381/B/1998. AB határozat

a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 63. §-a, valamint az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 59. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének viszgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 63. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 59. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 59. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.) 63. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: új Szöv. tv.) 59. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat - tárgyi összefüggésükre tekintettel - egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

Az indítványozó álláspontja szerint a Szöv. tv. kifogásolt rendelkezése - amely a szövetkezeti tagnak a szövetkezet tevékenységében történő személyes közreműködését vállalkozási és munkaviszony jellegű jogviszonyokként teszi lehetővé - a szövetkezeti tag személyes közreműködésének körét az Alkotmány több szakaszát sértő módon leszűkítette.

A fenti szabályozás folytán sérülni vélte az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, mivel álláspontja szerint az "nem elkerülhetetlenül szükséges mértékben és arányban, hanem a gazdasági társasági tulajdoni formához képest aránytalanul korlátozza a szövetkezeti tulajdoni formához kötődő személyes közreműködés jogát".

Az indítványozó nézete szerint a támadott rendelkezés azáltal, hogy a személyes közreműködést kizárólag két típusú jogviszony - munkaviszony és vállalkozási jogviszony - létrehozására szűkíti, sérti az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdéseit.

Továbbá a kifogásolt rendelkezést diszkriminatívnak, az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek véli, mivel hivatkozása szerint az "hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a jogi személyek egyik fajtájára, a szövetkezetekre nézve a gazdálkodó szervezetek más fajtáihoz, a gazdasági társaságokhoz képest, továbbá az állampolgárok egyik csoportjával, a szövetkezeti tagokkal szemben az állampolgárok másik csoportjához, a gazdasági társasági tagokhoz képest".

Az indítványozó álláspontja szerint a vizsgálni kért rendelkezés egyben "önkényes, alapvető jog lényeges tartalmát szűkítő, korlátozó jogértelmezésre ad lehetőséget, ezért az nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállam és az abból fakadó jogbiztonság követelményének". Továbbá álláspontja szerint a jogi fogalmak, meghatározások pontatlan, félreérthető megszövegezése jogbizonytalanságot eredményez.

Az indítványozó másik indítványában kérelmét - a fenti indokokra hivatkozással - kiterjesztette az új Szöv. tv. 59. §-ára.

Az indítványozó az eljárás során magánszakvéleményeket csatolt be.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste az igazságügy-minisztert.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Szöv. tv. támadott rendelkezése:

"63. § A szövetkezeti tagsági viszony keretében a vállalkozási és munkaviszony jellegű jogviszonyok jöhetnek létre."

3. Az új Szöv. tv. támadott rendelkezése:

"Munkavégzés a szövetkezetben

59. § (1) Az alapszabály a személyes közreműködés egyéb módjaként munkavégzési kötelezettséget is előírhat.

(2) Ha a tag a szövetkezet részére munkát végez, a szövetkezet a taggal munkaszerződést köt. A szövetkezeti tag tagsági viszonyának vagy munkaviszonyának a megszűnése a másik jogviszonyra nincs kihatással."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Szöv. tv. 63. §-a a szövetkezeti tag személyes közreműködésének körét korlátozza, illetve szűkíti-e oly módon, amely az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében rögzített jogállamiság, ezen belül pedig a jogbiztonság sérelmét eredményezi.

A jogbiztonság elvét az Alkotmánybíróság a kezdetektől fogva a jogállam lényeges elemének tekinti. "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a jogszabályok normatartalmával kapcsolatos alkotmányos elvárásokkal. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában például elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)

Az 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a normatartalommal szemben fennálló alkotmányos követelményeket: "A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. (...) Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányán. Ez csorbítja a jogbiztonságot." (ABH 1993, 607, 608.) Az Alkotmánybíróság - kialakult gyakorlatának megfelelően - csak akkor állapítja meg a normavilágosság sérelméből fakadóan az alkotmányellenességet, ha a jogalkalmazói értelmezés egyáltalán nem lehetséges vagy eltérő értelmezést enged, továbbá ha a normaszöveg túl általános volta lehetőséget ad a szubjektív, önkényes jogalkalmazásra. [47/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 525, 536.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]

A szövetkezeti tag személyes közreműködése a szövetkezeti tagsági viszony döntő fontosságú sajátossága a szövetkezet gazdasági tevékenységében.

A szövetkezeti tagsági jogviszonytartalmát általánosan, valamennyi szövetkezeti típusra és tagsági jogviszonyra nézve fogalmazza meg a Szöv. tv. V. fejezetének "a tag jogai és kötelezettségei" alfejezetének 45-46. §-a. A Szöv. tv. 46. §-ának a) pontja a tag egyik kötelességeként rögzíti, hogy vállalásának megfelelően vegyen részt a szövetkezetnek és önkormányzati szerveinek a tevékenységében, másrészt a Szöv. tv. 45. § (1) bekezdésének a) pontja a tag alapvető jogaként említi, hogy (többek között) a tag a személyes közreműködésének megfelelően részesedjen a gazdálkodás eredményéből.

Ugyanakkor a Szöv. tv. 47. §-a kiemeli, hogy a személyes közreműködés konkrét részletes szabályait (mint a tagok jogainak és kötelességeinek egyikét) az adott szövetkezet alapszabálya, továbbá más önkormányzati szabályzatok, továbbá a szövetkezettel kötött tagsági megállapodások határozzák meg.

Az indítványozó által támadott Szöv. tv. 63. §-a a szövetkezeti tag személyes közreműködésének részletszabályait tartalmazó, "[a] munkavégzésre vonatkozó szabályok" alcím alatti rendelkezések egyike. Eszerint "a szövetkezeti tagsági viszony keretében a vállalkozási és munkaviszony jellegű jogviszonyok jöhetnek létre". Ezen rendelkezés annyiban kapcsolódik a Szöv. tv. 45-47. §-aihoz, hogy a tagsági viszonyon belül a tag személyes közreműködésének tartalmát fejti ki, mégpedig általánosan, vállalkozási és munkaviszony jellegű jogviszonyokként határozva meg azokat. A Szöv. tv. 64. és 65. §-ai azonban a személyes közreműködés alapvetően kétféle tartalmát tovább bontják. A Szöv. tv. 64. §-a értelmében a vállalkozási jellegű munkavégzésre irányuló jogviszony tartalmát az önkormányzati szabályzatnak és a polgári jog szabályainak megfelelő, csoportos vagy egyéni tagsági megállapodások határozzák meg.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó a Szöv. tv. 63. §-ában a vállalkozási jellegű jogviszonyként megjelölt személyes közreműködési formát tág értelemben, továbbá keretszabályként használja. A Szöv. tv. 64. §-a - mintegy a vállalkozási jellegű jogviszony fogalmának kifejtéseként - megállapítja, hogy a személyes közreműködés tartalmát kizárólag a konkrét, egyedi tagsági megállapodások, illetve önkormányzati szabályzatok határozzák meg, ezek töltik meg tartalommal, ezért a tagok személyes közreműködése nem szűkül kizárólag egyféle szerződéstípusra, hanem bármilyen tipikus vagy atipikus polgári jogi szerződési elemeket is magában foglalhat (melyet a Szöv. tv. indokolásában a jogalkotó az Alkotmányban rögzített szerződési szabadság elvével hangsúlyoz), így - többek között az indítványozó által hiányolt - megbízási szerződési elemeket is.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott törvényi rendelkezés világos, a Szöv. tv. 63. §-ának normatartalma - különösen a Szöv. tv. 64. §-ának összevetésével - jogalkalmazói jogértelmezéssel egyértelműen megállapítható, ezért nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy annak tartalma - akár a norma címzettjei, akár a jogalkalmazás számára - ne hordozna felismerhető normatartalmat.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Szöv. tv. 63. §-a nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az új Szöv. tv. 59. § (1) bekezdése szűkíti-e a tag személyes közreműködésének körét olymódon, hogy az az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét eredményezi.

A 2001. január 1-jén hatályba lépett új Szöv. tv. (melyet főszabályként a 2001. után alapított szövetkezetekre, illetve a már működő, bejegyzett szövetkezetekre az alapszabály módosításának időpontjától kezdődően kell alkalmazni) - a korábbi Szöv. tv. szabályozásához hasonlóan - változatlanul hangsúlyozza a tag személyes közreműködését, mint a tagsági jogviszony egyik lényeges tartalmi elemét. A jogalkotó az új Szöv. tv. 57. §-ában részletezi a szövetkezet és a tag gazdasági együttműködésének tartalmát, azonban azt (a Szöv. tv.-ben megszokott szabályozáshoz képest) más oldalról közelíti meg. A szövetkezet és tag gazdasági együttműködéséből eredő kötelezettségei nem (a közöttük létrejött tagsági megállapodásban rögzített) szerződéstípusokra utalással kerültek meghatározásra, hanem a szövetkezetek tagsága által meghatározott gazdasági célok eléréséhez szükséges különböző szövetkezeti működés, szövetkezeti tevékenységek, illetve szolgáltatások meghatározásával, amelyek felölelik a szövetkezet különböző típusait, s amelyek kizárólag a tagok saját gazdasági érdekeinek vannak alárendelve. Ennek megfelelően az új Szöv. tv. 57. § (1) bekezdésénekb) pontja a tagok kötelezettségeként az előbb említett, meghatározott célok teljesüléséhez szükséges, a tagsági megállapodásokban rögzített feladatok és vállalások teljesítését rögzíti, amelynek egyik lehetséges módja a tag személyes közreműködése.

Ugyanakkor az új Szöv. tv. 57. § (3) bekezdése - hasonlóan a Szöv. tv. 64. §-ához - kiemeli, hogy az 57. § (1) és (2) bekezdéseiben nevesített célok és feladatok, illetve vállalások csupán általánosak és nem kizárólagosak, tehát itt is keretszabályokként jelentkeznek, a konkrét egyedi tagsági megállapodások mindenféle tartalmi kötöttség nélkül - a tag igényeinek megfelelően - határozhatják meg az adott feladatokat és vállalásokat, illetve szövetkezeti szolgáltatásokat.

Az indítványozó által támadott új Szöv. tv. 59. § (1) bekezdése a tag személyes közreműködésének csupán egyik módjaként nevesíti a tag szövetkezeti munkavégzését, azonban a személyes közreműködés fent említett további konkrét módjait nem határozza meg, lehetőséget adva a tagok eltérő igényeinek megfelelő bármilyen módú személyes közreműködésre, ezért a szabályozás nem eredményezi a fogalom szűkítő értelmezését.

Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel megállapította, hogy az indítvánnyal kifogásolt új Szöv. tv. 59. § (1) bekezdése világos és egyértelmű normatartalmat hordoz, az indítványban jelzett jogértelmezési kérdés elbírálását a támadott rendelkezés nem gátolja, s az az adott szabályozáson belül - különösen az új Szöv. tv. 57. §-ához kapcsolódóan - felismerhető normatartalmat hordoz, ezért az nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonságot.

Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

3. Az indítványozó további érvelése szerint a Szöv. tv. 63. §-ának rendelkezései folytán a szövetkezeti tag személyes közreműködési jogának kizárólag két típusú jogviszonyra szűkítése sérti az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdéseiben rögzített piacgazdaság alkotmányos tételét, a vállalkozás jogát, a szerződési szabadságot, továbbá a gazdasági verseny szabadságát. Az indítványozó az új Szöv. tv. 59. § (1) bekezdése folytán is sérülni vélte ugyanezen alkotmányos rendelkezéseket.

3.1. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével összefüggésben több ízben kifejtette, hogy a piacgazdaság alkotmányos feladat, amely a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, arra alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható (1524/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 655.; 668/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 637.).

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a Szöv. tv. 63. §-a, sem az új Szöv. tv. 59. §-a, valamint az Alkotmány 9. § (1) bekezdése között nem állapítható meg alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a tekintetben elutasította.

3.2. A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem "a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása, megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás, fogalmilag és nyilvánvalóan, ellentétes az államcéllal." (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761.) [Lásd még: 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]

Miután jelen ügyben mindez nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság - alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés hiányában - az indítványokat e tekintetben elutasította.

3.3. Az Alkotmánybíróság a vállalkozás szabadságával kapcsolatban több döntésében kifejtette, hogy a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog egyik aspektusa, amely a vállalkozások számára az állam által megteremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének - alkotmányosan korlátozható (szakmai szempontok által motiváltan korlátozott) - biztosítását jelenti: "A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványokkal támadott Szöv. tv. 63. §-ának rendelkezései, valamint az új Szöv. tv. 59. § (1) bekezdése - figyelemmel jelen határozat 3.1. pontjában kifejtettekre - a szövetkezeti tagnak, mint vállalkozónak a szövetkezettel vállalkozási-jogi formában történő személyes közreműködését nem lehetetlenítik el, ezért azok nem sértik az Alkotmány 9. §-ában deklarált vállalkozás jogát.

3.4. Az indítványozó nézete szerint a támadott rendelkezés sérti a szerződési szabadság elvét. Az Alkotmánybíróság 32/1991. (VI. 6.) AB határozata tartalmazza, hogy a szerződési szabadság alkotmányos alapjognak nem tekinthető. (ABH 1991, 146, 159.) Alkotmányosan tehát még lényegi tartalmát illetően is korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai. A szerződési szabadságnak, ahogy arra az Alkotmánybíróság már többek között a 43/1991. (VII. 12.) AB határozatában is rámutatott, lehetnek jogszabályi korlátai, ezek a korlátok azonban alkotmánysértők nem lehetnek. Abban a kérdésben, hogy a szerződési szabadságot korlátozó adott jogszabályok alkotmánysértők-e, a szabályozás tárgyával összefüggő jogszabályi szint és a szabályozás tartalma figyelembevételével esetenként lehet állást foglalni. (ABH 1991, 201, 203.)

Tekintettel azonban arra, hogy a vizsgált jogszabályok - az indokolás 3.1. pontjában kifejtettekre figyelemmel - semmiféle korlátozást nem tartalmaznak, hanem a tag konkrét igénye szerint bármilyen személyes közreműködési módot lehetővé tesznek, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.

4. Az indítványok a Szöv. tv. 63. §-át, valamint az új Szöv. tv. 59. §-ának (1) bekezdésének rendelkezéseit diszkriminatívnak, az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek vélték, mivel érvelésük szerint azok "hátrányos megkülönböztetést alkal-maz[nak] a jogi személyek egyik fajtájára, a szövetkezetekre nézve a gazdálkodó szervezetek más fajtáihoz, a gazdasági társaságokhoz képest, továbbá az állampolgárok egyik csoportjával, a szövetkezeti tagokkal szemben az állampolgárok másik csoportjához, a gazdasági társasági tagokhoz képest", továbbá "[k]ülönbséget tesz a gazdasági társasági tulajdoni forma és a szövetkezeti tulajdoni forma között akkor, amikor a tulajdonos személy közreműködésének a jogát a szövetkezeti tulajdoni formánál lényegesen korlátozza...".

Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését, s kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmányban meghatározott tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, s abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.]

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint "alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel". [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] "A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.]

4.1. Ezért az Alkotmánybíróság először arra kereste a választ, hogy az indítványozó által megjelölt, a Szöv. tv. 63. §-ában, illetve az új Szöv. tv. 59. §-ában rögzített személyes közreműködést végző szövetkezeti tagok csoportja összehasonlítható-e a gazdasági társaságok tagjainak csoportjával, továbbá a szövetkezetek összehasonlíthatók-e más gazdasági társaságokkal a tagjai személyes közreműködése tekintetében.

