kétfokú közigazgatási határozatot, melyre tekintettel a Kúria érdemben az építési engedélyt elutasító határozatok jogszerűségéről nem foglalt állást, mint ahogy az elsőfokú bíróság ítéletének a határozat érdemi részét illető megállapításáról sem.
[56] Fentiekre tekintettel tehát a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú jogerős ítéletet, valamint az első- és másodfokú közigazgatási határozatot is hatályon kívül helyezte, az elsőfokú építésügyi hatóságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte azzal, hogy az ügyféli jogok teljes körű biztosítása mellett tegye lehetővé az ügyfelek számára az eljárásban a jogaik gyakorlását, e körben tisztázza a tényállást, és ennek megfelelően hozzon új határozatot, melyben felhasználhatja, illetve értékelheti a perben rögzített tényeket, megállapításokat is.
A döntés elvi tartalma
[57] Elektronikus kapcsolattartás esetén a garanciális ügyféli jogok sérelmét jelenti, ha az ügyfél lényeges eljárási cselekményekről azért nem szerez tudomást, mert azok az elektronikus rendszerben nem jelennek meg.
[58] Az alapvető ügyféli jogosultságok sérelme akkor is megalapozhatja a határozat hatályon kívül helyezését, ha a szabályok betartása esetén is azonos döntést hozna a hatóság.
Záró rész
[59] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[60] A Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése és 82. § (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperesek részére felmerült per- és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
[61] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[62] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2019. május 14.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró