3493/2023. (XII. 1.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.20.862/2022/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó önkormányzat, jogi képviselője (dr. Hidasi Gábor ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria Pfv.VI.20.862/2022/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz előzményei, valamint az indítvány a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó (az előzményi per alperese) közbeszerzési eljárás lefolytatását követően 2007. július 23-án szolgáltatási szerződést kötött az előzményi per II. rendű felperesével. Ennek értelmében az indítványozó tulajdonában lévő ingatlanon a II. rendű felperes mint nyertes ajánlattevő, saját finanszírozásában megtervezteti, kivitelezi, majd ezt követően határozott időre teljeskörűen üzemelteti, karbantartja és hasznosítja a megvalósult épületegyüttest (a továbbiakban: projekt). A megállapodás értelmében, ha a jogviszony nem a lejárat napján szűnik meg, a II. rendű felperest "megszüntetési összeg" illeti meg, attól függően, hogy a szerződés megszűnésére melyik fél szerződésszegése, illetve milyen okok miatt kerül sor. A szolgáltatási szerződés biztosítékául a II. rendű felperes bankgaranciát nyújtott az indítványozónak.
[4] A projekt megvalósításához szükséges forrás biztosítására a II. rendű felperes és egy bank, az előzményi per I. rendű felperese 2008. január 10-én projektfinanszírozási hitelkeret-szerződést (a továbbiakban: finanszírozási megállapodás) kötött. Az I. és II. rendű felperes között ugyanezen a napon létrejött hitelbiztosítéki engedményezési szerződés (a továbbiakban: engedményezési szerződés) alapján a II. rendű felperes az I. rendű felperesre engedményezte a szerződés mellékletében megjelölt minden meglévő és jövőbeli szerződésből eredő jogát és követelését.
[5] Annak érdekében, hogy a szolgáltatási szerződés szerinti jogviszonnyal kapcsolatos indítványozói, valamint I. és II. rendű felperesi érdekek kölcsönös és hatékony védelemben részesüljenek, a felek 2008. június 9-én ún. közvetlen megállapodást is kötöttek. Ebben részletesen szabályozták, hogy mi a követendő eljárás a II. rendű felperes szolgáltatási szerződéssel kapcsolatos súlyos szerződésszegése és a finanszírozási szerződéssel kapcsolatos szerződésszegés esetén. A közvetlen megállapodás - egyebek mellett - tartalmazta azt is, hogy az indítványozó a megszüntetési összeget a II. rendű felperesnek az I. rendű felperes felé fennálló tartozása mértékéig, közvetlenül az I. rendű felperesnek fizeti meg.
[6] Az épületegyüttes kivitelezési munkáit a II. rendű felperes készre jelentette, azonban a műszaki átadás-átvétel meghiúsult, az indítványozó és a II. rendű felperes között felmerült vitás kérdések rendezésére irányuló egyeztetések nem vezettek eredményre. A II. rendű felperes ezt követően 2011. augusztus 30-i keltezéssel az indítványozó súlyos szerződésszegésére hivatkozással felmondta a szolgáltatási szerződést. Az indítványozó a felmondást és a szerződés megszűnését a felmondás alapjául megjelölt okok vitatása mellett tudomásul vette.
[7] Ezt követően a II. rendű felperes és a generálkivitelező konzorcium tagjai az indítványozó ellen pert indítottak (a továbbiakban: bankgarancia per) a bankgaranciát lehívó indítványozói nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása és kártérítés megfizetése iránt. A Fővárosi Bíróság a keresetet és az indítványozó viszontkeresetét - utóbbi az épületegyüttes birtokba adására irányult - 2011. december 19-én kelt ítéletével elutasította. A másodfokú bíróság 2012. június 19-én kelt, 5.Pf.20.496/2012/3. számú ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú döntést, és kötelezte a II. rendű felperest az épületegyüttes indítványozó birtokába bocsátására. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.32.072/2012/5. számú, 2013. március 26-án meghozott ítéletével a jogerős döntést hatályában fenntartotta.
[8] A szolgáltatási szerződés felmondása miatt 2011. október 28-án az I. rendű felperes felmondta a II. rendű felperessel kötött finanszírozási megállapodást, majd a közvetlen megállapodásra hivatkozva felszólította az indítványozót 28 392 000 euró és kamatai megfizetésére.
[9] Az indítványozó tudomásul vette a felhívást, azonban fizetési kötelezettségét vitatta, és a folyamatban lévő bankgarancia perre is hivatkozva megtagadta a teljesítést. Hivatkozott továbbá arra, hogy az I. rendű felperes által követelt összeg magában foglalja a közvetlen megállapodásban megjelölt ún. megszüntetési összeget is, amelyet tőle a II. rendű felperes is követel. Az I. rendű felperes ezt követően küldött újabb fizetési felszólításában arról tájékoztatta az indítványozót, hogy beszámítás folytán már csak 25 038 606,80 euró megfizetésére tart igényt.
[10] Az I. rendű felperes 2012 márciusában a Pécsi Törvényszéken 15.G.21.240/2012. ügyszámon indult perben a közvetlen megállapodásban foglaltakra alapítottan 25 038 606,80 euró fennálló pénzügyi adósság megfizetése iránt kezdeményezett peres eljárást (a továbbiakban: a fennálló pénzügyi adósság megfizetése iránti per) az indítványozóval szemben. A II. rendű felperes pedig a szolgáltatási szerződés alapján a megszüntetési összeg megfizetése iránt 2012 novemberében 4.G.42.006/2012. ügyszámon indított pert a Fővárosi Törvényszéken (a továbbiakban: megszüntetési összeg megfizetése iránti per) az indítványozóval szemben. E perben a II. rendű felperes és az indítványozó 2013. június 13-án egyezséget (a továbbiakban: elszámolási egyezség) kötött a szolgáltatási szerződés megszüntetéséből eredő kölcsönös igényeik végleges elszámolására és rendezésére. Az elszámolás eredményeként az indítványozó 6 500 000 euró megfizetését vállalta, a II. rendű felperes és az indítványozó nyilatkoztak a projekttel kapcsolatos elszámolásuk teljességéről, követeléseik teljes körű rendezettségéről. A megállapodás rögzítette, hogy az egyezség maradéktalan teljesülését követően a megszüntetési összeg megfizetése iránti pert közös kérelemmel megszüntetik. Az indítványozó kijelentette, hogy az egyezség nem minősül a projekt kapcsán sem az I. rendű felperes által érvényesített vagy érvényesítésre kerülő követelés, sem a megszüntetési összeg jogcímének elismeréseként.
[11] A fennálló pénzügyi adósság megfizetése iránti perben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.313/2013/5. számú, 2014. február 25-én meghozott ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta, és az I. rendű felperes keresetét elutasította.
[12] Ezt követően 2015. március 17-én kelt levelével az I. rendű felperes az engedményezési szerződésre utalva 29 231 592,91 euró megfizetésére szólította fel az indítványozót a szolgáltatási szerződés alapján fennálló pénzügyi adósság jogcímén. A kért összeg a II. rendű felperest szolgáltatási szerződés alapján megillető, I. rendű felperesre engedményezett 29 231 593,91 euró követelés 1 euróval csökkentett összegét jelentette. Tájékoztatta az indítványozót, hogy a fennálló pénzügyi adósságból 1 euró jogosultja a II. rendű felperes maradt.
[13] Az eredménytelen felszólítás után 2015 májusában az I. és II. rendű felperes ismét bírósághoz fordult. Az I. rendű felperes elsődlegesen 29 231 592,91 euró, a II. rendű felperes pedig 1 euró fennálló pénzügyi adósság, valamint járulékai megfizetésére kérte az indítványozó kötelezését. A felperesek másodlagos kereseti kérelmükben kérték az indítványozó kötelezését a II. rendű felperes szolgáltatásának arányos része fejében 11 000 000 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére.
[14] Az I. rendű felperes és egy követeléskezelő gazdasági társaság (az alapügy III. rendű felperese) 2015. szeptember 9-én állomány- és követelésátruházási szerződést kötött. Az elsőfokú bíróság megállapította a jogutódlást, és engedélyezte a III. rendű felperes perbelépését. Ezt követően a felperesek az elsődleges kereseti kérelmet a jogutódként perbe lépett III. rendű felperes javára történő marasztalási igényként tartották fenn.
[15] Az indítványozó ellenkérelme az elsődleges kereset tekintetében elsősorban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontjára -, a per megszüntetésére irányult, mert álláspontja szerint az igényt a fennálló pénzügyi adósság megfizetésére irányuló perben a bíróság jogerősen elbírálta (elutasította). Érdemben a kereset elutasítását kérte, vitatta a követelés jogalapját, az indítványozó súlyos szerződésszegését, s az összegszerűséget is.
[16] Álláspontja szerint a felperesek közül csak a III. rendű felperes rendelkezik kereshetőségi joggal. Az ő vonatkozásában pergátló kifogást terjesztett elő, mondván, hogy a III. rendű felperes jogelődje és közte folyamatban volt a fennálló pénzügyi adósság megfizetése iránti perben a Kúria az I. rendű felperes keresetét elutasította, és ezen ítélet anyagi jogereje kizárja az ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jog érvényesítésére irányuló igényének új perben történő érvényesítését vagy az elbírált jog vitatását. A II. rendű felperes 1 eurós követelése kapcsán a permegszüntetési kérelmet azzal indokolta, hogy az összeg nagyságára figyelemmel kizárólag fizetési meghagyásos eljárásban lenne érvényesíthető az igény. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban elsősorban elévülésre, másodsorban arra hivatkozott, hogy a II. rendű felperes és közte kötött elszámolási egyezségben az elszámolás teljeskörűen megtörtént azzal, hogy csak a megszüntetési összeget és a fennálló pénzügyi adósság összegét zárták ki az elszámolásból.
[17] A Fővárosi Törvényszék a 2022. január 5-én kelt, 8.G.41.611/2015/535-II. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A bíróság egyetemlegesen kötelezte a felpereseket 89 607 326 forint perköltség indítványozó részére történő megfizetésére. A megszüntetésre irányuló indítványozói ellenkérelemmel kapcsolatban rámutatott, hogy az I. rendű felperes a fennálló pénzügyi adósság megfizetésére irányuló perben a közvetlen megállapodásra, most viszont az engedményezésre alapította az igényét, ezért res iudicatáról nincs szó.
[18] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelem összegszerűségét bizonyítottnak látta, de arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatási szerződés felmondásának időpontjában az épületegyüttes nem volt kulcsrakész állapotban, ezért nem volt megállapítható az indítványozó súlyos szerződésszegése. Erre figyelemmel, bár a II. rendű felperes felmondása a szolgáltatási szerződést megszüntette, nem teljesült a szerződésben meghatározott egyetlen olyan megszűnési ok sem, amely a szerződés rendelkezései szerint az indítványozó fizetési kötelezettségére vezetett volna. A II. rendű felperes elsődleges keresete az elsőfokú bíróság megállapítása szerint kereshetőségi jog hiányában nem volt eredményes.
[19] A másodlagos kereset kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette: bár igényét a II. rendű felperes az elévülési időn belül terjesztette elő, s a szerződésben biztosított jogával élve a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 321. §-a alapján jogszerűen szüntette meg felmondással a szerződést, a Ptk. 312. § (6) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn.
[20] A felperesek és az indítványozó fellebbezése, valamint az indítványozó csatlakozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2022. június 1-jén kelt, 10.Gf.40.069/2022/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét azonban az ügy bonyolultságára és a pertárgy értékére tekintettel 145 136 800 forintra felemelte. Az indítványozó részére az I. rendű felperest 1 000 000 forint, a II. rendű és a III. rendű felperest egyetemlegesen 9 000 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú perköltség megállapítása során az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM számú rendelet 3. § (6) bekezdése alapján mérsékelt összegű munkadíjat számított fel, értékelve azt, hogy az indítványozó a másodfokú eljárásban túlnyomórészt a korábbi perbeli előadásait ismételte meg, s az elsőfokú eljárásban már részletesen kifejtetteket tartotta fenn.
[21] A másodfokú bíróság az elsődleges keresetet illetően egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a II. rendű felperesnek nem volt kereshetőségi joga. A III. rendű felperes elsődleges kereseti kérelmét illetően azonban a másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a finanszírozási megállapodásból eredően a II. rendű felperes I. rendű felperessel szemben fennálló tartozása tekintetében a szolgáltatási szerződés alapján az indítványozó fizetési kötelezettsége a II. rendű felperes felé legkésőbb a szolgáltatási szerződés megszűnésétől számított 30 napon belül esedékessé vált. A követelés összegszerűségének a bizonyítása azonban az indítványozó vitatására tekintettel a felpereseket terhelte, s e kötelezettségüknek a felperesek nem tettek eleget. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban a másodfokú bíróság rámutatott, hogy a II. rendű felperes (a szolgáltatási szerződés kötelezettje) felmondása révén szűnt meg a szolgáltatási szerződés, ezért fogalmilag kizárt, hogy a Ptk. 313. §-ban rögzített, jogosultat megillető választási lehetőség és a Ptk. 312. § (6) bekezdése szerinti jogkövetkezmények irányadóak lehetnének.
[22] A jogerős ítélettel szemben a II. rendű és a III. rendű felperes, valamint az indítványozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, majd pedig valamennyien csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. A II. rendű és a III. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a II. és a III. rendű felperes elsődleges keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[23] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében, majd pedig az azzal tartalmilag egyező csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a felperesek elsődleges keresete tekintetében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, valamint a javára megítélt másodfokú perköltség tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokú perköltség felemelését 72 214 740 forintra, a felperesek egyetemleges kötelezésével. Kérte továbbá a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását akként, hogy a felperesek valamennyi keresete megalapozatlan a jogalapját tekintve. Az indítványozó később a felülvizsgálati kérelmét visszavonta. Felülvizsgálati ellenkérelmében pedig a felperesek felülvizsgálati kérelmével támadott részében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
[24] A Kúria a 2022. november 15-én meghozott, Pfv.VI.20.862/2022/11. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Leszögezte, hogy a jogerős ítéletet a II. és a III. rendű felperes felülvizsgálati kérelme, valamint az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelme keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelme csupán a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a per megszüntetésére irányuló kérelemre nézve volt érdemben vizsgálható; további részében - a jogerős ítélet másodfokú perköltségre vonatkozó rendelkezését és az indokolását támadó kérelmek vonatkozásában - nem. A Pp. 273. § (6) bekezdéséből és a 244. § (1) bekezdéséből együttesen következően ugyanis csatlakozó felülvizsgálati kérelem csak akkor terjeszthető elő és vizsgálható érdemben, ha a fél maga is jogosult lett volna a támadott körben felülvizsgálatot kérni. A Pp. 271. § (1) bekezdésének c) és d) pontja azonban kizárja a felülvizsgálatot többek között a jogerős határozatnak csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezése és az indokolása ellen is.
[25] Elvi éllel fogalmazta meg a Kúria, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő és vizsgálható érdemben, ha a fél maga is jogosult lett volna a támadott körben felülvizsgálatot kérni. A felülvizsgálat a jogerős határozatnak csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezése és az indokolása ellen kizárt, ezért a jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése - és hasonlóan az indokolása is - egyedül akkor támadható és vizsgálható felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott petitum, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lehetséges a kapcsolódó indokolás és a járulékos kérdések, így a perköltség viselésének felülbírálata.
[26] Kifejtette továbbá a Kúria, hogy az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmében elsőként megfogalmazott, a per megszüntetésére irányuló kérelem így nem volt az előzőek szerint értelmezhető. A pergátló körülményre alapított megszüntetési kérelemhez nem volt ugyanis szervesen és logikailag kapcsolható a jogerős ítéletnek a kereset érdemi elbírálására tartozó további indokolása, valamint az érdemi döntés eredményeként megítélt perköltség sem, amelyeket az indítványozó nem a megszüntetni kért részhez kapcsolódóan, hanem azon kívül támadott. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem a másodfokú perköltséget, továbbá a jogerős ítéletnek az ügy érdemére tartozó indokolását támadó és érdemben megváltoztatni kért részében nem kapcsolódott az elsőként megfogalmazott megszüntetési kérelemhez, és nem volt társítható a jogerős ítéletet érdemben támadó kérelemhez sem.
[27] Az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmének érdemben elbírálható részét illetően a Kúria egyetértett az ügyben eljáró bíróságok azon jogi álláspontjával, amely szerint az I. rendű felperesnek a fennálló pénzügyi adósság megfizetésére irányuló perben megfogalmazott keresetének más volt a ténybeli alapja, ezért az abban a perben hozott ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás nem zárta ki az előzményi perben az elsődleges kereset érdemi elbírálását.
[28] 3. Az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, valamint a 28. cikk sérelmét állítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Kúria ítéletével szemben.
[29] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelme kapcsán azzal érvelt, hogy a perköltségre vonatkozó, jogszabályon alapuló tulajdoni várományától a Kúria megfosztotta, amikor perorvoslathoz való alapjogának figyelmen kívül hagyásával a jogerős döntés perköltségre vonatkozó rendelkezését nem vizsgálta felül, ezzel hozzávetőlegesen 70 millió forint (köz)vagyonvesztésben megnyilvánuló alapjogi sérelmet okozott neki. Lényeges körülménynek tekinti továbbá e vonatkozásban, hogy a támadott döntés meghozatalakor hatályos Pp. már megengedi a perköltség ellen a felülvizsgálatot.
[30] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelme kapcsán az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás jogát, az indokolt bírói döntéshez és a fegyveregyenlőséghez való jogot nevesítette. Érvelése szerint a támadott döntés nem merítette ki a csatlakozó felülvizsgálat és a felülvizsgálati ellenkérelem kereteit, ellenkérelme a Kúria ítéletének indokolása szerint nem is játszott szerepet a felülvizsgálati eljárásban, és döntésében a bíróság ennek nem adta indokát. Csatlakozó felülvizsgálati kérelme és felülvizsgálati ellenkérelme érvrendszerére nem reagált, megsértve ezzel az indokolt bírói döntéshez való jogát és a fegyveregyenlőség követelményét. Hangsúlyozta, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az ítélet érdemét is támadta, nem csak az indokolást és a perköltségre vonatkozó rendelkezést, így nem volt alapja a kérelem ezen része figyelmen kívül hagyásának a Pp. 271. § c) és d) pontjára hivatkozással. Az elsődleges kereset kapcsán a permegszüntetés elmaradásának kifogásolása részéről a jogerős ítélet érdemi támadásának tekintendő. Téves tehát álláspontja szerint a Kúria azon értelmezése, amely a felet akkor is megfosztja a perköltség és az indokolás támadásának lehetőségétől, ha a felülvizsgálattal élő fél a jogerős ítéletet az érvényesített jog érdemi elbírálása miatt támadja. Nem fogadható el az alapjogok tiszteletben tartása esetén az olyan értelmezés, amely azon az alapon tagadja meg a csatlakozó felülvizsgálati kérelem egyes részeinek érdemi elbírálását, hogy a kérelem érdemben elbírált részével a perköltségre és az indokolásra vonatkozó petitum nincs összefüggésben. Meglátása szerint a csatlakozó felülvizsgálati kérelmének volt olyan része, amelyre tekintettel a döntés indokolása és a perköltségre vonatkozó rendelkezés érdemi elbírálása indokolt lett volna. A bírósághoz fordulás jogának sérelmét idézte elő a Kúria azáltal, hogy bár tájékoztatta a felülvizsgálati ellenkérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetőségéről, a határidőben előterjesztett ellenkérelmüket mégis kirekesztette a vizsgálat köréből, ezzel jogfosztottá és kiszolgáltatottá tette, és kizárólag a felperesek felülvizsgálati kérelme alapján hozott döntést. Üres formalitássá vált ezzel a korábbi felhívása, ami nem egyeztethető össze a tisztességes eljárás részét képező fegyveregyenlőséghez való joggal, amely alapján igényt tarthat kérelmei és nyilatkozatai érdemi elbírálására. A fegyveregyenlőséghez, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmét látja abban is az indítványozó, hogy míg a felperesek a jogerős ítéletet teljes terjedelmében támadhatták - beleértve az indokolást és a perköltségre vonatkozó rendelkezést is -, addig ezt a jogot a Kúria tőle jogellenesen, alapjogait sértve vonta meg azáltal, hogy lényegében megtagadta csatlakozó felülvizsgálati kérelme és felülvizsgálati ellenkérelme teljes körű elbírálását.
[31] Az indítványozó szerint a Kúria megfosztotta őt az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogától azzal, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelmét és felülvizsgálati ellenkérelmét a jogerős döntés érdemi felülvizsgálata során figyelmen kívül hagyta.
[32] Az Alaptörvény 28. cikkének sérelme kapcsán egyrészt a fegyveregyenlőséghez való jog sérelmét állította, az önkényes, alapjogot sértő bírói jogalkalmazást, mivel álláspontja szerint a Kúria értelmezése oda vezethet, hogy az a fél, aki nem élhet felülvizsgálattal vagy csatlakozó felülvizsgálattal, az a jogerős ítélet indokolását sem támadhatja ellenkérelemmel, még akkor sem, ha az jogait vagy érdekeit sérti. Másrészt álláspontja szerint a Kúria azon mulasztásával is előidézte a 28. cikk sérelmét, hogy érveivel és az ezekkel összefüggő jogkérdésekkel nem foglalkozott, eljárása során figyelmen kívül hagyva a Pp. alapvető elveit.
[33] Megemlíti a panasz - bár formálisan nem hivatkozik az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésére - a védekezéshez (védelemhez) való jog sérelmét is a felülvizsgálati ellenkérelmének figyelmen kívül hagyása kapcsán, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdését is, indokolást azonban erre vonatkozóan nem tartalmaz.
[34] 4. Az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[35] 4.1. Az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be.
[36] Az indítványozói jogosultság Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti vizsgálata az ügy érdemi vizsgálatának előkérdése. Az Alkotmánybíróság ezért elsőként az indítványozói jogosultság kérdését vizsgálta.
[37] Az egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenállóképességi tervhez kapcsolódó módosításáról szóló 2023. évi X. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2023. június 1-jei hatállyal módosította az Abtv. 27. §-át, amelynek következtében a közhatalmi jogkörben eljáró indítványozók indítványozói jogosultsága az Abtv. 27. §-át illetően megszűnt. Az Alkotmánybíróság a 3442/2023. (X. 25.) AB végzésben - a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdésére hivatkozással - megállapította, hogy az Abtv. 2023. június 1-jei hatállyal történt módosítása a folyamatban lévő eljárásokat nem érinti.
[38] Tekintettel arra, hogy az indítványozó önkormányzat a Módtv. hatálybalépése előtt nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, az Alkotmánybíróság eljárása pedig ekkor már folyamatban volt, az indítvány vizsgálatának az önkormányzat közjogi jogállása nem képezte akadályát.
[39] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, mivel a Kúria felülvizsgálati ítéletével szemben a jogorvoslat kizárt, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó az alapügyben alperes volt, ami érintettségét megalapozza.
[40] 4.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére alkotmányjogi panasz alapítható, mivel azok az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának minősülő tartalmat hordoznak.
[41] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában egyes alapjogok a természetüknél fogva csak természetes személyeket, míg más alapjogok a jogi személyeket - így a közhatalmat gyakorló szerveket - is megilletik. Az Alkotmánybíróság irányadónak tekinti, hogy a tulajdonhoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog a helyi közhatalmat gyakorló indítványozót is megilleti (lásd például: 3303/2020. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [39]; 33/2021. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [18]).
[42] Nem biztosít alapjogot, így nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek az alkotmányjogi panasz Alaptörvény 28. cikkének sérelmét állító része, ezért ezen részében az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan (lásd például: 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3159/2020. (V. 21.) AB végzés, Indokolás [17]).
[43] 4.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek is megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[44] 5. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (lásd például: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[45] 5.1. Az indítványozó érvelése szerint a tulajdonhoz való joga azáltal sérült, hogy a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmének a perköltség mértékét támadó részét érdemben nem vizsgálta, így nem kerülhetett sor a jogerős ítélet számára kedvezőtlen rendelkezésének korrekciójára, emiatt elesett az igényének és kérelmének megfelelő, magasabb összegben megállapított perköltségre vonatkozó jogos várományától.
[46] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tulajdonhoz való alapjog a már megszerzett tulajdont, kivételes esetekben a tulajdoni várományokat védi (lásd például: 3209/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [64]-[65]; 3115/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [34]). A tulajdoni váromány az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján csak kivételes esetben részesülhet alapjogi védelemben. Az Alaptörvény XIII. cikke által biztosított jogvédelem a már megszerzett tulajdonon kívül kizárólag az érdekeltek ellenszolgáltatásán, járulékfizetésén alapuló, társadalombiztosítási jogosultságokra vonatkozó közjogi várományokra terjed ki (lásd például: 23/2016. (XII. 12.) AB határozat, Indokolás [140]; 3088/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [11]). A fentiekre tekintettel nem tekinthető várománynak alkotmányjogi értelemben az az eset, amikor a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva a perköltség összegét nem a fél igényeinek megfelelően állapítja meg, ezért az indítványban megfogalmazott érvek és az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített alapjog között összefüggés nem áll fenn.
[47] 5.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog és részjogosítványainak állított sérelmén keresztül valójában a bírói törvényértelmezés helyességét, a bíróság ezekből levont következtetéseit vitatja, és az alkotmányjogi panasz a számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját jelenti. Az indítványozó tulajdonképpen azt kifogásolja, hogy a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmének egyes elemeit - álláspontja szerint téves jogszabály-értelmezés miatt - érdemben nem bírálta el, így indítványa a felülvizsgálati kérelem ismételt elbírálására irányul. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban "[ö]nmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).
[48] "[A] tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon." (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]) Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik azonban a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (lásd például: 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálhatja, hogy az indokolásban megjelenő érvek megalapozottak-e, csak azt értékelheti, hogy a bíróság a döntésében az eljárásban részt vevő feleknek az ügy érdemi, lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálta-e, és értékelő tevékenységéről számot adott-e (lásd hasonlóan: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]; 3196/2022. (IV. 29.) AB határozat, Indokolás [36]).
[49] Az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmének elbírálásával és a Kúria ehhez kapcsolódó indokolásával összefüggésben előadott érveire figyelemmel az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntéseket alkotmányossági szempontból ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Annak megítélése, hogy a felülvizsgálat kereteit a Kúria miként határozza meg, olyan szakkérdés, melynek megítélése a felülvizsgálati bíróság hatásköre, és melynek felülbírálatára (nem lévén alkotmányjogi kérdés) az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Hasonlóan nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe annak vizsgálata, hogy a csatlakozó felülvizsgálati kérelem milyen terjedelemben volt alkalmas a felülvizsgálatra. A tisztességes bírósági eljárás Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelménye ugyanakkor a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből nem vezethető le a felülvizsgálati kérelem, illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelem egészének Kúria általi elbírálási kötelezettsége, az a követelmény azonban igen, hogy a Kúria döntésében egyértelműen indokolja meg, ha a (csatlakozó) felülvizsgálati kérelem valamely elemeit akár formai, akár tartalmi okból nem találja érdemi elbírálásra alkalmasnak (lásd hasonlóan: 3419/2021. (X. 15.) AB végzés (a továbbiakban: Abv.), Indokolás [21]).
[50] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kúriai döntés részletes indokolást tartalmaz a felülvizsgálat kereteinek indítványozó által kifogásolt meghatározása kapcsán (lásd Indokolás [87]-[93]), a Kúria az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmében - ezzel együtt az azzal azonos érveket felvonultató felülvizsgálati ellenkérelmében - írtakat is vizsgálva döntött, ekként ezen Alaptörvényből fakadó kötelezettségének eleget tett.
[51] Az indítványozó felülvizsgálati ellenkérelmének figyelmen kívül hagyására tekintettel megfogalmazott kritikájával kapcsolatban rámutat az Alkotmánybíróság arra is, hogy a felülvizsgálati ellenkérelem szükségképpen járulékos jellegű, azaz azt, hogy a Kúriának a felülvizsgálati eljárás keretei között milyen terjedelemben kell vizsgálódnia, nem a felülvizsgálati ellenkérelem, hanem a felülvizsgálati kérelem határozza meg. A felülvizsgálati ellenkérelem járulékos jellegéből következően pedig a Kúriának az ellenkérelem tárgyában nem kell külön döntést hoznia, és azt sem kell megindokolnia, hogy az ellenkérelemben foglaltakkal adott esetben miért nem értett egyet (lásd például: 3249/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [17]; Abv., Indokolás [20]).
[52] 5.3. A jogorvoslathoz való jog kapcsán az Alkotmánybíróság rögzíti, gyakorlata nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét, a jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. A felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel tehát nem hozható összefüggésbe (lásd például: 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [40]). A pertörténetben ismertetettek szerint az indítványozó az alapeljárásban élhetett és élt is perorvoslattal, így a jogorvoslathoz való jogának sérelme jelen eljárásban nem merült fel.
[53] 6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.
Budapest, 2023. november 14.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/440/2023.