9/1966. (II. 5.) Korm. rendelet

a vám- és pénzügyőrségről, valamint a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejű rendelet végrehajtásáról[1]

A Kormány az 1966. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 16. és 18. §-ában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendeli:

I. RÉSZ

A VÁM- ÉS PÉNZÜGYŐRSÉG

I. Fejezet

A vám- és pénzügyőrség feladatai, testületi jellege, szervezete

1. § A vám- és pénzügyőrség feladata a Magyar Köztársaság pénzügyi és gazdasági rendjének védelme érdekében

a) a népgazdaság pénzügyi és gazdasági érdekeit veszélyeztető kártételek megelőzése, a kártevők felderítése a hatáskörébe utalt esetekben;

b) a vámjog szabályozásáról szóló, illetve a deviza- és adójogszabályokban meghatározott feladatok ellátása;

c) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben - termékek, termények, áruk azonosságának (minőségének) vizsgálata;

d) meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzése;

e) a jogszabályi rendelkezéssel feladatkörébe utalt egyéb tennivalók.

2. § (1) A vám- és pénzügyőrség egyenruha és fegyver viselésére jogosult rendészeti testület.

(2) A testület létszámát a Kormány állapítja meg.

(3) A testület egyenruházatát, rendfokozati elnevezéseit és jelzéseit, fegyverzetét, testületi jelvényét - a honvédelmi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben - a pénzügyminiszter határozza meg.

(4)[2] A testület hivatásos állományú tagokból, valamint kinevezett és szerződéses polgári alkalmazottakból áll. A hivatásos állomány tábornoki, tiszti, zászlósi, tiszthelyettesi, tisztesi és rendfokozat nélküli állománycsoportokra tagozódik.

3. § (1)[3] A vám- és pénzügyőrséghez az a nagykorú magyar állampolgár vehető fel, aki szellemileg, és testileg alkalmas a vám- és pénzügyőrségi szolgálat ellátására, sorkatonai szolgálati kötelezettségének eleget tett vagy az alól - nem alkalmatlanság, hanem más ok miatt mentesült.

(2) A vám- és pénzügyőrséghez felvett személyek kinevezésük alkalmával esküt tesznek.

(3) A felvétel részletes szabályait a pénzügyminiszter határozza meg.

4. § (1) A vám- és pénzügyőrség

a) alsófokú szervei a vámhivatalok, ezek kirendeltségei, a vám- és pénzügyőri szakaszok és egyéb - különleges feladatokat ellátó - alsófokú szervek (pl. vámáruraktár);

b)[4] középfokú szervei a fővárosi és megyei parancsnokságok, továbbá a testület szerveinek és tagjainak, anyagi, technikai és szociális ellátását, az ügyvitelszervezési és számítástechnikai feladatok szervezését és végzését, a testület tagjainak kiképzését és továbbképzését biztosító szervek;

c) felsőfokú szerve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, amely ellátja az alsó- és középfokú szervek irányítását, felügyeletét.

(2)[5] A szervek székhelyének és illetékességi területének megállapítása, megváltoztatása, szervek létesítése, megszüntetése, összevonása a pénzügyminiszter, illetve az általa kijelölt szerv hatáskörébe tartozik. Az intézkedéshez, amennyiben az a külkereskedelmi áruforgalmat érinti, az ipari és kereskedelmi miniszter, illetve az általa kijelölt szerv egyetértése szükséges.

II. Fejezet

A vám- és pénzügyőrség hatásköre, jogai

5. § (1) Az alsófokú szervek elsőfokú hatósági jogkörben járnak el az alábbiak szerint:

a) A vámigazgatás körében

1. a vámhivatalok, vámhivatali kirendeltségek és a vám- és pénzügyőri szakaszok végzik az áruk vámkezelését, kiszabják és beszedik a vámot és az azzal együtt szedendő adókat, határoznak a vámfelügyelet kérdésében, elbírálják a vámszabálysértéseket;

2. a vámáruraktár vámkezeli a vámáruraktárból kiadásra kerülő vámárukat, ezzel kapcsolatban kiszabja és beszedi a vámot és az azzal együtt szedendő adókat.

b)[6]

(2) A fővárosi és a megyei parancsnokságok

a) első fokú hatósági jogkörben járnak el azokban a vám- és adóügyekben, amelyeket jogszabály e szervek első fokú hatáskörébe utal;

b) másodfokú hatósági jogkörben bírálják el az (1) bekezdésben megjelölt szervek első fokú határozatai ellen benyújtott fellebezéseket.

(3) A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága

a) első fokú hatósági jogkörben jár el azokban az ügyekben, amelyeket jogszabály a Parancsnokság első fokú hatáskörébe utal;

b) másodfokú hatósági jogkörben dönt a (2) bekezdésben megjelölt szervek első fokú határozatai ellen használt jogorvoslatok kérdésében;

c)[7] felügyeleti jogkört gyakorol a felügyelete alá rendelt szervek intézkedései felett, továbbá jogszabály által felügyeleti hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.

(4)[8]

6. § (1) A vám- és pénzügyőrség tagjainak - a pénzügyőröknek - jogai és kötelességei a testületre háruló feladatok teljesítése során a következők:

1. Pénzügyi bűncselekmény, illetőleg pénzügyi, vám- vagy deviza-szabálysértés észlelése, gyanúja esetén jogosult és köteles a szükséges intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton kívül levő pénzügyőrre is vonatkozik, ha az esetnél szolgálatban levő pénzügyőr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levő pénzügyőrt intézkedésében segíteni kell.

2. Az 1. pontban említett bűncselekmények vagy szabálysértések elkövetésén tettenért, illetőleg azok elkövetésével vagy ezekben való részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét köteles megállapítani. Evégből jogosult az ilyen személyeket igazolásra szólítani, feltartóztatni, önkormányzati, rendőrségi vagy vám- és pénzügyőrségi szervhez előállítani. A feltartóztatás és előállítás 12 óra tartamára terjedhet. Ha a személyazonosság ez idő alatt nem állapítható meg, az előállítottat át kell adni a rendőrségnek.

3. Azokkal szemben, akik a feladata teljesítése érdekében jogszerűen fellépő pénzügyőrt intézkedésében, ténykedésében más módon el nem hárítható magatartással akadályozzák, a pénzügyőr kényszerítő eszközöket (testi erőszak, erőszakos elszállítás, bilincs) alkalmazhat, meghatározott esetekben fegyvert használhat.

4. Ellenőrizheti a szállítás alatt levő vámáruk azonosságának biztosítására alkalmazott vámzárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetű áruk vámkezelésének megtörténtét; megvizsgálhatja és igazolhatja a szállítás alatt levő adótárgyak, vámáruk származását, e célból közutakon személyeket, járműveket feltartóztathat, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon, hajóállomásokon, repülőtereken tartózkodó, illetőleg a vasutakon, hajókon, személyszállító közforgalmú gépjárműveken szállított utasok csomagjait a szálllítóeszközön tartózkodás ideje alatt, akár menet közben, akár állomásokon megvizsgálhatja. Az e pontban foglalt feladatok végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben - a pénzügyminiszter állapítja meg.

5. Valamely adóra vonatkozó jogszabállyal (utasítással) adóellenőrzés alá helyezett, illetőleg a vámjogszabály rendelkezései szerint felügyelet alatt tartható üzemben, vállalatban, személynél ellenőrzést tarthat. Az ellenőrzés kiterjedhet:

a) az áruk, illetőleg adótárgyak gyártásának előállításának, felhasználásának ellenőrzésére,

b) az üzemi, az üzleti az azokkal közvetlen összekötetésben levő, továbbá a termékek, áruk, adótárgyak tárolására szolgáló vagy ilyen célra alkalmas helyiségeknek, valamint a gyártásnál használt műeszközöknek, berendezéseknek,

c) az adóellenőrzés céljai érdekében, valamint a vámeljárás során alkalmazott biztosító eszközök és azonossági jelek meglétének, változatlanságának, épségének,

d) az adóköteles termelvények, termékek, áruk, adótárgyak mennyiségének és minőségének,

e) a vezetni rendelt ellenőrzési iratoknak, nyilvántartásoknak, továbbá az üzem- és üzletviteli anyag- és forgalmi nyilvántartásoknak (számviteli nyilvántartások, bizonylatok) a megvizsgálására.

6. Az ellenőrzött termékek és technológiák forgalmazására vonatkozó előírások megtartásának ellenőrzése, valamint a jogsértő cselekmények megelőzése, felderítése és nyomozása során jogosult és köteles[9]

- szállítóeszközöket megállítani és átvizsgálni, bármely árut lefoglalni és olyan kényszerintézkedéseket alkalmazni, melyeket a vámeljárás és körülményei indokolnak;

- helyiség ellenőrzést végezni; árukat, feldolgozási műveleteket, raktárakat, nyilvántartásokat, üzleti könyveket és levelezést megvizsgálni az áru birtokosának vagy előállítójának helyiségeiben és azokról másolatot készíteni a forgalmazás helyén illetve más olyan helyeken, ahol az árut tárolják vagy eladásra kínálják;

- felkérni bármely szervet, szervezetet vagy természetes személyt arra, hogy egyesületet vagy magánszemélyt az áru birtokosára, az árura, a szállítóeszközre vagy a szállítóeszköz utasainak és személyzetének azonosítására szolgáló szükséges okmányokat és adatokat adja ki;

- feltételeket előírni az áruk berakása, kirakása, kiadása, szállítása és raktározása tekintetében;

- felhívni a szállítóeszköz vagy forgalmazási hely személyzetét olyan segítségnyújtására, amelyre a vámfelügyelet gyakorlásához szükség van;

- megállítani bárkit, aki a vámterületre érkezik, vagy azt elhagyja, olyan szállítóeszközt vagy olyan helyet látogat meg, ahol az árukat kirakják, berakják vagy tárolják, az ilyen személyeket személyi ellenőrzésnek alávetni;

-[10] megakadályozni bizonyos áruk kivitelét bármely olyan országba, amelyre nézve a Magyar Köztársaságnak erre vonatkozó nemzetközi kötelezettsége áll fenn;

- megakadályozni olyan áruk kivitelét, amelyeket reexport tilalom mellett szállítottak a Magyar Köztársaság területére;

- felhívni a forgalmazási hely vámfelügyeletének biztosításához szükséges helyiségek vagy felszerelések tulajdonosait vagy birtokosait, hogy az ilyen helyiségeket vagy felszereléseket térítésmentesen bocsássák rendelkezésre;

- térítésmentes mintát venni az áru pontos meghatározásához az árukivitellel és behozatallal kapcsolatos előírások megtartásának biztosítása céljából és szakértői jelentéseket beszerezni az ellenőrzött termékek és technológiák forgalmazásával kapcsolatos kérdésekről.

(2)[11] Az (1) bekezdés 2-6. pontjában foglaltak alapján hozott intézkedések elleni panasznak nincs halasztó hatálya.

III. Fejezet

A vám- és pénzügyőrség eljárásának szabályai

7. § A pénzügyőr

a) a vámkezelés és adóellenőrzés során a vámjog szabályozásáról szóló, illetőleg az egyes adójogszabályokban foglalt hatásköri és eljárási rendelkezések,

b) a pénzügyi bűncselekmélyek, a pénzügyi, vám- és deviza-szabálysértések felderítése során a vonatkozó külön szabályozás,

c) a vámkezelés és az adóellenőrzés területén kívüli tevékenységeknél a vonatkozó jogszabályok eljárási rendelkezései,

d) nyomozás esetében a büntetőeljárás (Be.) szabályai szerint köteles eljárni.

8. § A pénzügyőr fegyverhasználatának eseteit, feltételeit a pénzügyminiszter az 1963. évi 22. számú törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelően - a belügyminiszterrel egyetértésben - szabályozza.

II. RÉSZ

A VÁMJOG SZABÁLYOZÁSÁRÓL SZÓLÓ 1966. ÉVI 2. TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

IV. Fejezet

Vámjog

9. § (1)[12] A Kereskedelmi Vámtarifát a Kormány , a nem külkereskedelmi áruforgalomban beérkező vámáruk vámkezelésére vonatkozó egyéb vámtarifákat a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel és más érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg.

(2)[13] A Tvr. 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott intézkedéseket az ipari és kereskedelmi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben történő előterjesztésére a Kormány rendeli el.

10. § (1)[14] A vámszabadterületet és annak vámügyi rendtartását, továbbá a határsáv áruforgalmát - az utóbbi a nemzetközi szerződésekre is figyelemmel - az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel és más érdekelt miniszterekkel egyetértésben szabályozza.

(2)[15] A vámutak megnyitása vagy megszüntetése, valamint a mellékutak ideiglenes áruforgalmának szabályozása iránt a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel és más érdekelt miniszterekkel egyetértésben intézkedik.

11. §[16] A Tvr. 7. §-ának (4) bekezdése alapján a pénzügyminiszter - a külkereskedelmi áruforgalom tekintetében az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben - engedélyezhet vámmentességet vagy vámkedvezményt.

12. §[17] A jogellenes belföldi forgalomba hozatallal kapcsolatos vámkiszabást a pénzügyminiszter - a külkereskedelmi áruforgalommal kapcsolatos vámkiszabást az ipari és kereskedelmi miniszterrel együttesen - rendelettel szabályozza.

13. §[18] A vámfizetés és vámvisszatérítés szabályait, továbbá a vámkezelési díjat - a külkereskedelmi áruforgalom tekintetében az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben - a pénzügyminiszter állapítja meg.

14. §[19] (1) A Kereskedelmi Vámtarifa vámtételei alkalmazásával kiszabott vámot közlő másodfokú határozatot - a vámérték meghatározása tekintetében - a vámfizetésre kötelezett a bíróság előtt megtámadhatja.

(2)[20] A külkereskedelmi vállalatoknak jogorvoslat folytán a pénzügyminiszter elbírálása alá tartozó egyéb vámügyeiben a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben dönt.

V. Fejezet

Vámigazgatás

15. § (1) A vám- és pénzügyőrség felügyeletét a pénzügyminiszter látja el.

(2)[21] A pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben meghatározhatja a külkereskedelmi áruforgalommal kapcsolatos olyan vámügyek körét, amelyekben az ipari és kereskedelmi miniszter a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága útján a vámhivatalok részére utasítást adhat.

16. §[22] A külkereskedelmi áruforgalommal kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb nemzetközi vámügyekben pedig a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben jár el.

III. RÉSZ

VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

VI. Fejezet

17. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a vám- és pénzügyőrség szervezeti és szolgálati, előléptetési, fegyelmi, a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kártérítési, egyenruházati, felszerelési, gazdálkodási, ügyviteli és működési szabályzatát az érdekelt miniszterekkel egyetértésben utasításban kiadhassa.

(2) A testület tagjainak rendszeres szakképzéséről a pénzügyminiszter gondoskodik.

(3) Mindazokban az esetekben, amikor jogszabály a pénzügyőrséget vagy a vámőrséget, illetőleg a pénzügy- és vámőrséget, valamint ezek szerveit említi, ezek helyett a vám- és pénzügyőrséget, valamint annak szerveit kell érteni.

18. §[23] A Tvr., valamint e rendelet az 1966. évi március hó 1. napján lép hatályba; a vámjog részletes szabályainak megállapításáról, valamint a vámeljárás szabályozásáról a pénzügyminiszterrel és az ipari és kereskedelmi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondosodik.