4/2009. (I. 30.) NFGM-SZMM együttes rendelet

a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól

Veszélyhelyzeti normák

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56/A. § (5) bekezdésében, valamint - a 8. § b) pontja tekintetében - az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 6. § (4) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter feladat- és hatásköréről szóló 134/2008. (V. 14.) Korm. rendelet 1. § c) pontjában, valamint a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 170/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § k) pontjában meghatározott feladatkörünkben eljárva a következőket rendeljük el:

1. §

A fogyasztónak megvételre kínált termék eladási árának, egységárának, valamint a szolgáltatás díjának feltüntetésére az e rendeletben foglalt szabályokat kell alkalmazni.

1/A. §[2]

E rendelet alkalmazásában alternatív üzemanyag: a közlekedés energiaellátásában a kőolajforrásokat legalább részben helyettesítő üzemanyag vagy energiaforrás, amely hozzájárul a közlekedési ágazat dekarbonizációjához, és javítja annak környezeti teljesítményét, ideértve különösen a villamos energiát, valamint a cseppfolyósított propán-bután gázt (LPG).

2. §

(1)[3] A termék eladási árát - a (2) és a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel -

a) a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy

b) a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson vagy a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken (ideértve az étel-, illetve itallapot is)

kell feltüntetni.

(2) A nem előrecsomagolt, a fogyasztó jelenlétében kimért termékre (ömlesztett termék) vonatkozóan csak az egységárat kell feltüntetni.

(3) Az eladási árat, illetve az egységárat elegendő az (1) bekezdés b) pontja szerinti módon feltüntetni a csomagolás nélkül értékesített termék esetén.

(4)[4] A kereskedelemről szóló törvényben meghatározott vendéglátás keretében értékesített termék vonatkozásában az eladási árat vagy az egységárat kell feltüntetni.

2/A. §[5]

(1) Az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a vállalkozás által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat.

(2) A korábbi ár a vállalkozás által egy olyan időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat jelenti, amely nem lehet rövidebb, mint az árcsökkentés alkalmazását megelőző harminc nap.

(3) Ha az árcsökkentés mértéke fokozatosan növekszik, akkor a korábbi ár az árcsökkentés első alkalmazása előtti, az árcsökkentés nélküli ár.

(4) Az (1)-(3) bekezdés nem vonatkozik a romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző termékekre.

(5) Ha a termék harminc napnál rövidebb ideje van forgalomban a (2) bekezdésben meghatározott időtartamhoz képest, a korábbi ár a vállalkozás által egy olyan időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat jelenti, amely nem lehet rövidebb, mint az árcsökkentés alkalmazását megelőző tizenöt nap.

3. §

(1)[6] A termék egységárát, ha az nem egyezik meg a termék eladási árával,

a) a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy

b) a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson vagy a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken (ideértve az étel-, illetve itallapot is)

kell feltüntetni.

(2) Nem kell feltüntetni az egységárat

a) az 50 g, 50 ml vagy 5 cm alatti csomagolási egységű vagy méretű,

b) az automatából értékesített,

c) az egy csomagban lévő, készletben értékesített,

d) a különleges díszcsomagolású,

e) az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényben meghatározott élelmiszer esetén az ételek készítéséhez egy csomagba összeállított

terméken.

(3) Ha külön jogszabály meghatározott előrecsomagolt termék forgalmazása során a nettó tömeg mellett a töltő (lecsepegtetéssel meghatározott) tömeg feltüntetését is előírja, elegendő a töltő tömeg egységárának feltüntetése.

4. §

Az egységárat

a)[7] a térfogatra értékesített terméknél literenként (Ft/l), vagy - ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást - milliliterenként (Ft/ml), centiliterenként (Ft/cl), deciliterenként (Ft/dl), illetve köbméterenként (Ft/m3),

b)[8] a tömegre értékesített terméknél kilogrammonként (Ft/kg), vagy - ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást - grammonként (Ft/g), dekagrammonként (Ft/dkg) vagy tonnánként (Ft/t),

c)[9] a hosszúságra értékesített terméknél méterenként (Ft/m), vagy - ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást - milliméterenként (Ft/mm) vagy centiméterenként (Ft/cm),

d) a felületre értékesített terméknél négyzetméterenként (Ft/m2),

e) a kizárólag darabra értékesített terméknél darabonként (Ft/db)

kell feltüntetni.

4/A. §[10]

Az olyan vendéglátó üzlet esetében, ahol a vendéget felszolgáló közreműködésével szolgálják ki, az üzlet étel- és italválasztékához kapcsolódó eladási árakat, illetve egységárakat bemutató árjegyzéket az üzlet bejáratán kívül, annak közelében is el kell helyezni.

5. §[11]

(1) A gépjármű-üzemanyagok közül legalább az MSZ EN 228 szabvány szerinti 95-ös oktánszámú motorbenzin, valamint az MSZ EN 590 szabvány szerinti dízelgázolaj egységárát az üzemanyagtöltő állomás területén vagy más arra alkalmas helyen (oszlopon vagy táblán) is fel kell tüntetni, olyan magasságban és méretben, hogy az a közlekedési útvonalról jól olvasható legyen.

(2)[12] Az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetője, ha az üzemanyagtöltő állomáson alternatív üzemanyagot forgalmaz, feltünteti az MSZ EN 228 szabvány szerinti 95-ös oktánszámú motorbenzin, valamint az MSZ EN 590 szabvány szerinti dízelgázolaj és az üzemanyagtöltő állomáson forgalmazott alternatív üzemanyag 1. melléklet szerinti módszertan alapján kiszámított egységárainak összehasonlítását.

(3)[13] Az üzemanyagtöltő állomás elektromos töltőpontja tekintetében az elérhető legalacsonyabb elektromobilitás szolgáltatási díjat kell alkalmazni az 1. mellékletben előírt módszertan alapján.

(4)[14] Az egységárak összehasonlítását jól látható módon, legalább a kútoszlopoknál vagy az üzemanyagtöltő állomást kiszolgáló kereskedelmi egység területén kell feltüntetni.

(5)[15] Az üzemanyagárak változásának követése érdekében az 1. melléklet szerinti módszertan alapján kiszámított, Ft/100 km-ben meghatározott értékeket az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetője minden év március 31-én, június 30-án, szeptember 30-án és december 31-én frissíti a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által a honlapján közzétett fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatosan alkalmazandó üzemanyagárak szerint.

5/A. §[16]

(1)[17] A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2011/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tojás forgalmazása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2008. június 23-i 589/2008/EK bizottsági rendeletben meghatározott tojás esetében - a 4. § e) pontja szerint feltüntetendő egységáron túl - fel kell tüntetni a tojás kilogrammjára számított legmagasabb egységárat is. Az eladási árat, a 4. § e) pontja szerinti egységárat és a tojás kilogrammjára számított legmagasabb egységárat azonos betűméretben kell feltüntetni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egységár kiszámításához az alábbi tömegértékeket kell figyelembe venni:

a) "S" tömegosztályú tojás esetén

aa) 43 g/db, vagy

ab) ha a csomagolási egységben vagy - nem csomagolt formában értékesített tojás esetén - a tételben található ennél kisebb tömegű tojás, a legkisebb tojás tömegértéke,

b) "M" tömegosztályú tojás esetén 53 g/db,

c) "L" tömegosztályú tojás esetén 63 g/db,

d) "XL" tömegosztályú tojás esetén 73 g/db,

e) ha a csomagolási egységben különböző tömegosztályú tojások találhatók, a csomagoláson jelölt legkisebb tömegre vonatkozó, az a)-c) pontok szerinti tömegérték.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség nem vonatkozik a helyi piacon értékesített tojások jelöléséről szóló 83/2005. (IX. 17.) FVM-EüM-GKM együttes rendelet 1. § (1) bekezdése szerinti, a gazdaságában legfeljebb 50 tojótyúkot tartó termelő által termelt és a termelési régión belül működő helyi piacon értékesített tojásra.

6. §

(1) A szolgáltatásnak a vállalkozás által előre meghatározott díjáról, vagy - ha a szolgáltatás díja előre nem határozható meg - a szolgáltatás díja kiszámításának módjáról

a) ha a szolgáltatás nyújtásának és megrendelésének helye megegyezik, a szolgáltatás nyújtásának helyén a fogyasztó számára könnyen hozzáférhető árjegyzéken,

b) egyéb esetben a szolgáltatás megrendelésekor a fogyasztó számára hozzáférhető módon

kell tájékoztatást adni.

(2)[18] Ha a vállalkozás valamely termék forgalmazásával közvetlen összefüggésben nyújtott szolgáltatásáért külön díjat számít fel (így különösen a felszolgálási, szállítási, kiszállási díjat), a külön díjat a termék árának feltüntetésére vonatkozó szabályok szerint, az érintett termék árával együtt (ugyanazon árkiíráson vagy árjegyzéken) kell feltüntetni.

7. §

Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

8. §

Hatályát veszti

a) a fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről szóló 7/2001. (III. 29.) GM rendelet,

b) a vendéglátó üzletek kategóriába sorolásáról, valamint ártájékoztatásáról szóló 43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet.

9. §

Ez a rendelet - a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § m) és n) pontjával, 14. § (1)-(3), (5) és (6) bekezdésével együtt - a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló, 1998. február 16-i 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

10. §[19]

(1) E rendelet 5. § (2) bekezdése az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikk (3) bekezdésének való megfelelést szolgálja.

(2) Ez a rendelet az alternatív üzemanyagok egységárának összehasonlítására vonatkozó közös módszertanról szóló, 2018. május 17-i (EU) 2018/732 európai bizottsági végrehajtási rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

11. §[20]

E rendelet a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

Bajnai Gordon s. k.,

nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter

Szűcs Erika s. k.,

szociális és munkaügyi miniszter

1. melléklet a 4/2009. (I. 30.) NFGM-SZMM együttes rendelethez[21]

Az üzemanyagárak összehasonlításának módszertana

1. A számítás alapját olyan személyautók kiválasztott mintája képezi, amelyek legalább súlyukat és teljesítményüket tekintve egymáshoz hasonlóak, noha különböző üzemanyagot használnak.

2. A Ft/100 km-ben kifejezett értékeket a következőképpen kell kiszámítani:

A jármű adott üzemanyag-fogyasztása (üzemanyag egység/100 km) x átlagos üzemanyagár (Ft/üzemanyag/elektromobilitás szolgáltatási egység).

Az első tényező az összehasonlított üzemanyagtípusok WLTP referenciafogyasztására, a második tényező az összehasonlított üzemanyagtípusok átlagos árára vonatkozik.

3. Üzemanyag-fogyasztás (első tényező)

Az üzemanyag-fogyasztási átlagérték

- autógáz (LPG) esetén: 8,10 l/100 km;

- benzin esetén: 6,33 l/100 km;

- dízelgázolaj esetén: 5,06 l/100 km;

- elektromos áram esetén: 17,13 kWh/100 km.

4. Átlagos üzemanyagár (második tényező)

A 2018/732 bizottsági végrehajtási rendelet alapján a figyelembe veendő üzemanyagár a konvencionális egységekre vonatkoztatott, legfeljebb a számítást megelőző utolsó negyedévben érvényes átlagár.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatosan alkalmazható üzemanyagárak havi közzétételére vonatkozó kötelezettségére támaszkodva, amelyet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 82. § (2) bekezdése keletkeztet, az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetője negyedévre levetítve összegzi a havi üzemanyagárakat, ez képzi az átlagos üzemanyagár kiszámításának alapját. Az azonos márkanév, megjelenés, arculat használatával értékesítő üzemanyagtöltő állomáshálózatba tartozó elektromos töltőállomás üzemeltetője az elektromobilitási szolgáltatás esetében választása szerint a legalacsonyabb elektromobilitási szolgáltatási díjat a megelőző negyedévben a hálózat egészében alkalmazott legalacsonyabb elektromobilitási szolgáltatási díjak átlagolásával is meghatározhatja.