19/1964. (VIII. 9.) Korm. rendelet

a hadkötelezettséget teljesítők érdekvédelméről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a honvédelemről szóló 1960. évi IV. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 54. és 128. §-ában kapott felhatalmazás alapján a törvénynek a hadkötelezettséget teljesítők érdekvédelméről szóló VI. Fejezete végrehajtására a következőket rendeli:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §

(1) A rendelet hatálya kiterjed a fegyveres erőknél (néphadsereg, határőrség, karhatalom és a polgári védelem katonai szervei) hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítő hadkötelesekre (a továbbiakban: hadkötelesek), éspedig:

a) sorkatonai szolgálatot teljesítő személyekre (a továbbiakban: sorkatonák),

b) az ideiglenes szolgálatot teljesítő valamennyi tartalékos hadkötelesre (a továbbiakban: tartalékos katonák).

(2) A különleges katonai szolgálatot teljesítő személyekre (Hvt. 29. §) a rendeletnek a sorkatonákra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

(3) A rendelet hatálya - a rendeletben megállapított esetekben - kiterjed az (1) és (2) bekezdésben megjelölt személyek hozzátartozóira is.

(4) A hivatásos tisztek és tiszthelyettesek, valamint a továbbszolgáló tiszthelyettesek és tisztesek érdekvédelméről külön jogszabály rendelkezik.

(5) E rendelet alkalmazásában termelőszövetkezet a mezőgazdasági termelőszövetkezet és a kisipari szövetkezet.

II. Fejezet

A MUNKAVISZONY (TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGSÁG) ALAPJÁN JÁRÓ ÉS EGYÉB KEDVEZMÉNYEK

A) A hadköteles kedvezményei

Szabadság

2. §

(1) Az 53/1953. (XI. 28.) MT számú rendelet (a továbbiakban: Mt. V.) a következő 107/A. §-sal egészül ki:

"Mind a tartalékos katonának, mind a sorkatonának bevonulása előtt - kérésére - legfeljebb két munkanap fizetésnélküli szabadságot kell engedélyezni".

(2) A Mt. V. 107/A. §-át a kisipari szövetkezeti tagokra is alkalmazni kell.

(3) A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját mind a tartalékos katonai, mind a sorkatonai szolgálatra történő bevonulása előtt - kérésére - legfeljebb két munkanapra fel kell menteni a közös munkában való részvétel kötelezettsége alól. Erre az időre térítés nem jár.

A munkaviszony (termelőszövetkezeti tagság) megszűnése és módosítása

3. §

(1) A hadköteles munkaviszonyát (termelőszövetkezeti tagságát) hadkötelezettségének teljesítése alatt megszüntetni nem lehet [Hvt. 46. § (3) bekezdés].

(2) A határozott időre vagy meghatározott munkára létesített munkaviszony a határozott idő, illetőleg a meghatározott munka elvégzéséhez szükséges idő elteltével a katonai szolgálat ideje alatt is megszűnik.

(3) Ha sorkatonai szolgálatra való bevonulás a próbaidő tartama alatt történik, a munkaviszony a bevonulás napján megszűnik, kivéve ha a felek írásban ezzel ellentétesen állapodnak meg.

4. §

(1) A Mt. V. a következő 179/A. §-sal egészül ki.

"Ha a dolgozó ellen fegyelmi eljárás indult és - még a fegyelmi határozat közlése (186. §) előtt - sorkatonai szolgálatra behívták, a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, kivéve ha előreláthatólag azonnali hatályú elbocsátás kiszabása szükséges. Ha a dolgozót tartalékos katonai szolgálatra hívták be, a fegyelmi eljárást a tartalékos katonai szolgálat tartamára fel kell függeszteni; ha azonban előreláthatólag azonnali hatályú elbocsátás kiszabása szükséges, a fegyelmi eljárást folytatni lehet, de azonnali hatályú elbocsátás kiszabása esetén azt csak a tartalékos katonai szolgálat megszűnése után szabad végrehajtani."

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések a termelőszövetkezeti tag elleni fegyelmi eljárásban is megfelelően irányadók.

5. §

(1) A Mt. V. a következő 232 C. §-sal egészül ki:

"A dolgozót a sorkatonai szolgálatból történt leszerelésétől számított hat hónapig - a fegyelmi úton történt áthelyezést kivéve - nem lehet alacsonyabb munkakörbe áthelyezni (beosztani), mint amilyet bevonulása előtt a vállalatnál betöltött."

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés a terelőszövetkezeti tag esetében is megfelelően irányadó.

Alkalmazási és tanulmányi kedvezmények

6. §

A katonai szolgálat teljesítésével összefüggésben megrokkant személyt munkaviszony (szolgálati viszony) létesítésénél, illetőleg középfokú tanintézetbe vagy felsőoktatási intézménybe való felvételnél - egyébként egyenlő feltételek mellett - másokkal szemben előnyben kell részesíteni.

B) A hadköteles hozzátartozóinak kedvezményei

Munkaviszonnyal összefüggő kedvezmények

7. §

(1) A Mt. V. a következő 23/A. §-sal egészül ki:

"Munkaviszony létesítésénél - egyébként egyenlő előfeltételek mellett - előnyben kell részesíteni a sorkatonai szolgálatot teljesítő személynek azokat a hozzátartozóit, akikkel a bevonulásig közös háztartásban élt."

(2) A Mt. V. a következő 37 B. §-sal egészül ki:

"A sorkatonai szolgálatot teljesítő személy feleségének munkaviszonyát a vállalat vagy a termelés átszervezése címén felmondással megszüntetni nem lehet".

Szociális kedvezmények

8. §

(1) Az állandó lakóhely szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve köteles a katonai nyilvántartásba vételt követően a sorkötelesek ellátásra szoruló hozzátartozóit a szociális juttatás és egyéb támogatás szempontjából számba venni és a sorköteles behívása esetén az ellátatlan hozzátartozóknak a hatáskörébe eső juttatást és egyéb támogatást megadni.

(2) A katonai szolgálatra bevonult személy gondozásra szoruló szüleit (nagyszüleit, testvéreit) - ha eltartásukra kötelezhető más hozzátartozó nincs - az állami (tanácsi) szociális intézményekben történő elhelyezésnél előnyben kell részesíteni.

(3) Ha a sorkatona hozzátartozójának rendkívüli körülményei (pl. betegség, haláleset, költözködés stb.) indokolttá teszik, a hozzátartozó kérelmére az állandó lakóhely szerint illetékes járási, városi, városi (fővárosi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi osztálya (csoportjai egyszeri segélyt engedélyezhet. Határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.

9. §

(1) Ha a katonai szolgálatot teljesítő személy felesége munkaviszonyban áll vagy termelőszövetkezeti tag, gyermekének a helységben működő bölcsődében óvodában, napközi otthonban történő elhelyezését - a kizáró esetektől eltekintve -biztosítani kell.

(2) A bevonult gondozásra szoruló gyermekét - amennyiben a hozzátartozók a gyermek gondozását (pl. betegség miatt) ellátni nem tudják - a rászorultság tartamára állami gondozásba kell venni.

Tanulmányi kedvezmények

10. §

(1) A katonai szolgálat teljesítésével összefüggésben megrokkantak, elhaltak és eltűntek gyermekei a középfokú iskolába és felsőoktatási intézménybe, továbbá szakmunkás tanulóként való felvételnél - egyébként egyenlő feltételek esetén - másokkal szemben előnyben részesülnek.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltaknak - ha általános tanulmányi eredményük legalább jó-rendű - teljes tandíjmentességet kell biztosítani, ha ez őket egyébként nem illetné meg.

(3) ösztöndíj, tanulmányi segély és a tanintézeteknél rendszeresített egyéb szociális juttatások nyújtásánál az (1) bekezdésben felsoroltakat - egyébként egyenlő feltételek mellett - másokkal szemben előnyben kell részesíteni.

III. FEJEZET

BEVONULÁSI SEGÉLY ÉS CSALÁDI SEGÉLY

A) Bevonulási segély

11. §

(1) A munkaviszonyban álló dolgozó és a termelőszövetkezet tagja sorkatonai szolgálatra való behívása esetén egyszeri bevonulási segélyre jogosult.

(2) A bevonulási segélyt a munkáltató, illetőleg a termelőszövetkezet köteles a jogosult számára a bevonulás előtt kifizetni.

(3) Ha a behívott személy a sorkatonai szolgálat alól - bármilyen oknál fogva - halasztást kap, vagy igénybevételére nem kerül sor, a bevonulási segély visszafizetésére nem kötelezhető, újabb behívás esetén azonban bevonulási segély nem illeti meg.

12. §

A bevonulási segély összege:

a) a munkaviszonyban álló sorkötelesek és a kisipari szövetkezeti tagok esetében, ha a bevonulónak olyan gyermeke van, akinek eltartásáról bevonulása előtt maga gondoskodott, a havi átlagkereset 100%-a, egyéb esetekben az említett átlagkereset 50%-a;

b) a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja esetében 450 forint, ha pedig a bevonulónak olyan gyermeke van, akinek eltartásáról bevonulása előtt maga gondoskodott, 900 forint.

B) Családi segély

a) A sorkatona hozzátartozóinak segélyezése

A segély feltételei

13. §

(1) Családi segélyben kell részesíteni a sorkatonai szolgálatot teljesítő személy hozzátartozóját, ha:

a) a hozzátartozót a sorkatona a bevonulást megelőzően saját keresetéből, illetőleg jövedelméből tartotta el (14. §), és

b) munkaképtelen (15. §), valamint

c) eltartásra szorul (16. §).

(2) Családi segély az (1) bekezdésben megállapított feltételek mellett is csak abban az esetben jár, ha a sorkatona:

a) a bevonulása előtt két éven belül összesen legalább egy éven át munkaviszonyban állt, vagy kisipari szövetkezet, mezőgazdasági termelőszövetkezet, termelőszövetkezeti csoport vagy egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezet tagja volt, illetőleg

b) a bevonulás előtt két éven belül legalább egy éven át iparjogosítvány alapján kisipari vagy kereskedői tevékenységet folytatott vagy egyénileg gazdálkodó földműves volt, és a családi segélyt igénylő hozzátartozó az említett tevékenységet (gazdálkodást) folytatni nem tudja.

(3) A (2) bekezdésben említett egy évbe a középfokú, illetőleg a felsőfokú iskolai tanulmányok idejét is be kell számítani.

14. §

(1) A családi segélyre jogosultság szempontjából a sorkatona által bevonulása előtt eltartott hozzátartozónak [13. § (1) bekezdés a) pont] számítanak a bevonult felesége, gyermeke, örökbefogadott és nevelt gyermeke, szülője, örökbefogadó- és nevelőszülője, nagyszülője, kiskorú testvére és munkaképtelen testvére, akinek

a) eltartásáról a bevonulás előtt a bevonult gondoskodott, vagy

b) tartási igénye a bevonulás után keletkezett, vagy

c) a bevonulttal szemben fennálló tartási igényét bírói határozat állapítja meg.

(2) A sorkatona által bevonulása előtt eltartott hozzátartozónak számít a bevonult feleségének szülője is abban az esetben, ha őt a bevonulása előtt saját háztartásában tartotta el, továbbá a sorkatona elvált felesége, ha részére bírói határozat tartásdíjat állapított meg.

15. §

A családi segélyre jogosultság szempontjából munkaképtelennek [13. § (1) bekezdés b) pont] kell tekinteni:

a) azt a hozzátartozót, aki munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette,

b) a bevonult feleségét, ha legalább egy gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, vagy legalább hat hónapja terhes állapotban van,

c) azt a nő hozzátartozót, aki 55., illetve azt a férfi hozzátartozót, aki 60. életévét betöltötte,

d) a testvért és a gyermeket 16. életévének betöltéséig, illetőleg ha középfokú iskola nappali tagozatán tanulmányokat folytat, a tanulmányok befejezéséig, legfeljebb azonban 19. életévének betöltéséig, ha szakmunkás tanuló, legfeljebb 18. életévének, ha pedig érettségizett szakmunkás tanuló, a 19. életévének betöltéséig.

16. §

(1) A családi segély szempontjából eltartásra szorul [13. § (1) bekezdés c) pont] az a hozzátartozó, akinek a keresete,- illetve bármely forrásból származó összes jövedelme községben a havi 400 forintot, városban a havi 500 forintot nem haladja meg. Több hozzátartozó esetén a közös háztartásban élők keresetét, illetve bármely forrásból származó jövedelmét össze kell adni, s a hozzátartozókat akkor lehet eltartásra szorulónak tekinteni, ha havi keresetük, illetve jövedelmük együttes összege

a) két személy esetén községben a havi 480, városban a havi 600 forintot,

b) három személy esetén községben a havi 560, városban a havi 700 forintot nem haladja meg. Minden további személy esetén a b) pontban megállapított összeg személyenként 80, illetőleg 100 forinttal emelkedik.

(2) Ha a családi segélyre jogosult hozzátartozók külön háztartásban élnek, keresetüket (jövedelmüket) háztartásonként kell az (1) bekezdés szerint figyelembe venni.

(3) Nem lehet eltartásra szorulónak tekinteni azt a hozzátartozót, akinek eltartásáról az állam ingyenesen gondoskodik.

(4) Ha a hozzátartozó azért válik családi segélyre jogosulttá, mert tartásra köteles rokona, illetőleg házastársa (1952. évi IV. tv. 21., 32. és 60-69. §) vele szemben nem tesz eleget tartási kötelezettségének, a családi segélyt meg kell állapítani. A tartási kötelezettséget megszegő rokon (házastárs) azonban legfeljebb tartási kötelezettsége, illetőleg a kifizetett családi segély összege erejéig az állam javára megtérítésre kötelezhető.

A segély összege

17. §

(1) A családi segély havi alapösszege: 250 forint.

(2) A családi segélynek az (1) bekezdésben meghatározott alapösszegét csak egy igényjogosult hozzátartozónak lehet folyósítani.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott alapösszeget minden további igényjogosult hozzátartozó után 80 forint kiegészítő pótlékkal emelni kell.

b) A tartalékos honvédek és tisztesek családi segélye

A segély jeltételei és összege

18. §

(1) A tartalékos katonai szolgálatra honvédként vagy tisztesként (őrvezető, tizedes, szakaszvezető) bevonult hadköteles a szolgálat tartama alatt családi segélyben részesül.

(2) A tiszthelyettesi (őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester) és tiszti rendfokozatúak részére a tartalékos katonai szolgálat ideje alatt családi segélyt megállapítani nem lehet; ezek a fegyveres erők illetékes parancsnokságától kapnak illetményt.

19. §

(1) A bevonuláskor munkaviszonyban álló dolgozót és a kisipari szövetkezet tagját megillető családi segély összege havi átlagkeresetének

a) 20%-a, ha egyedülálló és eltartásra szoruló hozzátartozója nincsen,

b) 30%-a, ha egy,

c) 45%-a, ha két,

d) 60%-a, ha három,

e) 65%-a, ha négy,

f) 70%-a, ha öt vagy több eltartásra szoruló hozzátartozója van.

(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag családi segélyét az (1) bekezdés szerinti mértékben kell megállapítani a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjának alapjaként megállapított mindenkori irányadó havi átlagjövedelem összegének alapulvételével.

(3) A tartalékos honvédként vagy tisztesként bevonult és az (1)-(2) bekezdés hatálya alá nem tartozó személyeket megillető családi segély havi összege:

a) 100 forint, ha a bevonult egyedülálló és eltartásra szoruló hozzátartozója nincsen,

b) 150 forint, ha egy,

c) 225 forint, ha két,

d) 300 forint, ha három,

e) 325 forint, ha négy,

f) 350 forint, ha öt vagy több eltartásra szoruló hozzátartozója van.

(4) A (3) bekezdés hatálya alá tartozó, önálló foglalkozást folytató bevonult (egyénileg dolgozó paraszt, önálló kisiparos, kereskedő stb.) családi segélyben csak akkor részesülhet, ha foglalkozása körében állandó alkalmazottat nem tart és hozzátartozói a bevonult foglalkozási tevékenységét (gazdálkodását) folytatni nem tudják.

20. §

(1) Annak elbírálására, hogy a családi segélyre jogosultság szempontjából ki és milyen feltételek mellett számít hozzátartozónak - az alábbi (2)-(4) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel -a 14. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy hozzátartozónak számít a bevonult gyermekének és örökbefogadott gyermekének leszármazója is.

(2) A bevonult felesége a családi segélyre jogosultság szempontjából a 14. § (1) bekezdés a)-c) pontjában megkívánt feltételek hiányában is hozzátartozónak számít.

(3) Hozzátartozónak számít a bevonult élettársa is abban az esetben, ha a bevonulást közvetlenül megelőzően legalább egy éven át a bevonulttal együtt élt, vagy ha az együttélésből gyermek származott, és a bevonult az apaságot elismerte, vagy azt a bíróság jogerősen megállapította.

(4) A családi segély összege a feleség és egyidejűleg az élettárs után is csak abban az esetben emelkedhet, ha a különélő feleség számára bírói határozat tartásdíjat állapított meg.

21. §

(1) A családi segélyre jogosultság szempontjából eltartásra szorulónak számít:

a) a bevonult felesége (élettársa) akkor is, ha önálló keresete (jövedelme) van; a bevonulttal együttélő, legalább kétharmad részben csökkent munkaképességű feleség vagy élettárs két eltartásra szoruló hozzátartozónak számít;

b) a 20. §-ban megjelölt egyéb hozzátartozó akkor, ha keresete, illetőleg bármely forrásból származó jövedelme a havi 500 forintot nem haladja meg.

(2) A gyermek (testvér) után legfeljebb 16. életévének betöltéséig, illetőleg ha a középfokú iskola nappali tagozatán tanulmányokat folytat, a tanulmányok befejezéséig, legfeljebb azonban 19. életévének betöltéséig, ha szakmunkás tanuló, legfeljebb 18. életévének, ha pedig érettségizett szakmunkás tanuló, a 19. életévének betöltéséig jár a családi segély.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott életkor betöltésekor legalább kétharmad részben csökkent munkaképességű gyermek (testvér) után legkésőbb ez állapotának megszűnéséig életkorára tekintet nélkül jár a családi segély, ha egyébként az (1) bekezdés b) pontja szerint eltartásra szorul.

(4) Nem lehet eltartásra szorulónak tekinteni azt a hozzátartozót, akinek eltartásáról az állam ingyenesen gondoskodik.

c) Családi segély folyósítása betegség miatt leszerelt hadköteles számára

22. §

(1) Ha a családi segélyben részesülő bevonultat a katonai szolgálat alatt fellépett betegség miatt szerelik le, és sem a betegségi biztosítás alapján táppénzben, sem táppénzt pótló szolgáltatásban, sem pedig nyugellátásban nem részesül, számára, illetőleg hozzátartozóinak a családi segélyt a betegség tartamára, legfeljebb azonban a leszereléstől számított három hónapig tovább kell folyósítani.

(2) Ha a sorkatona hozzátartozói családi segélyben részesültek, az (1) bekezdésben megjelölt esetben a családi segély összegét egy főre eső kiegészítő pótlékkal fel kell emelni. Ha a hozzátartozók nem részesültek családi segélyben, az (1) bekezdésben megjelölt esetben a leszerelt sorkatona számára a családi segély alapösszegét kell megállapítani.

IV. Fejezet

CSALÁDI PÓTLÉK

23. §

(1) A családi pótlék a katonai szolgálat idejére is jár, ha a dolgozó a bevonulás hónapjában vagy az azt megelőző hónapban családi pótlékra igényt adó munkaviszonyban vagy termelőszövetkezeti tagsági viszonyban [1. § (5) bekezdés] állott.

(2) A sorkatonai szolgálatot teljesítő hadköteles munkaviszonyban vagy termelőszövetkezeti tagsági viszonyban álló felesége a családi pótlékra az egyedülálló dolgozó nőt megillető kedvezményes feltételekkel és mértékben jogosult.

(3) A családi pótlék feltételeit és mértékét egyebekben a családi pótlékra vonatkozó jogszabályok rendelkezései határozzák meg.

V. Fejezet

BETEGSÉGI ELLÁTÁS

24. §

(1) A hadkötelest a katonai szolgálat alatt betegség esetén betegségi ellátás illeti meg. A betegségi ellátást a fegyveres erők egészségügyi szolgálata biztosítja, szükség esetén az állami egészségügyi szolgálat útján.

(2) Ha munkaviszonyban álló dolgozó vonult be katonai szolgálatra, és munkaviszonya a katonai szolgálat alatt is fennáll, a katonai szolgálat alatt a biztosítás szolgáltatásaira - az anyasági segély és az elhalt családtagja után járó temetési segély kivételével - a saját személyében nem jogosult, családtagjai azonban a katonai szolgálat alatt is jogosultak a szolgáltatásokra.

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a dolgozó munkaviszonya a bevonulás napján vagy a katonai szolgálat alatt megszűnt, illetőleg munkaviszonyának megszűnését követő tizenöt napon belül vonult be katonai szolgálatra, és a bevonulás napját közvetlenül megelőző egy éven belül legalább kilencven napon át biztosított volt.

(4) Ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja vonult be katonai szolgálatra, családtagjai orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre és kórházi ápolásra jogosultak abban az esetben, ha a termelőszövetkezet és a betegségi biztosítást ellátó szerv között - a tagok betegségi ellátására vonatkozólag - érvényes megállapodás áll fenn. A tag a katonai szolgálat alatt saját személyében a betegségi biztosítás felsorolt szolgáltatásaira nem jogosult.

(5) A (2) bekezdés rendelkezései irányadók a kisipari szövetkezetek tagjaira, továbbá azokra a munkaviszonyban nem álló személyekre is, akik a kötelező betegségi biztosítás hatálya alá tartoznak, úgyszintén az önkéntes betegségi biztosításban részt vevő személyekre.

VI. Fejezet

NYUGDÍJJOGOSULTSÁG

25. §

(1) A katonai szolgálatot teljesítő személynek a szolgálati kötelezettség ellátása alatt bekövetkezett balesete, illetőleg rokkantsága esetén állami ellátás jár. Állami ellátás illeti meg továbbá a tartásra jogosult hozzátartozót a katona elhalálozása esetén (Hvt. 48. §).

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően e fejezet alapján nyugellátásra jogosult a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatot teljesítő hadköteles [1. § (1)-(2) bekezdés], valamint - elhalálozása esetén - hozzátartozói [1. § (3) bekezdés].

Rokkantsági nyugdíj

26. §

(1) Rokkantsági nyugdíj jár - szolgálati időre tekintet nélkül - annak a hadkötelesnek, akit katonai kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy betegség (a továbbiakban: baleset) miatt leszereltek és munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette.

(2) A rokkantsági nyugdíj megállapítása szempontjából a katonai kötelmekkel összefüggő balesettel azonos elbírálás alá esik az a baleset is, amely a hadkötelest szolgálati helyére, illetve onnan vissza, menetközben éri.

27. §

(1) Rokkantsági nyugdíjra jogosult az a hadköteles is, akit a katonai szolgálatból nem a 26. §-ban meghatározott, hanem egyéb okból keletkezett balesetből származó alkalmatlansága miatt leszereltek, ha munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette, és a rokkantsági nyugdíjhoz a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 7. § (2) bekezdésében előírt szolgálati időt megszerezte.

(2) A szolgálati időt a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok szerint kell számítani.

(3) A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályoktól eltérően szolgálati időként figyelembe kell venni:

a) a katonai szolgálatban eltöltött időt akkor is, ha a rokkant személynek bevonulását megelőzően hat hónap előzetes biztosítási ideje nem volt,

b) a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsággal szerzett nyugdíjéveket,

c) a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításában szerzett időt.

28. §

(1) A hadköteles rokkantsági nyugdíjának összegét a bevonulást megelőző tizenkét hónapi munkabér egyhavi átlagának alapulvételével kell megállapítani, ha munkaképesség-csökkenését katonai kötelmekkel összefüggő baleset okozta, és emiatt szerelték le. Ha a hadköteles tizenkét hónapnál rövidebb ideig dolgozott, e rövidebb időre kapott munkabérének egyhavi átlagát kell alapul venni.

(2) Ha a hadköteles munkaképesség-csökkenését nem a katonai kötelmekkel összefüggő baleset okozta, rokkantsági nyugdíjának alapjául szolgáló munkabérátlag számítására a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 31-32. §-ának rendelkezéseit azzal kell alkalmazni, hogy a munkabérátlag szempontjából irányadó időszaknak a bevonulást megelőző időszak számít.

(3) Annak a hadkötelesnek, aki bevonulása előtt munkabért egyáltalán nem kapott, vagy az (1)-(2) bekezdés rendelkezései alapján megállapítható munkabérátlag a havi 1000 forintnál kevesebb, rokkantsági nyugdíját havi 1000 forint alapulvételével kell megállapítani.

29. §

(1) A rokkantsági nyugdíj törzsnyugdíjból és nyugdíjkiegészítésből áll.

(2) A rokkantsági törzsnyugdíj összege:

(3) Az I. csoportba tartozó rokkant az, aki munkaképességét teljesen elvesztette és mások gondozására (ápolására) szorul,

a II. csoportba tartozó rokkant az, aki munkaképességét teljesen elvesztette, de mások gondozására (ápolására) nem szorul,

a III. csoportba tartozó rokkant az, aki munkaképességét legalább kétharmadrészben elvesztette.

(4) Nyugdíjkiegészítés címén a törzsnyugdíjnak annyi százaléka jár, ahány év szolgálati ideje a rokkantsági nyugdíjra jogosultnak van.

30. §

E rendelet alapján rokkantsági nyugdíjban részesülő személyeket az 1958. évi 40. sz. tvr. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjban részesülő személyekre előírt feltételek szerint és mértékben családi pótlék és házastársi pótlék illeti meg.

Baleseti járadék

31. §

(1) Szolgálati időre tekintet nélkül baleseti járadékra jogosult az a hadköteles, akinek munkaképessége katonai kötelmekkel összefüggő baleset miatt 15%-ot meghaladó mértékben csökkent.

(2) A baleseti járadék megállapítása tekintetében a katonai kötelmekkel összefüggő balesettel azonos elbírálás alá esik az a baleset is, amely a hadkötelest szolgálati helyére, illetve onnan vissza, menetközben éri.

32. §

(1) A baleseti járadék összegét a 28. § (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint számított munkabérátlag alapulvételével kell megállapítani.

(2) Ha a sérült munkaképesség-csökkenése állapotrosszabbodás miatt fokozódik, a baleseti járadék összegét a baleseti járadék korábbi megállapításánál alapul vett munkabér figyelembevételével újból meg kell állapítani. Ha azonban az állapotrosszabbodás újabb baleset következménye, a baleseti járadék összegét az újabb balesetet megelőző tizenkét hónapi munkabér egyhavi átlagának, ha pedig a sérült tizenkét hónapnál rövidebb ideig dolgozott, e rövidebb időre kapott munkabére egyhavi átlagának figyelembevételével kell megállapítani, amennyiben ez a jogosultra kedvezőbb.

A hozzátartozók nyugellátása

33. §

(1) A hadköteles elhalálozása esetén hátramaradt hozzátartozóit özvegyi nyugdíj, árvaellátás és szülői nyugdíj illeti meg, ha a hadköteles e rendelet alapján rokkantsági nyugdíjban részesült, vagy arra jogosult lett volna.

(2) Az özvegyi nyugdíjra, az árvaellátásra és szülői nyugdíjra való jogosultságra, annak feltételeire és mértékére - a 34-37. §-ban említett eltérésekkel - a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

34. §

(1) A honvédelmi miniszter, illetőleg a belügyminiszter által hősi halottá nyilvánított hadköteles özvegyének járó özvegyi nyugdíj 70%-a annak a rokkantsági nyugdíjnak, amely a férjet a katonai kötelmek teljesítése közben keletkezett II. csoportbeli rokkantság esetén a halál időpontjában megillette vagy megillette volna. Az így megállapított özvegyi nyugdíj összege 800 forintnál kevesebb nem lehet.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései alapján özvegyi nyugdíjat annak a feleségnek lehet megállapítani, aki férjével annak haláláig együtt élt.

35. §

A hősi halott árvájának ellátását abban az esetben is a 34. §-ban meghatározott özvegyi nyugdíj alapulvételével kell megállapítani, ha az özvegy nyugdíját nem, vagy nem a 34. § alapján állapították meg. Az árvaellátás összege árvánként havi 400 forintnál, szülőtlen árva esetében pedig havi 800 forintnál kevesebb nem lehet.

36. §

A hősi halált halt hadköteles szülőjének (nagyszülőjének) járó szülői nyugdíj összege azonos annak az özvegyi nyugdíjnak az összegével, amely a hősi halott özvegyét megilleti vagy megilletné. Az így megállapított szülői nyugdíj havi 800 forintnál kevesebb nem lehet.

37. §

(1) A hősi halott hozzátartozóinak járó nyugellátás együttes összege nem haladhatja meg annak a munkabérnek az összegét, amely a férjet az elhalálozás időpontjában megillette vagy megillette volna.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben sem lehet azonban a hősi halott özvegye, szülőtlen árvája és szülője részére egyenként havi 800 forintnál, árvája részére pedig havi 400 forintnál kisebb összegű nyugellátást megállapítani.

Kivételes nyugellátás

38. §

A katonai szolgálat ellátása terén kimagasló érdemeket szerzett személyek és azok hozzátartozói részére a honvédelmi miniszter, illetőleg a belügyminiszter kivételes nyugellátásra tehet javaslatot.

A nyugellátás megállapítása

39. §

(1) Az e rendelet alapján járó nyugellátásokat - a kivételes nyugellátástól eltekintve - a társadalombiztosítási szervek igénybejelentés alapján állapítják meg.

(2) E rendelet alapján a nyugellátás iránti igényt legkésőbben a leszerelés, illetőleg a táppénz-segélyezés megszűnése napjától számított két éven belül lehet bejelenteni. Két éven túl, de legfeljebb három éven belül történt igénybejelentést is figyelembe kell venni, ha a baleset nyugellátásra jogosító következményeit csak a két évi határidő eltelte után lehetett megállapítani.

(3) A katonai szolgálat tartama alatt baleset következtében meghalt hadköteles hozzátartozói e rendelet alapján igényüket a haláleset napját követő két éven belül jelenthetik be.

40. §

(1) Annak elbírálására, hogy a baleset, illetőleg a haláleset katonai kötelmekkel összefüggésben történt-e vagy sem, az igénylő állandó lakóhelye szerint illetékes kiegészítő parancsnokság nyilatkozata az irányadó.

(2) A rokkantság fokának, illetőleg a munkaképesség-csökkenés mértékének megállapítására a munkaképesség-csökkenést véleményező első- és másodfokú orvosi bizottságok tesznek javaslatot.

41. §

(1) A nyugdíjmegállapító szerv által hozott határozat ellen az igénylő a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül a lakóhely szerint illetékes Társadalombiztosítási Bizottsághoz felszólalással élhet. A bizottságban ilyen esetben a megyei (fővárosi) kiegészítő parancsnokságot egy kiküldött meghívásával képviselethez kell juttatni.

(2) Ha a felszólalási eljárás során a parancsnokság nyilatkozatával [40. § (1) bek.] szemben vitássá válik, hogy a baleset, illetőleg a haláleset katonai kötelmekkel összefüggésben történt-e, a honvédelmi miniszter, illetőleg a belügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

(3) A további jogorvoslat tekintetében a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló rendelkezéseket kell alkalmazni; nem lehet azonban bírósághoz fordulni abban a kérdésben, hogy a baleset, illetőleg a haláleset katonai kötelmekkel összefüggésben történt-e.

A nyugellátás folyósítása

42. §

E rendelet alapján megállapított nyugellátásokat a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Nyugdíjfolyósító Igazgatósága folyósítja. Ha a hadköteles a bevonulás előtt a Magyar Államvasutak, vagy a Győr-Sopron-Ebenfurti vasút dolgozója volt, a nyugellátást a vasutak igazgatási szervei folyósítják.

43. §

(1) A rokkantsági nyugdíjat teljes Összegben csak addig lehet folyósítani, amíg a nyugdíjas munkaviszonyba nem lép vagy keresőfoglalkozást nem kezd. A munkaviszonyban álló nyugdíjas részére nyugdíjat azonban teljes összegben kell folyósítani arra a naptári hónapra, amelyben a munkabére az 500 forintot nem haladja meg. Szüneteltetni kell a rokkantsági nyugdíj folyósítását azokban a hónapokban, amelyekben a nyugdíjas keresőfoglalkozást folytat. A keresőfoglalkozást folytatók körét a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtását szabályozó rendeletek határozzák meg.

(2) Ha a munkaviszonyban álló nyugdíjas munkabére a havi 500 forintot meghaladja:

a) a katonai kötelmekkel összefüggő balesetből eredő rokkantság alapján megállapított rokkantsági nyugdíj 50%-át,

b) egyéb okból származó rokkantság alapján megállapított rokkantsági nyugdíjának 33%-át kell folyósítani.

(3) Ha a folyósítandó nyugdíjhányad és a munkabér együttes összege nem éri el a rokkantsági nyugdíj megállapításánál alapul vett munkabér összegét:

a) a katonai kötelmekkel összefüggő balesetből eredő rokkantság alapján megállapított rokkantsági nyugdíjnak legfeljebb 75%-át,

b) egyéb okból eredő rokkantsági nyugdíjnak pedig legfeljebb 50%-át kell folyósítani oly módon, hogy a munkabér és a rokkantsági nyugdíj folyósított hányadának együttes összege a nyugdíj megállapításánál alapul vett munkabérátlag összegét ne haladja meg.

(4) A (2) és (3) bekezdés szerint folyósítható nyugdíjhányadot a rokkantság fokára tekintet nélkül a III. csoportba tartozó rokkant részére járó rokkantsági nyugdíj alapulvételével kell megállapítani.

44. §

A baleseti járadékot a katonai szolgálat alatt és annak megszűnése után munkaviszonyra vagy keresőfoglalkozásra tekintet nélkül teljes összegben kell folyósítani.

A nyugdíjasokat megillető szolgáltatások

45. §

A betegségi biztosítás természetbeni és pénzbeli szolgáltatásai az e rendelet alapján nyugellátásban részesülőket ugyanúgy megilletik, mint az 1958. évi 40. sz. tvr. alapján megállapított nyugellátásban részesülő személyeket.

Vegyes rendelkezések

46. §

E rendelet alapján járó nyugellátásokra, hacsak ez a rendelet eltérően nem rendelkezik, - a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. sz. tvr. és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A katonai kötelmekkel összefüggő balesetet e rendelkezések alkalmazása szempontjából üzemi balesetnek kell tekinteni.

VII. Fejezet

A HADKÖTELES ILLETMÉNYE

47. §

(1) A hadköteles a katonai szolgálat tartama alatt illetményben részesül.

(2) Az illetményt a honvédelmi miniszter, illetve a belügyminiszter szabályozza.

(3) A tartalékos tiszt és tiszthelyettes illetménye a munkabért terhelő levonások szempontjából a családi segéllyel egy tekintet alá esik.

VIII. Fejezet

VEGYES ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK, SZABÁLYSÉRTÉSEK

48. §

Ha a cselekmény nem bűntett, szabálysértést követ el, és ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki a bevonulási segély, illetőleg a családi segély igénylésével kapcsolatban, vagy a családi segély folyósítása során valótlan adatot közöl vagy jelent be, vagy való adat közlését, illetőleg bejelentését elmulasztja, ha ez - egészben vagy részben - a bevonulási segély, illetőleg a családi segély jogtalan megállapítására vagy folyósítására, illetőleg továbbfolyósítására vezethet.

49. §

A honvédelmi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy a hadkötelest munkaviszonya (termelőszövetkezeti tagsága) alapján megillető szolgáltatásokra, a hadkötelesnek a katonai szolgálat megszűnése után a munkáltatónál (termelőszövetkezetnél) történő jelentkezésre, továbbá számára munkásszállás biztosítására, valamint a családi segély megállapítására, folyósítására és megszüntetésére, a hadköteles és hozzátartozója közgyógyellátására, a biztosítási idők egybeszámítására és az egybeszámított idők alapján járó nyugellátás összegének megállapítására vonatkozó szabályokat, úgyszintén az e rendelet alkalmazása során felmerülő, valamint e rendelet végrehajtásával kapcsolatos egyéb kérdéseket a belügyminiszterrel, továbbá - a hatáskörüket érintő kérdésekben - a pénzügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterrel, az egészségügyi miniszterrel, a földművelésügyi miniszterrel, a könnyűipari miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel szabályozza.

50. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Egyidejűleg hatályát veszti a 3050/1949. (IV.3.) Korm. számú rendelet, a 21/1951. (I. 20.) MT számú rendelet, továbbá a 3/1959. (I. 6.) Korm.számú rendelet 6-21. §-a és 22. §-ának (2) bekezdése, a 10/1962. (III. 25.) Korm. számú rendelet.

Kállai Gyula s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese