74/1981. (XII. 29.) MT rendelet
a szabadságra vonatkozó rendelkezések módosításáról
A Minisztertanács a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény 67. §-ának (2) bekezdésében és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény 142. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. §
A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló - a 12/1981. (IV. 27.) MT rendelettel módosított - 43/1979. (XII. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt. V.) 46-52. §-ainak helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(1) A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött három év után egy, de évenként legfeljebb kilenc munkanap pótszabadság jár.
(2) Az (1) bekezdés alapján járó pótszabadság mértékét a munkaviszonyban töltött idő számítására vonatkozó rendelkezések alapján kell megállapítani. Ha az összeszámítás során töredékév keletkezik, és az legalább fél évet tesz ki, azt egész évként kell alapul venni.
(1) A fiatalkorú dolgozónak tizenhat éves koráig évi tíz, azon túl évi öt munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben illeti meg a dolgozót, amelyben a tizenhatodik, illetőleg a tizennyolcadik életévét betölti.
(2) A dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként a tizennégy évesnél fiatalabb
- egy gyermeke után kettő,
- két gyermeke után öt,
- legalább három gyermeke után kilenc munkanap pótszabadság illeti meg.
(3) A dolgozó nőnek az általa gondozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló három gyermeke után - a (2) bekezdésben meghatározott pótszabadságon felül - évi két, minden további ilyen gyermeke után ugyancsak két-két, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár.
(4) A (2)-(3) bekezdés alkalmazása szempontjából a gyermeket először születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amikor a tizennegyedik (tizennyolcadik) életévét betölti.
(1) A bányászatban a föld alatt állandó jelleggel dolgozó vájárokat, segédvájárokat, csapatcsilléseket, gépészeti és villamos szakmunkásokat, továbbá a föld alatti termelést közvetlenül irányító bányamestereket, főaknászokat, aknászokat, segédaknászokat, robbantómestereket (lőmestereket), felvigyázókat, valamint gépészeti és villamos felügyeleti személyeket (a továbbiakban: termelőket) öt munkanap, az egyéb föld alatt dolgozókat (a továbbiakban: kiszolgálókat) két munkanap pótszabadság illeti meg.
(2) Tíz évet meghaladó föld alatti munka esetén az (1) bekezdésben meghatározott pótszabadság mértéke a termelőknél évi tíz, a kiszolgálóknál évi négy munkanap.
(3) A villamosenergia-ipar teherelosztójában és karsztkútjaiban föld alatti munkán foglalkoztatott dolgozót két, tíz évet meghaladó föld alatti munka esetén öt munkanap pótszabadság illeti meg.
(4) Ha az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó naponta legalább három órát tölt ilyen munkahelyen, évenként öt munkanap pótszabadságra jogosult. Ha a dolgozó ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz munkanap pótszabadság illeti meg.
(5) A vak dolgozónak évi öt munkanap pótszabadság jár.
(1) Évenként öt munkanap pótszabadság jár
a) a magasabb vezető állású dolgozónak;
b) a bírónak - ide értve az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bírót is -, az ügyésznek és a közjegyzőnek;
c) a külön jogszabályban meghatározott művészeti dolgozóknak;
d) a tudományos munkatársnak - ide értve a közkönyvtárak, a levéltárak és a múzeumok tudományos munkakört betöltő dolgozóit - és az ennél magasabb munkakörű tudományos dolgozónak;
e) az újságírónak.
(2) Évenként három munkanap pótszabadság illeti meg a vezető állású dolgozót.
(3) A bölcsődékben, a csecsemőotthonokban, az óvodákban, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban az oktató, nevelő munkát végző dolgozókat évenként huszonöt munkanap pótszabadság illeti meg. E dolgozókat azonban szabadságidejükből legfeljebb tizenöt munkanapra oktató, nevelő, illetőleg az oktatással, neveléssel Összefüggő egyéb munkára igénybe lehet venni. Ennek kötelező eseteit - a gyakorlati oktatói (szakoktatói) feladatokat ellátó dolgozókat és az óvónőket is ide értve -az illetékes miniszter az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével egyetértésben állapítja meg.
(1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozót évi öt munkanap pótszabadság illeti meg, amelybe a haza- és az állomáshelyre történő visszautazás nem számít be.
(2) Annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után fizikai munkával teljes munkaidőben tovább dolgozik, az első naptári évben három, a második és minden további naptári évben öt munkanap pótszabadság jár.
(1) A pótszabadság a dolgozót az alapszabadságon felül és többféle pótszabadság - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - egymás mellett is megilleti.
(2) A munkaviszonyban töltött idő és a munkakör (Mt. V. 49. §) alapján járó, valamint a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozót megillető pótszabadság közül a dolgozó a kedvezőbb mértékű pótszabadságra jogosult. A magasabb vezető és a vezető állású dolgozónak a munkaviszonya és a munkaköre alapján járó pótszabadságot évi kilenc munkanap mértékig össze kell számítani."
2. §
A honvédelemről szóló törvény végrehajtására kiadott 6/1976. (III. 31.) MT rendelet 70. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A sorkatonai szolgálatból leszerelt és a bevonulása előtti munkahelyén tovább foglalkoztatott dolgozót a magasabb munkaköri besoroláshoz szükséges szakmai vizsgák megkönnyítése érdekében - kérelmére - külön fizetés (térítés) nélküli szabadság illeti meg."
3. §
(1) Ez a rendelet 1982. január 1. napján lép hatályba.
(2) Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT rendelet 16. §-ában előírt mérték kilenc munkanapra, az ipari szövetkezetek tagjainalt és alkalmazottainak munkavégzésére vonatkozó szabályokról szóló 21/1971. (XII. 31.) MüM rendelet 17. §-ában és a Munka Törvénykönyvének a költségvetési szerveknél, a Magyar Nemzeti Banknál, a pénzintézeteknél, valamint a szövetkezeti érdekképviseleti szerveknél történő végrehajtásáról szóló 21/1979. (XII. 28.) MüM rendelet 23. §-a (2) bekezdésének c) pontjában, valamint a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 3/1980. (IV. 4.) KM rendelet 2. számú mellékletének II. részében említett tizenkét munkanapos mérték öt munkanapra módosul.
(3) Ha az 1982. január 1. előtt érvényes szabályok szerint a dolgozó alapszabadságának és a munkakör alapján járó pótszabadságának együttes mértéke - a szabadnapok beszámításával - nagyobb mint az e rendelet szerint őt megillető szabadság, munkakörének változatlansága esetén a kedvezőbb mértékű, legfeljebb huszonnégy munkanap szabadságra való jogosultságát megtartja.
(4) A (3) bekezdés rendelkezését az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók tekintetében az alapszabadság valamint a munkaviszony és a munkakör alapján járó pótszabadság együttes mértékének figyelembevételével kell alkalmazni.
(5) Azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként egy szabadnapot, 1982. január 1-től úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljenek a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
4. §
E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
- a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény végrehajtására kiadott 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 79. §-ának (2)-(3) bekezdése és 78. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdésében említett 2300 munkaóra teljesítményhatár 2180 munkaórára módosul,
- az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT rendelet végrehajtását szabályozó 14/1973. (XII. 27.) MüM rendelet 16. §-a,
- a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet,
- a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet módosításáról szóló 9/1978. (VIII. 15.) MüM rendelet,
- a sporttevékenységet folytató dolgozók kedvezményeiről szóló 13/1978. (X. 12.) MüM rendelet,
- a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 41-50. §-ai, valamint 67. §-ának (2) bekezdése,
- a Munka Törvénykönyvének a költségvetési szerveknél, a Magyar Nemzeti Banknál, a pénzintézeteknél, valamint a szövetkezeti érdekképviseleti szerveknél történő végrehajtásáról szóló 21/1979. (XII. 28.) MüM rendelet 8-9. §-ai, 22. §-a (3) bekezdésének d) pontja,
- a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról a belkereskedelmi ágazatban tárgyú 4/1980. (IV. 4.) BkM rendelet 9. §-ának (1) bekezdése és 10. §-a,
- a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 1/1980. (II. 10.) EüM rendelet 15. §-a,
- a Munka Törvénykönyvének az építésügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló 19/1971. (VI. 25.) ÉVM rendelet 6. §-a,
- a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról a kohó- és gépipari ágazatban tárgyú 4/1980. (III. 25.) KGM rendelet 5. §-a,
- a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról a könnyűipari ágazatban tárgyú 2/1980. (IV. 10.) KipM rendelet 3. §-a,
- a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 7/1980. (III. 20.) KPM rendelet 7. §-a,
- a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 3/1980. (IV. 4.) KM rendelet 2. számú mellékletének I. része és 3. számú melléklete,
- a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazatba tartozó költségvetési szerveknél történő végrehajtásáról szóló 10/1980. (V. 8.) MÉM rendelet 4. §-a,
- a Munka Törvénykönyvének a nehézipari ágazatban történő végrehajtásáról szóló 6/1980. (IV. 28.) NIM rendelet 6, 13-14. §-ai,
- a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 3/1980. (III. 20.) OM rendelet 8. és 11. §-a és 2. számú melléklete,
- minden olyan 1982. január 1. napja előtt hatályba lépett - miniszteri rendeletben vagy utasításban foglalt - rendelkezés, amely kötelező rendkívüli szabadságot ír elő.
Aczél György s. k.,
a Minisztertanács elnökhelyettese