3/1967. (XII. 14) IM rendelet

a Munka Törvénykönyvének az igazságügyi szervezetben történő végrehajtásáról

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásáról intézkedő 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Közalkalmazottak Szakszervezetével egyetértésben, e rendelet 14. § (2) bekezdését illetően a munkaügyi miniszterrel, a 32. §-át illetően pedig a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következő rendeletet adom ki.

A rendelet hatálya

(Mt. 6. §-ához)

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed az Igazságügyminisztériummal, a Legfelsőbb Bírósággal, a bíróságokkal, a Központi Gazdasági Döntőbizottsággal és a megyei gazdasági döntőbizottságokkal, az igazságügyi szakértői irodákkal, az Országos Bírósági Vegyészeti Intézettel, a Magyar Jogász Szövetség hivatali szervezetével, az igazságügyi jóléti intézményekkel létrejött minden munkaviszonyra.

(2) Külön jogszabály vonatkozik az Igazságügyminisztérium katonai főosztályával, a katonai bíróságokkal, a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságával, annak intézményeivel és vállalataival, továbbá az ügyvédi szervekkel létesített munkaviszonyra.

(3) Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodánál kollektív szerződést kell kötni.

A szakszervezet jogai

(Mt. 11-17. §-aihoz)

2. § (1) A kifogásolási jog gyakorlására az intézkedést hozó szerv mellett működő szakszervezeti bizottság jogosult. Ha a szervre, vagy annak egyes dolgozóira vonatkozó intézkedést magasabb szerv vezetője hozta, a kifogásolási jogot az intézkedéssel érintett szerv szakszervezeti bizottsága kezdeményezésére a magasabb szervvel azonos szintű szakszervezeti szerv gyakorolja.

(2) Ha az igazságügyi szerv vezetője az Mt. V. 8. § (2) bekezdése esetében a kifogással nem ért egyet, véleményét a kifogással együtt a minisztérium elnöki főosztályának küldi meg.

(3) A munkaviszonyt közvetlenül érintő kérdéseken kívül az illetékes szakszervezeti szerv bevonásával kell szabályozni, különösen: a képesítés és továbbképzés, a minősítés és a munkaértekezletek rendszerét, a kitüntetések odaítélésének elveit, továbbá a dolgozók nagyobb csoportját érintő átszervezéseket, valamint az egyes igazságügyi szervre vonatkozó munkarendeket.

Munkaviszony

(Mt. 18-32., Mt. V. 9-36. §-aihoz)

3. § (1) Az igazságügyi dolgozó munkaviszonya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - kinevezéssel és annak elfogadásával keletkezik.

(2) Munkaszerződéssel keletkezik a munkaviszony a kisegítők állománycsoportjában, továbbá minden állománycsoportban a másodállás, mellékfoglalkozás és meghatározott időre szóló alkalmazás esetén.

(3) Bírói és döntőbírói munkakörben a meghatározott időre szóló alkalmazás is kinevezéssel történik.

(4) A kinevezésre és a munkaszerződés megkötésére jogosult szerveket, illetőleg vezetőket a rendelet melléklete tartalmazza.

4. § (1) A kinevezés általános előfeltétele:

a) magyar állampolgárság,

b) a betöltött tizennyolcadik életév, illetőleg az egyes munkakörökre külön jogszabályban meghatározott életkor,

c) teljes cselekvőképesség,

d) büntetlen előélet,

e) ne álljon fenn együttalkalmazási tilalom.

(2) A kinevezés különös előfeltétele az egyes munkakörökre előírt és külön jogszabályban meghatározott

a) erkölcsi feddhetetlenség,

b) iskolai végzettség,

c) szakvizsga.

(3) A miniszter az (1) bekezdés e) pontja és a (2) bekezdésben előírt feltételek alól felmentést adhat. Az igazságügyi szerv vezetője az ügyvitelt ellátók állománycsoportjában tizenhatodik életévét betöltött dolgozót is alkalmazhat.

5. § (1) Nem működhet bíróként (döntőbíróként) a felügyelete alá tartozó bíróságokon (gazdasági, döntőbizottságokon) az igazságügyi szerv vezetőjének a hozzátartozója.

(2) Nem működhet a bíróságon, gazdasági döntőbizottságon, illetőleg más igazságügyi szervnél az a dolgozó, aki a bíróság, a gazdasági döntőbizottság elnökének, illetőleg az igazságügyi szerv vezetőjének a hozzátartozója.

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásánál hozzátartozónak kell tekinteni az egyenesági rokont és annak házastársát, a testvért és a házastársat.

6. § Az igazságügyi szerv vezetőjének munkakönyvét a minisztérium személyzeti osztályán, a többi dolgozó munkakönyvét pedig az igazságügyi szerv központjában kell őrizni és kezelni. Igazságügyi szerven belüli áthelyezést a munkakönyvbe bejegyezni tilos.

(1) A kinevezési, illetőleg a kinevezést közlő okiratnak, valamint a munkaszerződésnek tartalmaznia kell a dolgozó munkakörét és annak kulcsszámát, munkahelyét, személyi alapbérét, korpótlékának százalékát és összegét, vagy korcsoportját és fizetési fokozatát, valamint ezek alapjául vett szolgálati (munkaviszonyban töltött) időt.

(2) A szolgálati idő számítására a munkaviszonyban töltött idő számításáról szóló 5/1967. (X. 8.) MüM rendelet 8-12. §-ait és a 14/1967. (XI. 9.) MüM rendelet 16-17. §-ait kell alkalmazni azzal, hogy szolgálati időként csak a hitelt érdemlően igazolt időket lehet figyelembe venni.

(3) A szolgálati idő megállapítására a kinevezési jogkör gyakorlója, ha pedig a kinevezési jogkört a Kormány gyakorolja - a miniszter jogosult. Abban az esetben, ha a dolgozó a kinevezést követően további szolgálati idő megállapítását kéri és a kinevezés minisztériumi vezető vagy a Kormány hatáskörébe tartozik, a kérelem elbírálására a minisztérium személyzeti osztályának vezetője - a gazdasági döntőbizottságok dolgozói tekintetében pedig a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnöke jogosult.

(4) A szolgálati idő kezdő időpontját és az ennek alapjául vett munkaviszonyban töltött időket a dolgozó személyi táblázatára fel kell jegyezni. Ha a szolgálati időt nem a minisztérium állapította meg, úgy azt a minisztérium személyzeti osztályához jelenteni kell.

8. § (1) A dolgozó a kinevezési okirat kézbesítésétől számított nyolc nap alatt - kivéve a kisegítők állománycsoportjába tartozókat - esküt tesz. Az eskü megtagadása esetén a kinevezés (munkaszerződés) hatályát veszti. A munkaviszony az eskü letételének napjával kezdődik.

(2) A Legfelsőbb Bíróság bírája a Legfelsőbb Bíróság teljes ülésén, illetőleg az elnökségi tanács ülésén a megyei bíróság és a járásbíróság bírája a megyei bíróság polgári és büntető kollégiumának együttes ülésén, a döntőbíró a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökénél tesz esküt az alábbi szöveggel:

"Én ........................... esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és Alkotmányához hű leszek; az állami és szolgálati titkot megőrzöm, az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom, a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szolgálatában eljárok és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy bírói (döntőbírói) működésemmel a Magyar Népköztársaság fejlődését előmozdítsam."

(3) A (2) bekezdésben nem említett igazságügyi dolgozó a kinevezésre jogosult vezető előtt, a járásbíróság és a megyei gazdasági döntőbizottság dolgozója pedig a járásbíróság elnöke, illetőleg a megyei gazdasági döntőbizottság elnöke előtt tesz esküt az alábbi szöveggel:

"Én...... esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és Alkotmányához hű leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; a hivatali titkot megőrzöm; hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem; hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen és a nép érdekeinek szolgálatával teljesítem és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy hivatali működésemmel a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam."

(4) Az eskütételről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az esküttevő és az esküt kivevő ír alá. A jegyzőkönyvet a dolgozó személyi iratainál kell megőrizni. A kinevezési okiratra az eskü letételének és az állás elfoglalásának napját fel kell tüntetni és arról a minisztérium személyzeti osztályának jelentést kell tenni.

9. § (1) Vállalaton belüli áthelyezésnek kell tekinteni a megyei bíróság és a területér működő járásbíróságok, továbbá a gazdasági döntőbizottságok közötti, illetőleg az igazságügyi szerven belüli áthelyezést.

(2) Igazságügyi szerven belüli áthelyezés jogát:

a) a járásbírósági elnök és tanácsvezető bíró tekintetében a miniszter első helyettese,

b) közjegyző, bírósági titkár, fogalmazó és joggyakornok, valamint a döntőbizottságok valamennyi dolgozója tekintetében az igazságügyi szerv vezetője,

c) az a)-b) pontokban nem említett dolgozók tekintetében a kinevezésre jogosult vezető gyakorolja.

(3) Más igazságügyi szervhez történő áthelyezés jogát a 15. § (4) bekezdésében felsorolt munkakörök tekintetében az ott megjelölt vezető gyakorolja azzal az eltéréssel, hogy a d) pontba említett bírák esetében ez a jogkör a miniszter első helyettesét illeti meg.

(4) A Legfelsőbb Bírósághoz, a gazdasági döntőbizottságokhoz, vagy onnan más igazságügyi szervhez való áthelyezés a Legfelsőbb Bíróság elnökével, illetőleg a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökével egyetértésben történik.

(5) Nem tekinthető áthelyezésnek a minisztériumban a főosztályok közötti, továbbá az egyes bíróságokon, gazdasági döntőbizottságoken és intézményeken belüli átirányítás, ha az a dolgozó besorolás szerinti munkakörének és munkabérének változásával nem jár.

10. § (1) A minisztériumi vezetőknek és jogi ügyintézőknek, továbbá a bíráknak és döntőbíráknak a munkaviszonya a következő esetekben szüntethető meg felmentéssel, illetőleg felmondással:

a) az igazságügyi szerv megszűnt,

b) a Kormány vagy a miniszter létszámcsökkentést rendelt el,

c) a dolgozó munkakörének ellátására alkalmatlan,

d) a dolgozó öregségi vagy rokkantsági teljes, illetőleg résznyugdíjra szerzett jogosultságot.

(2) Az Mt. 26. § (3) bekezdésében megjelölt dolgozónak kell tekinteni azt, aki munkáját kiválóan végzi, magatartása pedig kifogástalan és

a) legalább tizenöt éve igazságügyi dolgozó, vagy az áthelyezéssel keletkezett igazságügyi munkaviszonya ezt az időtartamot eléri, vagy

b) kormánykitüntetésben, "Igazságügy Kiváló Dolgozója" kitüntető jelvényben részesült, munkaviszonya pedig az a) pontban foglaltak szerint tíz év óta fennáll, valamint

c) három éven belül fegyelmi büntetésben vagy írásbeli figyelmeztetésben nem részesült.

(3) A (2) bekezdésben említett védelem az öregségi teljes nyugdíjra jogosult dolgozóra nem terjed ki.

11. § (1) A felmondási idő

a) A 34. §-ban megjelölt dolgozónál, továbbá bírónál, döntőbírónál és minisztériumi jogi ügyintézőnél a munkaviszony első tíz évében három hónap, amely minden további megkezdett tíz évi munkaviszony után egy-egy hónappal növekszik,

b) az a), és c) pontban nem érintett ügyintézőknél a munkaviszony első tíz évében két hónap, amely minden további megkezdett tíz évi munkaviszony után egy-egy hónappal növekszik,

c) az ügyvitelt ellátók állománycsoportjában, ideértve az adminisztratív előadókat is, a munkaviszony első tíz évében egy hónap, amely minden további megkezdett tizenöt évi munkaviszony után egy-egy hónappal növekszik,

d) a kisegítők állománycsoportjában tíz évi munkaviszonyban töltött idő után egy hónap, amely minden további megkezdett tizenöt évi munkaviszony után egy-egy hónappal növekszik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felmondási idő magában foglalja az Mt. V. 29. §-a és az Mt. V. 113. § (3) bekezdése alapján járó felmondási időt is.

12. § A munkaviszony megszüntetésére - ideértve a vállalathoz történő áthelyezés esetét is - a kinevezési jogkört gyakorló szerv, illetőleg vezető jogosult.

13. § (1) Bíró és döntőbíró tudományos, művészeti, irodalmi és oktató munka kivételével más kereső foglalkozást nem folytathat.

(2) Másodállás és mellékfoglalkozás, továbbá bírónál és döntőbírónál munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony engedélyezésére a 15. § (4) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott beosztású dolgozónál, valamint a 36. § (2) bekezdése esetében az ott megjelölt vezető, a 15. § (4) bekezdése e)-f) pontjában említett dolgozónál pedig a kinevezési jogkör gyakorlója jogosult.

(3) Az engedély megadását a dolgozó személyi táblázatára fel kell jegyezni. Ha az engedélyt nem minisztériumi vezető adta, erről a minisztérium személyzeti osztályát is értesíteni kell.

(4) Igazságügyi dolgozó még ellenszolgáltatás nélkül sem létesíthet olyan munka végzésére irányuló jogviszonyt, amely munkaviszonyával összeférhetetlen.

A munkavégzés

(Mt. 33-36., Mt. V. 37-42. §-aihoz)

14. § (1) Az igazságügyi dolgozó hivatali kötelezettségeit - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - a vezető által kijelölt munkahelyen köteles végezni.

(2) A bíró és a döntőbíró részére az igazságügyi szerv vezetője engedélyezheti, hogy munkáját csak tárgyalási napokon és a félfogadási időben végezze a munkahelyén. Az engedélyt vissza kell vonni, ha a bíró vagy döntőbíró munkáját hanyagul végzi. A vezető ilyen döntése ellen panasznak nincs helye.

15. § (1) Fontos hivatali érdekből a dolgozó - az Mt. V. 40. § (2) bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve más munkahelyen történő munkavégzésre is köteles (kirendelés). A kirendelés időtartama naptári évenként legfeljebb hat hónap, amelyet a miniszter (Központi Gazdasági Döntőbizottság elnöke) további három hónappal meghosszabbíthat.

(2) A kirendelést - annak megkezdését megelőzően legalább három nappal - írásban kell a dolgozóval közölni, megjelölve a kirendelés helyét és annak várható időtartamát.

(3) Az igazságügyi szerven belüli kirendelésre az igazságügyi szerv vezetője jogosult.

(4) Más igazságügyi szervhez, vagy vállalathoz történő kirendelésre figyelemmel a 9. § (4) bekezdésében foglaltakra is,

a) ha a kinevezési jogkört a Kormány gyakorolja - a miniszter,

b) minisztériumi osztályvezető, megyei bírósági elnökhelyettes tekintetében a miniszter első helyettese, illetőleg a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettes,

c) a Központi Gazdasági Döntőbizottság és a megyei gazdasági döntőbizottságok dolgozói tekintetében a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnöke,

d) a fentiekben nem említett bírák, továbbá bírósági gazdasági hivatali vezető, intézményvezető, szakértő és vegyész, közjegyző, bírósági titkár, fogalmazó és joggyakornok tekintetében a minisztérium elnöki főosztályának vezetője,

e) minisztériumi előadó, ügyvitelt ellátó, kisegítő, továbbá a bíróságoknál, szakértői irodáknál és az Országos Bírósági Vegyészeti Intézetnél a folyamatos előlépésen alapuló bérrendszer hatálya alá tartozó dolgozó tekintetében a minisztérium személyzeti osztályának vezetője,

f) az előző bekezdésekben nem említett esetekben pedig a kinevezési jogkör gyakorlója jogosult.

Munkaidő, pihenőidő

(Mt. 37-43., Mt. V. 43-60. §-aihoz)

16. § (1) A munkaidő hétfőtől péntekig napi nyolc és fél óra, szombaton pedig öt és fél óra. A miniszter ettől eltérő munkaidőbeosztást is engedélyezhet.

(2) A napi munkaidő kezdetét - a tanácsok és egyéb állami szervek munkaidejével összhangban - az igazságügyi szerv vezetője a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben állapítja meg. A bíróságoknál reggel nyolc óránál korábbi munkakezdés csak a minisztérium elnöki főosztálya vezetőjének előzetes engedélye alapján rendelhető el.

(3) Osztott munkaidő bevezetése a kisegítők állománycsoportjában rendelhető el. Ilyen esetben az egyfolytában történő foglalkoztatás két óránál, a munkaidő két szakasza közötti idő pedig négy óránál kevesebb nem lehet.

17. § (1) Túlmunkát az igazságügyi szerv vezetőjén kívül a járásbíróság elnöke és ezzel egy tekintet alá eső vezető [pl. az Állami Közjegyzők Budapesti Irodájának, a megyei (fővárosi) bíróság gazdasági hivatalának vezetője] rendelhet el.

(2) A végzett túlmunka után az ügyviteli és kisegítő állománycsoportba tartozó dolgozókat pótlék nélküli díjazás illeti meg, amelynek fejében a dolgozó kérésére szabad időt lehet adni.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt dolgozók havonta tíz órán felüli túlmunkát csak a szakszervezeti bizottság hozzájárulásával végezhetnek. Gépjárművezető havonta kettőszáztíz órán felül legfeljebb száz órai túlmunkát teljesíthet.

(4) A túlmunkával kapcsolatban névreszóló bizonylatot kell kiállítani akár díjazásra, akár szabad idő megváltásra jogosult a dolgozó. A bizonylatban a végzett munka tartamát, időpontját, az elrendelés okát kell feltüntetni.

(5) A megyei bíróságok és az intézmények költségvetésében biztosított keretet meghaladó túlmunka díjazás céljára pótkeretet a minisztérium személyzeti osztályának vezetője engedélyezhet.

18. § (1) Az ügyintézők állománycsoportjába tartozó dolgozók részére az évi hat munkanapig terjedő szabad idő átalány mértékét az előző évben végzett túlmunka figyelembevételével kell meghatározni.

(2) A túlmunka ellenértékeként az (1) bekezdésben meghatározott szabad idő átalányt kell megállapítani a 34. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt, valamint ennél magasabb beosztású dolgozó mellé beosztott ügyviteli állománycsoportba tartozók részére.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabad idő átalány mértékét az igazságügyi szerv vezetője, a minisztériumban pedig az elnöki főosztály vezetője állapítja meg.

19. § A 14/1967. (XI. 9.) MüM rendelet 10. §-ában nem említett igazságügyi dolgozókat az alábbi pótszabadság illeti meg:

a) intézményvezetőket tizenkét munkanap,

b) a megyei bírósági gazdasági hivatali vezetőt, a Központi Gazdasági Döntőbizottság pénzügyi csoportvezetőjét, továbbá az igazságügyi szakértői irodák csoportvezetőjét kilenc munkanap,

c) az állandó igazságügyi szakértőt és vegyészt, továbbá a nem bírói munkakörbe besorolt csoportvezetőket hat munkanap.

20. § (1) A szabadság kiadási terv elkészítéséért és annak végrehajtásáért az igazságügyi szerv vezetője felelős.

(2) A szabadság kiadását a bíróságoknál és a döntőbizottságoknál lehetőleg július és augusztus hónapokban kell biztosítani. E rendelkezést megfelelően kell alkalmazni a minisztériumra, valamint a bírósági tevékenységhez kapcsolódó egyéb igazságügyi szervre.

(3) Indokolt esetben az igazságügyi szerv vezetője - az igazságügyi szerv vezetője és helyettese tekintetében pedig a minisztérium elnöki főosztályának vezetője - a tárgyévben ki nem vett szabadságnak a következő év március 31. napjáig történő kiadását engedélyezheti.

21. § Az igazságügyi szerv vezetője a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben évente legfeljebb hat munkanap jutalomszabadságban részesítheti azt a dolgozót, aki munkáját minőségileg és mennyiségileg is tartósan magas színvonalon végzi. Hat munkanapon túli, de évi tizenkét munkanapot meg nem haladó mértékű jutalomszabadságot, továbbá az igazságügyi szerv vezetőjének és helyettesének jutalomszabadságát a miniszter első helyettese engedélyezi. Ugyanezen jogkör a gazdasági döntőbizottságoknál a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökét illeti meg.

22. § (1) A dolgozót kérelmére, ha azt közérdek vagy jogos magánérdek indokolja, rendkívüli, illetőleg fizetés nélküli szabadságban lehet részesíteni.

(2) A hat munkanapig terjedő rendkívüli és a három hónapig terjedő fizetés nélküli szabadság engedélyezéséről, valamint az Mt. V. 57. § (2) bekezdésében említett szabadság kiadásáról az igazságügyi szerv vezetője intézkedik.

(3) A miniszter első helyettese, illetőleg a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettes jogosult a (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó rendkívüli és fizetés nélküli szabadság, valamint az igazságügyi szerv vezetője és helyettese részére ilyen szabadság engedélyezésére. A döntőbizottságok dolgozóinál a (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó szabadság engedélyezésére is a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnöke jogosult.

(4) Ha a rendkívüli szabadságot a (3) bekezdésben szabályozott esetekben pártiskolán, tömegszervezeti iskolán, szakmai tanfolyamon, konzultációs továbbképzésen való részvétel, vagy közérdekű társadalmi munkavégzés céljából kérik, továbbá ha a kérelem jogcíme más igazságügyi szervhez való áthelyezés, - annak engedélyezésére - a gazdasági döntőbizottságok dolgozóinak kivételével - a minisztérium elnöki főosztályának vezetője jogosult.

A munka díjazása és a dolgozó részére járó egyéb juttatások

(Mt. 44-50., Mt. V. 61-72. §-aihoz)

23. § (1) Személyi alapbér: az alsó- és felsőhatáros bérrendszerben a dolgozó besorolás szerinti alapbérének vagy személyi fizetésének a korpótlékkal növelt összege, a folyamatos előlépésen alapuló bérrendszerben pedig a fizetési fokozat és a korcsoport szerinti bértétel, illetőleg a személyi fizetés.

(2) Az (1) bekezdés szerinti személyi alapbérnek a kinevezéssel egyidőben történő megállapítására

a) a megyei bíróság elnöke, a járásbíróság elnöke tekintetében a miniszter,

b) egyéb esetekben pedig a kinevezési jogkör gyakorlója jogosult.

(3) A személyi alapbér emelésére, továbbá a helyettesítési díj megállapítására:

a) a 15. § (4) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott munkakörök tekintetében az ott megjelölt vezető,

b) az a) pontban nem említett bíró, továbbá közjegyző, bírósági titkár és fogalmazó tekintetében a megyei bíróság elnöke,

c) az állandó igazságügyi szakértő és vegyész, a bírósági gazdasági hivatali vezető tekintetében a minisztérium elnöki főosztályának vezetője,

d) egyéb esetekben a kinevezési jogkör gyakorlója jogosult.

24. § (1) A jubileumi jutalomnál a jogosultság megállapítására - figyelemmel a 10/1967. (X. 8.) MüM rendelet 7. és 8. §-ában foglaltakra is

a) a Kormány vagy minisztériumi vezető kinevezési jogkörébe tartozó dolgozóknál a minisztérium személyzeti osztályának vezetője, a gazdasági döntőbizottságok dolgozóinál a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnöke,

b) egyéb dolgozó tekintetében az igazságügyi szerv vezetője jogosult.

(2) A kiemelkedő munkát végző dolgozó jutalmazásának elveit és rendszerét külön jogszabály szabályozza.

25. § A munkaruhával, az üzemi étkeztetéssel és a hivatali üdültetéssel, valamint a munkásszállással kapcsolatos kérdéseket külön utasítás rendezi.

Fegyelmi felelősség

(Mt. 55-56., Mt. V. 87-94. §-aihoz)

26. § Fegyelmi vétséget követ el a dolgozó, ha munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségeit vétkesen megszegi, ideértve azt az esetet is, amikor a munkahelyen vagy azon kívül igazságügyi munkaviszonyához méltatlan magatartást tanúsít.

27. § (1) Az Mt. V. 87. § (1) bekezdés b) pontja alapján fegyelmi eljáráson kívüli büntetésként a dolgozó jutalomból és jutalomszabadságból, soron kívüli előbbresorolásból, továbbá a hivatali üdültetésből a büntetés évében vagy az azt követő évben kizárható.

(2) Fegyelmi eljárás esetén a személyi alapbér csökkentése az alsó- és felsőhatáros bérrendszerben nem haladhatja meg az alapbér 20 százalékát, de legfeljebb 400 Ft-ot, a folyamatos előlépésen alapuló bérrendszerben pedig két fizetési fokozatot.

(3) Az elbocsátás fegyelmi büntetéssel együtt az "Igazságügy Kiváló Dolgozója" kitüntető jelvényt vissza kell vonni.

(4) Fegyelmi büntetés hatálya alatt álló dolgozó nem részesíthető a büntetés céljával össze nem férő kedvezményekben. Ilyen kedvezménynek minősül:

a) a személyi alapbéremelés, kivéve az általános bérrendezést és a folyamatos előlépést,

b) a jutalomszabadság és jutalom.

(5) A fegyelmi büntetés hatályának tartamát az igazságügyi szerv vezetője - minisztériumi vezető vagy annál magasabb szerv kinevezési jogkörébe tartozó dolgozónál pedig a minisztérium személyzeti osztálya is - köteles nyilvántartani.

28. § (1) A fegyelmi eljárás megindításakor - az Mt. 56. § (2) bekezdésében szabályozott esetet kivéve - az alapul szolgáló körülményeket a dolgozóval írásban kell közölni.

(2) Fegyelmi eljárás indítása az Mt. V. 119. §-ában említett eseteken túlmenően akkor is kötelező, ha

a) a bíróság, az ügyészség vagy az utóbbi jóváhagyásával a nyomozóhatóság kisebb súlyú bűntett miatt az ügyet fegyelmi eljárásra utalta,

b) azt a felügyeleti szerv rendelte el.

(3) A fegyelmi jogkör gyakorlója - a bírák kivételével - a 31. §-ban meghatározott munkakörök tekintetében az ott megjelölt vezető. Ha a fegyelmi jogkört nem a kinevezésre jogosult vezető gyakorolja, áthelyezés vagy annál súlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásához a kinevező előzetes hozzájárulása szükséges. Erre a fegyelmi határozatban utalni kell. Ez a rendelkezés vonatkozik az Mt. 55. § (4) bekezdésében említett mentesítésre is.

(4) Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója az ügyben elfogultnak érzi magát, a fegyelmi eljárást a szolgálati felettes által kijelölt személy folytatja le.

29. § (1) A fegyelmi büntetést úgy kell megállapítani, hogy annak mind a fegyelmi vétséget elkövető, mind pedig a szerv többi dolgozójára nevelő hatása legyen. Mérlegelni kell különösen az elkövetett fegyelmi vétség súlyát, következményeit, a dolgozó, valamint, az igazságügyi szerv munka-fegyelmi helyzetét.

(2) A fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha a dolgozó fegyelmi vétséget nem követett el, illetőleg annak elkövetése nem bizonyított, továbbá, ha a cselekmény elévült.

(3) Ha a fegyelmi büntetést megállapító határozat törvénysértő vagy megalapozatlan, a szolgálati felettes a határozatot a dolgozó javára hivatalból megváltoztathatja.

(4) A bírósági jogkörben okozott kár miatt indult fegyelmi eljárásban a károsultat meg kell hallgatni és lehetővé kell tenni, hogy bizonyítékait előterjeszthesse.

Anyagi felelősség

(Mt. 57-62., Mt. V. 95-100. §-aihoz)

30. § (1) Az Mt. V. 95. § (1) bekezdés b) pontja alapján másfél havi átlagkeresetével felel a felelős beosztású dolgozó, ha a kárt munkakörében eljárva az ellenőrzés elhanyagolásával, vagy a kártérítési követelés érvényesítésének, illetőleg a jogerősen kiszabott kártérítési összeg behajtásának elmulasztásával okozta.

(2) Az (1) bekezdés szabályai szerint felel:

a) a rendelet 34. §-ában meghatározott dolgozó,

b) a minisztérium csoportvezetője, főelőadója,

c) az a) pontban nem említett bíró, döntőbíró, közjegyző,

d) szakértő, vegyész, továbbá a nem bírói munkakörben foglalkoztatott csoportvezető.

31. § A kártérítési kötelezettség megállapítására:

a) az igazságügyi szerv vezetője tekintetében - kivéve a b) pontban felsoroltakat, továbbá a minisztérium főosztályvezetőhelyettesével, osztályvezetőjével, a megyei bíróság elnökhelyettesével, a járásbíróság elnökével szemben a miniszter első helyettese, illetőleg a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettes,

b) intézményvezető, igazságügyi szakértő, vegyész és a bírósági gazdasági hivatal vezetője tekintetében a minisztérium elnöki főosztályának vezetője,

c) e rendelet 15. § (4) bekezdés e) pontjában említett dolgozó tekintetében a bíróság elnöke,

d) az a)-c) pontokban fel nem sorolt dolgozók tekintetében az igazságügyi szerv vezetője jogosult.

Munkaügyi viták elintézése

(Mt. 63-66., Mt. V. 101-110 §-aihoz)

32. § (1) A munkaügyi viták elsőfokú intézésére igazságügyi munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani:

a) a minisztériumban,

b) a Legfelsőbb Bíróságon,

c) a Központi Gazdasági Döntőbizottságon,

d) a megyei bíróságokon.

(2) Az (1) bekezdés aj pontjában megállapított munkaügyi döntőbizottság illetékessége az igazságügyi szakértői irodákra, az Országos Bírósági Vegyészeti Intézetre és a Magyar Jogász Szövetség hivatali szervezetére, a d) pontban említett munkaügyi döntőbizottság illetékessége pedig a megye területén levő járásbíróságokra (városi, kerületi bíróságokra) és a jóléti intézményekre is kiterjed.

(3) A Központi Gazdasági Döntőbizottságnál szervezett munkaügyi döntőbizottság illetékessége a megyei gazdasági döntőbizottságok dolgozóira is kiterjed.

33. § A 9/1967. (X. 8.) MüM rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott esetekben a bírák munkaügyi vitájának elbírálása szolgálati útra tartozik.

34. §

(Mt. V. 111-116. §-aihoz)

(1) Magasabb vezető állású dolgozók:

a) az igazságügyi szerv vezetője, a minisztérium főosztályvezetőhelyettese, a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökhelyettese,

b) a minisztérium osztályvezetője, a Legfelsőbb Bíróság bírája, a Központi Gazdasági Döntőbizottság osztályvezetője és döntőbírája, valamint a megyei gazdasági döntőbizottság elnöke, a megyei bíróság elnökhelyettese és tanácsvezető bírája, a járásbíróság elnöke.

(2) Vezető állású dolgozónak kell tekinteni az igazságügyi szervre érvényes bérutasításban meghatározott és az (1) bekezdésben nem említett vezetők állománycsoportjába tartozó dolgozót,

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

35. § (1) A Legfelsőbb Bíróság bírájának kinevezésére a miniszter a Legfelsőbb Bíróság elnökével egyetértésben tesz javaslatot.

(2) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, a miniszter, a miniszter első helyettese és a miniszterhelyettes hatáskörébe tartozó kinevezésekre, illetőleg az előző szakaszokban biztosított munkáltatói jogok gyakorlására a minisztérium elnöki főosztályának vezetője - az érdekelt főosztályvezetők véleményének kikérése után -tesz javaslatot a miniszternek, illetőleg az arra jogosult vezetőnek. A Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökhelyettesének és a megyei gazdasági döntőbizottság elnökének kinevezésére a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnöke tesz javaslatot a miniszterhez.

(3) A minisztérium főosztályvezetője az előző szakaszokban biztosított jogkörét az elnöki főosztály vezetőjével egyetértésben gyakorolja.

36. § (1) A Legfelsőbb Bíróság tanácsvezetőjét, valamint a büntető és polgári kollégium vezetőjét -a Legfelsőbb Bíróság bírái közül - a miniszterrel egyetértésben a Legfelsőbb Bíróság elnöke sorolja be.

(2) A Legfelsőbb Bíróság valamennyi dolgozója tekintetében - a bírák kinevezését és felmentését, továbbá fegyelmi felelősségre vonását kivéve - a munkáltatói jogkört a munkaviszonnyal kapcsolatos valamennyi kérdésben a Legfelsőbb Bíróság elnöke gyakorolja.

37. § (1) Igazságügyi szerven a Legfelsőbb Bíróságot, a Központi Gazdasági Döntőbizottságot - beleértve a megyei gazdasági döntőbizottságokat is -, a minisztérium főosztályát, a megyei bíróságot - beleértve a felügyelete alá tartozó járásbíróságokat is -, a Magyar Jogász Szövetség hivatali szervezetét, továbbá a (2) bekezdésben megjelölt intézményeket kell érteni.

(2) Intézmény az igazságügyi szakértői iroda és az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet.

(3) Megyei bíróságon a fővárosi bíróságot - beleértve a felügyelete alá tartozó jóléti intézményeket is, megyei gazdasági döntőbizottságon a fővárosi gazdasági döntőbizottságot, járásbíróságon a városi bíróságot és a fővárosi kerületi bíróságot, minisztérium főosztályán a minisztérium önálló osztályát is érteni kell.

38. § (1) Ez a rendelet 1968. január 1. napján lép hatályba.

(2) Egyidejűleg hatályát veszti

a) a 4/1964. (XI. 23.) I M rendelet 1. § (3) bekezdése,

b) a Munka Törvénykönyvének az igazságügyi szervezetben történő végrehajtását szabályozó 108/1965. (IK 5.) IM utasítás,

c) a túlmunka egyes kérdéseit szabályozó 106/ 1963. (IK 8.) IM utasítás,

d) sportolóknak sportversenyeken és edzőtáborban való részvétele esetén a rendkívüli szabadság engedélyezését szabályozó 26/1954. (IK 12.) IM utasítás,

e) a költözködési szabadság engedélyezését szabályozó 46/1954. (IK 18.) IM utasítás,

f) a bírák, közjegyzők, bírósági titkárok és fogalmazók munkabérének megállapításáról szóló 103/1962. (IK 10.) IM-MüM együttes utasítás 11-12. pontja és a 4. pontból a szakszervezeti bizottságra történő utalás,

g) egyes igazságügyi alkalmazottak bérezéséről szóló 112/1960. (IK 13-14.) IM-MüM együttes utasítás 13. pontja és a 7. pontjából a szakszervezeti bizottságra történő utalás,

h) a munkavállalói igazolási lapok kitöltéséről és kezeléséről szóló 101/1955. (IK 3.) IM utasítás.

Dr. Korom Mihály s. k.,

igazságügyminiszter

Melléklet a 3/1967. (XII. 14.) IM rendelethez

Az igazságügyi szervek alkalmazottai tekintetében a kinevezési jog gyakorlására és a munkaszerződés megkötésére a következő szervek, illetőleg vezetők jogosultak:

I.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevezi ki:

a Legfelsőbb Bíróság bíráját,

II.

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevezi ki:

1. a megyei bíróság elnökét,

2. a járásbíróság elnökét.

III.

A)

Az igazságügyminiszter nevezi ki:

1. az Igazságügyminisztérium főosztályvezetőjét, főosztályvezetőhelyettesét, osztályvezetőjét, a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökhelyettesét,

2. a megyei bíróság elnökhelyettesét, a megyei gazdasági döntőbizottság elnökét,

3. az első kinevezés esetén valamennyi bírót,

4. az intézmények vezetőit és az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda igazgatóját.

B)

Az igazságügyminiszter első helyettese nevezi ki:

1. a minisztérium osztályvezetőhelyettesét és csoportvezetőjét, továbbá a felügyelete alá tartozó főosztály főelőadóját és előadóját,

2. az első bírói kinevezést követően - a bírósági elnök és a megyei bírósági elnökhelyettes kivételével - valamennyi bírót,

3. a közjegyzőt, bírósági titkárt, fogalmazót és | joggyakornokot,

4. állandó igazságügyi szakértőt és vegyészt,

5. az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda igazgatóhelyettesét és főkönyvelőjét.

C)

Az igazságügyminiszterhelyettes nevezi ki:

1. a felügyelete alá tartozó minisztériumi főosztály főelőadóját és előadóját,

2. a bírósági gazdasági hivatal vezetőjét.

D)

A minisztérium főosztályvezetője nevezi ki, illetve alkalmazza:

1. a vezetése alatt álló főosztály ügyvitelt ellátók és a kisegítők állománycsoportjába tartozó dolgozóját,

2. a minisztérium elnöki főosztályának vezetője nevezi ki - a terv- és pénzügyi főosztály vezetőjével egyetértésben - az üdülővezetőt.

IV.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke nevezi ki: a Legfelsőbb Bíróság valamennyi dolgozóját, kivéve a Legfelsőbb Bíróság bíráját.

V.

A Központi Gazdasági Döntőbizottság elnöke nevezi ki:

a gazdasági döntőbizottságok valamennyi dolgozóját, kivéve a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökhelyettesét és a megyei gazdasági döntőbizottság elnökét.

VI.

A megyei bíróság elnöke nevezi ki, illetőleg alkalmazza:

1. a vezetése, illetőleg felügyelete alá tartozó bíróságokon - a bírósági gazdasági hivatal vezetőjének kivételével - e rendelet 15. § (4) bekezdés e) pontjában említett dolgozókat,

2. a bölcsőde és a napközi otthon valamennyi dolgozóját.

VII.

Az intézményvezető nevezi ki, illetőleg alkalmazza:

az intézmény valamennyi alkalmazottját a szakértő és vegyész kivételével.

VIII.

A Magyar Jogász Szövetség főtitkára nevezi ki. illetőleg alkalmazza:

a Magyar Jogász Szövetség dolgozóit.

IX.

Az üdülővezető alkalmazza:

az üdülő időszaki főfoglalkozású alkalmazottját.