38/1969. (XII. 29.) PM rendelet

a lakosságra vonatkozó adóigazgatási, valamint az illetékekkel kapcsolatos eljárás általános szabályairól szóló 39/1969. (XI. 25.) Korm. rendelet végrehajtásáról

A lakosságra vonatkozó adóigazgatási, valamint az illetékekkel kapcsolatos eljárás általános szabályairól szóló 39/1969. (XI. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 19. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjével, valamint az ingatlanvégrehajtást és igénypert érintő részben az igazságügyminiszterrel egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

[A vastag betűvel szedett szöveg a kormányrendelet, a vékony betűs szöveg pedig a végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Vhr.) rendelkezéseit tartalmazza.]

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §

(1) E rendeletet kell alkalmazni

a) a lakosság által fizetendő adók, adójellegű kötelezettségek és

b) az illetékek, az illetékek módjára fizetendő díjak kivetésével (kiszabásával), nyilvántartásával és rendezésével, valamint

c) az adók módjára behajtandó tartozások nyilvántartásával és rendezésével

kapcsolatos eljárásban.

(2) A rendelet alkalmazása szempontjából az adójellegű kötelezettségeket, valamint az (1) bekezdés b) pontjában felsoroltakat is adónak kell tekinteni.

Vhr. 1. § (1) A rendelet alkalmazása során adón a R. 1. §-ának (1) bekezdése a)-b) pontjában felsoroltakat kell érteni.

(2) A lakosság által fizetendő adók: az általános jövedelemadó, a mezőgazdasági lakosság jövedelemadója, a földadó, a telekadó, a gépjárműadó, a házadó, a forgalmi adók, ideértve a borforgalmi és jövedéki forgalmi adókat is.

(3) Az adójellegű kötelezettségek: a lakbérpótlék, a lakáshelyreállítási hozzájárulás, a honvédelmi hozzájárulás, a földreform és a telepítés, valamint a házhelyrendezés során juttatott ingatlanok és ingóságok ellenértékeként fizetendő megváltási ár, a községfejlesztési hozzájárulás és a mezőőri járulék.

2. §

Az adóigazgatási feladatokat a tanácsok végrehajtó bizottságai az illetékes szakigazgatási szerveik útján, illetőleg a vám- és pénzügyőrség szervei (a továbbiakban: adóhatóság) látják el.

Vhr. 2. § (1) Az adóigazgatási feladatokat első fokon

a) az alábbi b)-c) pontokban foglalt kivételekkel a községi, nagyközségi tanács vb szakigazgatási szerve, a városi, illetőleg a városi (fővárosi) kerületi tanács vb pénzügyi osztálya;

b) az illetékekkel, az illeték módjára fizetendő díjakkal és a magánszemélyek forgalmi adójával kapcsolatban - a behajtási cselekmények kivételével - a megyékben az illetékkiszabási és forgalmiadóhivatal, a megyei jogú városokban az illetékkiszabási, vállalati és forgalmiadóhivatal, a fővárosban az illetékkiszabási hivatal [27/1967. (IX. 1.) Korm. rendelet], illetőleg a kerületi tanács vb pénzügyi osztálya;

c) a borforgalmi adóval és a jövedéki forgalmi adókkal kapcsolatban a vám- és pénzügyőri szakasz

látja el.

(2) Az adóigazgatási eljárásban - eltérő rendelkezések hiányában - az első fokú adóhatóság hatáskörébe tartozik:

a) az adók megállapítása, nyilvántartása, beszedése és behajtása,

b) az adók módjára behajtandó tartozások behajtása,

c) részletfizetési kedvezmény, fizetési halasztás engedélyezése,

d) az adótartozás, illetőleg az adópótlék méltányosság címén történő mérséklése vagy elengedése,

e) az elévült és a behajthatatlan adótartozás törlése,

f) eljárás az adóigazgatással kapcsolatos mindazon ügyekben, kérelmek és bejelentések tárgyában, amelyek első fokú elbírálását jogszabály nem utalja más szerv, illetőleg felsőbb szintű adóhatóság hatáskörébe.

3. §

Az adóigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben és az e rendeletben, valamint az adójogszabályokban megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni.

II. Fejezet

AZ ADÓK MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS NYILVÁNTARTÁSA

Az adók megállapítása

4. §

(1) Az adóhatóság az adófizetési kötelezettség, illetőleg az adó mértékének megállapításával kapcsolatban a tényállás tisztázásához szükséges esetekben jogosult adatokat gyűjteni, helyszíni ellenőrzést, könyvvizsgálatot tartani és ehhez az állampolgárok és a jogi személyek kötelesek az adóhatóságnak adatokat szolgáltatni.

Vhr. 3. § (1) Az adóhatóság az adózással kapcsolatban szolgáltatott (bevallott) adatok helyességét, valamint a könyvvezetési és számlázási kötelezettség teljesítését ellenőrizni köteles.

(2) A helyszíni ellenőrzés lefolytatásánál és a jegyzőkönyv készítésénél a magánszemélyek forgalmi adójáról szóló rendelet vonatkozó szabályait kell - értelemszerűen - alkalmazni.

(3) Az adóhatóság, ha a könyvek vezetését nem találja megbízhatónak, a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határoz.

Vhr. 4. § (1) A helyszíni szemle elrendeléséről és megtartásának időpontjáról az adózót idejében kell értesíteni, kivéve, ha meglepetésszerű helyszíni szemle tartása kívánatos. A helyszíni szemlét az adóhatóság az adózónak vagy meghatalmazottjának jelenlétében tartja meg. Az utóbbiak távolmaradása esetén a Vhr. 37. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(2) A helyszíni szemléről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben az adóhatóság ténymegállapításait és az adózó észrevételeit fel kell tüntetni.

Vhr. 5. § A tanúk, szakértők, valamint a helyszíni szemle költségeit az köteles viselni, aki magatartásával az eljárás megindítására okot szolgáltat. Ha az adózó ellenőrző szakértőt alkalmaz, annak költségeit minden esetben maga viseli. A felmerült költségeket az adóhatóság határozattal állapítja meg.

Vhr. 6. § Az Országos Takarékpénztárt - a takarékbetétek titkosságára vonatkozó rendelkezésekre figyelemmel - az adóhatóság adatok szolgáltatására nem kötelezheti.

(2) Az adóhatóság a tényállás tisztázása céljából az üzleti könyveket, azok bizonylatait, valamint az adó megállapításához szükséges egyéb iratokat lefoglalhatja.

(3) Az adóhatóságnak az (1) és (2) bekezdés alapján foganatosított intézkedése elleni fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

5. §

(1) Az adót a jogszabály szerint fizetésre kötelezett terhére kell kivetni.

(2) Az adóhatóság a kivetett adót határozatban (adóív, fizetési meghagyás stb.) közli a fizetésre kötelezettel (a továbbiakban: adózó). Az adóívnek az ellen a része ellen, amely korábbi határozattal megállapított adót tüntet fel, fellebbezésnek helye nincs. Az adóívben előforduló tévedésekkel szemben adóhelyesbítésnek van helye (R. 18. §).

(3) Ha az adóra vonatkozó jogszabály egyidejűleg több személy egyetemleges adófizetési kötelezettségét írja elő, a kivetésről a közös képviselőt, ennek hiányában valamennyi fizetésre kötelezettet értesíteni kell.

Vhr. 7. § Az adóhatóság az adókivetésről az egyes adókra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően adóívvel vagy fizetési meghagyással (határozattal) értesíti az adózót. Az adóív a benne feltüntetett tárgyévi adókon kívül az előző évi hátralékot vagy többletfizetést is tartalmazza. Az adóívet az adókivetés befejezése után kell kézbesíteni.

(4) Az adót soron kívül kell kivetni, ha annak beszedése az egyébként szokásos időben történő kivetés esetén nem látszik biztosítottnak. Az adót soron kívül kell beszedni, ha annak behajtása veszélyeztetve van.

Vhr. 8. § Az adóhatóság a soron kívüli adókivetés indokait a bevallásadásra történt felhívás alkalmával, vagy a kivetéssel egyidejűleg az adózóval határozatban köteles közölni.

(5) Ha az adó kivetése bevallás hiányában, vagy egyéb mulasztás miatt nem történt meg, vagy ha az adót bármely oknál fogva tévesen vetették ki, a fizetési kötelezettséget, illetőleg az adókülönbözetet a kivetéshez való jog elévülésén belül pótlólag meg kell állapítani.

Vhr. 9. § A fizetési kötelezettség, illetőleg az adókülönbözet pótlólag történő megállapítása esetén a kivetett adót - az illetékek kivételével -folyó évi adónak kell tekinteni. Az így megállapított adó esedékességére és az adópótlék felszámítására a Vhr. 21. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) Az adók módjára behajtandó tartozásokra a vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók.

6. §

Az adó kivetéséhez való jog elévül annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év alatt, amelyben a követeléshez való jog keletkezett. E szabály alkalmazása során az illeték követeléséhez való jog keletkezését attól az időponttól kell számítani, amikor a hagyatékot, a jogügyletet, vagy az okiratot a kiszabásra illetékes adóhatóságnál bejelentették (bemutatták), illetve az a körülmény, hogy az illeték lerovását vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az illetékes adóhatóság tudomására jut.

A kötelezettségek nyilvántartása

7. §

Az adók, valamint az adók módjára behajtandó tartozások nyilvántartását, könyvelését és elszámolását a pénzügyminiszter szabályozza.

Vhr. 10. § (1) Az adókat az első fokú adóhatóság a külön utasításban szabályozott módon tartja nyilván és számolja el.

(2) A Vhr. 2. §-ának (1) bekezdés a) pontjában említett első fokú adóhatóságnak az általa kivetett adókat - a telekadó, a lakbérpótlék és a megváltási ár kivételével - a nyilvántartás, lerovás és behajtás tekintetében egy számlalapon kell kezelni.

(3) Az adók módjára behajtandó tartozások nyilvántartását és elszámolását külön utasítás szabályozza.

Adóigazolás

Vhr. 11. § (1) Az adóhatóság - jogszabály rendelkezésére, más hatóság vagy szerv megkeresésére, illetőleg az ügyfél kérésére - nyilvántartásai alapján köteles hivatalos bizonyítványban (a továbbiakban: adóigazolás) tanúsítani, hogy az érdekelt ügyfél terhén meghatározott időpontban milyen összegű adó, illetőleg adók módjára behajtandó tartozás (a továbbiakban: köztartozás) áll fenn, illetőleg, hogy köztartozás nem áll fenn.

(2) Az adóigazolást az ügyfél állandó lakóhelye szerint illetékes első fokú adóhatóság - az összes adó- és adók módjára behajtandó tartozás feltüntetésével - állítja ki. A tulajdonjog telekkönyvi bejegyzéséhez szükséges adóigazolásról külön jogszabály rendelkezik.

(3) Ha az adóigazolás kiállítását olyan ügyfél kéri, akinek az adóhatóság tudomása szerint borforgalmiadó, adóközösségben fizetendő forgalmi adó, társadalombiztosítási járulék vagy más szervvel szemben fennálló - rendszeresen visszatérő és adók módjára behajtandó - egyéb fizetési kötelezettsége van, az adóhatóság az adóigazolás kiállítása előtt köteles az ügyféltől a kötelezettséget nyilvántartó szerv által kiállított - harminc napnál nem régebbi keletű - igazolást kérni. Egyéb esetben az ügyfél nyilatkozata az igazolás kiállításához elegendő.

(4) Az ügyfél köteles nyilatkozni arról, hogy az adóigazolásra milyen célból, illetőleg milyen összegű követelés felvételéhez van szüksége. Ezt az adóhatóság köteles az adóigazoláson feltüntetni.

(5) Az adóigazolásban az adózót terhelő - esedékessé vált - köztartozásokat adó- és egyéb tartozásonként részletezve kell feltüntetni. Azt az adótartozást azonban, amely a Vhr. 20. §-ának (2) bekezdése alapján fizetendő adóelőleg címén esedékes, csak az adópótlékmentes fizetésre megállapított határidő eltelte után lehet feltüntetni.

(6) Az adóigazolást az adóhatóság illetékmentesen állítja ki és az a kiállítástól számított harminc napig érvényes.

III. Fejezet

A TARTOZÁSOK RENDEZÉSE

Esedékesség, a fizetési kötelezettség teljesítése

8. §

(1) Az adó megfizetéséért az felelős, akit arra az adójogszabály közvetlenül vagy egyetemlegesség címén kötelez, illetőleg akinek egyetemleges felelősségét ez a rendelet megállapítja. E rendelet alapján az adófiztési kötelezettség egyetemlegesen terheli azokat, akik*

a) az adójogszabályban kötelezettel az adótartozás keletkezésekor közös háztartásban élnek,

Vhr. 12. § Az együttélő kiskorú gyermeket, akinek önálló jövedelme nincs és a házastársat (élettársat) mindenkor a fizetésre kötelezett közös háztartásához tartozónak kell tekinteni. Az egyéb családtagot (szülőt, önálló jövedelemmel rendelkező gyermeket és a testvért stb.) pedig abban az esetben, ha a fizetésre kötelezettel együtt lakik, önálló háztartással nem rendelkezik és az egyetemlegesség címén követelt adó olyan vagyontárgy, illetve kereseti tevékenység után keletkezett, amelynek hasznából jelentős mérvben részesült.

b) közösen folytatnak adóköteles tevékenységet, vagy adóköteles vagyontárgy közös tulajdonosai,

Vhr. 13. § A közösen folytatott adóköteles tevékenység esetén a közös tevékenységet, a közös tulajdon esetén pedig a közös vagyont osztatlanul terhelő adók tekintetében áll fenn az egyetemleges fizetési kötelezettség.

c) az adórövidítésben tettesek vagy részesek voltak.

Vhr. 14. § Az adócsalás bűntettének vagy a pénzügyi szabálysértésnek az elkövetőjét (tettesét vagy részesét) annak az adótartozásnak a megfizetéséért terheli egyetemleges felelősség, amely az adócsalás, illetve a pénzügyi szabálysértés tárgya volt.

(2) A jogelőd adótartozásáért az adófizetésre kötelezett jogutódai a jogszabályban meghatározott keretek között egyetemlegesen felelősek.

Vhr. 15. § Az adófizetésre kötelezett örökösei, mint jogutódok, a Ptk. 679. §-ában, a megajándékozottak pedig a Ptk. 203. §-ában foglaltak szerint tartoznak egyetemleges adófizetési kötelezettséggel.

Vhr. 16. § Ha az örökhagyó adótartozását korábban behajthatatlanság címén törölték, azt hagyatékának megnyílása esetén - az elévülési időn belül - újból követelni kell és megfizetéséért az örökösök örökrészük, erejéig egyetemlegesen felelősek.

Vhr. 17. § (1) Ipari üzemnek, kereskedelmi üzletnek átruházása esetén az új tulajdonos felelős az átruházást megelőző időből eredő, az üzemet, üzletet terhelő adótartozásért.

(2) Ha a köztartozás fejében lefoglalt állatot magánszemély veszi meg és a marhalevélre vezetett köztartozást a hátralékos adószámlájára nem fizeti be, a vételár erejéig felelősséggel tartozik.

Vhr. 18. § Az egyetemleges felelősséget a kivetéshez való jog elévülési idején belül határozattal kell megállapítani.

Vhr. 19. § (1) Az egyetemlegesen felelősök bármelyikétől az egész adótartozás - az egyetemlegesség korlátai között - beszedhető és annak bármelyikük részéről történt kiegyenlítésével valamennyi adós mentesül az egyetemleges felelősség alól.

(2) Az egyetemleges felelősség az adótartozásra és annak az egyetemleges fizetési kötelezettséget elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően keletkezett járulékaira terjed ki.

(3) Az adózó esedékessé vált kötelezettségét a megállapított határidőn belül köteles teljesíteni és abba az állammal, vagy állami szervvel szemben fennálló követeléseit nem számíthatja be.

Vhr. 20. § (1) Az adók - ha jogszabály másként nem rendelkezik - félévenként, félévi egyenlő részletekben, a félév első napján esedékesek és a félév harmadik hónapjának, vagyis március, illetőleg szeptember hónap 15. napjáig adópótlék mentesen fizethetők.

(2) Addig amíg a folyó évi adó kivetése megtörténik, a félévi részlétet az előző évi adókivetés alapján kell fizetni. Ha az adózónak előző évben adókivetése nem volt, az adó esedékes részét az adóív (fizetési meghagyás) kézhezvételétől számított tizenöt napon belül fizetheti adópótlékmentesen.

Vhr. 21. § A soron kívül kivetett adó a kivetés időpontjában esedékes és azt a kivetésről kiadott jogerős határozat közlésétől számított tizenöt napon belül adópótlékmentesen lehet megfizetni.

(4) Ha az adózó fizetési kötelezettségét késedelmesen teljesíti, adópótlékot köteles fizetni. Az adófizetés teljesítésére és az adópótlékra vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

Vhr. 22. § (1) A köztartozásokat - a megállapított határidőn belül - postai befizető lap, illetőleg a banknak adott átutalási megbízás útján kell megfizetni. Az adóhatóság - a (2) bekezdésben említett esetektől eltekintve - készpénzfizetést nem fogadhat el.

(2) A postahivatallal nem rendelkező községekben, továbbá a tanyaközpontokban, külterületeken - előzetes kihirdetés mellett - befizetési napokat kell tartani. Ez alkalommal az adóhatóság dolgozója - a szakigazgatási szerv vezetőjének írásbeli engedélye alapján - az adózóktól készpénzfizetést is elfogadhat. A szakigazgatási szerv vezetőjének engedélyével kivételesen el lehet fogadni készpénzfizetést a borkészlet-ellenőrzés, illetőleg a végrehajtási cselekmények foganatosítása alkalmával is. Az adóhatóság dolgozója az átvett pénzösszegről köteles az adózónak azonnal -az erre a célra rendszeresített hivatalos nyomtatványon - nyugtát adni és a pénzösszeget a megfelelő adóbevételi számlára az átvétel napján, de legkésőbb 24 órán belül befizetni.

(3) A postán befizetett vagy bank útján átutalt összegről szóló elismervény, illetőleg a készpénzbefizetésről kiállított nyugta alapján az adóhatóság az adózó kívánságára köteles a befizetést -annak elszámolása után - az adóívbe bevezetni.

Vhr. 23. § (1) A befizetés napjának azt a napot kell tekinteni, amely napon a köztartozást a postán, vagy készpénzben nyugta ellenében befizették.

(2) Ha a befizetés bankszámlák közti elszámolás alapján történik, a befizetés napjának azt a napot kell tekinteni, amely napon a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli.

Vhr. 24. § (1) Az adópótlék mértéke havi 1%, amelyet a tartozás esedékességének napjától a befizetés napjáig kell számítani. Minden megkezdett hónap egész hónapnak számít.

(2) Az adóhatóság - az adózó kérelmére - indokolt esetben engedélyezheti a felmerült, de még be nem fizetett adópótlék elengedését vagy mérséklését, illetve a jövőben felmerülő adópótlék felszámításának részbeni vagy egészbeni mellőzését.

Vhr. 25. § (1) Az adózó adótartozására résztörlesztést is teljesíthet, amelyet az adóhatóság köteles elfogadni.

(2) Ha az adózó olyan összeget fizet be, amely összes tartozását nem fedezi, a befizetett összegből sorrendben az adóval összefüggő esetleges szabálysértési bírságot és eljárási költséget, a felmerült adóbehajtási költséget és a korábbi évekből származó hátralék után járó adópótlékot, majd ezt követően a hátralékot kell elszámolni, s csak a fennmaradó összeget lehet a folyó évi tartozás javára elszámolni.

(3) Ha a hátralékosnak többféle címen van adótartozása, a befizetett összeget az esedékesség sorrendjében kell a (2) bekezdés szerint elszámolni. Az adók módjára behajtandó tartozások -az elszámolási sorrend szempontjából - a hátraléki kimutatás kézhezvétele napján tekintendők esedékesnek.

(4) Halasztó hatályú fellebbezés esetében a jogorvoslat elintézéséig a vitatott összeg után adópótlékot felszámítani nem szabad. A jogerősen megállapított összeg után azonban az adópótlékot az eredeti esedékesség figyelembevételével kell felszámítani.

(5) Az adóhatóság indokolt esetben részletfizetési kedvezményt vagy fizetési halasztást engedélyezhet az adótartozás kiegyenlítésére.

Vhr. 26. § (1) A részletfizetési kedvezmény engedélyezéséről szóló határozatban meg kell állapítani a kedvezmény mértékét, időtartamát és feltételeit. Fel kell hívni az adózó figyelmét arra, hogy ha a részletfizetést elmulasztja, a kedvezmény megvonható. Ha a kedvezményben részesült adózó adója a kedvezmény tartama alatt változik, annak megfelelően a részletfizetési kedvezmény feltételeit hivatalból helyesbíteni kell. Erről az adózót újabb határozattal kell értesíteni.

(2) Ha az adózó a megállapított feltételnek eleget tesz, a kedvezmény időtartamán belül az adóbehajtási eljárást függőben kell tartani.

(3) Az adóhatóság - az adózó illetékmentesen előterjesztett kérelmére - köteles engedélyezni, hogy a félévenként esedékes adót havi egyenlő részletekben, adópótlékmentesen fizethesse meg. Ebben az esetben a havi részletek befizetési határnapja minden hónap 15. napja. Ha az adózó bármelyik havi részlet befizetését elmulasztja, az adóhatóság az engedélyt visszavonhatja.

(4) A fizetési halasztás engedélyezésénél, illetve a végrehajtási eljárás ezen időtartamon belül történő felfüggesztésénél az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat kell - értelemszerűen - alkalmazni.

Vhr. 27. § A behajtásra kimutatott adótartozás és az adók módjára behajtandó tartozások megfizetésére a kedvezményt, illetőleg halasztást a köztartozást megállapító hatóság (szerv, intézmény stb.) engedélyezi, de a behajtást végző adóhatóságnak is jogában áll - egyéni elbírálás alapján - fizetési kedvezményt vagy halasztást engedélyezni. Erről a köztartozást megállapító hatóság és az adóhatóság egymást kölcsönösen értesíti.

9. §

Azt az adózót, aki adótartozását az esedékességre megállapított határidő előtt befizeti, az előre befizetett összeg után kamattérítésben kell részesíteni. A kamattérítésre vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

Vhr. 28. § (1) Az az adózó, aki a folyó évi általános jövedelemadó, mezőgazdasági lakosság jövedelemadója, földadó, gépjárműadó, házadó, lakáshelyreállítási hozzájárulás, honvédelmi hozzájárulás, községfejlesztési hozzájárulás és mezőőri járulék tartozásának teljes összegét az esetleges hátralékkal együtt úgy egyenlíti ki, hogy a folyó évi előírást vagy annak egy részét esedékesség előtt fizeti be, az esedékesség előtt fizetett összeg után 3%-os kamattérítésben részesül.

(2) Nem jár kamattérítés a jogi személyek által levont adóösszeg után.

Adóbehajtás

10. §

(1) Az adóbefizetés elmulasztása esetén a tartozás megfizetését adóbehajtás útján kell biztosítani.

(2) Az adótartozáson kívül az adóbehajtásra vonatkozó szabályok szerint köteles behajtani az adóhatóság minden olyan pénzkövetelést is, amelyet törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet, pénzügyminiszteri rendelet vagy - a pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott - más rendelet az adók módjára behajtandó tartozások körébe utal.

(3) A rendelet alkalmazása szempontjából az (1) és (2) bekezdésben említett tartozásokat köztartozásnak kell tekinteni.

11. §

(1) Az adóbehajtási eljárást azzal szemben lehet megindítani, aki jogerősen megállapított adófizetési kötelezettségének teljesítését elmulasztotta. Az egyetemleges fizetésre kötelezettekkel szemben a behajtás egyidejűleg megindítható.

(2) Adók módjára behajtandó tartozás miatt a követelést nyilvántartó szerv hivatalos megkeresése alapján kell a behajtási eljárást megindítani. A behajtást kérő szervek ezzel kapcsolatos kötelezettségeit a pénzügyminiszter szabályozza.

Vhr. 29. 8. (1) Az adók módjára behajtandó, rendszeresen visszatérő tartozás behajtása céljából a követelést nyilvántartó szerv az adóhatóságot negyedévenként egyszer, éspedig január, április, július és szeptember hónapban, mindig a hónap 15-ig keresheti meg és az erre rendszeresített nyomtatványon köteles kimutatni hátralékos tételeket és azok járulékait. A nem rendszeresen jelentkező tételeket esetenként kell megküldeni az adóhatóságnak.

(2) Adók módjára történő behajtásra kimutatni csak 20 Ft-ot vagy azt meghaladó összegű hátralékot lehet.

(3) A behajtást kérő szerv a köztartozás kimutatását követően a kimutatott tételekben bekövetkezett változásokról (közvetlen befizetés, előírás, törlés stb.) az adóhatóságot havonta, a hó 10. napjáig értesíteni köteles a kimutatott tartozás öszszegének helyesbítése céljából.

(4) A behajtás végett szabályszerűen kimutatott tartozások jogosságát és mérvét az adóhatóság nem vizsgálhatja. Ha azonban a köztartozás megfizetéséért felelős (a továbbiakban: hátralékos) a tartozás fennállását vitatja, az adóhatóság a körülmények mérlegelése alapján a behajtási eljárást felfüggesztheti és erről a tartozást kimutató szervet értesíti.

(5) A behajtást kérő szervek egyéb kötelezettségével és a felelősségével kapcsolatban a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. számú tvr. (a továbbiakban: Vht.) 30. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

12. §

(1) Az adóbehajtás keretében az alábbi végrehajtási cselekmények foganatosíthatók:

a) végrehajtási értesítés,

b) végrehajtás munkabérekre, egyéb járandóságokra és követelésekre,

c) ingóvégrehajtás,

d) ingatlanvégrehajtás.

(2) A végrehajtási cselekményeket az (1) bekezdésben meghatározott sorrendben kell lefolytatni, Amennyiben a körülmények indokolják, az adóhatóság vezetője elrendelheti a végrehajtási értesítéssel egyidejűleg az egyéb végrehajtási cselekmények foganatosítását is. Ingó-, vagy ingatlanvégrehajtásnak a b) pontban említett végrehajtási cselekmények mellett csak akkor van helye, ha a lefoglalható munkabér, járandóság, vagy követelés a köztartozás egy éven belüli kiegyenlítésére elegendő fedezetet nem nyújt.

(3) A jogi személyekkel szemben az adókatóság által érvényesíthető pénzköveteléseket, ka a jogi személynek pénzintézetnél bankszámlája van, elsősorban a bankszámlájáról, egyébként - a jogszabályokban megállapított korlátozásokkal - az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell behajtani. Az adóhatóságnak a bankszámla megterhelését elrendelő intézkedése ellen fellebbezésnek van helye, amelynek azonban halasztó hatálya nincs. A jogerős határozat a jogalap tekintetében bírósági úton megtámadható.

Vhr. 30. § A jogi személyekkel szembeni pénzkövetelések bankszámláról történő behajtásénál a 29/1967. (XII. 15.) PM rendeletnek a 29/ 1969. (IX. 4.) P M rendelettel módosított 10. §-ában foglaltak szerint kell eljárni. A jogi személy az adóhatóság intézkedése ellen a bankszámla megterheléséről szóló értesítés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül élhet fellebbezéssel.

(4) A végrehajtási cselekmények foganatosítására - a pénzügyminiszter által meghatározott eltérésekkel - a bírósági végrehajtásról szóló rendelkezések az irányadók.

Végrehajtási értesítés

Vhr. 31. § (1) Az adópótlékmentes, illetőleg az esedékességre megállapított fizetési határidő elmulasztását követő tizenöt napon belül az adóhatóság köteles a behajtási eljárást megindítani.

(2) A behajtási eljárás - kivéve az R. 12. §-ának (3) bekezdésében meghatározott esetet -a hátralékos részére megküldött végrehajtási értesítéssel indul meg. Ebben az adóhatóság közli a fennálló köztartozás összegét és felhívja a hátralékost, hogy tartozását az értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül önként fizesse meg, egyúttal figyelmezteti a teljesítés elmulasztásának következményeire.

(3) Ha a hátralékos a végrehajtási értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem teljesíti fizetési kötelezettségét, az adóhatóság köteles az R. 12. §-ának (1) bekezdésében meghatározott további végrehajtási cselekményeket megkezdeni.

Vhr. 32. § A végrehajtási értesítést követő behajtási cselekményekről végrehajtási jegyzéket kell kiállítani, amelyben esedékességük sorrendjében részletesen fel kell tüntetni a végrehajtás alapjául szolgáló köztartozásokat, külön feljegyezve az adópótlékból és, adóbehajtási költségből eredő hátralékokat, továbbá fel kell tüntetni az adóhatóság által foganatosított végrehajtási cselekményeket.

Munkabérek, egyéb járandóságok és követelések lefoglalása

Vhr. 33. § (1) Amennyiben a hátralékos rendelkezik letiltható munkabérrel, vagy egyéb, időszakonként visszatérő járandósággal (pl. nyugellátás, szövetkezeti tagsági viszonyból eredő járandóság, a továbbiakban együtt: munkabér) vagy lefoglalható követeléssel, az adóhatóság ezeket a fennálló köztartozás erejéig lefoglalhatja.

(2) A munkabérek és követelések lefoglalása az adóhatóság által kiállított "Letiltás" útján történik. A letiltás egy példányát meg kell küldeni a hátralékos munkáltatójának, a járandóságot folyósítónak (a továbbiakban: munkáltató), illetőleg annak, akivel szemben a hátralékos egyéb követelése fennáll (a továbbiakban: harmadik személy), egy példányát a hátralékosnak, egy példányát pedig a végrehajtási jegyzékhez kell csatolni.

Vhr. 34. § A munkabérből történő levonás szabályaira, a munkáltatónak a letiltással kapcsolatos kötelességeire és felelősségére a Vht. 136-169/A. §-ainak rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

Vhr. 35. § (1) A hátralékos harmadik személylyel szemben fennálló követelésének lefoglalásánál a Vht. 69-72. §-ainak, a követelések végrehajtás alóli mentesítésénél pedig a Vht. 60. és 60/A. §-ainak rendelkezései az irányadók az alábbi (2)-(3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel.

(2) A jogi személynek a lefoglalás teljesítésének elmulasztásából keletkezett anyagi felelősségét az adóhatóság a Vhr. 30. §-ának rendelkezései szerint érvényesíti.

(3) A termelési és értékesítési szerződésből eredő követelések a behajtás során a felvásárló szerveknél lefoglalhatók. Amennyiben azonban a hátralékos köztartozásának kiegyenlítése letiltható munkabér, vagy lefoglalható más követelés útján hat hónapon belül biztosítható, a szerződésből eredő követelések lefoglalását mellőzni kell.

Ingóvégrehajtás

Vhr. 36. § (1) Ha a hátralékos köztartozásának egy éven belüli kiegyenlítése munkabérletiltás vagy pénzkövetelés lefoglalása útján nem látszik biztosítottnak, illetőleg, ha a körülmények indokolják [R. 12. § (2) bek.] az adóhatóság köteles az ingóvégrehajtást megindítani.

(2) A hátralékosnak az ország területén bárhol és bárkinél található vagyonát végrehajtás alá lehet vonni. Ha a hátralékosnak állandó lakóhelyén nincs végrehajtás alá vonható vagyona vagy az a köztartozás kiegyenlítésére nem nyújt elegendő fedezetet, a hátralékot tartalmazó kimutatást a vagyonának fekvése szerint illetékes adóhatósághoz kell megküldeni, amely annak behajtása iránt haladéktalanul intézkedni köteles.

(3) Az ingóvégrehajtás során az adóhatóság a hátralék fedezetéül szolgáló ingóságokat foglalási jegyzőkönyvben összeírja és ily módon lefoglalja majd szükség esetén a lefoglalt ingóságok értékesítése, illetőleg értékesítésre átadása iránt intézkedik.

1. Foglalás

Vhr. 37. § (1) A foglalás a végrehajtási értesítésben megjelölt határidőt követően, de az értesítés kézbesítésétől számított harminc napon belül az adóhatóság által meghatározott időpontban történik.

(2) Az ingóságok lefoglalását az adóhatóság dolgozója végzi a szakigazgatási szerv által kiküldött becsűs közreműködésével. A foglalást a hátralékos, nagykorú családtagja, vagy a hátralékos által írásbeli meghatalmazással ellátott személy jelenlétében kell foganatosítani, ezek hiányában hatósági tanú igénybevétele szükséges.

(3) Foglalni általában munkanapokon, reggel nyolc óra és este nyolc óra között szabad, ettől eltérni csak kivételesen indokolt esetben - az adóhatóság vezetőjének írásbeli utasítása alapján - lehet.

(4) A foglalás megkezdése előtt az adóhatóság dolgozója köteles eljárásának célját a hátralékossal közölni, személyazonosságát, illetőleg megbízatását szolgálati igazolvánnyal igazolni és felhívni a hátralékost az önkéntes teljesítésre.

(5) Nincs helye foglalásnak, ha a hátralékos felhívásra köztartozását kiegyenlíti, vagy hiteltérdemlően igazolja, hogy azt a foglalást megelőzően rendezte. Ugyancsak mellőzni kell a foglalást, ha a hátralékos nyilatkozata alapján alaposan feltételezhető, hogy a végrehajtás foganatosításának valamilyen törvényes akadálya van.

(6) Ha a hátralékos, illetőleg nagykorú családtagja, vagy meghatalmazottja nem tartózkodik a foglalás helyszínén és a helyiségek zárva vannak, a foglalást el kell halasztani. Ilyen esetben a hátralékosnak írásbeli értesítést kell hagyni a foglalás újabb időpontjának megjelölésével és azzal a felhívással, hogy a kitűzött időpontban tartózkodjék a foglalás helyén, mert ellenkező esetben a helyiségeket költségére fel fogják nyitni.

Vhr. 38. § (1) Az ingóvégrehajtást ott kell lefolytatni, ahol a hátralékos lefoglalható ingóságai fellelhetők.

(2) Mellőzni kell a helyiségek, illetőleg vagyontárgyak átvizsgálását, ha a hátralékos a köztartozása összegének megfelelő értéktárgyat vagy egyéb értékesítésre alkalmas ingóságot ajánl fel lefoglalás céljára.

(3) Ha a hátralékos lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, vagyontárgyai azonban fellelhetők, a hátralékos képviseletére ügygondnok kirendeléséről kell intézkedni.

(4) Ha a körülményekből valószínűnek látszik, hogy a hátralékosnak harmadik személynél vannak lefoglalható ingóságai, a Vht. 66-68. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Vhr. 39. § (1) Az ingóvégrehajtással a köztartozás mielőbbi rendezését kell biztosítani, ezért elsősorban az előtalált készpénzt vagy a köztartozással arányban álló értéktárgyakat (ékszert, egyéb fényűzési tárgyat stb.) kell lefoglalni.

(2) Az adóhatóság dolgozója a lefoglalt készpénzt köteles magához venni és a Vhr. 22. §-ának (2) bekezdésében meghatározott időn belül befizetni az adóhatóság adóbeszedési számlájára. A készpénz átvételéről a helyszínen hivatalos nyomtatványon nyugtát kell kiállítani, amelynek egyik példányát a hátralékosnak kell átadni.

(3) A hátralékossal közös háztartásban élő és a köztartozás megfizetéséért egyetemlegesen felelős személyek birtokában levő vagyontárgyakat bármelyikük ellen vezetett végrehajtás során - a fizetési kötelezettségüket megállapító külön határozat nélkül is - le lehet foglalni.

Vhr. 40. § (1) Nem lehet lefoglalni - még a hátralékos beleegyezésével sem - azokat az ingóságokat, amelyeket a Vht. 57. §-a és 58. §-ának a), b) és d) pontja a végrehajtás alól mentesít, továbbá a lábon álló, illetőleg be nem takarított terményt.

(2) Ha a jogszabály a végrehajtás alól mentes ingóságok körét vagylagosan állapítja meg, a mentesség a hátralékos által megjelölt ingóságokra terjed ki.

Vhr. 41. § A foglalás alkalmával a lefoglalt ingóságok értékét becsléssel kell megállapítani. A becslést az adóhatóság dolgozója és a szakigazgatási szerv által kiküldött becsüs végzi. A hátralékos saját költségére ellenőrző becsüs közreműködését kérheti.

Vhr. 42. § (1) A marhalevél kezelő minden marhalevél kiállítása, továbbá a marhalevélre vezetett irányítás és átruházás alkalmával köteles meggyőződni arról, hogy az állatot köztartozás fejében nem foglalták-e le. Ha az állatot köztartozás fejében lefoglalták, a marhalevelet a marhalevél kezelőnek záradékkal kell ellátnia. A marhalevélre vezetett záradéknak tartalmaznia kell a hátralék nyilvántartási számát és összegét, a foglalás időpontját és azt az adóbeszedési számla számot, amelyre a vételárat vagy annak egy részét fizetni kell.

(2) A köztartozás miatt lefoglalt állat vételárából a vevő köteles a marhalevélen feltüntetett köztartozást visszatartani és az illetékes adóhatóság adóbeszedési számlájára - az eladó hátralékára - befizetni. Ennek elmulasztása esetén a vevő a vételár összege erejéig anyagilag felelős.

(3) Ha a köztartozás miatt lefoglalt állatot állatátvevő szerv vagy egyéb jogi személy vásárolja meg és az előző bekezdésben foglalt kötelezettségét nem teljesíti, az adóhatóság a mulasztásból eredő anyagi felelősségét a Vhr. 30. §-ának rendelkezései szerint érvényesíti.

Vhr. 43. § (1) A lefoglalt ingóságokat általában a hátralékos őrizetében kell hagyni. Ha a hátralékos a lefoglalt ingóságok megőrzésére nem vállalkozik, vagy azok a hátralékos őrizetében nem lennének kellő biztonságban, azokat hatósági őrizetbe kell venni, illetőleg a helyszínen kell zár alá vételt alkalmazni. A hatósági őrizetbe vett ingóságokat az adóhatóság hivatali épületében kell elhelyezni és az átvételt a foglalási jegyzőkönyvön el kell ismerni.

(2) Zár alá vétel esetén a lefoglalt ingóságokat megőrzésükre alkalmas helyen le kell zárni. A zár jogtalan felnyitása vagy a pecsét eltávolítása a büntető jogszabályokba ütköző cselekmény.

Vhr. 44. § (1) Az ingóságok lefoglalásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell:

a) az adóhatóság megnevezését, a végrehajtási jegyzék szerinti köztartozás összegét;

b) a foglalást végzők, a tanú, a hátralékos, illetőleg a jelenlevő nagykorú családtag vagy meghatalmazott nevét és személyi adatait;

c) a foglalás helyét és időpontját;

d) a lefoglalt ingóságokat és azok becsértékét tételesen;

e) az eljárás során felmerült lényegesebb körülményeket (foglalás elhalasztása, eredménytelen foglalás, zár alá vétel stb.);

f) a hátralékos, illetőleg a jelenlevők észrevételeit vagy kifogásait.

(2) A jegyzőkönyvet az adóhatóság dolgozója, a becsüs, a tanú, a hátralékos, illetőleg a jelenlevő egyéb érdekeltek írják alá. A hátralékos részéről az aláírás megtagadása a foglalás érvényességét nem befolyásolja. Az aláírás megtagadását a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(3) A foglalási jegyzőkönyvet két példányban kell elkészíteni. Az egyik példányt - az eredménytelen foglalást kivéve - a hátralékosnál (egyéb érdekeltnél) kell hagyni, a másik példányt a végrehajtási jegyzékhez kell csatolni.

(4) A foglalási jegyzőkönyvet az adóhatóság vezetője tizenöt napon belül köteles felülvizsgálni, ennek megtörténtét aláírásával igazolni és jogszabálysértés esetén a szükséges intézkedéseket megtenni.

(5) Ha a foglalást követően újabb köztartozás válik esedékessé, a felülfoglalásra vagy újabb foglalásra nézve a Vht. 76. és 77. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Vhr. 45. § (1) A foglalás tizenöt nap elteltével válik jogerőssé, ha ez idő alatt ellene halasztó hatályú jogorvoslattal - adóbehajtási kifogással vagy igényperrel - nem éltek.

(2) Ha a hátralékos a köztartozását vagy a lefoglalt ingóságok becsértékének legalább 75%-át megfizeti, az adóhatóság a foglalást feloldja. Ilyen esetben a zár alá vételt meg kell szüntetni. A hatósági őrizetbe vett ingóságokat a hátralékos saját költségén tartozik visszaszállítani. A foglalás feloldását a foglalási jegyzőkönyvben fel kell tün-

2. Értékesítés

Vhr. 46. § (1) Az adóhatóság a foglalás jogerőre emelkedését követő nyolc napon belül köteles a lefoglalt ingóságok értékesítése iránt intézkedni, ha a köztartozást időközben nem rendezték.

(2) A lefoglalt ingóságok elszállításának, illetőleg értékesítésének időpontjáról, valamint az értékesítés módjáról a hátralékost legalább három nappal előbb írásban értesíteni kell.

(3) Élő állatot csak az értékesítés napján, vagy az azt megelőző napon szabad összegyűjteni. Ha az értékesítés elmarad, az állatot a hátralékosnak a következő értékesítés időpontjáig vissza kell adni.

(4) Nincs helye a lefoglalt ingóságok elszállításának, illetőleg értékesítésének, ha a hátralékos a végrehajtás során kiegyenlítette köztartozását. Az adóhatóság vezetője - a hátralékos személyi, szociális, gazdasági körülményeire és a hátralék összegére is tekintettel - a becsérték 75%-ánál kisebb összeg befizetése esetén az értékesítést meghatározott időre elhalaszthatja.

(5) A lefoglalt ingóságok elszállítása alkalmával két példányban "Elszállítási jegyzőkönyv"-et kell készíteni. A jegyzőkönyv egyik példányát a hátralékosnál kell hagyni az átvétel elismeréseként, a másik példányt a foglalási jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

Vhr. 47. § Az értékesítés az alábbi módokon történhet:

a) más szervnek eladás vagy értékesítésre átadás,

b) ingóárverés,

c) szabadkézből eladás útján.

a) Más szerv részére eladás vagy értékesítésre átadás

Vhr. 48. § (1) A lefoglalt ingóság más szerv részére történő eladásával vagy átadásával kapcsolatban a Vht. 85-91. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Az adóhatóság a lefoglalt ingóságokat beszállításuk előtt írásban ajánlja fel megvételre, illetőleg értékesítésre. Az átiratban közölni kell azok megnevezését, becsértékét, valamint az ellenérték befizetésére szolgáló adóbeszedési számla megnevezését és számát is.

(3) A más szervnek átadott ingóságokról az adóhatóság "Nyilvántartás"-t köteles vezetni, amelynek tartalmaznia kell az ingóságokra és értékesítésükre vonatkozó valamennyi lényeges adatot.

b) Ingóárverés

Vhr. 49. § (1) Ingóárverésnek a Vht. 93. §-ának (1) bekezdése a) és b) pontjában említett esetben vagy akkor van helye, ha az ingóságnak a kereskedelmi szerv útján történő értékesítése a Vht. 85-91. §-a szerint nem vezetett eredményre. Az ingóárverést az adóhatóság foganatosítja az illetékes tanács végrehajtó bizottsága kiküldöttének jelenlétében, a Vht. 94-105. §-aiban foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazásával.

(2) Az árverésben - a Vht. 98. §-ának (2) bekezdésében említetteken kívül - vevőként nem vehetnek részt az illetékes államigazgatási szerv dolgozói, azok családtagjai, valamint a hatósági tanúk sem.

(3) A befolyt vételárból a köztartozás összegét az értékesítés napján be kell fizetni az adóhatóság adóbeszedési számlájára, az esetleg fennmaradó összeget pedig nyugta ellenében azonnal ki kell fizetni a hátralékosnak.

c) Szabadkézből eladás

Vhr. 50. § (1) Ha a lefoglalt ingóságokat más szerv részére eladás, illetve átadás vagy ingóárverés útján nem lehetett értékesíteni, azokat az adóhatóság újra becslés alapján szabadkézből értékesítheti.

(2) A Vhr. 49. §-ának (2)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a szabadkézből eladás esetén is alkalmazni kell.

Vhr. 51. § Amennyiben az ingóságokat a Vhr. 46-50. §-a szerint értékesíteni nem lehetett és a foglalástól hat hónap eltelt, a foglalást fel kell oldani.

Ingatlanvégrehajtás

Vhr. 52. § (1) Ingatlanvégrehajtás elrendelésének legalább 5000 forintot elérő köztartozás esetén van helye akkor, ha

a) a köztartozás a megfizetéséért felelősöktől a rendeletben említett egyéb végrehajtási cselekmények útján egy éven belül előreláthatóan nem hajtható be és

b) az ingatlanvégrehajtás a hátralékos létalapját nem veszélyezteti.

(2) A végrehajtás alá vonható ingatlanok tekintetében a Vht. 107. §-ának rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy magánszemély tulajdonában levő mezőgazdasági ingatlanra is el lehet rendelni a végrehajtást. Ingatlanárverésen kizárólag az árverés időpontjában fennálló jogszabályok szerint lehet bármely ingatlant megszerezni.

Vhr. 53. § (1) Az ingatlanvégrehajtást - a hátralékos állandó lakóhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságának hozzájárulásával -az adóhatóság határozattal rendeli el.

(2) A végrehajtó bizottság hozzájárulásának kikérése előtt az adóhatóság köteles gondosan mérlegelni az ingatlanvégrehajtás szükségességét és újólag megvizsgálni az összes körülményeket, különös tekintettel a hátralékos jövedelmi, vagyoni és szociális viszonyaira. A végrehajtó bizottsághoz intézett javaslathoz csatolni kell:

a) a hátralékos köztartozását és a foganatosított végrehajtási cselekményeket tartalmazó végrehajtási jegyzéket,

b) a végrehajtásra javasolt ingatlanokról elkészített telekkönyvi szemlét, valamint az adó- és értékbizonyítványt,

c) az ingatlanvégrehajtás elrendelésével kapcsolatos egyéb indokolást.

Vhr. 54. § (1) Az ingatlanvégrehajtást elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő nyolc napon belül az adóhatóság a jogerős határozat egy példányát megküldi az ingatlan fekvése szerint illetékes telekkönyvi hatóságnak azzal, hogy intézkedjék az ingatlan lefoglalása iránt. Az ingatlan lefoglalása a Vht. 108. §-ának (2) bekezdése szerint, a végrehajtási jog telekkönyvi bejegyzése útján történik.

(2) A végrehajtási jog telekkönyvi bejegyzését elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően az adóhatóság az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági végrehajtótól kéri az ingatlanvégrehajtásnak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő lefolytatását. A megkereséshez csatolni kell a jogerős határozat egy példányát, továbbá hat hónapnál nem régebbi keletű adó- és értékbizonyítványt. Az ingatlan értékesítése esetén - a bírósági végrehajtó felhívására - a vételár felosztásához az adóhatóság köteles bejelenteni a Vht. 189. §-a (2) bekezdésében feltüntetett adatokat is.

Az adóbehajtási eljárás felfüggesztése

Vhr. 55. § (1) Az adóhatóság a behajtási eljárást köteles felfüggeszteni:

a) a kifogásolt végrehajtási cselekmény foganatosítása tekintetében a halasztó hatályú jogorvoslat elbírálásáig;

b) a Vhr. 20. §-ának (2) bekezdése alapján járó adóösszeg vitatott részére, ha megállapítja, hogy az adózó folyó évi adókivetése az előző évhez képest csökkenni fog;

c) a jogerősen megállapított adóból jogszabály alapján törölni kért összegre, a méltányosság alapján törölni kért összeg kivételével.

(2) Az adóhatóság vagy felettes szerve, illetőleg a behajtást kérő szerv méltánylást érdemlő esetben a hátralékos kérelmére meghatározott ideig a behajtási eljárást felfüggesztheti.

Visszatartási jog

13. §

(1) A köztartozás megfizetésének biztosítása végett a hátralékosnak a jogi személyekkel szemben fennálló követelése - a (3) bekezdésben említettek kivételével - csak akkor fizethető ki, ha a jogosult igazolja, hogy köztartozása nincs.

(2) A köztartozás a bírósági, bírósági elnöki és a bírósági végrehajtói letétekből lefoglalás nélkül korlátlanul levonható.

(3) Nem áll fenn visszatartási jog: a munkabérekre és munkabér jellegű egyéb járandóságokra, a mezőgazdasági termények, termékek, állatok és állati termékek felvásárlásából, illetve eladásából eredő követelésekre, az adólevonás alá eső, valamint azokra a követelésekre, (díjakra, jutalmakra, stb.) amelyek a végrehajtás alól mentesek. A visszatartási jog alól a pénzügyminiszter, illetőleg - az általa meghatározott körben - a kijelölt adóhatóság további felmentést engedélyezhet.

(4) A visszatartás indokolatlan elmulasztása esetén a kifizető szerv - a kifizetett összeg erejéig - anyagi felelősséggel tartozik és a követelés bankszámlájáról kiegyenlíthető. A kifizetővel szembeni követelés akkor válik esedékessé, amikor a szabálytalan kifizetésről az adóhatóság értesül, de a követelés az adóbehajtáshoz való jog elévülésén túl nem érvényesíthető.

Vhr. 56. § (1) A visszatartási jog hatálya alá tartozó követelések kifizetéséhez szükséges adóigazolást - a kifizető szerv megkeresésére vagy. a jogosult kívánságára három napon belül - a jogosult állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóság állítja ki a Vhr. 11. §-ában foglaltaknak I megfelelően.

(2) A kifizető szerv az adóigazolásban feltüntetett összeget levonja és az adóhatóság adóbeszedési számlájára utalja át, egyidejűleg az adóigazolást a kifizetési okmányokhoz csatolja.

(3) Az 1000 forintot meg nem haladó követelésekre a visszatartási jogot nem kell gyakorolni és azok kifizetéséhez adóigazolást nem kell kérni. Az 1000 forinton felüli követelések kifizetéséhez azonban adóigazolás szükséges akkor is, ha a kiegyenlítés ennél kisebb részlétekben, esetleg előlegként történik.

(4) Engedményezés esetén a kifizető szerv mind az engedményezőtől, mind az engedményestől adóigazolást köteles kérni. Az engedményezett összegnek csak a köztartozást meghaladó része fizethető ki az engedményesnek.

(5) Az adóhatóság az adózó kérelmére a követelés visszatartása alól - körültekintő vizsgálat alapján - részben vagy egészben mentesítést adhat.

Adóbehajtási költség

14. §

Az adóbehajtási eljárás költségeinek fedezésére a hátralékos a pénzügyminiszter által megállapított adóbehajtási költséget köteles fizetni.

Vhr. 57. § (1) Az adóbehajtási költség

a) foglalás vagy letiltás esetén 3%;

b) ha a lefoglalt tárgyakat elszállították, illetőleg értékesítették, vagy az értékesítésüket megkísérelték, további 10%. Az adóbehajtási költséget a tartozásnak az adópótlékkal növelt összege után kell felszámítani, de ugyanazon tartozás után csak egyszer számítható fel. A végrehajtási értesítésért adóbehajtási költséget felszámítani nem szabad.

(2) A 3%-os adóbehajtási költséget abban az esetben is fel kell számítani, ha lefoglalható ingóságot nem találtak (eredménytelen foglalás).

(3) A további 10%-os adóbehajtási költséget fel kell számítani abban az esetben is, ha a lefoglalt tárgyak elszállítása után a hátralékos azokat visszaváltja.

(4) Adóbehajtási költséget nem szabad felszámítani, ha a hátralékos hátralékát a foglalás napján vagy az azt követő napon befizette.

A KÖZTARTOZÁSOK TÖRLÉSE ÉS ELENGEDÉSE

15. §

Az adóbehajtási jog elévülése

(1) Az adótartozás behajtásához való jog az adó jogerőre emelkedésének napjától számított öt év alatt évül el.

(2) Az adók módjára behajtandó tartozás behajtásához való jog elévülésénél - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(3) Az adóbehajtási eljárás felfüggesztésének, a fizetési halasztásnak és a részletfizetési kedvezménynek időtartama az elévülés idejébe nem számít be. Figyelmen kívül kell hagyni az elévülésnél azt az időtartamot is, amely alatt az adótartozás behajthatatlanság címén törölve volt, ha azt az elévülési időn belül újból előírják.

(4) A behajtási jog elévülését a köztartozást megállapító hatóság (szerv) köteles figyelembe venni. Az elévülés bekövetkezése után behajtási cselekménynek helye nincs és az elévült köztartozást hivatalból törölni kell.

16. §

A behajthatatlan adótartozás törlése

(1) Behajthatatlanság címén törölhető az adótartozás, ha a megfizetéséért felelős valamennyi személlyel szemben lefolytatott behajtási eljárás nem vezetett eredményre.

Vhr. 58. § (1) Az R. 16. § (1) bekezdése értelmében törlésnek akkor van helye, ha a megkísérelt adóbehajtási eljárás a hátralékossal szemben termény, takarmány, állat, egyéb ingóság, letiltható követelés, munkabér (egyéb járandóság) vagy ingatlanvagyon hiányában eredményre nem vezetett és a hátralékos anyagi helyzetében előreláthatóan lényeges változás nem várható.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha a hátralékos olyan ingatlannal rendelkezik, amelynek értékesítése létalapjában támadná meg.

(3) Behajthatatlanság címén törölni kell az adótartozást, ha a hátralékos ingó-, vagy ingatlanvagyon (hagyaték) hátrahagyása nélkül meghalt vagy ismeretlen helyre távozott és a holléte iránt folyamatba tett nyomozás eredményre nem vezetett, feltéve, hogy az adótartozás más egyetemlegesen felelős személytől nem hajtható be.

(4) A folyó évben kivetett adót behajthatatlanság címén törölni nem lehet.

(5) A más szervtől behajtásra kimutatott tartozásokat csak a kimutató hatóság törölheti.

(2) A behajthatatlanság címén törölt adótartozást - a behajtási jog elévülési idején belül -újból elő kell írni, ha a törölt adótartozás behajthatóvá válik.

Vhr. 59. § A behajthatatlanság címén törölt és újból előírt adó után a törlés tartamára adópótlékot felszámítani nem szabad.

17. §

Adóelengedés

(1) Az adóhatóság indokolt esetben méltányosság címén az adózó kérelmére az adótartozást mérsékelheti vagy elengedheti. Indokolt esetben a pénzügyminiszter engedélyezheti, illetőleg elrendelheti az adó kivetésének mellőzését is.

Vhr. 60. § (1) Az adóhátralékot méltányosságból abban az esetben lehet mérsékelni vagy elengedni, ha az adótartozás nem behajthatatlan, de annak elengedése az eset összes körülményeire tekintettel (vagyoni, szociális helyzet, tartós, igazolt betegség, idős kor, igazolt munkaképességcsökkenés stb.) indokolt.

(2) Méltányosság címén elengedhető az adótartozás akkor is, ha annak beszedése kizárólag a tartozást aránytalanul meghaladó értékű ingatlan végrehajtása útján lenne biztosítható.

Vhr. 61. § A telekadó, a lakbérpótlék, a lakáshelyreállítási hozzájárulás, a községfejlesztési hozzájárulás, valamint a mezőőri járulék mérséklésénél, illetve elengedésénél, valamint jogszabályban meghatározott más esetben, a külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

(2) A pénzügyminiszter vagy az általa kijelölt adóhatóság rendkívüli esetben (természeti csapás stb.) engedélyezheti az adózók nagyobb rétege terhén nyilvántartott adótartozás mérséklését vagy elengedését is.

Vhr. 62. § Ha az elengedésre okot adó rendkívüli körülmény az adózók nagyobb rétegét érinti, a másodfokú adóhatóság a hátralékokat és a folyó évi adókat mérsékelheti vagy elengedheti, illetőleg több évre terjedő fizetési kedvezményt engedélyezhet.

(3) Az adónak nem minősülő köztartozást csak a köztartozást megállapító szerv mérsékelheti vagy engedheti el.

IV. Fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

Jogorvoslatok

18. §

Az adóigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi iv. törvényben biztosított jogorvoslatok mellett a következő jogorvoslatok vehetők igénybe: az adóhelyesbítés, a visszakövetelés, az adóbehajtási kifogás és az igényper. e jogorvoslatokra, illetőleg azok igénybevételére vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

Adóhelyesbítés

Vhr. 63. § (1) Az adó hibás kiszámítása, az adónak nem a kötelezettre történő kivetése vagy ugyanannak az adónak többszörös kivetése miatt az elévülési időn belül helyesbítési kérelemnek van helye. A kérelmet az adót megállapító, illetőleg - adólevonás esetén - a kifizető szerv pénzügyi ellenőrzését ellátó adóhatósághoz kell benyújtani.

(2) Ha az ügyben a kötelezett rendes jogorvoslattal nem élt, vagy ezt már kimerítette, csupán akkor van helye helyesbítési kérelemnek, ha az alapul szolgáló körülmény a rendes jogorvoslatra megállapított határidőn túl következett be, vagy arról a kötelezett bizonyíthatóan csak azt követően értesült.

(3) Ha az adóhatóság ellenőrzés során vagy egyéb módon értesül a helyesbítés alapjául szolgáló körülményről, a helyesbítést hivatalból rendeli el és erről az adózót értesíti.

Visszakövetelés

Vhr. 64. § Jogszabályban vagy jogerős határozatban megállapított kötelezettség nélkül befizetett, valamint a jogtalanul beszedett adót A befizetés (beszedés) napjától számított öt éven belül a jogosult visszakövetelheti. Az adóhatóság a tartozatlanul befizetett összeget hivatalból is köteles visszautalni, illetőleg a behajtásra kimutatott vagy az időközben esedékessé vált köztartozásra elszámolni.

Adóbehajtási kifogás

Vhr. 65. § (1) Az adóbehajtási eljárás során elkövetett törvénysértés miatt a végrehajtási cselekménytől számított három napon belül az 1957. évi IV. törvény 78. §-ában foglaltaknak megfelelően a végrehajtást foganatosító szervnél adóbehajtási kifogással lehet élni.

(2) Adóbehajtási kifogással élhet a hátralékos,illetőleg az, akinek a végrehajtási cselekmény bármilyen jogát sérti. Ennek során a köztartozás jogossága, fennállása azonban nem vitatható.

Igényper

Vhr. 66. § (1) Az adóbehajtási eljárás során a Vht. 78.-81. §-a szerint igénypernek van helye.

(2) Az igényper megindítását az adóbehajtási eljárást elrendelő adóhatóságnál - a keresetlevél iktatott másolati példányának bemutatásával -igazolni kell.

(3) A per tárgyalásán az államot az illetékes járási, járási jogú városi, városi (fővárosi) kerületi tanács vb pénzügyi osztálya, illetőleg a vám- és pénzügyőrség megyei parancsnoksága képviseli.

Vhr. 67. § Az igénypernek az adóbehajtási eljárás lefolytatására a kifogásolt cselekmény, illetőleg az igényelt vagyontárgyak tekintetében halasztó hatálya van, feltéve, hogy az igénypert a foglalást követő tizenöt napon belül megindították.

Hatálybalépés

19. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1970. január hó 1. napjától kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg az adók kivetéséről és beszedéséről szóló 57/1957. (IX. 6.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító és kiegészítő 26/1962. (VII. 14.), a 15/ 1963. (VI. 30.) és a 29/1965. (XII. 28.) Korm. rendeletek hatályukat vesztik.

(2) E rendelet végrehajtásáról - az érdekelt miniszterekkel és a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjével egyetértésben - a pénzügyminiszter gondoskodik. Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a jelen rendeletet a végrehajtási rendelettel egységes szerkezetben közzé tegye.

Vhr. 68. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1970. január hó 1. napjától kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg a 32/ 1957. (IX. 30.) PM számú és az azt módosító és kiegészítő 12/1961. (VI. 24.), 18/1961. (XI. 17.), 11/1963. (VII. 7.) és a 17/1965. (XII. 28.) PM rendeletek, valamint a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 177. §-ának (2) bekezdése hatályukat vesztik, a 33/1967. (XII. 22.) PM rendelet 25. §-ának (3) bekezdése pedig értelemszerűen módosul.

Dr. Garamvölgyi Károly s. k.,

a pénzügyminiszter első helyettese