Mind a Szöv. tv., mind az új Szöv. tv. szabályai egységesek abban, hogy a szövetkezet lényeges működési elve - szemben a gazdasági társaságokkal -, hogy a szövetkezet belső jogviszonyaiban a tőkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes eleme a meghatározó. Szintén alapvető különbség, hogy a szövetkezet és a tag gazdasági együttműködése nem nyereségorientált. A szövetkezet további lényeges eltérő sajátossága más gazdasági társaságoktól, hogy a tagság és a tőkemozgás vonatkozásában a szövetkezet igen jelentős mértékű rugalmasságot biztosít.

Ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szövetkezeteknek, mint speciális gazdasági társaságoknak más gazdasági társaságoktól oly mértékű lényeges, eltérő sajátosságai vannak, amelyek alapján a fenti, indítványozó által megjelölt különböző jogalanyok a tagjaik személyes közreműködése tekintetében nem összehasonlíthatóak.

Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt jogalanyok nem összehasonlíthatóak, így a Szöv. tv. 63. §-a és 59. § (1) bekezdése az indítványozó által megjelölt alkotmányossági probléma alapján nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át, ezért az indítványokat ebben a részükben elutasította.

4.2. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó által vitatott rendelkezések a szövetkezeti tagok személyes közreműködésére nézve tartalmaznak szabályozást, amelyek a szövetkezetek tulajdonosi jogállását, jogait, kötelezettségeit a külső gazdasági jogviszonyaiban nem érintik, ezért a tulajdoni formák egyenlősége, a különböző gazdasági társaságok közötti jogegyenlőség szempontjából relevanciával nem bír.

Ezen érvek alapján az indítványozó álláspontja szerint a támadott szabályozások alapvető jog lényeges tartalmát sértők, ezért azokat az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélte.

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában megállapította, hogy "[az] állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme, vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan." (ABH 1992,167,171.)

Miután az Alkotmánybíróság fenti vizsgálata során megállapította, hogy a támadott rendelkezések alapjogot nem korlátoznak, ezért a nyilvánvalóan alaptalan indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította továbbá, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 70/A. §-át - indítványozó által előbbiek szerint kifogásoltak alapján - sem sértik, ezért az indítványokat ebben a részükben is elutasította.

5. Az indítványozó - a fenti indítványokhoz fűzött indokaira hivatkozással - az új Szöv. tv. 59. § (2) bekezdésének rendelkezései folytán is sérülni vélte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 8. § (1) és (2) bekezdésében, 9. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a 70/A. §-ában foglaltakat.

Az új Szöv. tv. 59. § (2) bekezdése a tagnak a szövetkezettel való munkaviszonyban állására nézve tartalmaz rendelkezéseket. Az új Szöv. tv. 59. § (2) bekezdése a munkavégzési kötelezettséggel járó személyes közreműködéstől elhatárolja a szövetkezeti tagnak a szövetkezettel való munkaviszonyban állását, amikor kimondja, hogy amennyiben a szövetkezet a taggal munkaszerződést köt, a szövetkezeti tag tagsági viszonyának vagy munkaviszonyának a megszűnése a másik jogviszonyra nincs kihatással.

Miután az új Szöv. tv. 59. § (2) bekezdésének rendelkezése munkavégzési kötelezettséggel járó személyes közreműködésre vonatkozó szabályozást nem tartalmaz, hanem kizárólag a szövetkezeti tagnak a szövetkezettel való munkajogviszonya tartalmát szabályozza, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által felhozott indokok alapján az Alkotmány sérülni vélt rendelkezései és az új Szöv. tv. 59. § (2) bekezdése között alkotmányjogi szempontból nincs értékelhető összefüggés.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417-418.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 575/B/1992. AB határozat, ABH 1999, 456-460.]. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.

Budapest, 2005. július 11.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére